Dumbledore �rdekl�dve el� tette a r�najelekkel bor�tott k�t�lat. Nem k�rdezte meg, mire kell neki, de j�l l�that�an k�v�ncsi volt. Harry azonban az izgalomt�l �sszeszorult torokkal �rintette var�zsp�lc�j�t hal�nt�k�nak, �s er�sen koncentr�lt a l�tni k�v�nt eml�k legels� pillanat�ra, majd a legv�gs�re. �ppen a k�zep�re nem eml�kezett krist�lytiszt�n, de �gy megold�dik a probl�ma.

Ez�st hajszer� sz�l l�gott p�lc�ja hegy�n. Az igazgat�k, �s igazgat�n�k portr�i el�re d�ltek �lt�kben, hogy l�ssanak. Harry reszket� karral belepottyantotta a sz�lat a mereng� ez�st-k�kes ragyog�s�ba, s eml�ke meghat�rozhatatlan halmaz�llapotban lebeget, �szott tov�bb a k�t�lban. Harry vetett egy utols� pillant�st Dumbledore k�v�ncsi arc�ra, m�lyet s�hajtott, �s belemer�tette arc�t a kavarg� eml�kbe.

Meleg, f�lledt leveg�j� volt a mai nap. Harry t�bbsz�r levette kerek szem�veg�t, hogy megt�r�lgesse, mert folyton lecsap�dott r� a p�ra. Egy elhagyatott f�ld�ton l�pkedett, oldal�n ott menetelt Hermione �s Ron is, mindketten kiss� feszengve pislogtak, hol el�re, hol h�tra. Harry tudta mi�rt: az elm�lt napokban egyre t�bbsz�r l�ttak maguk m�g�tt apr�, fekete pontokat, amik – akik - hal�lfal�k voltak, �s ut�nuk szagl�sztak. El�tt�k pedig egy kis v�roska t�nt fel, s�t�t aszfalttal bor�tott �ttal, �s hihetetlen�l magas j�rd�kkal, mint k�s�bb kider�lt. Az �zletek a szemnek f�j�an �les vil�g�t�ssal adt�k az emberek tudt�ra, hogy nyitva tartanak.

Harry torka �sszeszorult, ahogy a h�zakat n�zte. Akadtak iszony� meleg panelek is, de a t�volban, a hegyl�b mellett m�r l�tszottak a csal�di h�zak. Tudta, hogy arra kell keresg�lni�k. A temet�t pedig majd csak d�lut�n l�togatj�k meg… a sz�ve is megfacsarodott. Sz�lei faluja, nyughelye… Godric’s Hollow-ban is k�d volt, term�szetesen, mint az ut�bbi id�ben mindenhol. A dementorok tettek r�la, hogy m�g a legmelegebb ny�ron is borzongjanak.

Most azonban a meleg mellett volt k�d, �s ez a lehet� legrosszabb p�ros�t�s. Szinte fulladoztak, m�r att�l is, ha l�ptek kett�t. Ron �s Hermione azonban nem panaszkodtak. �nk�nt j�ttek vele, �s � vil�gosan megmondta, hogy nem lesz f�ny�z� utaz�s… ez�rt nem is sz�ltak. Harry ugyan gondolkodott rajta, hogy visszaparancsolja bar�tait az Od�ba, a Weasley-csal�dhoz, de sejtette, hogy az csak vit�kat eredm�nyezne, �gy ink�bb f�radtan legyintett mag�nak.

Ahogy az embereket f�rk�szt�k, Harry akaratlanul is arra gondolt, hogy vajon melyik�k eml�kszik arra a bizonyos �jszak�ra. Vajon h�nyuk id�zi fel gyakrabban az �sszed�lt h�z eml�k�t… a z�ld villan�sokat, a robajt, �s a Potter-csal�dot, akik tragikus hal�lt haltak. Vajon voltak olyan lakosok, akik sz�vb�l meggy�szolt�k �ket, vagy senki nem ismerte Potter�ket annyira? Vajon milyen �letet �ltek sz�lei, mennyire folytak bele az itt lak� muglik �let�be…

Ahogy m�r lassan kifel� igyekeztek a kisv�rosb�l, �s az erd� ir�ny�ba s�t�ltak, �gy n�tt benne valami szomor�s�g. Ezt az utat legal�bb ezerszer tehette volna meg, ha nincs Voldemort �tj�ban. �s, milyen hat�ssal lesz r� a h�z? A romok…

A f�k k�z�tt kevesebb meleg, �s t�bb p�ratartalom k�sz�nt�tte �ket, amit�l f�radtan ny�gtek egyet. El�gg� s�t�t volt a lombok alatt, sok�ig meresztett�k a szem�ket, mire felt�nt nekik…

A Potter-h�zb�l t�nyleg csak romok maradtak. Nem is n�zett ki, ink�bb csak egy g�cs�rt�s, vakondt�r�sos dombnak. Szinte teljes eg�sz�ben ben�tte a gaz, a moha, a t�gl�k lekoptak, barnultak, oszladoztak. A kertk�nt szolg�l� kis hely teljesen eleny�szett, mag�ba foglalta a romot, r�n�tt a k�veire, �s egybeolvadt vele. A h�ts�kertszer� telkecsk�t a f�k uralt�k, frissebb, �s id�sebb hajt�sok egyar�nt, noha egy-k�t r�nk arra utalt, hogy r�gen gy�m�lcs�s lehetett, vagy ehhez hasonl� – m�ra az erd� foglalta el a helyet, gy�zelmet aratva a gondoz�sra szorul� n�v�nyek felett.

Harry f�j� l�lekkel l�pte �t a hajdani ker�t�s lebomlott m�solat�t, �s a r�g�s talajon a dombocsk�ra m�szott. Le�t r� f�l�ton, �s maga el� meredt. Hermione �s Ron h�s�gesen k�vett�k, �s �rezt�k, hogy nem szabad sz�lni semmit. Harry h�l�s volt nekik, s m�r �r�lt, hogy vele tartottak – egyed�l lehet, hogy �sszeomlott volna lelkileg, testileg egyar�nt.

- K�sz�n�m – suttogta halkan fel�j�k. Hermione k�nnyes szemmel n�zett vissza r�, m�g Ron csak a fej�t hajtotta le. A v�r�s fi� azonban felkelt, �s lefel� ment p�r l�p�st, majd leguggolt.

- Harry… azt hiszem, itt van valami – mondta remeg� hangon, �s az egyik f�csom�ra mutatott. Harry f�radtan s�hajtott, majd nagy nehezen felkelt, �s lement hozz�. Hermione m�r �pp azon volt, hogy r�pir�tson az �rz�ketlen v�r�s haj�ra, amikor Harry is megl�tott valamit a Ron �ltal mutatott gazban. � is let�rdelt, �s eg�szen k�zel hajolt a f�ldh�z, hogy l�ssa, mit is nem l�t teljesen j�l.

A nagy f�csom� gy�kerei k�z�tt egy anyagdarabk�t v�lt felfedezni. B�rsonynak gondolta, b�r m�r j�csk�n megszaggatta az id�, meg a bogarak, de m�g �gy, �t�zottan is meglep�en �pnek t�nt. V�r�ses sz�ne tan�s�ga szerint lehets�ges, hogy valami var�zslat �rizte egy ideig. �vatosan meg�rintette a b�rsonyt, att�l tartva, hogy ujjait�l elvesz�ti az utols� sz�lat, ami – �gy t�nt – megmaradt neki sz�lei h�z�b�l.

De az anyag nem foszlott sz�t, s�t, mintha kicsit kitisztult volna bel�le a kosz. Megfogta a sz�l�t, �s �vatosan h�zta ki a gy�kerek k�z�l. Hermione �s Ron l�legzet visszafojtva figyelt�k. Harrynek zakatolt a sz�ve.

Sz�thajtogatta a nedves b�rsonyanyagot, �s �vatosan a f�ldre teregette. Nagyon vastagon tekert�k fel, s a belseje jobb �llapotban is volt, szinte �rintetlennek t�nt, m�g a term�szett�l is. Csak n�h�ny f�ldszem cs�szk�lt a r�tegek k�z�tt.

Mire nagy nehezen kibontotta a b�rsonyt, m�r alaposan felt�zelte k�v�ncsis�g�t a kis csomag. Nem kis meglepet�s�re az egy lez�rt bor�t�kot rejtett.

- Te j� �g! – s�hajtotta Hermione sikkantva, �s reszket� ujjakkal meg�rintette a s�rg�s pergament. Nem �rtak r� c�mz�st, de egy f�nixes pecs�t d�szelgett rajta. Harrynek elhom�lyosult a szeme, �s zih�lva ny�lt a pecs�thez. Egy lass� mozdulattal bontotta fel, majd kih�zta tartalm�t. V�r l�ktetett f�l�ben az izgalomt�l, torka �sszeszorult.

Azonban – nem kis csal�dotts�gukra – a bor�t�kban l�v� pap�ron nem volt semmi.

Harry megk�v�lten n�zet az �res pergament. Valahogy nem erre sz�m�tott. Hermione is meglep�d�tt, �s elvette t�le a levelet, hogy megforgassa.

- �rzek rajta valamit – mondta remeg� hangon. Harry �rtetlen�l n�zett r�, �s valahogy nem tudott f�kusz�lni a t�rt�ntekre, annyira letagl�zta, hogy a lev�l nem tartalmazott inform�ci�kat, hogy az egyetlen sz�l, ami a sz�leihez vezette volna, elszakadt.

- Mit? – hallotta meg saj�t, tompa hangj�t. Hermione vetett r� egy sajn�lkoz� pillant�st, majd fellelkes�lve meglengette az orra el�tt.

- Var�zslatot – mosolygott r�. – Sz�val m�giscsak van rajta valami. K�t dolgot tartok lehets�gesnek. Hogy l�thatatlan tint�val �rt�k, vagy mag�t az inform�ci�t var�zsolt�k l�thatatlann�.

- Mi a k�l�nbs�g? – k�rdezte moh�n Ron. Hermione f�jdalmas tekintettel pislogott r�, azt �zenve vele: „ Ne mondd, hogy magadt�l nem tudod!”. M�gis t�relmesen b�lintott, tal�n, hogy: „ Rendben, nem kapom fel a vizet.”.

- Ha l�thatatlan tint�val �rt�k, akkor azt derad�rral sim�n el� lehet csalogatni. Ha �gy var�zsolt�k l�thatatlann�, akkor viszont csak bonyolult m�dszerrel lehet felt�rni a b�b�jt, de az is lehet, hogy Fidelius van rajta. Akkor el is veszt�nk. �mb�r lehet az is, hogy valakinek sz�nt�k a levelet, ez�rt csak a c�mzett l�thatja a tint�t.

Harry m�r belezavarodott a magyar�zatba, ez�rt gyorsan elhallgattatta l�nyt.

- Azt mondd, te fel tudod t�rni?

Hermione somolygott.

- Megpr�b�lhatom.

�s pr�b�lta. A m�ltban l�v� Harry nem figyelte teljesen, mit motyog a l�ny, mik�zben a p�lc�j�t lengeti a papiros felett, �m a m�sik Harry nem szalasztotta el egyetlen szav�t sem.

- N�zz�k a derad�rt… Nem, ezzel nem lehet, akkor a titkos�t� b�b�jok…

A barna haj� l�ny er�sen koncentr�lva hadart el t�bb var�zsig�t, k�zben k�t t�rsa t�volabb h�z�dott, �s a m�ltb�li Harry halkan besz�dbe elegyedett Ronnal. A m�sik csak a l�nnyal t�r�d�tt.

- H�la az �gnek! – hunyta le szem�t Hermione egy megk�nnyebb�lt mosollyal. Harry ebb�l arra k�vetkeztetett, hogy a lev�len nincs Fidelius-b�b�j, mellyel t�k�letesen el lehetett rejteni egy inform�ci�t, hiszen az csak a titokgazda lelk�ben lelhet� fel. Ez volt a l�nyeg, ezt akarta tudni. Hermione boldogan csatlakozott a m�sik kett�h�z, s Harry szomor�an n�zte �ket.

- J� h�rem van! – A m�ltb�li Harry szeme felcsillant egy cseppet. – A lev�len egy k�l�nleges b�b�j �l. Ellen�riztem, k�t k�l�nb�z� szem�lynek is sz�lnak rajta inform�ci�k. Ha megtal�ln�nk azt a k�t szem�lyt, egyszer�en elolvashatn�nk az �zenetet.

- �s? – t�relmetlenkedett Ron. – Kik azok?

Hermione elszontyolodott.

- Nem tudom, Ron. A lev�l irt� hossz�, �m csak a kijel�lt c�mzett tudhatja meg, mi �ll benne. Ez nagyon furcsa… azt gondoln�nk, hogy Harry az, de ezek szerint m�gsem.

- Akkor ott vagyunk, ahol a part szakad – h�zta el a sz�j�t a szem�veges fi�, �s f�jdalmas fintorral megsimogatta a b�rsony csomagol�st. – Sehogyan nem lehet kider�teni, kinek k�ldt�k? Vagy egy�ltal�n, kik �rt�k?

- Hogy ki �rta, azt nem – Hermione keze v�gigsiklott a pergamenen, majd elgondolkodva folytatta. – De a st�lusa, a var�zslata… az olyan mint az ujjlenyomat, mindenkinek egyedi… �s b�rmilyen hihetetlen, de ez nagyon ismer�s nekem. Nem tudom, kinek a b�b�ja, de a m�gi�j�nak a nyoma nagyon hasonl�t valaki�re. Tal�n Dumbledore?

- Az megmagyar�zn�, hogyan maradt �ps�gben a lev�l! – csapott a tenyer�be Ron, �s csak �gy sug�rzott arc�r�l a magabiztoss�g. – Szedj�k �ssze! Adott egy bor�t�k, egy �zenettel, amit valakinek sz�ntak, �s nagyon fontos volt, hogy �ps�gben maradjon. Mivel a Potter-h�zn�l tal�ltuk, nagyon val�sz�n�, hogy valamelyik�k �rta, nem hiszem, hogy m�s idejuttathatta volna. �s… Harry sz�lei megk�rt�k Dumbledore-t, hogy vigy�zzon a lev�lre…

- �s a var�zslat az �lete v�g�ig kitartott, ez�rt van ilyen j� �llapotban – kapcsol�dott be az izgalmas besz�lget�sbe m�r Harry is. – Ez nagyon j�nak t�nik… de a sz�leim mi�rt hagytak volna valaki m�snak �zenetet, mi�rt nem nekem?

- Egyszer tal�n megtudjuk – mosolygott szomor�an Hermione, �s fel�llt a f�ldr�l, ahov� le�ltek megvitatni a dolgokat. – Egy l�thatatlan lev�l James �s Lily Pottert�l, Dumbledore seg�ts�g�vel… r�ad�sul k�t szem�lynek… ez t�l neh�z, �s nincs is id�nk t�prengeni rajta. Javaslom, folytassuk az utat, �s, ha m�r lesz�moltunk Voldemorttal, majd akkor megn�zz�k!

Harry �s Ron cs�ggedten b�lintottak, majd lass� s�t�val elindultak az erd�b�l kifel�. Harry maga is koncentr�lt…

Azonnal az igazgat�i irod�ban tal�lta mag�t. Dumbledore m�g mindig a hely�n �lt, �s m�g mindig k�v�ncsi volt – teh�t nem pillantott a mereng�be. Felszabadultan s�hajtott, �s szer�nyen mosolyogva kivette eml�k�t a t�lb�l. Az igazgat� felvonta szem�ld�k�t, de m�g mindig nem k�rdezett.

- Igaz�n h�l�s vagyok, uram, a seg�ts�g��rt – mondta neki, �s az ajt� fel� indult. – Ne haragudjon, ami�rt titokzatoskodom, de musz�j volt megn�znem ezt az eml�ket… K�sz�n�k mindent.

Visszafordult az ajt�b�l, s egy pillanatra, mintha valami szomor�s�got l�tott volna elsuhanni a professzor arc�n, miel�tt egy b�lint�ssal �tj�ra bocs�totta volna. Harry gyorsan felkereste a Sz�ks�g Szob�j�t, �s azonnal �rt egy levelet… egy levelet, James Potter r�sz�re.

***

James �s bar�tai Tonks lak�s�n �ltek. Nem mentek t�bb� semmilyen titkos helyre, hiszen mindegyik�k k�zel akart maradni a Szent Mung�hoz. Ugyan naponta nem mertek bej�rni a tov�bbra is k�m�s �llapotban lev� Mrs Weasley-hez, de az�rt gyakran megl�togatt�k. James sosem �rezte m�g ilyen b�n�snek mag�t, s csak Ginny tartotta vissza att�l, hogy elmenek�lj�n a Herceghez. Valami�rt �gy sejtette, a var�zsl�, �s a t�rsa jobb hat�ssal lenne r�, mint letargikus t�rsai, de nem akart gy�v�nak t�nni, sem maga, sem m�s el�tt.

Elteltek lassan a meleg h�napok, melyeket am�gy is k�d�s est�k jellemeztek, s lassacsk�n az �sz szele s�p�rt v�gig rajtuk. James ezekben az egyre es�sebb id�kben legink�bb szeretett egyed�l maradni, b�r sz�linapj�n, j�lius harmincegyedik�n az�rt cseppet boldog volt, mert szinte minden Weasley-t megismert, akik egy�ltal�n nem hib�ztatt�k semmi�rt, tov�bb� tal�lkozott n�h�ny Rendtaggal is. A F�nix Rendje nev� alap�tv�nyba � is bele tartozott, de nem �rezte mag�t a tagok k�z�. Alastor Mordon p�ld�ul igencsak megr�misztette.

Sz�val, egy augusztus v�gi, es�s, bor�s napon, amikor mindenki a konyh�ban sz�rcs�lgette te�j�t, James �gy �rezte v�gre ideje �sszeszednie mag�t. Nem besz�lt ugyan titokzatos megment�ir�l, �s nem is hallott fel�l�k sem semmit, m�gis k�teless�g�nek �rezte, hogy �rdekl�dj�n ut�nuk.

Bevonult szob�jukba, mag�ra z�rta az ajt�t, �s neki�llt k�rm�lni. Vagy egy tucat pergament elhaszn�lt, �s a t�zbe dobott, mire v�gre olyat alkotott, ami tetszett neki.

Kedves Sz�ke, Hercegem!

Minden rendben van. Meg lettek bocs�tva a dolgok. Ez nem kis megk�nnyebb�l�ssel t�lt�tt el, de a seg�ts�ged n�lk�l sehol sem lenn�k. Szeretn�k tov�bbra is besz�l� viszonyban maradni Veled, nagyon �r�ln�k neki, ha a szel�d kutyus mellett lenne m�g el�g �rett t�rsam az �r�lt hajsz�ban. �ssze is adhatn�nk, amink van, a tapasztalatod, �s tehets�ged sokkal t�bbet �rne mag�nyomn�l… K�rlek, �zenj majd nekem, �s az a harmadik is mondhatna valamit. Rem�lem, n�latok is csend, �s b�ke van. V�rom miel�bbi, lehet�leg pozit�v v�laszod.

�gask�ly�k

James tudta, hogy a fogalmaz�sa kicsit tal�n zavaros, de amilyen b�lcsnek megismerte a Herceget, �gy v�lte, �rteni fogja, hogy kire, mire utal.

Fred elhozta neki Hedvig nev� h�bagly�t, akit r�gt�n �tnak ind�tott. Most, hogy megint nem volt mit tennie, �gy d�nt�tt, tanul egy kicsit. Harryk�nt lehet, hogy t�bbet kellene tudnia, hiszen a fi� id�n m�r tizennyolc �ves volt…

Kedvetlen�l �lt �gya sz�l�re, �s a l�d�j�ban kotor�szott. M�g sosem volt ideje �gy teljesen �tn�zni holmijait, �gy most �rdekl�dve forgatta meg az egyik rekeszben tal�lt, mini gyanuszk�pot, mely – nem kis ijeds�g�re – vis�tva p�rg�tt tenyer�n. Persze, csak, am�g be nem dugta egy visszatasz�t� sz�n� zokniba. Nagyot s�hajtott, majd visszahajolt a l�d�ja f�l�.

Egy ing alatt egy v�r�s b�rsonyt tapintott ki, de nem nagyon t�nt ruh�nak, ink�bb csak egy anyagdarabnak. �m mikor el�vette, elakadt a l�legzete.

A koszos b�rsony az �desanyja zsebkend�tart�ja volt. Els�re megismerte az aranyszeg�lyt, �s a belsej�ben az apr� monogramot: J.P. Juliett Potter… de ak�r James is lehetne. F�jdalmasan simogatta meg a zsebkend�tart�t. Eddig egyik r�gb�l maradt f�nyk�p, vagy t�rgy sem rend�tette meg ennyire, mint anyja hagyat�ka. Tiszt�n �lt m�g eml�keiben a boszork�ny meleg �lel�se, a nevet�se, a simogat� kezei, melyek olyan finomakat f�ztek.

Zizeg�sre lett figyelmes, ahogy a b�rsonyt a p�rn�ja al� akarta cs�sztatni. Szem�ld�kr�ncolva vette �jra a kez�be, �s �vatosan, mintha porcel�nb�l lenne, kihajtogatta az elmaszatol�dott anyagot.

A bor�t�kon, melyet kih�zott bel�le, az � neve d�szelgett.

James Potternek

Felvonta szem�ld�k�t, �s meg�jult k�v�ncsis�ggal n�zte meg a felt�rt pecs�tet… f�nix… a csal�dja jele… m�g r�gen haszn�lt�k a pecs�tet, a Potterek, �m m�r apja is felhagyott vele. James azonban mindig sokat forgatta a c�meres gy�r�t, neki nagyon tetszett.

T�bb �v papirost is el�vett a bor�t�kb�l, melyeket tele�rtak.

Kedves James!

Bizony�ra nem tudod, mi t�rt�nt veled. Bemutatkozom: a nevem Harry Potter. A fiad vagyok. Legal�bbis olyasmi, de innen n�zve, ink�bb az ap�d… Szeretn�m elmagyar�zni, mi t�rt�nt azon a napon, amikor �test�nk egym�s �let�be.
Lucius Malfoy hal�lfal�val ker�ltem �sszet�z�sbe. Megmenek�ltem volna, ha nem �l�m meg Peter Pettigrew-t (�gy sejtem, Ronald Weasley, vagy Hermione Granger beavattak a titkokba), azonban arra nem maradt id�m, hogy elhoppan�ljak Malfoy �tk�nak becsap�d�sa el�tt. Egy Viteus Mutatum nev� var�zsig�vel kiszak�totta a lelkeinket, �s kicser�lte az id�n kereszt�l. A var�zslatot azonban csak ugyanazon a helyen, ugyanabban a pillanatban, ugyanaz a szem�ly tudja feloldani, aki kimondta… A j�v�beni Lucius Malfoy. Ahhoz azonban, hogy sikerrel is j�rjon, nekem is ott kellene lennem melletted… A var�zslat visszaford�thatatlan. Jobb, ha ebbe belenyugszol. Sajn�lom, hogy �gy alakult.
Fontos mondanival�im vannak, ebb�l az egyik: Hugrabug serlege. A v�rfarkasokn�l van, D�l-Sk�ci�ban. Remus biztos ismeri a helyet, neki, ha j�l tudom, gyakran kellett k�mkednie a besti�kn�l a Rendnek. A hegyre felfel� menet van egy viszonylag haszn�lhat� alag�t, �m nagyon lejt�s, �s t�rmel�kes, �s el�g nyakt�r� – hidd el, tudom, mit besz�lek, megj�rtam az utat Tapival.

James k�nnyes szemekkel olvasta a sorokat. Az apja… �zent neki. Tov�bb olvasta a levelet, mely egy m�sik horcruxr�l is sz�lt, majd Harry kit�rt bar�tai ecsetel�s�re. Sok mindent megtudott Hermion�r�l, Ronr�l (sz�ve t�bbsz�r is megsajdult, mikor a v�r�s fi� nev�t olvasta), Lun�r�l, Neville-r�l, �s v�g�l, de nem utols� sorban Ginnyr�l. Az egy�tt t�lt�tt h�t �v tapasztalatait le�rta neki, mindent, amire csak nehezen j�hetett volna r�… n�h�ny sort t�bbsz�r is �tfutott. Eln�zegette a k�z�r�st, mely kiss� kapkod�, m�gis lend�letes volt.

B�r t�bb �ven kereszt�l sz�lt m�g az �zenet, James letette maga mell� az �gyra, �s p�rszor megt�r�lte szemeit. A horcrux �rdekelte volna most a legkev�sb�, azonban tudta, hogy nem hallgathatja el a fontos inform�ci�t. �ssze kell szednie mag�t, t�ll�pni a megr�zk�dtat�son, hogy valaki, akit nem ismerhetett, ennyire agg�dott �rte, �s t�j�koztatni f�radt bar�tait… De hogyan tudja eml�t�s n�lk�l hagyni Harryt?

Megt�r�lte arc�t, �s kiv�nszorgott a konyh�ba.

Remus kedves mosollyal pillantott fel r� mereng�s�b�l, mint mindig. Ginny �s Hermione f�nyk�peket n�zegettek, Luna pedig kih�vta Neville-t egy sakkp�rbajra… de az eg�sz olyan fel�letes volt, olyan nyomott, �s keser�, hogy �jra k�nnyek sz�ktek a szem�be, �s m�g elsz�ntabb lett. Kell az a horcrux.

- Figyeljetek egy kicsit… - kezdte halkan, az ajt�ban dermedve. Bar�tai rem�nnyel telve emelt�k r� tekintet�ket. Annyira hittek benne…

- Baj van? Mi�rt s�rsz? – l�pett hozz� agg�dva feles�ge, �s megsimogatta arc�t. Lehunyta szemeit, mert forgott vele a vil�g. Mi�rt most kell rosszul lennie?

Le�ltett�k egy sz�kre, �s egy b�gr�t nyomtak kez�be. Olyan nyomorultul �rezte mag�t, mint m�g soha, ahogy arra gondolt, hogy h�nyan haltak meg miatta… �rte… ez�rt kell meg�lni azt a szemetet. Az apj��rt. Meg�rdemli.

- Azt hiszem, tudom, hol van a serleg, amit keres�nk – ny�gte ki, hogy v�gre megszabaduljon titkai egy r�sz�t�l. Tudta, hogy bar�tai szorosan k�r� gy�ltek, ebb�l er�t mer�tett, �s folytatta. – Sk�ci�ban, a farkasokn�l.

- Honnan veszed? �n sosem l�ttam – hallotta meg maga f�l�tt Remus �les, �s tal�n d�bbent hangj�t. Reszketve feln�zett r�.

- Egy lev�lb�l, ami abban a v�r�s b�rsonyban volt.

Ennek hallat�n Hermione szeme elkerekedett, majd olyan gyanakv�an h�z�dott �ssze, hogy szem�ld�ke egy egyenes vonall� v�ltozott. James gyorsan m�sfel� n�zett, mert apja levele figyelmeztette, hogy Hermione h�romszor olyan gyorsan kapcsol �ssze, kombin�l dolgokat, mint egy �tlagos ember, �s a legilimenci�hoz is remek�l �rt.

- Ki �rta a levelet? – f�rk�szte felvont szem�ld�kkel Remus, s � is ves�be l�t�, m�gis valamilyen titokzatos pillant�ssal illette. James sejtette, hogy rossz �tlet volt a levelet felhozni, mert esetleg lehet olyan dolog, amit nem tud, de m�r nem visszakozhatott.

- Dumbledore professzor – hazudta sok szemrebben�ssel. Ginny�k egyre lelkesebben n�zt�k, �m a k�t „okostoj�s” tov�bbra sem t�g�tott, hogy megtudj�k, mit titkol el�l�k. – �… � �zente, hogy puszt�tsuk el min�l hamarabb, �s sok sikert is k�v�nt hozz�. El kell menn�nk, azonnal! Az az utols� horcrux, el kell t�ntetn�nk!

Remus �s Hermione sz�tlanul �sszen�ztek. �gy l�tszott, egy rug�ra j�rt az agyuk, de �k csak ketten voltak, n�gy ellen�ben.

Ginnyvel m�g terveztek egy utols� l�togat�st Mrs Weasley-hez, ezt m�snap d�lel�tt megejtett�k, majd csomagolni kezdtek, �s – a k�t gyanakv� t�rs oldal�n – �tnak indultak, hogy v�gre elsz�moljanak Voldemort lelk�nek darabj�val.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s