Harry a Mondeo fel� igyekezett. Elhaladt�ban az �tterem el�tt, vetett egy pillant�st az �vegablakokra. �gy v�lte, m�r nincs sz�ks�ge a k�mzs�ra, ideges�tette a tudat, hogy �gy ak�r hal�lfal�nak is n�zhetik, �gyhogy �r�mmel l�kte le mag�r�l. Mikor v�gre kedvenc j�rm�ve el� �rt, ism�t nekid�lt, �s megint el�vett egy cigarett�t. �gy �rezte, ez enyh�ti majd zaklatotts�g�t.

Ujjai k�z�tt a f�st�lg� csikkel val�ban lehiggadt, m�lyre sz�vta t�dej�be a f�st�t, �lvezte a szor�t�st, �s ameddig meg nem fulladt, lent tartotta a k�ros anyagot, majd lassan kif�jta. Bal keze ekkor m�r a mobiltelefon fel� kalandozott, �s �gy hat�rozott, azonnal �rtes�ti Perezt a sikeres akci�r�l.

Most j�val tov�bb kellett v�rnia, mint nemr�g, hogy a f�rfi felvegye, �s m�r kezdett agg�dni, hogy rosszkor h�vta.

- Si? – d�rm�g�tt fel Perez ismer�ss� v�lt hangja, s a kihangos�t� j�volt�b�l m�g reszel�sebbnek t�nt, mint valaha.

- �n vagyok, padre – v�laszolt egy slukk ut�n.

- Harry Denem! – rikoltott fel boldogan Perez, mire � elh�zta a sz�j�t, �s megd�rzs�lte f�l�t, mert a gondolatra is f�jdalom has�tott bele, hogy ha nem teszi hangos m�dba a telefont, a f�rfi kiszak�totta volna a dobh�rty�j�t.

- Si, padre – b�lintott, majd legsz�vesebben fejbe v�gta volna mag�t engedelmes nyakizmai�rt. – Meg�ltem Dursley�ket.

- Nagyszer�, mi hijo – �rvendezett besz�lget�partnere. – Tudtam �n, hogy sz�m�thatni r�d, ter�lad mindig olyan sok j�kat hallani itten, b�n�z�k�r�kben… tudtam �n, hogy megteszed!

- Ez csak term�szetes, erre b�reltek fel – vont v�llat k�z�ny�sen, �s idegesen k�rbe n�zett, hogy vajon t�nyleg egyed�l vannak-e. – Padre, mikor �s hol tal�lkozzunk a fizets�g miatt?

- Szerencs�d van neked, mi hijo – kuncogott fel rekedten munk�ltat�ja, mik�zben az � h�t�n a hideg futkosott t�le. – �n itten lenni Londonban, ma �rkezni, fontos �gyben. Ak�r azonnal �sszetal�lkozhatunk, mi hijo, �s kifizetlek… mennyi is volt az �r?

Harry legy�rte borzad�s�t, hogy m�g ma l�tnia kell a g�r�t, de elt�prengett ezen a k�rd�sen… nem tudta, merheti-e megszegni a szab�lyokat, nem akarta mag�ra harag�tani Perezt, de tekintettel r�, hogy mit kellett ki�llnia, hogy Dursley�k halottak legyenek…

- Nos, �tsz�zezer font volt az eredeti �sszeg – kezdte lassan. – De �n m�sf�lmilli�t k�rek.

A csendet v�gni lehetett volna, Harry nem mert m�g leveg�t venni sem. Szeme l�tsz�lag a lassan bez�r� �ttermet n�zte, de val�j�ban azt pr�b�lta vizualiz�lni, milyen k�pet v�ghat munk�ltat�ja erre a mondatra.

- M�sf�lmilli�t, hm? – d�rm�gte halkan. – Nagyon mer�sz vagy, Denem.

- Val�ban, padre – ny�gte ki �sszeszorult tork�n. – De �gy v�lem, nem vagyok t�l tisztess�gtelen. Az �sszeg fedezi majd a kiad�saimat… - hazudta sietve. – Tudja, kellett vennem, itt Londonban egy lak�st, hogy a megfigyel�seimet v�gezzem, �s b�r nem min�s�ten�m nagy �rv�g�snak azt az �sszeget, mindenk�ppen vesztes�g sz�momra…

- Tudod, mi hijo… - kezdte Perez, s neki felugrott a sz�ve a tork�ba. – �n tisztellek t�gedet, te nagyon b�tor fi� vagy. Ez�rt megbocs�tom, �s megadom neked, amit te k�rsz, kifizetem a m�sfelet is. Ha ez az �ra, h�t legyen, m�g mindig �n tartozni egy k�sz�nettel teneked.

Harry fell�legzett, �s lusta vigyor jelent meg sz�ja sark�ban. Nem kedvelte besz�lget�partner�t, de minden bizonnyal az ujja k�r� csavarta a f�rfit. �s gazdagabb lett m�sf�lmilli� fonttal.

- �n vagyok h�l�s �nnek, padre – Harry megint fejet hajtott, de kiv�telesen nem bosszantotta fel mag�t rajta. – Akkor, hol szeretne tal�lkozni velem? Ma m�g szabad vagyok.

- Legy�l abban a parkban, ami olyan nagy, mondjuk tizenegy �rakor – d�rm�gte Perez, majd mintha elvigyorodott volna. – Ottan tal�lkozunk, mi hijo. Adi�s!

- Viszl�t – d�nny�gte a telefonba, megszak�totta a vonalat, majd s�hajtott, �s a f�ldre dobva, cigije csikkj�re l�pett, hogy eloltsa a parazsat. Azt hitte, nehezebben megy majd, de a szerencse mell� p�rtolt egy kis id�re. M�g mindig vigyorogva sz�llt be aut�j�ba, �s azonnal a Hyde park fel� indult, pedig rengeteg ideje volt m�g tizenegyig. Fel sem t�nt neki, hogy a leveg�ben n�gy fekete folt k�veti �t.

A park l�tt�n k�l�n�s nyugalom sz�llta meg, amit m�r r�gen �rzett, �s val�j�ban most sem lett volna oka r�. Ruganyosan s�t�lt be az ismer�s �sv�nyre, �s m�r meg is l�tta kedvenc padj�t, amire j�les�en heveredett le. Persze a f�k k�z�tt s�t�tebb volt, mit odakint az utc�n, de ez egy�ltal�n nem zavarta. Csukott szemmel hallgatta a f�k madarainak �jjeli motoz�s�t, az sem zavarta, hogy arc�n leveg� suhan v�gig p�rszor, megcs�pve b�r�t hidegs�g�vel.

Kellemetlen�l r�vid id� m�lva azonban emberi l�ptek zaj�t hallotta az �sv�nyen, �s tudta, hogy perceken bel�l tal�lkozni fog Perezzel. A h�ta k�zep�re nem k�v�nta volna. Kinyitotta szemeit, egy pillanatig a hajladoz� lombokra b�mulva, majd oldalra ford�totta fej�t, �s fel�llt, megl�tva a k�t s�t�t �rny�kot.

- Mi hijo – k�sz�nt fel� a magasabb, �s ahogy k�zelebb �rt, m�r l�tta is sebhelyes, vigyorral kett�v�gott arc�t. A m�g�tte l�pked� az egyik embere lehetett. A f�rfi kit�rta karj�t, �s a szok�sos k�zfog�s helyett a saj�t hagyom�nyaik szerint k�sz�nt�tte: meg�lelte, �s arcon cs�kolta. Harry viszolyogva viszonozta az �dv�zl�st, �s mikor Perez eleresztette, gyorsan fejet hajtott.

- Padre, �r�m �nt �jra l�tni – hazudta gondolkod�s n�lk�l, �s m�g mindig a f�ldet n�zte, eml�keztetve r� mag�t, hogy tilos a g�r�k szem�be pillantani.

- Nekem is t�gedet, mi hijo – kuncogott a f�rfi, �s intett a h�ta m�g�tt �ll�nak, hogy adja �t neki az ez�st�sen felcsillan� b�r�nd�t. Harry nem tudta leplezni szem�nek moh� felizz�s�t, �s hi�ba v�ltoztatott rajta Potter �nje, a k�zel�ben l�v� p�nz gondolata �r�mmel t�lt�tte el. – Itt h�t az �r, Denem, rem�lem megfelel neked.

Azzal �t is ny�jtotta a csomagot. Harry r�gt�n vissza�lt a padra, �s felpattintotta a t�ska z�rjait. A sok k�teg pap�rp�nz szinte m�g ropogott, de tudta, hogy nem �rheti be ennyivel, kivette az els� pakkot, �s darabra ellen�rizte a bank�kat, nehogy hamis�tv�nyok legyenek. Ez volt az egyetlen dolog �let�ben, amit soha nem csin�lt, �s nem is akart: a p�nzhamis�t�s. Az az egyik legrizik�sabb v�llalkoz�s, hiszen hemzseg a t�rgyi bizony�t�kokt�l, s a legk�nnyebb a hamis p�nzb�l kik�vetkeztetni a gy�rt�j�t – k�sz �ngyilkoss�g.

Mindent rendben tal�lt, �gy lecsukta az aktat�sk�t, �s felpislogott Perezre, aki k�zben le�lt mell�. Harryt hirtelen zavarni kezdte a f�rfi k�zels�ge, �gy �szrev�tlen�l arr�bb csusszant.

- Mi hijo, ne haragudj�l meg – sz�lalt meg a g�r� reszel�s-halkan. – De �n azt hallani, az�rt utazt�l te val�j�ban ide, Angli�ba, k�nyelmes otthonodb�l, mert az itteni miniszter b�relt fel.

Harry gyomra a l�b�ig s�llyedt, legal�bbis � �gy �rezte. �rezte, ahogy d�h kezd kavarogni a b�re alatt, de nem tudta, kire kellene d�h�snek lennie: Perezre, ami�rt a dolgaiban kutakodik, esetleg Hos�ra, mert nyilv�nval�an csak � lehetett, aki be�rulta Perezn�l, vagy saj�t mag�ra, ami�rt nem tudott nagyobb titokban dolgozni, �s jobban odafigyelni r�, mit mond, kinek. Igaz, mit is v�rt, hiszen tudta, hogy megt�rt�nhet ilyesmi.

Megk�sz�r�lte a tork�t.

- Nos, nem eg�szen ez a helyzet, a miniszter csak �rtes�tett, de nem neki dolgozom. – �s ezzel nem is mondott hazugs�got. – Val�j�ban nem sok k�ze volt a dologhoz, �s a munkat�rsaimhoz m�g kevesebb.

Perez �that�an n�zett r�, � pedig pr�b�lta a lehet� leghitelesebb arc�t v�gni.

- Nem kell f�lni, mi hijo, �n b�zni benned – d�rm�gte Perez nem sokkal k�s�bb, mikor Harry tenyere m�r j�csk�n leizzadt, �s lassan a hal�nt�k�n is lecsordult egy verejt�kcsepp, a hideg id� dac�ra. – �n nem mondani el senkinek, de rem�lem, t�nyleg nem vagy bajban.

- Bajban? – vonta fel szem�ld�k�t csod�lkozva, �s elfeledkezve mag�r�l, a fekete tekintetbe n�zett. �rezte, ahogy elv�r�s�dik, �s gyorsan �l�be ejtette pillant�s�t. – Eln�z�st, padre.

- Nem t�rt�nt semmi – legyintett a f�rfi, j�l hallhat� der�vel a hangj�ban, Harry pedig sokadszorra l�legzett fel megk�nnyebb�lten. – Az�rt k�rdeztem, bajban, mert ha ez lenni, ha az undok pol�ce r�d sz�llt, sz�lj�l nyugodtan Pereznek, �s seg�tek neked.

Harry teljesen elk�pedt az aj�nlatt�l, agy�ban pedig v�szjelz� gyulladt. Val�j�ban t�nyleg nem �rtana, ha sz�m�thatna egy-k�t munkat�rsra, m�s b�n�z�kre ebben a vesz�lyes buliban, de t�bb minden sz�lt ellene. Egyr�szt, el k�ne mondania, hogy var�zsl�k ellen harcol, hogy val�j�ban megmenteni akarja az embereket, nem meg�lni, besz�lnie k�ne r�la, hogy � maga kicsoda, �s mi�rt fontos, hogy a legnagyobb halat � fogja ki… �s nem utols� sorban tudta, hogy a seg�ts�gnek nagy �ra lenne. M�r tiszt�n �rezte, hogy Perez az�rt ment bele a fizets�ge n�vel�s�be, �s az�rt aj�nlotta fel a seg�ts�g�t, mert arra sz�m�t, �lland� embere lesz, mint a mellette �csorg� fiatal fi�…

- K�sz�n�m a lehet�s�get, padre – kezdte lassan, �s nagyon �gyelt, hogy ne legyen s�rt�. – De a feladataimat �ltal�ban egyed�l v�gzem. Bevallom, tal�n ez az egyik oka, hogy sikeres vagyok. �s nem val�sz�n�, hogy ne tudn�m ell�tni a munk�mat, �gy sajn�lattal, de ink�bb visszautas�tan�m az aj�nlat�t, padre. Igaz�n h�l�s vagyok �rte, de azt hiszem, nem szorulok r�.

Perez arca csal�dotts�got t�kr�z�tt, s�hajtva vakarta meg bajusz�t.

- Rendben, mi hijo, nem k�telezhetlek magam mell� – b�lintott a f�rfi, r�j�ve, hogy sz�nd�kait leleplezt�k. – De egy olyan kiv�l� gyilkos, mint te… megbecs�ln�lek, mi hijo… �g�rd meg, hogy gondolkozni rajta, am�g itten vagy.

- Meg�g�rem – b�lintott rezd�l�stelen arccal, majd m�sodszorra is fel�llt.

- �, �s… hamarosan szervezek egy z�rtk�r� rendezv�nyt, Olaszorsz�gban, �r�m lenne l�tni t�gedet is – pattant fel Perez, hogy megszor�thassa a kez�t. – Sokan lesz�nk, nem j�nni el te is?

Harryben �jra felt�madt a menek�l�si v�gy. Igaz�n tartott t�le, hogy a f�rfi v�letlen�l m�gis eml�t�st tesz err�l a miniszter �ltal tal�lt munk�r�l a t�bbieknek… bossz�b�l tal�n r�usz�tan� �ket, ami�rt nem csatlakozott hozz�… legy�rte zavar� gondolatait, �s kifejez�stelen�l n�zett maga el�.

- M�g nem tudok nyilatkozni, padre – mondta megker�lve a v�laszad�st. – Nem tudhatom, meddig tart a mostani feladatom. Lehet, hogy m�g h�napokig…

Perez b�logatott, majd megveregette v�ll�t.

- H�t, legyen. �rtes�ts�l majd, ha m�gis j�nn�l, mi hijo, sz�vesen l�tn�lak. Tov�bbi sz�p est�t neked!

Harry m�lyeket l�legezve n�zte Perez h�t�t, am�g az el nem t�nt az �rny�kban. Ujjait elzsibbasztotta a b�r�nd s�lya, de nem mozdult addig, am�g egykori munk�ltat�ja el nem t�nt teljesen. Akkor azt�n siet�s l�ptekkel indult kifel�, �gy �rezte, egy perccel sem maradhat tov�bb a parkban, de nem tudta volna megmondani, mi�rt gondolja ezt.

Aut�j�hoz �rve, szem�t folyamatosan a k�rnyezet�n legeltette, azt lesve, nem t�mad-e r� senki, m�g besz�ll, �s val�s�ggal bemenek�lt a j�rm�be. Nem bajl�dott a norm�lis kikanyarod�ssal, egyenesen �thajtott a j�rd�n, �s amilyen gyorsan csak tehette, a Fon� sorra ment.

***

M�r azt is furcs�llta, hogy lak�sa f�gg�nyei el vannak h�zva, pedig tiszt�n eml�kezett r�, hogy kin�zett az ablakon, �s nem ny�lt hozz�juk. A Fon� sor k�zep�n azt�n meg is torpant, mert halv�ny f�nyt l�tott kisz�r�dni ablakain, s a f�ny mozg�s�b�l �t�lve, arra tippelt, az esetleges bent j�r�k gyerty�t gy�jtottak. Keze r�gt�n fegyver�re cs�szott, s ez�ttal el� is vette. Agy�ban egym�st kergett�k a gondolatok, igazs�g szerint m�g az is megfordult a fej�ben, hogy Hermione j�r a lak�s�ban, �s meg akarja lepni.

A r�snyire nyitva hagyott ajt� azonban ki�lte bel�le a sz�p gondolatot, hogy szerelme esetleg vacsor�val v�rja, a l�ny mindig �gyel a biztons�gra, nem k�vetne el ekkora hib�t.

�vatosan l�kte beljebb az ajt�t, �s azonnal besurrant, amikor el�g nagynak �t�lte hozz� a helyet, hogy bef�rjen. Konyh�j�ban s�t�ts�g honolt, �m az emeletr�l s�rga cs�kok sz�ktek a l�pcs�re, egy r�szen bevil�g�tva el�tte az utat. Szorosan markolta fegyver�t, �s hi�ba l�pkedett higgadtan, sz�ve szapor�n verdesett mellkas�ban. Nagyon rem�lte, hogy nem Voldemort v�r r� az emeleten, hanem egy piti kis tolvaj.

Csak l�bujja hegy�vel �rintette meg a l�pcs�fokokat, �s szemei m�r a h�l�szoba f�lig nyitva felejtett ajtaj�n f�ggtek. Odabent alakok mozogtak, halkan sustorogva. Harry megnyalta sz�ja sz�l�t, �s maga m�g�tt hagyta az utols� fokot is, s nem n�zett m�shova, csak el�re.

- Ezt n�zd meg! Ez mi lehet? – ny�vogott fel egy h�tborzongat�an ismer�s hang, Harryben pedig k�retlen harag �radt el.

- F�regfark, �r�ln�k neki, ha csendben maradn�l – sziszegte egy inger�lt m�sik Pettigrew-nak, s � felismerte benne Pitont. Elh�zta a sz�j�t, mert m�r eml�kezett r�, mennyire gy�l�lt�k egym�st a f�rfivel, �s ez elegend� volt hozz�, hogy most azonnal meg akarja �lni. Meg�llt az ajt� el�tt, �s �vatosan bepassz�rozta mag�t a ny�l�son. Ahogy sejtette, �ldozatai az asztal�n�l �lltak, ahov� a biztons�g kedv��rt kipakolta a monitorjait.

Piton h�ta megfesz�lt p�rszor, �s mikor kih�zta az asztal fi�kj�t, megtal�lta a feljegyz�seit a lehallgatott besz�lget�sekr�l. Persze F�regfark is r�gt�n bele dugta az orr�t a dosszi�ba, eldobva azt a bizonyos, milli�s �rt�k� rep�l� kamer�t, amit nemr�g h�sos ujjai k�z�tt forgatott. Harry arca f�jdalmasan megr�ndult, ahogy a kis t�rgy a padl�ba csap�dott, de ahogy l�tta, annak nem esett nagyobb baja.

- Ez mindent kihallgatott! – ki�ltott fel F�regfark, �s kikapta Piton kez�b�l a dosszi�t. Harry a fekete haj� f�rfi h�t�t n�zte, mert az dermedt maradt, mintha les�jtotta volna, amit olvasott. Nem csoda, mert Harry megjegyezte mag�nak a sorai alatt, hogy nem gondolja b�n�snek Pitont – ugyanis akkor m�g nem ismerte – �s hozz�tette, hogy err�l Dumbledore-nak is tudnia kell. Val�sz�n�leg ezen d�bbent meg. Nem tudta, ennek �r�lj�n-e, vagy sem, mindenesetre most egy cseppnyi j�indulatot sem �rzett a nagyra n�tt denev�r ir�nt.

- Nem kell annyira meglep�dni – sz�lalt meg l�gyan, �s Pettigrew-ra szegezte revolver�t. A m�sik kett� vill�mgyorsan fel� fordult, de csak az alacsonyabb r�ntott p�lc�t. M�r nem csak jobb keze volt ez�st�s, hanem a m�sik is, amit nemr�gen sz�tl�tt.

� azonban Pitonnal szemezett. A f�rfi fekete szemei szokatlanul ny�ltan meredtek r�, de � nem �rtett gondolatolvas�shoz, amir�l Hermione besz�lt neki.

- Harry Potter! – harsogta a patk�nyszer� var�zsl�, mire � metsz�en r�n�zett, �s hideg vigyort villantott a f�rfire.

- Peter Pettigrew! – viszonozta az �dv�zl�st. – Rendk�v�l �r�l�k a tal�lkoz�snak.

- K�pzelem. – A megsz�l�tott hangja cincog�ss� halkult, ahogy elbizonytalanodott. S�r�n pislantott Pitonra, aki mozdulatlanul f�rk�szte Harryt.

- Nem gondoltam, hogy �nk�nt meg�letik magukat – folytatta g�nyosan, �s aznap m�r �t�dsz�rre biztos�totta ki a kez�ben tartott pisztolyt. Az alacsonyabb r�gt�n a k�rd�ses t�rgyra villantotta vizeny�s szemeit, �s megpr�b�lkozott egy szenvelg� vigyorral, de a f�lelem addigra m�r t�ls�gosan �tvette az uralmat arckifejez�sei felett. – Arra sz�m�tottam, hogy menek�lni akarnak majd.

- Mi�rt k�ne f�ln�nk t�led? – kardoskodott F�regfark, �s jelent�s�gteljesen meredt t�rs�ra. Az ex-b�jitaltan�r azonban az�ta sem volt hajland� megmozdulni. Harry szapor�n j�ratta agy�t, hogy mi lehet az oka, �s lassan sejteni kezdte…

- Azt m�r nagyon �gyesen megfejtett�k, hogy k�mkedtem maguk ut�n – fordult ism�t Pettigrew fel� cseveg� hangon. – De nem ez az els�dleges feladatom. Hanem, hogy meg�ljem magukat. Dumbledore-nak elege van m�r a l�zad�saikb�l, m�r nem akarja, hogy �letben maradjanak.

- Nem gondolod, hogy ezt botors�g volt elmondani nekem? – vette �t a staf�tabotot F�regfark, felismerve, hogy Piton nem fogja kiseg�teni, b�r az eml�tett sokkal hat�konyabb fegyver lett volna vele szemben. – A S�t�t Nagy�r legh�bb embere vagyok, �s amint visszat�rek hozz�, elmondom neki… �s azt is, hogy Perselus m�r nem a mi eszm�inket k�veti. – szavait m�r a t�rs�hoz int�zte, az azonban nem adta jel�t, hogy hallotta volna.

- Maga? – Harry nem b�rta meg�llni, hogy ne nevessen fel. – Maga lenne a legh�bb embere? Voldemortnak nincs legh�bb embere. – Nem tudta, mi�rt mondja ezt, de olyan igaznak �rezte, mint ahogy itt �llt. – � csak saj�t mag�ban b�zik… �s igaza is van. �n is �gy d�nt�ttem volna a hely�ben. A m�sik meg… igen, ny�ltan merek besz�lni a feladatomr�l. Egyr�szt, mert val�sz�n�leg m�r nem maradna �gyse sok�ig titokban, hogy a hal�lfal�kra, �s �r� vad�szom, m�sr�szt, nem �n lesz, aki elmondja neki mindezt, ugyanis most meg�l�m.

Pettigrew emelte a p�lc�j�t, de ezzel egy id�ben Piton is mozdult a k�penye fel�. Harry a v�ratlan dologt�l jelent�sen megr�m�lt, hiszen eddig azt hitte… �gy v�lte, Piton tal�n… Botors�g – jutott esz�be kelletlen�l, s keze reflexb�l cselekedett. Lehunyta szem�t, hogy ne l�ssa a Piton �ltal �tnak ind�tott f�nynyal�bot, majd pisztolya halkan pukkant egyet.

Harry nem �rzett sem meleget, sem hideget, nem is d�nt�tte fel a var�zslat sugara, nem sebes�lt meg… ugyan�gy �llt, lehunyt szemekkel a be�ll�, vibr�l� csendben, mint egy m�sodperccel el�bb.

Feln�zett, �s kis h�j�n a sz�ja is t�tva maradt. Mivel karja m�g mindig Pettigrew ir�ny�ba mutatott, nem csod�lkozott, hogy Pitont talpon tal�lja, de azon m�r ink�bb, hogy a m�gus nem r� szegezi p�lc�j�t, hanem t�rsa fel�. Pettigrew a falnak csap�dva a f�ldre rogyott, amikor a kett�s tal�lat el�rte. Piton �tka val�sz�n�leg er�teljesen ell�kte �t, de mellkas�n v�res folt jelezte, hogy Harry is sikerrel j�rt.

Egym�sra n�ztek, mindketten egy kicsit reszketve. Harry elgondolkodva f�rk�szte a var�zsl�t.

- Mi�rt? – bukott ki a sz�j�n a k�rd�s. Tudta, hogy nem kell megfogalmaznia t�bbet, Piton �gy is �rtette. Zavar�ban � is a sz�j�t h�zkodta, ahogy Harry szokta, de ink�bb elhessegette fej�b�l a nevets�ges gondolatokat.

- Sosem voltam igaz�n hal�lfal� – mondta ki a kiss� megh�kkent� igazs�got. Odalent nyikorg�s hangzott fel, de egyik�k se t�r�d�tt vele, egyik�k se tudta, hogy n�gy ember t�vozott sietve a h�zb�l. Piton s�hajtott, �s ett�l sokkal ink�bb egy megt�rt �regembernek t�nt, mint harcra k�sz f�rfinek. – T�lz�snak v�ltem, amit a Nagy�r az embereivel tisztogat�s c�msz� alatt m�vel. Mikor annak idej�n elmentem Dumbledore-hoz, abban rem�nykedtem, �r�kre megszabadulhatok… t�le. De k�m lettem… az igazgat� m�gsem b�zott bennem annyira… �s a marad�k bizalmat is elvesztettem, amikor elt�nt�l. Engem hib�ztatott, mert nem tudtam r�la, hogy Weasley-�k h�z�t megt�madt�k, �s szerinte az�rt t�nt�l el, mert Ginerva meghalt aznap. Mindez�rt engem okolt.

Harry elt�prengett a hallottakon, �s kezdeti inger�lts�ge Piton ir�nt hangy�nyit cs�kkent. Sokkal ink�bb m�r sajn�latot �rzett ir�nta – mindazon�ltal fegyver�t m�g a var�zsl�ra szegezte.

- F�lig igaz – vont v�llat halkan, mert �gy �rezte, tartozik az igazs�ggal a f�rfinek, aki miatta sz�mkivetett lett. – Ginny a bar�tn�m volt, de �n magamat hib�ztattam a hal�l��rt. Ugyanis m�r egy ideje… sz�val, �n m�r nem �t szerettem. De maga eszembe sem jutott, amikor elmenek�ltem.

Piton a f�ldre ejtette szemeit, �s az asztalra t�maszkodott, de miel�tt b�rmelyik�k kiny�ghetett volna egy meg�rdemelt bocs�natot, a var�zsl� f�jdalmasan fel�v�lt�tt, �s bal alkarj�hoz kapott. Harry �nk�ntelen�l rohant az �sszecsukl� testhez, �s hagyta, Piton hadd kapaszkodjon meg benne. A m�gus eg�sz teste remegett, �gy jobbnak l�tta le�ltetni a sz�kre. Le sem tagadhatta, hogy megijesztette a f�rfi hirtelen rosszull�te, �s tal�n m�g agg�dott is �rte.

- Engem h�v – susogta meggy�t�rt, kiss� rim�nkod� hangon Piton. – Voldemort engem h�v.

Harry aznap m�r sokadszorra s�padhatott el, �m ez�ttal a test�ben el�raml� hideggel, �les f�jdalom has�tott vill�m alak� heg�be, s valahonnan r�gt�n tudta, hogy a s�t�t m�gus iszony�an d�h�s.

- Nem mehet oda – v�gta r�, mire Piton lehunyta szemeit. Harry megr�zta v�ll�t. – Menjen a m�sik lak�somra, le�rom a c�met, �s rejt�zz�n el annyi var�zslattal, amennyivel csak tud. K�rem!

P�r pillanatig egym�s szem�be meredtek, majd Piton apr�t b�lintott. F�l �r�val k�s�bb egy hangos pukkan�s hallatszott, s ezzel egy id�ben a Fon� sori h�zb�l elt�nt a fekete csukly�s p�ros.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s