Sirius rosszkedv�en fordult h�ttal Jamesnek. A szem�veges fi� lemond�an s�hajtott.

- Remus miatt nem akarsz lej�nni vel�nk a faluba? – k�rdezte nem kis szemreh�ny�ssal a durc�skod� sr�ct�l. – Mert akkor azt mondd, ne azt, hogy nincs kedved! Semmi sz�ks�g r�, hogy hazudozz. Ami�ta �sszej�ttetek a fi�mosd�ban… - Sirius megr�ndult, mert bar�tja hangj�n hallotta, hogy g�nyosan mosolyog. - …az�ta, mintha kicser�ltek volna. Ne sz�vd mellre, haver, de el�gg� egym�sra cuppantatok, kicsit hanyagoltok, Petert meg engem. �s m�r megbocs�ss, de, ha Remus t�nyleg annyira tanul, akkor te meg pr�b�lj meg legal�bb egy napot t�vol lenni t�le!

- Fogd m�r fel, hogy rosszul vagyok! – csattant fel Sirius keser�en. Semmi kedve nem volt lemenni Roxmortsba a t�bbiekkel. Nem, nem Remus miatt… vagyis de. Megremegett a sz�ja sz�le, ahogy a v�ratlan probl�m�ra gondolt.

- Ok�, akkor mi ment�nk – morogta James, �s kiviharzott a h�l�terem ajtaj�n. Peter egy darabig t�pel�dve n�zett Siriusra, de v�g�l � is kiment, s r�csukta az ajt�t. A fekete haj� fi� elmer�lt a gondjaiban, ahogy elhalt a l�ptek zaja.

Remus elhideg�lt t�le. Ez tuti biztos, nem �lvezi a szexet vele. Nem s�hajtozik a gy�ny�rt�l, nem simogatja, csak megt�rt�nik az aktus, �s ennyi. Nap k�zben hidegen, f�lszavakkal v�laszol, ker�li az �rint�s�t. �szint�n, Sirius nem gondolta volna, hogy a barna fi�, az � sz�ve v�lasztottja �gy b�nik majd vele, ilyen hamar r�un. Senki ir�nt nem �rzett m�g ekkora szerelmet. Ilyen m�lyet. �s Remus nem viszonozza.

Let�r�lte arc�r�l gyenges�ge nedves jeleit, majd szaggatottan fels�hajtott. P�rn�ja is el�zott egy darabon… m�g �rzi rajta Remus haj�nak kellemes illat�t. Mennyi szerelmes est�t t�lt�ttek itt, az�ta a nap �ta! Persze hangszigetelve az �gyat… James �s Peter kicsit megh�kkentek, amikor megtudt�k, mi van k�zt�k, de csak ezeket a felt�teleket k�t�tt�k: hogy �k ne hallj�k, mi t�rt�nik; b�rmit csin�lhatnak, b�rhol, b�rmikor, csak ne l�ss�k, ne �rz�kelj�k.

- Francba, mit b�g�k itt ut�na? – morgol�dott Sirius hirtelen fel�lve. Odakint az ablakon t�l sz�lling�zott a h�, � meg csak egy v�kony inget viselt. Rettent�en �tfagyott, tudta, hogy erre j� lenne egy forr� f�rd�. B�r Remus m�g ink�bb… arra hi�ba v�r. Visszafogva felt�r� szomor�s�g�t, fogott egy meleg pul�vert, t�r�lk�z�j�t, �s leballagott a klubhelyis�gbe.

Senki nincs a Roxfortban, n�h�ny tan�r �s… igen, �s Remus kiv�tel�vel. A fi� a k�nyvt�rban k�sz�l az egyik pr�ba vizsg�jukra, amit Lumpsluck �g�rt be nekik. Nagyon nehezen �llta meg, hogy m�gis a prefif�rd� fel� menjen, �s ne szerelm�hez. De mit seg�tene, ha az � nyak�ban zokogna? Nem val�sz�n�, hogy a fi�t meghatn� vele. Legut�bbi „szenved�lyes” �jszak�jukon Remus m�g csak fel sem… m�g csak nem is akarta… v�g�l Sirius a saj�t kez�re k�nyszer�lt. Mit �rdekeln� �t?

- Siri! – hallotta meg saj�t nev�t a h�ta m�g�tt. Megfordult. A folyos�n egy barna loknis csaj szaladt fel�, b�szen vigyorogva. Sirius csal�dottan felny�g�tt. Ez Amy Richardson, a Hugrabug hajt�l�nya. H�t, el�g r�g�ta hajt Siriusra, az biztos.

- Amy – mosolygott r� k�nyszeredetten. – Mi �js�g? Mi�rt nem vagy Roxmortsban?

A l�ny pirulva vihogott egy sort.

- J�ttem behajtani az �g�retedet – mondta azt�n sejtelmesen, ujj�val elkalandozva a fi� mellkas�n. Az �rtetlen�l, s bossz�san meredt a csajra, fogalma sem volt mir�l besz�l. Ell�kte a l�ny kez�t, Amy tekintete elkomorult.

- Milyen �g�retet? – s�rgette Sirius enyh�n felpaprik�zott idegekkel. Semmi hangulata nem volt az eff�le j�t�kokhoz, legf�k�ppen csak a v�zben, �s saj�t keze �ltal enyh�l�st hoz� gy�ny�rben szeretne elmer�lni, Remusr�l fant�zi�lva. B�r ut�na persze m�g rosszabbul �rzi majd mag�t, de m�r egy hete nem voltak egy�tt. Senkivel nem volt, ami n�la igazi c�lib�tusnak sz�m�tott…

Amy durc�san cs�cs�r�tett.

- A m�ltkor azt mondtad, hogy egy roxmortsi h�tv�g�n megbizonyosodhatok r�la, hogy van-e a fenekedre tetov�lva egy mini Mennyd�rg� – avatta be a titokba a l�ny. – �s tudtam, hogy ma egyed�l leszel. Ez�rt azt�n az hittem…

- Rosszul hitted – csattant fel Sirius d�h�sen a l�ny szav�ba v�gva. – Az�rt vagyok ma egyed�l, mert egyed�l akarok lenni. Nem miattad. �s ezt mondd meg a dr�ga bar�tn�idnek is! Ha nem tudn�tok, van valakim.

- Persze, Lupin – g�nyol�dott Amy, �gy n�zve r�, mintha egy csattan�s pofont adott volna neki. Meg is �rdemeln�. Mogorv�n fordult be a sarkon, fak�pn�l hagyva a l�nyt, de az ut�na ment. Keser�en felciccegett, mire Amy megragadta a karj�t, �s maga fel� r�ntotta. Meglep�d�tt egy pillanatra a l�ny erej�t�l, de ut�na csak m�g idegesebb lett.

- A l�nyokkal �gy l�tjuk te �s Lupin elt�volodtatok egym�st�l – duruzsolta a l�ny d�ht�l l�ngol� szemekkel, majd nyak�ba csimpaszkodva, ajkait az �v�hez k�zel�tette. – Biztos egyed�l �rzed magad…

- Sz�llj m�r le r�lam! – ki�ltott fel a fi�, s k�ts�gbeesetten igyekezett elhajolni a l�ny el�l, �m az r�tapadt a sz�j�ra, �s k�m�letlen�l cs�kolta. Sirius hadakozott m�g egy darabig ellene, de teste egyre ink�bb �ledezett a k�nyeztet� cs�kokt�l. Lassan m�r viszonozta is…

Remus nem ezt �rdemli. – hangzott fel fej�ben Lily hangja… mi? Lily? Remus szeret, csak… most kicsit �sszeveszt�nk… nem �gy k�ne lerendezni. �n is szeretem… igen…

Er�szakosan, minden testi er�f�l�ny�t bevetve l�kte el mag�t�l a csajt. Az a fenek�n landolt a lend�lett�l, s f�jdalmasan felki�ltott. Sirius undorodva n�zett v�gig rajta.

- Semmi k�z�d hozz�, mi van k�ztem �s Remus k�zt – sziszegte a l�nynak, aki keser� lemond�ssal m�regette a f�ldr�l. – Szeretem �t, �s csak ez sz�m�t. Nem kellesz, nem kell m�s, rajta k�v�l! Tov�bbi sz�p napot, menj ink�bb Roxmortsba, keress m�s sz�pfi�t magadnak! �n foglalt vagyok, felfoghatn�tok m�r.

Azzal elcs�rtetett a prefektusf�rd� ajtaj�hoz, kimondta a jelsz�t, �s indulatosan becsapta. Az d�h�tette fel, hogy a hugrabugos l�nynak igaza volt. T�nyleg megromlott a viszonyuk. Az�rt is viszonozta majdnem a kiscsaj szenved�ly�t, mert m�r hi�nyzott neki a k�nyeztet�s, a simogat�s, de Remus� �s nem m�s�.

Inger�lten megnyitott n�h�ny csapot, ledob�lta mag�r�l a ruh�kat, �s belemer�lt a n�vekv� forr� v�zbe. Mindenf�le illatos g�z�k terjedtek el a f�rd�ben, s � a sz�k�k�tszer� csapokhoz �szott. A kit�r� v�zsug�r megmassz�rozta v�llait, igaz�n kellemes volt.

Mi�rt nem kell � m�r Remusnak? Mit ronthatott el? Mivel szerezhetn� vissza? Csak �gy pufogtak a fej�ben az elkeseredett k�rd�sek. Nem tehetett r�la, de k�ptelen volt t�tlen�l n�zni, hogy �lete egyetlen igaz szerelme lassan elhagyja. Tal�n van valaki m�s…

Tork�t kaparta valami fura, szeme sz�rt, s l�t�sa elhom�lyosodott. Beharapta sz�j�t… nem, ne is gondolj Remusra! Ne, mert az csak f�j!

Neszez�st hallott meg a z�g� v�zen kereszt�l. Kinyitotta k�nnyes szem�t, �s f�lelt. A p�r�t�l persze az orra hegy�ig sem l�tott, a meleg is egy szaun�hoz tette hasonlatoss� a f�rd�t…

A medence sz�l�hez �szott, �s hunyorgatott. Nem sz�vesen sz�lalt volna meg, egyel�re nem akart lebukni, de nem l�tott senkit; �gy v�rt, csendesen, perceken �t. Semmi. Biztos csak k�pzel�d�tt. A medence bels� sz�l�n fut� l�pcs�re �lt, h�t�t a csemp�nek d�nt�tte, majd lehunyt szemmel h�tra hajtotta a fej�t. Jobb keze a v�zben lebegett, azt�n keser�en elh�zta a sz�j�t, �s lassan �ledez� test�hez vitte ujjait. Mag�ra kulcsolta �ket. H�t, nem olyan �rz�s, mint amikor Remus csin�lja…

Ijedten ugrott meg, mikor k�t sov�ny k�z k�szott a v�llaira, s nem kis megd�bben�s�re Remus halk hangja hajolt f�l�hez.

- Semmi baj, �n vagyok – A fi� nyelve v�gigsz�ntott f�lcimp�j�n, Sirius pedig ny�gve adta �t mag�t az �rz�snek. A v�ratlanul r�t�r� Remus gyeng�den nyomkodta kecses ujjaival, mintha mi sem t�rt�nt volna k�zt�k az elm�lt h�tben. Nem �rtette, mit keres itt bar�tja, szerelme, de csak a pillanat sz�m�tott. Nem tudta kontroll�lni a gy�ny�r�t. Itt volt, k�nyeztette, massz�rozta v�ll�t. Csod�latos volt.

- Remus… - ny�gte, ajkaival l�zasan keresve a m�sik�t. A fi� megcs�kolta, gyeng�den, �desen, m�lyen. Sirius azonban m�r napok �ta szenvedett n�lk�le, �gy cs�kja is t�relmetlen, s k�vetel�z� lett. Ujjaival szerelme p�r�t�l �tnedvesedett haj�ba t�rt, h�zva maga fel�. Remus becsusszant hozz� a v�zbe, nem viselt semmit.

Sirius megfordult, hogy belesimulhasson �lel�s�be. �gy falta a m�sik sz�j�t, mint �hez� a fens�ges lakom�t. Bef�szkelte mag�t Remus l�bai k�z�, mivel azok akad�ly n�lk�l ny�ltak meg el�tte. Merev volt, ez j� jel. Sirius kicsit mag�hoz t�rt, ahogy esz�be jutott az egy h�ttel ezel�tti aktusuk. Elh�z�dott szerelm�t�l, m�lye a szem�be n�zve. Im�dta ezeket a borosty�n sz�neket.

Kedvese arca f�jdalmasan, sz�gyenkez�n torzult el, mikor r�j�tt, hogy meg kell magyar�znia a viselked�s�t, m�ghozz� azonnal. Lehajtotta elpirult orc�it, de karjai tov�bbra is a hossz� haj� fi� nyak�ban, h�t�n nyugodtak, test�k m�g egym�shoz fesz�lt. Sirius rem�nykedve v�rt.

- Ne haragudj r�m – k�rlelte a barna fi� csendesen. – �n… f�lt�keny voltam. L�ttam, hogy azok a csajok tov�bbra is nyomulnak r�d, pedig nyilv�nval�v� tett�k, hogy j�runk. �s �n azt hittem, �lvezed �ket. Az hittem… hazudt�l, ott a mosd�ban, azon a napon.

- Nem hazudtam, szerelmem – Sirius megnyalta kisz�radt sz�j�t, �s meggy�t�rten felemelte Remus �ll�t, hogy az r� n�zzen. A s�padt fi� ajkait harapd�lta. – Te kellesz nekem. Engem nem �rdekelnek azok a csitrik. T�nyleg szeretlek. Igyekeztem ezt bebizony�tani neked, sajn�lom, ha nem siker�lt, de… akkor mondd meg, mivel tehetn�m! Csak ne hagyj �gy magamra! Sz�rnyen f�jt, f�jt, hogy nem viszonzod a szenved�lyemet, a szerelmemet. Ugye… ugye m�g szeretsz engem?

- Jaj, Sirius, persze – borult nyak�ba elhom�lyosult szemekkel Remus. Sirius �rezte, hogy felszakad mellkas�ban egy g�t, ami m�r hetek �ta k�nozta, a megk�nnyebb�l�s hull�mokban t�rt r�. Minden rendbe j�tt! Csak f�lt�keny volt, csak f�lt�keny! Felnevetett a boldogs�gt�l, �s szorosan tartotta Remust a forr� v�zben. A barna fi� kis h�j�n megfojtotta, �gy �lelte, de mit sz�m�t az?

- Hallottam… - kezdte halkan, rekedten �jra kedvese, kicsit (de csak p�r millim�tert) t�volabb h�z�dva. - …�pp a klubba mentem, mert azt hittem Jamesszel m�r r�g elmentetek, �lvezitek az �letet n�lk�lem… meg se l�togattatok, gondoltam nem is hi�nyzok… �s megl�ttalak azzal az Amyvel. Hallottam, mit mondt�l neki, �s… r�j�ttem, hogy t�nyleg szeretsz.

- N�ha olyan h�lye vagy, hogy tetted le tavaly az RBF-eket? – r�tta meg kuncogva szerelm�t Sirius, s apr� cs�kokkal hintette a m�sik s�padt arc�t. Azon m�r v�r�s foltokat k�pzett a p�ra, �gy vigyorogva h�zta be mag�val a csapokhoz, �s elz�rta a vizet. Remus somolyogva n�zte �t, amit�l v�gyai �j �letre kelve kavarogtak benne. Mag�hoz h�zta szerelm�t, r�hajolt karcs� nyak�ra, �s megsz�vta a puha b�rt.

- �gy hi�nyzott ez – ny�gte �lesen v�ve a leveg�t Remus, kezeivel l�zasan simogatva Siriust. Kezdte elbor�tani �ket a f�ktelen v�gy, t�relmetlen simogat�sokat v�ltottak, cs�kolt�k egym�st, ahol csak �rt�k. Sirius teljesen elvesztette a j�zan esz�t, szinte m�r nem is tudta mikor hova tette kez�t, de m�r csak arra figyelt fel legink�bb, hogy Remus mag�ba vezeti a v�z alatt.

Egyszerre ny�gtek fel a csod�latos �rz�st�l. Remus pihegve mozdult meg, l�bait dereka k�r� emelte, hogy min�l m�lyebbre cs�szhasson benne. Sirius kis h�j�n m�r most el�lvezett, l�tva a f�jdalom �s gy�ny�r harc�t szerelmese arc�n. �vatosan mozdult meg, nehogy m�g t�bb k�nt okozzon neki, �s elragadtatva, zih�lva figyelte a m�sikat. Remus felny�g�tt, viszonozta l�k�s�t, de sokkal er�teljesebben, �gy Sirius a hossz� napok �ta tart� megvon�s k�vetkezt�ben, elvesztette t�relm�t. Szel�d els� mozdulatai vad ostromm� v�ltak, hangosan ny�gd�cselt Remus sz�k meleg�ben j�rva. A fi� nekifesz�lt, nem b�nta a gyors ritmust.

Ring�suk nagy hull�mokat fodrozott a medence viz�ben, a hull�mok fel�j�k csaptak, de �k ezt csak halv�nyan �rz�kelt�k. M�r �pp akart sz�lni t�rs�nak, hogy el fog menni, amikor Remus a nev�t ki�ltva merevedett meg, gerince h�tra hajlott, s meleg, s�r� magja elvegy�lt a v�zben. Sirius szem�re vak�t� f�ny�r ereszkedett, majd �gy �rezte, test�b�l kiszakad valami, s el�rasztja vele kedvese eg�sz bels�j�t, maguk k�r�l is mindent. Remus izmai m�g meg-megremegtek k�r�l�tte, de m�r csak �lmos f�radts�ggal d�lt a csapoknak, megtartva szerelm�t szoros �lel�s�ben. Alig kaptak m�r leveg�t az oxig�nhi�nyos f�rd�ben, ez�rt csak lassan nyugodott le zih�l�suk.

Remus el�gedetten fek�dt rajta, s � mosolyogva n�zte a nyugodt arcot. Kez�vel j�les�en simogatni kezdte szerelme haj�t, �s boldog vigyorral pillantott fel a plafonra. J� �tlet volt f�rdeni j�nni, tal�n a sors akarta �gy. Mindenesetre m�g nem b�k�ltek ki teljesen, megfizet ez a kis nyavaly�s, hogy ilyen ostob�n viselkedett… b�r � m�g nem is sejti mennyire megfizet! �pp fordult vissza hallgatag kedves�hez, amikor �szrevette, mi t�rt�nt: Remus elaludt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s