Yusuke, Botan �s Genkai futva igyekeztek c�ljuk fel�.

- Messze vagyunk m�g, Botan?- n�zett a l�nyra Genkai.

- M�r nem annyira. Mindj�rt ki�r�nk egy folyos�ra, azon v�gig kell menni, �s ha j�l eml�kszem, annak a v�g�n van a b�rt�n. De a folyos� igencsak hossz�, r�ad�sul tele van biztons�gi kamer�kkal.

- Vagyis nem tudunk �szrev�tlen�l v�gigmenni. - vonta le a k�vetkeztet�st a mester. - Mit gondolsz, egyed�l is odatal�lunk?

- Persze. - felelte a r�v�sz k�szs�gesen. - Csak menni kell, m�g egy ajt�hoz nem �r�nk. B�r van benne n�h�ny kanyar, de �gyse lehet m�sfele menni. Az�rt �p�tett�k ilyenre, ha j�l tudom, hogy a b�n�z�k sz�k�s�nek lehet�s�g�t minim�lisra cs�kkents�k. El sem lehet t�veszteni!

- Ez esetben te ne is gyere vel�nk.

- De h�t mester! Mi�rt ne?

- Azt mondtad, be van kamer�zva. Ha ez �gy van, az eg�sz �rs�g a nyakunkra fog j�nni. Nem lenne szerencs�s, ha elkapn�nak. Az a r�v�szi p�lyafut�sod v�g�t jelenten�. Ink�bb menj vissza dolgozni, mintha mi sem t�rt�nt volna. �s ha lehet, ker�ld azt a k�t �rt, akikkel �sszefutottunk! F�l�, hogy felismern�nek.

- Rendben. - s�hajtotta Botan lehangoltan. - Sok sikert!- azzal fel�lt „sz�ll�t�eszk�z�re” �s az ellenkez� ir�nyban elt�nt a sarkon.

- Nyom�s!- mondta mester �s tan�tv�nya egyszerre.

Ek�zben Koenma irod�j�ban �ppen a pap�rmunk�val foglalatoskodott, amikor egy feld�lt �r rontott be:

- Koenma nagy�r! V�szhelyzet van! Azonnal meg kell er�s�teni az �rs�get!

- Mi az m�r megint?- s�hajtott fel gondterhelten. Igyekezett nem kimutatni, hogy val�sz�n�leg m�r r�gen tudja.

- H�rom illet�ktelen behatol�! A t�rsamat le�t�tt�k! A biztons�gi folyos�n vannak! Azonnal er�s�t�st kell k�lden�nk!

- �rtem. K�ldj�n minden egys�get oda!

- Igenis, nagyuram!- �s m�r el is viharzott.

Koenma eln�zett a t�volba:

„Sok sikert Yusuke! Rem�lem siker�l a tervetek!”

 Az �rs�g el�rte a folyos�t �s teljesen beker�tett�k a detekt�vet �s Genkait.

- Nagyszer�!- �rvendezett Urameshi. - Eny�m a velem szemben l�v� fele, tied a m�sik!

- Nem!- v�gta r� mestere. - M�r �gy is rengeteg id�t pocs�koltunk! Neked tov�bb kell menned! T�rj ki a menetir�nyba, �n meg lefoglalom �ket! Egyed�l kell tov�bbmenned! K�szen �llsz?

- Igen. - b�lintott a fi� tettre k�szen. - Megyek!- majd az �kl�vel v�gott utat mag�nak a k�rgy�r�b�l �s amint kiker�lt, mint akit pusk�b�l l�ttek ki, �gy elszelelt. A k�r bez�rult Genkai k�r�l, aki nem v�rta meg, hogy a t�mad�k feleszm�ljenek, hanem egyb�l t�mad�sba lend�lt.

„Rem�lem, sikerrel j�r. Siess Yusuke!”- gondolta a mester.

A detekt�v k�zben l�hal�l�ban szelte a folyos�t. Nem �tk�z�tt ellen�ll�sba, hiszen az �sszes �r Genkait pr�b�lta elkapni. Yusuke ugyan f�ltette mester�t, de tudta, hogy j� harcos �s egy�bk�nt sem volt m�s v�laszt�sa, mint otthagyni, hiszen az id� v�szesen fogyott. Befordult egy sarkon �s akkor egy p�nc�lajt�hoz �rt.

„Ez biztosan a b�rt�n ter�lete. �vatosnak kell lennem. A rabokat biztos nem hagyt�k fel�gyelet n�lk�l”- azzal halkan bel�pett. Az ajt�n t�l szeme el� egy s�t�t, nem t�l bar�ts�gos folyos�szakasz t�rult. Ak�rmerre ment mindk�t oldalr�l az �tj�t cell�k szeg�lyezt�k, amikben visszatasz�t�bbn�l visszatasz�t�bb sz�rnyek voltak. Cs�ny�k voltak ugyan, de id�vel felt�nt a fi�nak, hogy min�l bentebb megy, ann�l er�sebbek �s ann�l gonoszabbnak l�tszanak a foglyok.

„Bizony�ra min�l nagyobb b�nt k�vetnek el, ann�l beljebbre ker�lnek. Ha ez a sziszt�ma, akkor egy�rtelm�en j� fel� haladok.”- t�n�d�tt el. N�ha el kellett ugyan osonnia p�r �r mellett, de ezek t�bbinyire nem is igen figyeltek a k�lvil�g zajaira: vagy aludtak, vagy egym�ssal besz�lgettek, esetleg k�rty�ztak.

„Ezek is j�l v�gzik a munk�jukat. Csak el ne felejtsem ezt megeml�teni Koenm�nak. Ha �n ilyen sim�n bejutok ide, akkor m�s is megteheti.”

K�s�bb arra lett figyelmes, hogy egyre kevesebb a vil�g�t�s, a neonf�nyt id�vel felv�ltott�k a f�kly�k, majd azok is elmaradoztak. Lassan teljes s�t�ts�g borult a folyos�ra. K�zvetlen�l az utols� f�klya ut�n egy r�csos ajt� �llt, azt, pedig k�t marcona �r vigy�zta.

„H�t, ez nem lesz egyszer�. Koto biztosan valahol azon az ajt�n t�l van. Meg kell pr�b�lnom kij�tszani ezt a k�t barmot. De j�l j�nne most n�h�ny �tlet Genkait�l!”- ekk�pp vezette gondolatait detekt�v�nk. Az �r�k el� l�pett:

- Cs��, sr�cok! Nem engedn�tek be azon az ajt�n?

- Mi keresnival�d van ott k�ly�k?- k�rdezte az egyik.

- Nem engedhet�nk be. - toldotta hozz� a m�sik. - Odabent van a legvesz�lyesebb b�n�z� cell�j�hoz vezet� �t, ha nem tudn�d! Tilos a bel�p�s!

- Na de fi�k, ne legyetek m�r ilyenek!- f�zte �ket Urameshi. - Csak k�v�ncsi vagyok, ennyi az eg�sz!- Azt�n taktik�t v�ltott. - K�l�nben az�rt j�ttem, hogy �tvegyem t�letek az �rs�get.

- Tess�k? De h�t itt mindig mi �rk�d�nk!- mondta az els� elk�pedten.

- �gy van! Mert csak mi vagyunk erre m�lt�ak!- ezt a m�sodik mondta. Azt�n hirtelen ijedten n�ztek egym�sra:

- Csak nem le akarnak v�ltani minket?

A fi� szerencs�re gyorsan kapcsolt �s �gy felelt:

- �, nem dehogyis. S�t!- �s bizalmaskodva k�zelebb hajolt hozz�juk. - Ne mondj�tok el, hogy el�rultam, de meg akarnak jutalmazni titeket.

Az �r�k kiss� gyanakodva n�ztek, de l�tszott rajtuk, hogy hajlanak, arra, hogy elhiggy�k a hallottakat.

- Na, mire v�rtok m�g?- s�rgette �ket Yusuke, aki igencsak belej�tt a szerep�be. - Menjetek! Vagy nem kell a jutalom? Adj�tok �t a kulcsokat �s nyom�s!

A k�t �r ism�t egym�sra n�zett, majd ostoba vigyorral az arcukon a fi� kez�be ejtett�k a kulcsokat �s el is szeleltek.

- Mekkora barmok!- jegyezte meg Urameshi, mikor hall�t�vols�gon k�v�lre �rtek. - K�v�ncsi vagyok az arcukra, mikor majd r�j�nnek, hogy �tvert�k �ket!- nevetett mag�ban. De nem volt sok ideje ezen gondolkozni, cselekednie kellett. Bele tette a kulcsot a z�rba �s elford�totta. Az ajt� ut�n m�g egy folyos�szakasz k�vetkezett, ami teljesen s�t�t volt, �gyhogy Yusuke szinte csak tapogat�zott. V�g�l a folyos� v�g�n bal k�z fel�l mintha r�csokat l�tott volna. �vatosan beki�ltott:

- Koto! Itt vagy?

Egy ideig semmi v�lasz nem �rkezett �s a fi� m�r kezdte azt hinni, hogy rossz helyen j�r, �m hirtelen l�nc cs�rd�lt �s egy hang v�ratlanul megsz�lalt:

- Urameshi?- hitetlens�g sejlett ki bel�le. - Te mit keresel itt?

- Koto, ugye te vagy az?

- Ki m�s lenne. - ekkor meghallotta, hogy Yusuke a z�rral z�r�g. - Mi a fen�t csin�lsz?

- Kiszabad�talak. - mondta a detekt�v teljesen term�szetesen. - Sz�ks�g van a seg�ts�gedre.

- �s mib�l gondolod, hogy seg�tek?- h�zta �ssze a szem�t.

- Figyelj, erre most nincs id�! Majd k�s�bb megbesz�lj�k!- m�r bent volt a cell�ban �s �ppen a l�ny l�nca ut�n ny�lt, �m az elh�zta a kez�t.

- Komolyan k�rdezem. Mit kapok, ha seg�tek?

- Kuwabar�t �s egy m�sik bar�tunkat elrabolt�k! K�rlek sz�pen, seg�ts!

- Nem vagyok j�t�konys�gi alap�tv�ny! �s cseppet sem �rdekel a bar�taid sorsa.

- J�l van!- mondta Urameshi s�rget�n. - Ha seg�tesz, elint�zem valahogy, hogy lesz�lljanak r�lad! �gy megfelel?

- A szabads�gom n�h�ny idi�ta megment�s��rt cser�be? Legyen. - �s hagyta a fi�nak, hogy leoldja r�la a bilincseket.

- A h�ts� ajt�n kijuthatunk!- ind�tv�nyozta a detekt�v. A d�mon b�lintott �s elindultak. Rettenetes sebess�ggel sz�guldottak v�gig a folyos�kon, az �r�knek m�g idej�k sem volt r�eszm�lni, mi t�rt�nik, m�r ott sem voltak. Mikor elviharzottak Genkai mellett, az �szrevette �ket, visszafordult �s elfutott a helysz�nr�l. A h�ts� kij�ratn�l m�r v�rta �ket Botan. Mindny�jan felpattantak a l�ny „j�rm�v�re” �s el is indultak az emberek vil�g�ba.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s