Kotono miut�n elhagyta Kurama szob�j�t igyekezett min�l t�volabb ker�lni ideiglenes csapatt�rsait�l, hogy tiszt�zhassa mag�ban a gondolatait. Term�szetesen els�sorban Hieiel kapcsolatban.

  �ssze volt zavarodva �s nem �rtetette, mi t�rt�nt vele, hiszen azel�tt m�g soha nem �rzett ilyet. Egy ideig csak ugr�lt egyik �p�letr�l a m�sikra, majd mikor valamelyest lenyugodott egy emeletes t�mbh�z tetej�n meg�llt �s az eget f�rk�szte. Megpr�b�lta rendbe tenni a gondolatait. Ha csak a fi� saj�tos szag�ra gondolt ismeretlen �rz�s ker�tette hatalm�ba. Idegesen megr�zta a fej�t:

„Marhas�g! Egyszer�en mind�ssze arr�l van sz�, hogy nagyon �rdekes a sz�rmaz�sa. A szaga semmit nem t�kr�z. Na persze ez �gy nem igaz. Egy bizonyos illet� szaga megmutatja, hogy az a bizonyos szem�ly milyen faj�, az ereje nagys�g�t, a kor�t, a nem�t, azt, hogy �l� vagy halott, s�t m�g a sz�nd�kait is, mivel a gonoszs�gnak iszonyatos b�ze van. Tal�n att�l volt � k�l�nleges, hogy nem a sz�rnyekre jellemz� gonosz b�z lengte k�r�l. Persze nem makul�tlan ez bizonyos, de az alapvet� sz�nd�kai j�k. Vagy tal�n a sz�rmaz�sa. Olyan mintha egyszerre lenne t�z �s j�gsz�rny. Ki tudja? Hallottam m�r ilyet.”

Felid�zte mag�ban azt az id�szak�t az �let�nek, amit a h�t�nd�rek lakta Gleccser Fenns�kon t�lt�tt. Miut�n elsaj�t�totta a fekete s�rk�ny technik�t �s t�rt�nt m�g vele egy s m�s hosszabb id�t t�lt�tt ott, mondhatni a sebeit nyalogatva. B�r a fenns�kon l�v� zord erd�kben h�zta meg mag�t �s sosem mutatkozott a h�t�nd�rek el�tt, m�gis hallott valami mendemond�t egy asszonyr�l, aki megszegte a t�nd�rek legszentebb t�rv�ny�t �s egy f�rfival h�lt, majd ikreknek adott �letet, akik k�z�l az egyik fi� volt. Azt is hallotta, hogy az �jsz�l�ttet ledobt�k, de az egyik h�t�nd�r szerint biztosan t�l�lte. Nem nagyon foglalkozott akkor ezzel, de most egyre ink�bb �gy gondolta, hogy val�sz�n�leg Hiei az eml�tett fi�. Ak�rhogy volt is a l�nynak nehez�re esett m�sfel� terelni a gondolatait.

„Mi a fene van velem? Ez egy sz�rny! Ugyanolyan undor�t�, mint az �sszes t�bbi!”

�jabb eml�kk�p r�mlett f�l el�tte. Kaj�nul nevet�, rettenetesen cs�nya �s gonosz sz�rnyeket l�tott. Kisl�nykor�ban mindig rajta tapostak. �lland�an �ld�zt�k, �s ha elkapt�k, alaposan helybenhagyt�k. Id�vel m�r meg sem pr�b�lt elfutni el�l�k. Hagyta, hogy addig verj�k, am�g csak j�lesik nekik �s rem�lte, hogy egy nap tal�n belehal a s�r�l�seibe. De ez soha nem k�vetkezett be, akkor �s eddigi �lete sor�n m�g j� p�rszor �gy �rezte, mintha valami �tok folyt�n k�ptelen volna megszabadulni ett�l a nyomorult �lett�l. A sz�rnyekt�l kegyelmet meg sem pr�b�lt m�r k�rni, hiszen mikor egyszer a kezdet kezdet�n m�g megtette, azok csak kinevett�k esdekel� szavait �s k�nnyeit, lek�pd�st�k �s megrugdost�k. Nem csoda, ha ezek ut�n arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy az egyetlen megold�s a hidegv�r� gyilkol�sz�s, azt pedig, hogy kegyelmet adjon m�soknak, hogy is tehette volna, amikor soha senki nem mutatta meg neki, hogy olyat is lehet. Eg�sz �let�ben csak azt l�tta, hogy az er�sebb leig�zza a gyeng�bbet, �s ha az nem tud v�dekezni, akkor v�ge. Mindezen sz�rnyek kegyetlenked�sei mellett ott volt m�g az a v�g�s is az arc�n, amit ugyeb�r szint�n egy sz�rny okozott… Tal�n nincs is ezek ut�n mit csod�lkozni azon, hogy Kotono elvb�l ut�lta a sz�rnyeket. �s most m�gis itt van ez, aki valahogy m�s… A d�mon ekkor �szrevette, hogy a nap m�r lebuk�ban van az �gen �s esz�be jutott, mi�rt is van itt. Gyorsan megindult abba az ir�nyba, amerre Yusuk��k szag�t �rezte. Szeretett a t�rsain�l hamarabb oda�rni a megbesz�lt tal�lkahelyekre, hogy kicsit k�r�lszagl�szhasson. Gyorsan �sszeszedte mag�t, �jra felvette szok�sos �rzelemmentes arckifejez�s�t, mivel nem szerette kimutatni az �rzelmeit m�sok el�tt, gyenges�gnek tartotta. Ezek ut�n elindult.

K�zben Yusuke, Kurama �s Hiei is a megbesz�lt tal�lkoz�hely fel� indult. M�g �tk�zben �sszefutottak �s �gy d�nt�ttek egy�tt mennek tov�bb.

- Mondd csak Kurama!- sz�lalt meg Urameshi. - Ha j�l eml�kszem, akkor te meg Koto m�r r�gebb �ta ismeritek egym�st, ugye?

Kurama arca megr�ndult:

- Igen, �gy van. De m�rt’ k�rded?

- Csak arra gondoltam mes�lhetn�l valamit r�la. Elv�gre te jobban ismerheted, mint �n.

- A csapatt�rsam volt m�r mondtam. Ezen k�v�l nagyon er�s, gyors, f�rge, �gyes �s okos, egysz�val igaz�n nagyszer� harcos. De a term�szete �s a modora hagy n�mi k�v�nnival�t maga ut�n. Rideg �s kegyetlen. Ez m�r els� pillant�sra l�tszik a tekintet�b�l szerintem. A csapatomb�l � volt tal�n a legkegyetlenebb. M�dfelett �lvezte k�nozni az ellenfeleit.

- Na igen. Ezzel nem mondt�l sok �jat. - vakarta meg a fej�t a detekt�v. - Minderre r�j�ttem valahogy, amikor vele k�zd�ttem.

- Ha tudod, hogy ilyen mi�rt b�zol meg benne ennyire?- szegezte neki a k�rd�st Hiei, aki eddig csak cs�ndben figyelte a t�rsalg�st. - Nekem egy�ltal�n nem szimpatikus.

- Ez j� k�rd�s. Egyszer�en �gy �rzem, hogy megb�zhatom benne. Tiszt�ban vagyok vele, hogy �rdekb�l van vel�nk, de akkor is. Biztos vagyok benne, hogy nem fog benn�nket el�rulni.

- Hm. Szerintem ez akkor sem helyes. - v�laszolta erre a t�zd�mon.

- V�g�l is teljesen mindegy. - sz�lt k�zbe Kurama. - A t�szejt�k k�vetel�sei miatt, musz�j egy�ttm�k�dn�nk vele f�ggetlen�l a te egy�ni �rzelmeidt�l. - �s jelent�s�gteljesen bar�tj�ra n�zett.

- Most mit b�mulsz �gy? Mi bajod van?- csattant fel az erre.

- Semmi. Nincs semmi k�l�n�s. - mosolyodott el a fi�, aki sejtette, hogy a sz�rny homlokegyenest ellenkez� v�lem�nyt mond azzal, mint amit val�j�ban �rez.

- Nem igaz�n �rtelek titeket, de tulajdonk�ppen mindegy is. - jegyezte meg Urameshi. - Mindenesetre menj�nk! Mindj�rt 20 �ra!

- Igazad van. - b�lintott Kurama. A kis t�rsas�g megszapor�zta l�pteit �s nemsok�ra el is �rt a megbesz�lt helyre.

- Vajon Koto mikorra �r ide? Rem�lem, idetal�l. - f�rk�szte az utat Yusuke.

- Szerintem, m�r itt van. - mondta erre Shuichi Minamino. - Szok�sa mindenki el�tt �rkezni a megbesz�lt helyekre, hogy felm�rhesse �gymond a terepet.

- Vagy el sem j�n. - tette hozz� sz�r�san Hiei. - �n legal�bbis elk�pzelhet�nek tartom. Nem t�nik t�l megb�zhat�nak. K�nnyen lehet, hogy m�r �rkon-bokron t�l j�r. V�lem�nyem szerint nem is merne idej�nni.

- Nem szok�som beijedni. - j�tt valahonnan fentr�l egy fagyos v�lasz. Mindh�rman a hang ir�ny�ba pillantottak �s megl�tt�k az egyik fa �g�n �l� Kotonot. A l�ny egy hirtelen ugr�ssal k�zvetlen�l Hiei el�tt termett:
- �n ink�bb egy hozz�d hasonl� sz�rnyr�l tudn�m elk�pzelni, hogy megfutamodik a kih�v�sok el�l. A magadfajt�k mindig mentik a b�r�ket.

- Azt akarod ezzel mondani, hogy gy�va vagyok?- sziszegte a megsz�l�tott.

- �rtsd, ahogy akarod. Ez a v�lem�nyem �s k�sz. - ford�totta el a r�kad�mon a fej�t.

- Akkor gyere �s mutasd meg, ha olyan b�tor vagy!- �s a sz�rny, aki m�r teljesen elvesztette a fej�t, a kardja ut�n ny�lt.

- Ahogy akarod. Ha te meg akarsz halni, �n nem �llok az utadba. - meredt r� Kotono �s l�tszott rajta, hogy k�szen �ll a harcra. De Kurama meg�ll�totta �ket:

- Azonnal hagyj�tok ezt abba! Ne feledj�tek, hogy meg kell tal�lnunk Yukin�t �s Kuwabar�t! Az id�, pedig v�szesen fogy! Mindj�rt bes�t�tedik! Nincs vesztegetnival� id�nk! Indulnunk kell!

A fi� tiszt�ban volt vele, hogy a l�ny sz�nd�kosan provok�lta Hieit. Tudta, hogy egykori t�rsa meg akar k�zdeni a bar�tj�val, �s ha � akar valamit, akkor semmi �s senki nem k�pes meg�ll�tani. Csak rem�lhette, hogy visszafogj�k magukat, m�g teljes�tik a k�ldet�st.

- Nekem te ne parancsolgass!- h�zta �ssze a szem�t a d�mon. - Ha �n meg akarok �lni valakit, akkor meg is teszem. Nem tudsz meg�ll�tani! Ne felejtsd el, hogy m�g van egy f�gg�ben l�v� �gy k�zted �s k�ztem.

Kurama hirtelen megmerevedett. Kiverte a v�z �s �k�lbeszorult a keze. R�m�lten kapkodta a leveg�t.

„Mi van, ha most akar rev�nsot venni?...”- a fi� �rezte, hogy eg�sz test�ben reszket. Kotono azonban m�r nem foglalkozott vele, �gy tett mintha �szre sem vette volna az el�bb t�rt�nteket. Yusuk�hoz fordult:

- Akkor megy�nk vagy sem?

- Persze, persze. Induljunk!- kapott �szbe erre Urameshi. - Gyer�nk sr�cok! Tartsatok ki Kuwabara megy�nk!- Eresztett m�g meg egy harci ki�lt�st �s kil�tt az erd�be. Koto hat�rozott l�ptekkel k�vette. Hiei idegen�l n�zte Kuram�t:

- Kurama! Minden rendben?- m�g sose l�tta a fi�t ilyennek. �rdekelni kezdte, vajon mi lehet az a titokzatos lez�ratlan �gy a k�t egykori bandatag k�z�tt.

- Igen, persze. Semmi bajom. Menj�nk!- felelte az, amint meg tudott sz�lalni. A hangja a szok�sos magabiztoss�got t�kr�zte, de l�bai m�g mindig remegtek egy kiss�, amikor a t�bbiek ut�n indult. A t�zd�mon m�g gyanakodva szeml�lte egy ideig, majd � is k�vette t�rsait a s�r�be.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s