A nap m�r lebukott az �gr�l �s az erd�re s�t�ts�g ereszkedett. A term�szetes cs�ndet n�gy alak l�pteinek zaja verte fel.

  Yusuke, Kurama, Hiei �s Kotono sz�tlanul mentek egym�s mellett. Minden kis neszre figyeltek, h�tha kapnak valami t�mpontot, hogy merre is k�ne menni�k. �gy zajlott ez egy ideig, �m hirtelen k�df�tyol kezdte beburkolni a l�t�mezej�ket �s szinte percek alatt �tl�thatatlann� v�lt.

- Ez nem k�z�ns�ges k�d. - sz�lalt meg v�ratlanul Hiei.

- Nem?- n�zett r� �rtetlen�l Urameshi. - M�r mi�rt ne volna az?

- Nem. - v�laszolta erre Koto. - Igaza van. Nem �rzek szagokat. Ez nem csak egyszer� k�d.

- �n meg a jaganommal se l�tok semmit. - jegyezte meg a t�zd�mon.

- Egy�bk�nt is furcsa, hogy ilyen r�vid id� alatt ekkora k�d alakult ki.- b�lintott Kurama.

- Azt akarj�tok ezzel mondani, hogy ez az ellens�geink m�ve?- k�rdezte a detekt�v.

- Felt�telezhet�en. - felelte Shuitchi. - Csapd�t �ll�tottak mi meg beles�t�ltunk. Mindazon�ltal ez val�sz�n�leg azt jelenti, hogy j� nyomon j�runk.

- De, hogy menj�nk tov�bb, ha senki nem l�t semmit?- tette fel az igen logikus k�rd�st Yusuke.

Minamino Kotonora pillantott:

- Te hallod a zajokat m�g, nem? A f�ledre t�maszkodva valamelyest kik�sz�b�lhetn�nk a v�ratlan t�mad�sokat.

- M�g sz�p. - v�gta r� a l�ny. - Holmi k�ddel nem lehet az utamba �llni.

- De honnan tudjuk, hogy nem ver �t?- n�zett a d�monra Hiei.

- N�zd. - kezdte Kurama. - Musz�j megb�znunk benne. Jelenleg nincs m�s v�laszt�sunk, ha meg akarjuk tal�lni Kuwabar�t �s Yukin�t. Ezt neked is be kell l�tnod!

A fi� ezek ut�n elfordult �s nem k�rdezett t�bbet.

- Most akkor merre tov�bb?- n�zett k�rbe tan�cstalanul Yusuke. - Ebben a k�dben m�g azt sem tudhatjuk honnan j�tt�nk.

De nem maradt idej�k ezen gondolkodni, mert Koto v�ratlanul megsz�lalt:

- M�g�ttetek.

-Mi van m�g�tt�nk?- �rtetlenkedett Urameshi. �m v�lasz helyett vagy �tven alacsony, csukly�s ki sz�rnyeteg ugrott ki a s�r�b�l. Szerencs�re Kurama �s Hiei gyorsan kapcsolt �s r�juk rontottak, miel�tt el�rt�k volna a detekt�vet. Mikor mag�hoz t�rt a megseg�tett is bekapcsol�dott a harcba. Kotono egy darabig csak �llt �s v�rta, hogy mi t�rt�nik, de mikor egy kis rusnyas�g �ppen �t p�c�zte ki, v�g�l bekapcsol�dott a harcba. N�h�ny percnyi hadakoz�s ut�n az ellenfelek mind holtan fek�dtek a f�ld�n.

- Mi a francok voltak ezek?- n�zett a tetemekre detekt�v�nk enyhe undorral.

- Furcsa kis l�nyek. M�g sosem l�ttam ilyeneket. - l�pett a fi� mell� Kurama.

- Azt akarod ezzel mondani, hogy nem is alvil�gi l�nyek?- h�kkent meg Yusuke.

- Yusuke, mint tudod az alvil�g hatalmas. Nem ismerhet m�g egy ottani se minden l�nyt. - j�tt a nyugodt v�lasz.

- Nekem van egy tippem, hogy mik ezek. - mondta v�ratlanul a d�monl�ny. - Szerintem nem is alvil�giak.

- Akkor m�gis mik lenn�nek?- szurk�l�dott Hiei.

- Genetikai k�s�rlettel l�trehozott mut�ci� eredm�nyei. Alacsonyabb rend� sz�rnyekb�l. Biztos l�ttatok m�r ezekhez hasonl� alacsony termet� sz�rnyeket.

- De ki csin�lna undor�t� �s gonosz sz�rnyekb�l m�g undor�t�bbat �s gonoszabbat?- t�n�d�tt Urameshi.

- Ki tudja. Vannak ilyenek. - felelte Kotono. A t�bbiek v�rakoz�an n�ztek r�, de l�that�an nem sz�nd�kozott b�vebb t�j�koztat�st adni, �gyhogy m�sfel� ford�tott�k a figyelm�ket.

- Teh�t akkor a k�rd�s tov�bbra is adott, hogy merre menj�nk tov�bb. - t�rt r� Yusuke a t�m�ra, ami mindannyiukat foglalkoztatta.

- Szerintem ez most m�r egy�rtelm�. - vette �t a sz�t Hiei. - Egyszer�en csak arra, amerr�l ezek a cs�fs�gok j�ttek. Tuti egyenesen a gazd�jukt�l indultak.

- Igen, �n is �gy gondolom. - t�d�totta Kurama. - Egy�bk�nt is, musz�j tov�bbmenn�nk, mert val�sz�n�leg �k sem �lnek �lbe tett k�zzel, r�ad�sul m�r 21 �ra van. Mind�ssze h�rom �r�nk maradt.

- Rendben. Induljunk. - b�lintott a detekt�v �s a kis csapat elindult a kijel�lt ir�nyba. Ism�t hosszabb id� telt el �gy, hogy gyakorlatilag semmi nem t�rt�nt. A k�d miatt csak lassan tudtak haladni, mivel folyamatosan figyelni�k kellett, nehogy �jabb t�mad�s �rje �ket, az ellens�ges l�pteket Koto pedig csak t�k�letes csendben tudta teljes pontoss�ggal kivenni. Mindemellett m�g abban sem lehettek biztosak, hogy j� ir�nyba haladnak. Az id� viszont egyre csak fogyott. Mikor m�r kezdt�k �gy �rezni, hogy semmi es�lye annak, hogy megtal�lj�k t�rsaikat �s tot�lis kudarcot vallottak, hirtelen szinte a semmib�l milli�nyi, az el�bbiekhez hasonl� mut�ns sz�rnyecske �llta az �tjukat.

- H�t, sr�cok, �gy n�z ki, m�gis j� volt az ir�ny. - mosolyodott el kaj�nul Yusuke. - Mennyi id�nk is van m�g Kurama?

- Pontosan k�t �r�nk. - pillantott a csukl�j�n l�v� kar�r�ra a megk�rdezett fi�.

- H�t akkor mindent bele fi�k!- ki�ltott fel Urameshi �s egy hatalmas csataki�lt�s k�s�rt�ben az ellenfeleire rontott. Kurama �s Hiei egym�sra pillantott �s �k is megindultak. Kir�ntott�k a fegyvereiket. Kotono is megindult volna a t�bbiek ut�n, �m ekkor pillant�sa Hiei kardj�ra t�vedt. F�ldbe gy�kerezett a l�ba.

„Ez a kard. Ez…”- elk�pedten meredt a peng�re. Felr�mlett el�tte az a v�gzetes nap �s a penge, amint megcsillan a f�nyben. - „Ez volt az, ami megv�gta az arcomat annyi �ve. H�t � volt az. � tette…”- de hamar �rr� lett �rzelmein �s bekapcsol�dott a k�zdelembe. Mindannyian hossz� percekig kaszabolt�k a sz�rnymut�nsokat, de csak nem akartak elfogyni.

- Valahogy, musz�j �tjutnunk rajtunk, mert mindj�rt elfogy az id�nk. - lihegte Yusuke. A m�sik h�rom, szint�n liheg� t�rsa egyet�rt�en b�lintott. Kurama �s Koto tekintete ekkor tal�lkozott. Hossz� ideig csapatt�rsak voltak �s m�g a k�zt�k h�z�d� rejt�lyes ellent�t ellen�re is r�gt�n tudt�k mire gondol a m�sik.

- Gondolod, hogy ilyen hossz� id� ut�n is menni fog?- k�rdezte kiss� provok�l�an a l�ny.

- Mi�rt ne menne? Pont megfelel�ek a k�r�lm�nyek, egy oldalon �llnak �s nem k�rbe. B�r nem lesz olyan l�tv�nyos, mivel a k�zt�nk l�v� magass�gk�l�nbs�g most nem akkora, de szerintem �gy is el�g hat�sos. - j�tt a felelet.

- Akkor mire v�rsz? Kezdd el!- adta ki az utas�t�st a d�mon.

- Mi van? Mir�l van sz�?- k�rdezte �rtetlen�l Urameshi. � �s Hiei semmit nem �rtettek az el�bbi p�rbesz�db�l �s csak b�multak r�juk.

- Semmi, semmi Yusuke. - nevetett Kurama. - Ti csak maradjatok h�tul. A rusnyas�gokat meg csak b�zz�tok r�m �s Kotora. - �s elindult az ellenfeleik fel�. - R�zsaostor!- ki�ltotta.

„Ezzel akarja meg�lni az �sszeset? Ez eddig sem v�lt be.”- �tk�z�tt meg Hiei.

De Kurama nem futott el eg�szen az alacsony termet� sz�rnyekig, hanem azokt�l n�h�ny m�terre meg�llt, enyh�n el�red�lt �s eldobta az ostor�t a t�meg fel�. Ekkor l�pett akci�ba Kotono. Egy szempillant�s alatt kil�tt �s egykori t�rsa m�g�tt termett. A h�t�ra ugrott �s azt mindegy dobbant�k�nt haszn�lva, el�relend�lt. A r�zsaostort m�g a leveg�ben elkapta, miel�tt az visszav�ltozott volna eredeti vir�g�llapot�ba, a bal karj�ra tekerte. Az ostor m�ly, v�rz� sebet ejtett ott, de l�that�an mindez a legkisebb m�rt�kig sem �rdekelte. Szabadj�ra engedte erej�t m�g a leveg�ben, majd valahol a t�meg k�zep�n a f�lbe csap�dott �s �kl�vel a talajba �t�tt. A t�bbiek m�sodpercekig csak port �s f�nyt l�ttak, valamint a megt�madott sz�rnyek ord�t�sait hallott�k. Mikor m�r �jra kitisztult a l�t�mezej�k �s csend borult a t�jra mindannyian k�zelebb l�ptek az �t�s hat�s�ra keletkezett hatalmas g�d�rh�z. Yusuke �s Hiei teljesen led�bbent. A g�d�rben �s mellette cafatokra hullott tetemek hevertek. Az energia �s az �t�s az �sszes kis mut�nst meg�lte.

- H�t, ez t�nyleg hat�sos volt!- �muldozott Urameshi. - Mi volt ez egy�ltal�n?
Kurama mosolygott bar�tai d�bbent �mulat�t l�tva:
- Ez egy r�gi technika, amit m�g akkor dolgoztunk ki, mikor bandatagok voltunk. Tudj�tok t�bb ilyen is volt. Egy vagy t�bb bandita volt benne. Mindegyiket �gy dolgoztuk ki, hogy figyelembevett�k a r�sztvev�k erej�t, harcmodor�t, testfel�p�t�s�t �s mentalit�s�t. Ez, amit az el�bb l�ttatok direkt csak kett�nknek lett kital�lva. Mivel �n el�szeretettel alkalmazom a r�zsaostort �s el�g magas is vagyok, b�r r�gen jobb volt, hiszen Yoko Kuramak�nt  213 centi voltam, most meg csak 180, Koto 173-ja viszont mit sem v�ltozott, sz�val � meg szereti az �k�lharcot �s el�g gyors is, k�pes elkapni az eldobott ostort miel�tt m�g elt�vozna bel�le a szellemi er� �s visszaalakulna �s azt a saj�t erej�vel �gymond �letben tartani. A h�tamr�l elugorva, pedig a t�meg k�zep�be ugrik, �s a saj�t szellemi erej�vel megsp�kelve a dolgot, a t�sk�ket az ostorr�l gyakorlatilag lefesz�ti, �gy az ellenfelet vagy az �t�s�nek ereje, vagy a szellemi er�, vagy a sz�trep�l� t�sk�k �lik meg. Persze ehhez alapvet� felt�tel, hogy Koto ingerk�sz�be igen magas �s �gy k�pes elviselni a karj�ba f�r�d� t�sk�k okozta f�jdalmat. - adta meg a magyar�zatot az el�bb l�tottakra Kurama.

- H�. H�t ezt azt�n j�l kital�lt�tok. - mondta elismer�en a detekt�v. Kurama elmosolyodott �s k�sz�netk�pp biccentett a fi� fel�.

- Tov�bb k�ne menn�nk. - sz�lt k�zbe Hiei.

- Igen, �gy van. - helyeselt Urameshi. - Ideje indulni. M�g egyszer k�szi sr�cok, igaz�n sz�p volt!- n�zett Kuram�ra �s Kotonora. A t�rsas�g tov�bb indult. Nem kellett azonban messzire menni�k. Egy, m�g a k�dben is j�l kivehet� hatalmas f�hoz �rtek.

- Urameshi!- hallottak ekkor egy ki�lt�st. A hang ir�ny�ba fordultak:

- Kuwabara!- ismerte f�l bar�tj�t a fi�.

- Csakhogy ide�rtetek v�gre! Mi a f�szkes fen�t csin�ltatok eddig?- esett nekik az.

- Titeket pr�b�ltunk megtal�lni te barom! Nemhogy �r�ln�l!- v�gott vissza a detekt�v. Ekkor vette alaposabban szem�gyre a helyzetet. Kuwabara a nagy fa egyik �g�hoz volt k�t�zve, nem sokkal arr�bb, a fa n�h�ny m�sik �g�ra kifesz�tett h�l�n, pedig az eszm�letlen Yukina fek�dt.

- Na j�. Gyorsan hozzuk onnan le �ket �s t�n�s!- adta ki az utas�t�st Yusuke. De m�g miel�tt b�rmit tehettek volna egy hangot hallottak a fej�k f�l�l:

- Csak lassan a testtel! Azt hiszitek, hogy csak �gy elvihetitek �ket?- a hang tulajdonosa ezek ut�n a h�l� �s a megk�t�z�tt fogoly k�z�tti �gra telepedett. Rusnya, denev�rsz�rnyakkal rendelkez� l�ny volt.

- Ki vagy te?- ki�ltotta oda neki Urameshi. - �llj f�lre, ha kedves az �leted, k�l�nben v�gzek veled!

- Ha-ha-ha. Nagyon f�lelmetes, m�ris reszketek!- kacagott g�nyosan.

- Ne h�zz fel!- �s Yusuke m�r indult volna fel�, de Kurama megfogta a v�ll�t:

- Ne, Yusuke! Ne t�gy semmi elhamarkodottat! Sz�nd�kosan provok�l. Maradj higgadt!

- Na j�. Idefigyeljetek. Teszek nektek egy aj�nlatot: szabadon engedem �ket, persze nem ingyen. - mondta �nel�g�lten a sz�rny.

- Mit akarsz te szem�t?- sziszegte neki Urameshi.

- Tudj�tok a megb�z�mnak nincs veletek semmi dolga, sem a t�szokkal. Mind�ssze egy bizonyos szem�lyre van sz�ks�ge k�z�letek. R�!- �s csontos ujj�val Kotonora mutatott. A l�ny kiv�tel�vel mind meg�tk�zve n�ztek a denev�rszer� sz�rnyre.

- Nos mit sz�ltok? Megfelel? A l�ny a t�szok�rt cser�be?- kaj�nul elmosolyodott. - V�g�l is � csak egy b�n�z�, de ezek itt a bar�taitok. Szerintem megfontoland�.

- D�g�lj meg!- sziszegte a fogai k�zt Hiei.

- Mi van, csak nem tetszik a kisl�ny? Fontosabb volna neked, mint a saj�t h�god? Enyje, enyje, nem sz�p dolog. - �s a vigyor csak nem t�nt el az arc�r�l. Hiei l�ngol� tekintettel meredt r�.

- Mi van? Azt mondta a h�ga? Elmagyar�zn� valaki?- �rtetlenkedett Kuwabara.

- Majd k�s�bb. - felelte Kurama. - Hiei, te, pedig f�kezd magad!- sz�lt oda feld�h�d�tt bar�tj�nak.

- Rendben. �gy l�tom nincs m�s lehet�s�g�nk, mint harcolni. K�szen �lltok fi�k?- n�zett t�rsaira Yusuke. De v�ratlanul Koto megsz�lalt:

- Hagyd Urameshi! Semmi �rtelme. Ti �gyis a bar�taitokat akarj�tok, �s egy�bk�nt se b�ztok bennem. Nem lenne �rtelme �rtem harcolnotok. Nem k�rtem. Fogj�tok �ket �s nyom�s!

- Azt m�r nem!- t�rt ki a detekt�v. - Nem k�rted ugyan, de m�giscsak k�teless�g�nk ezt tenni. Nekem legal�bbis. A seg�ts�gedet k�rtem �s te, b�r nem ingyen, de m�gis megadtad. Ezek ut�n nekem k�teless�gem harcolni �rted, ez �gy fair. K�l�nben �n b�zom benned. - Koto kicsit kiesett a mindig – �rz�ketlen - vagyok szerepb�l �s egy pillanatig d�bbentnek l�tszott. M�g senki nem fektette bel� ennyire a bizalm�t �s �llt ki �rte. Yusuke ekkor a t�bbiekhez fordult:

- Nem k�rem, hogy seg�tsetek, de sz�vesen venn�m.

- R�m sz�m�thatsz Yusuke. - v�gta r� Kurama. Most m�r mindketten Hieire n�ztek. A fi� zavartan Kotora pillantott. A l�ny is �t n�zte. Hisz annyiszor v�dolta meg �rul�ssal, hogy nem lett volna meglep�, ha most kit�r a harc el�l. Az �sz�rvek is ezt dikt�lt�k volna, de Hieinek az �rzelmei nem engedt�k ezt meg.

- J�l van. - morogta. - Legyen. De csak a t�szok miatt.

Az ellens�g�k �sszeh�zott szemmel, gunyorosan sz�lt hozz�juk:

- Sz�val harcoltok? Rossz v�lasz! �gy most m�r biztos, hogy mind meghaltok!

  Yusuke �s bar�tai megtal�lt�k h�t a t�szokat �s fogva tart�jukat. Miut�n visszautas�tott�k k�ptelen aj�nlat�t, most le kell gy�zni�k, ha vissza akarj�k kapni Yukin�t �s Kuwabar�t. Van-e es�ly�k ebben a k�zdelemben, hiszen m�r mindannyian testileg-lelkileg kimer�ltek, r�ad�sul ellens�g�k val�sz�n�leg igencsak er�s? A k�vetkez� fejezetb�l kider�l!

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2011.07.01. 22:57 Wicky �gyes vagy naon j�l irsz ....�gy tov�bb