Mind a n�gyen acsarogva n�ztek ellens�g�kre.

- Ki vagy te egy�ltal�n? V�laszolj mocsok!- ord�tozott Yusuke.

- Ha ennyire �rdekel, megmondhatom. - mosolygott a denev�rsz�rny tov�bbra is gunyorosan. - A nevem: Genki, a mindenes bandita. Emberrabl�s, lop�s, gyilkol�s, nekem mindegy, b�rmit megcsin�lok. De persze, csak ha kell�en megfizetik.

- Sz�val megb�z�sra vagy itt.- vonta le a k�vetkeztet�st Kurama. - Ki b�relt fel?

- Sajn�lom, de a diszkr�ci� alapvet� k�vetelm�ny ebben a szakm�ban. - felelte kaj�nul. - Nem mondhatom meg.

- Engem azt�n nem �rdekel! Fel�lem lehetsz ak�rki! A l�nyeg, hogy az utunkban �llsz!- vettette oda neki, m�g mindig d�h�sen Hiei. �s kivont karddal megindult fel�. Egy szempillant�ssal k�s�bb m�r a sz�rny mellett volt �s kardj�val bel�v�gott. Illetve csak oda suhintott, ahol egy m�sodperccel azel�tt m�g Genki �lt. Az �g nagy robajjal leszakadt. A t�zd�mon elk�pedten meredt ellenfele h�lt hely�re.

- Enyje, fiacsk�m! �gy l�tom egy cs�ppet lass� vagy ma!- nevetett g�nyosan a denev�rsz�rny, mik�zben a Yukina h�l�j�t tart� egyik �gra telepedett.

- Azt majd megl�tjuk!- ki�ltotta a fi� �s m�r neki is �llt, hogy leoldja a kez�r�l a k�t�st, �s szabadj�ra engedje tombol� erej� s�rk�ny�t.

- Hiei, ne!- �ll�totta meg a mozdulatban Kurama hangja. - El�bb n�zd meg, mit csin�lsz!- a megsz�l�tott f�lemelte a fej�t. Ekkor vette csak �szre, hol is �l Genki.

- �, a bar�tod lel�tte a po�nt. - �nel�g�lt vigyora csak nem t�nt el az ellens�g arc�r�l. - Pedig mekkora m�ka lett volna, ha te magad veszed el a h�n szeretett h�gocsk�d �let�t! Elmondhatatlanul �lveztem volna!- �s gonoszul felkacagott.

- Megkeser�l�d ezt te mocsok!- kelt ki mag�b�l Urameshi. - Gyere csak el onnan, te gy�va! Azonnal v�gz�nk veled!

- Ha-ha-ha. Csak nem k�pzelitek? Pr�b�ljatok meg meggy�zni, hogy elmenjek innen! Hallgatlak!

A h�rom fi� �s Kuwabara vill�ml� szemekkel meredt r�. De a mindig j�zan Kotono teljesen k�z�mb�sen el�r�bb l�pett:

- Sz�val ott akarsz maradni. Fel�lem azt csin�lsz, amit akarsz. De am�g ott �cs�r�gsz, �n nyugodtan elmehetek. - �s megfordult, majd �gy tett, mint aki t�vozni k�sz�l.

- De…de…ha elm�sz, meg�l�m mindegyiket! Nem csak a t�szokat, a t�bbit is!- fenyeget�z�tt utols� k�ts�gbees�s�ben a sz�rny.

- A legkev�sb� sem �rdekel. T�gy, amit akarsz, m�r mondtam. Semmi k�z�m ezekhez itt. Meg is �lheted �ket, nem �rdekel. - �s m�g csak meg sem fordult.

- H�, most hov� m�sz? Urameshi szabad�tott ki, te h�l�tlan! Azonnal gyere vissza! �rul�! Urameshi b�zott benned �s ki�llt �rted!- kiab�lt ut�na Kuwabara.

- Senki nem k�rte r�, hogy �gy tegyen. - felelte a l�ny h�v�sen �s tov�bb ment. Genki, miut�n l�tta, hogy semmi nem haszn�l, utols� k�ts�gbees�s�ben Koto ut�n vetette mag�t. Megpr�b�lta h�tulr�l �tfogni �s �gy meg�ll�sra k�sztetni, de a l�ny gyorsabb volt �s lend�letb�l megfordult, majd tiszta er�b�l gyomorsz�jon v�gta.

- Uh!- ny�g�tt fel az az �t�s ereje alatt. Rep�lt egy sort �s egy f�nak csap�dott. Kiss k�tyagosan rogyott a f�ldre. A t�bbiek egy ideig d�bbenten n�zt�k. Yusuke kapcsolt el�sz�r.

- Na, most megkapod, te rohad�k!- ki�ltotta �s sz�rnyet a fels�j�n�l fogva f�lemelte, majd pofozgatni kezdte:

- Nesze neked! Ezt az�rt kapod, mert elraboltad Kuwabar�t �s Yukin�t! Ezt az�rt, mert fogva tartottad �ket!  Ezt meg az�rt, mert azt akartad, hogy �ruljuk el Kotot! Ezt az�rt, mert aljas m�don Yukina el� �llt�l, hogy ne merj�nk megt�madni! Ezt Hiei nev�ben, ami�rt felideges�tetted! Ezt, pedig az�rt, mert engem is felh�zt�l! A t�bbit meg aj�nd�kba, hogy ne felejtsd el, kik is vagyunk �s elmenjen a kedved a hasonl� akci�kt�l!

A t�bbiek messzebbr�l n�zt�k, hogyan vesz a detekt�v rev�nsot az �ket �rt s�relem�rt.

- H�, eloldozna v�gre valaki?- �b�gatott Kuwabara.

- Kuwabara!- nevetett Kurama. - Persze, m�ris megyek. - �s meg is indult a fi� fel�. M�r csak Hiei �s Kotono �lltak ott. A t�zd�mon tekintete a l�nyra t�vedt. Tiszt�ban volt vele, hogy ha nincs a r�kad�mon tr�kkje, ki tudja, mi t�rt�nt volna vel�k. Tudta, hogy valamik�pp meg k�ne k�sz�nni neki, amit tett, de a fi� nem volt �ppen valami nagy mester ezen a t�ren. V�g�l is, a t�bbiek is megtehetn�k. De mindegyik�k el van foglalva valamivel, �gy ez a feladat �gy n�z ki r� maradt. Sz�vesebben cser�lt volna b�rmelyik�kkel, csak ezt ne kellene megtennie. De ha jobban belegondolt, m�g egy bocs�natk�r�ssel is tartozik a l�nynak, hiszen h�nyszor k�telkedett a megb�zhat�s�g�ban. Nem, biztos volt benne, hogy ez neki sehogy se megy… Gondolataib�l Koto z�kkentette ki:

- Musz�j �gy b�mulnod? Ideges�t. - a fi� szem�be n�zett. - Mit akarsz egy�ltal�n?

- Semmit…- ut�lta hallani a saj�t hangj�n a zavarodotts�got. - Hagyj�l b�k�n! M�gis mi a fen�t akarn�k egy olyant�l, mint te? Semmi dolgom veled!- azzal s�rt�d�tten sarkon fordult �s arr�bb ment. Kotono egy ideig n�zett ut�na, azt�n megvonta a v�ll�t �s figyelm�t �jra Urameshi�kre ford�totta. Kurama, aki v�gign�zte az eg�sz jelenetet, j�kat der�lt rajtuk.

„K�v�ncsi vagyok, meddig ker�lgetik m�g egym�st. B�r persze k�rd�ses, lesz-e egy�ltal�n ebb�l valami? Az, hogy Hiei tot�l bele van esve Kotoba, nyilv�nval�. Nem � az els�. De valami�rt �gy �rzem, hogy k�lcs�n�sek ezek az �rz�sek. De ezt persze nem tudhatom biztosan, Koto nagyon j�l tudja pal�stolni az �rzelmeit. Majd elv�lik. Ebb�l m�g ak�rmi lehet…”

- H�, Kurama min mosolyogsz �gy?- z�kkentette ki a fi�t Kuwabara hars�ny hangja.

- Semmi, semmi, csak elgondolkoztam valamin. - nevetett a megsz�l�tott. Id�k�zben m�r eloldozta bar�tja k�teleit �s most egyes�tett er�vel igyekeztek leszedni Yukin�t. V�g�l ez a h�l�val egy�tt siker�lt. Id�k�zben Yusuke is �gy gondolta, hogy eleget adott Genkinek �s mindannyian egy helyre csoportosultak, hogy megbesz�lj�k a tov�bbiakat, mivel a k�d �rdekes m�don m�g mindig nem oszlott fel. Ezt ak�r rossz el�jelnek is tekinthett�k volna, de egyik�k sem felt�telezett e m�g� semmit. Egyik�k sem, kiv�ve Kotonot. � tudta, hogy k�t lehets�ges magyar�zata van ennek: vagy van m�g egy szem�ly, aki a k�d�t gener�lja, vagy, amit val�sz�n�bbnek tartott, Genki csak tetteti �s nem is �jult el. De nem adott hangot felt�telez�s�nek, hiszen tiszt�ban volt vele, hogy ak�rki is b�zta meg a bandit�t, val�j�ban �t akarja �s rem�lte, hogy Yusuke �s csapata m�g idej�ben t�vozik, �gy pedig csak neki kell majd ism�t szemben�znie ellenfel�kkel.

- Teh�t akkor- kezdte Urameshi. - Mivel ez a nyavaly�s k�d m�g mindig itt van, azt javaslom, hogy Kuwabara vegye f�l ment�lisan a kapcsolatot Genkaial �s rem�lj�k, hogy � meg tudja mondani, hogy merre menj�nk. De semmik�pp se v�ljunk sz�t, mert nem tal�ljuk meg egym�st. Mindenesetre azt a szerencs�tlent vigy�k magunkkal, hogy majd megkaphassa m�lt� b�ntet�s�t.

- Abb�l ugyan nem esztek!- hallottak meg egy hangot Yusuke h�ta m�g�l.

- Te m�g magadn�l vagy, te mocsok?- szaladt ki a detekt�v sz�j�n.

- Mindegy. - mondta magabiztosan Kuwabara. - M�r �gysincs ereje harcolni. Magunkkal vissz�k �s k�sz!

- Azt m�r nem! Genkit soha senki nem foghatja el! �s �n soha nem vallok kudarcot! A hat�konys�gi mutat�m 100%-os! �s nem hagyom, hogy ez megv�ltozzon!- a sz�rnya al�l dinamit rudat vett el�. - Ha meger�s�tem ezt a k�ty�t a szellemi er�mmel, elpuszt�t mindannyi�tokat! Magammal viszlek titeket a hal�lba!- �s szabadj�ra engedte az erej�t. N�h�ny m�sodperccel k�s�bb hatalmas robban�s r�zta meg a vid�ket. Mindannyian fut�snak eredtek, majd a f�ldre vetett�k magukat. Koto azonban, aki a legk�zelebb �llt a robban�s centrum�hoz, csak �llt �s n�zett. Nem akart elugrani. Pillanatokig ugyanis azon t�n�d�tt el, vajon ki lehetett a fick� megb�z�ja, akit�l annyira f�l, hogy ink�bb �nk�nt eldobja az �let�t, mert, hogy ez volt az igazi indok, az biztos, b�rki b�rmit is mond. Hiei �szrevette, hogy a l�ny nem menek�l. Gondolkod�s n�lk�l visszarohant �rte �s a f�ldre l�kte. Mikor minden ism�t cs�ndes volt, a kis csapat tagjai lassan fel�ltek �s k�r�ln�ztek, hogy mi is t�rt�nt �s, hogy mindenki j�l van-e. Yusuke �s Kuwabara fej�ket simogatva t�p�szkodtak fel. Kurama, a kez�ben Yukina test�vel, szint�n f�l�llt a f�ldr�l. Koto el�sz�r nem is igen fogta fel, hogy mi t�rt�nt, mivel t�ls�gosan belefeledkezett a gondolataiba. Csak azt �rezte, hogy valaki a f�ldre l�kte. Mikor felm�rte a helyzetet igencsak zavarba j�tt. A f�ld�n fek�dt, de mikor megpr�b�lt felt�p�szkodni, �rezte, hogy valami m�g mindig lent tartja. Ahogy jobban szem�gyre vette a dolgokat, r�j�tt, hogy mi is az. Hiei gyakorlatilag rajta fek�dt! A fi� is f�lemelte a fej�t. Egy ideig csak n�ztek egym�s szem�be.

- H�, sr�cok, j�l vagytok?- ki�ltott fel�j�k Urameshi �s mindenki megindult a p�ros fel�. - H�t ti meg mit csin�ltok?- k�rdezte a detekt�v meglepetten, amikor k�zelebb �rtek. Mindk�t megsz�l�tott elv�r�s�d�tt �s Hiei gyorsan lem�szott a d�monl�nyr�l. Kurama ism�t j�t der�lt a jeleneten. Hiei �s Koto is igencsak sz�r�s tekintetet meresztett r�. A t�bbiek, a kett�s szerencs�j�re, hamar napirendre t�rtek a dolog f�l�tt.

- Na most. Mit csin�ljunk?- n�zett k�rbe detekt�v�nk.

- Szerintem menj�nk haza. - felelte Kuwabara.

- Igen, szerintem is. - toldotta hozz� Kurama. - Egy�bk�nt is felsz�llt m�r a k�d. �gy t�nik Genki id�zte el�, teh�t most m�r szabad az �t. 

- Akkor nyom�s!- kil�tott fel boldogan Yusuke �s rohanva indult el a s�r�be. - Aki utols�k�nt �r ki az erd�b�l az fizet a t�bbieknek egy fagyit! Hallod Kuwabara? K�sz�theted a p�nzedet!- sz�lt m�g vissza miel�tt elt�nt.

- Megl�tjuk m�g azt, hogy ki fizet kinek Urameshi!- �s � is fut�snak eredt. Kurama nevetett �s Hieiel egy�tt �k is k�vett�k bar�taikat. Egyed�l Koto maradt h�tra. � tudta, hogy ez az �gy m�g kor�ntsem lez�ratlan. Ezt a szerencs�tlen fl�t�st valaki felb�relte �s ez a valaki nem fog letenni a sz�nd�kair�l…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s