Amikor bel�ptek az �tj�r�ba n�h�ny pillanatig semmit sem l�ttak a hatalmas f�nyt�l. Be kellett csukniuk a szem�ket, ha nem akart�k, hogy a vak�t� f�nycs�va maradand� k�rt tegyen benne. Miut�n �jra k�pesek voltak arra, hogy felm�rj�k a k�rnyezet�ket, m�r a S�t�ts�g Ur�nak dimenzi�j�ban voltak. Itt azonban k�nytelenek vagyunk t�rt�net�nket k�t sz�lon futtatni tov�bb, mivel, ahogyan azt Kotono megj�solta, a k�t �tj�r� a dimenzi� k�t igen t�voli pontj�ra sodorta h�seinket. N�zz�k el�sz�r teh�t, hov� jutott kedvenc detekt�v�nk �s k�t t�rsa.

  Amint kinyitott�k a szem�ket, a pusztas�gban �lltak. Minden kop�r volt �s elhagyatott. Az �gen vill�mok cik�ztak.

- Micsoda bar�ts�gtalan hely!- n�zett k�rbe Yusuke. - Ez mindig ilyen?

- Ha arra gondolsz, hogy �r�k�s-e az alkony, a vihar �s a siv�rs�g, akkor igen. - �rkezett a v�lasz Kotot�l.

- H�t ez nagyszer�. - mondta Urameshi kiss� gunyorosan. - �s mit lehet m�g tudni? Egy�ltal�n van r� tipped, hogy hol vagyunk?

- Ebben a dimenzi�ban nincsenek olyan �llatok, mint a ti vil�gotokban, csak g�nmanipul�lt torzsz�l�ttek. Azok is csak az erd�ben. - �s a d�mon vetett egy pillant�st a h�ta m�g�, ahol egy szinte fekete f�kb�l �ll�, v�gel�thatatlan rengeteg ter�lt el. - De ott m�r szerencs�re nincs semmi, amit tenni kellene. Az �tj�r� igen j� helyen ny�lt. Ott tart�zkodik ugyanis a keresett szem�ly, abban a kast�lyban. - �s fej�vel a nem messze l�v� kast�lyra b�k�tt.

- Nagyszer�! Induljunk m�ris!- �s Urameshi kil�tt a kast�ly ir�ny�ba.

- �n csak azt nem �rtem, hogy mi�rt akarna b�rki is egy ilyen bizarr helyen �lni. H�t m�g l�trehozni egyet. - morfond�rozott Kuwabara.

- Idi�ta!- kiab�lt vissza a detekt�v. - H�t hol �ljen a S�t�ts�g Ura, tal�n a malibui tengerparton? B�r nem lenne rossz, ha egyszer oda k�ne menni k�ldet�sre, de nek�nk mindig csak az ilyen rozzant helyek jutnak. Nem �rtem m�rt’ j� a gazfick�knak, ha ilyen b�na helyeken bujk�lnak? Gyere m�r Kuwabara, te lajh�r!- Kotono id�k�zben a fi� mell� �rt, az el�bb megsz�l�tott viszont m�g el sem indult. Futva igyekezett t�rsai ut�n:

- H�, v�rjatok meg, ne hagyjatok itt!- lihegve meg�llt el�tt�k.

- J�l van. Akkor ir�ny a kast�ly! Reszkess S�t�ts�g Ura, mert itt j�n a nagy Yusuke Urameshi, a h�res detekt�v! Nyom�s!- de m�g miel�tt elindulhattak volna egy rak�s kis csukly�s sz�rnyecske �llta az �tjukat, pont olyanok, mint amilyenekkel az erd�ben tal�lkoztak, amikor ki akart�k szabad�tani az elrabolt Kuwabar�t �s Yukin�t.

- Ez nem lehet igaz! M�r megint ezek! Most m�r nagyon elegem van bel�l�k!- morgott Yusuke.

- Nem, ezek nem eg�szen olyanok. - sz�lt k�zbe a d�monl�ny. - N�zd meg �ket jobban. Ezek magasabbak, �s z�lden vil�g�t a szem�k, nem pirosan.

- Na �s?- Kuwabara �rtetlen�l n�zett a l�nyra. - Mi�rt olyan fontos ez?

- L�ttam m�r ilyet. Mikor az emberek vil�g�ban tal�lkoztam azokkal a m�sikakkal, el�sz�r azt gondoltam, azok is ilyenek, de a harcmodorukb�l r�j�ttem, hogy nem. Azok csak meg akartak �lni �s k�sz. Ez volt a feladatuk. Ennyi.

- Csak meg akartak �lni! Ez neked csak?- ord�tozott Kuwabara. - Mert ezek mit akarnak? Tal�n malmozni?

- Ez a tov�bbfejlesztett v�ltozat. Ezek nem egyszer�en meg�lni akarnak. Ezek a v�redet akarj�k. De ha azt m�r kisz�vt�k, sz�vesen ellakm�roznak a h�sodb�l is. A legszebb az eg�szben, hogy nekik nem fontos, hogy meghalj. El�g, ha nem tudsz v�dekezni. �s akkor �lve szednek �zekre.

- Ne is folytasd! M�r most forog a gyomrom!- ny�sz�r�gte undorral Kuwabara.

- Sz�val az�rt k�ldtek ide ilyen sokat, hogy ha elf�radn�nk harc k�zben, ezek a kis d�g�k azonnal felfaljanak. - vonta le a k�vetkeztet�st Urameshi. Kotono b�lintott. De a fi� folytatta. - Csak azt nem �rtem, honnan tudt�k meg ilyen r�vid id� alatt, hogy itt vagyunk? Mindig ekkora a fogad�bizotts�g, vagy esetleg sz�m�tottak a j�vetel�nkre?

- Nem, az kiz�rt dolog, hogy ekkora legyen az �rs�g alapb�l errefele. - r�zta meg a fej�t Koto. - Tudnotok kell, hogy Senshi mindenr�l tud, ami a dimenzi�j�ban t�rt�nik. �s mivel figyeltet is, azt is tudja, hogy miket mondotok. Mindazon�ltal sz�m�tania kellett az �rkez�setekre, mert ekkora g�nmanipul�lt csapatot m�g � sem tud ilyen r�vid id� alatt l�trehozni, ennyit meg nem tart alapb�l, ezekb�l.

- Mindegy. �tg�zolunk rajtuk �s ir�ny a kast�ly! K�szen �lltok?- a detekt�v t�rsaira pillantott, akik t�mad��ll�sba helyezkedtek �s b�lintottak. - Akkor rajta!- �s megindultak az ellens�ges sz�rnyecsk�k fel�.

Ez id� alatt m�sik k�t h�s�nk, Kurama �s Hiei is meg�rkeztek a dimenzi�ba. �ket is ugyanaz a kop�r pusztas�g fogadta, mint a t�bbieket. �m �k l�nyegesen rosszabbul j�rtak. Az � �tj�r�juk az el�bb is emlegetett s�r�, fekete rengeteg k�zep�n ny�lt meg, ami ugye, mint az el�bb megtudtuk, nem �pp a legbiztons�gosabb �s bar�ts�gosabb hely volt, tele bizarr l�nyekkel. De ezt persze kis csapatunk eme tagjai m�g nem tudt�k, mint ahogy azt sem, merre is k�ne indulniuk. Olyan messze voltak a c�ljukt�l �s olyan �tl�thatatlan az erd�, ahol term�szetesen �r�k�s s�t�ts�g honolt, hogy m�g a kast�ly tornyait sem l�tt�k.

- �gy t�nik, Hiei, itt te leszel a vezet�. - �llap�totta meg Kurama.

- Fel�lem!- r�ntotta meg a v�ll�t a t�zd�mon. Jaganja megvillant, ahogy k�rbepillantott. - Itt nincs semmi m�s, csak fa, meg s�t�ts�g mindenfel�. Halottnak t�nik minden. Mit gondolsz, merre k�ne menn�nk?

- Nem tudom. Szerintem pr�b�ljunk meg r��rezni. - azzal mindketten behunyt�k a szem�ket �s er�sen koncentr�ltak. N�h�ny perc m�lva kinyitott�k. Mindketten egyszerre fordultak ugyanabba az ir�nyba, egym�sra n�ztek �s �gy sz�ltak:

- Arra!- �s ebben meg is �llapodtak. De Kurama hirtelen megtorpant:

- V�rj!- a t�rsa �rdekl�dve fordult fel�. Az egykori bandita nem mondott t�bbet, csak n�h�ny r�zsaszirmot dobott a leveg�be, majd az ereje seg�ts�g�vel �rv�nyt hozott l�tre bel�le. Mindent r�zsaillat bor�tott be. A bar�tja �rtetlen arckifejez�s�t l�tva, mosolyogva hozz�f�zte a l�tottakhoz. - Csak egy kis �vint�zked�s. Ebben az erd�ben a gonoszs�g b�ze terjeng. �gy ha b�rmilyen l�ny a k�zel�nkbe j�n, a r�zsaillat k�z�tti b�zt azonnal ki tudjunk sz�rni �s v�dekezhet�nk. - Hiei b�lintott, hogy �rti �s ezek ut�n mindketten elindultak. De az erd� n�h�ny lak�ja m�r felfigyelt a l�togat�kra. �s mondani sem kell, hogy ezek a lak�k nem holmi aranyos, �rtalmatlan m�kusok, vagy hasonl�ak voltak. Ahogy a k�t j� bar�t elindult, az erd� tucatnyi, surran� l�pt� �l�l�nye k�vette �ket, akik csak az alkalmas pillanatot v�rt�k, hogy lecsaphassanak.

M�g Kurama �s Hiei az erd�t r�tta, Yusuke �s csapata minden erej�t bevetve harcolt az ellen�k k�ld�tt l�nyekkel, de azok, �pp�gy, mint anno az erd�ben, most sem akartak elfogyni.

- K�r, hogy nincs itt Kurama!- mondta k�t �t�s k�z�tt a detekt�v. - Akkor megint haszn�lhatn�tok azt a t�mad�st, Koto!

- Kinek van sz�ks�ge Kuram�ra! - v�gta oda erre a r�kad�mon, mik�zben � is szorgalmasan apr�totta az ellens�get. - N�lk�le is meg tudom oldani a helyzetet!

- T�nyleg? Akkor mire v�rsz? Szerinted csak sz�rakozunk? Csak sz�lj nyugodtan, �s itt hagyunk!- g�nyol�dott Kuwabara.

- Menjetek csak. - vetette oda f�lv�llr�l. - Nekem mindegy. Senki sem k�rte, hogy ide gyertek.

- Hagyj�tok m�r abba!- ki�ltott r�juk Urameshi. - K�l�nben t�nyleg van valami �tleted?- n�zett a l�nyra.

- Igen, van, kett� is. - b�lintott az. - De az egyik a magatok fajta sz�m�ra nem elfogadhat�. Pedig az a legk�zenfekv�bb. H�trahagyni valakit, hagy egy�k meg. De gondolom, ez az �tlet a ti n�z�pontotok szerint elvetend�, igaz?

- M�g sz�p!- v�gta r� Kuwabara. - K�l�nben is milyen alapon d�nten�nk el, kit?

- Ez egyszer�. Taktikai alapon. De ha azt nem akarn�tok, akkor meg sorsj�t�kkal.

- �s taktikai alapon m�gis, ki lenne?- er�szakoskodott tov�bb a v�r�s haj� fi�.

- Ha ennyire tudni akarod, te. Urameshi legal�bb valamilyen szinten tud harcolni. �n meg ismerem az utat. De te? Csak kolonc vagy. Nem lenne nagy k�r �rted!- Kotono egy�bk�nt t�nyleg kiss� sz�nalmasnak tartotta Kuwabar�t, de az�rt nem volt vele a szentimentalizmus�n k�v�l semmi k�l�n�sebb baja. � alapj�raton szeretett olyanokkal szurk�l�dni, akik haraptak r�. Persze Yusuk�t, vagy Kuwabar�t nem volt olyan j� m�ka provok�lni, mint a forr�fej� Hieit, de jelenleg � nem volt a k�zelben, h�t ez maradt. A l�ny szarkazmusa egy�bk�nt a kicsit is d�hbegurul�sra hajlamos emberekn�l c�lt �rt.

- Na persze! Csak legyen v�ge ennek a k�ldet�snek! Majd megmutatom �n neked!- Kuwabar�t igencsak felbosszantotta az el�bbi megjegyz�s, de tudta, hogy nem ez a megfelel� id�pont rev�nsot venni.

- H�, h�, nyugi!- sz�lt k�zbe h�s�nk. - Mi a m�sik �tlet?

- Az m�r haszn�lhat�bb sz�motokra is, szerintem. - kezdte a d�mon. - De ahhoz meg kell b�znotok bennem. V�llalj�tok?

- H�t persze. - v�gta r� gondolkod�s n�lk�l Yusuke. Koto meglep�d�tt kiss�, de nem mutatta ki. Kuwabar�ra n�zett.

- Nem is tudom. - t�n�d�tt az.- Na j�, legyen. De, csak ha nem �ldozol fel semmilyen c�l�rt, vil�gos?

- Teh�t akkor. - kezdett bele a l�ny. - Az van, hogy…- �s a sz�rnyekt�l kicsit elt�volodva, k�rt alkotva, a n�ha felugr� rusnyas�gokat le�tve, sugdol�zva megbesz�lt�k a tervet.

- Rendben sr�cok. - mondta kisv�rta Urameshi. - Kezdhetj�k?- b�lint�s volt a v�lasz mindk�t f�l r�sz�r�l. - Akkor rajta!- rikkantotta a fi�. Ekkor Kuwabara el�hozta szellemkardj�t �s egy nagy csataki�lt�s k�zepette, elindult az ellens�ges frontvonal fel�. Ekkor l�pett be Yusuke:

- Reigun!- ki�ltotta �s Kuwabar�ra c�lzott. A fi�t a reigun ereje hatalmas sebess�ggel rep�tette a sz�rnyecsk�k fel�.

- Nesze nektek!- ord�totta �s a karddal fel�j�k suhintott. Azok kit�rtek ugyan a penge el�l, de h�t nem is ez volt a c�l. A kis l�nyek mind egy oldalra h�z�dtak. Ekkor a m�sik oldalr�l Kotono ind�totta meg a puszt�t� t�mad�st:

- Csao enzatsu!- a kil�v� cs�va telibe tal�lta a sz�rnycsoportot �s mire a t�mad�s �ltal felvert por el�lt, m�r csak sz�tszaggatott tetemek fek�dtek minden�tt.

- F�, ez t�k kir�ly!- jegyezte meg elismer�en detekt�v�nk. - Sz�p volt sr�cok! De most nyom�s, miel�tt �jabbak j�nnek!- �s a kis t�rsas�g megindult a kast�ly bej�rata fel�.

Ek�zben Kurama �s Hiei az erd� s�r�j�ben igencsak komoly csata el� n�zett. Vel�k szemben visszatasz�t�bbn�l visszatasz�t�bb l�nyek �lltak. Volt ott t�bbek k�z�tt n�h�ny k�kes-sz�rke sz�n� l�ny, ami majomhoz hasonlatosan j�rt, de nagy, vitorlaszer�, hegyes f�lei voltak, amiket folyamatosan mozgatott, �ll�t s�rga, szak�llszer� sz�r keretezte, a sz�j�b�l, pedig az �lla al� �r�, hatalmas, �les metsz�fogak l�gtak ki. Vagy egy p�r m�sik, mad�rszer� l�ny, aminek test�t rik�t� z�ld tollak bor�tott�k, de az emberek vil�g�ban nem l�tezett ekkora mad�r, amely m�g rep�lni k�pes volt. Ezek viszont k�nnyed�n k�r�ztek h�seink f�l�tt. Nem csak hegyes cs�r�k, de hatalmas, �t ujjas l�baikon l�v� igencsak hossz� karmaik is vesz�lyesek voltak. Azt�n azok a szarvashoz hasonlatos l�nyek, amik vagy k�t m�ter magasak voltak, pat�ik gy�m�nt kem�nys�g�ek �s �lesek, l�that�an t�mad�sra k�pesek vele. Fej�k�n, pedig nem kett�, de h�rom agancs volt, szem�k, pedig pirosan vil�git, �s nem vicc, l�zert tudtak l�ni vele. Voltak kisebb l�nyek is, mint p�ld�ul a f�kon rohang�l� kis r�gcs�l�k, amik mind�ssze annyiban k�l�nb�ztek evil�gi „rokonaikt�l”, hogy a mi apr� kis r�gcs�l�ink jobb esetben nem k�pk�dnek t�zgoly�kat �s nem k�pesek egyetlen harap�ssal leszedni egy n�lukn�l j�val nagyobb �l�l�ny, p�ld�ul egy ember kez�t vagy l�b�t. Ezek viszont igen. H�t eff�le l�nyekkel kellett Kuram�nak �s Hieinek megbirk�znia. Mindketten el�vett�k fegyvereiket.

- Szerinted mennyi id�t kell ezekre a torzsz�l�ttekre pazarolnunk?- k�rdezte Hiei.

- Nem tudom. De mindenesetre ne becs�ld le �ket, er�sek is lehetnek!- figyelmeztette bar�tj�t Kurama, aki tudta, hogy a t�zd�mon hajlamos al�becs�lni ellenfeleit �s olyankor bizony alaposan megj�rhatja.

- Ezek csak �llatok. �tg�zolunk rajtuk �s k�sz!- de mire ezt kimondta, a mut�ns l�nyek m�r megindultak fel�j�k. Kurama nem t�vedett, t�nyleg er�sek voltak. Mire �szbe kaptak az egyik kapafog�, sz�rk�s l�ny, m�r r�juk is vetette mag�t �s fogait, Hiei v�ll�ba m�lyesztette. A fi� felord�tott �s egy hat�rozott mozdulattal elhaj�totta a sz�rnyet. Kurama sem j�rt jobban, mivel megpr�b�lt t�rsa seg�ts�g�re sietni, de az egyik szarvasszer� l�ny �les pat�j�val er�teljesen hasba tal�lta. A gy�m�ntkem�nys�g� pata m�ly sebet ejtett a fi� gyomr�n. Ny�gve �sszeg�rnyedt, de mindkett�j�knek gyorsan �ssze kellett szednie mag�t, hiszen csak �gy z�poroztak fel�j�k a t�zgoly�k a r�gcs�l�k sz�j�b�l, a l�zersugarak a „szarvasokt�l” �s a „madarak” is felett�k k�r�ztek, hogy megpr�b�ljanak lecsapni egy �vatlan pillanatban. Igencsak neh�z helyzetbe ker�ltek. F�j� tagjaikat szorongatva, acsarogva �lltak fel �s valami ment� �tleten t�rt�k a fej�ket.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s