Hiei �s Kurama kimer�lten lihegve �lt a f�ld�n �s par�zsl� szemekkel meredt az egyre k�zeled� mut�nsseregre.

  Tudt�k, hogy m�r nem k�pesek sok�ig kitartani. Szinte �rezt�k torkukon a l�nyek karmait �s fogait. �m ekkor hirtelen egy ijeszt� hang has�tott kereszt�l az erd�n. A torzsz�l�ttek r�m�lten kapt�k fel a fej�ket, majd egy szempillant�s alatt �gy futottak el, mintha kergetn�k �ket. Kurama �s Hiei elk�pedten meredt egym�sra. Ekkor azonban valami m�g k�l�n�sebb dolog t�rt�nt. Egy furcsa, lil�s f�nyben j�tsz� g�mb jelent meg szinte a semmib�l. A f�nynyal�b hirtelen megsz�lalt, hangja f�ld�nt�linak hatott:

„K�vessetek! �n megmutatom a helyes utat.”- egy n�i hang volt. A k�t bar�t, azonban nem mozdult.- „Mire v�rtok? N�lk�lem elvesztek! A g�nmanipul�lt �llatok hamarosan visszat�rnek!”

- Mi�rt higgy�nk neked?- k�rdezte Kurama.- Ki �s mi vagy te egy�ltal�n?

„Egy var�zslat vagyok, amit az�rt id�ztek meg, hogy megmentsen titeket �s megmutassa a helyes utat. K�vessetek h�t!

Kurama �s Hiei egym�sra n�ztek. A t�zd�mon felvonta a szem�ld�k�t:

- Te hiszel ennek?

- Nincs m�s v�laszt�sunk.- felelte a k�rdezett.- Igaza van. Egyed�l soha nem jutunk ki. K�vess�k!- mindketten f�lt�p�szkodtak �s elindultak a f�nyl� g�mb fel�. N�h�ny perccel k�s�bb m�r ugyanott �lltak, mint Yusuk��k n�h�ny �r�val ezel�tt.

„M�r csak egyetlen feladatom maradt”- azzal a f�ny megn�tt, teljesen beburkolta k�t h�s�nket. Azok a szem�k el� kapt�k a kez�ket, mivel a lil�s f�ny teljesen elvak�totta �ket. N�h�ny m�sodperccel k�s�bb a f�ny kihunyt, a g�mb, pedig semmiv� lett. Kurama �s Hiei tan�cstalanul n�zett k�rbe �s ekkor furcsa dologra lettek figyelmesek, a sebeik teljesen begy�gyultak!

- Ezzel most nincs id�nk foglalkozni!- sz�lalt meg Kurama.- Seg�ten�nk kell Yusuk�nak! Ki tudja mi t�rt�nt vel�k!- t�rsa b�lintott, majd sietve a kast�ly fel� vett�k �tjukat.

K�zben Kotono Roto vezet�s�vel a S�t�ts�g Ur�hoz igyekezett. Tudta mi v�r r�, ha oda�r, de nem �llt m�dj�ban b�rmit is tenni ellene. Nem sokkal k�s�bb egy hatalmas ajt�hoz �rtek. A l�ny j�l ismerte ezt a helyet, tiszt�ban volt, mit l�t majd abban a teremben. Roto az ajt�hoz l�pett �s kinyitotta. Nyikorogva kit�rult. Odabent a j�l ismert s�t�ts�g fogatta �ket.

- Mester, elhoztam, ahogy k�rte.- hajolt meg a sz�rny a tr�n fel�.

- Rendben van!- mennyd�r�gte a mester. Kotono h�t�n a hideg futkosott ett�l, j�l ismerte eme hangot.- Most pedig menj el �s seg�ts a csapatodnak!

- Igenis mester!- Roto s�r� hajb�kol�sok k�zepette t�vozott. Az ajt� becsap�dott nagy robaj k�s�ret�ben.

- �gy l�tom, v�gre �jra kettesben vagyunk, Koto. Mint a r�gi sz�p id�kben, eml�kszel?- a f�rfi fel�llt �s a d�monl�ny fel� k�zeledett. Az �k�lbeszor�tott k�zzel �llt, mik�zben a S�t�ts�g Ura egyre k�zeledett fel�. K�zvetlen�l el�tte meg�llt.

- Ugye tudod, mi�rt vagy itt?- k�rdezte, mik�zben kiny�jtotta a kez�t �s v�gigsim�tott a l�ny arc�n. Az d�h�dten elfordult.- M�g mindig gy�ny�r� vagy.- Koto szeme �sszesz�k�lt �s h�tr�lni kezdett. De Senshi nem hagyta.      - Hov� m�sz? Tudod, hogy �gysem menek�lhetsz el�lem!- azzal h�tratolta a csukly�j�t. A f�rfinak hossz�, fekete haja, s�t�t, gonosz szemei �s viszonylag szab�lyos arca volt. K�vette a l�nyt �s mag�hoz r�ntotta, annak minden tiltakoz�sa ellen�re. K�jesen a f�l�be suttogott:

- Minden ellen�ll�s hasztalan. Ez�ttal nincs menekv�s! Az eny�m leszel!- a d�mon pupill�ja kit�gult �s leveg� ut�n kapkodott. Mindenn�l jobban f�lt ett�l. R�ad�sul tudta, hogy semmi es�lye a S�t�ts�g Ur�val szemben. De azt is, hogy ak�rmi is lesz, k�zdeni fog, am�g csak b�r.

A palota egy m�sik r�sz�n, pedig Yusuke �s Kuwabara k�zd�tt r�gi-�j ellens�geivel. A nagy t�ler�vel azonban nem igaz�n boldogultak. Mikor m�r kezdt�k �gy �rezni, semmi es�ly, hirtelen megjelent Kurama �s Hiei. Gyorsan felm�rt�k a helyzetet, �s t�rsaik seg�ts�g�re siettek. Egyes�tett er�vel szinte azonnal v�geztek a sz�rnyekkel, mivel azok elfelejtett�k, hogy a n�gyes �sszeszokott csapat, �k, pedig pillanatnyilag verbuv�l�dtak, mind�ssze egyetlen feladat erej�ig. Ez, pedig meg is l�tszott a csapatmunk�n. A fi�k felt�r�lt�k vel�k a padl�n.

- H�, k�szi sr�cok!- fordult az �jonnan �rkez�kh�z Urameshi.

- Nem tesz semmit.- v�laszolta Kurama.

- Mindenesetre j� l�tni, hogy j�l vagytok.- jegyezte meg a detekt�v.- �r�l�k, hogy megmenek�ltetek az erd�b�l.

- V�rjunk csak!- kapta fel a fej�t Hiei.- Honnan tudsz te err�l?

- H�t az �gy volt, hogy…- kezdte Kuwabara, miut�n mindketten hosszan hallgattak. �m ekkor a t�zd�monban tudatosult mi is keltett benne hi�ny�rzetet:

- Hol van Koto?- a k�t bar�t a f�ldet n�zte. V�g�l a detekt�v megsz�lalt:

- Tudod, az a helyzet, hogy a S�t�ts�g Ura Zerun kereszt�l egy alkut aj�nlott nek�nk. Megmutatta, hogy bajban vagytok �s felaj�nlotta, hogy megment titeket, de ez�rt cser�be Kotot akarta. Vagyis t�szul ejtette �t. �n nem akartam, de � m�r d�nt�tt. De olyan furcs�n viselkedett…- a fi� lassan, vontatottan besz�lt �s v�gig a f�ldre szegezte tekintet�t.

- M�r �rtem.- sz�lalt meg ekkor Kurama.

- Mit?- n�zett r� Kuwabara.

- Koto f�l a S�t�ts�g Ur�t�l.

- De h�t mi�rt?- �rtetlenkedett Yusuke.

- Tal�n az�rt, mert nem harcosk�nt n�z r�.- magyar�zta.- �s val�sz�n�leg igencsak er�s. Persze ha meg akarn� �lni, az, szerintem, nem zavarn�, de �gy…- Hiei ekkor meg�rtette:

- Azt akarod ezzel mondani, hogy…- k�ptelen volt folytatni.

- Igen. Te m�r �rted.- b�lintott a fi�.

- Mi van? Magyar�zz�tok el!- Kuwabara ostob�n n�zett r�juk, Urameshivel egyetemben.

- Arr�l van sz�, hogy a S�t�ts�g Ura szerintem nem harcosk�nt n�z Kotora, hanem… sz�val… n�k�nt. Ha �rted mire gondolok…

- Arra c�lzol, hogy…- Yusuke szeme elkerekedett.- Hogy meg akarja…

- Igen.- felelte Kurama.

- H�, hov� t�nt a kerti t�rpe?- n�zett k�rbe Kuwabara.

- Hiei elt�nt?- pillantott k�rbe detekt�v�nk is.- Hiszen az el�bb m�g itt volt! Hov� t�nhetett?

- �n azt hiszem, tudom.- mondta erre Minamino.- Ha engem k�rdeztek Koto ut�n ment, hogy kiszabad�tsa.

- De �n azt hittem ut�lj�k egym�st…- Kuwabara tot�l �sszezavarodottnak t�nt.

- Te azt hiszem, nem l�tsz a szemedt�l.-. mosolyodott el az ember testbe b�jt d�mon.

- Mindegy.- v�gott k�zbe h�s�nk.- Ak�rhogy is, biztos seg�ts�gre van sz�ks�g�k! Azonnal induljunk el mi is!

- Igen, nyom�s!- b�lintott a m�sik kett� is �s fut�snak eredtek.

Hiei k�zben a folyos�kat szelte. Egyre csak hasonl� gondolatok zakatoltak az agy�ban:

„Az nem lehet, hogy az az �llat ezt tegye vele! Nem hagyom! Ha kell, meghalok, de am�g egy csepp er� is van bennem, harcolni fogok!”- �s egyre szapor�bban szedte a l�bait.

  A dolgok teh�t vesz�lyes fordulatot vettek. Kider�lt, hogy a S�t�ts�g Ur�nak sz�nd�kai nagy bajt jelentenek Kotono sz�m�ra. Igaz, hogy Hiei �s a t�bbiek is a megseg�t�s�re indultak, de vajon oda�rnek-e id�ben? �s ha igen, k�pesek-e meg�ll�tani a S�t�ts�g Ur�t? A k�vetkez� fejezet erre is f�nyt der�t!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s