Csend borult a teremre. Mind a S�t�ts�g Ura, mind, pedig Kotono csak n�ztek az oszlopra, amely maga al� temette Hieit.

     Senshi ekkor �rdekl�dve a szeme el� emelte a bal kez�t. A karj�r�l patakokban folyt le a v�r.

„Ez k�l�n�s. �gy l�tszik, er�sebb volt, mint hittem. Mindegy, ennek m�r �gysincs jelent�s�ge. Meghalt.”- tekintet�t Kotora emelte, aki a f�ldet n�zte maga el�tt:

- �gy l�tom, ism�t kettesben vagyunk. Most, hogy meg�ltem ezt a nyomorult kis sz�rnyet, ideje befejezni, amit elkezdt�nk!

Ek�zben a t�lvil�gon Koenma d�bbenten meredt a k�perny�re, amin kereszt�l eddig nyomon k�vette az esem�nyeket. Elk�pedten meresztgette a szem�t, Georgedzsal, az ogr�val egyetemben. Szolg�ja v�g�l megsz�lalt:

- �n egyszer�en nem tudom ezt elhinni nagyuram. Ugye ez nem igaz?- ekkor hirtelen felder�lt az arca.- �, �rtem m�r! Nem is halt meg, igaz? Mindj�rt fel fog kelni �s legy�zi a S�t�ts�g Ur�t!- F�n�ke azonban gondterhelt arcot v�gott:

- Att�l tartok, hogy sajnos ez nem �gy van. Hiei m�r �tban van errefel�.- szomor�an az asztalra borult.- B�rcsak tehetn�k valamit! De b�rhogy is szeretn�m, nem �ll m�domban felt�masztani.

- Tal�n m�gis, Koenma nagy�r.- jelent meg hirtelen a semmib�l Ayumi.

- Ja, Ayumi, te vagy az?- n�zett r� a t�lvil�g hercege.- �s m�gis hogyan?

- Ha j�l eml�kszem a t�lvil�gi t�rv�nyk�nyv 7479. oldal�n l�v� 992. t�rv�nycikk 23. bekezd�s�nek h) alpontja ad egy kiskaput erre az esetre.

- Val�ban?- der�lt fel Koenma arca.

- Igen, de ahhoz sz�ks�g van egy harmadik szem�ly egy�ttm�k�d�s�re.- b�lintott a r�v�sz.

- Hogy is sz�l ez a „kiskapu” pontosan?

- Id�zem.- mondta Ayumi, azzal kinyitotta a k�nyvet a megfelel� oldalon, �s olvasni kezdte.- „Ha az illet� szem�ly �gy t�vozik el az �l�k sor�b�l, hogy a szeretetet �lete sor�n egyetlen egyszer sem siker�lt megtapasztalnia, illetve ezt soha senki nem �rz�keltette vele, abban az esetben lehet�s�get kap az �letbe val� visszat�r�sre…”

- De h�t ez nagyszer�! Ezt a szab�lyt szinte direkt Hieinek tal�lt�k ki!- �rvendezett a t�lvil�g uralkod�j�nak fia.

- K�rem Koenma nagy�r, v�rja ki a v�g�t! A bekezd�snek m�g nincs v�ge.- h�t�tte le Ayumi �s folytatta a felolvas�st.- „… de csak abban az esetben, ha egy m�sik, m�g �l� szem�ly, igaz k�nnyeket s�r �rte �s a hal�la ut�ni k�t �r�n bel�l kimondja, hogy szereti. Ebben az esetben, az elhal�lozott lehet�s�get kap az �letbe val� visszat�r�sre, amennyiben ig�nyt tart r�..”- azzal a r�v�sz becsukta a k�nyvet.- Ennyi lenne.- Koenma arca ism�t gondterheltre v�ltott:

- �gy m�r kor�n sem olyan egyszer�. Hol tal�lunk olyan szem�lyt, aki megtenn� ezt, r�ad�sul �nsz�nt�b�l?

- Ne haragudjon, hogy belesz�lok nagyuram, de �n arra a l�nyra gondoltam.- �s a k�perny�re emelte a szem�t, ahol a tov�bbra is a f�ldet n�z� Kotono l�tszott.

- �? H�t, nem is tudom…- Koenma b�mb�lve az asztalra borult.- Ki van z�rva! Elveszt�nk!- George azonban f�lbeszak�totta:

- Nagyuram, bocs�sson meg, de meg�rkezett.

- K�ldd be!- emberelte meg mag�t a t�lvil�g hercege. Ekkor felt�rult az ajt� �s bel�pett rajta Hiei. Szok�sos fekete k�peny�ben volt, kim�rten l�pkedett, mintha nem is az�rt j�tt volna ide, mert meghalt.

- Gondolom, tudod, mi�rt is vagy itt.- kezdte Koenma.- De van m�g valami. Mint tudod…- de a t�zd�mon t�relmetlen�l belefojtotta a sz�t:

- Igen, tudom. T�k felesleges v�gigmondani. Meghaltam �s k�sz! Ezen nincs mit ragozni. Hov� jutok? Gondolom a Pokolba.

- V�rj, v�rj, v�rj!- �ll�totta le a nagy�r.- Pont ezt akarom mondani. Hogy nem felt�tlen�l kell m�g meghalnod. Visszat�rhetsz az �letbe.

- Tess�k?- a fi� meg�tk�zve n�zett r�.

- J�l hallottad. M�g, nem musz�j meghalnod. De persze ehhez m�g nem adott minden felt�tel.

- Akkor meg minek mondod? Egy�ltal�n mit�l f�gg?- h�zta �ssze a szem�t Hiei.

- Nem mit�l, hanem kit�l.- jav�totta ki a t�lvil�g uralkod�j�nak fia. Majd a k�perny� fel� mutatott, ahol m�g mindig Koto volt l�that�.- �s t�le.

- T�le?- a t�zd�mon tal�n m�g jobban meglep�d�tt, mint az el�bb.

- Igen.- b�lintott Koenma.- Csak �s kiz�r�lag t�le f�gg, hogy visszat�rhetsz-e az �letbe, vagy sem. Persze csak akkor van egy�ltal�n mir�l besz�lni, ha te is akarod.- k�rd�n n�zett a fi�ra. Az azonban �gy v�laszolt:

- Az att�l f�gg. Mit k�ne tennie?- egy fut� pillant�st vetetett a k�perny� fel�.

- Nos… tudod, az a helyzet… hogy… jaj, nem is tudom, hogy kezdjek bele.- Koenma kiss� kellemetlen�l �rezte mag�t.- Sz�val ki k�ne mutatnia, hogy szeret. De csak akkor m�k�dik, ha ezt szavakkal is meger�s�ti.

- �s gondolod, hogy � ezt megtenn�?- Hiei legsz�vesebben elnevette volna mag�t.- �szint�n sz�lva �n ezt tot�l val�sz�n�tlennek tartom.

- Szerintem az�rt annyira nem rem�nytelen az eset.- sz�lt k�zbe Ayumi.

- Gondolod?- n�zett r� a t�lvil�g uralkod�j�nak fia.

- Ha nem �gy l�tn�m, nem h�vtam volna f�l r� a figyelmed, nagyuram.

- Ez esetben azt mondom, figyelj�nk, hogy mi t�rt�nik �s rem�lj�k a legjobbakat. De el�bb, mondd csak Hiei- Koenma ism�t a t�zd�monra ford�totta a figyelm�t.- Vissza akarsz t�rni egy�ltal�n? Mert csak a te beleegyez�seddel van r� lehet�s�g.- a fi� egy pillanatig hallgatott, azt�n v�g�l ezt mondta:

- Ha t�nyleg kimondja, akkor igen.

- Rendben.- b�lintott r� a k�rdez�.- Akkor ezek ut�n nincs m�s dolgunk, mint figyelni �s v�rni a csod�t.- azzal minden szemp�r a k�perny�re szegez�d�tt.

A nagy, s�t�t teremben mintha meg�llt volna az id�. Kotono sz�m�ra legal�bbis. Nem tudta felfogni azt, ami t�rt�nt. T�nyleg meghalt? �gy �rezte most m�r nincs �rtelme semminek. Olyan �ress�get �rzett, mint tal�n m�g eddig soha. Mint mikor elvesz�tesz valamit, ami fontos �s tudod, hogy soha nem kapod vissza. Nyomorultul �rezte mag�t. Ekkor azt �rezte, hogy valami v�gigfolyik az arc�n. Csak lassan eszm�lt r�, hogy mi is az:

„S�rok? Ezt nem hiszem el. M�r t�bb mint 200 �ve nem voltam r� k�pes. De h�t ez felfoghatatlan! Mi t�rt�nik velem?”- gondolataib�l a S�t�ts�g Ura z�kkentette ki:

- Nem is mondasz semmit? Igazad van. Sz�ra sem �rdemes az a barom. Nem is tudom, honnan vette azt a k�ptelen �tletet, hogy megt�madjon. Legal�bb megjegyezte, hogy te az eny�m vagy. B�r gondolom, te soha nem lenn�l az �v�.- fagyosan felnevetett. Koto ezt nem b�rta tov�bb elviselni:

- Fogd be a sz�d!- sziszegte neki.- K�l�nben meg ink�bb az �v�, mint a tied.- tette m�g hozz�, valamivel halkabban.

- Tess�k?- meresztette ki hirtelen a szem�t Senshi.

- Azt mondtam, hogy fogd be!- azzal d�h�dten felkapta a fej�t. Ekkor mind a S�t�ts�g Ura, mind, pedig a k�perny�t n�z�k a t�lvil�gon, d�bbenten n�ztek a l�nyra.

„Ez nem lehet igaz!”- Hiei tal�n m�g soha nem lep�d�tt meg ennyire.-„S�r? R�ad�sul miattam?”- Senshi is megh�kkent kiss�:

- Nah�t. Csak nem s�rsz? Hiszen te soha nem szokt�l! Csak nem sz�nod azt a nyomorultat? Vagy mi a f�szkes fen��rt s�rsz?

- Tudni akarod?- Koto m�r nem fogta vissza mag�t. Hatalmas szellemi er�cs�va vette k�r�l. Szinte �llati d�he hatalmas er�t adott neki. Tudta, hogy bossz�t kell �llnia, m�s m�r nem maradt a sz�m�ra.- Ha n�h�ny perccel el�bb k�rdezed ezt, m�g nem tudtam volna v�laszolni. De most m�r igen. Ha �rdekel, akkor megmondom.- �s ekkor lassan, j�l �rthet�en ezt mondta.- Az�rt, mert szeretem.- ez �jra �ltal�nos megd�bben�st v�ltott ki a hallgat�s�gb�l.

- Val�ban?- mosolyodott el kaj�nul a S�t�ts�g Ura.

- Igen.- felelte v�szj�sl�an Kotono.- �s most meg�llek. Ja, �s hogy tudd, mindig is ut�ltalak.- a karj�n l�v� k�t�st szinte le�gette a hatalmas energia, a f�ldre zuhant, �gy a l�ny eddig visszafogott ereje is felszabadult. Senshi �rezte, hogy ennek a fele se tr�fa, felszabad�totta az erej�t �s pajzsot vont bel�le maga k�r�. De nem volt elegend� az ereje, az ellens�ges energia egy r�sze �thatolt a pajzson. A S�t�ts�g Ura minden erej�t megfesz�tve igyekezett visszaszor�tani a r�kad�mon erej�t, de nem sok sikerrel. Kotono ekkor a j�gs�rk�nya erej�t h�vta seg�ts�g�l. Az energi�k egym�snak fesz�ltek, mindk�t harcos test�t megszaggatva. Koto v�g�l az �leterej�vel sp�kelte meg a dolgot. Gy�zni akart, b�rmi �ron. Az energia akkor�ra duzzadt, amit Senshi m�r k�ptelen volt visszatartani. Utols� szavait Kotono m�g a hatalmas robaj ellen�re is ki b�rta venni:

- Ezt m�g megkeser�l�d! Soha nem szabadulsz meg t�lem, soha! Addig, m�g nem leszel az eny�m, soha!- de test�t sz�tszaggatta az energia. Semmi sem maradt bel�le. A d�monl�ny kimer�lten rogyott a f�ldre. Elf�radt, �s meg is s�r�lt, de nem ez �rdekelte. Nem l�tta m�r �rtelm�t annak, hogy �ljen. Csak n�zte maga el�tt a f�ldet �s nem tudta, mi legyen. A teremb�l szinte semmi sem maradt, gyakorlatilag �sszeomlott. A szabad �g alatt �lt, de nem �rdekelte. Tulajdonk�ppen m�r semmi sem �rdekelte. Ekkor hirtelen egy k�z �rint�s�t �rezte az arc�n. �sszerezzent. Az illet� szag�b�l tudta, ki az, soha nem t�vesztette volna �ssze ezt m�ssal, de k�ptelen volt elhinni. Az illet�, miut�n v�gigh�zta a kez�t az arc�n, az �ll�hoz cs�sztatta azt, majd maga fel� ford�totta, k�nyszer�tve ezzel a l�nyt, hogy a szem�be n�zzen. Koto belen�zett a karmazsinv�r�s szemekbe. T�tov�n megsz�lalt:

- Hiei, �n…- de a fi� a sz�j�ra tette az ujj�t �s megr�zta a fej�t. Azt�n elvette onnan, k�zelebb hajolt a d�monhoz, majd lassan meg�rintette a l�ny ajkait a saj�tj�val. Finoman �zlelgette a sz�j�t, Koto pedig viszonozta a cs�kot. Hiei id�vel lassan a nyelv�t is bevonta a j�t�kba �s a r�kad�mon�t kereste vele. Az benne volt a dologban. Hossz� percekig csak �lvezt�k, ahogy a m�sik nyelve csiklandozza az �v�k�t. Azt�n ajkaik lassan elv�ltak egym�st�l, majd egy ideig elmer�ltek egym�s tekintet�ben. Ekkor rontott be a terembe Yusuke, Kuwabara �s Kurama.

- Bocs a k�s�s�rt sr�cok, de az a helyzet, hogy sehogy se tal�ltuk ezt a nyavaly�s termet.- lihegte Urameshi.- De ugye az�rt nem t�rt�nt semmi baj?- csak most n�ztek k�rbe.

- M�r v�ge is a harcnak?- tekintett k�rbe ostob�n Kuwabara.

- Ha j�l l�tom, igen.- vonta le a k�vetkeztet�st Kurama.- Mindenesetre legal�bb a S�t�ts�g Ura elv�rzett a csat�ban, �s ahogy l�tom, senki se s�r�lt meg komolyabban.- Kotono ek�zben fel�llt �s t�vozni k�sz�lt.

- H�, h�t te meg hov� m�sz?- ki�ltott ut�na Kuwabara.

- El.- vetette h�tra a v�lla f�l�tt a l�ny.- R�m itt tov�bb nincs sz�ks�g.

- Na de…- kezdte a fi�.- Urameshi, nem is csin�lsz semmit? Hiszen te a szellemvil�g detekt�vje vagy! � meg egy b�n�z�! Meg k�ne �ll�tanod!- de h�s�nk csak nevetett:

- Ugyan minek? Szerintem nem fog h�lyes�get csin�lni. K�l�nben is meg�g�rtem neki, hogy ha seg�t kiszabad�tani t�ged �s Yukin�t, visszakapja a szabads�g�t.

- H�t, te tudod.- mondta erre Kuwabara sokat sejtet�en.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy megk�rd�jelezed a probl�mamegold�-k�pess�gem �s a megb�zhat�s�gom?- �s m�r neki is ugrott bar�tj�nak. Mik�zben �k egym�st p�f�lt�k, Kurama Hieire ford�totta a figyelm�t. A fi� csak �llt �s n�zett.

„K�v�ncsi vagyok, mi t�rt�nt, am�g nem �rt�nk ide. De azt hiszem, ezt sem �, sem Koto soha nem fogja elmondani.”- majd az egykori r�kad�mon �gy sz�lt:

- Azt hiszem, ideje indulnunk.

- Egyet�rtek. Olyan, mintha m�r ezer �v telt volna el az�ta., hogy ide j�tt�nk! Menj�nk m�ris!- ki�ltotta erre Yusuke.

- Igen. M�r olyan r�gen nem l�ttam az �n Yukin�mat! Biztos hi�nyzom neki!- t�d�totta Kuwabara.

Azzal a kis csapat elindult vissza az emberek vil�g�ba, hogy v�gre �jra �lvezhesse az egyszer�, sz�rke h�tk�znapok �d�t�en k�nnyed bonyodalmait.

V�GE

S�g� 2 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2011.06.01. 13:59 M�ricz Edina Yusuke Uramesy a kedvencem!De a sz�leit is!

2011.06.01. 13:56 M�ricz Edina Olyan j� a film!Nagyon szeretem!Minden nap n�zem.