Hermione az Abszol �ton s�t�lt, �s kirakatokat n�zegetett, de, mily meglep�, a k�nyvesbolt el�tt horgonyzott le csak igaz�n. Azt�n persze be is ment, �s a sorok k�zt k�sz�lva n�zegette a k�nyvek gerinc�t, n�ha-n�ha lev�ve egy-egy darabot a polcr�l, hogy jobban szem�gyre vegye. K�nyelmes �s nyugodt szeml�l�d�se k�zben �szre se vette, hogy valaki figyeli. �m amint az illet� megsz�lalt, minden figyelme az illet�re terel�d�tt.

– Miss Granger – l�pett hozz� k�zelebb a f�rfi. – Micsoda meglepet�s �nt egy k�nyvesboltban l�tni – g�nyol�dott, de apr� mosolya a sz�ja sark�ban nem engedte a l�nynak, hogy rossz n�ven vegye a szavait.

– Piton professzor – mosolygott r�. – Micsoda meglepet�st �nt a pinc�j�n k�v�l l�tni –k�t�zk�d�tt j�kedv�en, mire a var�zsl� szeme megvillant. – B�r, gondolom, �lvezi a ny�ri sz�net minden nyugalmas perc�t.

– Ahogy mondja. B�r maguk egy �ve levizsg�ztak, a di�kok nem lettek kev�sb� f�raszt�ak. De hat�rozottan j�t tett a hangulatomnak Potter t�voll�te. �s hogy Amerik�ig ment, kifejezetten j�les� �rz�seket kelt bennem. Min�l messzebb, ann�l jobb.

– Csak mag�nak megs�gom, id�nk�nt visszaj�n �m. Tudja… csak hoppan�l, vagy bel�p a kandall�ba, �s m�r itt is van.

– �, Miss Granger, maga kegyetlen – l�pett ism�t k�zelebb m�g mindig az apr� mosollyal. – �gy elvenni az ember �r�m�t.

– �n igaz�n nem �rek fel �nnel. Kegyetlens�gben �n volt a mester, tal�n �nt�l tanultam. Amit �n tettem, nem �r fel azzal, mintha elvenn� a nyal�k�t… Albus Dumbledore-t�l. – A v�g�re kuncogni kezdett, majd l�tva a f�rfi egy�rtelm� j�kedv�t, el is nevette mag�t.

– Ha j�l tudom, a tri� harmadik tagja is messze van. Kviddicsj�t�kosk�nt turn�n a csapat�val.

– Val�ban – helyeselt a l�ny.

– Ez�rt l�ttam �gy az im�nt, hogy unatkozik?

– Hogy �n? Nem unatkoztam, uram, csak n�zel�d�m. S�t�lok. Minden c�l n�lk�l, kicsit kiszell�ztetem a fejem. Ki kellett szabadulnom otthonr�l. Nemr�g �rtem haza, �s… ok�, �res volt a lak�s – ismerte be egy s�hajjal, majd v�llat vont. – Megszoktam, hogy van t�rsas�gom. Roxfortban is, �s Olaszorsz�gban is, az egyetemen.

– Ha j�l tudom, b�jitalok ter�n tanult tov�bb.

– J�l tudja. Hadd keser�tsem el, letettem a b�jitalmesteri vizsg�t.

– �. Ez esetben egy koll�g�t tisztelhetek �nben. Engedje meg, hogy gratul�ljak – hajolt meg egy nagyon apr�t a f�rfi, ezzel �s szavaival egyar�nt megd�bbentve egykori tan�tv�ny�t.

– K�sz�n�m – lehelte a l�ny, teljesen elpirulva.

– �s mi�rt nem itthon tette le? Mi�rt Olaszorsz�gban?

– Eln�z�st, de vesznek is valamit, vagy csak csever�sznek? – k�rdezte hirtelen egy hang, �s �k meglepetten fordultak Mr. Patza fel�.
Egy f�l perccel k�s�bb m�r az �zlet el�tt �lltak.

– Engedje meg, Miss Granger, hogy ism�t meglepjem. Megh�vn�m egy k�v�ra, vagy te�ra.

– �. Sz�vesen elfogadom, professzor.

A k�zeli kis k�v�z� egyik eldugottabb sark�ban le�lve a f�rfi �jra felvette a besz�lget�s�k fonal�t, miut�n mindketten megkapt�k a rendelt italt.

– Sz�val, mi�rt Olaszorsz�g?

– Nem akartam itt, ahol mindenki tudja, ki vagyok. Nem akartam, hogy azt gondolj�k, a h�rnevem miatt kapom meg a c�met.

– �rthet�. B�r, ha valaki, �n meg�rdemli.

– Ki maga, �s mi�rt n�z ki �gy, mint Perselus Piton?

– Nagyon vicces, kisasszony, de higgye el, hogy �n vagyok az.

– Bizony�tsa – mondta kuncogva a l�ny, de l�that�an v�laszt v�rt.

– H�t j�. Maga, Miss Granger, m�sodik �v�ben bet�rt a rakt�ramba, hogy hozz�val�t szerezzen a Sz�zf�l�-f�zethez.

– Ezt meg honnan tudja?

– Maga szerint t�nyleg v�delem n�lk�l hagyom azokat a hozz�val�kat? Tov�bbi bizony�t�kra is sz�ks�ge van? �n tan�tottam… bocs�nat, pr�b�ltam tan�tani Pottert okklumenci�ra, s�t�t var�zslatok kiv�d�s�re is, �s �n voltam az, aki annak idej�n Lucius Malfoyt a kast�lyba k�s�rte, mikor Albushoz k�sz�lt, hogy a j� oldalra �lljon. �nbe botlottunk, amint lefel� tartott az igazgat�i irod�b�l, �s �n egyenesen…

– Ok�, ok�! Maga az. Sajn�lom, csak… – Hermione nem tudta, hogy fejezze be a mondatot.

– Nem s�r�n voltam emberi magukkal szemben, igaz? Sok minden megv�ltozott a h�bor� �ta.

Hermione ezt pontosan tudta. A k�vetkez� k�t �r�ban meglep�en j�t besz�lgetett a f�rfival, aki az utols� csata �ta lassacsk�n, apr�nk�nt, de v�ltozott. M�r nem kellett k�mkednie, nem lesett r� a hal�l minden nap minden sarkon, �s ennek k�sz�nhet�en nyugodtabb �s kev�sb� morg�sabb lett. Hermion�nak kifejezetten tetszett a v�ltoz�s.

– Teh�t egyed�l van, Miss Granger? Nem hittem volna, hogy egyszer azon kapom mag�t, hogy unatkozik.

– �n se – s�hajtotta a l�ny. – Kicsit… tal�n csak vissza kell r�z�dnom az itteni �letbe. Olaszorsz�gban is csak kezdetben voltam egyed�l, de oda is beilleszkedtem. Csak nem lesznek most se gondjaim.

– Nem k�telkedem benne, hogy hamar mag�ra tal�l. �s ha szabad ilyet k�rdeznem… hogy �ll udvarl�k ter�n?

– �n… – Hermione teljesen elpirult, Perselus legnagyobb gy�ny�r�s�g�re, mert eddig is csinosnak, sz�pnek tal�lta a l�nyt, aki �gy kifejezetten b�jos volt. A boszork�ny viszont meglep�d�tt mind a k�rd�sen, mind azon, ki tette fel. – Egyed�l vagyok. P�r h�napja volt valaki, aki pr�b�lkozott, de… nem felelt meg az elv�r�soknak – vont v�g�l v�llat, ker�lve Piton tekintet�t.

– Magasak az elv�r�sai? Milyen sz�ke herceget keres, kisasszony? Nincs t�k�letes f�rfi, arra hi�ba v�r.

– Tudom. Pontosan tudom. Nem is kell, hogy az legyen. Csak… mindegy – legyintett, de Piton nem hagyta annyiban.

– Milyenre v�gyik? – k�rdezte kellemes m�ly hangj�n Perselus, de egy leheletnyi g�nnyal, ami szinte ott se volt. A boszork�ny viszont meglepve �s k�v�ncsian n�zett r�. Els�re megk�rdezte volna, m�gis mi�rt �rdekli, m�sr�szt viszont egykori professzora felkeltette az �rdekl�d�s�t, �s �gy m�sk�pp �llt hozz� a k�rd�shez.

– �pp ez az. Hogy f�rfira v�gyom, nem egy k�ly�kre. Valahogy �gy t�nik, a koroszt�lyomban nincs olyan, aki j� lenne a feladatra. Nekem… tal�n meglep�dik ezen, de olyan kell, aki ir�ny�t, aki bizonyos dolgokban domin�ns. Tudja j�l, hogy �n milyen vagyok, nem?

– De. �pp ez�rt lep meg, amit mond. Maga is domin�ns, �s a f�rfi is ilyen legyen? Nem gondolja, hogy �pp emiatt nem illen�nek �ssze?

– Nem. Mert mikor magam vagyok, �s �n ir�ny�tom az �letem, a dolgokat magam k�r�l… az egy dolog. Csin�lom, mert musz�j, �s igyekszem magamb�l a legjobbat kihozni. De n�ha j� lenne egy kis pihen�. Hogyha lenne valaki mellettem, aki kicsit levesz a v�llamr�l…

– Valaki, aki gondoskodik �nr�l – b�lintott a f�rfi �rt�n. – Eg�szen meglep… r�gi t�pus� kapcsolatra v�gyik? Azt gondoltam, maga feminista t�pus. Pl�ne a M.A.J.O.M. ut�n…

– Jaj... Ne is eml�tse – takarta el egy pillanatra a szem�t a l�ny. – Gyerek voltam, �s sok mindent nem l�ttam m�g �t igaz�n. De igen. Olyasvalakit szeretn�k, aki intelligens, er�s jellem, hat�rozott, aki tud ir�ny�tani. Aki mellett elengedhetem magam, �s… �tadhatom magam neki, b�zhatok benne.

– Ezt a besz�lget�st sz�vesen folytatn�m m�g, Miss Granger, de sajnos ideje indulnom – mondta Perselus hirtelen lend�lettel, �s Hermione olyan vadnak �s �hesnek l�tta a tekintet�t, amilyennek m�g sose. Izz� feket�nek.

– �! – n�zett az �r�j�ra a l�ny, ahogy eljutottak hozz� a f�rfi szavai. – Nem is tudtam, hogy �gy eltelt az id�.

– Ez egy j� dolog. Nem szeretem, ha a t�rsas�gomban valaki az �r�t lesi – n�zett kiss� szigor�an, kiss� keser�en a f�rfi. – Persze, az �r�imon m�s a helyzet – vont v�llat.

– Ott nem csak a di�kjai v�rj�k a v�g�t, igaz? – kuncogott a l�ny, mik�zben m�g mindig melege volt Piton forr� tekintet�t�l.

– El�fordul – ismerte el a f�rfi, majd m�ly leveg�t vett. A zseb�be ny�lt, �s kifizette az italaikat, majd fel�llva a kez�t ny�jtotta. – J�jj�n.

Hermione �r�mmel tett eleget a k�r�snek, �s m�rhetetlen�l �lvezte Piton �rint�s�t, m�g ha csak r�vid ideig tartott is. Kil�pve a k�v�z�b�l Perselus a l�ny fel� fordult.

– Nagyon �r�ltem a tal�lkoz�snak, Miss Granger.

– �n is, Piton professzor – mosolygott a boszorka.

– Esetleg h�vhatna Perselusnak. M�r nem vagyok a tan�ra, �s ha m�r… koll�g�k is lett�nk valamilyen szinten… tegez�dhetn�nk.

– �r�mmel… Perselus. – A l�ny szinte ragyogott, mik�zben sz�ve hevesen vert. – Ez esetben: Hermione.

– Hermione… – pr�b�lta ki a n�v hangz�s�t, majd megfogta a nevezett kez�t, �s egy apr� cs�kot lehelt r�, mik�zben a szem�be n�zett. S �gy l�thatta, ahogy az beharapja als� ajk�t �s f�lig pirul. – Tov�bbi sz�p napot, Hermione – dorombolta, �s egykori di�kja megesk�d�tt volna r�, hogy nincs enn�l izgat�bb hang a vil�gon.

– Neked is, Perselus – mondta halkan, mert t�bbre nem futotta.

Piton v�g�l elengedte, majd a k�vetkez� pillanatban m�r el is hoppan�lt.
Hermione egyfel�l m�rhetetlen�l j�kedv� volt �s feldobottan s�t�lt tov�bb, de mikor � is hazahoppan�lt, sokkal ink�bb egy m�sik �rz�s lett �rr� rajta, miszerint hi�ba �rezte mag�t annyira j�l, m�giscsak egyed�l volt. Valahogy r� kellett volna vennie a f�rfit egy m�sik tal�lkoz�ra. Ki tudja, mikor futnak �ssze megint, �s hogy akkor lesz-e alkalmuk besz�lgetni. Abban pedig rem�nykedni se mert, hogy a b�jitalmester felkeresi. B�r… A rem�ny hal meg utolj�ra.

Perselus furcsa boldogs�ggal a sz�v�ben l�pte �t a Roxfort kapuj�t, s s�t�lt tov�bb a kast�ly fel�. A v�letlen tal�lkoz�s az egykori griffend�lessel felett�bb j�l siker�lt. Nem gondolta volna, hogy �pp vele fog �sszefutni, azt pedig pl�ne nem, hogy a l�ny olyan vonz� lesz majd a szem�ben. Az pedig, hogy olyan f�rfit keres mag�nak, aki… aki ak�r � is lehetne… az t�l j�nak t�nt. T�l sz�p volt, hogy igaz legyen, m�gis, miel�tt jobban sz�tcinc�lta volna a helyzetet, egy kicsit csak �lvezte az �rz�st, ami benne kapott sz�rnyra. M�g �rezte a l�ny illat�t, m�g l�tta maga el�tt a mosoly�t, a pirul�s�t s szeme csillog�s�t, �s f�l�ben ott csengett b�jos kacag�sa. B�rhogy is pr�b�lta, nem tudta elhessegetni a gondolatot, hogy a Hermione elv�r�sair�l sz�l� p�r mondat k�zt m�s szavak is megb�jtak. Persze, nem v�rhatta, hogy az intim t�m�kat is felhozz�k, de �gy �rezte, Hermione elv�r�sai j�val specifikusabbak, mint azt le�rta. �s ez felett�bb l�zba hozta.

Hagy neki p�r napot, azt�n �r egy levelet, amiben tal�lkoz�ra h�vja…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s