Hossz� pillanatokig n�ma csend volt az irod�ban, v�g�l a l�ny t�rte meg.

– Lucius… Hadd mutassam be, Lucifert. Lucifer… neked nem kell bemutatnom �t.

– Ne pr�b�lkozz, Shira, tudod j�l, mi�rt vagyok itt!

– �gy �rted, van ok azon k�v�l, hogy teljesen feleslegesen idej�tt�l f�lt�kenykedni, hogy kicsald bel�lem, hogy megpr�b�ljalak lenyugtatni, ezzel is azt bizony�tva, hogy hozz�d tartozom?

Sz�r�s pillant�s tal�lt r�, most el�sz�r n�zve f�lre Malfoyr�l.

– Ne j�tssz velem, sz�ps�gem, nem vagyok abban a hangulatban. Sok mindent elviselek, de megmondtam, hogy ezt nem. – Ism�t az egyetlen emberre n�zett. Senki nem foglalkozott az egykori igazgat�k portr�j�val, ahogy sz�jt�tva b�mult�k �ket. – Mit rem�lsz, mi? Hogy megh�d�thatsz egy angyalt? Bolond! � az eny�m, �rted?!

– Lucifer… – pr�b�lt k�zbesz�lni Shira.

– Ha csak helytelen�l �rsz hozz�, gondoskodom r�la, hogy… – Most � nem tudta befejezni.

– Lucifer! – ki�ltott r� a l�ny. – M�g ha akarn�k is t�le valamit, akkor se lenne jogod �gy besz�lni! Ami pedig m�g nagyobb badars�g, hogy… � egy ember! K�rlek, higgadj le, �s menj a dolgodra!

– Aligha hib�ztathat az�rt, mert megtetszett – sz�lalt meg most el�sz�r Lucius. – Hisz nem csak gy�ny�r�, de aligha tal�lhatn�k t�k�letesebb teremtm�nyt.

Lucifer sz�rnyai fenyeget�en emelkedtek fel, jelezve, ugr�sra k�szen �ll, hogy b�rmelyik pillanatban t�madhasson. K�zelebb l�pett Luciushoz, mit sem t�r�dve Shira h�tr�ltat�s�val, aki kezeit a mellkas�ra t�ve pr�b�lta meg�ll�tani, hi�ba. V�g�l a l�ny �gy d�nt�tt, ink�bb h�tr�l Malfoy fel�, �t is erre k�sztetve. Az angyal f�rfi fenyeget�en morgott.

– Annyit k�rtem mind�ssze, hogy szeretn�k vele m�g tal�lkozni, kicsit t�bbet megtudni r�la, �s �ltal�ban r�latok. Nem szerelmi l�gyottra h�vtam – mondta most Lucius, kih�zva mag�t. – Eln�z�s�t k�rem, ha ezzel megs�rtettem – tette hozz�. Rem�lte, siker�l egy kicsit lecsillap�tani. Egy angyallal az�rt � sem akart ujjat h�zni.

– Lucifer – s�gta most l�gyabb hangon Shira, �s ism�t a mellkas�ra sim�totta a tenyereit. – Hozz�d tartozom, nem igaz? – Ezzel siker�lt kiv�vnia a megsz�l�tott hitetlen �s meglepett pillant�s�t. – Erre lettem teremtve, nem? Hogy tudn�k akkor ak�r csak kikezdeni m�ssal? Azt hiszed, menne?

– �pp ideje, hogy befejezd a j�tszadoz�st – fogta meg a l�ny kezeit n�mi el�gedetts�ggel.

– Eddig se tagadtam, hogy mindez �gy van. De az �n d�nt�sem, hogy mikor hagyom, hogy…

– Hozz�m tartozol! – morogta Lucifer megragadva szerelme �ll�t. – Ne feledd… Figyellek. Ne j�tssz, mert kihozol a sodromb�l, �s � l�tja k�r�t. – M�g egy pillant�st vetett Luciusra, majd egy gyors cs�kot nyomott szerelme ajkaira, �s m�r el is t�nt.

Shira ujjai hegy�vel tapogatta az ajkait, �s nem mozdult, csak em�sztette a m�g cs�knak is alig beill� �ppen csak puszit, amit kapott. Eddig soha nem t�rt�nt ilyen, �s most… B�rmilyen volt is a k�r�lm�ny, meglep�en j�lesett, �s b�r nem akarta bevallani mag�nak, t�bbre v�gyott. Azt�n hirtelen feln�zett a plafon fel�.

– Egy sz�t se! – mondta, majd Lucius fel� fordult. – Sajn�lom.

– Az �n hib�m. Te megmondtad, hogy neki teremtettek, �n m�gis… Nem akartam gondot okozni.

– �n kezdtem azzal, hogy �sszehasonl�tottalak vele. Hagyjuk – mondta visszal�pve a fotelhez, majd le�lt, �s elgondolkodva sim�tott v�gig ism�t az ajkain. Lucifer fel�bresztett benne valamit azzal a cs�kkal, �s egyre k�v�ncsibb lett, mit kaphatna m�g t�le. Hirtelen felmordult. �pp ez volt a c�lja! Hogy v�gyat �s k�v�ncsis�got okozzon vele. Shira halkan morgott valami olyasmit, hogy „Piszok kis manipul�tor”, majd visszat�r�tette gondolatait a feladat�ra, �s arr�l besz�lgettek Luciusszal.

Legk�zelebb eb�d el�tt tal�lkozott �ssze a kis k�l�n�tm�ny, majd besz�moltak az eredm�nyeikr�l. A Titkok Kamr�j�b�l nem csak a baziliszkusz fog�t szedt�k �ssze, de m�g j� p�r r�sz�t, ami m�g hasznos�that� volt, t�bbek k�zt b�jitalokhoz is. Piton ezt �r�mmel fogadta, majd besz�molt arr�l, hogy elk�sz�tette a b�jitalt, s�t, Hermione k�zben egy�b hasznos f�zeteket k�sz�tett, amikre esetleg sz�ks�g lehet. Az el�gedetts�g azt�n �hs�gbe csapott, �gy Shira elzavarta �ket eb�delni, � pedig addig �szrev�tlen�l ut�naj�rt m�g p�r dolognak. Mosolyogva fogadta azt�n a visszat�r�ket, akik m�r �tra k�szen, izgatottan v�rt�k, mikor indulnak.

Els� �ti c�ljuk nagyon k�zel volt, de �gy tervezt�k, egy nap alatt felkeresik az �sszes horcruxot. Kor�bban err�l �lmodni sem mertek volna, de Shira seg�ts�g�vel mindez nem volt gond.

Mikor azt�n minden sz�ks�gesnek v�lt felszerel�st �sszeszedtek, az angyal vezet�s�vel mentek el a Sz�ks�g Szob�j�hoz. Bel�pve mindenki n�zel�dni kezdett, egyed�l Shira tudta, merre kell menni�k, �s mit kell keresni�k. A diad�m hamar el�ker�lt, �s v�g�l az eg�sz szoba teljesen �resen �llt, csak �k �llt�k k�r�l az el�tt�k a f�ld�n hever� �kszert. Mindenki k�zben tartotta a p�lc�j�t, majd Piton el�vette az egyik fiol�t, amiben a m�reg volt. Egy gyors pillant�st vetett az angyalra, aki biccentett, azt�n a s�r� fekete folyad�k m�r csurgott is az �kszerre. El�sz�r csak sistergett, ahogy a f�zet marni kezdte a m�ves f�met, de azt�n szinte f�ls�ket�t� volt a hangja. Mintha sik�tott volna. A fiatalabbak be is fogt�k a f�l�ket, �s azt�n egy f�stszer� gomolyag sz�llt fel, �s v�g�l csend lett.

– Na, ezzel is megvagyunk – mosolygott Shira. A fejd�sz maradv�nyait egy k�l�n erre a c�lra magukkal hozott l�d�ba tett�k, amit azt�n �sszezsugor�tva az igazgat� tett el. – Mehet�nk a Grimmauld t�rre? – Biccent�sek �s igenl�sek �rkeztek v�lasznak, �gy hamarosan m�r a f�hadisz�ll�son voltak.

Mardek�r med�lj��rt csup�n Siporral kellett „megk�zdeni�k”, ugyanis az � kamr�j�ban volt az �kszer, ott �rizte. V�g�l ugyanolyan sorsra jutott, mint a diad�m, �s a k�nny� megsemmis�t�sen felbuzdulva a kis csapat lelkesen indult tov�bb.
Egyed�l Hugrabug Helga pohar�t volt kicsit neh�z megszerezni, de a kell� seg�ts�ggel ez sem okozott t�l nagy gondot.

T�bbek k�zt h�t el�gedett �s kiss� f�radt ember t�rt nyugov�ra aznap �jjel Roxfort k�l�nb�z� pontjain. M�g Lucius is ott maradt, mondv�n, egyszer�bb �s gyorsabb �gy. Perselus pedig felaj�nlotta sz�m�ra a vend�gszob�j�t, amit az id�sebb Malfoy h�l�san el is fogadott.
Lefekv�s el�tt m�g elfogyasztottak egy-egy cs�sze te�t, mik�zben p�r sz�ban megt�rgyalt�k, mit is jelent nekik, hogy az angyal megszabad�totta �ket a S�t�t Jegyt�l, �s Malfoy besz�molt a tal�lkoz�j�r�l Luciferrel. Rem�nyekkel telve t�rtek nyugov�ra, ahogy a t�bbiek is, �s m�g sokan m�sok. Az, hogy egy angyal �rkezett seg�ts�gnek a feh�r oldalra, hamar elterjedt, �s mindenki abban rem�nykedett, hogy most m�r hamarosan v�ge lesz a borzadalmaknak, amit Voldemort okozott.

Shira kicsit �vatosan vonult vissza a sz�m�ra felaj�nlott lakoszt�lyba. A kor�bban t�rt�ntek ut�n szinte biztos volt benne, hogy l�togat�ja lesz. �s nem t�vedett, mert mikor becsukta az ajt�t, egyb�l meghallotta az ismer�s sz�rnysuhog�st.

– Lucifer – suttogta, majd megfordult, hogy szemben�zzen vend�g�vel, aki egy ideig nem tett m�st, csak n�zte �t, majd k�zelebb l�pve szemezett vele. V�g�l mag�hoz karolta szerelm�t, �s tark�j�t tartva hajolt hozz�. – Ne! – tiltakozott Shira a f�rfi mellkas�nak fesz�tve karjait.

– Ne? Mi�rt ne? – lehelte Lucifer a l�ny ajkaira szavait. – Tudom, hogy k�v�nod. Mi�rt h�zod az id�t, hm? Annyi �s annyi �ve v�rok r�d. Figyeltelek, gy�ny�rk�dtem benned, �s hagytam, hogy �lvezd a szabads�god, hogy tanulj. �s v�rtam, hogy elj�jj�n az �n id�m, amikor r�j�ssz, hogy mindez mellettem v�r. Tudom, hogy kezdett�l fogva �rzed, hogy v�gyom r�d. De nem volt el�g. �s az se, mikor megk�rny�keztelek, mikor megpr�b�ltalak r�vezetni, hogy mellettem a helyed. Te makacsul ellen�llt�l. De tudod, hogy el�bb vagy ut�bb nem lesz tov�bb. Az eny�m vagy. �s a tested d�lel�tt �ta az �n nevem suttogja. Meg�rtem, ha picit f�lsz, mert ismeretlen ter�letre t�vedt�l, de biztos�thatlak, cseppet se fog f�jni.

– �n nem… nem hiszem, hogy… hogy ennek most van itt az ideje – dadogta az angyal, aki Lucifer karjaiban remegett az �t el�nt� �rz�sek miatt.

– Ha rajtad m�lna, sose lenne itt az ideje, nem igaz?

– Nem! �gy �rtem… id�vel…

– Id�vel? Teljesen meg akarsz �rj�teni? Nem, szerelmem, nem v�rok tov�bb.

– De…

Shira nem tudta folytatni, mert Lucifer cs�kja megakad�lyozta benne. �gy gyeng�lt az ellenkez�se, ahogy olvadt a cs�k alatt. A hatalmas feh�r sz�rnyak k�rbe�lelt�k kett�j�ket, �s a f�rfi karja is a l�ny k�r� simult. Az �hes, moh� cs�k puha, l�gy k�stolgat�ss� szel�d�lt, m�g v�g�l pihegve hagyt�k abba.

– Akarsz m�g ellenkezni? – k�rdezte Lucifer gyeng�d, j�t�kos hangon.

– �hm… Igen. K�nytelen leszek – mondta halkan, de ann�l rekedtebben Shira.

– Mi�rt is? – kuncogott a f�rfi lesimogatva a l�nyr�l a pal�stj�t, �s ahogy az a f�ldre hullott, a fiatalabbik angyal sz�rnyai is kiszabadultak, �s tulajdonosuk egy pillanatra behunyta szem�t a kellemes �rz�st�l.

– Nekem itt dolgom van. Nem itt k�ne, hogy…

– Egyet�rtek. Ne agg�dj, nem t�madlak m�g le teljesen. De amint itt v�gzel, ami el�re l�that�an holnap �jjel bek�vetkezik, �n �rted fogok j�nni. Megtal�llak, ak�rhol is leszel, �s magammal viszlek. Onnant�l kezdve nem lesz t�bb kifog�s.

– T�ged ismerve v�gig figyelni fogsz, �s lecsapsz r�m abban a pillanatban, mikor Tom Denem meghal.

– Ahogy mondod.

– M�g csak el sem k�sz�nhetek? – k�t�zk�d�tt a l�ny, mire Lucifer jobban mag�hoz szor�totta.

– Nem �rdekel, ha k�s�bb vissza is j�ssz hozz�juk.

– � – mosolygott a l�ny, �s nem is tudta, hogy folytassa, de nem is kellett sok�ig gondolkodnia rajta, mert ism�t egy forr� cs�kban veszett el.

Kicsivel k�s�bb m�r mindketten a csillagvizsg�l�ban voltak, �s besz�lgetve t�lt�tt�k az id�t, amit n�ha-n�ha megszak�tott Lucifer cs�kja.

A reggel szinte �szrev�tlen�l �rkezett el. Az els� napsugarakban f�r�dve Shira ny�jt�zva lengette meg sz�rnyait, �s Lucifer gyeng�d �lel�s�ben ism�t dalra fakadt. Mosolyogva �nekelt, azt�n kiszabadult az er�s karok k�z�l, �s k�nnyed l�ptekkel t�ncolt k�rbe, a f�rfivel incselkedve, aki v�g�l a dal v�g�n m�g megcs�kolta szerelm�t, azt�n elt�nt, dolg�ra igyekezve. A l�ny viszont j�kedv�en kezdett �nekelni ism�t, �s �gy t�ncolt �t a kast�lyon, pontosan �rz�kelve, ahogy lassan mindenki �bredezik, ahogy �t hallgatj�k.
Harry �s Draco a szerelmes dallamot hallva k�zelebb simultak egym�shoz, �s kedvesen cir�gatt�k egym�st. Mindenki elfelejtkezett r�la egy picit, mire is k�sz�lnek aznap, �s h�l�sak is voltak �rte ut�lag, hogy kicsit m�sra figyelhettek. Lucius �s Perselus a reggeli k�v�j�t �s te�j�t itta, mikor a dal el�sz�r felcsend�lt. Halv�ny mosollyal hallgatt�k, oda se figyelve a m�sikra. Azt�n mikor abbamaradt, rendezt�k von�saikat, de az �jabb �nek ism�t kiz�kkentette �ket. Egyik�k se tudta tartani az �larc�t, nem figyeltek, csak a hangokra. Hermione a klubhelyis�gben egy boldog �lel�ssel fogadta Ront, aki viszonozta bar�tja j�kedv� k�sz�nt�s�t.

Dumbledore maga is meglep�d�tt, mennyire k�nnyebben kel fel, �s k�sz�l�dik. A m�sodik dal k�zben azt�n sz�les mosollyal figyelte, ahogy Fawkes hangja csatlakozik a dallamhoz, �s a kett� egy�tt le�rhatatlan �r�mmel �s el�gedetts�ggel t�lt�tte el a lelk�t. Azt�n az irod�j�ba l�pve m�r l�tta is a madarat, amint Shira karj�n �ll. Az angyal gy�ny�r� feh�r �s a f�nix t�zv�r�s sz�rnyai kit�rva libbentek �jra �s �jra, ahogy fordultak egyet egy boldog t�nc k�zben. Azt�n egy utols� hossz� hang ut�n csend lett, csak a l�ny kacag�sa maradt, amint az igazgat�ra n�zett.

– J� reggelt, Albus!

– J� reggelt, Shira! – mosolygott csillog� szemmel az id�s m�gus. – �r�m ilyen vid�ms�got l�tni m�r kor�n reggel. �s a hangod… Val�ban mennyei.

– K�sz�n�m – mosolygott az angyal. – Fawkes remek k�s�r�.

– Seg�thetek valamiben?

– Nem. Igaz�b�l csak mentem az orrom ut�n, �s itt k�t�ttem ki. Tal�n miattad – mondta az ut�bbi mondat�t a mad�rnak. – A Sz�ks�g szob�j�ban v�rok mindenkit reggeli ut�n.

Azzal kezdte, hogy meggy�gy�totta Harry szem�t, �gy t�bb� nem volt sz�ks�ge szem�vegre, s az nem akad�lyozhatta �t; nem okozhatott t�bb� gondot, hogy elhagyja, �s nem l�tja az ellenfel�t rendesen. Draco pedig gy�ny�rk�dve n�zte kedves�t, aki imm�ron sebhely �s szem�veg n�lk�l m�g vad�t�bb volt, �s ezt egy forr� cs�kkal a m�sik tudom�s�ra is hozta. A d�lel�tt�t m�g felk�sz�l�ssel t�lt�tt�k, ami legink�bb abb�l �llt, hogy a h�rom feln�tt megpr�b�lt n�h�ny nagyon hasznos �s �letment� var�zslatot tan�tani a fiatalabbaknak. Mindek�zben Shira meglep�en komolyan, m�r-m�r szomor�an n�zett ki az egyik ablakon, �s valahova nagyon t�volra koncentr�lt.

Voldemort tudom�st szerzett r�la, �gy m�s helyre „k�lt�z�tt”. A Hal�l V�lgye. �gy nevezt�k azt a helyet, ahonnan az a barlang ny�lt, amibe a S�t�t Nagy�r elrejt�z�tt. K�rbevette mag�t embereivel, mik�zben persze egyb�l felt�nt neki, hogy Perselus �s Lucius nem jelent meg. Az eml�tett k�t var�zsl� meglepetten n�zett egym�sra, mikor megtudt�k. Hihetetlen volt, hogy �k ezt meg se �rezt�k, hiszen megszokt�k, mivel j�r, m�g ha teljesen tiszt�ban is voltak azzal, hogy nincs rajtuk a Jegy. Voldemort rettent�en m�rges volt miattuk, de jelenlegi helyzet�ben nem foglalkozhatott a k�t f�rfival. Rettegett, �s ezt a „h�vein” vezette le. A hal�lfal�k szint�n f�ltek, b�r hogy urukt�l, vagy az angyalt�l, azt neh�z lett volna eld�nteni. Volt, aki legsz�vesebben Tudjukki tal�rja m�g� b�jt volna, de volt olyan is, aki menek�lt volna ink�bb. Csakhogy nem tehett�k meg, mert mester�k t�bb tucat m�gikus v�d�burkot h�zott a v�lgyre, k�zt�k olyat is, amin a hal�lfal�k is csak akkor l�phettek �t, ha tudj�k a jelsz�t. Nem tudt�k. Volt olyan is, ami azonnali sz�rny� k�nt okozott annak, aki a k�zel�be ker�lt, �s olyan is, ami robban�st okozott, ha hozz��rtek.

Eb�d ut�n pihentek, majd Shira �pp csak elmondta a helysz�nt a csapatnak, �s hogy honnan fogj�k megk�zel�teni; onnan m�r mindenki tudta, hogy nem s�tagalopp lesz. A v�lgy nem v�letlen�l kapta a nev�t. T�bb, kisebb-nagyobb tavacska is volt itt, viszont a vize m�rgez� volt, �gy az angyal nyomat�kosan k�rt mindenkit, hogy ha egy m�d van r�, m�g a k�zel�kbe se menjenek. T�bbsz�r elmondta, hogy a helysz�n miatt nehezebb dolguk lesz, mint egy�b esetben, de valami�rt nem mer�lt bele ebbe a t�m�ba t�lzottan. K�s� d�lut�n lett, mikor v�geztek a felk�sz�l�ssel, �gy Shira csak egy korai vacsor�ra k�ldte a kis csapatot, akik viszont nem sz�vesen tett�k volna ki a l�bukat az igazgat� irod�j�b�l. Mindenki izgult �s agg�dott, �gy v�g�l Dumbledore megk�rt n�h�ny man�t, hogy ott szolg�lj�k fel nekik az �telt. Senki nem tudott j��z�en enni, de mindenki legy�rt p�r falatot. Az angyal mind�ssze egy cs�sze te�t fogadott el egy lelkes man� kedv��rt, de abb�l is csak p�r kortyot ivott. Mikor a t�bbiek is befejezt�k, m�g halk hangon besz�ltek p�r sz�t, de azt�n Shira csak elzavart mindenkit, mondv�n, keress�k fel a f�rd�szob�t, hozz�k rendbe magukat, �s k�sz�ljenek fel teljesen; �lt�z�k, fegyverzet, v�delem, minden legyen n�luk.

Az �jabb tal�lkoz� pontban nyolckor volt, �s mikor utols�k�nt Harry �s Draco is meg�rkezett, p�r pillanatig csak csendben �lltak. Azt�n Dumbledore t�j�koztatta �ket, hogy m�g mindenki k�sz�lt, � Shira seg�ts�g�vel p�r rendtagot m�g t�j�koztatott, akik k�szenl�tben v�rj�k �ket a f�hadisz�ll�son, hogy ell�ssanak minden esetleges s�r�l�st. V�g�l n�h�ny nyugtat� �s b�tor�t� sz� ut�n az angyal mindk�t karj�t oldalra ny�jtotta, �s megk�rte a t�bbieket, hogy fogj�k meg egym�s kez�t. �gy, egy kis k�rben �llva �rkeztek meg egy szikl�kkal hat�rolt �sv�nyre. Mindenki meglepetten, de h�l�san vette tudom�sul, hogy nem volt kellemetlen az utaz�s, mint p�ld�ul a hoppan�l�s. Azt�n p�lc�val a kez�kben elindultak a magas k�falak k�zt, amik egyre sz�lesebb �s sz�lesebb teret hagytak nekik, m�g azt�n m�r messzir�l l�tt�k a v�lgy bej�rat�t. Tov�bb menve azonban szembetal�lt�k magukat az els� v�d�fallal, amit Voldemort h�zott fel.

– Ezt elint�zem – mondta p�r p�lcamozdulat ut�n az igazgat�. Mormolt p�r var�zslatot, �s a burok egy halk recseg�ssel sz�tporladt a leveg�ben. – Ez el�g k�nny� volt.
A k�vetkez� m�r csak Perselus seg�ts�g�vel sz�nt meg, mert kett�j�k ereje kellett a megsemmis�t�s�hez. Ezut�n a k�t exhal�lfal� ment el�l, Shira �s Dumbledore pedig z�rta a sort. Mint kider�lt j�l is tett�k, mert n�h�ny m�terrel od�bb h�tulr�l �rkezett p�r ny�lvessz�, s csak az angyal, valamint az igazgat� j� reflexei mentett�k meg �ket.

– Nem tudn�d el�re megmondani, hol vannak a csapd�k? – k�rdezte Ron a h�feh�r sz�ps�gt�l. – Sokkal megnyugtat�bb lenne.

– Sajn�lom – mondta szomor�an a k�rdezett. – Itt… Nem tudom, hol �s mi van. Itt nem. Csak azt tudom, h�ny ember van az �… v�lgyben.

– Hogy �rted, hogy itt nem tudod? – k�rdezte Harry.

– Ez a hely… valaha nagyon k�l�nleges volt. M�g most is az. Haladjunk.

Hermione nem csak el�re, vagy id�nk�nt h�tra is n�zett. Oldalt a k�szikl�kat is figyelte, �s milyen j�l tette. Hab�r m�r s�t�t volt, a telihold kell� megvil�g�t�st adott �pp, mikor el�b�jt n�h�ny felh� m�g�l. �gy l�thatta meg azt a s�t�tebb m�lyed�sbe, v�rrel festett jelet, amit els�re is felismert. A s�t�t jegy.

– �llj! – ragadta meg a k�t el�tte halad� f�rfi csukl�j�t. – N�zz�k! – mutatott a kicsit el�tt�k, balra l�v� falra. Azt�n jobboldalt is megtal�lt�k.

– Hm. – Piton �s Lucius is vizsg�lni kezdte az el�tt�k h�z�d� var�zsfalat. Az egyik�k szavainak hat�s�ra v�g�l egy k�dszer� r�csminta rajzol�dott ki el�tt�k. – Ez biztos nem nek�nk sz�lt – mondta Lucius. –, hanem a bentieknek. Nem engedi ki a szolg�it. Hal�lfal� csak akkor l�pheti �t, ha tudja a jelsz�t. A k�ri�j�ban t�bb helyen is haszn�lt ilyet.

– De mi �tmehet�nk rajta? – k�rdezte Weasley.

– Akin nincs S�t�t Jegy, gond n�lk�l. Legal�bbis oda. A megb�lyegzettek �ltal�ban egyik ir�nyba se. De van, hogy csak egyir�ny�. Ez itt… Ki tudja.

A k�t exhal�lfal� apr�t biccentett egym�snak, majd k�zelebb l�ptek, de Hermione ism�t megragadta mindkett�j�k csukl�j�t.

– Meg�r�ltek? Nem mehetnek k�zelebb!

– Ne f�ljen, Miss Granger – fogta meg most Lucius a l�ny kez�t, hogy azt�n a karj�ra hajtsa, mintha csak egy eleg�ns b�lra k�s�rn�. – Tudjuk, mit tesz�nk.

– De… – pr�b�lkozott Hermione, �s ism�t megpr�b�lta visszatartani a k�t f�rfit, de Piton is karj�ra fogta a l�ny kez�t, ahogy Malfoy is, majd egy f�loldalas mosollyal mindk�t f�rfi �tl�pett a k�dr�cson. Apr�t sikkantott, de amikor l�tta, hogy semmi nem t�rt�nik, �s � is �tker�lt a t�loldalra, zavartan n�zett hol az egyik, hol a m�sik f�rfira.

�k pedig megengedt�k maguknak, hogy kicsit meg�lljanak, �s felh�zt�k bal karjukon a tal�rjuk ujj�t, �gy felfedve a tiszta b�rt.

– De h�t… – sim�tott v�gig �szre se v�ve mag�t a l�ny professzora b�r�n. – Shira – suttogta, �s Lucius karj�n is v�gigsim�tott.

Mindk�t f�rfi beleborzongott az �rint�sbe, de Piton igyekezett ezt ink�bb a h�v�sre fogni.

– Haladjunk – k�rte Shira.

– Mi�rt nem mondt�k ezt m�r kor�bban? – k�rdezte Hermione, mik�zben tov�bb indultak, imm�ron minden karol�s n�lk�l.

– Ha tudtam volna, hogy ennyire �rdekli, megeml�tettem volna, Miss Granger – s�gta Lucius, de azt�n intett a l�nynak, hogy maradjon m�g�tt�k, ahogy kor�bban is.
Ron morgol�dva n�zett a s�t�t �gre.

– Mi�rt �jjel j�v�nk? Nem lehetett volna nappal?

– Ha gondolod, Ron, m�g visszamehetsz – s�gta indulatosan �s morcosan Hermione, mert m�g mindig s�rtve �rezte mag�t az im�nt t�rt�ntek miatt.

– Az�rt j�v�nk �jjel, mert ha j�l eml�kszem, a nappalt m�g m�sra haszn�ltuk mi is. Viszont m�g mi felk�sz�lt�nk, Tom Denem �s a hal�lfal�i egyre jobban �s jobban f�lnek.

Shira n�mik�pp g�nyos hangj�ra k�t ember figyelt fel igaz�n. Piton �s Dumbledore. Valami�rt �gy t�nt, hogy az angyal is jobban agg�dik, mint eddig mutatta, �s az�rt ezt nem hagyhatt�k figyelmen k�v�l. Lucius is hallotta a magyar�zatot, de m�sk�pp reag�lt.

– Nekem �gy t�nik, min�l jobban f�l, ann�l t�bb akad�lyt �ll�t el�nk. P�ld�ul azt, ott – �llt meg, �s oldalra ny�lva meg�ll�totta Pitont is.

Egy v�kony ez�st�s vonal h�z�dott keresztbe el�tt�k a f�ld�n. Amikor azonban a hold egy felh� m�g� b�jt, m�r azt se l�tt�k. Eg�sz eddig s�t�tben, a holdf�ny seg�ts�g�vel haladtak. Ron viszont megel�gelte a dolgot, �gy f�nyt gy�jtott p�lc�ja v�g�re. Azt�n minden hirtelen t�rt�nt.

– Ne! – sz�lt r� Shira, �s nem v�rta meg, m�g a fi� oltja ki, egy int�ssel � maga sz�ntette meg a f�nyt. De ugyanabban a pillanatban szemb�l vagy egy tucat t�zg�mb rep�lt fel�j�k.

– F�ldre! – ki�ltott egyszerre Lucius �s Perselus, de el�bbi mindezt �gy tette, hogy h�tral�pve a f�ldre r�ntotta mag�val Hermion�t is. Harry egyik kez�vel Ront r�ntotta h�tra, m�g m�sikkal Drac�t h�zta le, aki maga is vet�d�tt. Shira �s Dumbledore is a f�ldre fek�dt, �s az angyal h�feh�r sz�rnyai v�delmez�n takart�k el az id�s m�gust.
�s hab�r a t�zg�mb�k n�melyike el�g alacsonyan sz�llt, senkit nem tal�lt el. P�r pillanat ut�n hallott�k, ahogy od�bb valamelyik k�falba csap�dtak. N�ma csend lett, mert leveg�t se mertek venni, de azt�n Piton �llt fel els�nek, akit Lucius k�vetett. Furcsa m�d mindketten egyszerre ny�jtott�k kez�ket Hermione fel�, aki meglepetten, de �r�mmel elfogadta mindkett�t.

– Mindenki j�l van? – k�rdezte Harry, �s mint a v�laszokb�l kider�lt, az es�s miatt se s�r�lt senki.

– Ez meg mi a f�szkes fene volt? – k�rdezte Ron.

– Nos. �gy legal�bb m�r tudjuk, mi ez – mutatott Dumbledore az ism�t l�that� kis cs�kra a f�ld�n. – B�rmilyen var�zslatot �rz�kel, �s akkor sz�m�thatunk �jabb t�mad�sra.

– De akkor hogy sz�ntetj�k meg? – k�rdezte Draco.

– Sehogy – mondta az igazgat�, �s k�zelebb ment, majd minden tov�bbi n�lk�l �tl�pett a vonalon.

– Dum… – kezdte Hermione, mikor l�tta, mire k�sz�l, de azt�n abba is hagyta, amint l�tta, hogy semmi baja nem esik. – Mi lenne, ha nem hozn�k r� az emberre a sz�vbajt? – morgott. – El�bb ez a k�t pasi megy �t egy akad�lyon egy sz� n�lk�l, azt�n maga.
Dumbledore elmosolyodott, de nem sz�lt semmit, csak n�zte, ahogy ism�t fel�ll a sorrend, ahogy haladtak.

– „Pasi”? Miss Granger, ha megk�rhetem, keressen valami m�s sz�t, valahogy ezt nem kedvelem – mondta Lucius, hangj�ban n�mi j�kedvvel.

– Ne k�t�zk�dj�n, mert tal�lok rosszabbat.

– H�t s�rtegetni szeretne? – k�rdezte a f�rfi, tov�bbra is figyelmesen haladva.

– Terveim k�zt szerepel, ha nem hagyja abba.

– Igaza van, tal�n �r�ln�m k�ne, hogy egy�ltal�n �szrevette, hogy f�rfiak vagyunk – folytatta az id�sebb Malfoy.

– Higgye el, m�r r�g felt�nt – v�laszolt a griffend�les l�ny, �s h�l�s volt, hogy a s�t�tben nem l�tszik, mennyire elpirult. Draco �s Harry egy k�rd� pillant�st v�ltott, de azt�n �k is figyelt�k a k�rnyezet�ket tov�bb.

– Megtisztel� – mormolta Perselus, de val�j�ban h�zelg� volt a gondolat, �pp csak nem akart vele foglalkozni.

Hermione m�g mormogott valamit az orra alatt, de annyira halkan, hogy senki nem hallotta.

P�r m�terrel od�bb �jabb akad�lyba �tk�ztek, amit hi�ba igyekeztek megt�rni, nem engedte �ket tov�bb. Hi�ba a leger�sebb �tkok, nem hogy nem haszn�lt, de visszapattant. Azt�n elgondolkodva Harry ment k�zelebb, �s a t�bbiek figyel� tekintete alatt egyszer�en meg�rintette, majd eg�sz tenyer�t r�sim�totta a f�nyl�, �ttetsz� falra. Legnagyobb megd�bben�s�kre az eld�lt, �s szil�nkokra t�rt.

– Ez meg… – adott hangot d�bbenet�nek Ron.

– Milyen… �rdekes – jegyezte meg az angyal. – Tom Denem, az � �gynevezett hatalmas m�gi�j�val, olyan feladv�nyt ad, aminek megold�s�hoz nem kell var�zslat. De legal�bb v�gre el�rt�k a v�lgyet.
Val�ban a nevezett hely bej�rat�n�l voltak. S�t�t �s kihalt volt az eg�sz ter�let, de az ism�t el�bukkan� hold f�nye l�tni engedte a tavacsk�kat. �s sok m�st is. Szikl�k, k�vek �s a h�t ember sz�rny�s�g�re, t�bb csontv�z is d�sz�tette a t�jat.

– Micsoda kil�t�s – ny�gte Ron.

– Pedig valaha milyen sz�p volt – jegyezte meg Shira kicsit �br�ndos hangon, majd jobbra intett, hogy arra menjenek.

�m amint elindultak, a v�lgy t�loldal�n, ahol a barlang volt, felt�ntek a hal�lfal�k. J� p�r v�d�falat kellett m�g megsemmis�teni�k, mire egy�ltal�n k�zelebb jutottak. Shira akkor parancsot adott, hogy a kis csapat kapaszkodjon �ssze. Ez �gy n�zett ki, hogy egym�s mellett �llva, szabad kez�kkel megfogt�k a bal oldalukon l�v� t�rsul p�lc�s, jobb karj�t.
Az els� �tok, ami el�rte �ket, �gy pattant vissza, mintha csak �k k�ldt�k volna ki. P�r l�p�ssel k�zelebb m�r �tkok tucatjai z�poroztak r�juk, amik ugyan m�g mindig nem �rtottak, de rendesen meg�rezt�k az erej�ket. B�mulatos volt sz�mukra is, hogy ez lehets�ges, de az angyal elmondta nekik, hogy ez�rt kaptak t�le kor�bban mind egy-egy puszit. V�delmet kaptak �ltala egyenk�nt is, de �sszefogva m�g er�sebbek voltak.

Shira els� dolga volt, hogy a r�t�mad� Naginit a v�lgy t�loldal�ra haj�tsa. Miel�tt annak elpuszt�t�s�val kezdtek volna foglalkozni, m�g nem kev�s harc v�rt r�juk. K�ptelens�g lett volna �gy meg�lni a k�gy�t, hogy k�zben egyre er�sebben �s er�sebben t�madj�k �ket. �s amint a k�gy� „elrep�lt”, Voldemort is besz�llt a harcba. A kis csapat k�nytelen volt felbontani a sort, �s minden erej�kkel a hal�lfal�kkal harcoltak. Voldemort Shir�t kezdte t�madni, aki azonban egy hossz�, feh�r kardot h�zott el� a semmib�l, �s szinte minden �tkot elt�r�tett vagy visszak�ld�tt. N�melyik �tkot igyekezett egyik-m�sik hal�lfal�ra k�ldeni, ezzel is seg�tve a t�bbieket.

– Hagyj engem b�k�n, angyal! Nem �rtottam neked semmit! – ki�ltotta a S�t�t Nagy�r, �s ebb�l is l�tszott, mennyire f�lt. – Mit akarsz t�lem?

– A hal�lod, Tom Denem – v�laszolt nyugodtan a k�rdezett. – A lelked.

– Ha val�ban angyal vagy, tudhatn�d, hogy nekem m�r nincs lelkem. Halhatatlan lettem!

– T�vedni emberi dolog, Tom.

Mindek�zben Ront eltal�lta egy h�tr�ltat� �rt�s, �s eg�szen az egyik k�zeli tavacska mell� rep�lt. Amint feln�zett, egy csontv�z vigyorgott r�, �gy h�tr�lt m�g egy kicsit mag�t�l is, mire Harry r�ord�tott, hogy j�jj�n el onnan. Akkor j�tt r�, hogy nem sok hi�nyzott ahhoz, hogy a v�zben k�ss�n ki. Durv�bbn�l durv�bb �rt�sokat kaptak, de �sszess�g�ben a kis csapat j�l tartotta mag�t. Lucius �s Perselus v�llvetve, �sszeszokottan harcolt, �s remek�l elb�ntak mindenkivel. A k�vetkez� �ldozat Hermione volt, akit Bella egyik k�s�tka tal�lt el, majd egy tarol� �tkot k�ld�tt r�. �gy ker�lt a l�ny a k�t exhal�lfal� k�zel�be. Mindk�t f�rfi felfigyelt r�, �s azonnal a v�delm�re siettek, mik�zben folyamatosan harcoltak. A boszork�ny mell� �rve Lucius k�zd�tt az ism�t �ket t�mad� s�gorn�j�vel, de jelent�s t�ler�vel sz�lltak szembe n�lk�le is.

– Avada Kedavra! – pr�b�lkozott Voldemort ism�t, de �tka Shira kardj�r�l visszapattanva az egyik hal�lfal�t tal�lta el, aki holtan rogyott �ssze.

– Add fel, Tom!

– Az �n nevem…

– Tom Denem. Pontosan tudom, ki vagy – mondta, mik�zben szeme sark�b�l l�tta, hogy t�bb hal�lfal� is harck�ptelenn� v�lik. Azt viszont nem, hogy Nagini megtal�lta az utat vissza gazd�j�hoz, �s lassan, de biztosan k�zeledett. – Tudsz r�la, hogy hol vagyunk most? – k�rdezte, mik�zben �jabb �tkokat t�r�tett el, �s lassan k�zeledett Voldemort fel�, aki h�tr�lt.
– Milyen k�rd�s ez? Ez a Hal�l v�lgye – mutatott k�rbe sz�npadiasan, majd �jra az angyalra szegezte a p�lc�j�t. – Ha rajtam m�lik, a te hal�lod� is! Avada Kedavra – pr�b�lkozott �jra Tudjukki, de ez�ttal az utols� el�tti hal�lfal� fizetett az �let�vel. Ut�na m�r csak Bella maradt, akit Lucius �lt meg.

– Nos, akkor hadd vil�gos�tsalak fel. Ez itt az �denkert – intett k�rbe Shira, ezzel meglepve mindenkit.

– Hogy mi? – hangzott Ron meglepett k�rd�se, de Voldemort hangja elnyomta.

– Avada Kedavra! – Az �jabb pr�b�lkoz�st azonban ez�ttal nem k�vette z�ld f�nynyal�b. Shira olyan gyorsan l�pett egyet k�zelebb, amint a Nagy�r elkezdte az �tkot, hogy alig lehetett k�vetni. A k�vetkez� pillanatban kardja egyetlen suhint�s�val kett�szelte a kitartott p�lc�t.

– El�g volt – mondta.

Dumbledore �s Harry is k�zelebb siettek, �s meg is k�t�zt�k a gy�l�lt var�zsl�t, aki megingott, �s t�rdre esett. Shira m�g r�szegezte a kardj�t, de azt�n f�jdalmasan felki�ltott, mikor Nagini a l�b�ba m�lyesztette fogait. Elejtette a kardj�t, ami el is t�nt, mik�zben t�rde esett a hirtelen j�tt k�nt�l, de amint f�ldet �rt, egy oroszl�n morg�s�val t�maszkodott f�l t�rdre, mik�zben Harry �s Perselus mellette termettek, �s felseg�tett�k.
Azonban a tavacska fel�l �rkez� hangok mindenkit megzavartak. A v�z egyre jobban fodroz�dott, m�g azt�n kiemelkedett bel�le…

– Lucifer! – sz�lt szemreh�ny�n Shira.

A nevezett kit�rt sz�rnyaival s�t�lt fel�j�k a v�z felsz�n�n. Hossz�, feh�r hajtincseivel, izmos test�vel, amit csak a v�kony feh�r anyag takart der�k t�jt, valamint jobb kez�ben tartott hossz� kardj�val m�r alapb�l leny�g�z� l�tv�nyt ny�jtott, de mindezeken t�l m�g a m�rgezett v�zb�l felcsap� l�ngnyelvek is k�s�rt�k. A v�z mintha forr� lett volna k�r�l�tte, mert g�z sz�llt fel itt-ott. Hat�sos, jegyezte meg mag�ban Shira.

– Lu… Lucifer? – dadogta a m�r f�lelm�ben remeg� Voldemort. – Nem hagyhatja! – mondta, teljesen abban a hitben, hogy az im�nt �rkezett az � seg�ts�g�re sietett fel a pokolb�l.
Ek�zben Lucius sikeresen elfogta Naginit, �s egy er�s b�b�jjal szil�rdan tartotta az egyik szikl�nak fesz�tve. Lucifer pedig minden tov�bbi n�lk�l fel� tartott. A S�t�t Nagy�r rem�nykedett, hogy k�gy�j�t menti meg, azt�n � j�n, de f�jdalmasan felki�ltott, amint az angyal a k�gy�ba m�rtva kardj�t, meg�lte azt. Az utols� horcrux elpusztul�sa pedig m�r Voldemortra is l�that� �s hallhat� hat�ssal volt. Hanyatt d�lt �s f�jdalmasan ord�tott, mik�zben teste v�ltozni kezdett, �s ism�t emberi form�t �lt�tt.

– Tedd a dolgod, Harry Potter. Neked kell meg�lni �t – mondta Lucifer, amint Tudjukki abbahagyta az ord�t�st.

A Kis H�s pedig mindenki figyel� tekintet�vel k�s�rve kimondta v�gre a gyilkos �tkot. Voldemort, valaha Tom Denem pedig holtan ter�lt el, ahogy izmai elernyedtek. �m m�g nem k�nnyebb�lhettek meg, mert a testb�l feh�r k�dk�nt sz�llt fel a lelke, �jra megform�lva az alant fekv� testet. Draco �pp felki�ltott volna, hogy szellem lett bel�le, mikor Lucifer egyetlen kardsuhint�ssal kett�szelte, ezzel v�gleg elpuszt�tva �t. El�gedetten biccentett.
Mindenki megk�nnyebb�lten, �s a pillanat hat�sa alatt n�m�n n�zte a holttestet. A csendet Shira t�rte meg, akit m�g mindig Piton t�mogatott, imm�ron egyed�l, mert Potter od�bb ment, mikor ki kellett mondania a gyilkos �tkot.

– Igaz�n leny�g�z� bel�p�, Lucifer – mondta Shira, �s intett Perselusnak, hogy seg�tse el az egyik k�zeli k�h�z, �s fels�hajtva �lt le r�. – Minek k�sz�nhetj�k a l�togat�sod? – morgott.

– Miut�n a szerelmem �pp az im�nt s�r�lt meg – zengte iszonyatos hanger�vel a k�rdezett –, senki ne lep�dj�n meg, hogy a v�delm�re sietek!

– Meglett�nk volna n�lk�led is – mondta a l�ny.

– M�r akkor j�nn�m kellett volna, mikor megtudtam, hogy �pp itt lesz a csata, de � nem hagyta, mondv�n l�ssuk, hogy b�rod.

– Akarata ellen�re j�tt�l ide? – kerekedett el Shira szeme, mik�zben a t�bbiek k�v�ncsian figyelt�k �ket.

– Nem – v�laszolta amaz, �s m�ly leveg�t vett, majd a kard elt�nt, � pedig karba fonta a kezeit. – Mikor az a d�g megmart, elengedett.

– T�nyleg! A k�gy�t mi�rt nem tudtad… kiv�deni, vagy mit tudom �n… – k�rdezte zavartan Ron.

– R�mlik valami az �denkertr�l �s a k�gy�r�l? – A b�lint�sra � is biccentett. – H�t az�rt, mert nem �rz�keltem, hogy hol van a k�gy�. Itt, ezen a helyen k�ptelen vagyok. Csak azt tudtam, hogy nem hagyta el a v�lgyet. Jobban kellett volna vigy�znom.

– Na ne mondd! – csattant Lucifer hangja, aki �gy t�nt, �szre se veszi az �t figyel�ket. Egyed�l Lucius l�tta �t eddig, de most mind szem�gyre vehett�k. – Itt az ideje, hogy hazavigyelek – l�pett k�zelebb a s�r�lt angyalhoz.

– T�relem, Lucifer, p�r pillanatot m�g maradunk – mondta az, �s Dumbledore fel� fordult. – Gondoskodtok itt a t�bbir�l?

– Ahogy megbesz�lt�k – mondta Dumbledore, majd Shira l�b�ra mutatott. – J�l vagy?

– �t b�zza csak r�m – mondta Lucifer, �s m�g k�zelebb l�pett szerelm�hez.

– Elm�sz, igaz? �gy �rtem, fel – k�rdezte Hermione szomor�an �s rekedten, noha egyre jobban sz�delgett. Egy b�lint�st kapott v�laszul �s egy kedves mosolyt. – Csak… L�tunk m�g?

– Tudom, hogy azt mondtam, lehet, maradok a csata ut�n is, de… – Luciferre n�zett. – Mennem kell.

– Most m�r el�g – sz�lalt meg Lucifer, �s egy gyors mozdulattal �lbe kapta Shir�t. – Ir�ny haza.

– M�g tal�lkozunk – �g�rte Shira, miut�n elk�sz�ntek. Azt�n Lucifer sz�rnyai meglibbentek, �s karjaiban szerelm�vel felsz�llt, de nem sokkal k�s�bb elt�ntek.

N�ma csend borult a v�lgyre, �s percekig senki sem sz�lt, csak em�sztett�k a t�rt�nteket. Hamarosan �sszeszedt�k magukat, azt�n a hal�lfal�kat valamint Voldemort test�t is, �s Dumbledore Lucius seg�ts�g�vel lebegtetve kivitte �ket a v�lgyb�l. Mivel ott helyben nem hoppan�lhattak vagy haszn�lhattak zsupszkulcsot, vissza kellett menni�k oda, ahova kor�bban �rkeztek. Harry Drac�t t�mogatta, aki s�nt�tott egy s�r�l�s miatt, m�g Perselus egyszer�en �lbe kapta a meglepett Hermion�t, aki ijedten sikkantott egyet, �s reflexszer�en kapaszkodott a f�rfi nyak�ba, hogy azt�n a fekete tekintet alatt teljesen elpiruljon.
A vissza�t j�val k�nnyebben ment, l�v�n, m�r ismertek minden tr�kk�t �s a fennmaradt v�d�falakat, s tudt�k, melyikkel hogy kell elb�nni. Nem sokkal k�s�bb pedig minden foglyot az aurorparancsnoks�gra k�ldtek egy erre haszn�latos terembe, �s Dumbledore is k�vette �ket. Mindenki m�s a f�hadisz�ll�sra ment.

A Grimmauld t�ren Molly, Tonks, Poppy �s m�g j� p�ran v�rt�k az �rkez�ket. Az �r�mh�rt, hogy Voldemort halott �s k�vet�i is el lettek fogva, hatalmas ujjong�s k�vette, majd a s�r�l�seket igyekeztek ell�tni. Piton az egyik vend�gszob�ba vitte Hermion�t, mik�zben Madame Pomfrey k�vette �ket. A f�rfi letette a l�nyt az �gyra, �s hagyta, hogy a javasasszony ell�ssa �t. Kifel� menet Luciusba botlott, aki n�mileg aggodalmas pillant�sokat vetett a szob�ba, majd a szemk�ztibe is, ahova fia bicegett be Potter t�rsas�g�ban. Hamarosan mindenkit ell�ttak, �s m�r csak a pihen�s �s �nnepl�s maradt h�tra.
M�snap viszont mindegyik�knek el kellett menni�k Dumbledore-ral egy�tt az aurorokhoz, hogy �k is elmondj�k, mi �s hogyan t�rt�nt. Miut�n azzal is megvoltak, visszat�rtek az iskol�ba, ahol a di�kok �pp eb�deltek, �gy az igazgat� bejelentette, hogy mi is t�rt�nt, mire hatalmas ov�ci� t�rt ki, �s percekig nem lehetett csendet teremteni. Mikor az id�s m�gus v�gre el�rte, hogy figyeljenek m�g r� egy percre, felemelte pohar�t, �s azok eml�k�re ittak, akik a h�bor�ban haltak meg. A di�kok k�vett�k �t, de azt�n Dumbledore mosolyogva elmondta, hogy aznap m�r nem tartanak t�bb �r�t, �gy azt�n �jrakezd�d�tt a zsivaj, �s mindenki a t�rt�nteket t�rgyalta.

Mindezek ut�n az �let felett�bb k�nnyebbnek �g�rkezett. Mivel k�zeledtek az �v v�g�hez, Harry �s t�rsai a R.A.V.A.Sz. vizsg�ikra k�sz�ltek.
Az �vz�r� buli est�j�n Draco azonban �jabb kalandba r�ngatta egyetlen szerelm�t. Eg�szen pontosan megk�rte Harry kez�t, �s apja �ld�s�val m�g ny�ron sz�nd�k�ban �llt elvenni a Kis H�st. Ron iskola ut�n leszerz�d�tt, �s hivat�sos, k�s�bb sikeres kviddicsj�t�kos lett.

Hermione b�jitaltanulm�nyokba kezdett, �s rettenetesen h�l�s volt, mikor Piton a sz�rnyai al� vette. Mikor azt�n iskola ut�n m�sf�l h�nappal kisebb t�meg gy�lt �ssze a Malfoy birtokon, meglepetten fogadta a f�rfi felk�r�s�t, hogy egy�tt menjenek el. Az esk�v� meghat� �s igaz�n sz�p volt. Draco �s Harry v�g�l kandall�n �t t�vozott, hogy megkezdj�k n�sz�tjukat. Hermione pedig a Malfoy k�ria k�nyvt�r�ban tal�lta mag�t, ahol elveszett az �rdekesebbn�l �rdekesebb k�nyvek k�zt. Perselus �pp �t kereste, �s v�g�l Lucius seg�ts�g�t kellett k�rnie, hogy megtal�lja az ifj� h�lgyet. V�g�l mindketten, egy�tt mentek ut�na, �s egy k�nyvespolc m�g�tt a f�ld�n �lve tal�ltak r�. A l�ny pirulva k�rt eln�z�st, hogy enged�ly n�lk�l mer�szkedett oda, de Lucius leintette, �s megengedte, hogy b�rmikor felkeresheti �t, ha kedve t�madna sz�tn�zni. Hogy innen hogy ker�ltek mindh�rman ugyanabba a hatalmas francia�gyba? Az m�r m�sik t�rt�net.

Dumbledore pedig a ny�r folyam�n �tadta az iskola vezet�s�t McGalagony professzornak. A csata �ta egyre gyeng�lt, �s pontosan tudta, hogy mi�rt. Eg�sz addig volt c�lja, ami�rt tartotta mag�t, de az�ta m�r �gy �rezte, ideje, hogy tov�bbl�pjen. Nem f�lt a hal�lt�l, s�t. Augusztus v�g�re j�rt, mikor saj�t birtok�n, h�l�szob�j�ban fekve m�g egyszer �sszeh�vta bar�tait, �s mindenkivel v�ltott m�g p�r sz�t. Mikor a nagy t�bbs�g t�vozott, a kis csapat, akik a v�gs� csat�ban ott voltak, m�g k�rbe�llt�k �gy�t.

– Elj�tt a te id�d, Albus – hallottak egy ismer�s hangot, �s a k�vetkez� pillanatban az �gy v�g�ben felt�nt Shira, egy l�gy mosollyal ajkain. – K�szen �llsz?

– Igen – mosolygott vissza az id�s f�rfi, �s b�r gyenge volt, szeme �szint�n �s boldogan csillant m�g meg, ahogy a h�feh�r sz�ps�gre n�zett.

Az angyal k�zelebb l�pett, mik�zben Hermione, Piton �s Lucius utat engedtek neki. Shira Dumbledore sz�v�re tette a kez�t, �s mikor az elmosolyodott, v�gigsim�tott arc�n. Az egykori igazgat� egy utols� s�hajjal behunyta a szem�t, �s egy apr� mosollyal, b�k�sen t�vozott az �l�k sor�b�l.

V�GE

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s