Ny�r, meleg �s fullaszt�. De nem Perselus Piton pinc�j�ben. A kellemes h�v�s ott m�g a legforr�bb napokon is megmaradt, b�r Hermione Granger t�rsas�g�ban neki is b�ven jutott a melegb�l �s az izzad�sb�l. T�l az �vz�r�n �s minden macer�n, v�gre lel�pett a sok di�k, �s � nyugodtan, minden gond n�lk�l cs�b�totta �jszak�ra az �gy�ba a l�nyt. Imm�ron nem kellett titkolniuk se, hisz mindenki megtudta, hogy t�ll�ptek a tan�r-di�k kapcsolaton. El�gedetten gondolt arra, hogy szerelme b�szk�n mosolygott b�rkire, aki vele kapcsolatban �rdekl�d�tt. A kis griffend�les fruska… illetve, exgriffend�les, hisz befejezte az iskol�t.

Perselus elmosolyodott, ahogy reggel fel�bredve Hermione a karjai k�zt szund�tott. Szerette maga mellett �rezni, �lelni, hogy akkor �s �gy �rjen hozz�, ahogy csak szeretne. A l�ny nyak�hoz dugta az orr�t a tincsek k�z�, �s m�lyen besz�vta jellegzetes illat�t. Az a sz�l�illat, ami kezdett�l fogva meg�rj�tette, most is ugyanolyan hat�ssal volt r�. F�lres�p�rte a barna f�rt�ket, �s apr� puszikat hintett a meleg �s puha b�rre. Kez�t p�rja has�ra sim�totta, majd amennyire tudott, a combok k�z� furakodott. Hamar r�szoktatta kedves�t, hogy h�l�ruha n�lk�l aludjon, feh�rnem�vel pedig el�tte sem volt gondja, hisz alv�shoz nem hordta a l�ny. Ujjai a puha sz�lak k�z� f�rk�ztek, �s ezzel el is �rte, hogy legkedvesebb, s val�j�ban egyetlen tan�tv�nya a h�t�ra forduljon. �lmos d�rm�g�s ut�n k�t gy�ny�r� barna l�lekt�k�r n�zett r�.

– K�rhetek mindennap ilyen �breszt�t? – mosolygott Hermione, ahogy azok az ujjak tov�bb mocorogtak.

– Esetleg – mormolta neki m�ly hangon Perselus, majd f�l� g�rd�lve egy igen forr� cs�kkal folytatta a kelteget�st. – Ir�ny a f�rd�, azt�n reggeli! – adta ki a parancsot hirtelen.

– Mi? Mi�rt? – �rtetlenkedett a l�ny, �s �sszevont szem�ld�kkel n�zett a f�rfira, aki egy g�nyos mosoly k�s�ret�ben felkelt. – Gyere vissza! Minek kell sietni?

– Majd megtudod. Most talpra, kisasszony, �s tal�n j� leszek hozz�d a zuhany alatt.

Ez m�r kell�en cs�b�t� volt ahhoz, hogy Hermione felkeljen. Megfogta a fel� ny�jtott kezet, majd fel�llva, f�l k�zzel szem�t d�rzs�lve kibukd�csolt Perselus vezet�s�vel a f�rd�be. Ott azt�n a zuhany al� be�llva a meleg v�zhez meleg, s�t forr� �lel�s is j�rt, �s hamarosan m�r teljesen �beren mosdatt�k egym�st. �s igen, Hermione j�l eml�kezett arra, hogy mindig, mindenhol alaposan meg kell mosni mindent. B�r tal�n az anyuk�ja, mikor erre tan�totta, nem eg�szen arra gondolt, amit �k �ppen m�veltek. A j�t�kos �r�mszerz�s v�g�l v�get �rt, �s �gy m�r el�gedetten, �s felfriss�lten �lt�ztek fel. A nagyterem fel� tartva Hermione nem b�rta tov�bb visszatartani k�rd�s�t.

– Mire k�sz�lsz?

– Mondtam, majd megtudod – h�zta f�loldalas mosolyra a sz�j�t Perselus. – �s hi�ba faggatsz, nem �rulom el el�bb.

– Biztos? �s ha cser�be aj�nlok valamit?

– Mit? – h�zta fel most szem�ld�k�t a f�rfi, �s k�rd�n n�zett a mellette l�pked� l�nyra.
Hermione megragadta Piton kez�t, �s a f�l�hez hajolt, majd p�r sz� ut�n vigyorogva h�z�dott vissza. A b�jitalmester szeme v�ggyal telt meg, �gy n�zett r�. M�g a sz�j�t is elt�totta picit, majd egy pillanatra behunyta a szem�t, �s nyelt egyet.

– Kegyetlen persz�na! – suttogta, mert reggeli kiel�g�t�s ide, vagy oda, a nadr�gja kezdett ism�t sz�k lenni. – Akkor sem tudod meg el�bb, mint terveztem.

– Hm. – Hermione v�llr�nd�tva ment tov�bb, mint akit nem �rdekel a dolog. – Te tudod.

M�r a csarnokban voltak, de Perselust nem �rdekelte, f�k�pp, hogy di�kok m�r nem voltak a kast�lyban, �gy egy pillanat alatt mag�hoz r�ntotta a l�nyt, �s egy felett�bb �hes cs�kkal juttatta tudom�s�ra, hogy az aj�nlata mennyire is izgatta fel. Mindek�zben azzal se t�r�dtek, hogy Albus Dumbledore �pp ezt az id�pontot v�lasztotta, hogy szint�n reggelizni �rkezzen. Mosolyogva n�zte a szerelmeseket, �s m�r �pp megk�sz�r�lte volna a tork�t, mikor a cs�k abba maradt, �s meghallotta Piton kiss� rekedt hangj�t.

– Mindazt meg fogom kapni alku n�lk�l is.

– A-a-a-a! Nem, azt hiszem, ha nem kezdesz besz�lni, egy j� ideig le kell mondanod ilyesmir�l.

– Te…

– J� reggelt, gyermekeim! – sz�lt k�zbe az igazgat�, mire mindketten r�n�ztek, �s elengedve egym�st rendbe szedt�k von�saikat, majd k�sz�ntek. – Igaz�n sz�p reggel�nk van, nem igaz? Meghozza az ember �tv�gy�t.

– Val�ban – mosolygott Hermione, �s Dumbledore oldal�n sz�pen bes�t�lt a nagyterembe. Maga m�g� pillantva l�tta, hogy Perselus kiss� morcosan k�veti �ket.

Hermione a tan�rok asztal�hoz l�pett, tudv�n, ezent�l ott a helye, �s, term�szetesen, Piton maga mell� �ltette sz�ve cs�csk�t. Azonban arra nem gondolt, hogy ennek net�n h�tr�nyai is lesznek. A kis bestia, ahogy �pp h�vta mag�ban, ugyanis mik�zben f�l k�zzel a m�r el�re megkent pir�t�sait eszegette, m�sik kez�t Perselus combj�ra sim�totta. �rezte, ahogy a f�rfi mozdulatlann� merevedik, �s tenyer�t kicsit feljebb sim�tva azt is felfedezhette, hogy az a mereved�s bizony m�sfajta. �m egy gyeng�d sim�t�ssal elh�zta a kez�t, majd te�j��rt ny�lva nyugodtan ivott, �s folytatta a reggeliz�st. Pontosan l�tta, hogy p�rja mennyire k�zd, hogy lehiggadjon.

Kis akci�j�val el�rte, hogy amint a nagytermen k�v�l voltak, Perselus a kez�t megragadva sz� n�lk�l h�zta mag�val a pinc�be. A szob�j�nak ajtaja �pp csak bez�rult, mikor a falhoz szor�totta kedves�t, �s moh�n megcs�kolta, majd derek�t megragadva felemelte, �gy a l�ny k�t l�b�val szorosan �tkarolta �t.

– Kezdem azt hinni, hogy rossz hat�ssal vagyok r�d. M�g egy ilyen valamelyik �tkez�sn�l, �s gondoskodok r�la, hogy te �pp�gy �lvezz az asztaln�l. Ugye, eml�kszel m�g arra a pici kis sz�ra? Fruor! – mondta hat�rozottan, �s Hermione ny�gve hajtotta h�tra a fej�t. – Biztos vagy benne, hogy j�l �tgondoltad, kivel j�tszol? – V�get vetve a b�b�j hat�s�nak, Perselus l�bra �ll�totta a l�nyt, majd egy apr� cs�k ut�n elengedte �s h�tr�bb l�pett. – �ll m�g az aj�nlatod?

Hermione majdnem r�v�gta, hogy igen, de ismerve p�rj�t, megr�zta a fej�t.

– Nem. Nem �ruln�d el, hacsak nem mostanra tervezted, �gy nem j�r semmi. Tipikusan mardek�ros t�led, hogy m�gis k�red.

– H�t j�. – Ez�ttal Perselus vont v�llat, mint reggeli el�tt kedvese. – Te tudod. Most akkor viszont menj, �s csomagolj, mert elutazunk.

– Mi? Hova?

– Mivel nem �ll az aj�nlatod, nem mondom meg – gonoszkodott Piton.

– De… – Granger taktik�t v�ltott. – Ha nem mondod meg, hova megy�nk, honnan tudjam, hogy mit kell csomagolnom?

– Mindent. A ny�ron m�r nem sz�nd�kozok visszat�rni csak iskolakezd�s el�tt egy h�ttel.

– Igen, de…

– Nincs de, Hermione. Mint mestered – nyomta meg a sz�t –, adtam egy utas�t�st �s te most sz�pen m�sz, �s pakolsz. T�ged ismerve b�ven el�g lesz p�r �ra. Tizenegyre legy�l itt �tra k�szen, mert az eb�det m�r nem itt k�ltj�k el.

Azzal v�laszt nem v�rva betuszkolta a l�nyt a kandall�j�ba, Hop-port sz�rt bele, �s bemondta a l�ny szob�j�t, mint �ti c�lt. Apr� vigyorral kezdett � is csomagolni, mik�zben m�g maga el�tt l�tta a t�tog� boszork�nyt. M�r j�val kor�bban esz�be jutott, hogy ny�ron elmennek a Roxfortb�l, �s mindent sz�pen elrendezett, hogy semmi gond ne j�hessen k�zbe. Dumbledore term�szetesen �r�mmel seg�dkezett. Hermion�nak csak az utols� pillanatban sz�nd�kozott sz�lni, ahogy azt tette is. B�rmennyire is siker�lt megismernie szerelm�t, izgatottan v�rta, hogy v�gre kiker�ljenek az iskol�b�l.

Negyed �r�val a megbesz�lt id� el�tt, Granger kil�pett a f�rfi kandall�j�b�l.

– K�sz vagy? – k�rdezte a b�jitalmester, aki �pp p�r k�nyvet pakolt vissza a polcra.

– Tot�l! – ny�gte a l�ny, jelezve, hogy meg�rj�ti, hogy nem tud semmit.

– Remek – reag�lt Piton, mint aki �szre sem vette a m�sik idegess�g�t. – �lj le, mindj�rt v�gzek.

Hermione t�relmetlen�l toporgott m�g kicsit, majd lehuppant az egyik fotelbe, �s onnan n�zte, ahogy szerelme ki-be m�szk�l. Egy ideig n�m�n t�rt, de pontban tizenegykor kifakadt.

– Mondj m�r valamit! Mi ez az eg�sz? Hova megy�nk?

– Nyugalom, Miss Granger, nem fog belehalni, ha kiv�telesen nem tud valamit. Id�ben ki fog der�lni minden. Vagy esetleg ism�t �letbe l�ptetn�d az aj�nlatod?

A boszorka f�lhangosan morgott valamit, ami val�sz�n�leg nemleges v�lasz volt, majd nyugalmat er�ltetve mag�ra n�zte, ahogy a f�rfi bez�rja, majd lekicsiny�tve elteszi a l�d�j�t. Perselus v�g�l el� �llt, majd kez�t ny�jtva felseg�tette. Egy apr� cs�k ut�n a kandall�hoz l�ptek, �s Piton kimondta az �tic�lt. Az igazgat� szob�j�ban l�ptek ki. Hermione rem�lte, hogy v�gre megtud valamit, de nem ez t�rt�nt. Elk�sz�ntek Dumbledore-t�l, azt�n egy �jabb Hop-h�l�zatos utaz�shoz felk�sz�lve egy nagyobb adag porral mindketten a kandall�ba �lltak, �s Piton megadta az �tic�lt.

– Prince k�ria!

A gyomorforgat� �t nem sokkal k�s�bb v�get �rt, �s Hermione vigyorogva n�zett szerelm�re. Nyak�ba kapaszkodva cs�kolta meg.

– Sz�val, ezt tervezted? Itt lesz�nk eg�sz ny�ron? Kettesben? – k�rdezte l�that� �r�mmel, �s mintha m�r tervezte is volna, mi mindent fognak csin�lni.

– Nem felt�tlen�l eg�sz ny�ron. �gy terveztem, ki fogunk az�rt mozdulni. �s ha Samit nem sz�moljuk, akkor igen, kettesben – v�laszolt Perselus, majd �jabb cs�kot k�vetelt, �s csak percek m�lva volt hajland� elengedni a boszork�nyt. – Pakoljunk le, egy�nk, azt�n megl�tjuk, mihez kezd�nk.

– �hm… – torpant meg Hermione, majd zavartan n�zet az �pp indulni k�sz�l� p�rj�ra. – Hova szeretn�d, hogy kipakoljak?

– Term�szetesen pakolhatsz a m�ltkori szob�ba is, de t�k�letesen felesleges, mert �gyis mindig velem fogsz aludni. �gyhogy… Megk�rtem Samit, csin�ljon helyet a szob�mban a te holmidnak is.

Piton nem v�rt v�laszra, el�g volt a l�ny sz�les mosoly�t l�tnia, majd felmentek, �s a felnagy�tott csomagokat letett�k a szekr�nyek el�.

– J� �jra itt lenni. – Hermione viszonylag gyorsan kipakolt �s az �gyra �lve v�rta, m�g Perselus v�gez. – Mi az a sok pergamen? – k�rdezte mikor a f�rfi egy igaz�n nagy kupacot tett az asztalra.

– Az egy r�gebbi kutat�som, ami f�lbemaradt. �s most, hogy van el�g id�m, m�r ha hagysz – tette hozz� egy f�loldalas mosollyal –, szeretn�m �tn�zni, �s folytatni. Persze, minthogy van egy igen tehets�ges tan�tv�nyom, rem�lem, hogy majd bet�rsul.

– Persze! – lelkes�lt egyb�l a l�ny. – �s mivel kapcsolatos?

– Lassan a testtel, kisasszony! B�rmennyire �gy t�nik, hogy mindig dolgozok, n�ha nekem is kij�r egy kis pihen�s. El�tt�nk a ny�r.

– J�, persze. Nem kezd�nk neki most, de att�l m�g elmondhatod, mi ut�n kutatt�l.

– Nem – mondta hat�rozottan Perselus. – Ha beavatn�lak most, elkezden�l rajta t�prengeni, �s nehezebben tudn�lak r�venni, hogy egyszer�en csak laz�ts.

– Ha j�l eml�kszem, rendk�v�li meggy�z�k�pess�ged van.

– T�ny. El�rem, amit akarok. �pp ez�rt felesleges is k�rdez�sk�dn�d.

– �rtettem, uram – tette karba kezeit a boszorka, �s durc�san f�lreford�totta a fej�t.
Perselus letett a kez�b�l k�t k�nyvet, majd a l�ny el� �llt, �s elgondolkodva m�regette.

– �gy v�lem, ezzel nem azt �red el, amit szeretn�l – hajolt k�zelebb, majd mikor Hermione r�n�zett, h�trad�nt�tte az �gyon, �s cs�kba fojtotta a felhangz� ny�g�st. Ennyi is el�g volt, hogy Granger teljesen ellazuljon, �s elfelejtkezzen minden m�sr�l. Csak p�r perc m�lva v�ltak sz�t, hogy azt�n v�gyt�l �g� szemmel n�zzenek a p�rjuk�ba. – Befejezhetem a pakol�st, kisasszony?

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s