A nyaral�s val�ban laz�t�ssal kezd�d�tt, ami n�ha „akt�v” volt ugyan, de e miatt egyik�k se reklam�lt. A b�jitalmester h�rom nappal k�s�bb b�jt el� �jra Perselusb�l. Csak akkor volt hajland� �tadni a jegyzeteit Hermion�nak, aki persze lelkesen vetette bele mag�t a feladatba, �s egyb�l lend�letesen vette az el� �ll�tott akad�lyokat. M�r a jegyzetek olvas�sa k�zben is firk�lgatott mag�nak, m�g egy eg�sz kupac pergamen nem lett bel�le, amit azt�n �tadott szerelm�nek tanulm�nyoz�sra.

– Abban igazad van – kezdte a f�rfi, mikor �tolvasta, amit kapott –, hogy az alapokt�l k�ne kezdeni, de anno az Elme�les�t� Elix�rre alapoztam mindent, �s szeretn�k m�g kipr�b�lni p�r lehet�s�get. Ez… n�h�ny nap. Ha nem hoz a dolog semmilyen sikert, akkor v�ltunk, �s az elej�r�l kezd�nk mindent. Ez esetben pedig… – n�zett p�rja szem�be m�lyen. – Az els� utunk Kanad�ba fog vezetni.

– Hogy…? �! – Hermione tekintete a felismer�st k�vet�en hirtelen vid�man kezdett csillogni. – �gy �rted, a b�jitalhoz sz�ks�ges furfangokat* mi magunk szerezz�k meg?

– Pontosan. Nem tudom, mennyit tudsz err�l az �l�sk�d�r�l, de felt�telezem, tal�lkozt�l m�r vele valamelyik k�nyvt�ri l�togat�sod alkalm�val a le�r�s�val.

– Igen – b�lintott a l�ny, majd, mintha csak leck�t mondana fel, sorolta, amit tudott. – A furfangok apr�, kullancs m�ret� �l�sk�d�k. A k�l�nbs�g legink�bb a l�baik sz�m�ban van, mert m�g a kullancsnak n�gy p�r l�ba van, a furfangnak �t. Ugyanakkor arr�l is felismerhet�ek, hogy a kam�leonhoz hasonl�an, a k�rnyezet�kh�z hasonl� sz�n�rnyalatot �ltenek, amennyiben siker�l elkapni �ket. A var�zstalan vil�gban �lnek, a muglik azonban nem jelentenek r�juk vesz�lyt, mert nem l�tj�k �ket. R�ad�sul el�g f�rg�k, �gy var�zslattal is neh�z �ket elkapni. Kiz�r�lag r�k�kon �l�sk�dnek, azok v�r�t sz�vj�k, de azok k�z�l is az Alopex lagopus a kedvenc�k, mert a sarki r�k�k a nekik legink�bb megfelel�, hidegebb �ghajlaton �lnek. A b�jitalokhoz azonban nem maguk a furfangok kellenek, hanem a v�r, amit a r�k�b�l kisz�vtak. Az ugyanis a test�kben �talakul, �s mikor k�k sz�n� lesz, akkor kell kinyerni bel�l�k.

– B�mulatos, Miss Granger, �t pont a griffend�lnek – b�lintott Piton. – H�nyadik oldalon volt?

– Nagyon vicces. Ha tudni akarod, �pp az�rt jegyeztem meg r�luk ezeket, mert felett�bb hasonl�t a mardek�rosokra. Szeretik a hideget, ti a pinc�kben vagytok, ravaszak vagytok, �k is… Elv�gre, �k maguk a furfangok. �s v�rsz�v�k, mint ti – ny�jtotta ki a nyelv�t.

– Igen…? – Perselus egyetlen mozdulattal mag�hoz karolta a mellette �l� l�nyt, de azt�n eld�nt�tte a kanap�n, �s a nyak�ba harapott. – �gy gondoltad?

– Nem eg�szen – ny�sz�r�gte Hermione.

Erre a f�rfi m�r �rz�kien kezdte sz�vogatni az �rz�keny b�rt, m�g ki nem csalt egy k�jes s�hajt szerelm�b�l.

– Most, kisasszony, �rulja el nekem, hogy fogunk furfangokat szerezni, ha m�g var�zslattal se k�nny� �ket megfogni.

– Gonosz – pihegte, utalva a kis j�t�kra, majd v�laszolt. – Akad egy-k�t r�kateny�szt� is, akik a muglik k�z� vegy�lve �lnek, �s �szrev�tlen�l tudj�k sarokba szor�tani a furfangokat. De ha nincs �pp senki, akkor gyorsan �s a lehet� legmesszebbr�l kell elszigetelni a r�k�t, azt�n gondosan �tvizsg�lni mind az �llatot, mind a b�b�jjal k�rbeker�tett ter�letet. L�nyeg�ben olyan, mint az aranymos�s r�gen. Neh�z munka, de meg�ri dolgozni �rte.

– Nos, nek�nk nem kell ilyesmire vetemedn�nk. Ugyanis van egy ismer�s�m, aki seg�teni fog. M�r �rdekl�dtem, azt mondta, ha kell, menj�nk.

– Ez szuper! – lelkendezett a l�ny. – Sz�val, mikor �llunk neki a b�jitalnak?

– De t�relmetlen itt valaki. El�bb l�ssuk, mit tudunk kezdeni a r�gi gondolatmenettel.

A b�jitallal val� pr�b�lkoz�s beletelt p�r napba, mire feladt�k, ami azzal j�rt, hogy Hermione a kicsi csal�d�s ellen�re hatalmas lelkesed�ssel gondolt az utaz�sra.

– Miel�tt b�rmihez is hozz�fogn�l – kezdte Perselus m�snap reggel –, felv�zolom, mit kell tudni az �tr�l. – P�rja b�lint�s�ra folytatta. – Az �ti c�l Kanada, az Ungava-f�lsziget. A v�gs� c�lpontunk Sakami, egy apr� kis lak�telep, ahol az omin�zus teny�szt� lakik. A helyet felt�n� lenne hoppan�l�ssal, vagy egy�b, m�gikus m�don megk�zel�teni, mivel egy �j arc arra el�g szembet�n� �szrevehet� �rkez�s n�lk�l. �gy az ottawai M�gia�gyi Miniszt�rium �p�let�be fogunk �rkezni Hop-h�l�zaton. Onnan fogunk egy zsupszkulccsal tov�bbmenni egy erd�be, ahol, ha minden igaz, felvesz majd benn�nket Harper, �s �gy kocsival, mindenki szeme l�tt�ra, kell�en norm�lis m�don fogunk meg�rkezni. �n, mint egy r�gi ismer�se, te meg, term�szetesen, mint az �n kedvesem.

– M�g sz�p – vigyorgott Hermione az inform�ci�k hallat�n. – Egek… Kanada… Mindig a ny�ri vak�ci�hoz tartozott az utaz�s. A sz�leim mindig elvittek valahova.

– �gy t�nik, ez a feladat most r�m h�rult. – Perselus megj�tszott szenved� s�haj�ra egy oldalba b�k�st kapott. – H�h�! Megmondtam, hogy nem t�r�m a csiklandozz!

– H�t… Hagyod, nem hagyod… M�s k�rd�s, hogy megteszem-e, vagy sem… De t�rj�nk vissza az �tra – fogta vissza mag�t Hermione, mert tudta j�l, hogy hamar elszalad vel�k a l�, �s egykett�re egym�s karjaiban k�tnek ki.

– K�rd�s?

– Mennyi id�re pakoljak?

– Mivel tegnap d�lut�n elmentem egyeztetni a miniszt�riumba…

– Ahha! Sz�val oda ment�l, mikor magamra hagyt�l a k�nyvt�rban! Gyan�s is volt.

– Csod�lom, hogy egy�ltal�n �szrevetted, k�nyvmoly – szurk�l�dott Perselus, majd folytatta. – Teh�t holnap, pontban d�lben indulunk a miniszt�riumb�l, majd az ottani id� szerint reggel h�tkor �rkez�nk. Egy kicsit pihen�nk, mert a t�vols�g miatt kellemetlenebb lesz az �t, majd zsupszkulccsal megy�nk tov�bb oda, ahol Harper elm�letileg v�r majd minket.

– Ez a Harper… Milyen alak?

– Hm. Egy v�rfarkas, mint Lupin, egyben t�rhet� b�jitalmester is. Mikor meglett a farkas�l�f�-f�zet, megadtam neki a receptet. Most emiatt h�l�lkodik.

– Amit te ki is haszn�lsz.

– M�g sz�p. Am�gy el�g ideges�t� n�ha, de… norm�lis. Az egyeztet�s alkalm�val �gy t�nt, hogy nem lesz vele gond. Seg�t�k�sz, �s azt hiszem, lelkesen v�rja, hogy f�nyt vigy�nk sz�rke h�tk�znapjaiba – sz�npadiaskodott Perselus.

– H�t, ha annyira a vil�g v�g�n �l, nem csod�lom.

– No, igen. Sz�val holnap p�ntek, �s legk�s�bb vas�rnap szeretn�k vissza�rni. Ugyanolyan �ton j�v�nk, mint megy�nk.

– �rtem. Teh�t ide�lis esetben k�t �jszaka.

– Kisasszony, m�g zavarba hoz. Az eg�sz �tb�l csak az �jszaka j�r az esz�ben? – csipkel�d�tt Perselus, mik�zben �l�be �ltette szerelm�t, �s szorosan mag�hoz �lelve megcs�kolta.

– �n, Piton professzor, puszt�n arra gondoltam, hogy mit csomagoljak. De most, hogy �gy mondja, jobb, ha h�l�ruh�t is pakolok.

– Tedd azt. M�g csak az hi�nyzik, hogy b�rki is megl�ssa ezt a gy�ny�r�s�get, amihez csak nekem van jogom – markolta meg a boszorka fenek�t.

– Valami extra, amit magammal k�ne vinnem?

– Nincs. Viszont a bar�taidnak sz�lj, hogy ne �rjanak, m�g nem lesz�nk az orsz�gban. Nem lenne j�, ha egy bagoly felt�nne.

– Ok�. �gy lesz – b�lintott a l�ny, majd felkelt Perselus �l�b�l.

A b�jitalmester egy percig m�g n�zte kedves�t, ahogy neki is l�t a lev�lnek, majd � is csomagolni kezdett.

M�snap d�lben �tra k�szen v�rt�k a miniszt�rium ember�t, hogy kapcsolatot teremtsen Kanad�val. Amint megvolt, �k egym�s ut�n bel�ptek a kandall�ba. Perselus m�r az els� pillanatban h�l�s volt �nmag�nak, hogy nem a saj�t otthon�b�l mentek. Megtehett�k volna, term�szetesen, csakhogy sokkal kellemetlenebb lett volna. „D�c�g�sebb” utaz�s lett volna. �gy se volt egyszer�. Er�s h�nyingerrel k�zdve, sz�d�lve l�pett ki meg�rkez�s ut�n. Egy mosolyg� f�rfi egyb�l egy sz�kre nyomta, �s � m�lyeket l�legezve ny�lt a zseb�be egy-egy b�jital�rt. Mire Hermione meg�rkezett, m�r el� is vette �ket, �s mikor a f�rfi le�ltette mell� kedves�t, � egyb�l a kez�be nyomta az egyik fiol�t, amit az azonnal felhajtott. Fell�legeztek, mikor elm�lt a rosszull�t.

– Ez borzalmas volt. Ink�bb j�tt�nk volna rep�l�vel… – morgott a l�ny.

– Kiz�rt! – tiltakozott Piton. – �n fel nem �l�k egy olyan… borzalomra m�g egyszer.

– �! Sz�val m�r rep�lt�l?

– Hah! Egyszer. Meg is b�ntam. Borzalom volt az eg�sz. Egy tort�ra. B�r maga a rep�l�s volt a legkevesebb, de a becsekkol�s, azt�n a landol�s, kisz�ll�s, �tvizsg�l�s, �tlev�l, miegym�s… H�t, k�sz�n�m, de nem vagyok hajland� kitenni ennek magam m�gegyszer.

– Nekem sose volt vele gondom.

– Nem rep�l�nk – jelentette ki Perselus, majd fel�llt, s kez�t ny�jtva neki, felseg�tette Hermion�t. – Legal�bbis nem olyan mugli g�ppel.

A f�rfi, aki fogadta �ket, most egy asztal m�g�tt �lt, �s bejegyezte �ket egy k�nyvbe, amit azt�n fel�j�k tolt, hogy �rj�k al�, amit meg is tett�k.

Negyed �r�val k�s�bb egy kis k�v�z�ban �ltek egy-egy cs�sze te�val. �m onnan f�l �ra m�lva tov�bbmentek a zsupszkulccsal. Egy erd�ben tal�lt�k magukat. Kettecsk�n.

– Nem arr�l volt sz�, hogy itt fog v�rni? – k�rdezte Hermione bizalmatlanul vizsg�lgatva az erd�t maguk k�r�l. Ahogy p�rj�ra n�zett, l�tta, hogy az � kez�ben is ott van a p�lc�ja.

– Vagy k�sik, vagy meg�l�m, ami�rt…

– Nyugalom, nyugalom! M�r itt is vagyok! – hallott�k kicsit messzebbr�l a kiab�l�st. Azt�n egy nagyobb bucka m�g�l el� is ker�lt egy j�kedv� f�rfi.

– Harper! Ha egy perccel is k�s�bb j�tt�l volna, m�r nem vigyorogn�l ennyire.

– �! A mindig kedves professzor �r, nem igaz? – vigyorgott amaz, ahogy k�zelebb ment hozz�juk.

Hermione csendben n�zett v�gig vend�gl�t�jukon. Az els�, amit meg�llap�tott, hogy egy�rtelm�en indi�nv�r cs�rgedezik az ereiben. K�r�lbel�l ugyanakkora volt, mint Perselus, �m csupa izom, �s �pp ez�rt j�val sz�lesebb �s vaskosabb volt. De… csup�n annyira, hogy az j�l n�zett ki. Hossz�, h�tk�z�pig �r� fekete haja egy l�farokba k�tve cs�cs�lt a v�ll�n, �s meglepet�s�re k�rszak�lla volt. Egy sz�les vigyorral fogott kezet Pitonnal.

– Mag�cska pedig… – n�zett v�gig csillog� szemmel Hermion�n – bizony�ra a b�tor bar�tn�.

– B�tor? – k�rdezett vissza a boszorka.

– Harper, hadd mutassam be neked Hermione Grangert. � pedig Lionel Harper.

– Csak Lio, kedvesem, csak Lio. Ez a v�nember is h�vhatna a keresztnevemen, de az szerinte olyan lenne, mintha j�ban lenne velem. Ami ugye lehetetlen, mert � soha senkivel nincs j�ban. H�t ez�rt is vagy te b�tor. Mert aki t�rs�ul szeg�dik… Le merem fogadni, hogy griffend�les vagy, igaz? – n�zett v�gig ism�t a l�nyon.

– Ha j�l sejtem, maga pedig mardek�ros – mosolygott nagyon halv�nyan a Granger.

– Bing�! De tegezz, k�rlek! Ugye h�vhatlak, Mi�nak? Lio �s Mio… ez j�.

– Nem az. Ink�bb Hermione – v�laszolt amaz mereven.

– Ahogy �hajtod.

Piton �k�lbe szor�tott k�zzel n�zte a jelenetet, �s minden erej�re sz�ks�ge volt, hogy ne essen neki a f�rfinak, ami�rt ott j�pofizik szerelm�nek. V�g�l mag�hoz karolta kedves�t, �s vill�ml� szemmel n�zett Harperre.

– Tal�n indulhatn�nk is, nem gondolod? – sziszegte �sszeszor�tott fogakkal.

– H�t persze. Ut�nam, �s n�zzetek a l�batok el�! – mondta, majd meg is fordult, �s indult el�re, mire �k k�vett�k.

– Nem b�ntam volna, ha valami jobb k�rny�ken landolunk – n�zett k�rbe a b�jitalmester.

– Ne nyafogj, �csi, az �t itt van sz�z m�terre a domb m�g�tt.

– Harper, ha m�g egyszer �csinek h�vsz, �n t�nyleg le�tkozom a vigyort a k�pedr�l – csattant Piton hangja.

– Gondolom, Hermione, m�r megtanultad, hogy amelyik kutya ugat, az ugye nem harap.

A k�rdezett halkan kuncogott, mire p�rja vill�ml� szemmel n�zett r�.

– Garant�lhatom, hogy harap. �s a maga hely�ben t�nyleg nem h�vn�m… �gy.

– Harapsz, te kis m�regzs�k? – pillantott h�tra a f�rfi huncut tekintettel Pitonra. – Hah! �s m�g t�lem f�lnek… �… – torpant meg, �s kicsit agg�dva n�zett Hermion�ra.

– Tudja, hogy v�rfarkas vagy – mondta egyszer�en Perselus.

– Igaz�n? – k�rdezte komoly k�ppel, �s kiss� �vatosnak, s egyben k�v�ncsinak t�nt.

– Ne agg�dj miatta! Az egyik j�bar�tja is egy v�rfarkas. Eml�kszel Lupinra?

– Nan�! – csillant Lio szeme, �s �jra mosolygott. – Ezek szerint nincs probl�m�d a magamfajt�val – kacsintott a l�nyra.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s