Hermione les�t�tte a szem�t, �s f�lre akarta tolni p�rj�t, hogy fel�llhasson, Perselus azonban nem hagyta, �s visszatolta �t, majd f�l� simulva megcs�kolta.

– Nem akarlak elvesz�teni – mondta a f�rfi halkan, �s a l�ny pontosan tudta, hogy ez igaz.

– De akkor sem kell minden egyes alkalommal lehordanod, mikor valaki megn�z. Ha ennyire zavar, egy cs�nya l�nyt kellett volna keresned.

– Sajn�lom – mondta v�g�l Piton, ami igaz�n ritka volt t�le. – Te is tudod, hogy nem viselem j�l, ha b�rki megk�rny�kez t�ged.

– Eml�kszem m�g Draco miatt mit m�velt�l. Feleslegesen, hozz�teszem.

– � is provok�lt – menteget�z�tt a b�jitalmester m�r egy apr� mosollyal, hogy elterelje a l�ny figyelm�t a kis vit�r�l. – �s f�lre�rthet� volt az is, mikor a sz�netben zavarba j�tt�l, csak mert r� gondolt�l.

– Nem r�, hanem r�d, �s hogy akkor j�ttem r�, hogy t�nyleg szerelmes vagyok bel�d. �s az�ta is szeretlek – mondta Hermione l�gy hangon, �t�lelve p�rja nyak�t. – �pp ez�rt nem kell agg�dnod senki miatt. Nekem csak te kellesz.

Perselus nem v�laszolhatott erre, mert szerelme egy cs�kkal elterelte a figyelm�t, amibe � �r�mmel mer�lt bele. Eb�dig volt idej�k kipr�b�lni az �gyat �s a f�rd�szob�t is, majd mikor Harper kopogott az ajt�jukon, j�kedvvel t�rsultak hozz� az eb�dn�l. A f�rfi vid�man mes�lt a munk�j�r�l, �s Piton v�lem�nye szerint t�bbet n�zte Hermion�t, mint az ill� lenne. De b�rmennyire is igyekezett visszafogni mag�t, Harper kedves �s sz�rakoztat� cseveg�se sz�m�ra ink�bb teny�rbe m�sz� volt, �s ez minden bizonnyal megl�tszott az arc�n is. Jobban �r�lt volna, ha val�ban otthon maradtak volna kettesben, �s kiz�rhatt�k volna a vil�got legal�bb egy kis id�re. De sz�ks�g�k volt a furfangokra.

Eb�d ut�n a kis h�rmas ism�t aut�ba �lt, �s az erd� k�zepe fel� indultak.

– Tetszik, hogy annyi v�z van a k�rny�ken – jegyezte meg Hermione, mikor �pp egy t� mellett haladtak el.

– Igen. Nekem is. Rengeteg kis apr� sziget, ahol el lehet b�jni. – Lio l�that�an elkomorodott. – Tudod, teliholdkor mindig elmegyek az egyikre, hogy ne tehessek k�rt semmiben �s senkiben.

– Neh�z lehet. Remus is megszenved vele.

– De a f�zettel sokkal jobb, mint n�lk�le.

Hermione nem mondott semmit, hanem ink�bb a t�jat figyelte. A sok v�z mellett a term�szet kincseit l�thatta. Rengeteg olyan n�v�nyt sz�rt ki, ami kiv�l� b�jital-hozz�vall� volt. L�tta, hogy Perselus is n�zel�dik, �s biztos volt benne, hogy nem puszt�n a furfangokkal fognak hazat�rni. Legsz�vesebben m�ris gy�jt�getett volna, de most m�s volt a fontos. Mikor m�r el�g m�lyen voltak az erd�ben, Lio le�ll�totta a kocsit, majd kisz�lltak.
Az erd� hangja �d�t� frissess�ggel t�lt�tte el. A madarak �neke, a f�k �s bokrok susog�sa… �s valahol mintha egy �llat is �pp fut�snak eredt volna. A b�rsonyos, buja, z�ld f� a l�ba alatt szinte cs�b�totta, hogy fek�dj�n el, �s �lvezze a term�szet puha takar�j�t.
Hab�r nem akart olyan bolonds�got tenni, hogy elter�l a talajon, de leguggolt, �s k�t k�zzel, sz�les mosollyal az arc�n t�rt a d�s f�be. A puha moha �s a h�s n�v�ny simogat�sa szinte r�szegt� hat�ssal volt r�. Legsz�vesebben t�rt karokkal forogva szippantotta volna be az illatokat, vagy t�ncra perd�lve fejezte volna ki az �r�m�t.
Hirtelen kapta fel a fej�t, mikor meghallotta Perselus h�mm�g�s�t, majd Lio kuncog�s�t.

– Felszabad�t� �rz�s, igaz? – k�rdezte Harper.

– Az. Sz�ntiszta szabads�g – mosolygott.

– Gyertek – intett nekik a vezet�j�k.

Hermione fel�llt, majd szerelme mell� felz�rk�zva megfogta annak kez�t, �s a f�l�be s�gott.

– A term�szet l�gy �le. Cs�b�t�, nem?

– Az – �rtett egyet Perselus. – Viszont nem vagyunk egyed�l. De ha ennyire vonz, alkalom adt�n majd kipr�b�ljuk – mosolygott f�loldalasan.

Lio hamarosan csendre intette �ket, �s �k sz�t fogadva k�vett�k. Nem sokkal k�s�bb meg�lltak, �s Harper, v�rfarkas �rz�keinek k�sz�nhet�en, pontosan tudta, merre kell figyelni�k. P�lc�val a kez�zben v�rtak, de Perselus �s Hermione pontosan tudt�k, �k nem igaz�n tehetnek semmit, r� kell hagyniuk a munk�t a szak�rt�re. Azt�n Harper p�r �gyes var�zslattal m�r be is fogott k�t r�k�t. El�gedetten h�zta ki mag�t, �s vigyorogva n�zett vend�geire.

– L�ssuk, mit fogtunk.

K�zelebb siettek, �s Hermione m�r l�tta a m�gikus ketrecbe z�rt �llatokat. Azok ijedten menek�ltek volna, ameddig csak lehet, de a ketrec fala meg�ll�totta �ket. Term�szetesen, mint minden bez�rt vad�llat, �k is kem�nyen pr�b�lkoztak, l�v�n a h�rom ember t�rsas�ga cseppet se volt megnyugtat�. Harper k�vetkez� b�b�ja elaltatta mindkett�t.

– Sz�p p�ld�nyok – jegyezte meg. – De most l�ssuk, mit fogtunk m�g. Meg kell tal�lnunk a furfangokat. T�bb is szokott rajtuk �l�sk�dni.

– A r�k�t nem zavarja? – k�rdezte a boszorka.

– Nem, mert nem veszi �szre. Nem olyan, mint a bolha, hogy cs�pi, �s �gy felt�n�s �s zavar n�lk�l tud t�pl�lkozni.

– Mennyire �rtanak nekik? – �rdekl�d�tt tov�bb Hermione. A tud�sszomja most is hajtotta.

– Igaz�n semennyire. Csak eg�szs�ges p�ld�nyokra buknak. Nem olyanok, mint a kullancsok, b�rmennyire is hasonl�tanak r�juk. Kevesebb gondot okoznak, mint egy sz�nyog.

– �s mennyien lehetnek egy p�ld�nyon?

– H�t ellepni nem fogj�k. T�nkretenn�k, ha t�l sok v�re fogyna. Az pedig nem j� egyik f�lnek se.

– Nincs t�lszaporod�s, ha egyszer nem igaz�n lehet �ket irtani?

– Irtani �ppen lehet �ket, de nincs r� sz�ks�g. Azok, amik nem jutnak t�pl�l�khoz, term�szetesen elpusztulnak.

Lio egy p�lcaint�s�re a m�gikus ketrec megr�zk�dott, majd felemelkedett a f�ldr�l. Nem csak a r�ka, de j� p�r bog�r �s egy s�ndiszn� is lebegett el�tt�k. Harper j� p�r var�zslat ut�n mar�knyira cs�kkentette a „ketrecet”. A r�k�k m�r �tvizsg�lva, m�g szundik�lva hevertek a f�ben. A s�n is kiker�lt a karant�nb�l, �s maradtak csak a bogarak. Tenyer�n tartva a kis l�nyeket, egyes�vel intett azokra a bogarakra, amik nem kellettek, �s v�g�l szinte semmi nem maradt. De amint Hermione k�zelebb l�pet, l�tta a tenyer�n a f�rg�n szaladg�l� furfangokat, amiknek a csapd�ban nem sok hely�k volt mozogni, �gy l�that�ak maradtak.

– Embereken nem �l�sk�dnek? – �rdekl�d�tt a boszork�ny.

– Nem. Ne k�rdezd, mi�rt. Tal�n annyira finny�sak, hogy csak a r�k�k v�r�t szeretik. Miattuk lett a nev�k is az, ami. Elv�gre a r�ka ravasz. Ezek a r�k�k pedig furfangosak is – kuncogott Lio.

M�g j� p�r �llatot elfogtak, �s v�g�l egy f�l fiola lett tele a kis apr�s�gokkal, amit Perselus �vatosan elpakolt, majd visszaindultak az aut�hoz. Menet k�zben mindannyian begy�jt�ttek p�r n�v�nyt is. Hermione persze m�g k�rdez�sk�d�tt err�l-arr�l, �s eg�sz kellemes hangulatban �rkeztek vissza a h�zhoz. Lio a vacsor�val foglalatoskodott, mik�zben a k�t vend�g gondosan elpakolta szerzem�ny�t.
�tkez�s ut�n azt�n a nappaliban le�lve, egy-egy poh�r bor mellett besz�lgettek tov�bb, ami legink�bb a k�t f�rfi nosztalgi�z�sa volt, valamint b�jitalok, receptek �s egy�b hozz�juk kapcsol�d� t�m�k fejteget�se. Itt m�r Hermione is jobban tudta mag�t aktiv�lni, �s b�r n�ha �gy t�nt, t�bbet k�rdez, mint v�lem�nyez, m�gis eljutottak oda, hogy felvetett egy olyan �tletet az egyik f�zetn�l, amire mindk�t b�jitalmester felkapta a fej�t, �s hosszas kalkul�l�sba kezdtek, mit �s hogyan lehetne alak�tani a receptben. K�s� �jszaka volt, mikor a m�sodik �veg bor is elfogyott, �s Perselus elvonult a f�rd�szob�ba, egy pillant�s�val figyelmeztetve a nappaliban maradtakat, hogy viselkedjenek.

Hermione zavartan s�t�tte le a szem�t, mert Lio mosolyg�s tekintete zavarba hozta. R� se n�zett ink�bb, menek�lni szeretett volna, �pp csak nem akart udvariatlannak �s durv�nak t�nni. M�sr�szr�l j�lesett neki, hogy Perseluson k�v�l valaki m�snak is tetszik, mert hogy err�l volt sz�, abban biztos volt. Tudta, hogy p�rj�nak �gy j�, ahogy van, hogy � szereti, �s ott van neki. De az �nbizalm�nak j�t tett, hogy valaki m�s is felfigyelt r�. Zavarba j�tt, �s emiatt �tkozta mag�t. Nem akart Harpert�l semmit az �gvil�gon, de �gy t�nt, a f�rfi, mi�ta csak meg�rkeztek, �t tal�lja a legjobb programnak. Amikor csak lehetett, �t n�zte, besz�lt hozz�, vagy k�rdezett t�le valamit, csak hogy a hangj�t hallja. L�that�an tetszett neki a t�rsas�g, nem csak az �v�, Piton� is. De mint f�rfi, nem sok �j emberrel tal�lkozott ebben a vil�g v�gi kis faluban, f�leg n�kkel nem, �gy nyilv�n ez is k�zrej�tszott. Hermion�nak tulajdonk�pp semmi baja nem volt vend�gl�t�jukkal. Kedves volt, vicces �s meglep�en ny�lt egy mardek�roshoz k�pest. Sz�vesen megismerkedett volna vele, de nem �gy, hogy Lio folyton b�kol, vagy fl�rt�l. Maga miatt nem zavarta volna a dolog, betudta volna j�t�knak, de Perselus nem. Miatta pedig tartania kellett a t�vols�got. Nem akarta, hogy szerelme t�mad�sk�nt vegye, mert nem �llt sz�nd�k�ban b�ntani �t, m�g csak ennyivel se.

– Hogy k�t ki egy ilyen fiatal sz�ps�g egy olyan f�rfi mellett, aki korban az apja lehetne? – k�rdezte Lio, mik�zben m�g mindig csillog� szemmel n�zte �t.

– Perselus… megh�d�tott – v�laszolta, mert nem akarta r�szletezni, milyen k�zdelem folyt kett�j�k k�zt. – �s a kora cseppet se zavar, s�t. Ebb�l ad�d�an kell�en tapasztalt �s �rtelmes. �rtelmesebb, mint a korombeliek – vont v�llat.

– Jobban bej�nnek az �rettebb f�rfiak? – kuncogott Harper.

– Csak egy – felelte hat�rozottan Hermione, �s fel�llt, jelezve, t�vozik. – J� �jt, Lio.

– Ugyan m�r, Hermione – �llt fel a h�zigazda is. – Ne vedd t�lem ennyire rossz n�ven, hogy…

– Nem veszem – v�gott k�zbe a l�ny. – De jobb lenne, ha �szrevenn�d, hogy nem k�v�natos ez a… viselked�s. �n Perselust szeretem – mondta hat�rozottan.

– Ok�, ok�! �rtettem! – tartotta fel k�t kez�t megad�an a f�rfi. – Viselkedek, �g�rem.

– K�sz�n�m – biccentett Hermione. – J� �jt!

– J� �jt – s�hajtotta a f�rfi.

Mindek�zben Perselus a zuhany alatt �llva, becsukott szemmel �s egy apr� mosollyal az arc�n k�vette nyomon a t�rt�nteket.
Mikor Hermione vissza�rt a szob�jukba, hallotta, hogy p�rja m�g f�rdik, �gy k�nyelmesen lefekv�shez k�sz�l�d�tt. El�hal�szta a h�l�inget, amiben majd aludnia kell, �s nekil�tott vetk�zni. Apr� sikkant�ssal ugrott meg, mikor k�t seg�t� k�z is t�rsult a feladat v�grehajt�s�hoz.

– Perselus! – kuncogott, majd hagyta, hogy p�rja leseg�tse r�la az utols� ruhadarabot is, �s mikor a l�thatatlan k�z a f�rd� fel� vezette, cseppet se tiltakozott. A zuhanyf�lk�be l�pve a f�rfihoz simult, aki h�t�t a csemp�nek d�ntve �llt m�g mindig lehunyt szemmel, s �gy �lelte mag�hoz kedves�t. �m a l�thatatlan �nje sem t�nt el, �s ahogy a h�t�hoz, s fenek�hez simult, Hermione el�gedetten ny�g�tt fel. – Ugye hangszigetelt�l? – k�rdezte.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s