Hermione szemei t�gra ny�ltak sikolt�sa k�zben, mikor a h�t�n meg�rzett valamit. Egy harmadik kezet. Kett� er�sen tartotta a derek�t, �s most egy harmadik sim�tott v�gig rajta. H�tran�zett, de nem l�tott senkit, azt�n visszan�zett szerelm�re, �s annak csukott szem�vel �s vigyor�val kellett szembes�lnie.

A harmadik k�z mell� egy negyedik is �rkezett, �gy imm�ron dupla annyi �lvezetet adva neki a simogat�sokon �t. M�g kett� m�g mindig er�sen tartotta, az �jonnan �rkezettek fenek�t, h�t�t, v�llait, majd el�reny�lva melleit �s has�t simogatt�k. A m�sik test hat�rozottan m�g� helyezkedett, �s � remegve s�hajtott fel.

– Laz�ts! – mondta neki a l�thatatlan Piton.
– Merlinre! Perselus! – ny�gte.
– Sss!

Egy s�kos ujj tal�lt utat mag�nak a fenek�be, �s Hermione nem tudta, meddig b�rja �p �sszel a test�t fesz�t� kiel�g�letlens�get. Ny�g�tt, ny�sz�rg�tt, s�hajtozott �s pr�b�lt mozogni, de m�g mindig csapd�ban volt. A harmadik ujj �rkez�s�t s�rva k�sz�nt�tte. S�rt m�r �r�m�ben, b�nat�ban, �s orgazmus k�zben is volt, hogy egy-egy k�nnycsepp kibuggyant a szemeib�l, de ez… ez m�s volt. Minden porcik�ja ord�tva k�vetelte a gy�ny�rt. K�nz� v�gya �gette �s fojtogatta. V�re sz�guldott, nem hallott m�r semmit �s senkit. Azt se, mikor Perselus sz�lt hozz�.

– Ez az! Laz�ts sz�ps�gem! Mindj�rt. Mindj�rt!

Mikor a l�thatatlan ujjak elhagyt�k, k�rmeit az alatta fekv� v�llaiba v�jta, de az fel se szisszent. Ellenben Hermione apr�t ki�ltva fogadta mag�ba a m�sodik Perselust. P�r pillanat kellett mindkett�j�knek az �lm�ny �t�l�s�hez. Egyfel�l a f�rfi abban a k�l�nleges �rz�sben r�szes�lt, hogy a l�ny k�t helyen is forr�n szor�totta mag�ba, valamint m�sik �nj�nek f�rfiass�g�t is k�zvetlen�l �rezhette a boszork�ban l�ktetni. M�sfel�l Hermion�nak azzal kellett szembes�lnie, hogy szerelme k�tfel�l vette birtokba egyszerre.

Azt�n Perselus megmozdult, �s a gy�ny�r fogalma �j �rtelmet nyert mindkett�j�k sz�m�ra. Nem volt k�ts�ges, hogy soha addig ilyenben nem volt r�sz�k. M�mor, k�j, gy�ny�r… mind-mind csak szavak, de arra, amit �k �reztek, nem volt sz�. No, nem mintha b�rmelyik�k is sz�hoz tudott volna jutni. Hangok voltak, �, igen. Mindketten s�hajtoztak �s ny�gtek. Hermione k�nnyei Perselus arc�n landoltak, mire a f�rfi leh�zta szerelm�t egy cs�kra, de egyik�k se b�rta most leveg� n�lk�l. A boszork�ny esze m�r kor�bban sztr�jkba fogott, de a f�rfinek legal�bb annyira kellett tartania mag�t, hogy fent tudja tartani a l�thatatlan �nj�t.

Tudt�k, hogy nem b�rj�k sok�ig ebben az ext�zisban. Hermione abban a pillanatban rekedten ki�ltott fel, �s eg�sz addig tov�bb ny�sz�rg�tt az orgazmust�l, mikor �rezte, hogy Perselus… hogy Perselusai er�sebb l�k�sekkel jutnak a cs�csra. A hangok elvesztek a szob�ban, mindketten csak a saj�t sz�vver�s�ket hallott�k. A l�thatatlan f�rfi elt�nt, m�g a k�t szerelmes mozg�sra k�ptelen�l ter�lt el az �gyon. Zih�lva pr�b�ltak az �ltet� leveg�h�z jutni. A boszorka m�g n�ha megmozdult a gy�ny�rt�l.

Egyik�k se sz�lt semmit. F�radtan, kimer�lten fek�dtek, m�g csak arra sem volt erej�k, hogy �sszeb�jjanak rendesen. Elaludtak, �s csak �r�kkal k�s�bb, mikor Perselus f�l�lomban az oldal�ra fordult, akkor �lelte mag�hoz szerelm�t, �s rendesen betakarta magukat. Hermione bef�szkelte mag�t a j�les� melegbe �s p�rja �lel�s�be, majd nyugodtan aludtak tov�bb. A m�snapi �bred�s j�les� borzong�ssal t�rsult, mikor egym�s karjaiban �sszen�ztek.

– J� reggelt! – suttogta mosolyogva Perselus.
– Neked is. – Egy apr� cs�k ut�n a griffend�les k�zelebb simult szerelm�hez. – K�sz�n�m!
– �n is. Nem gondoltam, hogy ilyen lesz, de cseppet sem b�nom.
– �n se. Fantasztikus volt, m�g akkor is, ha k�nozt�l.
– Szeretlek – simogatta meg a l�ny arc�t.
– Szeretlek – mondta Hermione is a fekete szemekbe n�zve.

Nem siettek sehova, �gy m�g �r�kon �t b�jtak �ssze halk besz�lget�s k�zben. Sami an�lk�l juttatott be nekik eb�det, hogy � maga megjelent volna, �s mindketten h�l�sak voltak ez�rt. Egym�st etetve j�tszottak, cs�kol�ztak �s szeretgett�k egym�st. Azt�n egy f�rd� ut�n v�gre kidugt�k az orrukat a szob�b�l, �s kerestek maguknak elfoglalts�got. Perselus a laborban, m�g a l�ny a k�nyvt�rban veszett el, de p�r �r�val k�s�bb a boszork�ny egy cs�bos mosollyal kereste fel p�rj�t.

A sz�net h�tral�v� napjai mindkett�j�k sz�m�ra t�l gyorsan telt el. Annyira �lvezt�k a nyugalmat, amit csendesen kettesben t�lthettek, hogy egyik�k sem v�gyott vissza az iskol�ba. M�gis menni�k kellett. Vas�rnap d�lel�tt �rkeztek, mivel Perselusnak m�g voltak teend�i a di�ksereg �rkez�se el�tt. Dumbledore �r�mmel l�tta ism�t �ket az eb�dn�l, mikor m�g csak alig p�r di�k volt a tan�rokon k�v�l. Mindentud� mosollyal n�zte, ahogy bar�tja le�l mell�.

– Hogy telt a sz�net, fiam?
– T�l�lt�k – v�laszolta a professzor, mik�zben szedett mag�nak levest, �s egy pislant�st vetett Hermion�ra.
– Azt l�tom – mondta halkan az igazgat�, majd tov�bb evett.

Piton nem akart a kutakod�ssal foglalkozni, �gy v�lte, ha a m�sik majd akar, r�k�rdez mindenre, de gyan�totta, arra ink�bb kettesben ker�l majd sor.
Hermione a d�lut�nt tanul�ssal t�lt�tte, �m mindv�gig k�szk�d�tt mag�val, hogy �tmenjen-e Perselushoz, de tudta, hogy hagynia kell dolgozni. Persze azt nem tudhatta, hogy a f�rfi ugyanilyen gondokkal k�zd, �s nehez�re esik koncentr�lnia a munk�j�ra.
Vacsor�ra meg�rkeztek a di�kok, �s Hermione Draco t�rsas�g�ban v�rta k�t bar�tj�t, akik, mikor meg�rkeztek, a karba tett k�zzel �csorg� l�nyt l�tva nem tudt�k, hogyan merjenek k�zeledni, de v�g�l a probl�m�t a boszork�ny oldotta meg, mert mindkett�j�ket egy �lel�sben r�szes�tette.

– �, Hermione, gy�ny�r� vagy! – mondta mosolyogva Harry.
– K�sz, de a b�kol�sod nem ment meg.
– T�nyleg nem az�rt mondtam – menteget�z�tt a Kis H�s.
– T�nyleg gy�ny�r� vagy – mondta Draco is, aki eddig fintorogva n�zte a k�t griffend�les sr�c bevonul�s�t. – De h�t, ilyen a szerelem, nem igaz? Ragyogsz, mi�ta csak vissza�rtetek.

– Sz�val igaz? T�nyleg…
– Igen, Ron, t�nyleg – mondta mosolyogva a l�ny. – �s ha j�l eml�kszem, ez azzal j�r, hogy te vesztett�l abban a bizonyos fogad�sban, amir�l �n m�g hallani akarok.
– V�rj egy picit! – v�gott k�zbe Harry. – Mi az, hogy mi�ta vissza�rkeztetek? Nem itt voltatok?
– Nem. A Prince k�ri�ban t�lt�tt�k a sz�netet.
– Az… igen – ny�gte Weasley.

– Na, ezt majd r�szletezed k�s�bb, mert t�n nem itt k�ne megbesz�ln�nk – mondta Potter.
– J�hetek �n is? – k�rdezte egy f�loldalas mosollyal Draco. – K�v�ncsi lenn�k a reakci�kra, �s a r�szletekre.
– Na, j�. Vacsora ut�n menj�nk a Sz�ks�g Szob�j�ba.
– Ok�. Ott tal�lkozunk. �n most megyek enni.

V�g�l mind a nagyteremben k�t�ttek ki, �s a griffend�lesek j�kedv�en besz�lgettek �rtalmatlan t�m�kr�l, mint a kar�csony �s a szilveszter. Egy �r�val k�s�bb mind a n�gyen a Sz�ks�g Szob�j�ban voltak, ami most egy k�nyelmes nappali k�p�t mutatta, �s a fotelek, kanap�k �s egy kisasztal mellett egy kellemes meleget �raszt� kandall� is volt. Le�ltek, de egyik�k se kezdett besz�lni, majd Draco apr�t horkantva forgatta a szem�t.

– Ha ti nem k�rdeztek, k�rdezek �n – mondta, majd m�lyen a l�ny szem�be n�zett. – Elmondtad neki?
– El – b�lintott Hermione, �s csak halv�nyan pirult el.
– Mit? – k�rdezte Ron �rtetlen�l.
– Hogy szereti Perselust.

– Na, j�, kezdj�k az elej�n – vett nagy leveg�t Harry. – M�gis, mi�ta vagytok egy�tt? Mikor… kezd�d�tt ez az eg�sz?
– Hm. Hogy mikor kezd�d�tt? – k�rdezte a l�ny elgondolkodva. – Azt hiszem, �v elej�n. Legal�bbis a r�sz�r�l.
– Tudtam, hogy h�ts� sz�nd�kai vannak – morogta a v�r�s haj� sr�c.
– H�t… n�zz�tek, nem mondhatok el mindent, nem is akarok. El�g, ha annyit tudtok, hogy megh�d�tott, �s most boldogok vagyunk.

– Piton �s a h�d�t�s… – meredt maga el� Weasley.
– Ron! � igenis megh�d�tott.
– Vagy ink�bb megszel�d�tett – kuncogott Draco.
– �n ink�bb arra lenn�k k�v�ncsi, miben fogadtatok – terelt egy picit a l�ny.
– �hm… – akadt meg Harry, �s pirulva vetett egy gyors pillant�st a sz�k�re. – El�g, ha azt tudod, Ron mit fog tenni.
– Ki vele! – k�vetelte mosolyogva a l�ny.
– �t kell adnia �v v�g�n Pitonnak egy sz�l v�r�s r�zs�t.

Ron m�r csak az eml�t�s�t�l is zavarba j�tt, el se tudta k�pzelni, hogy fogja teljes�teni a feladatot. Draco viszont nevet�sben k�t�tt ki, amihez Hermione is csatlakozott.

– M�g f�lt�keny leszek – viccel�d�tt, mire Ron k�t tenyer�be temette az arc�t. – �s mi lett volna, a te feladatod? – k�rdezte Harryt.
– Az mindegy, elv�gre �n nyertem.
– Nem, elv�gre a h�tam m�g�tt kutakodtatok, jogom van tudni. S�t! Azt hiszem, engesztel�snek elv�rhatom, hogy mindketten teljes�ts�tek a feladatotokat. Sz�val, mi volt az?

Harry zavartan n�zett a vigyorg� mardek�rosra, majd lemond�an s�hajtott, de nem sz�lt. Ron viszont besz�lt.
– Ha �n nyertem volna, Harrynek egy sz�l als�ban kellett volna egy r�zs�val Malfoy el� �llni, �s elmondani neki, hogy az�rt kapja, mert meg�rdemli.

Harry nem mert feln�zni, a padl� �rdekesebbnek t�nt, �s a csend valahogy fullaszt� volt. Azt�n Draco megk�sz�r�lte a tork�t.

– Te, Hermione. Mit is mondt�l? – k�rdezte, szem�t a fekete haj� fi�n tartva. – Elv�rod, hogy teljes�tse, hogy ezzel kiengeszteljen t�ged?
– Aha – mondta halkan a l�ny, majd �sszen�zve mindketten elnevett�k magukat.
– �hm, Harry… Ugye h�vhatlak Harrynek, ha m�r �gy… ilyen feladatra… Sz�val, csak hogy tudd, a feh�r r�zs�t szeretem, nem a v�r�set – kuncogta, mik�zben v�gign�zett a pirul� sr�con. – Ki van k�tve, hol kell ennek megt�rt�nnie? Mert nem sz�vesen venn�m a nagyterem k�zep�n.
– Nincs – ny�gte Potter, majd k�ny�r�gve n�zett Hermion�ra. – Ezt nem k�rheted t�lem!

– M�r mi�rt nem? Ez a legkevesebb, amit megtehetsz. A te esetedben nem akarok jelen lenni, megoldhatj�tok n�gyszemk�zt is, Draco majd besz�mol nekem r�la. H�t nem �r meg ennyit, hogy kiengesztelj?
– De… �n nyertem!
– Nem, Harry, itt �n nyertem.
– Kegyetlen vagy. Piton m�ris rossz hat�ssal van r�d.
– Lehet. Ron jelenet�t viszont l�tni akarom.
– De Hermione!
– Semmi de! Ennyivel tartoztok.

M�g egy ideig elbesz�lgettek, majd mindannyian elvonultak aludni. Hermione kor�bban megbesz�lte Perselussal, hogy az �jszak�t k�l�n t�ltik, �m mikor beb�jt a takar�ja al�, egy meztelen test szor�totta mag�hoz, mire � j�les�en simult hozz�. Akkor este csup�n aludtak.

�o�O�o�

El�rkezett az �v v�ge, �s miut�n mindenki t�lesett a vizsg�kon, m�r csak a nagytermi vacsora volt h�tra az oklevelek kioszt�s�val, majd a b�llal. Mindenki k�sz�lt, �s kitett mag��rt, �s szebbn�l szebb l�nyok, �s jobbn�l jobb sr�cok gy�lekeztek, m�gis, Hermione �s Perselus sz�m�ra csak a m�sik volt fontos. Az oklev�loszt�sn�l azt�n el�rkeztek Ronhoz, akinek az arca v�r�sebb volt a haj�n�l, �s t�n a kez�ben szorongatott r�zsa ink�bb hasonl�tott hozz�.

Remegve vette �t Dumbledore-t�l az oklevel�t, mik�zben mindenki azt figyelte, kinek sz�nja a vir�got. Hermione kez�t a sz�j�ra szor�tva fogta vissza a nevet�s�t. Harry hasonl� gondokkal k�zd�tt, m�g Perselus, tudv�n, mi v�r r�, legzordabb arc�t �lt�tte fel. �s a k�zfog�sok a tan�rokkal elkezd�d�tt, majd v�g�l el�rt hozz� a fi�. Ron remeg� k�zzel fogott kezet a gyilkos tekintet� f�rfival, majd a gyors k�zr�z�s ut�n megk�sz�r�lte a tork�t, �s halkan, szinte suttogva sz�lalt meg, mik�zben �tadta a r�zs�t.

– Vigy�zzon r�! – Meglep�d�tt, mennyire j�l siker�lt kimondania a k�t sz�t, majd meglepet�s�re a f�rfi biccentett. Mindketten tudt�k, hogy nem a r�zs�r�l besz�l.

A vacsora �s az �nneps�g hivatalos r�sze v�get �rt, �s elkezd�d�tt a b�l. Hermione egy pezsg�sz�n� ruh�ban volt, ami szabadon hagyta a v�llait �s nyak�t, csak a felkarj�n volt egy kis p�nt, valamint egy hossz� keszty� takarta el k�ny�kig. Ruh�ja t�k�letesen �lelte k�rbe n�v� �rett test�t, �s a szoknyar�sze l�gyan k�vette mozg�s�t. Meglepet�s�re, a k�telez� t�rsast�nc ut�n, amin�l Drac�val volt �sszep�ros�tva, Dumbledore k�rte fel. Boldogan mondott igent, majd meg is b�nta, mert az els� p�r l�p�s ut�n a mindent tud� szemek pillant�sa alatt elpirult.

– �r�l�k, hogy boldog vagy. Hogy boldogok vagytok – mondta a var�zsl�. – Mindketten meg�rdemlitek.
– Mi�ta tudja?
– Tudod, ebben a kast�lyban, ha a falnak nincs is f�le, a rajta f�gg� k�pek lak�inak van. �s szemei is. Perselust ismerve, biztos vagyok benne, hogy fel�t se tudom a t�rt�nteknek, de nekem �pp el�g l�tni a v�geredm�nyt. Bevallom, itt-ott k�zbel�ptem �n is, mikor �gy t�nt, elk�l a seg�ts�g, de igaz�n semmis�gek voltak.
– P�ld�ul, mikor elk�ldte �t egy napra, hogy ne legyen az iskol�ban?
– P�ld�ul. Most is elmondom, amit �v elej�n m�r megtettem. �r�mmel l�tunk itt a Roxfortban tov�bbra is. �s ha lej�r a k�t �v, azt hiszem, ut�na is lesz itt hely sz�modra.
– K�sz�n�m, igazgat� �r!

A t�nc v�g�n Dumbledore c�lir�nyosan vezette a l�nyt a terem sz�l�n �ket figyel� f�rfi fel�.
– Perselus – biccentett az igazgat�, majd Hermione kez�t �tadta a professzornak, aki �t is vette.
– Albus – � is biccentett, a t�voz� igazgat� ut�n n�zett, majd a boszork�nyra. – Egy t�ncra, Miss Granger?
– �r�mmel, Piton professzor.

A t�ncol�k k�z� �rve �sszesimulva kezdtek mozogni, majd egym�sra mosolyogtak.
– V�gre v�ge?
– V�ge.

V�GE

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s