Másnap reggel Hermione arra ébredt, hogy valami csiklandozza a hátát. Hason feküdt, és egy párnát szorongatott, amibe beledünnyögött nem tetszése jeléül. Aztán a csiklandozás mellé egy puszi is érkezett a derekára. Majd még egy és még egy.

– Fntrtmaz sti vlmnym…
– Hogy mondod? – kérdezte Piton doromboló hangon, mire a lány felemelte a fejét egy picit.
– Fent tartom az esti véleményem. Gonosz vagy.
– Miért is? – Ezt pedig egy csiklandozó nyelv követte felfelé a gerincén. Mikor lassan, de felért, Hermione rendezte légzését, majd a hátára fordult.

– Nekem kéne tudni, miért vagy gonosz? – kérdezett vissza szemét dörgölve Granger. – Az vagy, és kész.
– De így szeretsz – suttogta már a boszorka arcához közel a férfi, mire az elmosolyodott, és magához ölelve párját, a szemébe nézett.
– Így.

Pár pillanat és egy gyengéd csók után Perselus felült, és az éjjeliszekrényre mutatott.
– Ne merészelj nevetni, de hoztam neked reggelit.
– Reggelit kapok az ágyban? Ilyenkor hol marad a szabályod, hogy az ágyadban rajtad és rajtam kívül nem lehet más?
– Igazad van, ki is viszem… – mozdult a tálca felé.
– Meg ne próbáld! Ide vele!

Perselus mosolyogva nézte, ahogy a lány felült, majd az ölébe tette a reggelit. Mindketten ettek, és csak aztán kezdtek neki a napnak. Draco érkezése után mindhárman meleg ruhába öltöztek, mert Piton szinte parancsba adta. Aztán az előtérben sorakozva a két diák kérdőn nézett a férfi után, aki apró mosollyal sietett kifelé. A havas táj vakítóan gyönyörű volt, és a két fiatal gyermeki rajongással kezdett el hógolyókat dobálni, mígnem az egyik eltalálta Perselus hátát is menet közben. Mindketten mozdulatlanná dermedve nézték, ahogy kissé vicsorogva megfordul, és még a pálcája is a kezében volt. Aztán egy intésére mindkét diákját egy-egy tucat hógolyó sorozta meg.

Mint kiderült, a birtok erdős részéhez tartottak, ahol többek közt fenyők is sorakoztak. Kiválasztottak egyet, mire Piton egy ügyes bűbájjal kivágta, majd maguk után lebegtette. Az udvaron aztán otthagyta a két kölyökké visszacseperedettet és a fát is, majd a nappaliba vonult, hogy megcsinálja a fa helyét. Menet közben feltartotta Dumbledore egy kandallós beszélgetéssel, majd Sami is, és mire visszaért, eltelt több mint fél óra.

Kint Hermione bevetette tudását, és pálcája segítségével csinált egy hóembert, ami még nála is magasabb volt. Ezt elnézve Draco vigyorogva elkezdett formálni egy másik kupacot, de mire végzett, annak pontosan olyan formája volt, mint Piton és Hermione. A hóból készült pár pontosan olyan pózban állt, mint mikor előző nap a férfi megcsókolta a lányt Draco előtt. Fixálva a végeredményt, hogy ne tegye tönkre se szél, se más, a mardekáros elégedetten nézte alkotását. Hermione pedig könnyes szemmel vetődött a nyakába, mire mindketten elterültek a puha hóban.

Mire Piton kiért hozzájuk, egy darab hóember, két hótól ázott diáknak látszó valami, két hó-angyal és egy hó-szobor várta. Csodálkozva nézte a szobrot, majd kérdőn Dracót, aki vigyorogva vont vállat. Hermione még gyermeki lendületében becserkészte szerelmét, míg az a szobrot tanulmányozta, majd mikor az felé fordult, ártatlan szemekkel nézett rá, de aztán egy hirtelen ugrással a nyakába vetette magát, és egy csók közben szó szerint levette őt is a lábáról, mert a férfi szintén a hóban terült el. És bár morgott volna és szitkozódni is akart, egy kissé hideg száj, ami pillanatok alatt felmelegedett, elhallgattatta.

Draco vigyorogva nézte a szerelmeseket a hóban. Piton fekete talárja és haja tökéletes kontrasztot alkotott a fehér hóval. Hermione hamarosan alul találta magát, ahogy a férfi felülkerekedett rajta, majd egy újabb csók után mindketten felkeltek. Draco vigyora levakarhatatlan volt, ahogy őket nézte, és keresztapja hiába nézett rá bárhogy is, ő bizony tudta, hogy a másik boldog. Negyed órával később a fa a helyén állt, ők meg a fürdőikben. Természetesen Hermione szerelme karjaiban az ő zuhanya alatt élvezhette a forró vízpermetet. Jókedvűen öltöztek fel ismét, majd Perselus mindhármukat megajándékozta egy főzettel, nehogy nagyobb baj legyen a hóban fürdésből. Senkinek sem hiányzott egy megfázás.

Az ebéd után Piton eltűnt a padlás felé közelítve, míg a két diák apróbb díszeket tett fel a házban, amit a visszatérő férfi itt-ott fintorogva, de csendben nézett végig. A nappaliban pedig a földre tett vagy két tucat picurka dobozt, amiket aztán eredeti méretre nagyítva, kibontogattak, amiből sorra kerültek elő a karácsonyfadíszek. Perselus természetesen nem volt hajlandó segíteni, de a látványt nem tagadta meg magától. Az egyik fotelból nézte végig a másik kettő tevékenységét, és igazán nekitetsző látványt is talált, mikor Hermione, pálcája helyett inkább nyújtózkodva igyekezett felaggatni pár díszt. Ruha ide, vagy oda, maga előtt látta a lány izmainak játékát.

Mikor végeztek, Hermione úgy döntött, megkeseríti a házimanó életét azzal, hogy nekifeszül sütit készíteni. Miután Perselus megnyugtatta a manót, hogy ha le is ég a konyha, helyre tudja hozni, úgy tűnt, a kis teremtmény, előre jósolva és bemutatva a következményeket, füstölögve hagyta el a konyhát. Draco, ugyan segíteni nem volt hajlandó, de kíváncsian nézte, mit művel a lány, míg Piton elvonult valahova. Késő délutánra a boszorkány nem egy, de egyenesen három tepsi süteménnyel készült el. A mennyei illatokat követve a professzor is előkerült, mire szembe találta magát egy hisztist játszó Dracóval, aki a kezét szorongatta. Mint kiderült, Granger rácsapott egy fakanállal, mert meg akart enni egy sütit.

Perselus sosem volt az édességek rajongója, de az illatok nagyon is csábítóak voltak. Hermione végül a két férfit a manó segítségével zavarta el. Sami végül hajlandó volt megbocsátani a lánynak, cserébe az édességek receptjeiért. A vacsora a manó dolga volt, és mint addig, akkor sem volt benne kifogásolni való. Mikor pedig végeztek, a desszertet és a bort már a nappaliban fogyasztották el. Draco meg is jegyezte, hogy ha csak még egy sütit megeszik, kidurran, mire Piton is halkan megjegyezte, évek óta nem evett ilyen finomat. És külön örült neki, hogy nem mágikus különlegességek voltak.

A harmadik üveg bor már lassabban fogyott, de belemerülten beszélgettek mindenféléről, és Piton hajlandó volt elárulni Dracónak, hogy hol talál a házban egy fényképezőgépet, mert annyit hajtogatta, hogy ezt, vagy azt meg kéne örökíteni, hogy már unta. Az úr viszont azzal nem számolt, hogy a masina előkerülte azzal járt, hogy többször villantott a srác a szemébe, mint az jóleső lett volna. A több tucat kép után a fiú még az udvarra is kirohant kabát és minden nélkül, hogy a szerelmespárról készült szobrot is megörökítse. És miután a bor elfogyott, a pár élőben is hajlandó volt bemutatni egy igen forró csókot, amit Draco vigyorogva kapott le, és ami után Perselus egy gyors elköszönés után elvonszolta a leányzót a szobájába.

A másnap reggel ajándékosztással telt, majd reggelivel és pár órával később Draco magára hagyta a szerelmeseket a kúriában, és visszament az iskolába. Piton nem akarta Hermionét karácsonykor bájitalfőzésre fogni, de épp a lány döntött délután úgy, hogy bevonul a laborba, így vele tartott, és együtt dolgoztak egészen vacsoráig. Azután a nappaliban, a kanapén ülve bújtak össze egy-egy pohár borral, miközben halkan beszélgettek.

– Kérdeznék valamit – nézett valamikor későn este Hermione párjára.
– Nem mintha eddig nem tetted volna.
– Azt a… bűbájt… amit voltál kedves alkalmazni rajtam nem egyszer… hol tanultad? Sehol nem olvastam róla.
– Fruor? Van egy napló a könyvtárban, majd egyszer megmutatom. Úgy fest, az írója a rokonom volt. Annyit kell tudni róla, hogy sokkal jobban foglalkoztatták az élvezetek, mint bármi más. Minden idejét annak szentelte, hogy partikra járjon, igyon és sorra szedje fel a szebbnél szebb hölgyeket. Nos… Néha férfiakat is. És akár több partnert is egyszerre. Egyedül akkor hagyott fel ezekkel, mikor… készült rájuk, hogy úgy mondjam. Szóval saját és partnerei örömére kifejlesztett egy-két bűbájt, sőt pár bájitalt is. Hasznos kis napló.

– Abból tanultál? – vigyorgott a lány.
– Nem. Sajnos, csak pár éve találtam meg.
– Pazar egy bűbáj, annyi biztos.
– Élvezted? – kérdezte Perselus kaján vigyorral, mire Hermione játékosan a combjára csapott.
– Tudod, hogy igen. Bár akkor nem szívesen.
– Ha szeretnéd, alkalmazhatom most is.

– Jobb szeretem a kétkezi munkád – mosolygott a lány, majd könnyedén, szemből a másik ölébe ült.
– Én is szeretem a te két kezed – Az egyik kis kacsót megfogta, és a meleg tenyérbe puszilt, miközben másik karjával magához ölelte a boszorkányt.
– Szóval, elolvashatom majd azt a naplót? – mocorgott picit a férfi ölében.
– El. De most… – Felmordult, ahogy Hermione határozottabban dörgölődött hozzá, mert már akkor szűk volt a nadrágja, mikor ráült, és szerelme forró öle még a ruhákon keresztül is érezhető volt. – Bestia!

Hermione jól tudta, hogy lehet felizgatni Perselust, és nem habozott felhasználni a tudását. A kanapé háttámlájának döntve a férfi fejét, a nyakát vette támadása alá, miközben már a saját ruháját bontogatta magáról. Elég hamar megszabadult a felsőruházatától, amit a professzor csak kezeivel érzékelt, mert a lány nem hagyta el sok időre a nyakát. Aztán Granger felállt és egy lépést távolodva levette a többi holmiját is. Ám nem ült vissza az előbbi pózba, hanem csintalan, játékos mosollyal nézte szerelmét.

– Gyere ide! – morogta Perselus, de egy fejcsóválást kapott válasznak.

Aztán a griffendéles ringó csípővel és szexi léptekkel a kanapé mögé sétált, és mire Piton felállt, ő ott állt egy bútornyira és kihívóan simogatta hol a melleit, hol az oldalát vagy a hasát.

– Mire készülsz, boszorkám?
– Nem gondolod, hogy kicsit túl vagy öltözve hozzám képest? – kérdezte, mire a férfi máris gombolkozni kezdett, miközben a lány után lépkedett, de az nem hagyta magát megközelíteni, és tovább sietett. – Tudod, imádom azt a tusfürdőt, amit csináltál nekem… olyan selymes tőle a bőröm… – mondta, miközben végigsimított a ball vállától a mellein át a combjáig. Perselus éhes tekintete és kapkodó kezei, ahogy vetkőzött, azt mutatták, tetszik neki, amit lát. – És esküdni mernék, hogy mióta rendszeresen szeretkezünk, a fenekem is feszesebb lett. – A férfinek féloldalasan állva mindkét kezével a fenekére csapott egy picit. – Szerinted? – nézett játékosan kérdezve a másikra.

Pitonon már csak a nadrágja volt, és így közeledett ismét, de Hermione az ajtó felé menekült támadója elől.
– Állj meg! – kérte kedvesen, és a kacagó lány után sietett, mikor az épp ellenkezőleg cselekedett. A lépcsőkön érte utol. Hermionét a korlát és maga közé szorította, és vadul csapott le a szájára, és arra nem is gondolt, hogy a falakon néhány festmény érdeklődve nézi a kibontakozó jelenetet. – Azt hitted, játszhatsz velem? – kérdezte, majd a vállától végigcirógatta a combjáig a pihegő szépséget. – Gyönyörű vagy! – suttogta, majd a hajába markolva gyengéden hátrahúzta a fejét, és a lány nyakát megnyalva szuszogott.

– Itt hideg van, Perselus – nyögte halkan az áldozat.
– Te kezdtél meztelenül szaladgálni.
– De úgy terveztem, hamar eljutok egy meleg szobába.

Piton csak egy lépést hátrált, és már meg is fogta volna a lány kezét, hogy menjenek, mikor az újabb lendülettel ismét futásnak eredt. A szobájába érve csak azt látta, hogy a takarónak az ágyán furcsán Hermione formája van.

– Tudod, némi büntetést megérdemelnél ezért a játékért – kezdte mély, bársonyos hangján, és csak lassan lépett egyet. – Fruor! – mondta ki hangosan, bár nem lett volna rá szüksége. A lány nyögve mozdult meg, majd lekerült a fejéről a takaró, ahogy megmozdította a lábait a kéjtől, ami érte. – Mit szólnál egy orgazmushoz így? Még eddig egyszer se próbáltad ki.
Hermione felnyögött, majd szemét becsukva döntötte félre a fejét. Ajkába harapva szuszogott, mire Piton mellé ült, és lerántotta róla az útjában lévő anyagot.
– Ejnye! Rossz kislány! – Hermione egyik keze a mellén volt, másik a két combja között. Mindkettőt megragadta, és a feje fölé fogta őket, és egy pálcanélküli varázslattal a támlához kötözte egy puha anyaggal. – Így, ezeknek most semmi dolguk.

– AH! Perselus! Kérlek!
– A-a! Most én jövök. Odalent te kezdtél játszani, most én.
– Az semmiség volt, és ez… így nem ér! – mozgatta meg karjait. – Így nem érhetek hozzád. Én akartam neked örömet okozni, de így nem tudok.
– Ó! Dehogynem! Felejthetetlenné tesszük ezt az éjszakát. De ehhez az kell, hogy nekem add magad. Engedd, hogy játsszak!
– Mintha eddig is így lett volna, nem? Csak eddig nem voltam megkötözve.
– Egyszer mindent ki kell próbálni.

Miután a bűbáj még hatott, a lány kéjesen nyögdécselve mocorgott, ám Perselus még nem ért hozzá. Levetkőzött ő is meztelenre, majd magához vette a pálcáját a nadrágja zsebéből, ahova vetkőzés közben tette. Lefeküdve a boszorkány mellé végighúzta a pálca hegyét a hasától felfelé a melléig. Egy intéssel ugyanúgy kikötözte a lábait is, mint a kezeit, elég mozgásteret engedve a sóhajtozó griffendélesnek. Miután letette a pálcát, a másik minden elérhető porcikáját végigkóstolgatta, majd a Fruort néha újra aktiválva gyönyörhullámokat küldött szerelme testébe, ami már kínzó vágyat keltett a boszorkányban.

A hosszú játék alatt egyszer sem nyúlt a lány két combja közé, és hiába nyöszörgött, kérlelt, vagy könyörgött amaz, nem engedett. Amint megérezte, hogy Hermione az orgazmus közelébe kerül, lassított, vagy teljesen leállt, és várt pár percet, miközben a boszorka bemutathatta, milyen válogatott szitkokat ismer. Aztán végre megkönyörült, és kioldozta a lábait, majd egy forró csók közben a kezeit is.

A következő pillanatban a férfi a lepedőnek lett szorítva, mert Hermione felülkerekedve fölé térdelt, és követelőzően nyúlt a köztük meredező kemény férfiasságért. Megragadva párszor végigsimított rajta, aztán mohón hozzáilleszkedett, és egyetlen megkönnyebbülő nyögés közben magába fogadta azt. Perselus mosolyogva nézte az izzadságtól csillogó homlokot, ahogy a lány, egyre inkább elveszve az érzései közt, hajszolja a gyönyört.

Ő is rettentően vágyta, de megígérte, hogy felejthetetlenné teszi az éjszakát, és ehhez még kellett a józan esze. Jólesően segített be Hermionénak, hogy a kellő ingerekkel magasabbra szárnyalhasson. Nem tudott betelni a látvánnyal. Szerelme minden porcikája gyönyörű volt és gyönyörtől vibrált. Haja kócosan és kissé izzadtan tapadt a nyakához, vállaihoz és nyilván a hátához is. Szemei csukva, koncentrálva a szenzációs érzésekre, szája nyitva, levegő után kapkodva, de néha alsó ajkába harapott. Arca piros és csillogó volt. Ragyogott.

Látta, mikor jött el az ő ideje. A lány lélegzete rendszertelenebbé vált, és szemében megjelent pár könnycsepp a mennyei érzések hatására. Azonnal cselekedett, és magához rántotta a forró testet, és erősen tartotta a csípőjét, hogy ne mozogjon. Nehéz volt. Hermione nyögve ellenkezett, de Perselus erősebbnek bizonyult. A griffendéles keservesen nyögött bele a csókba.

– Mindjárt, szerelmem, mindjárt – suttogta neki a férfi, majd ismét megcsókolta, ám a lány a következő pillanatban felsikoltott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés