Hermione egy f�lrees� folyos� m�g f�lrees�bb, eldugott ablak�n�l �llt, a p�rk�nyra k�ny�k�lve, �s gy�ny�rk�dve a h�es�sben. Ott m�g az se l�tta volna meg, aki a folyos�n elmegy. �pp ez�rt b�jt oda. B�jt? Val�j�ban nem, �pp csak, miut�n bar�tait�l elk�sz�nt, ott keresett nyugalmat. Figyelte a di�kokat, akik a sz�net els� napj�n indultak a vonat�llom�s fel�, hogy hazamenjenek. Marad�k idej�kben boldogan �lvezt�k a szabads�guk, �s boh�ckodtak, vagy j�tszottak a h�ban.

� id�n t�bb �rvet is tal�lt r�, hogy a kast�lyban maradjon. Els�k�nt ott voltak a tanulm�nyai. R.A.V.A.Sz. el�tt saj�t terve volt, mit, mikor �s hogyan tanul a leck�k mellett. Azt�n persze ott voltak a b�jital-tanulm�nyai. Nos… a harmadik �rv pedig �pp ekkor simult hozz� h�tulr�l. K�t er�s k�z ragadta meg a cs�p�j�t, egy m�sikhoz szor�tva a fenek�t. Nem kellett egy pillanat se, hogy egy borzongat� cs�kot �rezzen a nyak�n.

– Meg�r�lt�l? – k�rdezte halkan. – Itt megl�thatnak.
– Az egyik legelhagyatottabb folyos�n? Ide m�g azok a di�kok se j�rnak, akik �jjel akarnak elb�jni a j�r�r�z� tan�rok el�l. Senki nem j�n ide. Mennek haza. – Egy �jabb puszi �s egy simogat�s ut�n a l�ny has�n, Piton feltette azt a k�rd�st, amire tudta m�r a v�laszt. – Elk�sz�nt�l?
– Igen.

A professzor egy�rtelm�en jelezve v�gy�t, felt�rte a l�ny szokny�j�t a derek�ig, �s �gy d�rg�lte hozz� a feszes popsihoz kezd�d� mereved�s�t.

– �r�lt! Ne itt! – suttogta Granger, de azon k�v�l, hogy t�maszkodott a p�rk�nyon, �s n�mi r�seg�t�ssel h�tr�bb tolta popsij�t, nem igen tett m�st. Pl�ne nem ellenkezett, hi�ba mondott ak�rmit. Meg volt az az izgalom ebben az alkalomban, hogy „nyilv�nos” helyen voltak.
– Te vontad meg magad t�lem tegnap, most viseld a k�vetkezm�nyeit! – A tan�r m�ly, d�rm�g� hangj�t�l a l�ny test�n j�les� borzong�s futott �t.
– Perselus, az ablakban vagyunk, megl�thatnak – suttogta minden marad�k j�zan esz�vel.

Erre professzora gyeng�d harap�sokkal b�jt a boszork�ny nyak�hoz. M�lyen besz�vta az olyannyira im�dott sz�l� illatot, majd egyik kez�vel maga fel� ford�totta Hermione fej�t annyira, hogy meg tudja cs�kolni. Ellenkez�s? Semmi. A roham pedig folytat�dott. P�r �gyes �s gyors mozdulat ut�n a griffend�les harisny�ja a bok�in�l k�t�tt ki.

– Moh� vagy – k�z�lte kicsit gyorsabban szedve a leveg�t a boszork�ny, ahogy a has�r�l k�t l�ba k�z� indult egy k�z.
– K�v�nlak! – j�tt a v�lasz. – Kellesz. Itt �s most!
– Legal�bb k�ldj k�r�nk hangszigetel�st.
– Ha csak ennyi kell… – Egy legyint�s volt csak az eg�sz.

Simogat�sok, suttog�sok, s�hajok �s simul�sok. Nem kellett sok id�, �s Hermione Piton rohama alatt ny�gd�cselt. Im�dta, hogy a f�rfi pontosan tudta, mi kell neki. �m � sem maradt el m�g�tte. Na, j�, �pp ekkor el�tte… J� di�kk�nt neki sem kellett megmondani, mit tegyen. Most is tudta, hogy mestere miben is mesterkedik. �rezte, hogy nem egy egyszer� menetre k�sz�l.

Perselus p�r hete vetette fel, hogy elvenn� a „m�sik sz�zess�g�t” is. F�lve, de k�v�ncsian b�zta mag�t a f�rfire, tudv�n, az mindent meg fog tenni, hogy a lehet� legjobb legyen neki. �s b�r els� alkalommal t�bb f�jdalmat �rzett a gy�ny�r mellett, mint hitte, hogy fog, k�vetkez� �jjel � aj�nlotta fel. �s jobb lett. M�s �lm�ny, m�s �r�m�k, de mindig el�gedetten v�gezt�k.

Szeret�je (nos, ezt a titulust aggatta r� mag�ban) �pp a h�ta m�g�l t�madt. P�r kalandoz� ujj gondoskodott r�la, hogy kell�k�pp nedves legyen, majd a megfelel� helyre illesztve mag�t, k�nnyed�n siklott a l�ny forr� n�iess�g�be. �m a boszork�ny tudta, hogy a helyzet t�l cs�b�t� volt, hogy ne akarja a popsij�t is birtokba venni. �gy, mikor egy �vatos ujj kezdte cir�gatni h�ts� bej�rat�t, egy s�hajjal engedett neki utat.

Nem sokkal k�s�bb akkor se l�thattak volna be az ablakon m�sok, ha akartak volna. Az �veg ugyanis szenved�ly�k hev�t�l teljesen bep�r�sodott, s csak k�t k�znyom volt l�that�, ahol a l�ny t�maszkodott. Mondani sem kell tal�n, hogy az okos kis griffend�les boszork�ny a hangszigetel� b�b�jt se v�letlen�l k�rte…

Egy �r�val k�s�bb a b�jitalmester nappalij�nak kanap�j�n �ltek, szorosan egym�s mellett.

– Hermione… – kezdte a f�rfi t�le szokatlan zavarral. – Arra gondoltam… Na, j�! – el�gelte meg saj�t dadog�s�t. – Szeretn�m, ha velem t�lten�d a sz�netet.
– Hogy? – csod�lkozott a l�ny. – De h�t itt leszek.
– F�lre�rtesz. Eml�kszel? Eml�tettem, hogy van egy h�zam.
– A Prince k�ri�t aligha nevezn�m egyszer� h�znak… �gy �rted, ott? – n�zett d�bbenten Granger.

– Szeretn�m, ha elmenn�nk.
– De h�t… – A boszork�ny nem tudott a fej�ben hirtelen rohang�lni kezd� gondolatait�l megsz�lalni.
– Ott kettesben lehetn�nk, senki nem zavarna…
– … �s egyb�l lebukn�nk, mert enyh�n sz�lva furcsa lenne, ha veled kettesben lel�pn�k.

Hermione zavartan �llt fel, �s od�bb l�pve a festm�ny el� �llt, ami �gy n�zett ki, mintha egy ablak lenne, �s most a t�li t�jat mutatta. A m�g� l�p� f�rfi h�tulr�l �t�lelte, �s olyasmit s�gott a f�l�be, amit nem v�rt.

– Szeretlek, Hermione!

A l�ny megdermedt, �s csak akkor mozdult meg, mikor a f�rfi maga fel� ford�totta. Eddig is sejtette, s�t, tudta, hisz m�r t�bb mint k�t h�napja volt, hogy Draco elmondta neki, beismerte. De neki, szem�lyesen, m�g nem vallotta be, noha nem is v�gyott r�. A szem�be n�zve l�thatta, hogy nem hazudik. F�lt ett�l a perct�l, mert fogalma sem volt, mit v�laszoljon. J�l megvoltak, ez t�ny. Remek�l �ssze tudtak dolgozni �s j�l haladtak a mester-k�pz�ssel is. A kezdeti heves egy�ttl�tek ut�n egyre t�bbet besz�lgettek, �s j�l �rezte mag�t a f�rfival. Nem tagadhatta. A szex pedig t�bb volt, mint t�k�letes. J� p�rszor elkezdett gondolkozni, vajon mit �rez ezeken t�l. Szerelmes?

– Nem k�rtem, hogy te is kimondd – emelte meg Perselus k�t ujjal az �ll�t, majd megcs�kolta –, de itt volt az ideje, hogy �n megtegyem. Szeretn�m, ha velem tartan�l. Ott is tanulhatsz, a k�nyvt�r minden bizonnyal le fog ny�g�zni, a labor pedig nyitva �ll el�tted… ahogy a szob�m is. Lehet saj�tod is, de garant�lom, hogy ak�rhol is leszel, nem fogsz egyed�l aludni.
– Perselus, ez… – kezdte, de Piton f�lre�rthette, mert f�lbeszak�totta, miel�tt tiltakoz�s lett volna bel�le.

– Csak gyere velem! Ha nem lesz j�, visszaj�het�nk. – A kezdeti gyeng�d parancs ut�n a m�sodik mondat eg�szen morg�s volt. Hermione nem akarta megb�ntani, de �gy t�nt, a m�sik �pp afel� tart, �m � b�lintott neki.
– Rendben. De… Mit fognak r�lunk gondolni? – k�rdezte, de l�tsz�lag egy, m�r el�re megfogalmazott v�laszt kapott, mert gyorsan �rkezett, �s olyan tekintettel, ami ”tudtam, hogy megk�rdezed” jelent�ssel b�rt.
– A tan�tv�nyom vagy. A vil�g t�ls� fel�re is elvihetn�lek magammal, �s neked k�teless�ged lenne k�vetni.

– �! – mosolyodott el a griffend�les. – Ez esetben �rt�kelem, hogy megk�rdezt�l.
– Ha nemet mondt�l volna, parancsba adom – vont v�llat a f�rfi, de szemei el�rult�k, hogy �r�l a pozit�v v�lasznak.
– �s mikor megy�nk?
– D�lut�n. A vacsor�t m�r ott t�ltj�k. Felvettem egy man�t p�r napja, aki rendet tett, ha minden igaz, �s int�zkedik a vacsor�r�l.
– Felvett�l egy man�t? – ragadott ki a sz�vegb�l egy r�szletet Hermione.
– Fizet�st kap, sz�ps�gem, de el ne kezdd azt a…
– Ok�, ok� – vigyorgott a l�ny.

– Eb�dig van id�d �sszepakolni. Itt esz�nk, azt�n megy�nk.
– Dumbledore professzor tud err�l? – n�zett kicsit komolyabban a f�rfira.
– Igen – b�lintott hat�rozottan Piton.
– �s nem mondott semmit? – Hermione csod�lkozva h�zta fel szem�ld�keit.
– Mikor mond? – s�hajtott a f�rfi. – Mosolyog �s mindentud�an n�z. Ehhez nagyon �rt.
– Furcsa, hogy az�ta se mondott semmit. Nem is utalt r�nk? – Komolyan nem �rtette az igazgat� „hallgat�s�t” az �gyben.

– Semmi. De szinte biztos, hogy tudja.
– Lehet, hogy kezdett�l fogva tudta, mit m�velsz velem? – n�zett kicsit agg�dva, de k�v�ncsian a griffend�les.
– Albus elvetem�lt cselsz�v� �s �sszeesk�v�, de nem hinn�m, hogy sz� n�lk�l hagyta volna a kezdeti l�p�seim. �s… – A boszork�ny a szav�ba v�gott, �gy nem tudta folytatni.
– V�rj! Te most… bevallottad, hogy…

– Nem. Semmit se vallottam be. �r�l�k, hogy mindazt megtettem. �s biztos lehetsz benne, ha az �rdekeim �gy k�v�nj�k, ism�t bevetem a tudom�nyom – mondta apr� mosollyal, ami, a szemeivel egy�ttv�ve, egy�rtelm�v� tette, hogy igazat mond.
– Ezt vegyem fenyeget�snek, vagy higgyem �g�retnek? – kuncogott a boszork�ny.
– Amelyik jobban tetszik. Mindaz, ami t�rt�nt… Megtenn�m �jra. �rted – simogatta meg a l�ny arc�t.
– Tudom, tudom… M�r mondtad. A c�l szentes�ti az eszk�zt.
– Az eny�m vagy. M�s nem �rdekel.

Egy cs�k ut�n Piton a kandall�n �t a szob�j�ba zavarta tanonc�t, hogy pakoljon. Hermione pedig meg is tette. �m mindv�gig az a vallom�s j�rt a fej�ben. Hi�ba terelt�k el a sz�t r�la, ami elhangzott, az k�nyelmetlen volt. Pakol�sa k�zben k�t hat�rozott koppint�s zavarta meg. Csak egy embert tudott, aki �gy j�n hozz�. Mosolyogva nyitott ajt�t a sz�ke mardek�rosnak.

– Szia!
– Szia! – k�sz�nt a sr�c vid�man, de egyb�l komolyra v�ltott, mikor megl�tta a l�ny m�g�tt a csomagol�s egy�rtelm� jeleit. – Te mit csin�lsz? – l�pett be, �s mikor Hermione becsukta az ajt�t, felh�zott szem�ld�kkel n�zett a barna szemekbe. – Azt mondtad, nem utazol el, �s a vonat is elment m�r.
– Nos… j�l l�tod. Csomagolok – s�hajtva l�pett vissza a ruh�i pakol�s�hoz.
– De mi�rt? Ne h�zd az id�t! Ki vele! Perselushoz m�sz? Most, hogy nincs itt a di�kok nagy r�sze, lek�lt�z�l? – k�rdezte csal�dottan.

– Mi? Nem, Draco. A sz�netre elmegy�nk Roxfortb�l a birtok�ra.
– Hogy? Ne m�r! Sz�val m�g csak a kast�lyban sem lesztek? Ez… pedig �r�ltem, hogy itt leszel. M�g ha k�nyvekkel k�rbeb�sty�zva is. – Draco le�lt a l�ny �gy�ra. Egy kupac ruha mell�.
– N�zd… Sajn�lom. �n se �gy terveztem. Megk�rdezett, �s… belementem. B�r, �ll�t�sa szerint, ha nemet mondok is elvisz, mert parancsba adta volna – monda egy apr� vid�m grimasszal.
– Lefogadom, hogy azzal is sz�molt, hogy �gy t�vol leszel t�lem – fintorgott Malfoy.

– H�t… Nem mondta. Gondolod, m�g mindig f�lt�keny r�d?
– Persze, hogy az. De �n provok�ltam. Ha nem �g�rtem volna meg neki, hogy viselkedek, nem engedte volna meg, hogy bej�hessek hozz�d. Csoda, hogy nem k�rt Megszeghetetlen Esk�t.
– Mes�lted. Tudod… van itt valami, amit… Mindegy, hagyjuk – hadarta gyorsan, �s a pakol�ssal foglalkozott.
– Mi az? Mi t�rt�nt? – k�rdezte a sr�c, kicsit agg�dva n�zve a l�ny zavarts�g�t. – H�, ki vele, tudod, hogy megb�zhatsz bennem.

– Igen, csak… Meg�l, ha ilyesmir�l besz�lek.
– Perselus �s a szab�lyai… – Egy szemforgat�s, majd kiny�jtva kez�t megragadta a griffend�les csukl�j�t, �s maga mell� �ltette. – Ki vele!
– Hagyjuk, j�?
– K�tlem, hogy b�ntott, mert az�ta nem tenn�. Igaz? Te mondtad, hogy j�l b�nik veled.
– �gy van – b�lintott hat�rozottan a griffend�les.
– Hermione, ne j�tssz az idegeimmel, nem vagyok t�relmes kedvemben, f�leg, hogy �pp most csomagolsz – mutatott morcosan a nyitott l�d�ra.

– Azt mondta, hogy szeret – v�gta ki a l�ny v�g�l gyorsan.
– Hogy? De h�t… Ezen mi a meglep�? Hisz m�r akkor mondtam neked. Az�ta pedig r� van �rva, mikor kettesben, illetve h�rmasban vagytok velem.
– De eddig nem mondta! – emelte meg a hangj�t Hermione.
– �rtem, �rtem – b�logatott a sr�c. – �s?
– Mi �s? – morgott a boszork�ny.
– Mondtam, hogy nem vagyok t�relmes kedvemben, ne kelljen harap�fog�val kih�zni bel�led.

– Te tudod, mi az a harap�fog�? – n�zett a sz�rke szemekbe a griffend�les.
– Igen, �s ha kell, bevetem k�nz�eszk�zk�nt, ha nem v�laszolsz – h�borgott a mardek�ros. – Mit mondt�l te? Mit mondott m�g �? Egy�ltal�n hogy t�rt�nt? �gyban, vagy…
– Draco! – ki�ltott a l�ny, hogy le�ll�tsa a m�sikat. – Higgadj le! A megh�v�s ut�n mondta. Hogy szeretne velem lenni kettesben.
– Mintha nem lenn�tek am�gy eleget egy�tt, elrejt�zve mindenkit�l. �s mit sz�lt?
– Mihez? – �rtetlenkedett Granger.

– Mihez, mihez. Gondolom, te is mondtad neki, nem?
– Nem – mondta egyszer�en Hermione, �s egy picit lehajtotta a fej�t, de a mardek�ros ki�lt�s�ra fel kellett n�zzen r�.
– Mi? De h�t… Mi�rt? Perselus egy ilyen vallom�ssal… �s nem viszonoztad? Merlinre, k�pzelem, hogy eshetett neki.
– Azt mondta, nem k�ri, hogy kimondjam.
– De mi�rt nem tetted? – h�borgott tov�bb a sz�ke. P�r pillanat csend ut�n meg kellett k�rdeznie. – Szereted, nem?

– �n… – A l�ny csak ezt az egy sz�t ejtette ki, azt is halkan.
– Te j� szag�…! Hermione, ne csin�ld! Te is szereted �t. Tudom!
– Honnan? Ha �n nem tudom, te honnan?
– L�ttalak titeket egy�tt. M�g ha nem is l�thattam cs�kot, vagy m�st, de azt igen, hogy n�ztek egym�sra. Szeretsz vele lenni, hi�nyzik, ha nincs melletted, �s l�nyeg�ben ak�rhogy is, de kit�lti a mindennapjaid.
– Hogy �rted ezt?

– Merlinre! Nem gondoltam, hogy nekem kell elmagyar�zni az eminens griffend�lesnek, hogy szerelmes. Ha kettesben vagyunk, �s besz�lhetsz r�la, a legapr�bb r�szletekig k�pes vagy kives�zni egy egyszer� b�jitalf�z�st, �s �szre sem veszed, ha k�zben megeml�ted, hogy annyira, de annyira �gyes kezei vannak, majd �br�ndos tekintettel elmerengsz, �s csak ut�na folytatod. Ak�rmir�l is van sz�, b�rmit hozok fel t�m�nak, el�bb vagy ut�bb mindig Perselusn�l k�t�nk ki. Kviddics? Persze, Piton majd behozza a pontokat a Mardek�rnak, amit a Griffend�l nyert. S�ta a t�parton? Ki gondoln�, hogy � is k�pes ilyenre? Patil m�r nem �rdekl�dik a j�sl�stan ir�nt? Nah�t! Piton is ut�lja. Komolyan nem l�tod, vagy csak ideges�teni akarsz?

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s