Hermione legsz�vesebben f�szkel�dni kezdett volna, de miut�n Piton �l�ben �lt, ez valahogy nem t�nt j� �tletnek. A derek�n �rezhet� er�s k�z pedig egy�rtelm�v� tette, hogy nem menek�lhet. Tudta, hogy nem nevezhet� egyszer� pirul�snak az, amit � produk�lt, de nem tehetett ellene.
– �n… Mi csak…
– Gyer�nk, m�g mindig elv�rom, hogy �szinte legy�l.
– Ok� – s�hajtott a l�ny. – Egy pr�b�t meg�rt, hogy h�tha b�k�n hagy, ha valaki m�s ker�l a k�pbe.
– �s Draco belement, hogy elj�tssza a bar�tod.

– Nem tudott mag�r�l, csak hogy valakit… t�vol akarok tartani magamt�l.
– Nem �rted el.
– Nem – ismerte el a l�ny, mik�zben len�zett magukra, ahogy a f�rfi �l�ben �lt.
– F�lsz t�lem? – k�rdezte a tan�r, mik�zben megsimogatta a l�ny h�t�t.
– �n csak… Nekem ez… – dadogott halkan Hermione, mik�zben kezeit a f�rfi karj�n idegesen tette od�bb. – Maga m�g mindig a tan�rom, �s m�g mindig id�re van sz�ks�gem, hogy mindent, ami t�rt�nt, megem�sszek.
– Ezzel csak egy gondom van – mondta a professzor, �s Granger agg�dni kezdett, hogy a reggeli egyezs�g�k dug�ba d�l. – Hogy mag�zol – tette hozz� a professzor, �s elmosolyodott egy picit, mikor a boszorka l�that�an megk�nnyebb�lt. – Ideje enn�nk, mert b�r nagyon sz�vesen felfaln�lak, ma m�g mindkett�nknek dolga van. – Nem kellett k�tszer mondani. A boszork�ny a saj�t hely�re �lt, majd nekil�ttak az eb�dnek.

Mikor a man� elt�nt a marad�kokkal �s az asztallal, Piton a l�ny el� l�pett, �s k�t tenyer�be fogta a fiatal arcot.
– Azt hiszem, m�g nem egyeztett�k a b�ntet�munk�d. H�tf�n �s szerd�n k�l�n�r�d is van velem, �gy akkor nem �tre j�ssz, hanem n�gyre. Kedden, cs�t�rt�k�n �s p�nteken pedig �tt�l hatig tart. A k�l�n�r�k k�zben tov�bbra is n�lam vacsor�zunk, egy�b napokon ott, ahol tetszik.
Hermione mag�ban jegyzetelt, majd b�lintott, m�r amennyire a k�t meleg teny�r engedte. A k�nyszer�t�s, hogy a f�rfira n�zzen, gyeng�d volt, �s az is j�lesett neki, hogy megcir�gatta az arc�t. Mikor a professzor v�gigsim�tott az als� ajk�n, azt hitte, ism�t megcs�kolja, de v�g�l elengedte �t, majd egy l�p�st h�tr�lt.
– V�rlak �tkor. – M�g megv�rta a l�ny b�lint�s�t, majd a kandall�n �t t�vozott.

A Griffend�l oly jeles tanul�ja pedig �rtetlen�l �llt p�r pillanatig, mert nem tudta hova rakni azt a csal�dott �rz�st, ami el�nt�tte, mikor a f�rfi ell�pett t�le. Elhessegette a cs�k gondolat�t �s az eml�keket, majd igyekezett a nap tov�bbi teend�ire figyelni.

Eltelt p�r �ra, �s Hermione b�ntet�munk�ra jelentkezett.
Eltelt egy �ra, �s vacsor�hoz �ltek.
Eltelt az id�, �s egym�shoz se �rtek.
Eltelt egy �jjel, �s m�g egy, �s �k a szombati k�l�n�r�ra k�sz�ltek.
Eltelt h�rom �ra, �s a kezdeti kellemetlens�gekt�l eltekintve b�k�sen dolgoztak.
Eltelt egy h�t, b�ntet�munk�kkal, k�l�n�r�kkal, �s k�z�s �tkez�sekkel. �rint�sek n�lk�l.

Hermione meg volt zavarodva. Nem tudta, mit gondoljon. Professzora az�ta az eb�d �ta egyetlen egyszer sem k�zeledett hozz�. Nem �rtette, mi�rt. Az viszont biztos volt, hogy v�gyott r�. �s �gy t�nt, egyre jobban. T�bbsz�r is arra kellett felfigyelnie, hogy n�zi a f�rfit, �s elkalandoznak a gondolatai. Amaz viszont azon k�v�l, hogy n�ha rajtakapta, hogy figyeli �t, semmit nem tett. M�g csak sz�ban sem utalt semmire. Nem k�rdezte, nem s�rgette, s�t, �gy t�nt, ker�li. Granger pedig eljutott arra a pontra, hogy valamit tennie kell. �r�lt, mikor id�t kapott, mert azt hitte, �gy egy id�re t�vol tartja a tan�rt, �s neki nyugta lesz. H�t nem volt.

Szombat volt, �s k�l�n�r�ra kellett mennie. Ezzel �nmag�ban nem is lett volna gond, mert remek�l haladtak, tanult, j�l dolgoztak egy�tt �s egym�s mellett is. Ak�r v�gig n�ma csendben. �sszeszedte mag�t, �s amint az �r�ja �t �r�t jelzett, a t�zbe dobott n�mi hopp-port, �s egy m�ly l�legzet ut�n kimondta, hova akar menni. Mikor kil�pett a professzor irod�j�ban, az m�r ott v�rta. Napok �ta �gy k�zlekedtek a b�ntet�munka miatt is, �s az �tkez�sekhez is egyszer�bb volt ez, mint gyalogolni a kast�lyon �t. A vacsor�kat a pinc�ben k�lt�tt�k el, m�g a t�bbit a l�ny szob�j�ban.

Piton abban a pillanatban v�gigm�rte di�kj�t, mikor az meg�rkezett. Ny�zott volt, ezt egyb�l l�tta, �s �gy t�nt, nehez�re esik r�n�zni. Csak egy apr� sz�jr�ndul�s mutatta, hogy sejti a probl�m�t. A boszork�ny viszont ezt nem l�tta, �gy azt sem, hogy a labor fel� haladva beszippantotta a jellegzetes sz�l�illatot, �s egy pillanatnyi szemlehuny�s k�zben megnyalta ajk�t. Piszkosul hi�nyzott neki az � griffend�lese. A k�nz� v�gy minden�tt utol�rte. Tudta, hogy m�r nem b�rn� sok�ig t�tlen�l, �s ez�rt is hat�rozta el mag�t, hogy ism�t cselekszik.

Fog�t �sszeszor�tva tette a dolg�t, �s minden komment�r n�lk�l hagyta tan�tv�nya munk�j�t. A vacsora is csendben telt, csup�n a sz�ks�ges pillanatokban sz�laltak meg. A fesz�lts�g pedig lassan egy bomb�hoz hasonl�tott. �m, ennek a bomb�nak a sz�ml�l�ja akkor se �llt le, mikor a l�ny visszavonult a szob�j�ba. Piton �gy d�nt�tt, jobb, ha min�l el�bb lezuhanyozik �s �gyba ker�l, nem �rdekelt�k se dolgozatok, se m�s dolgai. Egy h�s�t� �s friss�t� f�rd�s ut�n pedig hanyatt fekve ter�lt el a takar�j�n. M�g a dereka k�r�l l�v� t�r�lk�z�t se tette f�lre, csak becsukta a szem�t, �s szerelm�re koncentr�lt. Lassan hozz�szokott a gondolathoz, hogy ha csak mag�ban is, de szerelmek�nt emlegesse a l�nyt.

Hermione szint�n gyorsan �gyba ker�lt. Nem volt kifejezetten f�radt, legink�bb csak elnyomt�k �t a gondolatai �s a v�gyai. Szerencs�re nem volt m�r h�zija, m�g a b�jital-tanulm�nyai ellen�re is el�r�bb j�rt, mint a t�rsai. Csak fek�dni akart, �s elmer�lni a gondolataiban, eml�kekben. Egy �lel� kart k�pzelt el, egy cs�kot, simogat�sokat �s a test�t k�nyeztet� f�rfit.

Mikor Piton megjelent a l�ny szob�j�ban, apr� mosollyal n�zte, hogy a boszork�ny az �gyban van, m�ghozz� nem is ak�rmiben, hanem abban a csipkecsod�ban, amihez neki sz�p eml�kei f�z�dnek. Hermione az oldal�n fek�dt, der�kig betakar�zva, �s egy p�rn�t szor�tva a mellkas�hoz. Nem akarta megijeszteni, de tudta, hogy ez elmaradhatatlan. �vatosan k�zel�tett, majd leguggolt a griffend�les el�tt, �s kez�t a p�rn�t szor�t� ujjakra sim�totta. L�tta a megfesz�l� testet, a t�gra ny�l� szemeket, �s a hirtelen visszatartott l�legzet is v�rhat� volt. Azt�n a l�ny nyelt egyet, �s becsukta a szem�t.

– Professzor? – k�rdezte suttogva.
– Ismersz m�st is, aki l�thatatlanul j�nne a k�zeledbe? – k�rdezte halkan, �s mutat�ujj�val v�gigsim�tott az elpirult arcon.
– Ezek szerint besz�lni is tud hozz�m.
– Term�szetesen. Mesteredk�nt �gy sz�ltam volna hozz�d, csak… bizonyos okb�l kifoly�lag nem haszn�ltam m�g, �s nem is volt r� sz�ks�g. Ha akkor megsz�lalok, mikor m�g csup�n egy ismeretlen, l�thatatlan f�rfi voltam, abban a pillanatban lebukom.
– Mi�rt j�tt, professzor? – Piton megcs�v�lta a fej�t.

– Mi�rt nem tegezel, ahogy k�rtelek? Eddig nem sz�ltam, gondoltam ehhez is id�t adok, hogy megszokd, de egyetlen egyszer sem haszn�ltad m�g az�ta a keresztnevem.
– �n csak… – A l�ny szempill�i megrebbentek, de nem n�zett fel. M�ly leveg�t vett, majd ism�t megk�rdezte azt, ami �pp a legink�bb �rdekelte, csak v�ltoztatott a megfogalmaz�son. – Mi�rt j�tt�l, Perselus?

– Hogy veled legyek. De, ha zavarok, elmegyek. Elmenjek, Hermione? – k�rdezte, �s k�zben finoman megsimogatta a r�g nem �rintett ajkakat.
– Nem. �n… �gy �rtem, nem b�nom, hogy itt van.
– Megint mag�zol. Ki fogok tal�lni valami megtorl�st minden mag�z�s�rt.
– Ne haragudj. Meg kell szoknom. – suttogta. – Mi�rt �gy… j�tt�l? – �rdekl�d�tt b�tortalanul a griffend�les.
– Gondoltam, �gy k�nyelmesebb. �s ha net�n el akarn�l zavarni, k�nnyebb elt�nn�m.
– Felt�ve, hogy elt�nik, �s nem marad itt, csendben megh�zva mag�t.
– El�sz�r is, m�g mindig tegez�d�nk, m�sodszor pedig… Azt hiszem, kezded kiismerni a mardek�ros gondolkod�st.
– R� lettem k�nyszer�tve.

– Most nagyon tolakod� leszek – suttogta a f�rfi, de a l�ny csak azt �rezte, hogy a k�z m�r nem �rinti, �s hirtelen csend is lett. Azt�n meg�rezte, hogy bes�pped m�g�tte az �gy. �sszerezd�lt, �s meg akart fordulni, de a derek�ra tett k�z nem engedte. – Sss! Nyugalom! Nem b�ntalak, nem kell f�lned.

Hermione mozdulatlann� dermedt, mik�zben a h�ta m�g� simul� testre figyelt. Piton �gy b�jt hozz�, hogy k�zben siker�lt fel�leszteni a benne �g� v�gyat. Att�l pedig �gy �rezte, ott �s akkor t�z �ltal v�sz el. Nos, m�glya helyett �gya van, de a boszork�nyokat el�gett�k. Vagy csak felizgatt�k, �s hagyt�k, hogy elem�ssze �ket a v�gy? Ki tudja. A professzor viszont gyeng�den, de hat�rozottan mag�hoz �lelte. � pedig m�g mindig fesz�lten tartotta mag�t.

– Laz�ts! Csak ennyit k�rek. Nem t�bbet. – A m�ly b�g� hang egyenesen a f�le m�g�l j�tt, �s nem tehetett ellene, de megremegett. – Gyer�nk! Engedd el magad, �s aludj!
– �gy? – bukott ki a k�rd�s a l�nyb�l.
– Nem k�nyelmes?
– De – v�gta r�, mert nagyon is j�lesett neki a p�z, de a test�ben cik�z� vill�mok moh�n csaptak le egy-egy izm�ra, hogy mozg�sra k�nyszer�ts�k –, csak…
– Tudom, abban maradtunk, hogy kapsz id�t. De egy hete k�noz ez az eg�sz, �s nekem kell, hogy hozz�d �rjek. Kell, hogy �rezzelek. Nem k�rek t�bbet, csak engedd, hogy melletted legyek.

– J� – lehelte Granger, de m�g mindig fesz�lten mozgol�dott. Nem tudta, hogy ezzel csak jobban k�nozza a m�g� simul�t.
– Merlinre! Laz�ts! – Piton m�g k�zelebb b�jt a l�nyhoz a takar� alatt, �s a cs�p�t megragadva hozz� d�rg�l�z�tt picit. – Ezzel a ficerg�ssel csak felizgatsz. Hidd el, hogy nem akarok t�bbet. Nem az�rt j�ttem, hogy let�madjalak. Viszont ha ezt nem hagyod abba, vehetek megint hideg zuhanyt. – Hermione nem mozdult. – Mintha egy szobor mellett fek�dn�k, �gy hogy fogsz aludni?
– Fogalmam sincs.

A f�rfi a l�ny has�ra sim�totta a kez�t, �s �gy suttogott a f�l�be.
– Koncentr�lj picit. M�ly leveg�. Ez az! Szemek becsukva. �s most laz�ts. D�lj nyugodtan h�tra, hozz�m. M�g most se fogok harapni.
Hermione eddig se ut�lta professzora hangj�t, �m az a gyeng�d hang, amit akkor hallott, l�nyeg�ben mi�ta csak megjelent a szob�ban, az l�gy simogat�s volt a f�l�nek.
– Pr�b�lj meg aludni. �n is azon vagyok. Viszont val�sz�n�, hogy ha elalszom, mell�led elt�n�k. Nem tudom. M�g sosem pr�b�ltam.
– �rtem.
– J� �jt, Hermione! Sz�p �lmokat!
– �nnek is! – Piton c�lzatosan megk�sz�r�lte a tork�t. – Neked is – jav�totta mag�t a l�ny.

Term�szetesen, m�g j� ideig egyik�k sem tudott elaludni. Piton �gy egy �r�val k�s�bb hallotta meg a l�ny m�ly s�haj�t, amivel egy id�ben, picit h�tra d�lve, jobban hozz� simult. Picit megsimogatta a has�t a h�velykujj�val.
– Most m�r aludj v�gre – suttogta nagyon halkan, mire a boszork�ny �rezhet�en megborzongott. Nem sokkal k�s�bb val�ban elaludt, Piton pedig k�vette �t.

Reggel Hermione kicsit csal�dottan kelt fel. Tudta, hogy az esti �lel�snek k�sz�nhette, hogy olyan j�l aludt, �s hi�nyolta a gyeng�d karokat. M�sr�szt el�gedett volt, mert v�gyott a f�rfira, �s �gy kapott bel�le valamit, �s nem neki kellett l�pnie. A reggeli kellemes hangulatban telt, csak Hermione pirult el n�ha, amit a f�rfi apr�, de el�gedett mosollyal n�zett.

�jabb h�t telt el, �m a fesz�lts�g csak egy-k�t napra cs�kkent k�zt�k, azt�n �jra n�vekedni kezdett. Minden este Piton l�thatatlanul jelent meg a l�ny szob�j�ban, �s Hermione mindig az � karjaiban aludt el, hogy azt�n m�snap egyed�l �bredjen. A szombat este azonban megint v�ltoz�st hozott. M�r a k�l�n�ra alatt tudt�k, �rezt�k, hogy mindketten csak az est�re v�gynak, hogy ott fek�dhessenek egy �gyban, �sszesimulva.

�s a v�rt pillanat is elj�tt. �m, mikor Piton a m�r szok�sos m�don beb�jt m�g� a takar� al�, Hermione meg se v�rta az �lel� kart, hanem szembe fordult vele. Szemeit csukva tartotta, mert egyszer�bb volt �gy, hogy nem l�tta… h�t, hogy nem l�tta. Kez�vel megtal�lta a m�sik mellkas�t, �s reszket� ujjakkal, f�l�nk mozdulatokkal odasim�totta a tenyer�t, ahol a f�rfi sz�v�t �rezhette. Az pedig, meglepet�s�re, zakatolt, ak�rcsak a saj�tja. Az �lel� kar v�g�l megtal�lta, �s �rezte, hogy a meztelen fels�test k�zelebb ker�lt hozz�. Azt�n meg�rezte a m�sik l�b�t is. Azt ugyan nem tudta, hogy a f�rfi miben lehet igazi val�j�ban, de egy�ttalv�saik sor�n mindig als�ban volt.

Piton rettenetesen �r�lt a fejlem�nyeknek. A l�ny fel� fordul�sa csak j� jelnek volt vehet�. B�r abban a pillanatban meg tudta volna cs�kolni, nehezen, de visszafogta mag�t. Az �jszak�ik ut�n mindig gy�r�tten �bredt, �s b�r ez legink�bb zuhannyal �s „seg�ts magadon” gondolatokkal j�rt, �lvezte a kellemes �sszesimul�sokat. V�gya viszont nem cs�kkent. �m, ekkor, ahogy a griffend�les sz�ps�g fel� fordult, azonnal lerohanta volna. Azt�n ahogy hozz��rt… eg�sz addig, csak � �rt a m�sikhoz. Na, igen, hozz�simult, vagy nekid�lt, de ekkor �rintette meg el�sz�r.

Az �lel�s egyre szorosabb lett a l�ny k�r�l, �s m�r az arc�n �rezte a m�sik lehelet�t. � maga alig mert leveg�t venni, m�gis pihegett. Rem�lte, hogy a m�sik ennyib�l is meg�rti �t, �m hi�ba v�rt, a tan�r l�tsz�lag nem tett semmit. Val�j�ban a boszork�ny arc�t f�rk�szte a kandall� kev�ske f�nye mellett. Granger v�g�l m�g jobban elpirult, de megsz�lalt.

– Perselus – Halk hangja rekedt volt, bizonytalan �s f�l�nk.
– Igen, Hermione? – A b�rsonyos hang kedves volt, gyeng�d, �s egy�rtelm�v� tette, hogy gazd�ja pontosan tudja, mit szeretne a m�sik, csak azt akarja, hogy kimondja.
– �n… – kezdte a l�ny, de abba is hagyta, �s szemei picit kiny�ltak, majd egy szusszan�ssal visszacsuk�dtak.
– Igen?
– … szeretn�m, ha… – B�rmennyire is griffend�les, nem merte kimondani, amire v�gyott.
– Mit szeretn�l, sz�ps�gem? – suttogta m�r a f�rfi, mik�zben felk�ny�k�lt, �s orr�val megcir�gatta a boszorka arc�t.

– Mi… tal�n… Tal�n megpr�b�lhatn�nk… – Tudta, hogy dadog�sa szerencs�tlennek �s sz�nalmasnak t�nteti fel, de m�r az sem �rdekelte.
– Mit pr�b�ljunk meg? – Piton nem adta olyan k�nnyen a megv�lt�st. �s l�thatatlanul gond n�lk�l mosolyoghatott is picit. Egyszer�en gy�ny�r� volt Hermione olyan zavarban �s kipirulva.
– Mi�rt k�nzol? – k�rdezte a l�ny, tudva, hogy tan�ra pontosan tudja, mit szeretne.
– �n k�nozlak? – simult k�zelebb a m�r majdnem alatta fekv� testhez. – �ruld el nekem, kedvesem, ki volt az, aki id�t k�rt? – A gyeng�d, �lel� kar, ekkor derek�t�l v�gigsim�tott fel, eg�szen a nyak�ig, majd megpihent a barna f�rt�kbe f�r�dva a boszork�ny tark�j�n�l. – Ki volt az, aki ezzel k�nyszerpihen�t �rt el�? – M�g k�zelebb simult Granger arc�hoz, sz�juk m�r val�ban csak egy centire volt egym�st�l. – Ki nem mer l�pni napok, ha nem hetek �ta?

– �n? – j�tt a v�kony, f�l�nk k�rd�s.
– Te. – Azzal Hermione ajkaihoz �rintette a saj�tjait.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s