Piton hajnalban arra �bredt, hogy a karjai k�zt alv� l�ny kap�l�zni kezd, �s harcol az �lel�se ellen. Viszont amint kinyitotta a szem�t, �s jobban megn�zte, l�tta, hogy nyilv�n egy r�m�lommal szenved. �tkozta mag�t, ami�rt nem adott neki egy �lomtalan �lom italt. A sebeit ugyan ell�tta, de a lelk�t nehezebb volt helyretenni. Halkan sz�longatni kezdte, �s mikor egy ijedt, barna tekintettel tal�lta szemben mag�t, csit�tani �s nyugtatni kezdte. Christine v�g�l hagyta, hogy szorosan mag�hoz h�zza, �s gyeng�den simogassa a h�t�t, mik�zben besz�lt hozz�.
– Nyugodj meg, minden rendben van. Csak egy rossz �lom volt.
– Az is, hogy meg�ltem Malfoyt? – ny�gte rekedt, s�r�s hangon a l�ny, mire Piton �pphogy nem csapta mag�t fejbe. El kellett valahogy kicsit terelnie a boszorka gondolatait, de � nem ilyesmire volt edzve.
– Na, l�tod, ez�rt nem szoktam senkit vigasztalni. Nem �rtek hozz� – mondta.
– Pedig j�l csin�lja – mormolta amaz, mik�zben arca m�g mindig a f�rfi mellkas�hoz simult. M�lyen beszippantotta az illat�t �s �lvezte az �lel�st �s a pizsama puha anyag�t. – K�sz�n�m.

– Ugyan! Egy�ltal�n nincs mit.
– De. �gy �rtem, amit… tegnap… Maga seg�tett.
– Egyezz�nk meg. Ezent�l tegezel, �s kvittek vagyunk. – Halv�nyan elmosolyodott, mikor erre a l�ny felemelte a fej�t �s a szem�be n�zett. A szoba kandall�j�ban csak nagyon kicsit �gett a t�z, de ahhoz �pp el�g volt, hogy l�ssa a csillog�st Christine szem�ben. – Bevallom, kicsit fura, hogy valaki a saj�t �gyamban mag�z.
– Merlinre! – ny�g�tt fel Weston, �s magukra n�zve zavartan kezdett f�szkel�dni. – �n… jobb, ha megyek…
– Sss! Nem m�sz te sehova. Maradj nyugton! – fogta vissza a professzor. – Emiatt igaz�n ne �rezd magad rosszul.
– De �n… Maga… Sajn�lom, professzor – mondta, mikor r�j�tt, hogy csak dadog.
– Perselus.

– Perselus – mosolyodott el nagyon picit Christine. – Ezt meg kell szoknom.
– M�r kor�bban felaj�nlottam volna, de m�g a tan�tv�nyom volt�l, m�g ha �lc�b�l is, addig nem akartalak megkeverni vele. �pp el�gg� morogt�l amiatt is, hogy �n letegeztelek.
– Na igen, most az m�r nem akad�ly. – P�r hossz� pillanatig csendben fek�dtek, �s Weston egyre jobban �rezte mag�t a f�rfi karjaiban. Melegs�get adott, nyugalmat �s valamit, ami miatt fur�n nem akart m�r megmozdulni, mert ott akart maradni. De gondolatai visszat�rtek az est�hez. – Gyilkos lettem – mondta halkan.
– Akarsz r�la besz�lni? Vagy ink�bb adjak valamit, hogy kialudd magad? K�s�bb is besz�lhet�nk.
– Felesleges halogatni, nem lesz jobb. Ink�bb… legyen meg most.
– Mivel szeretn�d kezdeni? Menj�nk sorba? – A boszork�ny apr�t biccentett. – Elhagyt�tok a klubot. Mi t�rt�nt azt�n?

– A fogad�ba s�t�ltunk. Menet k�zben nem t�madhattam a j�r�kel�k miatt. Visszagondolva, ink�bb egy tan�t v�llaltam volna, mint ezt. A l�nyeg, hogy nem volt gond, m�g be nem �rt�nk a szob�ba. Ott akartam t�madni, amint magunkra maradtunk. De �pp csak bel�pt�nk az ajt�n, � m�r a falhoz szor�tott. Lefogta a kezem �gy, hogy nem tudtam mozgatni az ujjaim. Er�szakosan akart j�tszani. Azt akarta, hogy ellenkezzek. Merlinre! Elmebeteg rohad�k! – Megremegett a gondolatra is, hogy mi t�rt�nhetett volna, ha rosszul s�lnek el a dolgok. Piton ism�t v�gigsim�tott a h�t�n, mire fels�hajtott, �s folytatta. – Tartottam magam a t�ncosn� szerephez, de… ak�rmit mondtam, vagy tettem, tetszett neki. Sz�tszak�totta a ruh�m, azt�n siker�lt el�kapnom a p�tp�lc�t, de felpofozott, mire a f�ld�n k�t�ttem ki, ahol azt�n a kezemre l�pett. Azt�n lettem meztelen, de siker�lt �t egy… nos valami�rt kicsit gyeng�bb lett a h�tr�ltat� �tkom, mint terveztem. De od�bb rep�lt, �s elvesztette a p�lc�j�t. Az ut�n esett nekem puszta k�zzel. Fojtogatott, �s k�zben…

– K�zben? – k�rdezte Perselus, mikor a l�ny hossz� pillanatokig nem folytatta.
– �… Egek… �n… Azt hiszem, rosszul vagyok. �s tal�n r�m f�rne m�g egy f�rd�.
– L�legezz m�lyeket! Ez az. Hozz�d ny�lt, igaz? – k�rdezte, mire Christine ism�t megremegett. – Merlinre! – szor�totta mag�hoz a k�nnyes szem� boszork�t. – Ne haragudj, nem gondoltam, hogy siker�lt ilyen messzire jutnia.
– Azt�n… Azt�n volt az, hogy megint megharapta a nyakam, de mikor l�ttam, hogy hozz�m hajol, �n k�zben magamhoz h�vtam a pisztolyt. �s mikor m�r nem harapott… Lel�ttem. Ut�na… kicsit zavaros a dolog. De tudom, hogy megj�tt maga.
– Igen. Leszedtem r�lad, �s azut�n hoztalak ide.
– �s egy k�d v�zbe �ltetett, �s meggy�gy�tott. A v�zre �s a gondoskod�sra eml�kszem. Meg hogy el�tte sokat h�nytam. �, Merlin! Draco! Itt volt, igaz?
– Igen, ahogy Albus is. De elmondtam, hogy Lucius halott, azt�n elk�ldtem �ket. K�z�ltem, hogy ma, ha felkelt�nk, felk�ldelek hozz�. A r�szletes jelent�s r��rt, te fontosabb vagy ann�l, minthogy olyan �llapotban faggassanak.

– Am�gy sem hallottam egy sz�t se. Vagy legal�bbis nem sokat. Egy id�re megs�ket�ltem a l�v�s hangj�t�l.
– �. Erre nem is gondoltam.
– Hangos volt. Csengett a f�lem ut�na, �s mag�t se hallottam.
– Azt hiszem, nem csak ez�rt nem reag�lt�l, hanem a sokk miatt is.
– Biztos. Azt hiszem, egy id�re kikapcsolt az agyam. �szleltem �s �reztem dolgokat… ahogy Drac�t is. Ahogy a szem�be n�ztem… Besz�lnem kell vele. Meg�ltem az apj�t…
– Azt mondtad, � maga is ezt a l�p�st t�mogatta.
– De akkor is…
– K�s�bb, reggeli ut�n felm�sz az igazgat�i irod�ba, azt�n keres�nk r� alkalmat, hogy besz�lhess vele.

– �n… – kezdte Christine, de megtorpant, �s ezt a pici id�t a f�rfi kihaszn�lta, hogy k�zbesz�ljon.
– Te. Pr�b�lj meg hozz�szokni, hogy tegezel.
– Id�be fog telni. Sz�val… Te hogy l�pt�l t�l azon, mikor meg kellett valakit �ln�d?
– Valahogy �gy, mint te. Csak �n Albusszal besz�ltem r�la. Viszont nem fek�dtem az �gy�ban – mosolygott, mire a l�ny f�lig pirult. – Nyugalom! � rengeteget seg�tett nekem. De �n is �pp�gy kiadtam n�ha a vacsor�m. Nem k�nny�, de az okklumencia sokat seg�tett.
– Sim�n lecsukhatn�nak gyilkoss�g�rt.
– De nem fognak. Egyr�szt nincs ellened bizony�t�k, m�sr�szt �nv�delem volt.
– A kis t�ncosn� t�bb� nem ker�l el�. M�g ha Malfoy portr�ja �rulkodna is, nem fognak tal�lni senkit. De k�tlem, hogy kit�laln�, hogy mik�nt is halt meg. Am�gy… Tudja, mit jelent a Luella n�v? – A f�rfi k�rd� tekintet�re elmosolyodott. – Amerikai eredet�, a jelent�se: n�i harcos.

Piton halk kuncog�s k�zben kelt fel, majd egym�s ut�n mindketten rendbe tett�k magukat a f�rd�szob�ban, v�g�l rendeltek maguknak reggelit, �s k�zben tov�bb besz�lgettek.
– T�nyleg ne �rezd magad zavarban amiatt, hogy egy�tt aludtunk. Vigaszra �s t�maszra volt sz�ks�ged.
– Hah! – mosolygott a l�ny. – Ha valami miatt, akkor ink�bb a meztelens�gem miatt lehetn�k zavarban, nem? De �gy vagyok vele, hogy nem az �n testem volt, sz�val nem izgat. De az �gy�ban… �gyadban – jav�totta ki mag�t – eg�sz m�s volt a helyzet. Ott m�r �n magam voltam, ak�rmilyen testben is. �s ha zavarban vagyok, h�t az az�rt van, mert… nagyon j�lesett, �s kicsit neh�z feldolgoznom, hogy a tan�rom karjaiban aludtam. Tudom, extan�r, de akkor is.
– Meg�rtem. �n is �gy vagyok vele, csak �pp nekem az volt ezel�tt a nehezebb, hogy di�kk�nt gondoljak r�d. Ink�bb, mint koll�ga, bajt�rs. �s a meztelens�gedre visszat�rve egy sz�ra… ezzel �n is �gy vagyok, mint te. B�r be kell valljam, amit a klubban m�velt�l, az nagyon meglepett.

– �! – s�t�tte le a szem�t a l�ny. – Gondoltam, nem m�szok r� egyb�l Malfoyra, �s… – A f�rfi eml�t�s�re ism�t ellenkezni kezdet a gyomra, �gy elfintorodva tolta od�bb a t�ny�rj�t, �s h�trad�lve a sz�ken felh�zta a t�rdeit, �s �t�lelte �ket. – Tal�n jobb lett volna, ha pasik�nt megyek be. Akkor nem… Nem… �h! – Tehetetlens�g�ben ink�bb felpattant, �s a kandall� fel� indult. – Ink�bb megyek Dumbledore-hoz.
�m Piton szint�n fel�llt, �s ut�na ny�lva megfogta a kez�t, visszaford�totta, majd egy f�rk�sz� pillant�s ut�n mag�hoz h�zta, �s �t�lelte.
– T�bb� nem �rthat neked – morogta, de hangj�ban �rezhet� volt a halott f�rfi ir�nti indulat. – Hozok egy nyugtat�t, j�? – k�rdezte azt�n, mikor a l�ny megremegett picit �s arc�t a f�rfi tal�rj�ba nyomta, mik�zben mindk�t kez�vel az anyagot szorongatta.
– Nem kell – motyogta Christine halkan. – Ez most �gy… �, sajn�lom – tolta el hirtelen mag�t a f�rfit�l. – Sajn�lom, nem akartam… – hadarta zavartan. – Akkor ink�bb k�rn�m a nyugtat�t.

Piton azonban apr� mosollyal h�zta vissza mag�hoz a boszork�nyt.
– Bolond! Ha ez kell, megadom. Szerinted mell�d fek�dtem volna este, ha gondom lenne a k�zels�geddel?
– Nem akarom, hogy… – kezdte, de a professzor k�zbesz�lt.
– Sss! – sim�totta a kez�t a barna tincsek k�z�, hogy azt�n ott cir�gassa meg egy picit.
– K�sz�n�m! – s�gta a l�ny, �s percekig csak �gy �lltak. Mikor azt�n Christine v�g�l sokkal nyugodtabban a f�rfi szem�be n�zett, halv�nyan r�mosolygott, amire viszonz�st is kapott, de azt�n p�r pillanatra a b�jitalmester elt�nt a laborj�ban �s egy fiol�val t�rt vissza, amit a l�ny kez�be nyomott.
– Legyen n�lad.

Miel�tt azonban az igazgat�hoz mentek volna, Christine felvett egy �j alakot. �gy azt�n egy er�s alkat� f�rfiv� v�ltozott, v�llig �r�, d�s, fekete hajjal �s n�mi szak�llal. Megv�ltoztatta ruh�zat�t, amit am�gy sem sz�vesen l�tott most, mert abban volt el�z� nap is, mikor Malfoy let�madta. �s b�r t�bbsz�r is kitiszt�totta m�g n�h�ny var�zsig�vel miut�n reggel, man�k �ltal frissen mosva megtal�lta, �r�lt, hogy most m�r m�sk�pp n�znek ki, mert �gy nem l�tta legal�bb �ket. Eleg�ns �r lett bel�le, �s d�rm�g�s hangja volt, mikor megsz�lalt.
– Hm. Id�sebb lettem, mint �n… te – jav�totta ki mag�t.
– Nem a k�ls� sz�m�t. Am�gy honnan szeded ezeket a k�ls�ket? Van nekik alapjuk?
– R�gebben voltak. L�ttam valakit, akiben megfogott valami, �s megpr�b�ltam olyann� v�ltozni. De azt�n mindegyiken v�ltoztatok saj�t �zl�sem szerint, att�l f�gg�en, hogy melyiket mire haszn�lom. Mikor teljesen �jat tal�lok ki, az picit ker�l csak t�bb id�be. El�g magam el� k�pzelni egy embert. Valakit lem�solni az m�r nehezebb. Meg kell figyelnem az illet�t el�tte.
– N�v is j�r hozz�juk?
– N�melyikhez igen. Ennek a k�ls�nek Daniel a neve.

Ezek ut�n az igazgat�i irod�ba mentek a Hop-h�l�zaton �t, �s miut�n Christine �j form�j�t l�tva Dumbledore �gy d�nt�tt, ezent�l abban jelenjen meg mindig, mikor Roxfortba j�n, azut�n t�vir�l hegyire �tbesz�lt�k a vas�rnap t�rt�nteket. Viszonylag m�g reggel volt, de egyik�k se ezzel foglalkozott, eg�sz addig, m�g Piton fel nem �llt, �s elindult �r�t tartani. Ut�na m�r kettesben folytat�dott a besz�lget�s.
– �r�l�k, hogy ilyen j�l kij�tt�k Perselusszal.
– �n is, higgye el. K�l�nleges ember, �s ahogy egyre jobban megismerem, min�l t�bb id�t t�lt�k vele, ann�l jobban �rt�kelem �s becs�l�m. �s azzal is tiszt�ban vagyok, hogy kiv�lts�gos helyzetben vagyok. �nnel van a legjobb viszonyban, �s hogy velem is ilyen… j�l b�nik… igaz�n sokat jelent nekem. Amit tegnap is tett… meg ma is… hogy ott volt mellettem…

– Ha nem venn�k sz�m�t�sba mindent, csak p�r jelenetet, �pp el�g lenne, hogy l�ssam, mennyire kedvel t�ged. P�ld�ul, mikor itt tombolt a m�dszered miatt, ahogy Greybacket csaltad csapd�ba. Vagy el�g volt �t tegnap melletted l�tni, a f�ld�n �lve �s t�mogatva t�ged. �s ahogy hallom, m�r tegez�dt�k is.
– Igen. Felaj�nlotta, �s pr�b�lom megszokni – mondta a f�rfib�rbe b�jt l�ny elgondolkodva. – Bevallom, legsz�vesebben elt�nn�k picit, de… besz�lnem k�ne Drac�val.
– Menj, pihenj, d�lut�n pedig, �r�k ut�n int�zkedem, hogy odajusson � is. Rendben? Menj, kapcsol�dj ki.
– P�r �r�ra hazaugorn�k akkor, ha nem gond. D�lre a Grimmauld t�ren leszek.

Miut�n az igazgat� elengedte, t�vozott, �s a f�hadisz�ll�sr�l indult az egyik gy�r�-zsupszkulcs�val Amerik�ba. Azonnal �tv�ltozott, �s megkeresve sz�leit vel�k t�lt�tte azt a p�r �r�t; k�zben kinyitotta sz�linapi aj�nd�kait is, amik ott v�rtak r�. Egy korai eb�d ut�n �ppen d�lben �rt vissza, �s m�r kicsivel jobb kedve volt, mint reggel. Sirius �s Remus kedves invit�l�s�ra pedig �r�mmel vel�k tartott az eb�dhez, noha nem evett, de egy te�t sz�rcs�lve apr� mosollyal besz�lgetett vel�k.

– �s te hogyhogy itt vagy, Sirius? Azt hittem, el se lehet r�ngatni Hermione mell�l – k�rdezte Chris, mire Black picit elkomorodott �s egyfajta kisfi�s arccal b�mult a t�ny�rj�ba, mint akit megszidott az apuk�ja.
– Kicsit megorrolt r�m tegnap, mert miattam k�sett az egyik �r�j�r�l k�t percet. De k�ny�rg�m! – kapta fel a fej�t, �s h�trad�lt a sz�ken. – Binns azt se venn� �szre, ha nem menne be! K�t perc! �s �gy haragudott r�m, mintha lek�t�ztem volna, hogy ne menjen.
– Van egy olyan �rz�sem, hogy valami j�val kellemesebbel tartottad vissza.
– Nem akartam, hogy k�ssen, csak elkaptam p�r percre. Arr�l nem �n tehetek, hogy annyira j� volt, hogy nem vett�k �szre az id� m�l�s�t!
– �s most nem mersz el� �llni? – kuncogott Chris, �s Remus is csatlakozott hozz�.
– De, tan�t�s ut�nra rendelt oda, azt mondta, el�bb be se merjem dugni oda az orrom, mert p�r�zra k�t, �s egy kutyah�z mellett v�gzem Hagrid kertj�ben.
Erre azt�n mindk�t hallgat�s�ga nevet�sben t�rt ki, amit el�sz�r egy durc�s fintorral fogadott, de azt�n � is elmosolyodott.
– Elv�gre, te engedted neki, hogy megneveljen, nem? Akkor meg ne panaszkodj – mondta Remus. – Legal�bbis pr�b�lkozhat vele, b�r a sikere m�r k�rd�ses. De l�tsz�lag j� �ton halad – vigyorgott. Chris ezut�n m�r t�nyleg jobb kedvvel s�t�lt a k�nyvt�rba, hogy olvasson egy kicsit.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s