Christine csak p�r pillanatnyi k�ts�gbees�st engedhetett meg mag�nak, mert tudta, professzor�nak s�rg�s seg�ts�gre van sz�ks�ge. �pp csak ellen�rizte a pulzus�t, �s miut�n kitapintotta, felpattant, �s a kandall� p�rk�ny�n l�v� hop-por�rt ny�lt. Szerencs�re a javasasszony a hely�n volt, �gy azonnal elhadarta neki, hogy mi t�rt�nt. M�g a n� felkapta a s�rg�ss�gi t�sk�j�t, amiben mindenf�le b�jital megtal�lhat� volt, Weston visszah�z�dott, �s ism�t tan�ra sz�vver�s�t ellen�rizte. B�zott benne, hogy Voldemort ak�rmi�rt is �tkozta meg, nem �llt sz�nd�k�ban meg�lni. Madam Pomfrey, amint kil�pett a kandall�b�l, egy apr�t sikkantott, s m�ris nekil�tott kider�teni, mi t�rt�nt a professzorral, �s hogy mit tehet �rte.

Westont a hideg r�zta, hogy a f�rfit �gy l�tja. Tenni akart �rte valamit, de tudta, a javasasszony kezei k�zt j� helyen van. Ahogy a n� a h�t�ra ford�totta, majd egy megid�zett hord�gyra lebegtette Pitont, � ism�t a kandall�hoz l�pett. Egy �jabb adag hop-porral az igazgat�t kereste, de most megv�rta, m�g annak feje felbukkan a l�ngok k�zt. Dumbledore, l�tva, mi folyik a b�jitalmester nappalij�ban, csak annyit mondott:
– �llj h�tr�bb, j�v�k! – �s m�r el is t�nt. P�r pillanattal k�s�bb pedig teljes eg�sz�ben l�pett ki a sz�nyegre. – Poppy! Hogy van?
– Messzebbre ment az a sz�rnyeteg, mint eddig b�rmikor… Rendbe j�n – mondta m�g �sszeszor�tott fogakkal, majd folytatta a gy�gy�t�st.

Christine mozdulatlanul �llt, �s csak a professzor arc�t n�zte. Aggodalm�ban �szre se vette, hogy jobb kez�vel a hozz� k�zel l�v� fotel h�tt�ml�j�t szor�tja. Az igazgat� is seg�dkezett a gy�gy�t�sban, �s k�z�s er�vel viszonylag hamar helyrehozt�k, amit lehetett. A javasasszony v�g�l hatalmas s�hajjal �llt fel. Piton imm�r tiszt�n, ell�tva �s… pizsam�ban fek�dt.
– Felvinn�m a gyeng�lked�re, de amint mag�hoz t�rne, porr� �tkozna – mormogta az igazgat�.
– M�rpedig �n fel fogom vinni! – csattant fel Poppy. – �r�nk�nt kell kapnia ebb�l az er�s�t�b�l, �gyhogy az lesz a legjobb, ha...
– �n megteszem – sz�lt k�zbe a fiatal boszork�ny, majd a n� szigor� tekintet�t �llva folytatta. – Ha megmondja, mennyit adjak neki, �n v�llalom, hogy �polom. �s �g�rem, sz�lok, ha gond van – tette hozz�.

– Kisasszony, maga csak az egyik kez�t tudja haszn�lni, m�gis, hogy akarja �t ell�tni? – vitatkozott Pomfrey.
– Meg tudom oldani. Ha nem �gy lenne, nem v�llaln�m.
– Poppy, jobb lesz �gy – mondta Dumbledore. – Perselus nem maradna nyugton, ha nem a saj�t lakoszt�ly�ban l�badozna. �gy es�ly van r�, hogy eleget pihen.
– Na persze!
– K�rlek, ink�bb mondd el, mi a teend� a b�jitallal.
– Itt egy m�rce. �t centiliter �r�nk�nt. Tudja, hogy kell a gyomr�ba var�zsolni? – A l�ny biccent�s�re folytatta. – J�. Kezdetben ennyi. Ha mag�hoz t�r, jobb, ha megitatja vele, m�g ha �pp hogy csak pislog, akkor is. Reggel j�v�k �s ellen�rz�m. Nem hiszem, hogy addig fel�bred, de el�fordulhat. Ha mag�hoz t�r, �s ezen k�v�l m�s b�jitalt k�r… – A javasasszony gyorsan p�r sort �rt egy apr� pergamendarabra. – Ezeket kapta. � m�g �lm�ban is tudja, mit vehet be ezek mellett. Id�nk�nt n�zze meg, van-e l�za. Kapott csillap�t�t, de ha kell, azt m�g adhat neki. Ha viszont jobban felmegy a l�za, azonnal sz�ljon.

Az utas�t�sok ut�n a n� saj�t �gy�ba lebegtette Pitont, majd betakarta. A nappaliban k�zben Dumbledore v�ltott p�r sz�t a l�nnyal, majd el�bb �, v�g�l a n� is t�vozott. Christine felvette a f�lbehagyott k�nyvet, majd zakatol� sz�vvel mer�szkedett be a professzor h�l�szob�j�ba. Meglep�dve n�zett k�rbe. Nagyon is tetszett neki. K�zpontban a hatalmas, k�nyelmesnek t�n� �ggyal, amiben a f�rfi pihent. Zavarban �rezte mag�t, mert bel�pett a b�jitalmester mag�nter�let�re, r�ad�sul ilyen �llapotban l�tta �t, de oka volt r�, �s arra koncentr�lva, hogy mindezt feladatk�nt fogja fel, kicsit k�nnyebb� tette, hogy k�zelebb l�pjen. Az �gy mell� b�v�lt egy fotelt, �s elhelyezkedve benne n�zte a most nyugodtan alv�t. Hossz� percekig m�st se csin�lt, csak figyelte, majd egy s�hajjal kezdett olvasni.

Az saj�t mag�nak b�v�lt jelz�b�b�j egy �r�val k�s�bb zavarta meg. Gondosan kim�rte a b�jitalt, �s a f�rfi gyomr�ba var�zsolta. Azt�n kez�t a homlok�ra akarta sim�tani, de megtorpant. Eddig mindig b�b�jjal ellen�rizte a h�m�rs�klet�t, de most megindult a keze. V�g�l folytatta a mozdulatot, �s �r�mmel vette, hogy nem melegebb a kellet�n�l. Visszat�rt a k�nyvh�z, �s elm�ly�lt olvas�sba kezdett ism�t. Azonban � is egyre jobban f�radt, �gy hamarosan �talak�totta a fotelt, �s egy pl�ddel betakar�zva pihent. P�rszor m�g ellen�rizte professzor�t, de a k�vetkez� adag b�jital bead�sa ut�n m�r nem b�rta tov�bb, �s elaludt. Term�szetesen a b�b�j egy �r�val k�s�bb ism�t felkeltette, �gy ell�thatta feladat�t.

Reggel hatkor, mikor ism�t beleb�v�lte a f�rfi gyomr�ba az er�s�t�t, azonnal l�tta, hogy minimum h�emelked�se van, �s az ellen�rz� b�b�j is meger�s�tette ebben. Beadott n�mi l�zcsillap�t�t, majd egy hideg vizes ruh�t fektetett a professzor homlok�ra. Nem mert visszaaludni, �gy �lmosan pislogva figyelte a professzort. �szre se vette, mikor fogta meg a kez�t. Finoman simogatta a hossz� ujjakat, �s eg�sz addig nem is fogta fel, mit csin�l, m�g a nappali kandall�ja fel�l hangot nem hallott. Riadtan �llt fel, majd �pp csak megfordult, m�r szembetal�lta mag�t a javasasszonnyal.

– J� reggelt!
– Volt m�r jobb is – motyogta m�g mindig �lmosan a l�ny.
– Borogat�s? Ezek szerint… – Nem v�rt v�laszt, azonnal elv�gzett p�r vizsg�latot. – Sokkal jobban van. Hamarosan, szerintem, fel is fog �bredni. Sosem volt nagyalv�. A b�jitalt tov�bbra is adagolja neki. Ha felkel, �s jobban lesz, ennie is kell. De b�rmit is mond, ne engedje, hogy k�v�t igyon. Tea az mehet, de ne er�set. �s ha egy m�d van r�, tartsa �gyban b�rmi �ron. Estig semmik�pp se kelhet fel, maximum a mosd�ba mehet ki.
– Ha nem marad nyugton, �rtes�tem mag�t – mosolygott halv�nyan a l�ny.
– Ezzel fenyegetheti is. Abban nem lesz k�sz�net, ha �n lej�v�k, �s nem lesz �gyban.

Miut�n a javasasszony ism�t elt�nt, egy apr� man� bukkant fel a l�ny mellett, mire � reflexb�l r�fogta a p�lc�j�t.
– Miss Weston! Mili j�tt, mert Madam Pomfrey megk�rt, hogy hozzak �nnek enni, �s Mili szeretn� megtudni, mit hozhat. Mit szeretne a kisasszony?
– �! �n… Tudod, mi az a bund�s keny�r?
– Igen, Mili tudja! – lelkendezett a h�ziman� – Szeretn� a kisasszony, ha Mili k�sz�tene p�rat?
– Megk�sz�nn�m. �s mell� te�t. Lehet�leg ment�sat, ha megoldhat�, csak ne borsment�b�l.
– �! Mili m�r megy is! – �s mire Christine pislogott egyet, a man� el is t�nt. Csendben kiosont a h�l�szob�b�l, �s le�lt a nappali kanap�j�ra. Hamarosan megkapta a reggelij�t, �s m�g elfogyasztotta, csak az j�rt a fej�ben, hogy megfogta a professzor kez�t, s�t, simogatta is.

Mikor v�gzett, a man� elvitte a mosatlant, �s biztos�totta a l�nyt, hogy k�s�bb visszaj�n, ha a professzor fel�bredt. Weston felfriss�tette mag�t, �s b�r b�b�jjal rendbe hozta mag�t, majd visszaosont a f�rfi mell� a fotelbe. �jra el�vette a k�nyvet, amit olvasott, �s belekezdett. Egy f�l �ra m�lva azonban Piton mocorogni kezdett, �gy f�lretette, �s t�rdeire k�ny�k�lve, el�rehajolva mosolygott. �r�lt, hogy v�gre mag�hoz t�rt.
– Albus? – j�tt a halk, rekedt, szinte ny�g�s-szer� k�rd�s.
– Christine Weston, uram. De ha akarja, ideh�vom az igazgat� urat.

Perselus zavartan nyitotta ki a szem�t. Meglepet�s�re nem has�tott a szem�be f�jdalom a gyeng�lked� feh�rs�g�t�l �s vil�goss�g�t�l. Nem esett nehez�re r�j�nni, hogy saj�t �gy�ban van. Minden eml�k tiszt�n �lt benne, hogy mi t�rt�nt vele. Az is, hogy �sszeesett.
– Mit keresel itt? – tette fel a k�rd�st az �t figyel� l�nynak. Egy r�sze �r�lt Westonnak, de egy m�sik azt kifog�solta, hogy ez az � h�l�szob�ja, �s az egy nagyon szem�lyes ter�let.
– �polom, ha nem gond. Ha igen, m�ris felsz�lok, Madam Pomfrey azonnal a gyeng�lked�re viszi.
– Na, nem! Nem megyek sehova! – j�tt a rekedt h�borg�s.
– Na, ez biztos, mivel �gyban kell maradnia estig.

Christine egy poh�r vizet t�lt�tt, �s Piton felt�maszkodott annyira, hogy megigya, s k�zben levette mag�r�l a borogat�st. Mik�zben visszad�lt, v�gign�zett a l�nyon.
– Hogy van a v�llad? Cser�lted az�ta a k�t�st?
– Nem, de ahhoz k�pest, hogy milyen volt, m�r jobb. �s �n? Hogy van?
– Voltam m�r jobban is – s�hajtotta a professzor, majd szem�t megd�rzs�lve igyekezett �sszeszedni mag�t. – Nem k�ne itt lenned.
– �gy �rti, nem k�ne a szob�j�ban lennem, vagy nem k�ne �polnom mag�t? E miatt igaz�n ne agg�djon. Senkinek nem fogok r�la sz�lni.
– Aludt�l egy�ltal�n?
– Egy keveset.
– Le kell cser�lni a k�t�sed. Hol a p�lc�m?

– Ne velem foglalkozzon, hanem pihenjen. – er�szakoskodott a l�ny. – Hozatok mag�nak reggelit, mit k�r?
– A p�lc�mat! – morgott a f�rfi, majd felt�maszkodott annyira, hogy maga m�g� t�ve p�r p�rn�t, f�lig-meddig �l� p�zba ker�lj�n. Azt�n az �jjeliszekr�ny�n megl�tta a p�lc�j�t, s azonnal mag�hoz is vette. Miel�tt a boszorka sz�lhatott volna, m�r mag�hoz is h�vta, amire a l�ny ell�t�s�hoz sz�ks�g volt.
– Makacs egy… Nem hagyom, hogy engem �polgasson, mikor �n rosszabbul van, mint �n.
– Azt hiszem, jobban tudom, hogy hogy vagyok. Al��rom, hogy pihennem kell, de �gyban fekve is el tudlak l�tni.
– Felt�ve, ha hagyom.
– Ne gyerekeskedj! �lj ide mell�m, �s legy�nk t�l rajta.
– Tudja mit? K�ss�nk egyezs�get! Maga reggelizik, megissza az el��rt er�s�t�f�zetb�l az adagj�t, azt�n – nyomta meg a sz�t – ell�that.
– M�g hogy �n vagyok a makacs. – A halkabb morg�s ut�n �rthet�bben sz�lalt fel. – Tudod, m�g mindig a professzorod vagyok. Ak�r b�ntet�st is kil�t�sba helyezhetn�k, ami�rt nem teszed, amit mondok.

– Fenyeget�zhet, s�t meg is b�ntethet, de ha nem akar Madam Pomfrey kezei k�z� ker�lni, elkezdhetn� sorolni, mit k�r reggelire. – Christine karba tett k�zzel �llt, �s egyik szem�ld�k�t is felh�zta.
– Pir�t�s, r�ntotta, k�v� – v�gta r� Piton.
– Pir�t�s, r�ntotta, tea. M�ris int�zkedek – mosolygott Weston.
– Azt mondtam, k�v�, nem hiszem, hogy �pp te ne jegyezn�l meg ennyit.
– �n azt is megjegyeztem, hogy a javasasszony megtiltotta, hogy k�v�t igyon.
– Nem �rdekel. K�v�t k�rek!
– K�rjen. Att�l m�g te�t kap. Esetleg kaka�? – k�rdezte pimasz kis f�nnyel a szem�ben.
– K�v�, ha nem akar t�nyleg b�ntet�st kapni.
– Akkor kezdheti tervezni, mivel is b�ntet – mondta a l�ny, �s megfordult, de �pp ekkor Mili jelent meg el�tte.
,
– Mili j�tt k�rdezni, mit hozzon a Piton professzornak. �! Uram! Mili rem�li, jobban van!
– Hozz pir�t�st, r�ntott�t �s te�t – sorolta Weston.
– K�v�t! – mordult Perselus, �s noha ideges�tette, hogy n�mik�pp any�skodnak felette, tetszett neki a l�ny hozz��ll�sa. – Hozz k�v�t!
– Ne hallgass most r�, Mili. Az �r beteg, �s Madam Pomfrey megtiltotta, hogy k�v�t igyon, �gyhogy maradjunk a te�n�l. Most hess! – legyintett a l�ny, hogy a man� menjen el, miel�tt Piton m�g folytatn� a vit�t.
– Szemtelen kis bestia! Nem f�lsz, hogy ennek k�vetkezm�nyei lesznek?
– Komolyabb gondom is volt m�r enn�l, mint hogy ilyesmit�l f�ljek.
– H�t j�. Milyen b�jitalokat kaptam? – k�rdezte a f�rfi egy s�hajjal, mire Christine �tadta neki a javasasszony list�j�t. Miut�n pedig elolvasta, egy apr� – Hm – ut�n mag�hoz h�vott egy f�zetet, amiben a boszorka a Kalapk�ra b�jitalt ismerte fel.

– Na, most m�r �lj ide mell�m! – parancsolta Piton, miut�n m�r t�l volt a reggelin, �s lenyelte az er�s�t� f�zetet is.
– Ok� – suttogta a l�ny, mert egy dolog volt egy fotelben, a f�rfi k�zel�ben �cs�r�gni, �s egy m�sik, az �gyra �lni a professzor mell�. Zakatol� sz�vvel helyezkedett el, �s leb�v�lte mag�r�l a pul�ver�t, hogy a f�rfi hozz�f�rjen a v�ll�hoz. A rajta l�v� ujjatlan p�l� v�kony anyag�n �tsejlett, hogy nem visel melltart�t.
– Mennyit aludt�l? – k�rdezte Piton, mik�zben elt�vol�totta a k�t�st, �s vizsg�lni kezdte a sebet.
– P�r �r�t.
– Azt se egyhuzamban, mert fel kellett kelned a b�jitalom miatt. – Christine csak b�lintott, majd visszatartotta a l�legzet�t, mikor a f�rfi hozz��rt a sebe melletti b�rh�z. – Teljesen beitta a b�jitalt, �s most forr� a seb. Nem v�letlen kell a h�t�s, �tkozott boszorka – morogta, de hallhat� agg�d�ssal.

Weston sz� n�lk�l t�rte az ell�t�st, majd egy hatalmas s�hajjal b�v�lte vissza pul�ver�t, mikor v�geztek. Fel�llt volna az �gyr�l, de Piton m�g megfogta a csukl�j�t.
– K�sz�n�m.
– �n is – mosolygott a l�ny, majd elkomolyodva n�zett a professzorra. – M�rges volt miattam, igaz? Az�rt b�ntotta, mert nem mondott semmit?
– Tizenk�t ember�t vesztette el egy �jjel alatt, �s senki nem tud semmit. De… Azt hiszem, jobb lenne ideh�vni Albust.
– M�ris megyek – �llt fel v�gre Christine.

Mire a l�ny vissza�rt az igazgat�val, Piton a f�rd�b�l l�pegetett az �gy fel�. Christine csak az�rt nem sz�lt, hogy �gyban kell lennie, mert mosd�ba kimehet, �s oda csak nem k�s�rheti el. Azt�n a f�rfi visszab�jt az �gyba, �s betakarta l�bait.
– Perselus… – �lt le mell� az igazgat�. – Nem akarom, hogy visszamenj m�g egyszer.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s