Christine azon r�g�dott, hogy Draco annyira csal�dott, hogy noha a s�r�l�se miatt sietett hozz�, de v�g�l nem is �rdekelte, vagy „csup�n” led�bbentette annyira, hogy el is felejtette.

– Tess�k – nyomott egy zsebkend�t a kez�be Piton, mikor lakoszt�ly�ba �rtek. Weston megt�r�lte a szemeit, �s felpillantva belen�zett tan�ra fekete szemeibe. – Ne agg�dj most miatta. Ahogy eln�ztem, eg�sz j�l fogatta.
– Tudtam, hogy ez lesz… Vagy m�g rosszabb. Csak nem hittem, hogy ilyen hamar.
– Nem tudt�l r�la, hogy az igazgat� �rhoz k�sz�lt?
– Nem – cs�v�lta a l�ny a fej�t.
– De legal�bb nem kell titkol�znod el�tte. Ezt akartad, nem? – k�rdezte a professzor furcsa hanglejt�ssel.
– Ezt – hajtotta le fej�t Christine.

Piton, egyik kez�t a l�ny h�t�ra t�ve, maga el�tt terelte egy szob�ba. Nem volt nagy, viszont minden l�tez� falfel�leten k�nyvek sorakoztak. K�z�pen egy asztal �s egy sz�k �llt. A professzor p�r int�ssel a sz�kb�l �gyat csin�lt, majd odavezette Westont, �s r��ltette.
– M�s s�r�l�sed nincs, igaz?
– �pp el�g ez is.
– Rendben. Fel kell szak�tanom, �s ki kell tiszt�tanom �ket. F�jni fog, mivel a m�reg azonnal beiv�dott. Azt kimosni m�r nem lehet. Ha kipucoltam �ket, mindegyiket be kell kennem azzal – mutatott az asztalon felsorakoztatott fiol�k k�z�l az egyikre. – Nagyon hideg lesz, �s bizseregni fog t�le legal�bb a f�l karod. De kezdj�k ezzel – ny�jtott �t egy kis �vegcs�t.
– V�rm�rgez�sre – jegyezte meg a l�ny, majd fel is hajtotta.

A k�vetkez� egy f�jdalomcsillap�t� volt, �s b�r v�rtak egy kicsit, hogy hasson, mikor Piton felszak�totta a sebeket �s belekezdett a tiszt�t�sukba, Christine elharapott egy ny�g�st, �s azt�n a leveg�t is visszatartotta. Igyekezett arra koncentr�lni, hogy ne mozogjon, mert se a f�rfit nem akarta meg�tni, vagy megr�gni net�n ellenkez�se k�zben, se a saj�t kez�nek nem kellett m�g t�bb f�jdalom. Pr�b�lt arra figyelni, hogy ha nyugton marad, hamarabb v�geznek. A professzor igyekezett, de alapos is volt. A tiszt�t�st nem v�gezhette var�zslattal, s b�r pontosan tudta, milyen f�jdalommal j�r, amit csin�l, meg kellett tennie. Mindketten fell�legeztek egy picit, mikor befejezte. Azt�n j�tt a b�jital, amit a sebbe �s k�rny�k�re kellett kenni.

– Ah! – adott hangot a l�ny, mikor a kr�m hat�s�ra azt hitte, megfagyott a keze. – Ez piszkosul hideg.
– �n sz�ltam.
– Tudom.
Christine a f�rfi kez�t figyelte, ahogy a seb�t kenegeti. L�tnia kellett, �pp�gy, ahogy a tisztogat�st is v�gign�zte, ahogy b�rta. Kellett, hogy l�ssa, mikor mi t�rt�nik vele. Egy v�ratlan �rint�s is k�pes lett volna �t kiugrasztani az �gyb�l, hogy menek�lj�n a tort�ra el�l. �gy viszont �lt, �s t�rt. Furcsa m�d, m�g legt�bb izm�t megfesz�tette, bal karj�t tudatosan igyekezett ellaz�tani.

– �gy. – Piton egy p�lcaint�ssel szoros k�t�st b�v�lt a l�ny felkarj�ra, majd feln�zett a barna szemekbe. – Ma �s holnap �jszak�ra itt kell maradnod. Addig nem v�ltozhatsz �t, mert lass�tan� a gy�gyul�st. M�g h�tf�n sem k�ne, mert meglesz a seb, de musz�j lesz, mert �r�id lesznek.
– Rendben.
– A k�t�s v�z�ll�. Ha szeretn�d, megmutatom, hol a f�rd�szoba.
– Azt hiszem, most be�rem egy tiszt�t� b�b�jjal �s azzal az altat�val – mondta k�kadtan Christine.
– Ahogy gondolod – biccentett a f�rfi, �s mikor a l�ny �tv�ltoztatta a ruh�j�t egy pizsam�ra, seg�tett neki lefek�dni. – Ha gond van, jobb k�z fel�l az els� ajt� az �n szob�m. Ha a f�rd�t keresn�d, az azzal szemben van.
– K�sz�n�m. – Piton csak biccentett, �s a betakar�dz� boszork�t n�zte, majd �tadta neki az altat�t, amit az le is hajtott. F�l�lomban m�g mondott p�r sz�t. – Tal�n elk�lne Drac�nak is egy kicsi…

A professzor csendben beh�zta maga ut�n az ajt�t, mikor kil�pett, majd egy pici t�preng�s ut�n felkapva egy fiol�t szekr�ny�b�l a mardek�ros klubhelyis�g fel� vette az ir�nyt. Ahogy bel�pett, megl�tta a kandall�ba b�mul� keresztfi�t. Mell� �lt a kanap�ra.
– Tudtad, igaz? Kezdett�l fogva. Hisz ha te is… – Nem folytatta, tudv�n nincsenek a legalkalmasabb helyen.
– Igen, tudtam. �s azt is, hogy j� ideje be akar t�ged avatni, de az igazgat� �r nem engedte. Eg�szen mostan�ig. A vallom�sod volt a felt�tel.
– Chris el�g hamar r�j�tt, hogy hol �llok. Azaz… franc tudja, minek h�vjam.
– Draco… Gyere �t hozz�m, besz�lj�nk ott. Itt nem biztons�gos.

Malfoy belement, �gy p�r perccel k�s�bb m�r a f�rfi nappalij�nak kandall�j�ban �g� t�zet n�zt�k.
– �r�l�k, hogy seg�teni akarsz minket – kezdte Piton.
– Sz�val, � is rendtag? – k�rdezett Draco, nem foglalkozva a f�rfi mondat�val.
– Igen.
– Nem is b�jitalokat f�zt�k est�nk�nt. Vagy igen? Itt van egy�ltal�n, vagy valami egy�b feladatot teljes�t?
– Nem tudom, mennyit �rulhatok el egyel�re err�l, de val�ban nem f�z b�jitalokat. Azt �n csin�lom. De valamit tudnod kell. Megismertem n�mileg az iskola el�tt. �s figyeltem az�ta is. Azon t�l, hogy… fi�nak kellett lennie… �nmaga volt. Kor�bban azt mondta nekem, hogy csak akkor fog hazudni, ha musz�j. Ha mes�lt egy gyerekkori eml�ket, vagy vicces, sz�rakoztat�, kedves volt… Akkor az �. F�ggetlen�l att�l, hogy milyen neme van. �s szeret t�ged.
– Na, persze. Vagy ink�bb kihaszn�lt, hogy ezzel k�zel ker�lj�n a mardek�rosokhoz. Elv�gre ez kellett a k�mked�s�hez, nem? – h�borgott a fi�. – Ha belegondolok, hogy mi… Hogy �n… – megborzongott. – Soha nem vonz�dtam a fi�khoz! – emelte meg a hangj�t. – � volt az els�. Megk�zd�ttem a gondolattal, az �rz�ssel, mindennel, �s most kider�l, hogy… Merlinre! Egy l�nyt szoptam le! – fakadt ki kiab�lva.
– Draco! – meredt r� Piton. Valahogy nem v�gyott ilyen inform�ci�ra, holott sejtette, mik t�rt�nhettek. – N�zd… – vett m�ly leveg�t. Legsz�vesebben azt mondta volna, felejtse el a l�nyt, de m�gsem tette. – Ha kicsit is kedveled, vonatkoztass el att�l, milyen teste van.
– De… nem megy!

– N�zd, nekem semmi k�z�m hozz�, mi van k�ztetek. De l�ttam �t, tudom, mennyire szenvedett amiatt, hogy nem avathatott be. �s ha j�l tudom, figyelmeztetett t�ged, hogy ne kezdj vele, hogy titkai vannak.
– Igen. De azt hittem… Azt hittem, valami m�sr�l van sz�. Nem tudom, b�rmi… b�rmi m�s kev�sb� lepett volna meg. De hogy l�ny…
– A l�nyokat szereted, nem? Akkor �r�lhetn�l is.
– De �… Fi�k�nt szerettem meg. �gy, ahogy volt. �s igen, a bels�j�n k�v�l a test�t is.
– Sz�val, szereted?
– Igen, de nem tudom, ezzel mit kezdjek. Amikor… azt a l�nyt megl�ttam a gyeng�lked�n… sz�p, s�t gy�ny�r�, de… eszembe sem jutott, hogy akarjak t�le valamit, mert nekem Chris kell. �s mikor kider�lt, hogy � az… el�sz�r azt hittem, �gy metamorfm�gus, hogy fi�, csak �pp l�ny is tud lenni. Azzal nem lett volna gondom. De �gy…
– Felf�jod a dolgot. Ne csin�lj bel�le olyan nagy �gyet. Ha szereted, megoldj�tok. H�tf�n ism�t fi�k�nt t�r vissza k�z�tek, �s �pp�gy kell viselkednetek, mint eddig. Nem �rulhatod el, hogy ki �.
– Merlinre… – Draco els�padt. – �… j�l van? – n�zett v�gre keresztapj�ra. Agg�d�sa tiszt�n l�tszott szemeiben. – Egy�ltal�n, hogy s�r�lt meg?
– A v�lla s�r�lt, �s ha egy m�d van r�, ker�lj�tek annak �rint�s�t. Agg�dik miattad, hogy hogyan reag�lsz, de j�l van a helyzethez k�pest. Most alszik. – Akaratlanul is a l�nyt rejt� ajt� fel� n�zett. – Reggelig nyugta van. De f�jdalmas napja lesz holnap.

– Mi t�rt�nt vele?
– Err�l nem besz�lhetek egyel�re. Besz�lek holnap az igazgat�val, �s megk�rdezem t�le, mi mindenbe avathatlak be. De most viszont, neked is j�t tenne, ha lefek�dn�l aludni.
– Mintha tudn�k…
– Tess�k – ny�jtotta a fi�nak a kor�bban zseb�be rejtett fiol�t. – � is �gy v�lte j�l j�nne neked.
– K�sz – vette el a fi�, �s kez�ben forgatva n�zegette. – Holnap besz�lek vele. B�r nem tudom, hogy. Nem gond, hogy a gyeng�lked�n egy t�k idegen l�ny fekszik?
– Nem ott van.
– Hanem? Be kellett vinni a Mung�ba? – n�zett ijedten a keresztapj�ra a fi�.
– Nem. Itt van, n�lam. Nem v�ltozhat vissza h�tf�n�l el�bb, �s nem lenne j�, ha megl�tn�k �gy. Ell�ttam, kapott egy altat�t, �s most alszik. Ha besz�lni akarsz vele, itt megtal�lod. Nyugodtabban �s biztons�gosabban tudj�tok tiszt�zni a dolgaitok. De csak reggeli ut�n gyere, el�bb nem akarlak itt l�tni. Csak �tban lenn�l.
– Rendben.
– �s most t�n�s! Aludj. Ha pedig Christ keresn� b�rki is, mondd, hogy baleset �rte a b�ntet�feladata k�zben, �s �n kezelem, de t�bbet egyel�re te sem tudsz.

Nem sokkal k�s�bb Draco m�r takar�ja meleg�ben aludt, mikor Piton m�g csendben beosont Christine ideiglenes szob�j�ba. Az �gy sz�l�re �lt, �s egy hideg borogat�st b�v�lt a l�ny homlok�ra. Sz�m�tott a l�zra. Gyeng�den megsimogatta a meleg arcot, majd kez�be vette a p�rn�n pihen� kezet. Kicsit cir�gatta a puha b�rt, majd n�h�ny �rz� �s riaszt� b�b�j elhelyez�se ut�n � is lefekv�shez k�sz�lt. Nem hazudhatott mag�nak, j� volt a k�zel�ben tudni a boszork�nyt. F�lt�keny volt Drac�ra, �s m�g egyfel�l j�t akart a keresztfi�nak, rem�lte, hogy az nem Weston.

Nem tudott r� di�kk�nt gondolni. Igaz, hogy minden �r�j�n ott volt, �s remek�l is teljes�tett, de tudta, hogy ez csak �lca, feladat, amivel Albus b�zta meg. Nem tanulni j�tt, hanem k�mkedni. �s mivel mindketten rendtagok voltak, sokkal ink�bb, mint t�rsra, bajt�rsra gondolt, nem mint di�kra. K�v�ncsi volt r�, meg akarta ismerni, v�gyott r�. Nem csak testileg, nem. A l�nyt kor�bban is okosnak, �rtelmesnek tal�lta, �s �jra bele akart mer�lni vele egy-egy t�ma kives�z�s�be, besz�lget�sekbe. Ahogy a ny�ron, a f�hadisz�ll�son is nem egyszer tett�k.

Mikor hajnalban felriadt az egyik b�b�j hat�s�ra, p�r pillanatig m�g �rezte, mennyire nyugodt �lma volt. Amint kipattant az �gyb�l, egy sz�l pizsamanadr�gj�ban �tsietett a l�nyhoz. Azonnal l�tta, hogy a l�ny a l�zzal k�zd�tt, s ennek hat�s�ra val�sz�n�leg r�m�lma is lehetett. A borogat�s a p�rn�n hevert, haja izzadtan tapadt arc�hoz, takar�ja �s leped�je �ssze-vissza volt gy�rve. A h�t�n fek�dt, �s l�that�an f�zott. Perselus azonnal cselekedett. A l�ny mell� �lve gyeng�den r�zogatta a v�ll�t, hogy fel�bredjen. Azt mondhatn�nk, m�zlija volt, hogy el tudta kapni a fel�bred� boszork�ny v�dekez� kez�t. Bal karj�t is megmozd�totta, de azt egy f�jdalmas, r�vid ki�lt�s ut�n vissza is ejtette.

– Sss! Idd ezt meg, magas l�zad van! – ny�jtott neki azonnal egy fiol�t.
Christine, n�mi seg�ts�ggel, de lenyelte a b�jitalt. M�g a hat�s�ra v�rtak, Piton rendbe szedte az �gyat, �s m�g egy takar�t b�v�lt a l�nyra. Azt�n f�lres�p�rte a nedves hajtincseket, �s visszahelyezte a m�g mindig hideg borogat�st.
– K�sz�n�m – s�hajtotta Weston.
– Aludj! – mondta Perselus gyeng�den.
– Besz�lni szeretn�k majd Dumbledore professzorral – mondta halkan a beteg, �s lassan becsuk�d� szemh�ja al�l m�g �pp r�l�tott a f�rfi meztelen mellkas�ra.
– Reggel ide h�vom.

Christine m�g �rzett egy finom simogat�st az arc�n, de azt�n a test�ben dolgoz� altat� hat�s�ra pillanatok alatt el is aludt. Mikor �jra fel�bredt, jobban �rezte mag�t. Frissebbnek t�nt, holott eml�kezve a l�zra, �s hogy leizzadt, ez meglep� volt. K�vetkez� �szlel�se az volt, hogy valaki n�zi. Azonnal kinyitotta a szem�t, igaz, csak r�snyire.
– J� reggelt! – k�sz�nt�tte Piton. – Hogy vagy?
– Jobban, de a karom piszkosul f�j, �s f�zik. A bizserg�st alig �rzem t�l�k.
– Ma m�g ilyen lesz. Felfriss�tettelek, de tal�n j�t tenne egy zuhany.
– Az biztos. Megmozd�tani se tudom a karom, de az�rt k�pes vagyok f�l k�zzel megoldani a dolgot, f�leg p�lc�val.

Piton felseg�tette a l�nyt, aki mag�hoz vette a p�lc�j�t, �s kis�t�lt a f�rd�be. A professzor k�zben tett-vett, m�g Dumbledore meg nem �rkezett, akkor le�lt vele a nappaliban. Halkan besz�lgettek, �s eg�sz addig abba sem hagyt�k, m�g Christine fel nem bukkant.
– Hozattam neked reggelit – intett Dumbledore az el�tt�k l�v� asztalra. – Enned kell kicsit, miel�tt Perselus megint kezel�sbe vesz.
A l�ny csak b�lintott, �s le�lt. Bal kez�t az �l�ben pihentetve, jobb k�zzel csin�lt mindent. A keny�rken�st ez�ttal var�zslattal oldotta meg, de azt�n eg�sz j�l boldogult. A f�jdalom azonban v�gig l�tszott rajta.

– Gondoskodtam az esti vad�szatod �ldozatair�l. Viszont am�g meg nem gy�gyul a kezed, megtiltom, hogy elhagyd a kast�lyt. – mondta hat�rozottan Dumbledore.
– De… – kezdte a l�ny. – Min�l hamarabb folytatnom kell.
– Nem – mordult fel Piton. – Nem engedem, hogy �gy harcolj. M�g akkor sem, ha nem p�rbajozni k�sz�lsz, hanem lesb�l t�madni. Sose tudhatod, mi j�n k�zbe. Ahogy most is megs�r�lt�l, legk�zelebb is t�rt�nhet valami. �s �gy rosszabbak az es�lyeid. Ne merd kitenni a l�bad a Roxfortb�l! – parancsolt r� Perselus.
– Rendben – s�hajtotta a l�ny, majd evett tov�bb.

Az a p�r falat, amit megevett, nem volt sok, de nem is v�gyott t�bbre. Christine-t nem csak a fizikai f�jdalom k�nozta. Draco miatt is gy�tr�d�tt… ahogy a fi� is miatta r�g�dott, mi�ta csak fel�bredt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s