Chris vacsora ut�n ism�t Piton nyom�ba szeg�d�tt, �s hamarosan m�r saj�t �tj�t j�rta. Mindek�zben Draco fel-al� j�rk�lt szob�jukban, �s csak akkor kapta fel a fej�t, mikor Blaise bel�pett. Ezt k�vet�en viszont ler�zta bar�tj�t, �s a kast�ly folyos�it koptatta tov�bb. Ideges volt. Ideges, mert nem tudta, hogy pontosan milyen k�vetkezm�nyekkel fog j�rni, amit tenni k�sz�l. Ak�rhogy is, de l�bai v�g�l elvitt�k c�lj�hoz, de ellen�rizve az id�t, biztos volt benne, igen sz�p kis ker�l�t tett. Farkasszemet n�zett a k�sz�rnnyel, �s m�r �pp sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, amikor meghallotta maga m�g�tt Dumbledore hangj�t.

– Engem keres, Mr. Malfoy? – Draco megfordult, �s v�g�l b�lintott. – Nos, akkor, menj�nk.
Hamarosan m�r az irod�ban �ltek, �s Malfoy idegesen meredt az el�tte �l� m�gus tal�rj�nak gombj�ra. No, nem mintha az olyan �rdekes lett volna. Hossz� percekig nem sz�lalt meg egyik�k se, �s ett�l a fi�nak az az �rz�se t�madt, hogy az igazgat� pontosan tudja, mi�rt is van ott.
– Szeretn�k seg�teni – kezdett bele halkan. K�rhetett volna � maga is seg�ts�get, s�t v�delmet, de m�giscsak Malfoy volt.
– Miben, Mr. Malfoy?
– Harry Potternek, hogy legy�zze… Voldemortot.

Feln�zve, ahogy kiejtette a nevet, pontosan l�tta az el�gedett villan�st. Igen, ki merte mondani. De a figyelm�t persze nem ker�lte el, hogy kedves mosoly ide, vagy oda, neki bizony�tania kell.
– Megtudhatom, hogy mi vitte r� erre a l�p�sre?
�s Draco mes�lt. Dumbledore k�rdezett, � v�laszolt, �s ezt t�bb, mint egy �r�n �t j�tszott�k. V�g�l el�ker�lt a Veritaserum is, �s Malfoy biztos volt benne, hogy legilimenci�val is fog tal�lkozni. Mindenbe beleegyezett. �jabb egy �ra telt el, �s az ifj� mardek�ros �gy �rezte mag�t, mint akit kifacsartak. A sz�rum hat�sa kezdett m�lni, �s m�r nem voltak �letbev�g� k�rd�sek sem. Megfelelt. Tudta, hogy meg. M�gsem volt el�gedett, �s az igazgat� sem t�nt annak, j�l j�tszott mosolya ellen�re.

– Nos, igaz�n �r�l�k, hogy nem k�veted ap�d. Mindazon�ltal, rem�lem, tiszt�ban vagy vele, hogy innent�l az �leted vesz�lyben lesz. Nem k�rek t�led m�st, csak hogy �gy viselkedj, mint eddig, �s ha valamit l�tsz, vagy hallasz, �rtes�ts. Viszont… van itt m�g valami. Tudom, hogy tiszt�ban vagy a F�nix Rend l�tez�s�vel, �s b�r mell�nk �lt�l, am�g iskol�ba j�rsz, nem l�phetsz be. Amint levizsg�zt�l, visszat�r�nk r�. Fogsz tal�lkozni tagokkal, de van, akinek m�r az elej�n be kell, hogy mutassalak.

Az igazgat� egy darab pergamenre �rt valamit, ami egy pillanat m�lva el is t�nt. Azt�n az �r�j�ra n�zett, majd hirtelen az oldals� ajt�ra, ahol meg�rz�se szerint h�rom szem�ly v�rt r�, teljesen elk�bulva. Azonban b�jitalmestere �s legifjabb k�me m�g nem jelentkezett, pedig a h�rom �ra m�r lej�rt. Kezdett agg�dni. Az �zenetre v�lasz helyett maga Piton �rkezett. Egyb�l �szrevette Drac�t, de azt�n Dumbledore szemeibe n�zett.

– Besz�ln�nk k�ne.
– M�ris. Mr. Malfoy, v�rjon itt, addig igyon egy kis te�t – b�v�lte a fi� melletti asztalra az italt. – J�l fog esni.

A k�l�nszob�ba z�rk�zva megtorpantak. A h�rom hal�lfal� mell� �pp ekkor �rkezett egy negyedik.
– Ahogy eln�zem, Chris belelend�lt a dologba. Gondolod, hogy bajban van? – k�rdezte Piton.
– Nem �zent? – A nemleges fejcs�v�l�s ut�n elgondolkodva figyelte a foglyokat. – Ki tudja, hol van, lehet, nem tud. Viszont, ha �ket idek�ldte, a p�lc�ja m�g megvan.
– Lehet, hogy eljutott egy t�borba. Ezek a rangl�tra legalj�n vannak. Ha j�l l�tom… – hajolt le az �jonnan �rkez�h�z, jobban megn�zte ruh�zat�t, majd az arc- �s k�zh�m�rs�klet�t. – Hidegben volt, a legval�sz�n�bb, a hegyi t�bor. Akkor viszont m�g j�het vend�g, mert ott j� p�ran vannak.
– Voldemort?
– Nem tudom, szerintem nincs ott. Nem l�tom ok�t, de sose tudni.

– Ismerve a m�dszereit, nem fedi fel mag�t, m�g nem musz�j, �s am�g lehet, h�tulr�l t�mad, egyes�vel leszedve �ket. De ha harcba keveredik…
– Ezekkel, elb�nik, de ha van ott p�r er�sebb is… Rem�lem, nem csin�l h�lyes�get, �s ink�bb visszaj�n, miel�tt k�ts�ges kimenetel� akci�ba kezdene. Arr�l volt sz�, hogy nem marad t�vol sok�ig.
– De ha j�k az es�lyei, �rthet�, ha �gy d�nt, marad m�g.
– Mit keres itt Draco? – terelte hirtelen a sz�t a f�rfi, �s az ajt�ra mutatott.

– Csatlakozott hozz�nk. Felaj�nlotta seg�ts�g�t. Kik�rdeztem, �s teljesen biztos vagyok benne, hogy j� sz�nd�k�. Szeretn�m, ha te is besz�ln�l vele.
– Term�szetesen.
– Mr… Westonnak meg�g�rtem, hogy leleplezheti mag�t, ha ez bek�vetkezik, �s b�r h�zn�m m�g egy kicsit a dolgot, azt hiszem, nem lenne b�lcs dolog. Ha visszat�r, megadom neki az enged�lyt, de onnant�l kezdve figyeln�nk kell, mert ha net�n Mr. Malfoy rosszul reag�lna, l�pn�nk kell.

P�r perc m�lva, n�h�ny egyeztet� mondat ut�n visszat�rtek az irod�ba, �s mikor az igazgat� le�lt az asztala m�g�, Piton helyet foglalt a keresztfia mellett. Annak arc�t f�rk�szte.
– Piton professzor a Rend tagja.
– Hogy? – d�bbent meg Draco, �s elkereked� szemekkel n�zett a f�rfira. – Te… k�m vagy – �llap�totta meg.
– Igen.
– Mi�ta?
– R�g�ta.

N�h�ny, szint�n r�vid mondat ut�n hosszabb monol�gok is voltak, de a k�t f�rfi id�r�l id�re �sszen�zett, �s agg�dva figyelt�k az �r�t. V�g�l �gy t�nt, a b�jitalmester k�rd�sei is elfogytak. Draco �pp enged�lyt k�rt volna a t�voz�sra, mert igencsak f�radt volt, �s p�rja mell� akart v�gre fek�dni, aludni, �lvezni a test�t. Mivel Piton j� ideje otthagyta a pinc�t, az�ta Chris, v�lem�nye szerint, nyolcszor lezuhanyozhatott �s kilencszer elaludhatott. B�r rem�lte, hogy megv�rja az ut�bbival. Szerette volna, ha sz�m�t annyit, hogy agg�djon �rte a fi�, ha nem tal�lja a k�rny�ken. �m, miel�tt megsz�lalhatott volna, a javasasszony feje bukkant fel a kandall�ban.

– Albus… �! Perselus! Mr. Weston megs�r�lt – mondta gyorsan, majd idegesen harapott az ajk�ra, ahogy megl�tta Malfoyt, aki a bejelent�s�re szint�n ijedten n�zett r�. – J�jjenek a gyeng�lked�re! Min�l el�bb! – Azzal elt�nt.
– Draco, menj vissza a klubhelyis�gbe – mondta Piton, mik�zben m�r mindannyian talpon voltak.
– De…

Miel�tt tov�bb ellenkezet volna, Draco m�r k�v�l is tal�lta mag�t az irod�b�l. �m azonnal fut�snak eredt. Csak nem gondolt�k, hogy egy ilyen inform�ci� ut�n � nyugisan fog �cs�r�gni? �m, m�g � futott, a k�t f�rfi egy pillanat alatt a gyeng�lked�re �rkezett. Kil�pve Poppy irod�j�b�l meg is l�tt�k a javasasszonyt, aki f�lre�llva odaengedte a k�t f�rfit az �gy sz�l�n �cs�rg� fi�hoz. Chris fels�test�n egy pul�ver volt, de annak bal karja a v�ll�t�l kezdve le volt szak�tva. Felkarj�n h�rom p�rhuzamos, m�ly v�g�s �ktelenkedett. �sszeszor�tott foggal markolta a leped�t a jobb kez�vel, m�g a balt igyekezett meg se mozd�tani.

– Chris! – sietett el� Piton, majd a sebeket n�zte.
– H�rom�g� t�r – sziszegte a fi�.
– Bella. – A professzor hangja gy�l�lettel teli volt, ahogy felmordult. – �s mindh�rom �l m�reggel bevont. H�rom k�l�nb�z�vel.
– Lelepleztek? – k�rdezte az igazgat�.
– Nem l�ttak. J�l haladtam, csak… – Felszisszent, ahogy tan�ra a sebek k�rny�k�t vizsg�lgatta, �s hideg ujj�val a forr�, f�j� b�r�hez �rt. – Az utols� hal�lfal� elt�n�s�t �szrevett�k, �s vakt�ban kezdtek �tkoz�dni. L�thatatlan voltam, �s �t is v�ltoztam volna, de a rengeteg �tok k�z�tt ez eltal�lt. Azonnal aktiv�ltam a zsupszkulcsot. De meg�rte. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat el tudok fogni.

– Egy tucat hal�lfal�, de m�gis jobban �r�ln�k, ha �p b�rrel meg�sztad volna – s�hajtotta Dumbledore. – Tudod kezelni, igaz, Perselus?
– Igen – motyogta a f�rfi, aki m�g a „tucat hal�lfal�” megjegyz�sen �mult. – A gond csak az, hogy �t kell v�ltoznia.
– Mi? – �rtetlenkedett a di�k.
– M�ghozz� most, ha m�g haszn�lni akarod a kezed – mordult fel a f�rfi. – Sokkal f�jdalmasabb �s lassabban gy�gyul, ha nem vagy �nmagad.
– De… – Chris k�rd�n n�zett az igazgat�ra, aki b�lintott.

Egy pillanattal k�s�bb m�r Christine �lt el�tt�k, majd Piton �s Poppy befektett�k az �gyba. Dumbledore pedig t�vozni k�sz�lt, mondv�n, int�zkednie kell a hal�lfal�kkal kapcsolatban. Azt viszont m�g meghagyta, hogy a b�jitalprofesszor, amint lehet, vigye mag�val a l�nyt a lakoszt�ly�ba, mert nem maradhat a gyeng�lked�n. Az id�s m�gus �pp kil�pett volna, mikor Draco benyitott. Visszafordulva l�tta az ijedt boszork�t, apr� biccent�ssel adta meg neki az enged�lyt, majd t�vozott.

Christine k�ts�gbeesetten n�zett Drac�ra, majd Pitonra. Nem �gy akarta. Nem most, nem belepottyanva a k�zep�be. A fi� k�zelebb sietett, majd �rtetlen�l n�zett r�, v�g�l a f�rfira. A l�ny leveg�t se b�rt venni. Gyomra g�rcsben, torka elszorult, s�rni akart, �s a karj�ban l�ktet� f�jdalom se seg�tett.
– Professzor! – kezdte Malfoy. – Hol van Chris?
Piton len�zett a l�ny k�ny�rg� szemeibe, de mit tudott volna � seg�teni?
– Mintha azt mondtam volna, hogy menj a klubhelyis�getekbe.
– De… Ha megs�r�lt…

Christine sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de hang nem j�tt ki a tork�n. K�nnyei m�r el�rasztott�k a szem�t. Egyet pislogott, mire k�t oldalt k�t kis cs�pp folyt v�gig az arc�n.
– Draco… – Rekedt, halk hangj�ra a fi� jobban megn�zet �t. Azt�n elkerekedtek a szemei. Aznap este nem el�sz�r.
– Ezek… az � ruh�i. A ruh�k miatt t�vesztett�k �ssze vele? – k�rdezte a tan�r�t.
Piton p�r b�b�jjal kellemes h�v�st vont a l�ny sebes�lt karja k�r�, �s a l�ktet�s is cs�kkent kicsit.
– Kapsz t�z percet. Nem t�bbet. A v�rz�st el�ll�tottam. Megyek, �sszek�sz�tem, ami kell, azt�n ell�tlak. A sebet �jra fel kell majd szak�tanom, de… �gy v�lem, most ink�bb id�t k�rsz. – A l�ny h�l�san b�lintott. A fizikai f�jdalom nem �rdekelte �pp ekkor. A sz�v�t szor�t� vas�k�l jobban aggasztotta. Piton �s Madam Pomfrey magukra hagyta, �s Draco tov�bbra is �rtetlen�l n�zett r�.

– Draco… �n vagyok Chris. – Halkan, de �rthet�en siker�lt kiny�gnie. Azt�n v�rta a hat�st.
– Hogy mi? Te… Meg�tkoztak valamivel? Ki v�ltoztatott �t?
– Nem… N�zd… – Megpr�b�lt fel�lni, de ny�gve adta fel, mert a f�jdalom visszatartotta. Egy apr� moccan�s is el�g volt hozz�. – Metamorfm�gus vagyok – mondta, �s rem�lte, p�rja nem kezd el ord�tani. De meglepte.
– �. Sz�val ezt titkoltad? Hogy �t tudsz v�ltozni? Hm. Ha tudom, hogy l�ny is tudsz lenni, lehet, m�g el�bb esek neked. – Weston felny�g�tt a f�lre�rt�s miatt.
– Draco! �n l�ny vagyok – Nem mert feln�zni. Lehunyt szemmel v�rta a reakci�kat.

De a sz�kes�g nem sz�lt. Hossz�-hossz� pillanatokig csak a tekintet�t �rezte a l�ny. V�g�l feln�zett r�, mire az lerogyott az �gy melletti sz�kre.
– L�ny vagy – motyogta, �s pislog�s n�lk�l meredt maga el�.
– A nevem Christine Weston.
– De… mi�rt?
– Miel�tt v�laszolok… J�rt�l Dumbledore-n�l, igaz?
– Honnan tudod?
– K�l�nben nem engedn�, hogy elmondjam, ki vagyok.

P�r pillanatig csend volt, majd a boszorka er�t vett mag�n, hogy besz�ljen.
– Az�rt ker�ltem Roxfortba, hogy a mardek�rosok k�zt k�mkedjek. Az igazgat� �gy v�lte, �s egyet�rtettem vele, hogy fi� alakban jobbak az es�lyeim. Nem gondoltam, hogy k�zben… elcs�bulok.
– �! Merlinre! �n egy l�nyt… – Nem fejezte be, de Christine �rtette… Elpirult.
– Draco, �n… sajn�lom. Meg akartalak �ll�tani, de… t�l j� volt, �s… �s tudom, hogy nincs ments�g. Nem mondhattam semmit… �s te olyan �rj�t� volt�l! K�rlek! Ne haragudj r�m!

Malfoy megfesz�lve szor�totta �k�lbe a kezeit, de nem m�rgesnek l�tszott, sokkal ink�bb csal�dottnak. Nem v�laszolhatott, mert Piton visszat�rt.
– A l�togat�snak v�ge. Draco, most m�r t�nyleg menj vissza a szob�tokba. Gondolom, tiszt�ban vagy vele, hogy mindezt nem mondhatod el senkinek. – A fi� b�lintott, �s kiismerhetetlen arccal fel�llt.
– Draco… – ny�lt ut�na Christine, �s igyekezett kiz�rni azt a f�jdalmat, ami a mozg�st�l r�t�rt. A fi� az �gy v�g�ben fordult vissza.
– Nekem ez �gy sok… Gondolkoznom kell – mondta, de nem n�zett a l�ny szemeibe, ink�bb csak az �gy sz�l�re. – Sajn�lom – mondta halkan, majd lehajtott fejjel elsietett.

Christine nem l�tott a k�nnyeit�l, �s csak egy meglep�en gyeng�d, meleg hang z�kkentette ki egy kicsit.
– Gyere! Rendbe kell hozni a sebeid.
F�lig k�bultan hagyta, hogy a kandall�n �t a pinc�be vigye a f�rfi. A f�jdalma visszat�rt, de semmis�gnek �rezte sz�v�hez k�pest.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s