- Avada Kedavra! – �v�lt�tte Voldemort felb�sz�lten, mik�zben Harry egy gyors „Capitulatus”-t motyogott. Mindketten v�rt�k, hogy a k�t �tok tal�lkoz�s�val mi lesz a v�gs� k�zdelem kimenetele, egyik�k teljesen biztos volt a siker�ben, a m�sik csak rem�nykedett benne. �gy�l�v�s szer� zaj hallatszott, s test�ket h�feh�r, vak�t� f�ny vette k�r�l.
Harry �rezte, hogy megperd�l a saj�t tengelye k�r�l, majd emelkedni kezdett a teste, n�h�ny m�sodperccel k�s�bb pedig valami puh�n landolt, �l� helyzetben. Teljesen biztos volt benne, hogy meghalt �s �tker�lt a t�lvil�gra. Mindenesetre a sebhely�ben l�ktet� f�jdalom megsz�nt, sebes�lt v�gtagjait k�nny�nek �rezte, egyszer�en remek�l volt. Az�rt sajn�lta egy kicsit, hogy t�bb� nem l�thatja a bar�tait, akiket most Voldemort k�nye-kedve szerint k�nozhat. Azt�n hamarosan egy k�rvonal kezdett kibontakozni k�r�l�tte, b�r nem l�tott t�l j�l a k�dben, a szem�vege n�lk�l. Felt�p�szkodott �s elindult az alak fel� – hogy azt�n k�ts�gbeesetten h�tr�ljon egy l�p�st.
- Ez nem lehet...
Voldemort – pontosabban Tom Denem – fiatal, emberi alakja �lt el�tte a f�ld�n.
- Potter! - sziszegte. - Mi a fen�t csin�lt�l?! Hol vagyunk?!
- Eddig azt hittem, a Mennyorsz�gban – mondta Harry undorodva -, de akkor te nem lenn�l itt.
- G�nyol�dj csak, �gyis mindj�rt halott leszel.
Voldemort �rdekl�dve figyelte v�kony k�zfej�t, amely most a hullasz�n helyett r�zsasz�nes �rnyalatot �lt�tt. Pupill�i kit�gultak a meglepet�st�l, az arc�hoz kapott �s r�m�lten tapogatta v�gig „�jdons�lt” orr�t, majd belet�rt holl�fekete haj�ba. Kecses mozdulattal felegyenesedett, majd k�rben�zett a talajon a p�lc�ja ut�n kutatva.
Meglepetten vett�k �szre mindketten, hogy egy vir�gos r�ten �llnak.
- Tal�n m�r mindketten halottak vagyunk, sz�val nem igaz�n �rintenek meg a fenyeget�z�seid.
- �N NEM VAGYOK HALOTT! - �v�lt�tte Tom Denem. - Az kiz�rt, �n vagyok a Vil�g Ura!
- Higgy csak, amit akarsz. L�tni sem akarlak t�bb�.
Harry �vatosan elindult az ellent�tes ir�nyba, �s �tkozta az �tl�thatatlan k�d�t, amelyben bukd�csolt.
- Tudod, Harry, t�lem nem olyan k�nny� megszabadulni – hallotta p�r pillanattal k�s�bb a f�le mell�l.- Ideje visszat�rn�nk a Roxfortba, hogy a sz�nalmas kis bar�taid szeme l�tt�ra oltsam ki az �leted. Durv�n megragadta a fi� felkarj�t, �s maga el� r�ngatta. A fi� felszisszent, felk�sz�lve a f�jdalomra, de nagy meglepet�s�re semmit sem �rzett.
- POTTER?! - mordult fel a s�t�t var�zsl�. - Elt�nt a sebhelyed?
Harry a homlok�hoz kapott �s ujjait v�gigh�zta a hegen – pontosabban csak a hely�n, mivel a szok�sos, �rdes fel�let� forrad�st sehogy nem tal�lta. Ez hihetetlen, gondolta.
- M�g jobb – mosolyodott el �rd�gien Tom. - Ez azt jelenti, hogy megsz�nt a k�tel�k k�z�tt�nk.
- V�gre egy j� h�r.
- Ne �r�lj annyira, k�ly�k!
Voldemort megpr�b�lt hoppan�lni, de nem siker�lt. Tehetetlen d�h�vel nem tudott mit kezdeni, �v�lteni kezdett.
- Nem kell �gy kiakadni – komment�lta unottan Harry. - Mondtam, hogy meghaltunk, sz�val ak�rhogy d�h�ngsz, innen nem juthatsz vissza.
Voldemort ez�ttal a tork�n�l fogva ragadta meg.
- L�gy okos fi�, Harry �s fogd be a sz�d! �gy tal�n nyerhetsz n�h�ny percet.
Potter k�nnyed�n el�t�tte mag�t�l a Nagy�r kez�t.
- M�r nincs hatalmad felettem. Most megyek, semmi kedvem az �r�kk�val�s�gig a te hitv�ny k�ped n�zni.
- Kezdesz t�lz�sba esni, Potter. Lassan r�k�nyszer�tesz, hogy a k�t kezemmel fojtsalak meg!
- Ebben a mostani testedben el�g neh�z lenne – mondta Harry �s siet�sen tov�bbindult.
Voldemort szorosan a sark�ban maradt.
- Ne gondold, hogy...
- M�r �gyis mindegy, Denem, nem �l a j�slat, �gyhogy ak�r le is sz�llhatn�l r�lam.
- Ne sz�l�ts �gy! - f�jta Voldemort.
A k�d ritkulni kezdett k�r�l�tt�k, a mez�t bebor�totta a napf�ny. A hirtelen vil�goss�gt�l �sszerezzentek. V�gtelen r�nas�g t�rult el�j�k, a vad r�t k�r�l�lelte �ket.
- Utolj�ra k�rdezem, k�ly�k – fenyeget�z�tt k�ts�gbeesetten a Nagy�r. - Hov� hozt�l minket?!
- Nem tudom, de nem is igaz�n �rdekel. A l�nyeg, hogy m�r nem tudsz �rtani azoknak, akiket szeretek.
- Hidd el, �n b�rmire k�pes vagyok. - Voldemort szemei megvillantak. - Nincs itt senki, hogy megv�djen, Harry, �gyhogy jobb lesz, ha sz�t fogadsz!
A fi� megvonta a v�ll�t �s tov�bb indult. A horizont v�gtelennek t�nt, � m�gis elhat�rozta, hogy elmegy a legv�g�re. B�rhov�, csak megszabaduljon legnagyobb ellens�g�t�l. Sikertelen�l, ugyanis a Nagy�r – Tom Denem huszon�ves k�r�li test�ben �gy k�vette, mint egy r�m�lt kiskutya. Mindketten �rezt�k, hogy a m�gia kiveszett bel�l�k �s ez igencsak megnehez�tette a dolgokat.
- Teh�t meg�rkeztetek – hallatszott egy v�kony hang a h�tuk m�g�l. Vesz�lyesen egyszerre fordultak sarkon. Egy �t�ves k�r�li kisl�ny �lt a f�ben, vil�gosk�k tal�rban, aranybarna f�rtjei tr�f�san hullottak a szem�be. Harry �lm�lkodva, Voldemort undorral n�zett a gyermekre, akit mindez hidegen hagyott: sz�lesen mosolyogva figyelte �ket.
- Ne... haragudj – kezdte Harry. - Meg tudn�d mondani, hogy mi ez a hely?
- H�t persze, Dalerei birodalma, amelyet a Nagy Merlin teremtett a gyermekeinek. Ti is az � lesz�rmazottai vagytok, csak �gy l�phettetek be ide!
- Kit �rdekel hogy jutottunk be?! - d�h�ng�tt Voldemort. - Azt mondd, hogy juthatunk ki! Jobb, ha nem pr�b�lsz meg �tverni, k�l�nben nagyon megb�nod!
A kisl�ny megforgatta a szemeit.
- Itt minden m�s, mint a F�ld�n. Csak �gy lehet visszajutni, ha ellenszeg�lt�k a v�gzeteteknek.
- A l�nyeget, T�nd�rke – g�nyol�dott a S�t�t Nagy�r. - Ma m�g ki kell v�geznem n�h�ny tucat semmirekell�t �s meg kell szerveznem az �j hatalmat!
- Csak �vatosan, „S�t�t Nagy�r” – nevetett a gyerek. - Tudod, itt nincs hatalmad, ugyanis Aty�nk ereje elnyomja mindenki m�s�t. �r�lhetsz, ha ma estig siker�l �tjutnotok a mez�n, b�r nem hinn�m, hogy a Nagy Merlin t�l k�nnyen visszaengedne. Nyolcsz�z �ve v�r r�tok.
- Merlin? R�m v�r meg... R�? - pislogott Harry.
- Igen – b�lintott a kisl�ny. - �s szerintem jobb lesz, ha most velem j�tt�k. Innen m�g �gysem jutott vissza senki!
Voldemort inger�lten j�rk�lni kezdett, majd val�sz�n�leg elgondolkodott a lehet�s�gen, hogy r�t�madjon a kis l�nyre - amib�l aligha sz�rmazhatott volna haszna.
- El�ttem nincs lehetetlen! - �v�lt�tte felb�sz�lten, a tekintet�t a gy�l�lt kis t�l�l� �s a pimasz kisl�ny k�z�tt v�ltogatta, mintha csak azon morfond�rozna, hogy melyikkel v�gezzen hamarabb.
- El kell hogy keser�tselek – vonta fel a f�l szem�ld�k�t a l�ny. - Nem hittem volna, hogy Voldemort Nagy�rnak ilyen neh�z a felfog�sa. �rtsd m�r meg, hogy nincs var�zser�d.
Az eml�tettnek elkerekedtek a szemei: nem el�g, hogy egy k�ly�k a nev�n merte nevezni, de m�g szemtelen�l is besz�lt vele.
- �s mindennek a tetej�ben – folytatta szemrebben�s n�lk�l -, nem hinn�m, hogy Harrynek sz�nd�k�ban �llna seg�teni neked.
- Kit �rdekel Potter?! - Voldemort m�r alig b�rt uralkodni mag�n. - M�g jobb is, ha itt marad, egy gonddal kevesebb. Lesznek m�g b�ven a dr�ga bar�taib�l, akiknek m�g gondj�t kell viselnem!
- Egyet kell �rtenem, t�nyleg neh�z a felfog�sa – s�hajtott Harry. - Ha figyelt�l volna, Denem, m�r mondtam, hogy nem �rhetsz hozz�juk. Fel�ldoztam magam �rt�k, sz�val – hacsak nem akarod ugyanazt a hib�t elk�vetni – m�r nem tehetsz vel�k semmit!
- NE H�VJ �GY K�LY�K! - ragadta meg a fi� szakadozott �lt�z�k�nek a v�ll�t. Az anyag a kez�ben maradt, amikor a fi� h�tr�lt egy l�p�st.
- A helyedben nem tenn�m – mondta g�nyosan a kisl�ny.
Voldemort hitetlenkedve pillantott le r�.
- Nem igaz, hogy mindent ezerszer kell elism�telnem! A F�ld�n – nem �lhet az egyik, am�g �l a m�sik -, itt ha az egyik�t�k meghal, akkor a m�sik is.
A k�t f�rfi �gy n�zett r�, mintha megbolondult volna.
- Vagyis csak meg kell halnom, �s Neki is annyi? - gondolkodott hangosan Harry.
A S�t�t Nagy�r a fog�t csikorgatta. Nem akarta elhinni, hogy Potterhez van k�tve az �lete.
- Itt maradsz – utas�totta Voldemort, �s megragadta a fi� csukl�j�t. - Nos, rendben. Akkor most sz�pen elmes�led nek�nk, kisl�ny, hogy juthatunk vissza. Ha nem... felk�sz�lhetsz a legsz�rny�bb hal�lra, amir�l m�g �lmodni sem mern�l. �s nincs sz�ks�gem a p�lc�ra, �n an�lk�l is legy�zhetetlen vagyok.
Fekete szemeivel szinte �td�fte a gyermeket.
Az csak – �gy t�nt – j�l sz�rakozik a d�hkit�r�s�n.
- Egy barlangon �t lehet �tjutni, de m�g hossz� �t �ll el�ttetek. El�re sz�lok, eddig m�g senki nem �lte t�l, �s ha elkapnak, Urunk el� visznek majd. Ez k�l�n�sen neked lenne hopp�, Voldy.
- HOGY MERSZ...?
- A ti esetetekben k�l�n�sen neh�z a helyzet – fordult Harry fel�. - Ha egyik�t�k elbukik, vele v�sz a m�sik is. Tudom Harry, hogy te m�r elfogadtad a hal�lt, �s hogy m�sodszor is k�pes lenn�l fel�ldozni magad, csak hogy ez a sz�rny� alak ne �rthasson a szeretteidnek, de a jutalom, amit a kapun�l tal�ltok, k�rp�tolhat minden�rt.
- Honnan tudsz ennyi mindent r�lam? - k�rdezte Harry d�bbenten. A kisl�ny szinte a fej�be l�tott.
- A kapun�l teljes�lhet k�t k�v�ns�god, az �r aj�nd�ka ez az els� �tl�p�nek. Ak�r a sz�leid �let�t is k�rhetn�d.
- Mi...?
- Kecsegtet�, ugye?
Sand�n Voldemortra pillantott.
- T�ged ink�bb m�r meg sem k�rdezlek, mit k�v�nn�l... Sok szerencs�t nektek, sz�ks�getek lesz r�!
A kisl�ny egy pillanattal k�s�bb elt�nt.
A Nagy�r lehas�tott tal�rj�b�l egy sz�les cs�kot, �s miel�tt feleszm�lhetett volna, lefogta Pottert �s �sszek�t�zte vele a karjait.
- H�, mit csin�lsz? - pislogott a fi�.
- Eszemben sincs hagyni, hogy b�rmif�le k�rt t�gy benn�nk, ha m�r a nyomorult �letedhez vagyok k�tve!
- Visszahozhatn�m a sz�leimet, ez el�g indok arra, hogy ne akarjak meghalni! Te meg �gysem tudsz meg�lni, ha m�r visszat�rt�nk sem.
- Ne ingerelj fel, k�ly�k, mert megkeser�l�d! Sz�mtalan m�don meg tudlak k�nozni �gy, hogy k�zben ne leheld ki a lelked! Egy�bk�nt sem hiszem el teljesen, hogy az a kis pimasz nem csak meg akart menteni t�lem ezzel a mes�vel – morgott d�h�sen, majd elindult egyenesen, Harryt pedig maga mellett tuszkolta. - Sajnos, mivel ezt az apr�s�got nem �ll m�domban kider�teni, ink�bb figyelembe veszem ezt a lehet�s�get is.
Harry ink�bb megtartotta mag�nak a mondand�j�t, k�zben pedig �gyesen kib�jtatta a kezeit a k�telek k�z�l, persze csak �gy, hogy Voldemort ne vegye �szre.
Most b�rki m�ssal sz�vesebben lett volna, mint ezzel az undor�t� f�reggel. �lete leghosszabb �s legnehezebb �tja �llt el�tte, de a k�t k�v�ns�g azonnal meggy�zte. K�v�nhatn�, hogy a mellette l�pdel� f�rfi soha ne sz�lessen meg, akkor minden m�sk�nt lenne. �ln�nek a sz�lei, a bar�tai. Mindenki, aki ennek a kegyetlen h�bor�nak lett az �ldozata. Igen, ezt fogja k�v�nni, de ehhez el�sz�r valahogy meg kell akad�lyoznia, hogy...
Egy: Voldemort meghaljon, mert akkor neki is v�ge – m�r ha az a furcsa kisl�ny igazat mondott egy�ltal�n.
Kett�: hogy Voldemort el�tte l�pjen a c�lba, mert akkor csak m�g t�bbet rontana a helyzeten a minden bizonnyal �nz� �s s�t�t k�v�ns�gaival.
�s h�rom: meg�rj�tse a tudat, hogy ki kell b�rnia az utat legnagyobb ellens�g�vel, akinek m�g a l�tv�ny�t�l is �sszeszorult a gyomra.