Tom Denem el�g esetlen�l mozgott �j test�ben, hab�r az alkata nem sokban t�rt el az el�z�t�l – ett�l f�ggetlen�l Harryt vasmarokkal tartotta maga mellett, hogy a fi�nak m�g csak es�lye se legyen megsz�kni.
- Meg�llhatn�nk egy pillanatra? – morgott Harry, persze el�re sejtette, hogy rem�nytelen�l. D�h�sen pillantott ellens�ge arc�ra.
�szre sem vette, hogy elkezdte mag�ban tanulm�nyozgatni a Nagy�r jelenlegi von�sait, amelyek – be kellett vallania, nem is tasz�tott�k annyira, mint az el�z� teste.
- Na ne! - dorg�lta mag�t. - Ilyesmire m�g gondolnom sem szabad! � Voldemort, nem szabad b�mulnom!
De valahogy... nem tudta levenni a tekintet�t a mark�ns f�rfiarcr�l. � lenne h�t a vil�g legs�t�tebb m�gusa?
Voldemort meg sem hallotta a fi� hozz� int�zett k�rd�s�t. �r�k �ta gyalogoltak a v�gtelennek t�n� r�ten, de a szeme el�tt lebeg� S�t�t Birodalom k�pe, amelyben � a vil�g egyetlen Ura - er�sen �szt�n�zt�k a tov�bbhalad�sra. Mag�ban m�ris azt tervezgette, hogy melyik hal�lfal�j�t milyen kit�ntet�ssel jutalmazza. Alig b�rt a d�h�vel, amikor arra gondolt, h�ny h�s�ges szolg�ja veszett oda az �tk�zetben. Sebaj, ha megszerzi azt a k�t k�v�ns�got, m�rpedig mi�rt ne szerezn�, majd fel�leszti mindegyiket.
Azt�n a muglik leig�z�sa az els�dleges c�l, s�t, nem is: a megmaradt Dumbledore-im�d� sz�nalmas l�zad�k kiv�gz�se! Ebben k�m�letlen volt.
A miniszt�rium �p�lete t�k�letesen megfelelne a hal�lfal�-gy�l�sek lebonyol�t�s�hoz, a Roxfortban pedig – hogy valamennyi az�rt megmaradjon a hagyom�nyokb�l – nagyszer� kik�pz�k�zpont lesz majd a leend� alattval�inak. M�g els��vesk�nt megkapj�k a s�t�t jegyet, ez al�l nincs kiv�tel. A beoszt�s hely�re – erre m�r nem lesz sz�ks�g, hiszen minden di�k a mardek�r h�zba ker�l – �pp bef�r eme tiszteletrem�lt� szimb�lum kioszt�sa.
Azt�n az Azkabant ak�r le is rombolhatn�k – felesleges, a dementorok m�r r�g�ta az � szolg�i, b�rhov� mehetnek, ahov� csak kedv�k tartja, akik az �tj�ba �llnak, azokat pedig egy pillanat alatt elteszi l�b al�l. Egy fikarcnyi es�lyt sem ad nekik, hogy m�g a v�g�n megsz�kjenek!
Csod�latos lesz a Birodalma, mint az �lmaiban! A Potter k�ly�k meg, amint kijutnak innen
azt is megb�nja majd hogy egy�ltal�n megsz�letett. Ha m�g sokat panaszkodik itt neki, ink�bb el�bb, mint ut�bb. De mi a szerencs�tlen Merlin szak�ll�t b�mul rajta? Az igaz, hogy val�sz�n�leg eg�sz m�shogy fest a r�gi test�ben, � mag�t is meglepte az �tv�ltoz�s, de h�t ennyire az�rt nem v�ltozhatott meg!
Potter m�g mindig mereven n�zi... az Avada vinn� el! M�g egy perc, �s komolyan agyoncsapja! A k�ly�k csak nem t�g�t. Csillog� z�ld szemeivel...
CSILLOG�?! Mi a hal�l�rt �rdekli �t, hogy milyen a szeme? �gy t�nik, t�nyleg kezd meg�r�lni, most m�r nem csak tetteti. A fi� m�g mindig tanulm�nyozza, kicsit f�lrebillenti a fej�t, a sz�j�t laz�n elt�tja. Eddig b�rta!
- MI A FEN�T B�MULSZ, K�LY�K?! IDEGES�TESZ! - sziszegte d�h�sen.
- Csak azon gondolkodtam, hogy �gy m�r nem is vagy annyira f�lelmetes – jegyezte meg pof�tlanul.- R�ad�sul most, hogy var�zser�d sincs...
- Na ide figyelj...!
A f� elt�nt a l�buk al�l �s sz�rk�sk�k k�vek vett�k �t a hely�t. Meredek sziklafal tornyosult el�tt�k. Megd�bbenten n�zt�k a jelens�get, amely egy pillanattal azel�tt m�g sehol sem volt.
- M�sszunk fel – s�hajtott Harry.
- Sok szerencs�t, Potter, �n ink�bb keresek valami kev�sb� j�rhatatlan utat magamnak.
A k�ly�k hitetlenkedve n�zett r�.
- Azt hittem, „Voldemort Nagy�rnak” semmi nem �llhat �tj�ba. Ki gondolta volna, hogy megijed egy kis dombt�l?
Tom Denem �jfekete szemei szinte vill�mokat sz�rtak.
- Szem�ly szerint a tal�rom �ps�ge valahogy jobban �rdekel, mint a Te v�lem�nyed, Potter. �s csak hogy tudd, nagy szerencs�d van, hogy nem �lhetlek meg... hab�r egy kis k�nz�s tal�n m�g belef�rne, ha nem b�rsz a sz�ddal!
- Most nagyon megijedtem - vont v�llat Harry.


- L�tom, kezdtek �sszebar�tkozni – hallatszott egy csilingel� nevet�s a h�tuk m�g�l. Egy fiatal, fekete haj� n� �llt a szikl�kn�l.
- �hm... �n kicsoda? - k�rdezte Harry. Denem csak gyanakodva m�regette vend�g�ket.
- Jaj, alig n�h�ny �r�ja tal�lkoztunk. �gy m�r eml�keztek?
A n� egy szempillant�s alatt visszav�ltozott az �t�ves, sz�ke kisl�nny�.
- Na de, nem azt mondtad, hogy itt senkinek sincs var�zsereje, mert „Merlin�” mindenkij�t elnyomja? �s t�nyleg arr�l a Merlinr�l van sz�?
A kisl�ny egy halk pukkan�ssal ism�t a n� alakj�t vette fel.
- Tudtommal csak egy Merlin van – nevetett. - �s csak azoknak a var�zserej�t nyomja el, akik nem �rik el az � szintj�t. H�t, az �reg Albus b�csi m�r k�pes egy-k�t tr�kkre, de...
- Dumbledore itt van?! - k�rdezte egyszerre a k�t f�rfi, persze m�s-m�s hangs�llyal.
- Micsoda egyet�rt�s... Mindenki itt van, aki Merlin lesz�rmazottja!
- Akkor... az ap�m is? Mert ha �n az vagyok, akkor... - rakta �ssze a gondolatmenetet Harry.
- Nem, de az anyuk�d igen.
- Mi, Anya Merlin lesz�rmazottja?! De h�t az hogy lehet?
Tom Denem k�zben mag�ban pr�b�lta �ssze�ll�tani a dolgokat. Sz�val, ha ez a k�l�n�s n�szem�ly igazat mondd – amiben nem b�zott teljesen, pontosabban semennyire -, akkor ez azt jelenti, hogy ebben a vil�gban nem � a leghatalmasabb var�zsl�, ami igencsak nagy probl�ma. A m�sik, ami aggasztotta, hogy mi�rt akarna seg�teni nekik a kis boszork�ny, hacsak nem f�z�dik hozz� szem�lyes haszna. Kezdett bele�r�lni a m�gia hi�ny�ba: mennyivel k�nnyebb lenne legiliment�lnia a l�nyt, azt�n Pottert (b�r amilyen kisz�m�that�, erre nem is igaz�n lenne sz�ks�g). Nos ha Dumbledore t�nyleg itt van, �s neki van is valamennyi var�zsereje, az m�g nagyobb baj – most el�sz�r �rezte szerencs�nek, hogy t�le is f�gg a k�ly�k �lete, �gy val�sz�n�leg a v�n bolond nem pr�b�lna k�rt tenni benne.
- T�ged hogy h�vnak? - tette fel a k�rd�st Harry a n�nek. - �s hogy lehet, hogy er�sebb vagy Merlinn�l? Azt hittem, � olyan a var�zsl�knak, mint... Isten!
- Azt hiszem, Torrielle-nek fognak h�vni, miut�n megsz�lettem. De ez majd a sz�leimen m�lik. �s az�rt vagyok er�sebb Merlinn�l, mert n�lam egyes�l �jra a k�t v�rvonal, ha j�l tudom. Tudj�tok, egyszer �n leszek majd a leger�sebb boszork�ny a F�ld�n!
- H�t persze – horkantott Denem. - �s el�ruln�d, mi�rt akarsz annyira seg�teni nek�nk?
- A v�lasz egyszer�: ti vagytok az �seim. Vagyis: ha elpatkoltok, �n nem sz�letek meg.
A k�t f�rfi elkerekedett szemekkel n�zett r�, mintha megbolondult volna.
- Harminc m�terre, jobbra tal�ltok egy �sv�nyt. Az sem sokkal k�nnyebb, de egy kicsivel m�szhat�bb. Ha fel�rtetek, keressetek egy r�st a szikl�n, ott megpihenhettek �jszak�ra. Ut�na menjetek tov�bb a barlangban, de lehet�leg ne csapjatok zajt! Ez nagyon fontos, k�l�nben... Mindegy, sz�val csak halkan! Majd fent tal�lkozunk.
A l�ny egy m�sodperccel k�s�bb elt�nt.
- K�z�s ut�d? - nyeldekelt Harry.
- Ne �br�ndozz, Fi�, �gysem lesz id�d k�lyk�ket gy�rtani, mert meg�llek, amint visszat�rt�nk!
- Ez m�r unalmas. El�sz�r is jussunk ki innen, azt�n majd r��rsz ezen gondolkodni. Most pedig keress�k meg azt a felj�r�t, mert min�l hamarabb meg akarok szabadulni t�led.
- Harry-Harry, hogy te milyen ostoba vagy! Hogy b�zhatsz meg ilyen vakon egy idegenben, mint ez a n�mber? Eszedbe se jut, hogy ak�r �t is verhet?
- Mivel b�rkiben sz�vesebben b�zom meg, mint benned, �s mert nincs m�s lehet�s�g�nk sem...
Harry elindult jobbra, a Nagy�r pedig �rny�kk�nt k�vette.
M�r a m�sik vil�gon is meg�rj�tette az ostoba k�lyke, a puszta l�tez�s�vel is, fogalma sem volt, hogy fogja kib�rni vele egy l�gt�rben - tal�n m�g napokig.
Az �sv�ny t�nyleg ott volt, ahogy Torrielle azt megj�solta.
- Menj el�re – utas�totta Denem Harryt.
- Eszemben sincs, hogy ne l�ssam, mire k�sz�lsz!
- MIRE K�SZ�LN�K?! - Esk�szik, megfojtja! - NEM �LHETLEK MEG, �S SZERINTED MI M�ST TEHETN�K M�G?
Harry nagy �mmel-�mmal nekigy�rk�z�tt a feladatnak �s mag�t is meglepve, egy gyakorlott hegym�sz� �gyess�g�vel haladt el�re a sziklafalon. Ez nem is olyan bonyolult, mint hitte!
Mikor m�r h�rom m�terre fel�rt, Denem is elindult ut�na. Gyerekkora �ta nem m�szott szikl�kon, akkor is csak addig, am�g nem tudott var�zsolni. Hi�nyzott neki a rep�l�s �s a hoppan�l�s.
Hamarosan r� kellett j�nnie, mi m�st tehet m�g esk�dt ellens�ge h�ta m�g�tt: majdnem lesz�d�lt, amikor a fi� tal�rja felcs�szott a derek�ra, � pedig szembetal�lta mag�t form�s fenek�vel, amelyet a r�fesz�l� nadr�g m�g ink�bb kihangs�lyozott.
Na nem, ezt nem hiszi el! � teljes m�rt�kben a n�kh�z vonz�dik, vagyis... pontosabban nem vonz�dik senkihez! Akkor mi a fen��rt b�mulja Potter h�ts�j�t?!
A fi� minden egyes fell�p�s�n�l az izmai megfesz�ltek, a combjai aluln�zetb�l a Nagy�r legmocskosabb v�gy�lmait v�ltott�k val�ra. El kellene fordulnia! Elv�gre, mit sz�ln�nak a hal�lfal�i, ha kitud�dna, hogy a k�ny�rtelen Voldemort az �tkozott „Kis T�l�l�” testi adotts�gait tanulm�nyozza? Francba, � m�g soha �let�ben nem izgult fel senkire – MOST SEM! CSAK...KHM...” - mi�rt pont POTTERRE?! K�l�n kihangs�lyozva!
A fi� persze semmit sem vett �szre, ahogy f�radtan, halkan ny�gd�cselve kapaszkodott felfel�. Denem �tkozta a balsorsot, amikor a fi� l�ba egy v�letlen megcs�sz�st k�vet�en v�gigs�rolta a mellkas�t. Tal�n tartania kellene egy kis t�vols�got kettej�k k�z�tt, s�t musz�j! A fi� hirtelen meg�llt, gyorsan szedte a leveg�t.
Tomnak akaratlanul is esz�be jutott, milyen lenne, mik�zben... Hogy a j� �des...
Nem el�g, hogy � is kezdett f�radni, de egy olyan kellemetlen �rz�st is meg kellett tapasztalnia, amit m�g soha azel�tt, m�sok jelenl�t�ben: szor�totta a nadr�gja, ott lent! Mag�ban el�tkozta Pottert �s az eg�sz helyzetet. Nem �rtette, ilyesmi m�g soha nem fordult el� Vele – a Vil�g Leghatalmasabb M�gus�val.
- Mozogj m�r, k�ly�k! - s�rgette t�relmetlen�l. Min�l hamarabb fent akart m�r lenni abban az �ll�t�lagos barlangban, hogy valamennyire seg�thessen k�nos helyzet�n. Majd valahogy megszabadul a fi�t�l egy kis id�re �s elint�zi ezt a dolgot a test�vel. Csak menjen m�r!
Harry hirtelen r�eszm�lt, ki van a h�ta m�g�tt �s megpr�b�lt tov�bb haladni, amikor v�letlen�l megcs�szott a l�ba. A sz�ve a tor�ban dobogott, biztos volt benne, hogy le fog zuhanni. Ehelyett egy er�s kar tartotta fogva, szorosan egym�shoz pr�selve test�ket. Voldemort. Elkapta? Nem hagyta leesni? ...Megmentette?
- Uhm... - kezdte volna, de fogalma sem volt, mit mondjon. Esz�be sem jutna megk�sz�nni Neki b�rmit is, �gyhogy ink�bb megpr�b�lt sz� n�lk�l visszam�szni.
Denem gondosan elker�lte a pillant�s�t, pedig arra sz�m�tott, hogy majd megint idegrohamot kap. Mindegy, nem is �rdekes, mit gondol.
K�zben Voldemort helyzet�n nem jav�tott, hogy az im�nt a fi� egyenesen az �l�ben landolt. Potter saj�tos, �des illata enyhe izzadts�ggal vegy�lve ott �gett az orr�ban, l�gz�s�nek ritmusa az elm�j�ben j�tszadozott, izmos karj�nak �rint�s�t m�g mindig �rezte, amikor az k�ts�gbeesetten belekapaszkodott. T�nyleg kezdi elvesz�teni az esz�t, erre m�s magyar�zatot nem tal�lt. Azt�n �szrevette, hogy a fi� felkapaszkodik egy ki�ll� szirtre.
- Itt van – mondta egyszer�en a k�ly�k �s miut�n felnyomta mag�t a peremre, lihegve kiter�lt. Voldemort egy sz� n�lk�l, kecses mozdulattal k�vette – �s mindent elk�vetett, hogy a k�penye el�gg� el�lljon t�le, f�leg el�l. M�g csak az k�ne, hogy kitud�djon: a S�t�t Nagy�rnak vannak... ig�nyei. Els�llyedne a sz�gyent�l! Potter nehezen talpra verekedte mag�t �s elindult a sziklar�s ir�ny�ba. K�nnyed�n �ts�t�lt rajta, a l�tv�ny azonban, ami bent fogadta m�g az � sokat tapasztalt szem�ly�t is megd�bbentette: bent a barlang fal�n k�k l�nggal �g� f�kly�k sorakoztak, a m�gia szinte vibr�lt a t�rben.
- Na v�gre, m�r azt hittem, lezuhantatok!
Torrielle egy hatalmas k�t�mb tetej�n �lt, nagyj�b�l tizenk�t �vesnek n�zett ki �s v�llig �r�, v�r�s frizur�t viselt.
- Nem sokon m�lott – n�zett r� s�t�ten Harry. - �s lehet, hogy ez kiss� pof�tlanul hangzik, de nem tudt�l volna felhozni minket ide egy csettint�ssel, vagy valami?
- Sajn�lom, de nem – vigyorgott a l�ny. - Az nem seg�ten� el� a tervemet! Egy�bk�nt is jobb, ha megszokj�tok egym�st. M�g sokszor lesztek egym�sra utalva.
- �s most merre tov�bb? – t�relmetlenkedett Denem a fal mell�l. Szinte teljesen elt�nt az �rny�kban, csak az arc�n vibr�lt v�gig egy-egy k�k f�nysug�r.
Torrielle egy ferde bolt�vre mutatott, k�t f�klya k�z�tt. A fekete lyuk h�tborzongat�an festett, k�l�n�sen ebben a k�rnyezetben.
- Indulunk – parancsolta a Nagy�r Harrynek, aki azonban sz� n�lk�l letelepedett a f�ldre.
- Egy l�p�st se megyek, am�g nem pihenhettem kicsit! H�la Neked, napok �ta talpon vagyok.
- Nem �rdekel a nyafog�sod, K�ly�k!
- T�nyleg jobb lenne, ha �taludn�tok az �jszak�t – s�hajtott a l�ny �s fel�llt a k�t�mbr�l. - Holnap hossz� napotok lesz, j�t tenne egy kis pihen�s.
- DE �N NEM VAGYOK F�RADT! - sziszegte Voldemort, fekete szemei szinte visszanyert�k v�r�s hat�sukat.
- Nem, te val�ban nem „f�radt” vagy – vigyorgott mindentud�an Torrielle �s sz�rakozottan v�gigm�rte a S�t�t Nagyurat.
Csalafint�n a f�rfire kacsintott, majd egy gyors „Kellemes �jszak�t!” ut�n k�dd� v�lt.

- Esk�sz�m, � lesz a k�vetkez� �ldozatom! - morogta. - Te mi�rt nem alszol m�g, ha m�r annyira F�RADT vagy?!
- Veled egy helyen? K�sz�n�m, nem, ink�bb csak pihenek.
- Ahogy gondolod, K�ly�k!

P�r percig m�g farkasszemet n�ztek egym�ssal, azt�n a fi� szemei lassan lecsuk�dtak. �lve elaludt, fej�t lust�n felh�zott l�baira fektette, majd sz�p lassan elfek�dt a f�ld�n.
- Milyen cs�b�t� – gondolta mag�ban a Nagy�r, ahogy Harry szab�lyos l�gz�s�t �s f�lig nyitott sz�j�t tanulm�nyozta. A fen�be, mi t�rt�nt Vele? Nem el�g, hogy szinte visszat�rtek a r�gi �rz�si, amiket a lelk�nek sz�tszabdal�sa el�tt �rzett, de m�g r�ad�sul valami k�l�n�sen k�jenc m�don v�gyakozik a K�ly�kre! Ez �rthetetlen �s elfogadhatatlan. Neki nem is tetszik Potter!
- Dehogynem... - sziszegte egy g�nyos hang a fej�ben.
- Meg fogom �lni – pr�b�lkozott �nmaga meggy�z�s�vel, de a hang nem v�laszolt a kijelent�s�re.
Harry k�jesen felny�g�tt �s a m�sik oldal�ra fordult �lm�ban.
- Ez k�noz engem!Kib�rhatatlan...
- Tegy�l ellene! - sziszegte ism�t a hang.
H�t persze, k�nny� azt mondani. Ez ellen csak k�t dolgot tehetne: odamegy �s fel�breszti a fi�t, majd annak ellen�re, hogy az mindenn�l jobban ut�lja... Na j�, ez ki van z�rva.
A m�sik lehet�s�g, hogy mint egy tizen�ves kis kamasz...
- Ez m�g mindig egyszer�bb, m�g ha gy�l�l�m is az egyszer� dolgokat.
- �s mi lesz, ha a K�ly�k esetleg fel�bred?
- H�t, akkor meg�l�m.
Lassan, csendesen cs�sztatta be jobb kez�t a tal�rja al�. Harry m�lyen, szab�lyosan l�legzett.
- Minden... a legnagyobb... rendben...
�vatosan kibogozta a nadr�gja tart�j�t �s ujjait a l�bai k�z� s�llyesztette.
- Ohh – ny�g�tt fel akaratlanul �s ijedten a fi�ra pislantott, hogy m�g mindig alszik-e.
Harry meg sem mozdult.
Tizennyolc �ve nem volt mereved�se, az el�z� teste tal�n nem is volt alkalmas r�. Nem, mintha lett volna ideje kipr�b�lni.
Kib�rhatatlan er�vel �nt�tte el a k�j, a l�t�sa elhom�lyosult.
- �, igen.
K�pzelet�ben megjelent el�tte Potter csod�latos teste, amint el�tte t�rdel, teljesen meztelen�l.
- Nem kellene...
- Hmm, de igen...
Sz�val, Potter. K�pr�zatos, z�ld szemeiben a v�gy t�ze �g, k�v�nja a... ahh...

Harrynek k�l�n�s �rz�se t�madt. Valami m�lyen megmozdult benne – Voldemort. �rezte �t, ugyanolyan intenzit�ssal, mint mikor m�g benne volt a lelk�nek egy darabja. Azt�n r�eszm�lt, hogy hol is van �s kinek a t�rsas�g�ban. K�pes volt elaludni a S�t�t Nagy�r mellett? Most m�r mindegy, de az�rt nem kellene semmi hirtelen mozdulatot tennie. Ki igazodik ki ezen az elmebetegen? Csak sz�pen, lassan... �vatosan felnyitotta a szem�t. Megpr�b�lta megkeresni a tekintet�vel a s�t�t var�zsl�t, an�lk�l, hogy a fej�t megmozd�tan�. A szemk�zti faln�l pillantotta meg, de a l�tv�nyt�l nagy �nfegyelm�be ker�lt, hogy ne vis�tson fel.
A Nagy�r szemeit szorosan lecsukva, elt�tott sz�jjal s�hajtozott, mik�zben szorgalmasan �gyk�d�tt a tal�rja alatt.
- Hogyaza, csak nem...- gondolta mag�ban.
K�ptelen volt elhinni: Voldemort Nagy�r �nfeledten maszturb�l, az � jelenl�t�ben?!
Ha b�rki ezt mondta volna Neki k�t perccel azel�ttig, beutaltatta volna Lockhart mell� a Szent Mung�ba. Francba, ez azt�n kellemetlen.
A Roxfortban is el�fordult n�h�nyszor az �jszaka, hogy nem tudott aludni �s rajtakapott valakit, persze mindig is diszkr�ten kezelte a helyzetet, na de ez! Az�rt a S�t�t Nagy�r nem ak�rki. Gyorsan lehunyta a szemeit �s megpr�b�lt egy szab�lyos l�g�zre �sszpontos�tani.
T�bb-kevesebb sikerrel.
Denem egyre gyorsabban kapkodta a leveg�t, a fel�le �rkez� erotikus hangok lassan az �r�letbe kergett�k a Kis T�l�l�t.
- M�r nem lehet Neki sok h�tra – futott �t az elm�j�n, de azt�n j�l le is teremtette mag�t. - Nem illik ilyesmire gondolni! Egy�bk�nt... Vajon � mire gondolhat k�zben?
Harry a kisl�bujja k�rm�ig elv�r�s�d�tt.

Torrielle a barlang bej�rata el�tt halkan felkuncogott.
- Ha Rajtam m�lik, hamarosan megtudod – vigyorgott csalafint�n. - Ne agg�dj, Apu...