A fekete tal�ros fiatal n� kecses l�ptekkel, komoly arccal ballagott v�gig a t�gas, �kk�vekkel kirakott folyos�n. �benfekete haja angyalian keretezte arc�t, de k�penye r�miszt� �rny�kk�nt �rv�nylett k�r�l�tte, smaragdz�ld szemei akaratot �s komolys�got t�kr�ztek. Senki nem mert volna szembesz�llni vele, mert tudt�k: � legy�zhetetlen, maga a s�t�ts�g. Egy m�sik vil�g sz�l�tte, mindenkin�l feljebbval�. Lelem�nyes, b�tor �s kitart�; v�gzetes p�ros�t�s. Tart�s�b�l szinte sug�rzott a gyilkos vads�g, a vesz�ly. �ppen ez�rt is vetette meg mindenki, gy�l�lt�k, viszolyogtak m�g a jelenl�t�t�l is.
Egy pillanatra megmerevedett.
- Mit szeretn�l? – pislantott h�tra. Mozdulataib�l semmilyen �rzelem nem t�nt ki, csup�n a keser� mag�ny.
- �, �n nem szeretn�k semmit – felelt g�nyosan a h�ta m�g�tt �ll�, fiatal f�rfi. - �n meg is val�s�tom az akaratomat.
- Ez csak term�szetes.
- Most p�ld�ul a legnagyobb v�gyam nem m�s, mint a te elpuszt�t�sod. Semmiben sem leln�m akkora �r�m�m!
A l�ny szemei s�t�ten megvillantak.
- Nem fog siker�lni – mondta egyszer�en.
- Na �s mi a Nagy Terved? Elj�tszod a szeleburdi kisl�nyt, aki csak „meg akar sz�letni”? �lruh�ban hitegeted a szerencs�tlen bolondokat, akik m�g nem tudj�k, milyen vagy legbel�l?!
- Te m�r csak ismersz, Merlin. Tudod j�l, Nekem nem az a v�gzetem, hogy �r�k id�kig a Te fant�ziavil�godban �ljek.
- Persze-persze, az Arany �rn� legend�ja, mi? El�rulom Neked, a j�slatok mind csak a mi j�t�kszereink. Mi�rt k�ldtem volna a „kedves sz�leid” pr�f�ci�j�t a F�ldre, ha nem vagyok teljesen biztos a v�gkifejletben? Szerinted mi�rt adtam f�rfitestben a l�nyomat a vil�gra, hmm? Mindez csakis MIATTAD t�rt�nt. Hogy semmi es�lyed ne maradhasson.
A l�ny szemei elkerekedtek.
- Ennyi �ldozatot meghozni, csak hogy elker�lhesd egy gyermek sz�let�s�t - ez m�g T�led is sz�nalmas.
- Meglehet. Mindenesetre, mostant�l nem l�phetsz ki a toronyb�l.
A l�ny d�bbenten felkapta a fej�t.
- Nem parancsolhatsz Nekem!
- De a toronynak igen. Nem fogom hagyni, hogy sz�rnyetegg� v�lj, egy v�dtelen vil�gban! Felk�ld�m a fi�t, hogy egy�tt gondolkodhassatok a „F�ld Leig�z�s�n”. Sok szerencs�t hozz�.
Viszl�t, Torryelle. Most megyek �s gondoskodom az Ap�d m�lt� b�ntet�s�r�l. Meg�rdemli, amennyi gaztettet elk�vetett.

A francba! Dumbledore. Valahogy besz�lnie kell Dumbledore-ral! � az utols� lehet�s�ge.
F�radtan n�zett ki a szab�lyos mot�vumokat alkot� krist�lyok k�z� illesztett kis �vegablakon.
- �tkozottak vagyunk – s�hajtott. - Mindannyian. Nem �rdemelt�k mi ezt, kicsi Harry.




„S�t�ts�g. Nem tudja, mi t�rt�nik Vele. Azt sem tudja, ki �. Nem �rti, mi�rt csin�lja ezt.”

A fi� arca telejen kipirult, v�gyakozva n�zett Denem v�r�sl� ajkaira.
- Cs�kolj meg... k�rlek – k�ny�rg�tt �s megmarkolta a Nagy�r v�ll�n a tal�rj�t. - K�rlek...
- K�ly�k, nem vagy magadn�l! - Voldemort pr�b�lta lefeszegeti mag�r�l a fi� ujjait, amelyek sz�p lassan v�ndoroltak a k�penye al�, led�ntve minden ellen�ll�s�t. Harry egyre csak k�zeledett fel�. Amikor el�sz�r �ssze�rt a sz�juk, Tom megmerevedett. Nem igaz, �t m�g soha, senki nem cs�kolta meg! Meg is �lte volna az illet�t, aki f�l m�tern�l k�zelebb mer�szkedik hozz�!
Valami k�l�n�s vibr�l�st �rzett a b�re alatt, pontosan olyat, mint m�gia haszn�lata k�zben. K�l�n�s. Az apr� rezg�sek lassan itatt�k �t a v�r�t, ahogy cs�kjuk egyre m�lyebb� v�lt. Mi t�rt�nik? Mit m�vel egy�ltal�n?!
A fi� �vatosan �t�lelte a nyak�t �s a derek�t, vigy�zva, de b�nre cs�b�t�an...
Nem fog tudni ellen�llni, b�rmit csin�ljon is. Harry �desen k�nyeztette, t�l l�gyan, t�l �rz�kien.
T�bbet akart bel�le, egybeolvadni vele, eloszlatni a k�ts�geit, hogy semmi m�s ne maradjon sz�m�ra, csakis � egyed�l. H�T PERSZE, M�G MIT NEM! Abba kell ezt hagynia ezt a szentiment�lis, undor�t� gondolkod�sm�dot, k�l�nben ak�r el is �shatja mag�t. De m�g egy kicsit...
A karjai �nk�ntelen�l siklottak k�nz�ja cs�p�j�re, mag�hoz h�zta azt az im�dnival� test�t, am�g izgalmuk egym�shoz pr�sel�d�tt.
- Ohh - ny�g�tt fel Harry �s v�gigsim�tott a Nagy�r tal�rj�nak szeg�ly�n. - Vedd le – k�rte halkan.
- Csak szeretn�d, K�ly�k – mondta Voldemort, �sszeszedve marad�k �ntudat�t, de a fi�t nem b�rta eltolni mag�t�l.
- K�rlek, annyira forr�! �get bel�l...
- Ezt nem gondolhatod komolyan – n�zett r� szigor�an, �m amint Harry ism�t l�bujjhegyre �llt �s egy �des cs�kot lehelt az arc�ra, majd v�ratlanul v�gigh�zta a nyelv�t az als�ajk�n...
- J�l van - adta fel �s k�nnyed�n megv�ltoztatta a testhelyzet�ket. - Mindj�rt. Kital�lom, mit kezdjek Veled.
„Mert ez �gy nem mehet tov�bb!”
Semmi jele nem mutatkozott, hogy a m�reg hat�sa - m�r ha egy�ltal�n szokv�nyos anyagr�l van sz� – mag�t�l is megsz�nne. Tal�n hasonl�t a m�gikus ajz�szerekre, amelyek addig hatnak, am�g el nem �rik a k�v�nt hat�st. Viszont ha Potter m�g sok�ig k�nl�dik itt, bajba is keveredhetnek. Vagyis nincs m�s v�laszt�sa, valamit tennie kell. DE MIT?! Sz� sem lehet r�la, hogy... khm - b�rmilyen m�don �rintkezzen legnagyobb ellenfel�vel!
- Fordulj meg – s�gta biztat�an a fi� f�l�be. M�g szerencse, hogy a sz�n�szi k�pess�gei nem hagyt�k el. - Mindj�rt jobb lesz.
Ezt mag�nak is mondogathatn�. Alig b�rta lefeszegetni mag�r�l a fi� v�gtagjait, az �rint�se n�lk�l azonban kellemetlen�l �rezte mag�t. �s m�gis mi a fr�szt csin�ljon Vele?
Harry ny�gd�cselve fordult h�ttal Denemnek. Az �ntudata teljesen elz�rult, a teste �n�ll� �letre kelt.
„Nem b�rja m�r sok�ig!”


Voldemort k�v�ncsian v�gigh�zta ujjait a fi� meztelen h�t�n, k�l�n tekintettel a gerince vonal�ra. T�k�letes: �pp, amire sz�m�tott. Harry reszketett.
Hov� jut a vil�g, hogy �, a S�t�t Nagy�r, Potter reakci�it tanulm�nyozza? Vill�mgyors gondolatok suhantak �t az agy�n, hogy mivel tudn� legegyszer�bben �s legkev�sb� zavarba ejt�en rendbe szedni ezt a Merlin-csap�s�t. Aprop� Merlin... nem �rt sietni�k.
- Csin�ld... m�r! - k�ny�rg�tt a Kis T�l�l�, �let�nek megkeser�t�je k�ts�gbeesetten.
K�nny� azt mondani! A fi� most azt k�pzeli, hajland� lesz seg�teni rajta. Milyen naiv.
- Bolond gyerek – sziszegte a f�l�be a f�rfi, mik�zben egy �jabb, sz�les cs�kot has�tott le igencsak hi�nyos tal�rj�b�l. - Soha. Ne. Kezdj. Ki. A S�T�T NAGY�RRAL!
- Ahh... Mit.. csin�lsz?
- Megmentelek egy hatalmas bakl�v�st�l.
- De... ne...!
- Ne hidd, hogy b�rmennyire is �rdekelnek az „�rz�seid”! Ezt mind magam�rt teszem. Valahogy semmi kedvem elviselni a p�rz�si k�s�rleteidet.
- A... mimet? Csin�lj m�r... valamit...
- M�r csin�ltam.
Harry lepillantott a fa t�rzs�hez r�gz�tett karjaira �s �nfeledten elvigyorodott. Mintha nem is lenne mag�n�l.
- Sz�val szereted megk�t�zni az embereket?
- Heh?!
- M�r m�sodszor k�t�zt�l meg, lassan elfogy r�lad a tal�r. Aminek persze �r�ln�k, mert m�r nagyon �ll r�d a farkam.
- Potter! Befogn�d azt a mocskos pof�d? - h�rd�lt fel. - Ne merj �gy besz�lni Velem!
- Nem is besz�lgetni szeretn�k „Veled” - nevetg�lt sz�rakozottan a fi�.
Nem tudta, mit besz�l, ez l�tszott rajta, azonban a szavait�l l�ngolni kezdett a v�re. Hogy t�rsaloghat – ilyesmir�l – ilyen ny�ltan. Bezzeg az � idej�ben m�g... Na tess�k, erre m�r �gy is gondolkodik, mint egy mugli �regember! Ezt a sz�gyent!
- Ink�bb hallgass. Ha �szhez t�rsz, indulunk.
- K�rlek, k�rlek, k�rlek! - ny�sz�tett a fi�. - Lehetsz fel�l, nem fogok ellenkezni!
Voldemort szemei kocs�nyokon cs�ngtek. Francba, elk�pzelte! �s a hat�s egy�ltal�n nem is maradt el, �gyhogy arra a d�nt�sre jutott, hogy valamivel el kell terelnie saj�t, meggy�t�rt gondolatait �s lehiggadni. Viszont a k�lyk�t nem hagyhatja itt, kik�t�zve, am�g �... csin�l valamit. A j� b�d�s �letbe az eg�sszel, lassan olyan perverz lesz, mint Dumbledore. Na j�! Mi�ta itt van, m�sra sem tud gondolni, csak hogy megd�ntse a „Kis T�l�l�t”. Undor�t�! Nem is ismert mag�ra, a homlok�t fogva s�t�lgatott fel-al� a szabadulni pr�b�l� fi� el�tt.
Csak akkor kapta fel a fej�t, amikor Harry ny�sz�teni kezdett. A fi� b�re lil�s �rnyalatot �lt�tt. Mell� l�pve maga fel� ford�totta verejt�kben �sz� arc�t �s a most �resnek t�n�, fak�sz�rke szemekbe n�zett.
- Hogy az a j�...
A fiatal, szinte gyermeki test legal�bb negyven fokon �gett.
V�z. V�zre lesz sz�ks�ge! Hiszen ha a a fi� meghal, b�cs�t mondhat a S�t�t Birodalomnak! Kell egy forr�s, vagy patak, vagy...
A talaj felsz�ne lassan pattogott a l�bai el�tt. �mulva figyelte a jelens�get. Egy v�kony v�zsug�r t�rt fel f�lm�teres magass�gban, hogy a f�ldre hullva kis patakot k�pezzen.
Voldemort vetett egy gyors pillant�st hossz� ujjaira, majd a k�zfej�re. Valami vibr�lt k�r�l�tte, valami egyszer� kis f�ny. A m�gia!


Torrielle s�r� l�ptekkel rohant fel a v�gtelen l�pcs�soron, majd a toronyszoba ajtaj�t egy egyszer� mozdulattal nyomta be. M�r meg sem lep�d�tt, hogy nincs egyed�l a helyis�gben.
- Albus – n�zett k�ts�gbeesetten a b�rsony karossz�kben �ld�g�l�, valami piros cukork�t majszolgat�, harminc�vesnek t�n� var�zsl�ra. Dumbledore arc�n sz�les mosoly ter�lt el, mik�zben szabad kez�vel megsimogatta az �l�ben mocorg�, fekete haj� kisfi� fejecsk�j�t. A szemeiben azonban aggodalom csillogott.
- �des l�nyom, milyen cs�nyben t�r�d a fejed m�r megint? - k�rdezte egy ves�be l�t� pillant�ssal f�lhold alak� szem�vege m�g�l.
- Ez nem „cs�ny”! Az �let�nk m�lik rajta.
- Teh�t Merlin r�j�tt a tervedre.
- Igen, nem is volt neh�z dolga!
A f�rfi megad�an s�hajtott.
- Ha j�l sejtem, szeretn�l k�rni t�lem valamit – mosolygott j�s�gosan az egykori igazgat�.
A kisfi� esetlen�l lem�szott az �l�b�l �s hadon�szva n�v�r�hez sietett.
Torry azonnal �lbe vette a kicsit, de a pillant�s�t nem ford�totta el Dumbledore-r�l.
- Azt hiszem, Merlin mindent el fog k�vetni, hogy meghaljanak. Seg�ts Nekik, k�rlek, ha miattam nem is, Harry miatt!
A f�rfi kih�zta mag�t �lt�ben.
- Meglehet�sen neh�z eset. Merlin nem v�letlen�l b�zott meg a kis Harry fel�gyelet�vel, �ppen ez�rt - �vatosnak kell lenn�nk.
- Sajn�lom, kicsit t�nyleg elkapkodtam – mondta Torry. - De �rtsd meg, t�bb, mint ezer �ve v�rok erre! �n nem akarok a Vil�g Ura lenni, meg ilyenek, csak - �lni szeretn�k. A csal�dommal.
- Akkor csak egyvalamit tehetsz: t�relmesen v�rakozol. Az id� mindig eld�nti, ami sz�munkra elk�pzelhetetlen, kedves l�nyom, ezt j�l jegyezd meg - somolygott, k�zben sz�rakozottan vizsg�lgatott egy kis �dess�ggoly�t. - B�zz benn�k, elv�gre a k�t legnagyobb var�zsl�r�l besz�l�nk.
- Var�zser� n�lk�l. Am�gy meg nem Te volt�l a legnagyobb?
- K�zel sem – vonta fel szem�ld�k�t Albus vid�man. - A var�zslatot pedig nem lehet elvesz�teni. Az benn�nk �l, �tj�r minket, �s csak akkor t�nik el, ha m�r nem hisz�nk benne. Hurb�nckrist�lyt?
Torry a fel� k�n�lt �dess�gre pislantott, �s �gy d�nt�tt, ezt ink�bb kihagyja.
„Mi a J� �gr�l besz�l itt ez a kiv�nhedt, hazaj�r� l�lek?!”
De az�rt rem�nykedett benne, hogy Dumbledore-nak, mint mindig, most is igaza lesz.


Voldemort szem�ben szint k�jes f�ny villant.
- IGEN! - f�lelmetes, s�t�ni kacajt hallatott.
V�gre visszat�rhet, visszakapta az erej�t, a l�t�nek �rtelm�t! Most m�r senki sem �llhat az �tj�ba!
Pr�bak�nt tekintet�t egy v�kony, de ann�l magasabb f�ra szegezte, hogy mint mindig, egyetlen gondolat�val elt�ntesse.
Semmi v�ltoz�s. Ism�t pr�b�lkozott, de szint�n semmi. Artikul�tlan �v�lt�sbe kezdett. Mag�ban el�tkozta a f�l vil�got, Merlint �s legf�k�ppen a f�ld�n �lettelen�l hever� fi�t.
„Heh, hogy a f�szkes golym�kba ker�lt oda a k�ly�k?!”


Harry egy pillanatra �rzett valami k�l�n�s bizserg�st az ujjaiban. �pp csak annyit �szlelt, hogy a k�telek magukt�l szertefoszlanak a csukl�ir�l, s � a talajra hanyatlik. Voldemort �szre sem vette, mik�zben Neki h�ttal �llva k�l�n�s mozdulatokat tett a kezeivel.
Azt�n amikor a S�t�t Nagy�r h�trafordult, meg�talkodottan vette szem�gyre g�rcsbe r�ndult, v�kony kis test�t a f�ben.
- Mit csin�lsz?! - �rtetlenkedett a f�rfi.
- Haldoklom... asszem.
A kezei �k�lbe szorultak.
- Ne viccelj, fiam, mert nagyon megj�rod! - mordult r� hirtelen felindul�s�ban.
- Eln�z�st, „Dumbledore professzor”...

A francba, ezt a „fiamoz�st” t�nyleg abba kellene hagynia, miel�tt m�g hasonul a v�n kecsk�vel. M�g csak az k�ne! Voldemort Nagy�r, amint b�v�s bizser�vel az �l�ben arr�l pr�dik�l a hal�lfal�knak, hogy a muglik is emberek!
M�g a hideg is kir�zta.

- Mi t�rt�nt? - k�rdezte Harry halkan. - Olyan – furcsa �rz�s. Mintha...
- Gyere �s h�tsd le magad - mutatott a lassan csordog�l� kis v�zsug�rra, amely sz�ntelen�l bugyogott el� az avar al�l.
- Nem vagyok... �, ezt hogy csin�ltad?
- Egyel�re nem vagyok biztos benne, hogy tudom.
- Vagyis fogalmad sincs.
Cs�nya pillant�st kapott v�laszul.
- Olyan, mintha valamire nem eml�kezn�k – s�t�tte le a fi� a szem�t. - Mi�rt vagyok a f�ld�n?
- Ezt szeretn�m �n is tudni!
Harry zavartan pislogott m�g mindig dudorod� nadr�gj�ra. H�t ez meg hogy lehet?!
- Mi-mit csin�ltunk? - motyogta.
M�r nem �rtett semmit. Az utols� eml�ke az volt, amikor bekapta azokat a finom bogy�kat.
- Ha! Az a gy�m�lcs...
- Na mi az, most m�r magadn�l vagy? Akkor indulhatunk.
Voldemort jobbnak l�tta nem felemlegetni, hogy n�h�ny perccel azel�tt m�g a fi� nyelve a sz�j�ban volt.. Jobb ez �gy, am�gy is �gy t�nik, nem is eml�kszik semmire.
„Ilyen �llapotban aligha indulhatunk” - gondolta a fi�. „Mi a franc�rt vagyok begerjedve?! Mit csin�lt Velem ez a rohad�k?!”
Csak Denem tehetett valamit! � nem szokott csak �gy felizgulni. M�g soha �let�ben nem t�rt�nt Vele ilyesmi napk�zben, legfeljebb a mag�nyos est�ken Dursley-�kn�l, vagy az egyed�l t�lt�tt kar�csonyi sz�netekben, a Griffend�l-toronyban, amikor a saj�t tenyer�ben kereste a boldogs�got. Mindig is sz�gyenkezve gondolt ezekre a pillanatokra, abba pedig egyenesen belehalt volna, ha Voldemort tudom�st szerez a jelenlegi �llapot�r�l.
- Mehet�nk m�r v�gre? - t�relmetlenkedett Denem. A fi� m�g mindig el�g �tszellem�lt k�pet v�gott, ami nyugtalan�totta. Csak rem�nykedett benne, hogy nem �julnak ki n�la az el�bbi, meglehet�sen zavar� t�netek, mert megesk�d�tt r�, hogy meg�li, ha m�g egyszer hozz� mer �rni. B�rmi �ron!
- K�-k�rhetn�k p�r percet – kezdte Harry bizonytalanul. - Szeretn�m... egy kicsit l-lemosni magam, meg ilyenek...
- Mosd – mutatott az �jdons�lt kis patakra a f�rfi.
- D-de.. maradhatn�k e-egy kicsit... egyed�l?
- K�ly�k, miben mesterkedsz?!
- H�-�t �n csak... iz�...
- Ny�gd m�r ki!
Ahogy Harry sz�gyenl�sen takargatta az �gy�k�t, egy�rtelm�v� v�lt a helyzet.
- T�z percet kapsz – forgatta meg a szemeit Voldemort �s mivel abszol�t nem �rdekelte – pontosabban nem �rdekelhette – hogy a k�ly�k mit csin�l az id� alatt, ink�bb elhat�rozta, hogy ink�bb felder�ti addig a k�rny�ket �s ism�t megpr�b�lkozik titokban a var�zsl�ssal.
- Itt leszek a k�zelben, sz�val ne pr�b�lkozz semmilyen marhas�ggal.
- J� – egyezett bele a fi� azonnal �s pironkodva t�rdelte az ujjait.
Bosszant� ez a gyerek, gondolta, a kib�rhatatlan szer�nys�g�vel �s az �gynevezett „f�ld�nt�li j�s�g�val”, amit � t�m�ren csak h�lyes�gnek nevezett. Soha nem b�rta az ilyen embereket. Hab�r Potter... Nem, �t m�g annyira sem!
A fi� v�rakoz�an �s egyben t�relmetlen�l n�zett r�.
„Milyen bosszant�” - fortyogott mag�ban. - „Tudn� csak, hogy alig n�h�ny pillanattal ezel�tt m�g mi�rt k�ny�rg�tt Nekem!”
V�g�l is bel�tta, hogy jobb dolga is akadna, mint Pottert str�zs�lni, am�g az rendbe szedi mag�t. Elindult h�t a f�k k�zt, hevesen biztatva a l�bait, hogy ne forduljon vissza. Mi �rtelme lett volna?
A k�l�nf�le n�v�nyzet nyugodt hangulatot �rasztva borult a feje f�l�, a hely szinte kicsattant a var�zslatt�l.
Egy kis tiszt�son meg�llt, hogy ism�t kipr�b�lhassa az erej�t. A talajon, nem messze a l�ba el�tt kiv�lasztott egy elhullott falevelet, amit alkalmasnak �t�lt egy egyszer�bb var�zslat v�grehajt�s�hoz.
„Rajta, Emelkedj...”
A kis lev�l megmoccant.
„Igen, Vingardium Leviosa!”
Bugyuta els��vesnek �rezte mag�t, hogy ilyen b�b�jokkal pr�b�lkozik.
C�lpontja egy-k�t centivel feljebb emelkedett, azt�n egyenes �ton a talajon landolt.
- Vingardium Leviosa – mondta ki hangosan, a kez�t el�re ny�jtotta, de a lev�l most sem tett meg sokkal nagyobb utat, mint az el�bb.
- Vingardium Leviosa! - �v�lt�tte most m�r hangosan, felb�sz�lten.
A k�vetkez� pillanatban a f�ldh�z szegezve tal�lta mag�t, ami hangos k�romkod�sra k�sztette.
- Mi a...?
Egy smaragd tekintett f�r�dott a szemeibe. Egy nagyon ismer�s szemp�r, ami most m�gis megr�misztette. A saj�t nyolc�ves m�s�t pillantotta meg maga f�l�tt.


Harry – jobb �tlete nem l�v�n – �vatosan beledugta a fej�t a hideg v�zsug�rba. Legsz�vesebben felki�ltott volna a kellemetlen �rz�st�l, de abban biztos volt, hogy nincs m�s lehet�s�ge, k�l�n�sen, hogy Voldemort b�rmelyik pillanatba visszaj�het. Mi t�rt�nhetett? Fogalma sem volt, mi�rt, de s�t�t lyukak t�tongtak az agy�ban. A hideg v�z lassan megtette hat�s�t, a teste fokozatosan megnyugodott. Ett�l f�ggetlen�l biztos volt benne, hogy az �jszaka �s az azt k�vet� reggel sz�m�that p�r kellemetlen pillanatra. Mindegy, majd ezen gondolkodik akkor, de most folytatniuk kell az �tjukat. Aprop�, hol van Voldemort?
Harry megigazgatta a ruh�it, kicsavarta a vizet „enyh�n” len�tt haj�b�l �s elindult az �sv�nyen, amelyen nem sokkal azel�tt Denem is t�vozott. A kis tiszt�sra �rve k�l�n�s k�p fogadta.