Ginny Potter hallotta, ahogy becsap�dik a bej�rati ajt�. Minden ny�ron lehetett benne r�sze. M�r el�re tudta, ki fog bel�pni a konyh�ba �s mit csin�l.
Hirtelen v�kony kezek fon�dtak a dereka k�r�.
- Anya, Anya, k�pzeld! Alan �s �n ma feltal�ltunk egy �j b�jitalt! N�zd, milyen sz�p sz�ne van! - lelkendezett a kis Lily, mik�zben egy kavarg�, halv�nylila folyad�kot tartalmaz� �vegcs�t l�b�lt a kez�ben.
- L�tom, kicsim. De most menjetek fel j�tszani, ne zavarjatok!
- De, de... - s�p�tozott Lily.
- Semmi de! Ap�d�k b�rmelyik pillanatban haza�rhetnek!
Majd a t�zhelyre mutatott.
Lily csal�dottan vette �szre, hogy anyj�t egy�ltal�n nem �rdekli, amivel eg�sz d�lel�tt bajl�dtak.
- Gyere, Alan! - sz�lt halkan a fal mellett �ll�, fekete haj� fi�nak, s az minden ellenkez�s n�lk�l k�vette a padl�st�rbe.

A szob�j�ba �rve Lily egy gyors mozdulattal bez�rta az ajt�t.
- Nem hiszem el! - ki�ltotta hirtelen. - Egyszer�en nem tud �r�lni a sikereimnek! Persze, James az � "�des" kisfia! Apu meg Albus�rt van od�ig. �n csak kolonc vagyok a nyakukon!
Alan a v�ll�ra tette a kez�t.
- Ne gondolj m�r ilyen h�lyes�gekre! A sz�leid szeretnek, csak sok a dolguk. Egyszer majd te is meg�rted, ha lesz csal�dod.
- Nekem m�r van csal�dom! Csak nem �rdeklem �ket... - kelt ki mag�b�l a kisl�ny.
Alan sem adta fel:
- Ha nem �rdekled �ket, akkor engem mi�rt akar agyonverni a b�ty�d?
- James? Az�rt, mert egy nagy....
- Agg�dik �rted, Lily! �s bevallom �szint�n, �n is agg�dom, amikor ilyen vagy!
Lily m�r l�tsz�lag nem is volt szomor�.
- Te?! Te a f�rjem vagy, Te �t�d�tt! Az a dolgod, hogy agg�dj!
- Akkor elv�lok!
A k�t gyerek egy�tt nevetett.
- Akkor mit sz�ln�l, dr�ga "feles�gem" - s az utols� sz�t j�l kihangs�lyozta -, ha kevern�nk m�g valamit ebbe a pomp�s f�zetbe?
- Benne vagyok! - felelte Lily izgalomt�l csillog� szemekkel.
Alan �s Lily m�r k�sz�ltek el�pakolni, mikor egy tompa puffan�sra lettek figyelmesek. Hamarosan valaki kopogtatott a szobaajt�n.
- Ez nem James - suttogta halkan Lily. - � �k�llel �tn� a falat
- Ki az? - k�rdezte kiss� hangosabban.
- A b�ty�d. - v�laszolt egy kedves, m�ly hang.
- Albus...
Lily sietve �llt fel �s nyitott ajt�t.
A z�ld szem� Albus sz� n�lk�l meg�lelte, �s egy pap�rzacsk�t nyomott a kez�be.
Ebben a pillanatban vette �szre Alant.
Albus soha nem tisztelte a szab�lyokat, nem lehetett parancsolni neki, de mindezek ellen�re kedves �s szel�d fi�nak ismert�k. Sz� n�lk�l h�ga legjobb bar�tja mell� l�pett, �s kezet fogott vele.
Mivel az ajt� nyitva maradt, �s m�r t�l k�s� lett volna bez�rni, James viharzott be rajta.
- J� reggelt, kedvenc h�gom! Hogy ityeg?
- Semmi k�l�n�s, Jamie. Csak a szok�sos.
Lily minden erej�vel pr�b�lta elterelni James figyelm�t, de nem siker�lt.
- �h! - b�gta m�zesm�zosan. - �s itt van a HERCEG is! Micsoda meglepet�s!
Alan �s Albus reflexszer�en tettek egy l�p�st h�tra.
- Al, �cs�m, csak nem... Te is megijedt�l? Semmi okod, am�g itt van Herci! Mondd csak, Prince, nem vagy te kicsit t�l k�zel az ablakhoz? M�g a v�g�n megcs�szol �s...
- Hagyd m�r b�k�n! - torkolta le Lily. - Ha nem tetszik, menj ki!
- Ugyan, semmi bajom „Hercivel”, csak szeretek sz�rakozni. �n m�r csak ilyen vagyok, ugye, Al?
Albus elfintorodott.
- Az m�r biztos, hogy Jamesn�l valami nincs rendben. Vagy t�l sokszor ejtett�k anyu�k fejre, vagy a sok es�s a kviddics k�zben �rtott meg neki.
- Sok es�s?! Milyen sok es�s?! - h�borodott fel James. - Max. k�tszer estem le a sepr�r�l, m�g kezd�k�nt. Hogy mered azt mondani.... Na v�rj csak!
Albus �gyesen kisz�kkent mellette az ajt�n �s m�r nem is l�tt�k, merre fut. M�lyr�l felt�r� nevet�s�t�l visszhangzott a h�z.
James m�g szitkoz�dott egy sort, majd �ccse ut�n indult. Az ajt�b�l m�g visszafordult.
- J� turb�kol�st, galambocsk�im. De azt�n vigy�zz, Prince, rajtad tartom a szemem!
A fi� szavai �jabb r�h�g�g�rcs�t hoztak ki a k�t gyerekb�l.
- Na gyere "turb�kolni", dr�ga f�rjem! - ut�nozta Lily b�tyja g�nyos kifejez�s�t.
- Nekem mindegy. Kezdhetj�k is! Hol a b�jitaltan-k�nyv?