- Na j�! - kezdte a kisebb Lily. - �s most mondd... vagyis mondja el sz�pen, mi t�rt�nt Mag�val!
A m�sik Lily – miut�n Albus helyet k�n�lt neki egy sz�ken – pr�b�lt visszaeml�kezni, de sehogy nem siker�lt neki.
Az utols� eml�kem... Tudj�tokki! Megt�madott minket!
A gyerekek tan�cstalanul �sszen�ztek.
Eln�z�st, de... nem tudjuk, kir�l besz�l.
A n� els�padt. Ti... nem tudj�tok? Vagyis... meghalt?
Alan megel�gelte az �rtelmetlen b�jcsevejt.
K�rem, mondja ki ny�ltan, hogy ki t�madott Magukra �s tal�n azut�n m�r tudn�nk seg�teni!
A n� elszomorodott.
- Dehogy tudtok, gyerekek! Ink�bb mondj�tok csak! Milyen ember az ap�tok?
Lily �s Albus szinte gondolkod�s n�lk�l, egyszerre v�gt�k r�:
- � egy �l� legenda!
A feln�tt Lilynek megcsillant a szeme.
- Mi�rt? Mit csin�lt?
Albus �gy szavalta el apja h�stetteit, mintha verset mondana.
- Azt mondj�k, legy�zte minden id�k leghatalmasabb fekete-m�gus�t, Voldemortot!
Lilynek elakadt a l�legzete.
- Te... kimondtad a nev�t? - k�rdezte megd�bbenve.
- Mi�rt baj az? Te is ismerted?
N�ma csend ereszkedett a h�zra – egy pillanatig m�g az �ra sem ketyegett.
- Csak egy p�r pillanatra l�ttam... de az el�g volt...
A kisebb Lily elkerekedett szemekkel pr�b�lta lesz�rni a l�nyeget.
- Vagyis Mag�t meg�lte ez a... Voldemort... – a n� felszisszent, de Lily tov�bb folytatta – de m�gis itt van! �s nagy a val�sz�n�s�ge, hogy Maga a mi... Hogy is mondj�k? Nagyany�nk?
A gyerekek – ak�rhogy is pr�b�lkoztak - nem tudt�k a csinos, fiatal, szinte m�g „l�nyt” nagymamak�nt beazonos�tani.
- Eddig �gy t�nik. - sz�lt Lily csendesen. - De ez csak akkor der�l ki, miut�n tal�lkoztam ap�tokkal.
Lily �s Albus megborzongtak. Lelki szemeik el�tt l�tt�k a k�pet, amint apjuk haza�r, �s egy f�st�s, ragacsos konyha, egy sz�tszedett h�l�szoba �s egy h�sz�ves n� v�rja, aki �ll�t�lag az anyja.
- Ez nem lenne t�l j� �tlet. - mondta Alan, l�tva a Potter-gyerekek arckifejez�s�t. - Mrs. Potter m�r �gy is ki lesz akadva, ha megl�tja a h�zat.
Az id�sebb Lily jobban sz�tn�zett �s abban a pillanatban meg�rtette, mire gondol a fi�. Kiskor�ban � is gyakran felford�totta a h�zat. A sz�leit b�r leny�g�zt�k a var�zslatok, az ut�nuk val� kosz feltakar�t�sa viszont m�r nem volt t�lzottan �ny�kre. Eml�kezett, Petunia egyszer m�g javasolta is, hogy k�lt�ztess�k ki a h�ts�kertbe, mert ilyen „dilisek” nem �lhetnek egy h�ztart�sban norm�lis emberekkel. Kisl�ny volt m�g �s s�rt a n�v�re miatt. Ut�na mi is t�rt�nt? �h, igen! Bossz�b�l aznap este kint aludtak a j�tsz�t�ren Perselussal....
Lily m�g saj�t maga is elcsod�lkozott. Piton?! Az az �rul�... hal�lfal�! De m�r biztosan nem �l....
A gyerekek �rtetlenkedve n�zt�k Lily hangulatv�ltoz�s�t.
- Mi t�rt�nt? -k�rdezte Albus.
- Csak azon gondolkodtam... hogyan lehetne rendet rakni, mire haza�r... ap�tok! - mondta izgatottan. Test�t, lelk�t �tj�rta a rem�ny, hogy egyetlen fia val�ban �letben maradt �s feln�tt.
- V�rjunk csak! - ki�ltott fel a kis Lily. - Te feln�tt vagy! Vagyis var�zsolhatsz!
- H�t persze! - ugrott fel Albus. - Neked csak egy p�lcaint�s!
- De gyerekek! - sz�lt Lily halkan. - Nekem nincs p�lc�m!
- Az nem baj. - mondta Albus – Lily h�gom sz�vesen fel�ldozza a saj�t... p�lc�j�t...
A fi�k fuldokoltak a visszafojtott nevet�st�l. Lily egy m�rges pillant�s ut�n el�h�zta nadr�gja zseb�b�l a piros pap�rral k�rberagasztott, „p�lc�nak” nevezett valamit, aminek v�g�b�l arany zsin�rok, kulcstart� �s egy�b villog�s m�anyagfigur�k l�gtak. Lily l�tsz�lag meg volt el�gedve p�lc�ja kin�zet�vel: b�szk�n ny�jtotta �t a csod�lkoz� n�nek.
- Ne haragudj, de... - kezdte a lehet� legudvariasabban. - Ez m�k�dik is?
Alan �s Albus akkor m�r t�nyleg nem tudtak uralkodni magukon: az asztalt csapkodva r�h�gtek.
Lily sz�ve szerint alaposan megleck�ztette volna a bar�tj�t �s a b�tyj�t.
- Ink�bb seg�tsetek takar�tani!
Az id�sebb Lily csak mosolygott mag�ban: eml�kezett, mikor egy tavaszi d�lut�non – m�g kisl�nykor�ban – egy kisfi� ugyan�gy nevette ki, amikor rep�lni akart egy partvissal. Az a gyerek... �s ez... ak�r a fia is lehetne!
- Mondd csak...Alan? - kezdte k�v�ncsian.
- Igen? - k�rdezte vissza a fi�, aki m�g mindig leveg� ut�n kapkodott, ha a t�lcsics�zott „botra” n�zett.
- Hogy h�vj�k �desap�dat?
Alan nem tudta a k�rd�s ok�t, de r�gt�n v�laszolt.
- Arlon Prince-nek. Any�mr�l ne k�rdezzen, m�r r�g meghalt.
- Sajn�lom.
- Semmi baj. Ap�m m�g �l...
- De mi mind meghalunk - szak�totta f�lbe a szerinte „�rzelg�s” jelenetet a kisebb Lily –, ha apu haza�r, �s nincs rend a h�zban. Maga miatt m�r �gy is kapni fogunk...
- Ne mag�zzatok m�r! - mondta Lily. - Elv�gre ha az �vsz�mt�l eltekint�nk – m�g csak huszonegy �ves vagyok!
Kez�ben a „p�lc�val” a t�zhelyre mutatott. „Mi is az a var�zslat?” - k�rdezte saj�t mag�t�l. �gy �rezte, mintha mindent elfelejtett volna. Szinte m�g �rezte mag�n a S�t�t Nagy�r tekintet�t. „Nem! M�r v�ge!” - vitatkozott mag�val. - „�s tal�n... m�g Harry is t�l�lte... ha James nem is.”
Elszorult a sz�ve, mikor f�rj�re gondolt.
- Suvickus! - ki�ltotta a b�b�jt olyan haraggal �s lend�lettel, mintha a s�t� lenne Voldemort �s � a gyilkos �tkot mondan� ki r�.
M�g a gyerekek is meglep�dtek, hogy a n� egyetlen p�lcaint�s�re az eg�sz konyha tiszt�bb lett, mint valaha.
- Ejha! - mondta Lily. - Maga... vagyis Te... nagyon j� vagy ebben! Tal�n takar�t�n� volt�l?
A m�sik Lily fels�hajtott.
- Mondjuk �gy, hogy legutolj�ra h�ziasszony... �s mellesleg egy kisgyerek anyja - tette hozz� mosolyogva.
- Neked azt�n j� gyakran v�ltozik a hangulatod - mondta Albus.
A n�t el�nt�tte a boldogs�g, ak�rh�nyszor a kisfi�ra n�zett.
- Istenem! Annyira hasonl�tasz Jamesre! - mondta meghatottan. (Azt m�r be se merte ismerni, hogy a kis Lily a saj�t k�pm�sa is lehetne.)
- Jamesre? Dehogy hasonl�tok �n arra az �ntelt, szadista... ���, a legkev�sb� sem!
- Te... kir�l besz�lsz? - k�rdezte Lily csod�lkozva.
- A b�ty�mr�l! Te nem?
- A f�rjemet h�vt�k Jamesnek...
Alan olyan k�pet v�gott, mint aki hirtelen meg�rtett mindent.
- H�t persze! Ap�tok biztosan tudta, hogy h�vt�k az apj�t �s az�rt keresztelt�k el a b�ty�tokat Jamesnek. Nem volt v�letlen�l egy Sirius is a csal�dban?
Lily l�legzetvisszafojtva figyelt.
- H�t igaz! T�nyleg ap�tok az �n kicsi Harrym! - suttogta meghatottan a k�nnyeivel k�szk�d� n�.
- Hogy csak most jutott eszembe! - ki�ltott fel Lily. - A k�p apu szob�j�ban! Tuti, hogy a sz�lei vannak rajta!
Mind a n�gyen m�g abban a pillanatban fel�lltak �s a h�l�szob�ba futottak.
Am�g a h�rom gyerek pr�b�lta el�keresni a k�pet a t�r�tt b�jitalos-fiol�k al�l, Lily igyekezett mindent tiszt�ra var�zsolni �s megjav�tani. Szokatlan volt neki a bolyhos, mindenf�le kacattal „�kes�tett”, neh�z p�lca, ez�rt egyszer v�letlen�l egy – akkor m�g �p – szobrot tal�lt el.
Lily megtal�lta a k�pet.
- Megvan! - ki�ltotta. - Te j� �g! Ez �! Legal�bbis... hasonl�t! - hadarta izgatottan.
A m�sik Lily �s a k�t fi� k�rbe�llt�k �s egy�tt meredtek a k�pre, amelyen egy fiatal n�, egy l�tsz�lag vele kor� f�rfi �s egy kisbaba l�tszott.
Lily elvette a kisl�nyt�l �s �sszeforrasztotta az �veg�t egy gyors „Reparo!” seg�ts�g�vel.
Hirtelen nem b�rt�k megtartani a l�bai. Mag�hoz szor�totta a k�pet �s sz�v�b�l sz�l�an zokogott.
- Harry! - ki�ltotta. - �des, kicsi Harry!
Lily vigasztal�an let�rdelt mell� �s megsim�totta a v�ll�t.
- Ne s�rj, hiszen nemsok�ra l�thatod! �s azt�n boldogan �lsz, m�g meg nem...
Ekkor azonban Alan leintette.
Lily tov�bb h�pp�g�tt.
- Mit mondhatn�k neki? Sz�gyellem bevallani, de nem ismerem a saj�t fiamat! Milyen ember lett bel�le, mit szeret �s mit nem?
- Ezen nem sok id�d lesz gondolkozni... - mondta Alan. - Ugyanis �gy hallom, megj�ttek!
- Elj�tt a nagy pillanat! - suttogta izgatottan a kisebb Lily �s seg�tett fel�llni a.... v�g�l is.... „nagyanyj�nak”.
B�r egyiken sem vett�k m�r �szre a nagy izgalomban, a kis asztalon �ll� szerkezet b�k�sen f�st�lg�tt tov�bb.