Halk puffan�s hallatszott a nappali fel�l. K�ts�g sem f�r hozz�: a Potter-sz�l�k haza�rtek. Mrs. Potter �r�mt�l csillog� szemekkel tekintett k�r�l, �s meglepve tapasztalta, hogy minden �p �s tal�n tiszt�bb is, mint mikor elment.
Nem akart hinni a szem�nek, de esz�be tolakodott a gondolat is, hogy esetleg ezzel akarj�k elterelni rosszcsont gyerekei a figyelm�t. Egyenesen az eb�dl�be futott, ahol m�g csod�latosabb l�tv�ny fogadta. A hatalmas asztal ter�t�je egyenesre volt h�zva, a sz�kek �tk�z�sig betolva a hely�kre. Az asztal k�zep�n egy �vegv�z�ban (m�r idej�t sem tudj�k, mikor haszn�lt�k utolj�ra) egy v�r�s r�zsacsokor illatozott, gyerekesen �sszedob�lt, form�tlan g�mb�t alkotva.
- Harry! N�zd! - ki�ltott f�rj�nek, aki szint�n elcsod�lkozott, hogy m�g egy�ltal�n egyben tal�lt�k a lak�st.
Ginny �tfutott a konyh�ba, amit egy bolt�v v�lasztott el az eb�dl�t�l. A konyhaszekr�ny �vegei meg-megcsillantak a r�juk vet�d� napf�nyben, s a l�gt�rben valami ismeretlen, de �d�t� illat terjengett.
- Ez m�r gyan�s! - mondta Harry �s nekil�tott, hogy megkeresse a gyerekeket.
A konyh�b�l kil�pve, a nappalib�l lehetett felmenni a padl�st�rre egy csigal�pcs�n. A sz�l�k soha nem vetemedtek arra, hogy a p�r centis „l�pcs�fokokon” felm�sszanak, az anyjuk �ltal�ban a konyh�b�l kiab�lt fel nekik (egy h�rom gyerekes csal�dany�t�l m�r elv�rhat�, hogy j� er�ben legyen, ha veszekedni kell.)
- Lily! Albus! Gyertek le, megj�tt�nk! - sz�lt fel Ginny (most kiv�telesen a l�pcs� alj�b�l).
Albus hamarosan felbukkant, de nem az emeletr�l, hanem a f�rd�szoba ir�ny�b�l.
- Lily... nemsok�ra j�n! - mondta Albus gondosan �gyelve, hogy ne ker�lj�n szemt�l szembe az anyj�val.
Ginnynek felt�nt fia szokatlan viselked�se, (arr�l nem is besz�lve, hogy mit kerestek egy�tt a f�rd�ben), de nem sz�lt.
- Hoztunk nektek �dess�get! - mondta Harry vigyorogva �s egy hatalmas szatyrot nyomott a gyerek kez�be.
Eml�kezett m�g, hogy r�gen � mindig csak messzir�l n�zhette, ahogy Dudley unokatestv�re finomabbn�l-finomabb csokikkal �s cukrokkal hizlalja mag�t, � meg �r�lhetett, ha a marad�kot megkapta (ami �ltal�ban a pap�r volt). Ez�rt is fogadta meg, hogy gyerekeinek mindent meg fog
venni, amit csak k�v�nnak.
- Lily! - sz�lt Ginny �jra, most m�r t�relmetlenebb�l.
- Mit csin�lt m�r megint a h�god? - k�rdezte Harry agg�dva.
Albus nem b�rta tov�bb: soha nem volt el�nye a titoktart�s. M�r kiskor�ban is sokat kapott miatta Jamest�l, ami�rt minden cs�nytev�sr�l besz�molt a sz�leiknek.
- Harry, n�zd meg! - utas�totta a feles�ge, aki legal�bb olyan nyugtalan volt, mint �.
Lassan, mindenre felk�sz�lve ballagott a f�rd�szoba fel�. Csend volt: t�lzott csend.
„Mit csin�lhattak m�r megint? Ha nagy baj van...” Lelk�ben lej�tsz�dott minden �rz�s, amit egy agg�d� sz�l� �rezhet.
Albus nem k�vette �ket – egyenesen �llt a falnak t�maszkodva.
Harry lassan nyitotta be az ajt�t, mindenre felk�sz�lve (legal�bbis azt hitte). Amit azt�n l�tott, att�l m�g l�legezni is elfelejtett egy pillanatra. Kisl�nya a f�rd�k�d perem�n �lt, de nem volt egyed�l.
Mikor bel�pett, minden szemp�r r� szegez�d�tt, de � csak egyetlen pontra meredt: egy h�sz�ves n� csillog�, z�ld szemeire. Azt hitte csak �lmodik: sz�ve vadul kalap�lt, s verejt�kcseppek ezrei bor�tott�k el test�t egy pillanat alatt. Egyre n�zte, n�zte az ismer�s arcot, amit m�g sosem l�tott ilyen tiszt�n, amelyre mindig is v�gyott m�r kisgyermekkora �ta, de sohasem kaphatott meg igaz�n. �szre sem vette, hogy lehetetlen, amit l�t, hogy ez a n� m�r r�g halott, csak egyre b�mult r� �s megsz�nt k�r�l�tte a vil�g.
Lily szemeit k�nnyf�tyol bor�totta el. Csod�latosabb �rz�s volt ez mindenn�l: ahogy a szeretett gyermeke oly s�v�rg�n n�zi, szemeivel k�ny�r�g a szeretet�rt, s � csak arra v�gyik, hogy megadhassa neki. Oly sok �v telt el az�ta, rengeteg elpazarolt id�, amit egy�tt kellett volna �t�lni�k, de nem tehett�k. M�st utat sz�nt nekik a sors, amit k�l�n kellett bej�rniuk, �s �gy, sok-sok �v ut�n �jb�l tal�lkoztak...
A szavak nem seg�tenek ilyen helyzetben – tal�n mert ezt nem lehet kifejezni. Lily f�jdalmasan lass� l�ptekkel indult el fia fel�, aki l�tsz�lag k�v� dermedt.
„Idej�n...” - gondolta. Az agya szinte teljesen le�llt. Ezernyi apr� k�rd�s suhant �t elm�j�ben, de nem b�rt megsz�lalni. „Mit kellene tennem? Mit mondhatn�k?”
Anyja meg�llt el�tte, alig egy f�l l�p�snyire. Egy pillanatra sem vett�k le egym�sr�l a tekintet�ket. �gy besz�ltek �k: a z�ld szemp�r olvasott t�k�rk�p�ben, felt�rt�k egym�s el�tt anya �s fia �rz�seit.
Lily arc�n v�gigfolyt egy halv�ny k�nnycsepp. Nem fogta mag�t vissza t�bb�: nem akart m�g t�bb id�t vesz�teni.
Gyeng�den �lelte �t a fi�t, aki �rint�s�t�l mintha �lomb�l �bredt volna. Harry szorosan szor�totta mag�hoz, mintha att�l f�lne, elt�nik, ha elengedi. Nem volt m�r feln�tt, se er�s, se b�tor, csak egy kisgyerek volt, akinek teljes�lt az egyetlen v�gya, amit nem kaphatott meg az �lett�l.
- Harry... - s�gta f�l�be a n� gyeng�den. - �des kicsim...
Harry csak �llt anyja hossz�, v�r�s tincseibe temetve arc�t. „Nem s�rhatok! Nem! A gyerekek el�tt nem szabad!” mondogatta mag�nak, de nem tudott uralkodni mag�n.
- Anya... - sz�lt csendesen, s m�r � is reszketett a boldogs�gt�l.
Mikor sz�tv�ltak, Lily l�gyan simogatta fia k�cos, fekete haj�t.
- Harry, �des! - sz�lt izgatottan, mik�zben kez�t fia arc�ra tette. - Milyen... nagy lett�l!
Tet�t�l talpig v�gigm�rte a feln�tt f�rfit, akit utolj�ra egy�ves kor�ban l�tott.
- De Anya... Te... hogyan...?
- M�r eln�z�st! - sz�lt k�zbe Ginny, aki elkerekedett szemekkel figyelte az ajt�b�l a jelenetet. - El�ruln�tok, hogy mi folyik itt?
Meg lehetett �rteni a zavarodotts�g�t: v�g�l is a f�rj�t �lelgette egy idegen n� – aki mellesleg j�val fiatalabb n�la.
- Ez nem az, amire gondolsz, Anyu! - mondta a kisebb Lily.
Ginnyt nem tudta megnyugtatni ennyi.
- Harry! Ki ez a n�? - vonta k�rd�re egyre d�h�sebben f�rj�t.
Harry most el�sz�r vette le tekintet�t az anyj�r�l.
- Figyelj, Ginny! Lehet, hihetetlen�l fog majd hangzani... m�g igaz�b�l �n sem �rtem... de �... az any�m.
Lily szel�den fi�ra mosolygott, ami Ginnyt m�g ink�bb felbosszantotta.
- Az any�d?! - kiab�lta. - A te any�d m�r r�g meghalt! Nem lehet... �...
A kis Lily, aki k�zben fel�llt �s Alan v�ll�ra hajtotta fej�t, �gy d�nt�tt, itt neki kell cselekedni.
- Ha nem hiszed, - mondta les�jt�an anyj�nak – akkor menj be a szob�tokba, �s n�zd meg a k�pet apu �jjeliszekr�ny�n!
Ginny elviharzott �s kis id� m�lva a f�nyk�ppel egy�tt t�rt vissza. Hosszasan b�multa a karjaiban gyermeket tart� n�t, majd az „�l� v�ltozatot” k�mlelte.
- Ez �. - mondta, most m�r nyugodtabban, de p�r perc m�lva m�g ijedtebb lett, mint azel�tt. - De Maga meghalt!
Lily – aki k�zben �jra fi�ban gy�ny�rk�d�tt – csendesen sz�lalt meg.
- Meghaltam. De valahogy... a gyerekek visszahoztak. �n sem tudom, mi t�rt�nt.
- Ez... K�l�n�s. - mondta Harry. B�rmennyire is szeretett volna, nem tudott haragudni a gyerekeire. F�leg most... ink�bb megk�sz�nn� nekik.
- Alan, Lily... �s Albus! - kezdte Ginny, l�tva, hogy fia pr�b�l kib�jni a felel�ss�g al�l. - Sz�pen k�rdezem. Mit csin�ltatok?
Lily �s Alan �sszen�ztek, �s v�g�l szavak n�lk�l eld�nt�tt�k, ki besz�ljen.
- Mi csak... k�v�ncsiak voltunk. - mondta Lily b�nb�n� hangon.
Ginnyn eluralkodott az anyai �s a n�i meg�rz�sek kever�ke.
- K�v�ncsiak... Mire? - k�rdezte rosszat sejtve.
- Arra az iz�re... A szob�tokban...
Harry visszanyerte a j�zan esz�t. A szob�jukban voltak? Hisz be volt z�rva! Eml�kszik, � maga z�rta be! �s ha hozz�ny�ltak... Nem az nem lehet!
- Lily... - kezdte halkan. (Enyhe mosolyra k�sztette, hogy neve hallat�ra anyja is felkapta a fej�t.) - Ugye, nem ny�ltatok ahhoz a dobozhoz, amit ma hoztam haza?
Megk�rdezte, b�r biztos volt a v�laszban. A Sors fintorai: visszakapta az �desanyj�t, cser�be a legkevesebb, hogy kir�gj�k a munkahely�r�l. S a kis Lily les�t�tt szemeib�l r�j�tt: mindny�jan nagy bajban vannak.
- J�l van, gyerekek. - mondta hat�rozottan. - Akkor most megn�zz�k azt a t�kolm�nyt, ut�na pedig megbesz�lj�k, hogy mit csin�ljunk.


Miut�n Harry �s Ginny nem vettek �szre semminem� v�ltoz�st a szerkezeten, �gy d�nt�ttek, nem sz�lnak a t�rt�ntekr�l egy sz�t sem. Jobb megold�s l�v�n Lilyt felk�lt�ztett�k... Lilyhez. A kisl�ny �r�mmel fogadta a h�rt, hogy egy�tt alhat a n�vel, akit mellesleg kimondottan szimpatikusnak tal�lt.
Ginny ell�tta egy k�t ruhadarabbal is, mivel Lily egy f�ldig �r�, t�li tal�rt viselt. A n�t borzalmasan �rdekelte, ami a hal�la ut�n t�rt�nt. K�l�n�sen izgatta a S�t�t Nagy�r buk�sa, de legal�bb annyira Harry gyerekkora. A fia nem akarta, hogy lelkileg m�g �rz�keny anyj�nak esetleg b�ntudata legyen, ez�rt a lehet� leggyorsabban kit�rt a Dursley-�k gondoskod�sa k�rd�s al�l.

M�r este volt, de Harry �s Lily m�g a nappaliban besz�lgettek. Mivel Voldemortr�l m�r egyiken se akartak hallani,fel�tl�tt Harryben a k�rd�s, amire m�r oly sokszor gondolt. �gy d�nt�tt, nincs vesztenival�ja.
- �s, mondd csak, anya, v�laszoln�l �szint�n egy k�rd�semre?
Lily megsimogatta az arc�t.
- Persze, Dr�ga, ah�nyra csak szeretn�d....
Harryt felb�tor�totta a v�lasz. Tudta j�l, az anyja nem hazudna neki, b�rmit k�rdezzen is.
- Mit �rezt�l Piton ir�nt?
A n� meg sem tudott sz�lalni egy darabig. "Piton! Honnan ismerte? Csak nem b�ntotta? �s legf�k�ppen... mi�rt k�rdezi ezt t�le?"
- Ezt... nem �rtem, Harry....
- Tudom, hogy bar�tok voltatok. �s azt is tudom, mi�rt vesztetek �ssze. Csak az �rdekelne... hogy mit �rezt�l....
Lily nem akart besz�lni Pitonr�l. Gy�l�lte, megvetette �t, �pp annyira, mint az �sszes t�bbi hal�lfal�t.
- Legyen el�g annyi, hogy am�g nem �llt �t Tudodkihez, addig semmi el��t�letem nem volt vele. Csak mag�nak k�sz�nhetett mindent! De... hozz�d mi k�ze volt?
Harry el�sz�r gondolkodott, hogy megossza-e anyj�val Piton f�ltve �rz�tt titkait. V�g�l is m�r r�ges-r�g meghalt! �s ha nem menne bele a r�szletekbe...
- Elhinn�d, ha azt mondan�m, - kezdte Harry min�l lassabban. - hogy neki k�sz�nhetem, hogy m�g �lek?
Lily m�g a sz�j�t is elt�totta d�bbenet�ben, de nem tudott megsz�lalni. Harry �gy l�tta, nagyon is k�v�ncsi a folytat�sra.
- Val�ban... ha � nem lenne, akkor m�r nem �ln�k. Nem mondom, hogy mindig kedves lett volna, vagy hogy j�l b�nt velem, mert az nem igaz. De m�gis! Mindig megmentett �s mindig titokban tette...
Lily lehunyta a szem�t.
- Mi t�rt�nt vele? - k�rdezte halkan.
- Meghalt. Voldemort v�gzett vele.
Anyja �sszerezzent a n�v hallat�n.
- K�l�n�s, hogy ki tudod mondani a nev�t... a sok sz�rny�s�g ut�n.
Harrynek felt�nt, hogy anyja milyen �gyesen terelte el a sz�t Pitonr�l, de nem zavarta. Meg�rtette, hogy Lily ink�bb szebb dolgokr�l szeretne besz�lni �s elfelejteni a m�ltat.
Boldog volt, m�g el sem hitte, ami t�rt�nt. Mosollyal az arc�n �lelte �t a k�nnyez� Lilyt, miut�n Ginny letett el�j�k egy-egy cs�sze te�t.