Miut�n Harry felvar�zsolt m�g egy �gyat Lily szob�j�ban, a kisl�ny �s a n� le�ltek besz�lgetni.
Egyiken sem voltak f�radtak, ink�bb egym�s t�rt�neteit hallgatt�k eg�sz este. Sz�t ejtettek a kviddicsr�l, a legjobb zen�kr�l (akkor �s most st�lusban) �s mivel a divat nem �rdekelte �ket t�lzottan, az egyik�k m�g azt sem tudta, mi a sz�m�t�g�p (!), �gy maradt a l�nyok k�t �r�k �rdekl�d�si k�re: a csal�d �s a fi�k. (Persze ut�bbi t�ma ink�bb a kisebbik Lilyt �rdekelte.)
A fiatal n�nek nehez�re esett ilyesmir�l besz�lnie, miut�n szemtan�ja lehetett f�rje meggyilkol�s�nak. Err�l persze nem besz�lt a kisl�nynak, aki �gy tov�bb folytatta a nyaggat�s�t.
- Mondd el! K�rlek.... K�rlek! - k�ny�rg�tt a kis Lily ellen�llhatatlanul. - V�g�l is... ez egy �rtatlan k�rd�s! Volt�l m�r szerelmes? De igaz�n!
Lily mosolygott a kisl�ny k�v�ncsis�g�n, legf�k�ppen, mert saj�t mag�t fedezte fel benne „t�z” �vvel fiatalabb kor�ban. �t a Roxfort �rdekelte akkor mindenekfelett �s a var�zsvil�g. Esz�be jutott, mikor h�rom napon kereszt�l zaklatta Perselust, hogy mondja el, hogy kell „teleport�lni”, persze a fi� azt sem tudta, mit jelent a sz�, a var�zsvil�gban ugyanis ezt hoppan�l�snak h�vj�k.. �s akkor d�bbent r�... aznap kiv�telesen gyakran gondol arra az....
Gondolkodott, milyen jelz�kkel tudn� illetni, de mindig egy szerencs�tlen, fekete haj� kisfi� tolakodott be az elm�j�be. Nem k�nny� elfelejteni azt, amire az embernek t�bb �ve is r�ment: s�t, az eg�sz gyerekkora.

A kis Lily m�r egyre t�relmetlenebb�l k�rdezgette. Nem tudta, mivel foglalatoskodik a n�, aki l�tsz�lag mellette �lt, de l�lekben valahol m�shol j�rt. Akkor a kisl�ny titokban megfogadta mag�nak, hogy ker�l, amibe ker�l, kider�ti „nagyanyja” minden titk�t.
- Lily! - sz�l�tgatta izgatottan (a Nagymama kifejez�sre egyiken sem tudt�k r�venni magukat, ez�rt a fiatal n� Lily maradt a gyerekek k�r�ben)
- J�, j�! Elmondom... Voltam szerelmes, a f�rjembe... A ti... nagyap�tokba.
A kisl�ny v�gyakoz� tekintete k�vetelte folytat�st, de mivel a Lily nem mondott semmit, k�nytelen volt tov�bb k�rdez�sk�dni.
- �s milyen ember volt? J�k�p�, okos, vagy er�s? Esetleg gazdag?
- V�g�l is... r� minden igaz volt. - felelte Lily. - Kedves volt, iszony�an j�k�p� �s …
M�g saj�t mag�t is meglepte azzal, hogy nem tud t�bb jelz�t mondani egykori f�rj�re, aki az �lete szerelme volt. Csak rem�nykedni tudott, hogy a kis Lily nem tesz fel neki t�bb zavarba ejt� k�rd�st.
Mondhatja, hogy kedves volt. Legal�bbis vele.... De ha a bar�taival sz�pen b�nik az ember, az m�r nagy er�ny?. Er�snek is mondhatja, csak mert nagy s�lyt is elb�rt? De hiszen Jamesnek soha nem kellett terhet viselnie, se fizikailag, sem lelkileg! B�tornak viszont b�tor volt, t�lzottan is. De a b�tors�ggal sem sokra mentek a bajban... Igen, James mindig kereste a vesz�ly �rz�s�t, ehhez k�ts�g sem f�rt. Gazdag volt, de �t nem �rdekelte a p�nz. �gyess�g�t a kviddics ter�n mutatta meg, de a logik�ja.... Vagyis James Potter j�k�p� volt, befoly�sos �s a j� oldalon �llt. Ennyit tudott r�la a sz�ve m�ly�n elmondani. M�g � maga sem �rtette, hogy mi volt az, ami elk�pr�ztatta. M�gis... m�ly f�jdalom telepedett a sz�v�re, ak�rh�nyszor r�gondolt a f�rj�re.
- Nah�t! - csod�lkozott a kisl�ny. - �s vett neked aj�nd�kokat �s vir�got �s... �s... �rt hozz�d szerelmesleveleket... meg...
- Igen, mindent, amit csak el tudsz k�pzelni...
�s akkor a kis Lily megk�rdezte, amit v�gk�pp el akart ker�lni.
- � volt az els� szerelmed?
- Igen, � volt. - v�gta r� gyorsan, jelezve, hogy v�get akar vetni ennek a t�m�nak.


M�r �jf�l is elm�lt, de Lily m�g mozdulatlanul �lt az �gyon. Mindenki aludt m�r, csendes volt a h�z, s � gondolataiba meredve, �res tekintettel figyelte a csillagokat.
- James! - ki�ltott�k ajkai hangtalanul, �jra �s �jra. Visszakapta az �let�t, a fi�t... � mi�rt nincs itt?
K�rd�sek, melyekre nincs v�lasz. M�r az is csoda, hogy � visszaj�hetett. De ha �t vissza tudt�k hozni, akkor tal�n Jameset is? Meg kell k�rdeznie... reggel els� dolga lesz... Nem is reggel! Most azonnal meg kell tudnia! Fel�llt, de nem tudta, mit tegyen. Nem akarta fel�breszteni a kis Lilyt. De kit�l tudhatn� meg, ha nem t�le?! Nem! Egy gyereknek aludni kell. Majdcsak kib�r m�g egy p�r �r�t...


- Lily! - hallatszott egy hangos ki�lt�s, valahonnan lentr�l. A kisl�ny lassan nyitotta ki a szem�t a takar� alatt. Pr�b�lta elhitetni mag�val, hogy csak �lmodta, amit hallott. Lassan oldalra fordult �s mag�ban felm�rte a helyzetet. Tudta, m�r nem sok�ig lesz nyugta. Mint mindig... Egy v�r�s haj� n� rontott be az ajt�n, �s le�lt az �gya sz�l�re.
Halkan sz�lt hozz�, de hat�rozottan:
- Ideje felkelni!
Lily �lmosan t�r�lte meg szemeit �s h�trasim�totta arc�ba l�g�, �l�nkv�r�s tincseit.
�desanyja l�tta rajta, hogy �gy nem fog el�rni semmit sem n�la. Ismerte m�r nagyj�b�l tizenk�t �ve... A kisl�ny r�n�zett, �s szinte suttogva sz�lalt meg:
- Nem aludhatn�k m�g egy kicsit?
- �n nem k�nyszer�telek semmire. Csak sajn�ln�m elk�ldeni azt a szerencs�tlen gyereket, a nappaliban. M�r egy �r�val ezel�tt itt volt �rted. - sz�ja sz�les mosolyra h�z�dott.
- �s Lily hol van? Csak �lmodtam? - k�rdezte miut�n k�rben�zett, �s sehol nem l�tta a m�sik �gyat.
- M�r lej�tt, Allal �s Alannel besz�lget. Ap�d ma kor�bban hazaj�n, mivel vissza kell vinni azt a... tudod, mit...
A kisl�nyt l�that�lag megnyugtatta, hogy minden rendben van. Ginny m�r �pp t�vozni k�sz�lt, de ut�nasz�lt.
- Nagyon haragszol?
Tudta, hogy �desanyja sosem volt h�ve a k�s�rleteiknek, mondv�n, hogy bajt is csin�lhatnak, de ez a mostani eset m�r t�nyleg sok volt neki.
- Nem... - morogta Ginny. - Csak egy kicsit �rdekes, hogy nektek siker�lt, amivel t�letek j�val fejlettebb var�zsl�k kudarcot vallottak. M�gis! Igaz�n beavathatn�tok, hogy hogy csin�lt�tok, mert m�g mindig nem �rtem!
- Sajnos �n is csak arra eml�kszem, hogy megf�zt�k a b�jitalt... ut�na bele�nt�tt�k... de nem m�k�d�tt. Azt�n j�tt Al „nagy” �tlete, a begy�jt�b�b�j, hogy ki tudjuk szedni...
Ginny idegesen kapta fel a fej�t.
- TI VAR�ZSOLTATOK?
Elsz�lta mag�t.... De t�nyleg! Nem j�tt lev�l!
- I...igen, de nem j�tt lev�l!
�desanyj�nak ez m�r sok volt: s�padtan huppant le az �gy sz�l�re �s szomor�an Lilyre n�zett.
- Tudod, �des kisl�nyom, �n mindent pr�b�lok elk�vetni, de ez m�r nekem is sok! Mi lett volna, ha... ha nem is tudom... s�t�t var�zsl�t hoztok vissza! Grindelwaldot, vagy... ak�r mag�t, Mardek�rt! Hogy m�s lehet�s�gekr�l ne is besz�lj�nk!
Gondolataiban hirtelen egy harmadik szem�ly k�pe jelent meg, amit�l megborzongott.
Nem! � nem t�rhet vissza! De tal�n... ha Fredet vissza tudn�k hozni.... De m�g a k�sz�t�i sem tudj�k a b�jital �sszetev�it! R�ad�sul Harry d�lut�n elviszi a Miniszt�riumba a „felt�maszt�g�pet”...


A fiatal n� k�t gyerek t�rsas�g�ban �lt a nappaliban.
- … �s apu minden �vben elvisz minket kempingezni egy erd�be, de mindig m�shov� megy�nk �s … - hallatszott Albus hangja.
Lily mosolyogva, izgatottan hallgatta, amit a gyerek mes�lt neki az elm�lt �vekr�l. �sszeszorult a sz�ve, ha r�gondolt: ezt �k is mind megtehett�k volna, ha nincs... a Nagy�r.
M�g mag�ban sem b�rta kimondani a gy�l�lt nevet. �melyg�s fogta el, ha r�gondolt �s �k�lbe szorult a keze.
Ekkor l�tta csak meg a kis Lilyt, aki m�g �lmosan botork�lt le a csiga l�pcs�n.
- J� reggelt... - k�sz�nt halkan, majd le�lt a kanap�ra Alan mell� �s a v�ll�ra hajtotta a fej�t. A fi� nem sz�lt, csak egy fut� oldalpillant�s k�s�ret�ben csendesen t�rte.
Lilynek tetszett a k�t gyerek �nzetlen, tiszta bar�ts�ga, hogy ismerik egym�s �rz�seit �s gondolatait, hogy mindenben seg�tenek egym�snak. �pp mint egykor � �s... „M�r megint Piton!” - gondolta. Mi lehet ebben a k�t gyerekben, hogy... Persze, a kis Lily �pp olyan, mint � tizenk�t �vesen. De Alan Prince... �s akkor �thas�tott az elm�j�n a megold�s: „Prince! Igen, ez mindent megmagyar�z! Egy �j Herceg!” Elkerekedett szemekkel figyelte a fi�t, aki Piton minden egyes von�s�t mag�ban hordta, �s l�tsz�lag a gyermekkori szok�sait is.
Alan nem �rtette, mi�rt b�mulja ilyen felt�n�en a n�, de meglehet�sen zavarta. Megpr�b�lta valahogy oldani a fesz�lts�get, mivel Lily elt�tott sz�ja a t�bbieknek is szemet sz�rt. V�g�l is Albus t�rte meg a cs�ndet.
- Mit is akart�l mondani Lilynek, �hm... Lily?
A n� gondolataiban Piton k�p�t felv�ltotta egy m�sik, fekete haj�, szem�veges f�rfi. Utolj�ra lehunyta szemeit �s pr�b�lta min�l �rtelmesebben kifejezni mag�t.
- Csak meg szeretn�m k�rdezni, hogy... nem tudn�tok-e m�g... m�g valakit felt�masztani. - m�lyet s�hajtott, majd les�t�tte a szem�t.
A h�rom gyerek �sszen�zett.
- Tal�n lehetne, - mondta Lily – de m�r miattad is ki voltak anyu�k akadva. Meg nem is biztos, hogy m�g egyszer siker�lne...
- Kit szeretn�l visszahozni? - k�rdezte Albus izgatottan �s olyan k�pet v�gott, mint mindig, ha egy �j kalandr�l volt sz�.
- A f�rjedet, ugye? - k�rdezte Lily szomor�an.
A fi�k �rtetlen�l kapkodt�k a tekintet�ket a k�t Lily k�z�tt. Azok csak n�zt�k egym�st, mereven �s folyamatosan, mintha olvasn�nak egym�s gondolataiban.
- Na j�! - mondta v�g�l a kis Lily �s megszak�totta a szemkontaktust. - Megpr�b�lhatod, de minden felel�ss�g a ti�d! Akkor is ha... ahogy anya mondan�... rosszul s�l el a kis cs�ny�nk...
- Ezt most nem �rtem - jelentette ki Alan hat�rozottan. - Nincs m�r b�jitalunk, d�lut�n Mr. Potter elviszi a felt�maszt�-micsod�t, ti meg m�g k�s�rletezni akartok?! H�t ez....
- Te nem akarn�l felt�masztani, ha meghaln�k? - k�rdezte Lily incselked� mosollyal. - Na, persze, mondjuk, mit is v�rhatn�k t�led...
Alan m�r k�sz�lt visszav�gni, de Albus leintette. Most nincs id�nk vitatkozni! Meg kell csin�lnunk, miel�tt Apu haza�rne �s valamelyik�nknek el kell terelni Anyu figyelm�t.
- J�, majd Te eltereled! - mondta Lily les�jt�an. - De azt�n el ne j�rjon az a nagy sz�d!
- Mi�rt �n?! - h�borodott fel a fi�. - Te jobban tudsz hazudni �s �n k�v�ncsi vagyok, hogy mit csin�ltok!
- Az�rt, te Nagyokos - mondta Lily tud�l�kosan kim�rve a szavakat –, mert tal�n csak �n tudom m�k�dtetni azt az iz�t, Alan pedig csak vend�g. � nem k�theti le az any�nkat, az m�r gyan�s lenne.
Albus s�rt�d�tten d�lt h�tra.
- Nem fog siker�lni - mondta g�nyosan.
- Albus Perselus Potter! Ha csak egy sz�t is sz�lsz Anyunak, �zenek Jamesnek!
A n� d�bbenten n�zett a z�ld szem� gyerekre. Albus Perselus! Ez m�r t�nyleg megd�bbent�. Harry k�pes volt egy hal�lfal�r�l elnevezni a gyerek�t, r�ad�sul pont Pitonr�l?!


Alan �s Lily (miut�n siker�lt meggy�zni�k Albust), Lilyvel egy�tt a sz�l�k h�l�szob�ja fel� vett�k az ir�nyt.
Alan meg�llt a k�sz�b�n, �s a k�t Lilyre n�zett.
- Biztosak vagytok benne? �gy �rtem... lehets�ges, hogy nem azt hozzuk vissza, akit szeretn�nk...
- Meg kell pr�b�lnunk - mondta a fiatal n� halkan, �s �tsuhant a fi� mellett.
Alan rosszat sejtve m�g pr�b�lta meggy�zni a kisebb Lilyt, de az ugyanolyan makacs volt, mint a m�sik. �gy d�nt�tt, nem k�zd tov�bb. A kisl�ny kez�be nyomta a z�ld fiol�t, majd becsukta maga m�g�tt az ajt�t. A falnak t�maszkodva figyelte tov�bb a k�t Lilyt, akik t�k�letes egy�ttm�k�d�ssel dolgoztak.


- Akkor... - mondta a kis Lily hat�rozottan. - Invito b�jital!
S a g�p f�st�l�gni kezdett, majd z�ld f�st�t eregetett. Most nem volt sik�toz�s, csend borult a szob�ra. Hal�los csend.
„Ohh, add, hogy James legyen! K�ny�rg�m, csak � t�rjen vissza!”- gondolta a n�, �s m�r �szre sem vette, hogy remeg a t�rde. Csak szerelme j�rt a fej�ben, a visszakapott boldogs�g. „Legyen minden �gy, mint r�g!”

A kis Lily Alan-re n�zett, aki m�g mindig �res tekintettel, egyenesen �llt a falat t�masztva, majd a huszon�ves n�re, aki m�r a fog�t csikorgatta az izgalomt�l. Lehunyta szem�t �s �sszetette apr� kezeit. „Istenem, k�rlek, add vissza neki a szerelmet, a mindenek f�l�tt val�t, mint a mes�kben. Hozd vissza azt az embert, aki �t a legjobban szerette!” �szre sem vette, hogy a z�ld f�st k�zben kett� v�lik, �s m�g az egyik fele elp�rolgott, a m�sik r�sz szil�rdulni kezdett, s hamarosan egy �lettelennek l�tsz�, de l�ktet� valami kezdett n�vekedni a padl�n...