- Lily, v�rjatok! - ki�ltotta Alan �s megragadta bar�tn�je karj�t. - Ne menjetek k�zelebb!
Az id�sebb Lily akadozva vette a leveg�t, a l�ny a padl�n ugyanis m�g mindig n�vekedett. Csak egyre b�multa a f�ld�n hever�, egyre ink�bb embert. Ismer�snek t�nt neki, de nem mert volna megesk�dni, hogy t�nyleg James az. A m�sik k�ts�gbeejt� t�ny az a v�rt�csa volt, ami egyre duzzadt a l�tsz�lag f�rfi k�r�l. A l�ny ruh�j�nak kinevezett rongyon szakad�sok t�tongtak, azonos�thatatlan foltok �s por szennyezt�k be, mintha egy h�bor� �ldozata lett volna. V�llig �r�, fekete, csimb�kokban l�g� hajat viselt, amelyet n�hol s�t�tbord�ra festett a v�r.
- Istenem! - sik�totta Lily. Hirtelen fellobbant benne a felismer�s, s semmi m�s nem tolult a sz�v�be, csak az ijedts�g. A halott f�rfi l�tv�nya a gyerekeket is megr�misztette: a kis Lily remegve b�jt Alan-hez, aki vigasztal�an �t�lelte.
- Ki ez? - k�rdezte a fi�. - Lily, te ismered?
A n� mozdulatlanul �llt, sz�ja el� emelt k�zzel, �s egyre csak keringtek a gondolatok a fej�ben. „Mi�rt? Mi�rt �? R�ad�sul... holtan!”
- Takar�tsunk fel, miel�tt apu haza�r - mondta szipogva a kis Lily. - Majd k�zben kital�ljuk, mi legyen.
- � ugye... nem a f�rjed volt? - k�rdezte Alan.
Lily csak megr�zta a fej�t, de m�g mindig nem tudott megmozdulni.
- Kezdj�k m�r! - mondta a kis Lily ijedten. - Ha Anyu lej�n, nek�nk v�g�nk!
Alan k�zelebb l�pett a f�rfihez �s a h�t�ra ford�totta. A l�tv�ny m�g �t is megr�m�tette, de ezt semmi kincs�rt nem mutatta volna ki Lily el�tt.
A f�rfi nyak�n j�l l�tszott a hatalmas seb, amely m�r nem sziv�rgott, de m�g tiszt�n l�tszott.
- �gy t�nik, megharapta valami - jelentette ki Alan. - Lehet, hogy t�vedek, de... mintha v�mp�r lenne a tettes...
- V�mp�r? - ki�ltott fel a kisebb Lily. - Ez h�lyes�g! V�mp�rok nem l�teznek!
- Nem, a muglik szerint nem... - folytatta a vit�t Alan.
- Lehet, hogy... nem is tudom... K�gy�? - vetette fel a kisl�ny.
- Igen, az lehets�ges.

A n� m�g mindig mozdulatlanul �llt �s n�zte a f�ld�n hever� f�rfit.
- Piton! - suttogta. - Mi�rt te? Mi�rt kell ezt is t�nkretenned?!
Semmi m�st nem �rzett m�r, csak haragot �s megvet�st.
- �l m�g? - k�rdezte a kis Lily Alan-t�l, aki folyamatosan figyelte a test lehets�ges �letjeleit.
- Szerintem m�r nem. De persze....
- Tudom, lehet hogy t�vedsz... - jegyezte meg g�nyosan a kisl�ny. - Lily, j�l vagy?
A n� lassan b�lintott. A harag �s a r�m�let k�z�s egyvelege j�tsz�dott le a lelk�ben. M�sra nem is tudott gondolni, csak a csal�dotts�gra. Gy�l�lte Pitont, ami�rt elvette az utols� rem�ny�t is. Ha �lne, akkor legal�bb kiadhatn� a d�h�t, akkor megmondhatn� neki, hogy mennyire megveti most ez�rt. Piton m�g mindig nem mozdult. Szemei csukva voltak, s sz�j�t �s �ll�t kis cs�kokban festette be a v�r.
- Lily, seg�tened k�ne - k�rte a kisl�ny csendesen. - Tudod, mi nem var�zsolhatunk...
- Persze... - suttogta, de m�g mindig nem vette le a tekintet�t a holttestr�l.
�s akkor... esz�be jutott, amit a fia mondott neki az este: „...ha � nem lenne, akkor m�r nem �ln�k.”
Mit tehetett Piton a fi��rt, ha az h�l�b�l m�g a gyermek�t is r�la nevezte el?
A l�nyeg, hogyha a f�rfi val�ban megmentette Harry �let�t, akkor � tartozik neki. M�g akkor is, ha hal�lfal�...
- Suvickus! - mondta a n� halkan, mik�zben legyintett egyet a p�lc�j�val.
A v�rfoltok egy pillanat alatt felsz�v�dtak, majd egy „Reparo!”-t�l a f�ldre hullott v�zadarabok is �sszeforrtak. Lily �s a k�t gyerek �vatosan l�pett a f�rfi mell�.
- Seg�tsetek... mozd�tsuk meg! - mondta a kis Lily.
M�r �pp mindh�rman a test f�l� ny�jtott�k a kez�ket, mikor hirtelen kicsap�dott az ajt�.
- MI A FEN�T CSIN�LTOK TI ITT? - kiab�lta Ginny.
Albus az el�szob�ban �llt, �s pr�b�lt a f�ld al� s�llyedni. �let�ben el�sz�r nem �rult el egy titkot, de az anyja term�szetesen �szrevette a szorong�s�t. Pocs�kul �rezte mag�t, ami�rt miatta lebukik a h�ga, a bar�tja �s Lily is.
Ginny felsikoltott, mikor megl�tta a f�ld�n fekv� f�rfi arc�t.
- Istenem! Ez... Ez Piton! - ny�gte a n�.
- Igen, � - mondta Lily lemond�an.
- Piton? - k�rdezte Alan �s a kis Lily egyszerre. - M�rmint Perselus Piton? A Roxfort volt dirije?
A kis Lily tett egy l�p�st a f�rfi fel�, �s t�rdre ereszkedett, amit�l Ginny kifakadt.
- Hozz� ne ny�lj, Lily! Hallod?!
- Vigy�k fel a szob�mba! - utas�totta a t�bbieket a kisl�ny.
Alan azonnal ott-termett, majd hamarosan Albus is csatlakozott (tal�n a b�ntudat miatt).
- Ink�bb az �n szob�mba - aj�nlotta Al.
Ginny az ajt�ba �llt, �s sz�tt�rta karjait, ezzel elz�rva a kifel� vezet� utat.
- Mondtam, hogy ne �rjetek hozz�! Hagyj�tok ott! Majd �n... elint�zem...
A gyerekek �gy tettek, mintha meg se hallan�k.
- Nos, ha senki se seg�t egy j� kis b�b�jjal, akkor.... - kezdte a kis Lily – Albus, te fogod a fej�t, Alan, te a jobb l�b�t, �n majd a....
- Eszetekbe ne jusson! - kiab�lta Ginny egyre t�relmetlenebb�l.
- J�, akkor hagyjuk itt a szoba k�zep�n! - mondta a kisl�ny g�nyosan.
Ginny megpr�b�lt lehiggadni, de a halott f�rfi a sz�nyeg k�zep�n – nem egy �d�t� �rz�st v�ltott ki bel�le.
A kis Lily kiny�jtotta a kez�t a f�rfi fel�, �s megmarkolta a csukl�j�t.
- Nekem valahogy... annyira ismer�s....
S a f�rfi keze mintha �letre kelt volna az �rint�s�t�l – egyenk�nt mozdultak meg ujjai, majd �k�lbe szor�totta tenyer�t.
Mindenki ijedten figyelt, egy m�sodperc alatt n�ma cs�nd lett. Albus is k�zelebb h�z�dott, s a f�rfi f�l� hajolt, mire az lassan felnyitotta szemeit.

N�m�n tekintett a r� mered� kisfi� z�ld smaragdjaira, melyek r�gi eml�keket vonszoltak el� tudata m�ly�r�l. Azt hitte meghalt, s m�r csak a v�gzet �z vele gonosz tr�f�t. Mi ez a hely? Ez a sok, ismeretlen ember, akik sz�jt�tva b�mulj�k? �t, aki gy�l�li az embereket. Egy fi�... �pp olyan, mint akinek �lete v�g�n utolj�ra a szem�be n�zett.
- Potter! - suttogta halkan, s megragadta a gyerek v�ll�t, aki ett�l k�ts�gbeesetten kap�l�zni kezdett.
„Nem, ez nem �!” - gondolta. „Ez csak egy k�ly�k... nincs rajta a heg!”
Ginny m�r ugrott volna, hogy kiszabad�tsa a fi�t, de a kis Lily akkorra m�r ott guggolt, k�zvetlen�l Albus mellett.
- Eln�z�st, Uram! J�l �rzi mag�t?
A f�rfi, ha lehet, m�g jobban els�padt, mikor megpillantotta a kisl�nyt. Kezei lehanyatlottak Albusr�l, s a f�ldre zuhantak.
Lily r�mosolygott, l�tva a f�rfi zavar�t, aki ett�l m�g ink�bb elk�pedt.
- Lily...
Szemei elkerekedtek a d�bbenett�l. Az arc, amire mindig v�gyott, amit mindig szeretett... B�r tudta, ez lehetetlen, hiszen Lily meghalt, �s... � is. De m�gis...
Mindenki elfojtotta a l�legzet�t is, csak a feln�tt Lily mocorgott egy kicsit. Pr�b�lta elker�lni a tal�lkoz�st, ameddig csak lehet.
A kisl�ny elpirult.
- Honnan tudta? Mi m�g nem tal�lkoztunk, azt hiszem. Mindegy, �n kapott egy �j lehet�s�get az �lett�l... �s persze t�l�nk! - mondta b�szk�n, csillog� szemekkel.
- T�l sokat besz�l - jegyezte meg a f�rfi nyersen.
„Nem ez nem �!”- gondolta. „A szeme m�s! �s b�r hasonl�t r�, de... lehetetlen, hogy � legyen...”
- Egy�bk�nt t�nyleg Lily vagyok. Lily Potter - �js�golta a kisl�ny, fittyet h�nyva a t�nyre, hogy p�r l�p�ssel a h�ta m�g�tt �desanyja menten sz�vrohamot kap.
Piton felkapta a fej�t a n�v hallat�n. �les f�jdalom �t�tt sz�v�be, s hogy a megszokott m�dszerrel ezt elrejtse, visszat�rt „kib�rhatatlan” st�lus�hoz.
- Nem eml�kszem, hogy k�rdeztem volna, kicsoda Maga, kisasszony - mondta felvont szem�ld�kkel, de l�that�an meglepetten. Mag�ban megpr�b�lta "felm�rni a terepet".

„Potter, azt mondta!? Mi folyik itt? Eml�kszem, a Nagy�r r�m k�ldte Naginit... Azt�n j�tt Potter. Ez nem hely�nval�! Meghaltam, �s m�gis �lek? �s kik ezek a k�lyk�k?"

Lassan v�gigsim�totta a nyak�t, ahol a k�gy�harap�s �rte. Sz�r� f�jdalom nyilallt a sebbe, de sz� n�lk�l elt�rte. Megszokta m�r a szenved�st.
- Melyik �vben j�runk? - k�rdezte hat�rozottan.
A kis Lily megk�nnyebb�lt, hogy a f�rfi hozz�sz�lt.
- 2020-ban. Egy�bk�nt j�lius 24-e, p�ntek.
Piton kiss� megd�bbent az �vsz�mon, de a kisl�ny rajong�sa �s pontoss�ga m�g ink�bb meglepte. �gy d�nt�tt, ideje k�r�ln�znie.

„A l�ny, aki Lilynek mondja mag�t, k�t fi� k�zt t�rdel. Az egyik, a z�ld szem�, tagadhatatlanul Potter, az, akit el�sz�r megl�tott A m�sik gyerek, szint�n fekete haj�, fekete szem�, sov�ny, alult�pl�lt. Ismer�sek a von�sai, de egyenl�re nem j�tt r�, honnan. S az ajt�ban k�t n�, szinte egyforma tal�rban. Mindkett�nek v�r�s a haja, csak az egyiknek barna a szeme, a m�siknak pedig...

"Lily!" - suttogta bels� hangja, de nem sz�lalt meg. Alig l�that�an t�totta el a sz�j�t, �s vonta fel egyszerre mindk�t szem�ld�k�t.
A n� sz�tlanul �llt a fal mellett, kezeit �sszefonva, szemeib�l csal�dotts�g �radt.
Piton k�v�lr�l ugyanolyan fagyos maradt, mint eddig, de bel�l fel�bredt benne a gyermekkori �nmaga. Semmit nem mutatott a k�lvil�g fel� �rzelmeib�l, de a lelke �r�lt t�ncba kezdett, amint megl�tta �lete szerelm�t.

„Ez csak... egy �lom? Nem lehet a val�s�g... B�r �n is �lek, de... Ez t�l sz�p ahhoz, hogy igaz legyen! B�rcsak... mondana valamit... " - gondolta, de egyenl�re m�g csak � sem b�rt megsz�lalni. Nem �rtett semmit: Hogy lehet, hogy �l? Hogy t�bb mint h�sz �v eltelt�vel visszat�rt a hal�lb�l, �s itt van a sz�m�ra „Egyetlen N�” is? Itt m�r az �r�k�sen �rz�ketlennek t�n�, embergy�l�l� f�rfi sem tudta, hogy mit tegyen.

Az id�sebb Lily l�tsz�lag megunta, hogy hasztalanul a v�rben �sz�, tudom�sa szerint „hal�lfal�t” b�mulja, a hat�rtalan csal�d�s ut�n, hogy nem kapta vissza James-et. R�ad�sul �s a lelk�ben tombol�, m�g ismeretlen �rz�st sem tudta beazonos�tani. Hat�rozott l�ptekkel t�vozott a szob�b�l.
Most Piton – maga sem �rtette, mi�rt – valamivel felszabadultabb lett, �s imm�r semmi nem akad�lyozta meg abban, hogy fel�ltse �larc�t.
- Mi okb�l hoztak vissza? - k�rdezte egyszer�en az ajt�ban �ll�, d�bbent asszonyt�l, akiben hamar felismerte az egykori Ginny Weasleyt.
- V�letlen volt! - felelte �desanyja helyett a kis Lily szemles�tve. - Nagyon sajn�ljuk...
- Al, hozzatok vizes ruh�t! - utas�totta fi�t Ginny. - Ha ap�tok ezt megtudja... Siessetek!
Albus �s Alan szinte vill�msebess�ggel pattantak fel.
- Tan�r �r... - sz�l�totta meg halkan Ginny. - Am�g a f�rjem haza�r... �s kital�lunk valamit...
Alan �s Albus vissza�rtek a vizes ruh�val, de mivel anyjuk l�tsz�lag tehetetlen�l �llt, a kis Lily vette k�zbe a dolgokat.
- �hm... eln�z�st... - mondta a kisl�ny halkan, �s let�r�lt a f�rfi nyak�r�l egy hossz� v�rcs�kot.
Piton csak �sszesz�k�lt szemekkel n�zett le „�pol�n�j�re”.
- �r�m�mre szolg�lna. - f�rmedt r�. -, ha nem l�pn� �t a hat�rokat, kisasszony.
Lily nem �rtette, mire c�loz a f�rfi, am�g az - vele mit sem t�r�dve – kom�tosan, a maga merev testtart�s�val fel nem t�p�szkodott mell�le.
Hirtelen olyan �les f�jdalmat �rzett a seb�ben, hogy akaratlanul is felszisszent �s a tork�hoz kapott.
- J�l van? - k�rdezte Lily agg�dva, de nem kapott v�laszt.
- Lily, hagyd b�k�n a … Tan�r Urat - sz�lt l�ny�ra Ginny.- Professzor �r... Am�g Harry haza�r... K�rem sz�ljon, ha b�rmiben seg�thet�nk...
- Mi�rt? - k�rdezte d�bbenten az ajt�b�l a feln�tt Lily, akit val�sz�n�leg a k�v�ncsis�ga ir�ny�tott vissza a sz�nhelyre.
- M�rmint... mit mi�rt? - k�rdezte Ginny „any�s�t�l”.
- Mi�rt akarod gondj�t viselni? � egy... hal�lfal�...
Pitont sz�ven �t�tt�k a n� szavai, de arca ugyanolyan kifejez�stelen maradt.
Ginny fels�hajtott.
- A gyerekeim hozt�k vissza... ez�rt, am�g nem tal�lunk ki valamit, ennyivel tartozunk a kellemetlens�g�rt.
Lily �rtetlen tekintet�t l�tva folytatta.
�s Harry azt mondta, Neki k�sz�nheti az �let�t... Ha ez igaz, akkor h�l�val tartozom �rte.
Lily les�t�tte a szem�t. Nem tudta elk�pzelni sem, hogy Piton, akit �veken �t gy�l�lt amiatt, amiv� v�lt – t�nyleg seg�tett volna Harrynek, annak ellen�re, hogy James az apja... �s egy olyan, �ltala megvetett szem�ly az anyja, mint �. Tal�n adhatna neki egy es�lyt, m�g annak ellen�re is, hogy egyszer... annak nevezte...


Halk pukkan�s hallatszott a konyha fel�l.
- Ez Harry - mondta Ginny halkan.
F�rje halk, aurorhoz m�lt� l�ptekkel l�pett be a szob�ba.
- Megj... - kezdte volna, de elakadt a szava, mikor megl�tta az el�tte �ll�, fekete „ruh�s” f�rfit.
- Piton... professzor? Ez... Lily! Al! Mi folyik itt?