Piton arc�ra egy, a t�le m�r megszokott grimasz �lt ki.
- Potter! - n�zett egykori tan�tv�ny�ra, aki p�r l�p�sre �lt t�le. - Ha j�l eml�kszem, feket�t mondtam. Szerinted ez... – Egy undorod� tekintettel v�gigmutatott mag�n. – Milyen sz�n�?!
Ak�rhogy is a h�la �s az egy�tt�rz�s, Harrynek kezdett elege lenni abb�l, hogy a gyerekkor�nak egyik leggy�l�ltebb alakja a saj�t h�z�ban utas�tgatja �s s�rtegeti.
M�r k�sz�lt magyar�zatot adni, ami�rt csak norm�lis ruh�t tal�lt a szekr�ny�ben, de �desanyja felvont szem�ld�kkel v�laszolt helyette.
- Igaz�n nem �rtem, mit h�borogsz, Piton! �r�lhetn�l, hogy egy�ltal�n kapsz valamit. - A f�rfi meglepett, �s egyben szinte m�r g�nyosnak mondhat� tekintet�t�l felb�torodva m�g gyorsan hozz�tette: - �s mellesleg... ebben legal�bb nem �gy n�zel ki, mint egy t�lm�retezett denev�r.
Piton egy ideig meg sem b�rt sz�lalni. Nem, nem a s�rt�s, �s m�g csak nem is az �t k�r�lvev�, �sszevigyorg� emberek l�tv�nya, sokkal ink�bb a N� smaragdz�ld �riszei k�t�tt�k le a figyelm�t. Lily R� n�zett, hozz� besz�lt...

A b�jitalmester egy sz�jg�rb�t�ssel t�ll�pett a dolgon (legal�bbis l�tsz�lag).
- Te! - f�rmedt a kis Lilyre, viszont a kisl�ny ahelyett, hogy f�l�nken visszak�rdezett volna, mint �gymond „el�z� �let�ben” a di�kjai t�bbs�ge - szinte azonnal, csillog� szemeivel a tudt�ra adta, hogy nyugodtan k�rjen csak b�rmit �s � boldogan teljes�teni fogja.
- Felforraltad? - k�rdezte fagyosan Piton.
- Nem – v�laszolta Lily zavartan. - Nem azt mondta, hogy...
- Helyes – v�gta r� a f�rfi rezzen�stelen arccal.
Harry, Ginny �s a feln�tt Lily t�gra ny�lt szemekkel figyelt�k, amint a f�rfi ujj�val leellen�rzi a faz�kban g�z�lg� v�z h�m�rs�klet�t, el�gedetten b�lint, majd �tvizsg�lja az utas�t�sai alapj�n el�k�sz�tett alapanyagokat.
- Eln�z�st Professzor �r, de megtudhatn�nk mire k�sz�l? - k�rdezte bizonytalanul Ginny.
- Ez egyszer�, Ms. Weasley.
- Mrs. Potter! - jav�totta ki Ginny, de Piton figyelmen k�v�l hagyta a megjegyz�st, �s folytatta terveinek ismertet�s�t.
- Most az a legf�bb c�l, hogy teljes m�rt�kben felismerhetetlenn� v�ljunk a M�gia�gyi Miniszt�rium sz�m�ra. Ennek legegyszer�bb m�dja, ha...
- Korkorrig�l�-f�zet! H�t persze! - A kis Lilynek kivirult az arca, �s el�nt�tte a b�szkes�g, ami�rt id� el�tt (legink�bb a hozz�val�kb�l �s a helyzetb�l meg�t�lve) r�j�tt a f�rfi terveire.
Piton azonban cs�ny�n n�zett R�.
- Megk�rhetn�m, hogy a j�v�ben ne v�gjon a szavamba, Ms. Potter?! - k�rdezte, mik�zben tekintet�vel szinte sug�rozta, hogy a kisl�nynak mit is kell v�laszolnia erre a k�rd�sre.
- Igenis, Uram! - v�gta r� ragyog� tekintettel a kisl�ny, ezzel is jelezve: az � h�dolat�t bizony nem k�nny� elj�tszani.
- Sz�val gyakorlatilag szem�lyis�get kell v�ltanunk... - kezdte a feln�tt Lily. - De a korkorrig�l�s nem a legjobb m�dszere ennek. �gy �rtem, att�l m�g r�nk lehet ismerni, hogy p�r �vvel fiatalabbak vagyunk, vagy nem?
B�r Pitonhoz c�mezte a mondand�j�t, gondosan �gyelt r�, hogy ne kelljen a f�rfire n�znie.
- Nem felt�tlen�l – morogta Piton, fel sem pillantva a bojtorj�nlev�l apr�t�s�b�l, �gyesen leplezve a n� hangj�nak R� gyakorolt hat�s�t. - Ugyanis nem egy-k�t �vr�l besz�l�nk.
- Tal�n a Weasley Wanik�r szerekkel el�rhetn�nk valamit... - tan�csolta Al.

Alig egy m�sodperc m�lva egy hangos robban�s hallatszott a t�zhely fel�l, �s a k�lyhaajt�n egy kis, f�nyes, g�mb alak� valami sz�guldott ki, majd egy pukkan�ssal megny�lt �s emberform�t �lt�tt. R�videsen egy v�r�s haj� f�rfi �llt a szoba k�zep�n, h�rom gyerekkel a h�na alatt (pontosabban eggyel az oldal�n, egyet maga el�tt l�kd�sve, egyet pedig a f�l�n�l fogva r�ncig�lt maga mellett).
- Valaki Weasley Wanik�rt emlegetett? - hallatszott a m�ly, de vid�m hang. Egy pillanattal k�s�bb Ron Weasley teljes val�j�ban tekintett v�gig a t�rsas�gon, hogy azt�n az �lla egyenesen a padl�n landoljon.
- ���... �hhh... iz�... - A f�rfi arca ijedt�ben egysz�n�v� v�lt a haj�val. - Ez .. ez-ez...Pi...Pi...Pi...
- Ne dadogj m�r, Ron! - intette le Ginny d�h�sen.
- De... de... MI FOLYIK ITT?!
- J�h, ki ez a sok ember? - k�rdezte James, miut�n a nagyb�tyja pillanatnyi d�bbenet�t kihaszn�lva siker�lt kiszabad�tania f�l�t a szor�t�sb�l.
A feln�tt Lily csillog� szemekkel ugrott fel sz�k�r�l.
- James! - ki�ltotta boldogan, aminek k�vetkezt�ben a gyerek �rtetlen�l b�mult r�, Piton pedig g�nyosan felhorkantott az �stje mellett (ez�rt cser�be a v�r�s haj� n� csak egy gyilkos pillant�ssal jutalmazta).
- M�r megbocs�sson, asszonyom – kezdte James Potter pontos hasonm�sa -, de ki Maga �s mit akar t�lem?! �s AZ ki?! - mutatott az �ppen leveleket por�t� f�rfire.
- Nos... – kezdett hozz� Harry, b�r el�bb ink�bb kih�zott egy sz�ket az imm�r falfeh�r Ronnak, aki le sem b�rta venni a szem�t egykori b�jitaltan-professzor�r�l.
- De Harry! � meghalt... ott voltam! L�ttam! �s ez a n�...?
- Nyugodj meg, Ron! - mondta Harry halkan. - A gyerekek j�tszottak, �s... Nem t�l j�l s�lt el a dolog. Most pr�b�lunk megold�st tal�lni.
- HOGY NYUGODJAK MEG?!- kelt ki mag�b�l az alapterm�szet�b�l ered�en a f�rfi. - Az akarod mondani, hogy felt�masztott�tok Pitont �s …
- Az any�mat. - mosolygott Harry el�sz�r �desanyj�ra, aki pillanatnyilag sug�rz� tekintettel gy�ny�rk�d�tt Jamesben, majd bar�tj�ra, aki most olyan k�pet v�gott, mintha egy hatalmas, sz�r�s p�k �llna el�tte.

Percekig halotti cs�nd borult a konyh�ra, csak Piton k�se csattant n�ha az asztal lapj�n. Majd a professzor gyakorlott mozdulatokkal a v�z fel�t kimerte egy ed�nybe �s mag�hoz ragadott k�t �vegcs�t, amelyekben k�v�lr�l l�that�an sz�rcsom�k voltak. Mindkett�b�l kivett egy-egy sz�lat, az egyiket felapr�totta, majd a m�sikkal egy�tt, amit eg�szben hagyott bele�nt�tte az �stbe. Miut�n feltette forrni, keverget�s k�zben sorra hozz�adta a t�bbi �sszetev�t. Sz� se r�la, Pitonnak sem kellett k�tszer mondani, hogy �rezze otthon mag�t: �gy mozgott az idegen konyh�ban, mintha m�r �vtizedek �ta ott lakott volna.
- Ez nem a hagyom�nyos f�zet – jelentette ki a kis Lily izgatottan. - Abba macskasz�r kell, nem unikornissz�r! �s nem kell bele viszporuszbogy� sem.
Piton unottan elh�zta a sz�j�t, majd miut�n p�rszor megkavarta az �st tartalm�t (ami f�l�tt most s�t�tk�k f�st kavargott), felvont szem�ld�kkel a t�rsas�g fel� fordult.
- F�l �r�d van, Potter, hogy beszerezd a k�vetkez� alapanyagokat... - Harry el�sz�r kerek szemekkel n�zett R�, de miut�n r�j�tt, hogy Piton nem viccel el�var�zsolt egy pergament �s egy penn�t. A f�rfi ekkor m�r a harmadik, le�rhatatlan nev� anyagn�l tartott, Harry pedig most �ldotta a szerencs�j�t, hogy az auror-k�pz�sben a fels�fok� b�jitaltan is szerepelt (m�sk�l�nben k�t percenk�nt meg kellett volna k�rdeznie, hogy mi micsoda).
- Ennyi – fejezte be a terjedelmes list�t a f�rfi, egy unott sz�jh�z�st k�vet�en.
Harry v�gign�zett az alapanyagokon �s szinte k�ts�gbeesve j�tt r�, hogy ez majdnem egy havi fizet�s�be fog ker�lni. De sebaj. Ha �gy megszabadulhat Pitont�l... Hogy a fen�be hihette azt, hogy a b�jitalmester m�s volt, mint amilyennek mutatta mag�t?!
- Ron, elk�s�rsz? - k�rdezte lemond�an m�g mindig k�rosan s�padt bar�tj�t.
Az csak �rthetetlen „���”-kel �s „h���'”-kal v�laszolt.
- �tk�zben megmagyar�zok mindent.
A v�r�s haj� f�rfi k�v�ncsis�ga most is fel�lkerekedett minden m�s �rz�s�n, �gy h�t b�lintott �s fel�llt.
- Ez... ez f�lelmetes! - dadogta, majd h�ga fel� fordult. - Ha nem nagy gond, itt hagyn�m Rose-t �s Hugot am�g visszaj�v�nk.
- Persze, semmi baj - s�hajtott Ginny.
Miut�n a k�t f�rfi egy „Abszol �t!” ki�lt�s k�s�ret�ben f�nyg�mbb� v�lt a t�zhely el�tt, majd elt�ntek – m�r csak a rotyog� f�zet hangj�t lehetett hallani.
A k�nos csendet term�szetesen a gyerekek nem b�rj�k sok�ig elviselni. �s ki is merne megsz�lalni els�k�nt? H�t persze, hogy a kis Lily, aki eddig fittyet h�nyva az illemre Alan �l�b�l figyelte az esem�nyeket.
- Ez egy k�l�nleges kor-korrig�l� f�zet lesz, ugye?
Piton sz�ra sem m�ltatta a felesleges k�rd�st.
- Miben t�r majd el a hagyom�nyost�l? - folytatta a kisl�ny leplezetlen izgalommal a hangj�ban.
A b�jitalmester bel�tta, hogy ha meg akar szabadulni ett�l a bosszant� k�ly�kt�l (akinek a f� b�nei k�z�tt szerepel az is, hogy k�s�rtetiesen hasonl�t az � Lilyj�re), musz�j lesz v�laszolnia.
- Hosszabb hat�s �s eredm�nyesebb v�ltoz�sok – k�z�lte kurt�n. - N�mely esetben genetikai v�ltoz�s is el�fordulhat. - Miut�n a kis – Piton v�lem�nye szerint – bajkever� szem�b�l m�g mindig bizonytalans�g �radt, gyorsan hozz�tett egy hat�rozott „Ennyi”-t, ezzel is megel�zve az �jabb k�rd�seket. De hi�ba, Lilyt ennyivel nem lehetett elint�zni, f�leg, miut�n �gymond – sz�v�be z�rta a f�rfit.
- Sz�val tov�bb tart a hat�s 12 �r�n�l? Mennyivel? - k�rdezte mosolyogva.
A f�rfinek m�r kezdett idegeire menni az eg�sz helyzet (f�leg, hogy most a megszok�st�l elt�r�en nem tudott levonni m�rg�ben �tven pontot a Griffend�lt�l). �pp k�sz�lt valami elrettent� v�laszt ki�t�lni, mikor egy g�nyos hang f�lbeszak�totta gondolatmenet�t:
- Nem veszed �szre, hogy nem akar v�laszolgatni az �rtelmetlen k�rd�seidre? - morogta Alan, arc�t az egyik kez�be temetve.
Piton pedig �nmag�ban meg�llap�totta, hogy maga sem fogalmazhatott volna pontosabban.

- Nem k�rtem, hogy t�gy megjegyz�seket! - torkolta le Lily a bar�tj�t.
A szob�ra ism�t halotti cs�nd borult, �m ez most m�s volt, mint eddig. Szinte tapintani lehetett benne a fesz�lts�get.
Ginny m�r rutinb�l megmarkolta a p�lc�j�t az asztal alatt, Al �s a rozsdabarna haj� Rose tekintete oda-vissza j�rk�lt h�ga �s bar�tja k�z�tt, James �s Hugo pedig izgatottan f�szkel�dtek.
- Lily, Alan, nyugodjatok meg! - sz�lt a k�t gyerekre Ginny. - El�g bajunk van most en�lk�l is!
James azonban eszel�s vigyorral felugrott, �s �kl�t r�zva ordib�lta:
- Ne hagyd Magad, Lil! �tkozd le a...
- James! - sz�lt r� �desanyja. - Mit mondtam neked a minap ERR�L a viselked�sr�l?!
- M�rmint hogy nem lap�thatom ki Prince-t?
Piton m�r hossz� percek �ta most el�sz�r n�zett fel az �st tartalma fel�l. Amellett, hogy undorodva meg�llap�totta, a Potter k�ly�k kik�p�tt nagyapja, a n�v meglehet�sen felkeltette a figyelm�t. Prince? Tal�n csak v�letlen?
Egy gyors pillant�ssal szem�gyre vette az asztalra t�maszkod�, fekete haj� fi�t, aki – ezt a b�jitalmester elkerekedett szemekkel nyugt�zta – ak�r a gyerekkori hasonm�sa is lehetett volna. „Tal�n egy anyai �g� rokon” - gondolta, v�g�l �gy d�nt�tt, hogy majd ha „nagyon r��r”, ut�naj�r a dolognak.

- Egy�bk�nt egy�ltal�n nem �rtelmetlenek a k�rd�seim – folytatta Lily fagyosan.
�desanyja nem b�rta tov�bb �s fel�llt.
- Fejezd m�r be, Lily! Nem �rtelmetlenek, csak most egyszer�en sz�ks�gtelenek. - Miel�tt m�g l�nya k�zbesz�lhatott volna, gyorsan hozz�tette: - Alan biztosan nem b�nt�sb�l mondta azt, amit.
- De... dehogynem! - s�p�tozott a kisl�ny. - Biztos vagyok benne, hogy csak megint... �GY akart nevezni!
Alan unottan megforgatta a szemeit.
- Ugyan m�r, Picim, ne besz�lj "z�lds�geket"! - mondta, az utols� sz�t alaposan kihangs�lyozva.
Lilyn�l v�gk�pp felszaladt az a bizonyos „pumpa”.
- L�TOD?! Mindig ezt csin�lja! - kiab�lta s�rt�d�tten anyja fel�, majd a fi�hoz fordult. - De tudod mit? Most m�r nem is szeretlek! S�t! UT�LLAK!
- �n is szeretlek – suttogta mosolyogva Alan. - Most jobb?
- Majd a Roxfortban... Itt nem szabad! - v�laszolta f�lig pirulva Lily. - M�g a v�g�n kicsapn�nak miattad!
- Mir�l is van sz�? - k�rdezte szinte suttogva a feln�tt Lily Ginnyt�l.
A n� csak fels�hajtott.
- Tudod, Lily �s Alan m�r �t�ves koruk �ta elv�laszthatatlanok. �s... amikor meg�rzik, hogy a m�sik fesz�lt, p�ld�ul Lilyn�l ezzel a t�lzott buzg�s�ggal j�n el�, akkor a m�sik addig bosszantja, am�g nem ker�l sor...
- P�rbajra! - fejezte be helyette is unokah�ga, Rose csillog� szemekkel. - Lily �s Alan szinte hetente p�rbajoznak, �s szinte mindig t�bb �r�n kereszt�l. Sokszor m�g n�h�ny tan�r is megn�zi!
- Pontosan – helyeselt Al. - N�ha m�g biztatj�k is �ket, hogy ezen m�lik, melyik h�z a jobb.
- Nem egy h�zban vagytok? - k�rdezte a feln�tt Lily k�v�ncsian.
- M�g csak az k�ne! - v�gta r� s�rt�d�tten a m�sik Lily, majd len�z�en v�gigm�rte bar�tj�t. - Ez egy gonosz, elvetem�lt mardek�ros!
- Nem lehet mindenki ostoba, izomagy� Griffend�les! - mondta pof�tlanul vigyorogva a fi�.
Lily �pp k�sz�lt felrobbanni, �m a k�vetkez� pillanatban olyan k�pet v�gott, mint aki isteni sugallatot kapott, �s hirtelen ell�gyultak a von�sai.
- Jaj, fogd m�r be! - mondta, majd k�zelebb l�pett bar�tj�hoz. - Ak�rmilyen bunk� is vagy, akkor is a f�rjem maradsz!
Apr� kezeit a v�ll�ra tette �s a k�vetkez� pillanatban m�r egy�tt mosolyogtak. Az eg�sz szob�ban megv�ltozott a hangulat: mintha hirtelen a szeretet �s a b�ke is bek�lt�z�tt volna...
- Nah, most j�tt r�, hogy direkt ugratta – komment�lta Albus az esem�nyeket unottan (�s egyben csal�dottan, hogy elmaradt a h�n �h�tott p�rbaj).


Piton elmaradhatatlan grimasszal az arc�n n�zte az „undor�t�an ny�las” jelenetet. „Ezek idi�t�k!” - gondolta mag�ban. - „Azzal sz�rakoznak, hogy s�rtegetik egym�st?! Remek, beker�ltem a Potter csal�d idi�ta-centrum�nak pontos k�z�ppontj�ba. Csak gratul�lhatok magamnak. �gy t�nik, ezek gener�ci�r�l gener�ci�ra egyre korl�toltabbak lesznek.”
Nem akart el�rni a sz�nalmas �nsajn�latig, �gy ink�bb m�g n�h�ny kavar�ssal ellen�rizte a f�zet �llag�t. Ezzel azonban nem sok�ig tudta lek�tni a saj�t figyelm�t, ugyanis valami megmozdult benne: mintha m�r �t�lte volna ezt. Az a k�t gyerek... Az egyik Lily rokona, a m�sik ak�r az �v� is lehetne. Ugyanaz a b�ke, ugyanaz az �sszetart�s, ami egykoron �t �s Szerelm�t is jellemezte. Tal�n ez lenne az a bizonyos jel? Szinte �szre sem vette, hogy tekintete p�r pillanatra �sszekapcsol�dik egy csod�latos, z�ld szemp�rral...

Lily... Lily... Lily... Az egykori professzor arca ugyanolyan �rzelmekt�l mentes maradt, de t�k�r n�lk�l is tudta, hogy vesz�tett az �t k�r�llebeg�, s�t�t aura erej�b�l. Az elm�j�be furakod� eml�kk�pek, a k�t, ismer�s gyermek az asztal mellett, amint �nfeledten nevetnek a saj�t butas�gukon, a N� „v�letlen” mosolya, amint r�pillant, s p�r m�sodpercig a szem�be n�z... „Nem, ez nem �n vagyok. Perselus Piton soha nem gondol ilyen ostobas�gokra, � kem�ny, ellenszenves �s mindenkit ut�l. M�g saj�t mag�t is.” Mi�rt �rez most m�sk�pp, mint a hal�la el�tt? Egy�ltal�n, mi�ta kezdett el �rezni?! Ennyire felkavarta volna Lily jelenl�te? - sok-sok k�rd�s, ami �rthetetlen egy fagyos sz�v sz�m�ra. Nem sokon m�lt azonban , hogy megt�rj�n a j�g, ekkor azonban egy hangos pukkan�s �rkezett a t�zhely fel�l.
- Na v�gre – s�hajtott Ginny, Lily (az id�sebbik) pedig megk�nnyebb�lten elmosolyodott.
Piton felvonta az egyik szem�ld�k�t �s a falon f�gg� �r�ra pillantott.
- Nem kevesebb, mint hat percet k�stetek – �llap�totta meg g�nyosan. - Mindent megszereztetek? Vagy ez esetleg t�l bonyolult feladat volt a sz�motokra...
- Mindent – s�hajtott Harry, tudv�n, Piton m�r csak Piton marad.

A b�jitalmester kritikus pillant�sok �s megjegyz�sek k�s�ret�ben elkezdte kipakolni az el� helyezett zs�kot, ami az alapanyagokat rejtette (rem�nyei szerint). M�r a harmadik �veg kappa-belet tette ki az asztalra, amikor hirtelen belen�zett a csomagba �s h�trah�k�lt.
- POTTER! - mennyd�r�gte, de ak�rhogy pr�b�lkozott, nem j�tt ki t�bb hang a tork�n.
- M�gis, mir�l...
Harry – amint k�zelebb hajolt – r�j�tt, mi v�ltotta ki ezt a heves reakci�t egykori tan�r�b�l: a zs�kban egy ez�st�s ketrec hevert, amiben egy k�l�n�s �llat szuszogott. Pontosabban sziszegett.
- Nah�t, egy f�ld�nfut�! - ki�ltotta csod�lkozva a kis, v�r�s Hugo Weasley, aminek k�vetkezt�ben apja b�szk�n megveregette okos kis csemet�je v�ll�t.
Harry gondolataiban szidta mag�t, ami�rt nem gondolt erre m�r el�re. Term�szetes, hogy Piton retteg a k�gy�kt�l, miut�n szembetal�lkozott Naginivel. Ennek a p�ld�nynak pedig egyenesen h�rom feje is volt, amelyek k�z�l l�tsz�lag csak egy volt �bren, de ez �pp el�g ijeszt� l�tv�nyt ny�jtott k�t „testv�re” n�lk�l is. Vadul csapkodott �s sziszegett, mintha t�mad�sra k�sz�lne.
Harry egy v�kony, h�pp�g� hangra lett figyelmes.
- Ne... nem akarom... - szipogott a kis Lily, aki id�k�zben k�nnyes szemekkel b�jt �desanyj�hoz. - Vidd innen!
- Hogy a fen�be juthatott eszetekbe idehozni egy ILYET?! - kiab�lta Ginny, mik�zben oltalmaz�n �tkarolta gyermek�t. - Nagyon j�l tudj�tok, hogy Lily f�l ezekt�l, ami�ta... Tudj�tok!
- De nem tudtunk r�nak�gy�fogat venni... �s egyenesen Afrik�ba kellett hoppan�lnunk �rte, �s m�g nem is akart�k... - v�dekezett Ron.
- El�g! - kelt ki mag�b�l h�ga. - Szedj�tek ki a fog�t, azt�n t�ntess�tek el! Gyer�nk!
Am�g a k�t f�rfi azzal pr�b�lkozott, hogy kioper�lhass�k a feld�h�d�tt k�gy� sz�j�b�l az egyik legfontosabb �sszetev�t an�lk�l, hogy az leharapn� a kez�ket ( az �llat – b�r �sszetekeredve, de – legal�bb egy m�ter hossz� volt), a feln�tt Lily k�v�ncsian hajolt k�zelebb Ginnyhez.
- Mi t�rt�nt Lilyvel? - k�rdezte agg�dva.
- R�viden, kiskor�ban egyszer elsz�k�tt itthonr�l, �s megt�madta egy... ILYEN - mutatott a bestia fel�. - Az�ta f�l t�l�k.
Lily m�g mindig �rtetlen�l n�zett R�.
- �s nem esett semmi baja?
A kisl�ny f�szkel�dni kezdett anyja �l�ben.
- Semmi komoly – s�hajtott Ginny. - Csak egy karcol�s, h�la Alannek. M�g �pp id�ben l�pett k�zbe.
- De h�t... - �rtetlenkedett a feln�tt Lily. - Akkor m�g � is kisgyerek volt, nem? Hogy tudta akkor... megmenteni?
A kis Lily idegesen megmarkolta anyja tal�rj�nak sz�l�t.
- Ezt �n sem tudom, sajnos. Soha nem mondtak enn�l t�bbet, ak�rhogy is pr�b�lkoztunk kiszedni bel�l�k - mondta, majd szemreh�ny�an el�sz�r kisl�ny�ra n�zett, majd az asztal sz�l�t szorongat� Alanra. A fi� most kimondottan idegesnek t�nt.

- Huh, na v�gre kij�tt! - k�nnyebb�lt meg Ron, miut�n kez�ben tartotta a k�gy� kem�ny munk�val kioper�lt m�regfog�t. - El�g nehezen adta meg mag�t.
- Tal�n k�nnyebben siker�lne v�grehajtanod a feladatot, Weasley – kezdte ny�jasan Piton -, ha esetleg el�kotorn�d azt a hegyi troll�hoz hasonl� min�s�g� elm�det, �s haszn�ln�d a p�lc�d!
Ron csak t�togni tudott �s arca fel�lt�tte egy f�tt r�k sz�n�t. De ahelyett, hogy egykori tan�r�nak v�gott volna vissza, felh�borodottan bar�tj�hoz fordult.
- Harry, mondj m�r valamit, elv�gre Te vagy itthon! Ez a v�n denev�r...
- Vigy�zz a sz�dra! - f�rmedt r� Piton a v�r�s f�rfire.
- Mi�rt, k�l�nben mit tesz?! Levon sz�z pontot a Griffend�lt�l? - k�rdezte szemtelen�l a b�jitalmestert�l, aki erre g�nyosan felvonta egyik szem�ld�k�t.
- Meghat�, milyen igyekezettel pr�b�lod szapor�tani az itt t�lt�tt �r�im sz�m�t azzal, hogy h�tr�ltatod a munk�mat, Weasley, de sajnos... el kell hogy keser�tselek. Semmi kedvem ugyanis Potter kis... Nos, mi is ez? Otthonnak nevezt�tek?
Hogy nagyobb nyomat�kot adjon szavainak, undorodva v�gigm�rte a baracksz�n falakat.

Miel�tt m�g b�rki v�laszolhatott volna a professzor s�rt�seire, v�ratlan dolgok t�rt�ntek egyetlen pillanat alatt: a k�gy� k�t alv� feje fel�bredt a hangzavar hat�s�ra. Am�g senki sem figyelt r�, kicsusszant a ketrec�b�l, �s egyenesen a kis Lily l�b�ra tekeredett, mintha csak meg�rezte volna annak f�lelm�t. Alan – Lily sik�t�s�t hallva egy ugr�ssal ott termett, let�rdelt az �llat mell�, �s miut�n idegesen k�rbepillantott, jobb �tlet h�j�n... k�rlelni kezdte az �llatot, hogy ne b�ntsa l�nyt. A konyh�ban mindenki egy emberk�nt meredt a kisfi�ra, aki furcsa sziszeg�ssel pr�b�lja elt�vol�tani bar�tn�je l�b�r�l a vadul csapkod� besti�t, �s az �llat l�tsz�lag m�g �rtette is, amit mondott neki. A runespoor hamarosan Alan karj�n pihent, a kis Lily m�g kapkodva szedte a leveg�t, Alan pedig les�t�tte a szem�t. A szob�ban l�v� �sszes t�bbi ember pedig sz�jt�tva pr�b�lta tudom�sul venni az im�nt t�rt�nteket.