Harry csak kis id� m�lva tudott megsz�lalni.
- Lily, adn�l Any�nak egy m�sik ruh�t?
- Eszemben sincs! - A kisl�ny olyan s�rt�d�tt arcot v�gott, amilyet m�g t�le is ritk�n lehetett l�tni. - Vegy�l Neki �jakat, ennyit m�r csak megtehetsz az any�d�rt.
A m�sik Lilyn most zs�kszer�en cs�ng�tt Ginny vil�gosk�k tal�rja.
- Igaz�n nem sz�ks�ges, nekem ez megfelel – mondta szel�den mosolyogva. - Egy�bk�nt is, hamarosan visszav�ltozunk, nem igaz? - tette fel a k�rd�st Perselus fel� fordulva, de nagy megr�k�ny�d�s�re a f�rfinek (vagyis fi�nak) esze �g�ban sem volt r� n�zni – kitart�an b�multa a plafont.
- Tal�n – jelentette ki fennhangon, mintha csak mag�ban besz�lne.
- Ink�bb indulnunk kellene - mosolygott Lily ism�t fi�ra. - M�r alig v�rom, hogy �jra l�ssam Birminghamet. �s persze... ez lenne az els� k�z�s kir�ndul�sunk is - tette hozz� szemles�tve, b�nb�n� arccal, amit �szrev�telezve Harry vigasztal�an v�gigsim�tott a n� arc�n.
- Csak Nekem t�nt fel – kezdett bele a kis Lily -, hogy most Lily teljesen m�s, mint eddig?

„M�s.” Piton �rezte, hirtelen egy �j �rz�s furakodik a lelk�be. „Val�ban, most sokkal ink�bb olyan, mint r�gen, a hal�la el�tt. Tal�n a b�jital hat�sa, hogy visszat�rt a l�ny, aki mindenkiben csak a j�t l�tta? Aki az ellens�geire is tudott sz�vb�l mosolyogni, am�g nem k�vettek el valami megbocs�jthatatlant?”
Megbocs�jthatatlant, mint p�ld�ul amit � tett. Gyorsan megr�zta a fej�t, ugyanis most a legkev�sb� sem akart arra gondolni, hogy ez a csod�latos teremtm�ny oly k�zel van �s sz�m�ra m�gis el�rhetetlen.

- Mire gondolsz, Lily? - k�rdezte Harry m�ltatlankodva. - Szerintem Anya ugyanolyan, mint eddig, csak a k�lseje v�ltozott meg – egy gyors pillant�ssal v�gigm�rte a kisl�nyosan szel�d, ragyog� arcot: - B�r ha jobban megn�zem...
- Kiegyens�lyozottabbnak t�nik – fejezte be helyette Ginny, f�rje pedig egyet�rt�en b�lintott.
- Na j�, �n azt hiszem, hazamegyek! – kelt ki mag�b�l Ron, mintha csak most �bredt volna r� a val�s�gra. - Nekem ez m�r sok egy napra! Halottakat t�masztotok fel, �tv�ltoztatj�tok �ket... gyerekekk� �s ut�na elmentek piknikezni?! Ha ezt otthon elmes�lem, Hermione h�ly�nek fog n�zni! M�r �gy is mindig azzal j�n, hogy nem vagyok komplett.
- �s milyen igaza van... - s�hajtott Ginny.
- M�r a h�gom is kezdi... - h�borgott a f�rfi. - Ilyen nincs.
- Nyugodj meg, Ron! Most az a legfontosabb, hogy megoldjuk a helyzetet, miel�tt a Miniszt�riumban felfigyelnek n�h�ny �rdekes t�nyez�re.
- N�h�nyra? Harry! - a v�r�s f�rfi m�r legink�bb csak mag�t pr�b�lta gy�zk�dni, hogy ez az eg�sz csak egy rossz �lom. Egy nagyon rossz �lom, az egykori „emberszab�s� denev�r” f�szerepl�s�vel.
Harry tett egy l�p�st �desanyja fel�.
- Ak�rhogy is, t�bb� nem fogom elvesz�teni Any�t.
�desanyja gyeng�d �lel�se szokatlanul �rte a var�zsvil�g megment�j�t. Egyr�szt soha nem kaphatta meg az igazi sz�l�i szeretetet, m�sfel�l most egy tizen�ves kisl�ny adja meg ezt Neki, akir�l tudja, hogy az �desanyja. Aki mindig is szerette �t �s mindig is gondj�t viselte, m�g a hal�la ut�n is. Nem mindennapi �rz�s ez...

Lily t�tott sz�jjal l�pett olyan k�zel hasonm�s�hoz, hogy az orruk szinte m�r s�rolta egym�s�t.
- Most azonnal velem kell j�nn�d! - utas�totta a m�sik Lilyt, �s miel�tt az b�rmit is sz�lhatott volna, a karj�n�l fogva maga ut�n r�ncig�lta.
Lily Evans tizen�ves v�ltozata egy halk nyikkan�s k�zben seg�ts�gk�r�en n�zett fi�ra, aki m�g szinte mag�hoz sem t�rt d�bbenet�ben.
- �hm, Lily - sz�lt kisl�ny�hoz. - Nem b�nn�l egy kicsit... kedvesebben Vele?
- Nyugi, csak adok Neki valami csinibb ruh�t! - lelkendezett a kisl�ny, �s feltaszig�lta „�ldozat�t” az emeletre.
Ginny fejcs�v�lva n�zett a k�t Lily ut�n, majd f�rj�hez fordult.
- �n m�r most sajn�lom Anyuk�dat. Ha Lily r�szabadul, Merlin �vja szeg�nyt!
Ron – mintha m�r el is felejtette volna, hogy t�vozni k�sz�lt - �sszeh�zta szem�ld�k�t, majd hirtelen elvigyorodott, mintha valami nagyon vicces dolog jutott volna esz�be.
- Te meg minek �r�lsz? - k�rdezte unottan a h�ga.
- Semminek, t�nyleg! - r�h�g�tt a f�rfi. - Csak �ppen a kis Lily t�nyleg tiszta anyja...
Harry – miel�tt a feln�ttek k�zt is kit�rne a testv�rharc – gyorsan k�zbesz�lt.
- Igen, Lily is elb�v�l�, kedves �s aranyos. - Mosolyogva feles�g�re pillantott, aki viszonozta a gesztust. A pillanat m�r kezdett idilliv� v�lni – pontosabban kezdett volna, ha nem zavarja meg a sz�k t�ml�j�n az ujjaival egyre „gal�dabbul” dobol� Perselus Piton t�relmetlenked�se.
- Mikor indulunk? - k�rdezte unottan, �s pr�b�lta minden neh�zs�g ellen�re fenntartani szok�sos, len�z� arckifejez�s�t (el�g sikeresen).
- �n �gy gondoltam, esetleg �gy f�l n�...
Az emeletr�l sik�t�s hallatszott, majd egy tompa „maradjm�rnyugton” �s egy keserves „eztnek�rlek”. Azt�n m�r csak szakad�shangok �s apr�bb, f�jdalmas ny�g�sek t�rt�k meg a csendet.

Harry m�r ugr�sra k�szen �llt, hogy sz�ks�g eset�n k�zbeavatkozz�k, Piton pedig alig �szrevehet�en , de ann�l er�sebben belemarkolt a sz�kbe. Hi�ba, nem lelkesedett a gondolat�rt, hogy egykori legjobb bar�tj�t (m�sr�l nem is besz�lve) k�nozz�k, m�g ha csak gyermeteg m�dszerekkel is.
- Felmegyek – mondta nyugtalanul Ginny, de amint tett egy l�p�st, egy ajt�csap�d�s k�vetkezt�ben a kis Lily sz�les mosollyal az arc�n megjelent a l�pcs�fordul�ban.
- Voal�! - A kis boszork�ny szemei huncut f�nyben pomp�ztak. - B�szk�n bemutatom Nektek... Emily Sorilla P�tale kisasszonyt. Az apja francia var�zsl�, az anyja brit mugli. Eddig a Beauxbatons-ba j�rt, de a kedves papa legaty�sod�sa ut�n most haza kellett k�lt�znie az �desanyj�hoz �s mivel nem akar t�l messzire utazni...
- Lily, mi ez a butas�g? - vonta fel f�l szem�ld�k�t Harry. - Hol van Anya?
- T�nyleg, el is felejtettem – csapott a homlok�ra sz�npadiasan a kisl�ny. - Emily, gyere sz�pen! Mindenki csak r�d v�r...
Fentr�l egy v�konyka hang hallatszott:
- Nagyon musz�j? Ez annyira k�nos.
- Gyere m�r! - t�relmetlenkedett Lily �s dobolni kezdett a l�b�val.
A legfels� l�pcs�fokra b�tortalanul leereszkedett egy meztelen l�bfej.

„Meztelen?!” Ez volt az a pillanat, amikor Perselus Piton (kicsit sem felt�n�en) gyorsan levetette mag�t az eddig t�maszk�nt szolg�l� �l�alkalmatoss�gra, �s megpr�b�lta �gy lenyugtatni az elm�j�t, hogy azt senki ne vegye �szre. Persze nem b�rta sok�ig, hogy ne n�zzen ism�t a lej�r� ir�ny�ba. „M�g k�t l�pcs�fok, de m�g mindig semmi nyoma ruh�nak. Csak egy kimondottan csod�latos vonal� l�b... Majd egy minden ig�nyt kiel�g�t� t�rd, m�g feljebb...” A b�jitalmester zavartan nyelt egyet, majd megk�nnyebb�lten f�jta ki a leveg�t, amikor megpillantotta a kis piros szoknya vonal�t. Lily Evans haj�val szinte egysz�n�re pirult arccal, k�t �gba font, masnival v�gz�d� copfban, r�zsasz�n-v�r�s, sz�vecske-mint�s szerel�sben �llt meg „unok�ja” mellett, �s kezeivel pr�b�lta a lehet� leglejjebb r�ngatni mag�n zavarba ejt�en r�vid tal�rj�t.
- A-Anya, Lily! Ez... - Harryt kezdte bosszantani, hogy aznap meglehet�sen sokszor esik le az �lla a hirtelen meglepet�sekt�l. - Lily, mit csin�lt�l Vele? Mi ez a... ruha?
�n csak kicsit P-s�tettem rajta, nem �rtem mi�rt vagy annyira...
- M�r megint ez a „P”? Mit az, hogy P?
- Potter&Prince Propaganda, a SUTA egyes�let�nek egy k�t szem�lyb�l �ll� egys�ge – hadarta el mindezt egy leveg�vel.
- Ez nekem magas... - s�hajtott Ginny. - Mi az a SUTA?!
- Slovak Utas�t�sait Tanul�k�nt Alkalmaz�k – v�laszolt unottan Alan, aki az asztalon �lt, Albus mellett. - Ez val�j�ban az SVK szakk�r, a tagok nevezt�k el SUT�-nak.
- Mi pedig a nev�nk kezd�bet�i miatt lett�nk a Nagy P - v�gott k�zbe Lily b�szk�n.
- �s le mern�m fogadni, hogy nem v�letlen�l esett a v�laszt�s a P�tale n�vre sem... - jelentette ki g�nyosan Alan.
- Nagyon sz�rnyen n�zek ki? - k�rdezte suttogva a mag�t m�g mindig szem�rmesen takargat� „Emily”.
Minden szemp�r hirtelen r� szegez�d�tt �s ez egyre jobban zavarba hozta.
- Szerintem nagyon sz�p vagy – mosolygott Ginny. - Lily szereti elt�lozni a dolgokat, ez k�ts�gtelen, de... hat�rozottan illik hozz�d a st�lus.
- Ginnynek igaza van - helyeselt Harry is. - Olyan vagy, mint egy t�k�letes... szeretet-szimb�lum.
�r�mmel konstat�lta, hogy �desanyja arca szinte felragyog a szavai hat�s�ra. L�tszott rajta, hogy ha m�snak nem is, de Neki b�rmit elhinne, gondolkod�s n�lk�l.
Lily boldogan tekintett k�rbe, �s szemei megakadtak egy durc�san maga el� b�mul� fi�n.
- Harry, nem gondolod, hogy ezekben a t�lm�retezett �lt�z�kekben t�l nagy felt�n�st keltene? - Fia azonnal tudta, kire gondol.
- Igazad van – mondta. - Al, adn�l valami ruh�t a professzornak?
A gyerek lemond�an b�lintott, de Pitonnak l�tsz�lag esze �g�ban sem volt megmozdulni.
- Nincs sz�ks�gem a seg�ts�gedre, Potter! - sziszegte a fogai k�zt, �m a gyilkos tekintet ebben a t�r�keny kisfi�i testben nem hozta meg a k�v�nt hat�st (m�gpedig hogy hagyj�k b�k�n).
Lily k�zelebb l�pett a korl�thoz. Egyszerre t�nt d�h�snek �s szomor�nak, ezzel egyidej�leg lerombolva az �l� szeretetszimb�lum �sszk�p�t.
- Igaz�n leszokhatn�l err�l az �tkozott mondatr�l - suttogta �s csal�dottan n�zett le a lassan fel� fordul�, egykori bar�tj�ra.
A fi� akkor n�zett r� �gy utolj�ra, amikor �t�dikben, a veszeked�s�k ut�ni reggelen megl�tta a portr�lyuk el�tt, a f�ld�n gubbasztva.
Piton a t�le megszokott intelligenci�val �llt fel hely�r�l, kezeit mellkasa el�tt �sszefonta.
- Nekem t�k�letesen megfelel �gy is – k�z�lte nem t�ve hozz�, hogy a kijelent�s a ruh�j�ra vagy a helyzetre utal-e.
Lily les�t�tte a szem�t: nem akart �gy t�nni, mintha �rdekeln� Piton sorsa. M�gis: �jra l�tni azt a tizen�ves Perselust, akivel ennyi id�sen minden titk�t megosztotta, akire mindig sz�m�thatott... R�ad�sul akaratlanul is ott lebegett el�tte az �l� p�lda a kis Lily �s Alan szem�ly�ben, akik sz�ntelen�l �sszen�ztek �s szavak n�lk�l kommunik�ltak. A nosztalgia lassan megf�jd�totta a sz�v�t. „Mi�rt kellett Neki megv�ltoznia?”

Hossz� percek ut�n Harry sz�lalt meg el�sz�r.
- Ugye azt a nevet nem gondolt�tok komolyan? Olyan kital�ltnak hangzik... - elh�zta a sz�j�t �s a kis Lilyre n�zett, aki �pp szem�rmetlen�l pr�b�lt visszam�szni Alan �l�be.
- Ne n�zz �gy r�m! Az „Emily”-t � tal�lta ki. �n csak megalkottam a h�tt�rt�rt�netet. Most mondd, hogy nem illik r� a „V�r�s haj� Vir�gszirom” n�v? - m�g saj�t maga is elvigyorodott apja �gre emelt tekintete l�tt�n.
- Azt mondta – magyar�zkodott a m�sik Lily – annyira �r�lt �tlet, hogy nem fognak gyanakodni. Persze, felmer�lt n�h�ny zavaros r�sz...
- De Anya! Tudsz Te egy�ltal�n franci�ul? - Harry hitetlenkedve n�zett a b�szk�n mosolyg� kisl�nyra.
- Nagyj�b�l anyanyelvi szinten. Tudod, Kicsim, az emelt szint� aurork�pz�sben szerepel legal�bb n�gy k�l�nb�z� emberi nyelv ismerete...
Hogy is ne tudta volna, mit v�rnak el egy aurort�l? Eml�kezett m�g, hogy �pphogy csak meg tudott tanulni sell��l. Nem kis munka volt, s�t�tvar�zsl�-hajh�sznak t�nyleg csak a legjobbak �llhattak.
- De Emily! - sz�lt r� a kis Lily. - Neked nem kell franci�ul besz�lned, hiszen f�lig brit vagy! �s mondhatod, hogy az ap�d miatt nem akarod haszn�lni a nyelvet sem...
- El is felejtettem, a kisasszony m�r mindent kital�lt - s�hajtott lemond�an Harry. - Professzor, tudom, nem tartozik r�m, de Maga v�lasztott m�r �lnevet?
- Nem, Potter, val�ban nincs t�l sok k�z�d hozz�, de nem �ll sz�nd�komban elbujdosni. Amint leszel sz�ves elsz�ll�tani Birminghambe, ha m�r annyira ragaszkodsz hozz�, tal�n szerencs�d lesz �s soha t�bb� nem l�tjuk egym�st.
Harryn�l most telt be az a bizonyos poh�r.
- Tudja mit? Menjen csak, adjon fel mindannyiunkat! Val�sz�n�leg majd el is hiszik, hogy Maga csak egy szerencs�tlen �ldozat, akinek Potter�k t�nkreteszik az eg�sz �let�t. Ez volt mindig is a baja, vallja be! Elmondom �n, mit gondolok err�l az eg�szr�l!
- Ne k�m�lj Potter – vetette oda Piton �s l�tsz�lag el�g j�l sz�rakozott a H�s kit�r�s�n.
- �, nem fogom, ne f�ljen! Maga csak pr�b�lja azt a l�tszatot kelteni, mintha egy �rz�ketlen, szadista vad�llat lenne.
- Milyen sz�pen fogalmazol...
- Nem kell dics�rnie, nem vall Mag�ra. De annak ellen�re, amit mutat, nagyon is szeretet�hes ember, �s �n tudom, hogy igenis �rez!
Piton felhorkantott.
- Brav�, Potter, val�sz�n�leg sokszor gyakoroltad ezt a kis monol�got a t�k�r el�tt. K�v�nsz m�g valami „nagyszer�” �szrev�telt a tudom�somra hozni, vagy esetleg indulhatunk?

„Sz�val �gy �llunk” - gondolta a b�jitalok mestere. „Potter nem t�lal ki mindent, b�r el�g sokat tud. Visszatartja az �gymond – becs�let. Ostoba, naiv griffend�les!”

Miut�n Ginny �gy d�nt�tt, kib�k�ti Jamest, Ron pedig Hugo, Rose �s Albus t�rsas�g�ban hazautazott a t�zhelyen �t – Harry be�zemelte a gar�zsban a r�g haszn�lt csal�di aut�jukat.
- A King's Crossra szoktunk vele kimenni a gyerekek�rt – magyar�zta Harry az �t lelkesen figyel� �desanyj�nak. - Ginny nem tanult meg vezetni, � megmaradt a hagyom�nyos m�dszerekn�l. �gy viszont egyszer�bb az utaz�s a gyerekeknek is, mint a csomagokkal egy�tt hop-porral h�nykol�dni a kandall�kban.
- R�gen �n is tudtam vezetni – �js�golta Lily, mik�zben b�szk�n n�zett a p�lc�j�t suhintgat� gyermek�re. - De ezzel m�r nem biztos, hogy elboldoguln�k.
- Neked minden siker�lne, eg�szen biztos – n�zett fel r� mosolyogva Harry.
- Musz�j ennyit cs�ngenetek egym�son? - horkantott a kis Lily. - �n is szeretem Any�t, de nem tudn�k ennyit... �rzelegni vele...
Harry nem akart hosszas magyar�zkod�sba fogni �s ezzel egy�tt vesz�teni az �desanyj�val elt�ltend� els� k�z�s programjuk hangulat�b�l, amire eml�kezni is fog.
- Nem �rtem, mi�rt akartok minden �ron Ti is j�nni... - s�hajtott �s egy p�lcaint�ssel r�sz�rt az aut�ra m�g egy (Arthur Weasleyt�l tanult) b�b�jt.
- Csak - jelentette ki Lily egyszer�en.


Alan �s Piton egym�s mellett �lltak a kiskertben �s hallgatt�k a gar�zsb�l kisz�r�d� hangokat. M�g csak egym�sra sem n�ztek, de a leveg� vibr�lt kettej�k k�z�tt.
- Maga egy Nemzeti H�s – sz�lalt meg Alan hirtelen. - L�ttam m�r a csokib�k�s k�rty�n is.
- Val�ban? - Pitont – b�r meglepte a dolog – pr�b�lt megtartani egy olyan hangs�lyt, mintha mindez hidegen hagyn�.
- Maga... nincs v�letlen�l Prince nev� rokona?
A f�rfi (vagyis fi�) �gy d�nt�tt, nincs vesztenival�ja.
- Az any�m – mondta.
- K�l�n�s. Hogy h�vt�k az anyj�t? Mert felt�telezem, hogy m�r...
- Igen, meghalt. - Nem k�v�nt a t�m�r�l t�bb r�szletet el�rulni. - Eileen Prince.
- Hmm. Nem igaz�n eml�kszem erre a n�vre. Esetleg Armon Prince? A nagyap�m...
- �ll�t�lag volt egy Armon nev� unoka�cs�m, de sosem tal�lkoztam Vele. Egy�ltal�n – hitetlenkedve a m�sik gyerekre n�zett – mib�l gondoltad?
Alan szemtelen�l elmosolyodott.
- Benne van a m�giat�rt�nelemben. Tudja, Maga A F�rfi, Aki Megmentette A Megment�t.
- Miket besz�lsz? - esze �g�ban sem volt elhinni ezt a nyilv�nval� s�letlens�get.
A m�sik fi� belet�rt k�cos, fekete haj�ba, majd szembefordult Vele.
- Mr. Potter �gy nyilatkozott Mag�r�l, mint a Nagy H�bor� legnagyobb h�s�r�l. Valahogy �gy hangzott hogy... „B�r senki nem hitt Neki, m�gis... � volt a legb�trabb ember, akit valaha ismertem! K�rem, higgy�k el, messze nem volt gonosz, vagy rosszindulat�, m�g ha n�ha falakkal is vette k�rbe mag�t...”. Valami ilyesmi... Persze, lehet, egy-k�t sz�t kifelejtettem, de ha akarja �s egyszer majd r��r, sz�vesen megmutatom az eg�sz sz�veget a M�gikus H�s�k �s Hatalmas Var�zsl�kban.
- Nem val�sz�n�, hogy tal�lkozunk m�g valaha.
- Fogunk – jelentette ki a Alan halkan. - Szereti �t, nem hagyn� el.
- Nem �rtem, mir�l besz�l, Mr. Prince. - Most m�r t�nyleg kezdett rossz el��rzete t�madni a gyerekkel kapcsolatban. „Ki a fene lehet ez?!”
- L�tom a m�giakibocs�jt�s�n. Eredetileg a Mag�� skarl�tv�r�s, n�mi naranccsal �s lil�val vegy�tve. Ez er�s jellemet, hat�rozotts�got, megfontolts�got mutat, szenved�lyt, �s m�gis... a narancs sz�n bizony�tja, hogy j�l el tudja rejteni mindezt. A Maga eset�ben n�hol a v�r�s m�r szinte feket�be t�r �t.. harag, f�lt�kenys�g... �s az ir�ny�t�s ut�ni v�gy.
- Honnan l�tod ezt? - k�rdezte m�r szinte R� nem jellemz�, t�tott sz�jjal a f�rfi. Hallott m�r err�l a mindent k�r�l�lel� rezg�sr�l, amit a muglik aur�nak h�vnak, a var�zsl�k pedig egyszer�en m�gi�nak.
A gyerek felnevetett.
- Lily mellett k�nytelen az ember olyasmit is megismerni, amihez egy�ltal�n nincs kedve. Nem volt t�l neh�z megtanulni �s persze n�ha hasznomra v�lik. Most p�ld�ul pontosan tudom, hogy nem akar elmenni Lily k�zel�b�l.
- Ugyan mib�l vonta le ezt a felett�bb �rdekes k�vetkeztet�st?
- N�zzen R�! - utas�totta Alan, s � – m�g maga sem �rtette, mi�rt - engedelmeskedett Neki.
Lily ott �llt, �nfeledten nevetg�lt a m�sik Lilyvel, mik�zben percenk�nt megdics�rte, megsimogatta vagy �pp meg�lelte a fi�t.
- Lassan �sszeolvadnak a sz�nek – komment�lta a mellette �ll� fi� az esem�nyeket. - A m�gi�j�ban a v�r�s �s a lila �sszeolvad... �s r�zsasz�nn� v�lik. Egy�rtelm�, mit �rez, ha nem tudja szab�lyozni egy ilyen stabil m�gia kit�r�seit! �s ilyenkor a leger�sebb, amikor megtal�lja a hangs�lyt a rezg�sek k�z�tt, vagyis amikor Lily a k�zelben van. Ez adja azt a.. bizserg�st, amit...
Amint Piton a mellette �ll� gyerekhez fordult – csak, mert m�r kezdte unni ezt a szentiment�lis �r�lts�get, szem�ld�kei a homloka k�zep�ig szaladtak: Alan a m�sik Lilyt figyelte �br�ndoz� tekintettel.
- Sok minden meg�llap�that� ezekb�l a jelekb�l: az �rzelmek, a gondolatok, kider�thet�, hazudik-e az illet�. �gymond - hasonl�t a legilimenci�hoz.
- Ha j�l l�tom, Potter Nek�nk lengeti azt a rongyot. Ideje indulnunk - mondta ridegen. "Tud is ez a k�ly�k a legilimenci�r�l..."
- � is kedveli Mag�t – tette hozz� a fi�, majd egyszer�en elvigyorodott �s mag�ra hagyta az elk�pedt b�jitalmestert.