Naraku v�gleges legy�z�se ut�n Sesshomaru nagy�r hazat�rt nyugati kast�ly�ba Rinnel, Jakennel �s Ahunnal. A kisl�ny m�g csak nem is sejtette, hogy egyszer hercegn� lesz bel�le. Id�k�zben megtanulta a j�lnevelts�get, �gy h�t semmi nem �llt az �tj�ba.

A nagy�r pedig megparancsolta szolg�l�inak, hogy minden k�v�ns�g�t teljes�ts�k. Igazi kisasszonynak neveltette, �s emellett m�g harci kik�pz�st is adatott neki. Nem �rdekelte, hogy a t�bbi szellem mit sz�l a kis haland� „nevelt l�ny�hoz”, mindig vele volt �s megv�dte. A szeretet�t m�g mindig nem mutatta ki, de Rin ezt an�lk�l is �rezte. Id�k�zben egyre t�bb h�bor� t�rt ki, �s a szellemek is belekeveredtek. Ak�rmennyire is megal�z�nak �rezte, k�nytelen volt sz�vetkeznie az �ccs�vel, Inuyash�val, aki meg�r�k�lte a tartom�ny keleti r�szeit. A csata kilenc �ven �t tartott, Sesshomaru a legjobb katon�in k�v�l (akik a leger�sebb szellemek voltak), csak Jakent vitte mag�val. K�zben egy kisl�ny, aki minden �vvel feln�ttebb lett, alig v�rta, hogy a nagy�r hazat�rjen hozz�. Sokat tanult a karddal, t�rrel b�nni, hogy egyszer egy�tt harcolhasson a f�rfival, aki az � sz�v�ben a legels� helyen �ll.


Kilenc �v m�lva a nagy�r visszat�rt. A szolg�l�i hason cs�sztak el�tte, mivel h�bor�t nyert, �s m�g szert tett egy eg�sz tartom�nyra is a csat�k k�zben.

Sesshomarut nem �rdekelt�k a dics�r� szavak, tekintet�vel csak egyvalakit keresett. De az a valaki nem volt sehol. Mag�hoz intette udvari tan�csos�t.

- Mondd, hol van Rin? H�t nem �r�l, hogy viszont l�that?

- Bocs�sson meg neki, nagyuram. Az a l�ny legbel�l m�g mindig gyerek. Amikor megtudta, hogy visszat�rsz, elfutott, �s...

- �s?!

- Az�ta senki sem l�tta.

Sesshomaru gyilkos pillant�sokat vetett r�, amit�l a szen�tornak menek�lni t�madt kedve.

- Azonnal keress�tek meg. Addig ne merjetek a szemem el� ker�lni, am�g meg nem tal�lt�tok!

- Igenis, nagy�r!

A tan�csnok gyorsan meghajolt el�tte, majd legal�bb h�sz emberrel egy�tt futott megkeresni az elveszett hercegn�t.


M�r k�s� este volt, de Rint m�g mindig nem tal�lt�k sehol. Sesshomaru nem mutatta ki, de nagyon agg�dott �rte. K�v�ncsi volt, hogy mi lett a kisl�nyb�l, akit itt hagyott egyed�l, a nagy vagyonban, de mag�nyosan. A torony legfels� ablak�ban �llt, amikor el�rte �rz�keny orr�t egy j�l ismert illat. M�r olyan r�gen �rezte utolj�ra, �s most is melegs�ggel �nt�tte el, mint r�gen. Lassan n�zett h�trafel�, �s megpillantott a f�ld�n egy t�r�keny kis vir�got: egy sz�l Hinata Globalist (le�nyk�k�rcsint). Rin mindig is ezt a vir�got szerette a legjobban. Lehajolt �rte, �s a kez�be vette. Egyre er�sebben �rezte a fiatal l�ny illat�t.

P�r m�sodperc m�lva legnagyobb meglepet�s�re k�t v�konyka k�z �lelte �t a test�t. Hirtelen kimondhatatlan boldogs�g �nt�tte el, de amikor le akart n�zni r�, meglep�d�tt. M�r nem volt olyan kicsi, mint r�gen, eg�szen fel�rt a nyak�ig. A szemeib�l sug�rzott a szeretet, �s a viszontl�t�s �r�me. Mi m�sra v�gyhatott volna egy b�skomor szellem a h�bor� ut�n? Meredten �llt, n�m�n �s fagyosan. M�g soha nem �lelte �t senki. Rin k�nnyekt�l csillog� szemekkel n�zett r� �s halkan suttogta a f�l�be:

- Annyira hi�nyozt�l nekem...

Sesshomaru meg sem tudott sz�lalni. Rin k�zels�ge, a teste �rint�se ismeretlen volt m�g sz�m�ra �s �j �rz�seket engedett felfedezni.

A l�ny lassan elh�z�dott t�le, hogy jobban l�thassa.

- Gondolt�l r�m n�ha, a csat�k k�zben? - k�rdezte �rtatlanul.

- Ne l�gy ostoba... Egy h�bor�ban nincs id� gondolkodni.

- Ohh... - s�hajtott Rin csal�dottan. A sz�ve m�ly�n m�st v�rt a Nagy�rt�l.

Sesshomaru elfordult t�le. Igaz�b�l minden percben csak r� gondolt... hogy nem esett-e baja,
de ezt nem vallhatta be neki. Sz�gyellte volna.

A l�ny elkesered�s�t l�tva �gy �rezte, mondania kell valamit.

- L�tom, id�k�zben feln�tt�l. B�r nekem m�g mindig el�g gyeng�nek t�nsz...

Rint bosszantotta Sesshomaru utols� megjegyz�se.

- M�r tudok egy p�r dolgot. - mondta b�szk�n.

- Igaz�n? Na �s mit tudsz? - k�rdezte enyh�n g�nyos hangon. - Nem mintha �rdekelne...

- �gy l�tom, nagyon is �rdekel. Csak nem akarod bevallani.

L�tta, hogy az ifj� l�ny szomor�an les�ti a fej�t.

- Mi�ta vagy ilyen engedetlen?

- Ami�ta nincs kinek engedelmeskednem.

Sesshomaru felvonta f�l szem�ld�k�t.

- Vagyis neheztelsz r�m...

- �n csak... azt mondom, amit �rzek. - v�laszolt, �s a Nagy�r szem�be n�zett, amit�l a nagy
szellemnek a l�legzete is el�llt. M�g nem l�tott ennyi �rzelmet t�kr�z�dni egy ember szem�ben.

- Hasztalan. - mondta tettetett komolys�ggal.

Tagadhatatlanul meglepte a l�ny viselked�se.

- Megv�ltozt�l, Rin.

- Ahogy te is, Sesshomaru nagy�r.

A szellem ilyen tan�cstalan m�g sosem volt. M�skor, ha valaki pimaszkodott vele, egy percbe sem

tellett �s az illet� holtan esett �ssze. �s most... tal�n m�g �lvezi is a helyzetet... Hogy valaki
nem a porban k�szik el�tte, mint a szolg�i, hanem egyenrang�k�nt kezeli.

- Menj aludni! - utas�totta Rint hat�rozottan.

- M�g nem...

Ellentmondott neki... Neki, a Nagy Sesshomarunak. Ilyen m�g nem fordult el�!

- Ellenszeg�lsz nekem?! - kelt ki mag�b�l.

- Eszembe se jutna...

G�nyosan a szem�be n�zett, Sesshomarun�l pedig betelt a poh�r. Megragadta a l�ny, �s a v�ll�ra vette.

Rin tudta, hol a hat�r, �gy h�t nem ellenkezett tov�bb. A Nagy�r bevitte a szob�j�ba (m�rmint a Rin�be) , �s gyeng�den letette az �gyra.

- Jobb lesz, ha �jra megtanulsz tisztelni... Ezent�l azt teszed, amit mondok!

A l�ny nem habozott, kezeit a nyaka k�r� fonta, leh�zta maga mell�, �s l�gy cs�kot lehelt az arc�ra.

- �n mindig is tiszteltelek...

Sesshomaru ilyet m�g soha nem �rzett. Val�s�ggal beleborzongott.

- Mit csin�lsz?!

- Szeretlek... �s hi�nyozt�l.

Sesshomaru (igaz, �szrev�tlen�l, de feld�ltan)gyorsan t�vozott a szob�b�l. Nem tudta,
mit gondoljon. M�g soha senki nem mondta neki, hogy szereti. Eddig Rin sem, b�r utalt r�.

- „� csak egy ostoba haland�!” - jegyezte meg mag�ban. - „Nem is kell t�r�dn�m vele, hogy mit mond, vagy mit tesz...”

Ak�rhogy pr�b�lta meg�rizni a m�lt�s�g�t, �nmag�t nem csaphatta be: j�l esett neki,
amit Rin mondott �s alig v�rta, hogy m�snap �jra l�ssa.