Kaname �lmosan pislog p�rat, azt�n fel�l az �gyban. M�g s�t�t van, csak az utcai l�mpa f�nye vil�g�t be a szoba ablak�n. El�sz�r nem tudja, mi �breszthette fel, de hamarosan r�j�n: Nana motyog valamit �lm�ban, �sszef�gg�stelen �s �rthetetlen szavakat. �desanyja - miut�n �gy gondolja, ez megszokott egy kisgyerekn�l - l�gyan v�gigsim�tja a kicsi arc�t, amit�l az megnyugszik �s elcsendes�l. Azonban kis id� sem telik bele, Kaname felkapja a fej�t, ugyanis l�nya olyan dolgokat kezd el hadarni, amikr�l egy hat�ves gyereknek nem kellene tudnia.
- Nitropenta... hexog�n... oktog�n...
Kaname hirtelen ugrik fel.
- Mi? - k�rdezi vissza, de a kisl�ny mozdulatlanul alszik tov�bb, m�r meg sem sz�lal, csak csendesen szuszog.
„M�skor is besz�lt m�r �lm�ban, m�g r�gebben.” - gondolja Kaname �s egy pillanatra lehunyja szem�t. „T�l sok akci�filmet n�znek ezek a mai gyerekek, nem csoda, ha rosszat �lmodnak...” - hitegeti mag�t �sszer�ncolt szem�ld�kkel.
Az utcai l�mpa f�nye hirtelen megrezd�l a padl�n. Kaname �gy �rzi, mintha egy �rny�k suhant volna el az ablak el�tt.
- M�r �n is k�pzel�d�m! - suttogja mag�ban. - Ink�bb alszom egyet.

- Sousuke! Meddig akarsz m�g itt gubbasztani? - k�rdezte Kurz, mik�zben hozz�v�gott egy �res s�r�s dobozt az asztalnak kinevezett fal�d�hoz.
- Ameddig sz�ks�ges - hangzott a t�m�r felelet.
- Gyere, igy�l valamit! Jobb lesz a kedved t�le...
Sousuke tov�bbi hallgat�ssal jelezte, hogy nem k�r az „alkohol ny�jtotta �r�m�kb�l”.
- Mi �t�tt bel�d, haver? Eddig sem volt�l egy sz�vder�t� l�tv�ny, de most...
Sousuke eld�lt az �gy�n, amin eddig �lt.
- Egyszer�en csak semmi kedvem visszamenni Tokyoba.
- Sz�val ez a bajod... A kis Kaname Chidori visszat�r, �s te f�lsz, hogy a hossz� �vek alatt cs���nya r�ncos �regasszony lett bel�le - vigyorgott Kurz, mik�zben hat�rozott mozdulattal kinyitott egy �jabb doboz s�rt.
Sousuke csak egy „Fogd be!” k�s�ret�ben a fal fel� fordult, de bajt�rsa m�g nem el�gedett meg ennyivel, s�t hat�rozottan k�sztet�st �rzett a hadnagy �r zaklat�s�ra.
- Mi t�rt�nt k�ztetek? - k�rdezte �rz�kien hangs�lyozva, majd odalopakodott mozdulatlanul pihen� t�rs�hoz �s er�teljesen h�tba v�gta.
Sousuk�nek ez meg se kottyant, m�g csak nem is mozdult.
- Mire c�lzol? - k�rdezte vissza minden �rzelemt�l mentes hangon.
Kurzot ezzel nem lehetett f�lrevezetni.
- Ne j�tszd az �rtatlant, te n�fal�, te! K�t napig voltatok �sszez�rva abban a rakt�rban, ne mond, hogy m�g csak r� sem n�zt�l!
- Nem tudom, mir�l besz�lsz - vetette oda Sousuke ugyanolyan rideg st�lusban.
- �sszevesztetek?
Sagara – tal�n mert megunta a vallat�st – fel�lt.
- Ha azt akarod tudni, hogy mi�rt ment el, �n sem tudok biztos adatokat. Val�sz�n�leg megkereste a csal�dj�t �s most egy amerikai egyetemre j�r. Ez minden.
Kurz sz�ja f�lmosolyra h�z�dott.
- �s ezt m�g te magad is elhiszed?
A hadnagy arckifejez�s�n az eddigi komors�got felv�ltotta az �rtetlens�g.
- Mi�rt ne hinn�m? Ez teljes m�rt�kben �rthet�.
- Sousuke - kezdte Kurz sz�npadiasan -, ha enn�l is idi�t�bb lenn�l, m�r elszeg�dhetn�l m�kdar�l�nak. Amire a gyeng�bbik nem...
- Hogy j�n ide a m�kdar�l�? - sz�lt k�zbe Sousuke k�z�mb�sen, ezzel jelezve, hogy nem �rdeklik a k�jenc n�im�d�-�ri�i.
Ezek ut�n �rthet� volt Kurz felh�borod�sa, de mivel m�r � is ismerte Sousuke gondolkod�smenet�t, ink�bb lemond�an fels�hajtott.
- �gy l�tszik, neked v�ns�gedre se n� be a fejed l�gya...
Sousuke hallgat�sa �jra besz�dre k�sztette.
- Egyed�l akarsz meghalni, egy hideg kunyh�ban, tudv�n, hogy senki sem sirat meg?!
- Nincs sz�ks�gem m�sokra - hangzott a kem�ny v�lasz. - Katona vagyok, a kapcsolatokat pedig tiltja a szab�lyzat.
Fel�llt �s az ajt�hoz s�t�lt, de miel�tt elhagyta volna a „szob�t”, m�g visszafordult.
- Mellesleg... neked sincs senkid, vagyis ne akarj kioktatni.
Kurz pr�b�lt v�laszolni, de ezt Sagara nem hallotta, mivel m�r a harmadik folyos�n j�rt. A fej�ben egyre csak ism�tl�dtek t�rsa szavai, b�r ezt nem mutatta ki: a t�le megszokott, rezzen�stelen �s minden �rzelemt�l mentes arckifejez�ssel j�rta fel az utakat, amikre csak r�t�vedt, nem figyelte, merre tart, csak ment, amerre a l�bai vitt�k. „Egyed�l meghalni... hogy senkinek se f�jjon...” - ism�telgette mag�ban. „Holnap... tal�n valami �jnak a kezdete... a feladat adott.”

- Kaname! Nana-chan! �breszt�!!!
Kyoko sug�rz� mosollyal rontott be a szob�ba.
- Reggel van! Hasatokra s�t a nap! - hadarta a n� a r�gi, kisl�nyos st�lus�val.
Nana fel�lt az �gyban, de nem nagyon �r�lt, hogy felriasztott�k.
- Ez meg mit akar? - k�rdezte legink�bb saj�t mag�t�l.
Kyoko �gy tett, mintha meg se hallotta volna a megjegyz�st. L�that�an felh�tlen kedvvel indult el a francia�gy fel�, mik�zben l�that�lag valamit igyekezett a lehet� legjobban elrejteni a h�ta m�g�tt.
- N�zd csak, Nana-chan, mit kapsz t�lem!
- Sz�vinfarktust?! - k�rdezte vissza Nana g�nyosan tetetett boldogs�ggal.
A megjegyz�s kicsit lelohasztotta Kyoko kedv�t �s az eddigi �r�mteljes mosolyt elkerekedett szemek v�ltott�k fel. Ezt m�r Kaname is sokallta.
- Nana!!! Ne szemtelenkedj. - sz�lt r� a kisl�nyra. - K�rj bocs�natot!
Nana m�ly l�legzetet vet, majd egy huzamban megpr�b�lta elhadarni, ami csak az esz�be jutott:
- �szint�n sajn�lom, ha meggondolatlan kijelent�semmel megzavartam �n �s a k�rnyezet�ben �l�k lelki vil�g�t, ellen�rvem pedig az, hogy kimondottan gy�l�l�m, ha akaratom ellen�re fel�bresztenek d�lel�tt t�z �ra kilenc perc huszonnyolc m�sodperc el�tt.
Kyoko eddigi meglepetts�g�t most m�r egyenesen d�bbenet v�ltotta fel. „Hogy haszn�lhat ilyen kifejez�seket egy alig hat�ves gyerek?” V�g�l nem b�rta ki, hogy ne k�rdezze meg ny�ltan:
- Nana-chan, hol tanult�l meg �gy besz�lni?
- A t�v�b�l hallja! - v�gta r� Kaname zavartan Nana helyett.
Kyoko m�g egy utols� „oh” k�s�ret�ben tudom�sul vette �s nagyj�b�l el is fogadta a v�laszt, mivel m�r csak ennyit k�rdezett:
- Ma akartok k�r�ln�zni a v�rosban, ugye?
Kaname mosolyogva b�lintott.
- Igen, �gy terveztem. Tal�n neked is van valami programod?
- H�t... tudod... ma �t szeretne j�nni a bar�tom �s... - magyar�zkodott Kyoko.
Kaname szemei felragyogtak az inform�ci� hallat�n.
- Kyoko neked bar�tod van?! Nem is tudtam! Hogy h�vj�k, h�ny �ves?!
A fiatal n� zavarodottan �llt �s pr�b�lt valami „Nem fontos” - hoz hasonl� mondatot kiny�gni (t�bb-kevesebb sikerrel), ism�t f�lig �r� sz�jjal.
- Megyek k�sz�l�dni! - mondta v�g�l �s m�r t�vozni k�sz�lt, de m�g az ajt�b�l visszasz�lt:
- T�rk�pet tal�lhattok a bej�rati ajt�val szemben �ll� kis szekr�nyben.
Kaname b�szk�n kih�zta mag�t:
- Kyoko! Csak nem felt�telezed azt r�lam, hogy hat �v eltelt�vel elt�vedn�k Tokyoban?!

- Ez nem lehet igaz! - szitkoz�dott Kaname. - Biztosan Tokyoban vagyunk?!?!
A mellette �ll� Nana unottan n�zte a sebesen sz�guldoz� aut�kat.
- A jelek szerint igen. Ha csak egyszer is gondolkozn�l, miel�tt cselekszel... - kezdte a kisl�ny, de Kaname k�zbev�gott.
- H� h� h�, elfelejted, hogy ki is itt a rangid�s! Most csak �n szidhatom magam!!! - kiab�lta Kaname.
Nana lemond�an s�hajtott.
- Menj�nk arra - mondta. - Ha m�r t�rk�p�nk nincs, hagyatkozzunk az �szt�neinkre!
Kanam�n eluralkodott az agressz�v jelleme:
- A fen�be! Besz�lj m�r �gy, mint egy hat�ves k�l�k �s ne mond azt, hogy „hagyatkozzunk az �szt�neinkre”!!!
- Wallner is ezt mondja a Szerelmem, az �rmesterben! - v�gott vissza k�z�ny�sen Nana, tudv�n, hogy anyja �rthetetlen okokb�l ki nem �llhatja ezt a filmet. - �s miel�tt j�nne a szok�sos „meg�r�l�k t�led”, ink�bb menj�nk be oda!
Kanam�nek egy pillanatra meg�llt a sz�ve, ahogy az ismer�s t�bl�ra n�zett.
„Ez a zene... ezek a sz�nek... a t�bl�n a felirat...”

- Fummo-park - suttogja Nana. - Menj�nk be, most azonnal!
„Nem mondhatok ellent neki.” - gondolja Kaname. „Elv�gre ez csak egy park.”
Ahogy v�gigs�t�lnak a s�trak, a kis b�d�k, a hatalmas j�t�kok k�z�tt a sz�v�t egym�s ut�n �ntik el az eml�kek. Egy pl�ss�llat, aki �ld�z�i el�l menek�l, aki egy hatalmas pusk�val l�v�ld�zik, �s mindv�gig �t v�di...
Akkor veszi �szre, hogy Nana meg�ll. A kisl�nynak csillog a szeme: egy hatalmas s�trat f�rk�sz a tekintet�vel, melyen a „C�ll�v�lde” felirat d�szeleg.
- Megn�zz�k? - k�rdezi Nana.
Kaname s�hajt.
- Persze. Ez a te napod.
Bent szinte �lland� a k�p: b�szke apuk�k, pusk�kkal a kez�kben dicsekszenek csemet�iknek, hogy milyen j�l �rtenek a fegyverhez, �s k�rdezik a gyerekt�l, hogy mit l�jenek le nekik.
Nan�t l�tsz�lag ez nem �rdekli, eg�sz m�sra figyel:
- Az egy Mauser 66-os, l�tsz�lag nem csak a modellje - jelenti ki hat�rozottan.
Kaname felkapja a fej�t.
- Tess�k? Milyen 66-os micsoda?
Nana szok�s�hoz h�ven lemond�an s�hajt.
- A t�bbi l�gpuska, egyszer�, szinte j�t�kok. De az ott nem.
A kisl�ny egy fekete ruh�s f�rfira n�z, aki a sarokb�l figyeli a sz�rakoz�kat. �desanyja m�r nem �rt semmit, mindamellett egy hatalmas izzadts�gcsepp folyik v�gig az arc�n.
- Mi�ta �rtesz te a fegyverekhez?
- Mi�ta M�ller pusk�val harcol a Kezeid �ltalban.
Kaname v�lasza csak egy hosszas „Istenem!”, j�l kihangs�lyozva. De ami akkor t�rt�nik, arra m�g Kaname Chidori sem sz�m�tott: Nana csillog� szemekkel n�z r�, �s �gy k�ri:
- Ugye, l�sz nekem egy olyan macit? - k�rdezi a kisl�ny t�le szokatlan, t�lzottan kisl�nyos hangon.
- �N?!?!?!
Kaname nyakig v�r�s�dik.
„Nem fogok l�v�ld�zni, mint egy idi�ta! De ez a tekintet... Sosem n�zett m�g �gy...”
- Rendben! - mondja Kaname, m�g saj�t maga is megd�bbenve elsz�nts�g�n.
- Ide egy pusk�t! - ki�ltja, amit�l a s�torban l�v�k mind felkapj�k a fej�ket.
Kanam�vel els� r�n�z�sre senki nem mer kikezdeni, ez�rt gyorsan adnak neki egy „fegyvert” �s az emberek �rdekl�dve (n�h�ny „majd pont egy n�” megjegyz�ssel) k�rbe�llj�k.
A falon mindenfel� Bont�k l�gnak.
"Sok, pici, v�dtelen Bonta!"
N�melyiknek a saj�t fant�zi�ja vet�t a kez�be egy k�zigr�n�tot, vagy pisztolyt.
"Most leszedlek onnan! Nem sok�ig fogsz olyan �rtatlanul vigyorogni, te kis pl�ss�llat! MOST V�GED, SOUSUKE!!!” - �v�lti mag�ban, majd k�l�n�sebb c�lozgat�s n�lk�l t�zel. B�r nem az a pl�ssfigura esik le, amelyikhez v�gig a gondolataiban besz�lt, hanem a mellette l�v�, de m�g �gy is n�ma csend �l a s�torra. Miel�tt b�rki megsz�lalhatna, Kaname az asztallaphoz v�gja a pusk�t.
- Az a Bonta m�r az eny�m! - mondja egyszer�en, s a tulaj sz� n�lk�l, zavartan a kez�be nyomja a macit.
Senki nem mer m�g csak meg se sz�lalni, viszont miut�n a fiatal n� t�vozik a gyerekkel egy�tt, a t�meg n�h�ny "Nah�t!" �s egyp�r "Aztaaa'"mellett felmorajlik.

Nana olyan boldogan �lelgette a Bont�t, hogy Kaname majd' el�jult csod�lat�ban. Soha nem l�tta m�g kisl�ny�t ennyire gyereknek, b�r ahogy �gy eln�zte, a pl�ssmacival a kez�ben, saj�t maga sz�m�ra is �rthetetlen m�don b�ntudata t�madt.
- Anyu, ugye, milyen aranyos! Olyan sz�p szemei vannak! - �rvendezett az �j j�t�knak.
„Itt l�tszik meg, hogy t�nyleg hat�ves.”- gondolta Kaname, mik�zben elindultak hazafel�.
- Ha haza�rt�nk - kezdte Nana izgatottan -, els� dolgom lesz, hogy csin�lok neki egy j�t�kpisztolyt!
H�t igen... Kanam�t ekkor m�r t�nyleg az �jul�s ker�lgette.