„EZ AZ �TKOZOTT TOKYO!!!” - szitkoz�dott mag�ban Kaname. „Alig egy napja vagyok itt, �s m�gis... t�bbsz�r jutott eszembe az az idi�ta, mint az elm�lt hat �vben �sszesen! Pedig ez m�r nagy sz�!”
Szomor�an n�zett le Nan�ra, akinek �pp az volt a legnagyobb probl�m�ja, hogy melyik f�h�sr�l nevezze el frissen szerzett macij�t (mindezt hal�losan komoly arckifejez�ssel).
„Hogy n�zhet ki? Mennyit v�ltozhatott az �vek sor�n?” - elm�lkedett tov�bb. „Tal�n... m�r nem is �l...” �rezte, hirtelen r�m�let j�rja �t a test�t. „Elv�gre katona, megeshet az ilyesmi...”
- Mi bajod? - k�rdezte Nana kicsit sem kedvesen. - �gy izzadsz, mint May Chang, mikor akn�ra l�pett!
- Remek, m�g egy id�zet - s�hajtott Kaname.
- Igaz�n �rt�kelhetn�d a koromhoz k�pest fejlett k�pess�geimet! - jegyezte meg Nana sz�npadiasan, val�sz�n�leg egyik kedvenc�t ut�nozva.
- Nana - sz�lt halkan, majd a kisl�ny v�ll�ra tette a kez�t �s szembefordult vele. - �n �r�l�k, hogy ilyen vagy! De ha semmit nem tudsz azokr�l a dolgokr�l, amik egy kisl�nyt �rdekelnek, akkor soha nem lesznek bar�taid.
Kaname �pp �t�lelni k�sz�lt a kicsit, de az meg�ll�totta a kez�t.
- Nekem nem kellenek bar�tok - mondta. - El�g vagy te, Anyu!
Nana – most mint egy igazi kisgyerek – �tkarolta �desanyja nyak�t, k�zben persze gondosan �gyelt arra, hogy el ne ejtse frissen szerzett Bont�j�t.
- Itt John-More alezredes. Hall engem, Urzu-7? Jelent�st k�rek! - sz�lalt meg hirtelen az ad�-vev� a bokor m�g�l, egy terepmint�s egyenruh�t visel� katona zseb�ben. A f�rfi hat�rozott mozdulattal emelte sz�j�hoz a k�sz�l�ket:
- Itt Urzu-7. Jelentem, Uram, meg�rkezt�nk a kijel�lt helyre. Jelenleg az utcafronton telep�tj�k a megfigyel�rendszert. Az akci� v�g�nek id�pontja megk�zel�t�leg tizenh�rom �ra �tven perc. - hadarta Sagara szinte suttogva, hogy nehogy egy civil is meghallhassa jelent�s�t.
- Sz�p munka. Min�l hamarabb biztos�ts�k a h�zat bel�lr�l is!
- Igenis, Uram!
Sousuke m�r k�sz�lt megszak�tani a kapcsolatot, amikor a k�sz�l�k ism�t z�lden kezdett el villogni, de most egy ismer�s, n�i hangot sz�laltatott meg:
- Sousuke? - k�rdezte a n� halkan �s bizonytalanul.
Sagara felkapta a fej�t, majd gyorsan k�rben�zett, hogy nincs-e egy t�rsa v�letlen�l hall�t�vols�gon bel�l.
- Tessa?!
Szinte �rteni sem lehetett, olyan halkan besz�lt.
- Ugye, nincs semmi bajod? - k�rdezte a n� elhal� hangon. - Olyan gondterhelt volt�l ma reggel...
- Semmi baj - felelte Sousuke t�m�ren, majd miut�n lopva �jra k�rben�zett, ism�t a sz�j�hoz emelte a mikrofont. - Ha minden a terv szerint alakul, k�t nap m�lva tal�lkozunk.
- Ohh, igen! - hallatszott egy n� boldog s�haja a vonal m�sik v�g�n. - V�rlak.
A k�sz�l�kb�l ezt�n m�r csak egy „a kapit�ny kil�p!” parancssz� hallatszott, mik�zben a hadnagy �r el�hal�szott egy k�telet a h�tizs�kj�b�l.

- Milyen unalmas ez a hely! - morgol�dott Nana. - Neked sem tetszik, ugye, Gyilkos?
- GYILKOS?!?! - kapta fel a fej�t Kaname, aki mindaddig gondolataiba m�lyedve �lt a padon kisl�nya mellett. - Mi�rt nem adsz ink�bb valami aranyos nevet neki?
- Nem h�vhatok „Puszedlinak” egy v�rengz� fenevadat! - jelentette ki Nana f�l�nyesen.
Kaname kezdte egyre k�nosabban �rezni mag�t, b�r m�g mag�nak sem merte bevallani, hogy mi�rt. „Mi�rt gondolok r� egyfolyt�ban, ami�ta visszaj�ttem?” - tette fel mag�nak �jra �s �jra a k�rd�st. „Ha megl�tok egy f�t, ami alatt egykor els�t�ltunk, vagy egy r�gi �p�letet...”
- Gondterheltnek t�nsz - mondta Nana. - Menj�nk haza?
- Hmm? Igen, tal�n az lenne a legjobb.

- Itt Urzu-7. Jelentem, az emeleti f�rd�szoba bebiztos�tva. Ellen�rz�st k�rek!
A vonalb�l egy f�rfi hangja sz�r�d�tt ki.
- A vonalban: Skorpi�-2. Jelent�s�t vettem, Urzu-7. Azonnali ellen�rz�s folyamatban.
Sousuke terepsz�n� �lt�zetben �llt a zuhanykabinban, ahol nemr�g helyezett el egy lehallgat�k�sz�l�ket (b�r semmilyen piszkos gondolat nem vez�relte, az�rt sajn�lta, hogy nem kapott enged�lyt mikrokamer�k elhelyez�s�re).
Kis id� m�lva az ad�-vev�n bekapcsolt a kis z�ld gomb:
- Itt Skorpi�-2. Jelentem, a f�rd�szobai megfigyel�rendszer hib�tlanul m�k�dik.
- Remek! Skorpi�-2, k�rem adjon helyettem r�szletes jelent�st a kapit�nynak!
- Igenis, Uram! - hangzott a k�sz�l�kb�l. - K�rem, dikt�lja be a jelenlegi pontos adatokat!
Sousuke egy pillanat alatt �sszeszedte a gondolatait, majd mik�zben v�ll�ra vette az eddig a lehajtott v�c�tet�n hever� h�tizs�kot - nekifogott a jelent�snek.
- Az adatok: a c�lszem�ly d�lel�tt tizenegy �ra huszonk�t perct�l sz�m�tva h�zon k�v�l tart�zkodik, S�lyom-4 vezet�s�vel egy h�romf�s osztag fel�gyeli. A lakhelyen eddig az udvar, a k�t mell�k�p�let, az als� szint, valamint az emeleti f�rd�szoba bebiztos�tva. K�rem, jelentse, hogy �sszeesk�v�sre gyanakszom: a f�ldszinti „nappali” nevezet� helys�gben gyan�s szem�lyekre lettem figyelmes, l�tsz�muk �t-t�z k�z�tti. K�rjen enged�lyt egy biztons�gi csoport fel�ll�t�s�ra! Az embereimmel k�zben befejezz�k a megfigyel�rendszer fel�ll�t�s�t. Jelent�s v�ge.
- M�ris tov�bb�tom, Uram!
- Nagyszer�, Urzu-7 kil�p.
- Skorpi�-2 kil�p.

- A fen�be! - hisztizett Kaname, mik�zben egy k�teg kulcs k�z�l pr�b�lta eld�nteni, hogy melyik is nyithatja a bej�rati ajt�t. - Nana, kicsi sz�vem, seg�ten�l, l�gysz�ves? - mondta k�rlel� tekintettel.
Nana m�r szinte szok�sszer�en lemond�an h�zott egyet a sz�j�n, majd kivette anyja kez�b�l a „nem kis tud�st ig�nyl�” feladatot.
- Istenem - s�hajtott Nana. - Igaz�n feln�hetn�l m�r v�gre!
Ismerte m�r Kaname szok�sait, azt is tudta, mivel lehet a a legjobban felbosszantani: ha megk�rd�jelezik az egyik legnagyobb b�szkes�g�t, m�gpedig, hogy � egy �rett, feln�tt n�.
- H�, ne oktass ki! Csak az�rt k�rtem a seg�ts�gedet, mert tal�n egy�tt k�nnyebben menne. De ha te...
- A kett� k�z�l valamelyik az! - mutatott fel Nana k�t kisebb kulcsot, ezzel f�lbeszak�tva anyja d�hkit�r�s�t.
- �hhm, honnan tudod? - �rtetlenkedett Kaname.
Nana ism�t fels�hajtott.
- Ha nem vetted volna �szre, tizenkett�b�l h�t kulcs nem ilyen t�pus� z�rba illik. Az egyik slusszkulcs, vagyis nyolc lehet�s�g kil�ve. Ez a kett� pedig l�tsz�lag sokkal nagyobb, mint a z�r, vagyis a marad�k kett� k�z�l lehet v�lasztani. Ennyi az eg�sz, pedig m�g csak hat�ves vagyok – ezt tegy�k hozz�!
Kaname felvonta f�l szem�ld�k�t.
- Tudtam, hogy hiba volt megtan�tani sz�molni! - d�h�ng�tt.
- Tal�n zavar, hogy okosabb vagyok, mint Te? - k�rdezte Nana szemtelen�l, mik�zben g�nyos pillant�ssal konstat�lta, hogy ha anyja m�g egy fokkal er�sebben veri bele a z�rba a kulcsot, nem lesz t�l j� v�ge.
Mikor v�gre Kanam�nak esz�be jutott, hogy tal�n nem a megfelel�vel pr�b�lja nyitni az ajt�t, m�r s�t�tedett (b�r ez nem csoda, ugyanis m�r akkor is k�s� d�lut�n volt, mikor haza�rtek). De v�g�l csak bejutottak. Bent f�lhom�ly ter�lt el a nappalin. Kaname �s kisl�nya csendben pr�b�lt�k megk�zel�teni a l�pcs�t, nehogy esetleg megzavarj�k Kyokot. Ekkor azonban v�ratlan dolog t�rt�nt: hirtelen felkapcsol�dott a villany �s egy kis csapat j�kedv�en ki�ltotta: Meglepet�s!
Kaname nem akart hinni a szem�nek:
- Mizuki! Maya! Ren! Mayuko! Shinji! Utako! �s... Tsubaki?! Mindenki?!
- Term�szetes, hogy itt vagyunk! - felelte az utolj�ra eml�tett fi� (vagyis ink�bb f�rfi) mosolyogva.
Kaname a k�nnyes szemmel, szinte egy emberk�nt �lelte �t a bar�tai csoportj�t.
- �n... �n annyira boldog vagyok... - szipogta, majd b�szk�n bemutatta Nan�t a t�bbieknek (a kisl�ny nagy b�nat�ra). A k�t �larcos f�rfit �szre sem vette, akik – miut�n megbizonyosodtak a biztons�gr�l – visszam�sztak a f�gg�ny m�g�.
Nana pedig egyre csak arra tudott gondolni, hogy mik�nt sz�khetne meg a „Kis aranyos cukorfalat”-ok �s az „Olyan vagy, mint anyuci”-k el�l.

Sousuke egy sz�tnyithat� sz�ken �llt a szoba sark�ban, mik�zben megpr�b�lt egy par�nyi kamer�t felszerelni a plafonra (persze mindezt egy sisakj�ra er�s�tett f�nysz�r�szer�s�ggel, hogy ne kelljen a villanyt haszn�lnia, mivel az k�nnyebben �szrevehet� az utc�r�l).
„Ez k�sz.” - gondolta �s elindult az �gy fel�, hogy elhelyezze az utols� lehallgat�k�sz�l�ket. „Hol lehetne legjobban elrejteni?” - k�rdezte mag�t�l. - Egy hely, ahol v�letlen�l sem tal�lj�k meg...” K�rben�zett. „Hmm... h�t persze! Az �gy alja.” - gondolta �s m�r cs�szott is be a v�kony r�sen. Alig l�tott valamit, r�ad�sul f�lelnie kellett, hogy nehogy b�rki is rajtakapja. Az �vek sor�n m�r profinak sz�m�tott: nehezebbn�l nehezebb k�ldet�seket hajtott v�gre sikeresen. Most m�gis egy k�l�n�s �rz�s ker�tette hatalm�ba. A leveg�ben a r�gi, ismer�s parf�millat terjengett, a f�ld�n egy r�zsasz�n-feh�r cs�kos sportt�ska, mellette egy kisebb, z�ld. Az egyik szekr�ny fi�kja f�lig nyitva �llt, megjelen�tve gyorsan pakolt (vagy ink�bb dob�lt) tartalm�t. „Mi ez az �rz�s?” - k�rdezte ism�t mag�t, szinte teljesen elfelejtve a k�ldet�s�t. Gyorsan felragasztotta az �gy alj�ra a kis m�szert, majd – maga sem �rtette, hogy mi�rt, de a m�sik oldalon k�sz�lt kim�szni az �gy al�l, mint tervezte. „Chidori!” - suttogta mag�ban, mik�zben a nagyobb t�ska fel� ny�lt. M�r nem saj�t maga uralta a mozdulatait, valami fels�bbrend� er� vezette. Nem �rtette, mi k�nyszer�ti, hogy egy – �gymond – idegen holmijai k�z�tt turk�ljon, �s azt sem tudta pontosan, hogy mit keres. Csak egyre gyorsabban hal�szta el� a k�l�nf�le ruhadarabokat. Mindenb�l az �des Kaname-illat �radt. Saj�t mag�val v�vott h�bor�t: k�teless�ge szerint t�vozzon, vagy maradjon? Amint len�zett a kez�ben szorongatott kis t�rgyra (azt sem tudta, mi az val�j�ban), eld�nt�tte marad.
- Kana... - suttogta volna �jra, �m most nem a megszokott �rz�s k�vetkezett: valami hatalmasat csattant a feje b�bj�t.
Szinte f�ldbe gy�kerezett a l�ba a felismer�st�l. „Nem lehet...” - ki�ltotta mag�ban.
- Maga mit csin�l itt? - sz�lt hozz� egy hang a h�ta m�g�l.
Sousuke elhat�rozta, hogy h�tran�z. A sz�ve vadul kalap�lt: r�zsasz�n sportcip�, fekete t�rdzokni, r�vid, z�ld szoknya... Sousuke arc�n hirtelen k�v�r izzadts�gcseppek jelentek meg.
- Chidori? - k�rdezte halkan.
A kisl�ny (kez�ben egy �sszetekert t�v��js�ggal) h�tr�lt egy l�p�st, amint �szrevette a katona oldal�ra k�t�tt fegyvereket.
- Ki maga? - k�rdezte halkan, de hat�rozottan. - �s mit csin�l anyuk�m bugyij�val?
Sousuke tal�n csak ekkor vette �szre, hogy val�ban egy csipk�s feh�rnem�t szagolgatott oly nagy h�vvel (�s m�g arra se j�tt r�, mi terelte el annyira a figyelm�t, hogy nem hallotta meg: j�n valaki).

Sousuke �s Nana hossz� pillanatokig farkasszemet n�ztek egym�ssal (pontosabban b�multak egym�sra, mint borj� az �j kapura). V�g�l Nana elvesz�tette a marad�k t�relm�t is �s megt�rt�nt a baj: aktiv�l�dtak a Chidori-g�njei.
- M�gis ki a fene maga?! - k�rdezte m�g „visszafogottan”. - V�laszoljon!
Sousuke ezzel a hangnemmel nem sz�nd�kozott szembesz�llni. Tudta j�l, ebben a pillanatban ki van szolg�ltatva a kisl�nynak.
- Sousuke Sagara hadnagy vagyok - jelentette ki egyszer�en. - Nem vez�rel rossz sz�nd�k, ez�rt k�rem, �rizze meg a hidegv�r�t, kisasszony!
Nan�nak felcsillantak a szemei, miut�n v�gigm�rte a f�rfi egyenruh�j�t.
- Maga katona?! - k�rdezte izgatottan.
- Meger�s�tve - hangzott a t�m�r v�lasz, ami m�g jobban felkeltette a kisl�ny �rdekl�d�s�t.
- �s mik a sz�nd�kai?
Sousuke el�bb alaposan �tgondolta, hogy mennyit is �rulhat el a k�ldet�sb�l, majd v�laszolt:
- A legf�bb feladatom Kaname Chidori v�delme, de a r�szleteket nem fedhetem fel egy civil el�tt. Ez�rt k�rem, kisasszony, ne k�rdezzen t�bbet!
Nana elgondolkodott: „Mit akar ez a katonajelmezbe b�jt idi�ta any�mt�l?”
V�g�l d�nt�tt.
- Tegy�k fel, hogy maga t�nyleg katona �s nem akar nek�nk rosszat. De lehetne m�g egy k�rd�sem?
Sousuke bel�tta, nincs m�s v�laszt�sa, b�r m�r igencsak terh�re volt a sz�m�ra „f�l�sleges” tal�lkoz�s.
- Igen, kisasszony? - s�hajtotta.
- Mit ad a hallgat�som�rt cser�be?
Sousuke nyelt egyet. Na erre a k�rd�sre azt�n t�nyleg nem sz�m�tott.
- Kisasszony, k�rem nekem erre nincs id�m. Legjobb lesz, ha azonnal t�vozom.
Sz�p pr�b�lkoz�s, de Nan�t ennyivel nem lehetett meggy�zni.
- H�, Maga! �lljon csak meg! El�g egyet sik�tanom, �s az a... vagyis... Kaname Chidori ell�tja a Maga baj�t!
Sousuke gondolataiba befurakodott a r�gi, felb�sz�lt Kaname k�pe, valamint a j� p�rszor �t�lt baseball-�t�, a pofonok, az ork�nciklon-h�ddob�s... Egysz�val nem sz�vesen tal�lkozott volna a n�vel jelenlegi helyzet�ben.
- Nos rendben, meggy�z�tt! Mit akar t�lem, kisasszony?
Nana �pp s�lyos dilemm�val k�szk�d�tt: a pisztoly�t k�rje el, vagy a sisakj�t. �m miel�tt d�nthetett volna, l�p�sek zaj�ra kapt�k fel a fej�ket.
„Ez �!” - gondolta Sousuke, de miel�tt b�rmit is cselekedhetett volna, Nana megel�zte �s megragadta a karj�t.
- Befel� az �gy al� - utas�totta a kisl�ny, �s � - jobb �tlete nem l�v�n engedelmeskedett neki.
Kaname l�pett be az ajt�n, lass�, de hat�rozott mozdulatokkal. Sousuke csak a bok�j�ig l�thatta a l�nyt (pontosabban n�t), de m�r ez is leny�g�zte.
Nana-chan! - sz�lalt meg idegesen. - Mif�le viselked�s ez?! K�SZ�N�S N�LK�L ELSZ�KNI?!
- Sajn�lom, f�radt voltam - menteget�z�tt a kisl�ny.
- Ez nem ments�g, de m�r mindegy! Mindenki elment...
Kaname hangj�t hallva Sousuk�t k�l�n�s �rz�sek �nt�tt�k el: �gy �rezte, nem b�r nyugton maradni rejtek�ben. M�r nem fogta fel, amir�l a n� �s a gyermek besz�ltek, csak szavaik ritmus�t k�vette. Nem kis er�fesz�t�sbe telt, hogy visszafojtsa l�legzet�t, mikor a szob�ban l�v�k elhallgatnak, mereven, mozdulatlanul fek�dj�n, mikor egy ismeretlen kisl�nyon m�lik a sorsa.
V�g�l Kaname megsz�lalt:
- K�s� van... Menj�nk f�rdeni!
Nana elkerekedett szemekkel ekkor j�tt r�, hogy �desanyja �pp lehajolni k�sz�l a legals� fi�khoz egy t�r�lk�z��rt. Vagyis el�g csak oldalra n�znie �s a kis titkuk leleplez�dik.
- V�rj, ne hajolj le! - ki�ltott r� kisl�nya.
Kaname nem �rtette.
- Mi�rt ne? - k�rdezte d�bbenten.
Nana �gy d�nt�tt, egy – a filmekb�l j�l ismert – r�gi h�bor�s taktik�t fog alkalmazni:
- Mert egy katonamaskar�s, idegen f�rfi fekszik az �gyad alatt.
Sagara sz�ve akkor m�r a tork�ban dobogott. Leleplezt�k. Mindennek v�ge!
Kaname felvonta egyik szem�ld�k�t.
- M�r �l�ben hallucin�lod M�llert?!
Nana �rtetlen�l n�zett r�.
- �hm... mit jelent az a sz�?
- Melyik?
- Az a halu-iz�?
- Hallucin�lni?
- Az!
- H�t... k�pzel�dni, vagy olyat l�tni, ami... val�j�ban nincs ott.
- Megjegyeztem - mondta Nana mosolyogva. - K�sz�tsd el� a vizet, addig �n keresek t�r�lk�z�ket!
Kaname k�b�n pislogott.
- Nana-chan, valami baj van? Izgatottnak t�nsz!
Nana vigyorogva, legyintett.
- Ugyan m�r, biztos csak hallucin�lsz!

Miut�n Kaname (nem kiss� meglepetten) kiment a f�rd�be, Nana let�rdelt az �gy mell�.
- Most m�r el�j�het! - s�gta oda a f�rfinek.
Sousuke m�g p�r m�sodpercig nem mozdult, majd a kisl�ny csillog� szemeibe n�zett.
- Mi�rt seg�tett nekem, kisasszony? - k�rdezte halkan, nehogy ha Kaname esetleg visszaj�nne, m�g meg tal�lja hallani.
Nana b�szk�n kih�zta mag�t.
- A st�lus�b�l �t�lve Maga t�nyleg katona. �s ha az, akkor csak j� ember lehet!
- Ebben.. nem kellene biztosnak lennie - mondta Sousuke szemles�tve.
Nana elmosolyodott az � kedvenc f�h�seire annyira hasonl�t� f�rfin, majd megsz�lalt.
- Ami a jussomat illet... M�g megtartom k�s�bbre!
Sagara d�bbenten n�zett az �t �h�tattal b�mul� l�nyra:
- A juss�t?
- Igen, hiszen meg�g�rte - mondta Nana egyszer�en. - �s maga egy szavatart� embernek l�tszik, Sagara hadnagy �r!
Sousuke �pp kim�szni k�sz�lt az ablakon, mikor esz�be jutott egy k�rd�s. Visszafordult �s a t�r�lk�z� ut�n kutakod� kisl�nyra pillantott.
- Kisasszony?
Nana felkapta a fej�t, hogy a f�rfi m�g mindig nem t�vozott.
- Igen? - k�rdezte vissza.
- A kisasszony... Kaname Chidori rokona?
Nan�t akarat n�lk�l is kuncog�sra k�sztett�k a katona szavai.
- I-igen... mondhatjuk �gy is.
Sousuke b�lintott (l�tsz�lag kiel�g�tette a v�lasz), majd egy kamp�s v�g� k�t�l seg�ts�g�vel kiugrott az ablakon.