„Nem igaz! Ha az az idi�ta lebukik, nekem is annyi!” - szitkoz�dott mag�ban Nana. „Mit csin�ljak... mit csin�ljak, mit csin�ljak...?!”
- Biztos vagy benne? - k�rdezte a kisl�ny b�tortalanul, mik�zben nyelt egyet.
- Teljesen biztos! Ezer k�z�l is felismern�m ezt a szagot!
Kaname �vatosan tett m�g egy l�p�st az asztal fel�, mik�zben megmarkolta az egyetlen t�rgyat, ami a keze �gy�be ker�lt: a nyomor�s�gos, cafatokra szakadt �js�got, amivel Nana nemr�g m�g Sousuk�t tan�totta m�resre.
A kisl�ny nyakig v�r�s�d�tt zavarodotts�g�ban: ak�r mit is csin�ljon, ha megpr�b�l valamit tenni, de nem siker�l, akkor � is bajba ker�l. Elv�gre tudott a „betolakod�” jelenl�t�r�l...
- Tal�n... csak valami m�st �rzel - pr�b�lkozott.
Kaname szemei �sszesz�k�ltek.
- Nana-chan, Te valamit titkolsz el�lem!
- �n?!
- Mi van az asztal alatt?
- H�t �hh ... mi lenne?
Kaname jobb �tlet h�j�n (mivel l�ny�t�l nem kapott kiel�g�t� v�laszt) visszafordult az asztal fel�.
„ M�r k�pzel�d�m is.” - gondolta. - „Hat�rozottan annak a marh�nak a szag�t �rzem...”
- Anyu, legjobb lenne, ha le�ln�l - pr�b�lkozott Nana. - El�g rosszul n�zel ki...
Miel�tt m�g b�rmit is reag�lhatott volna, l�nya m�r ki is h�zott neki egy sz�ket.
- Tal�n... igazad van - mondta Kaname, mik�zben le�lt. - Sokat agg�dok mostan�ban...
- Holnap j�n a f�n�k�d? - k�rdezte Nana (terel�s gyan�nt).
Kaname �lmosan ny�jt�zkodott (k�zben sikeresen oldalba r�gta Sagar�t, aki erre csak egy halk szisszen�ssel v�laszolt), majd leborult az asztalra.
- Igen, d�lut�n pedig al��runk n�h�ny pap�rt �s...
Miel�tt befejezhette volna a mondatot, hirtelen lecsuk�dtak a szemei.
- „H�l' Istennek!” - s�hajtott fel Nana, mikor m�r biztos volt benne, hogy �desanyja elaludt. - Gyorsan, kifel�! - utas�totta Sousuk�t suttogva.
Sagara egy szempillant�s alatt kipattant eddigi rejtekhely�r�l, s m�r az ablakp�rk�nyon t�maszkodott, mikor h�trafordult.
- Kisasszony, �n m�sodszor zavart meg egy fontos k�ldet�st. Javaslom, a j�v�ben tart�zkodjon a meggondolatlan cselekedetekt�l, k�l�nben k�nnyen c�lpontt� v�lhat.
Nana �rtetlen kifejez�s�t l�tva m�g hozz�tette:
- K�rem, higgye el, ez nem j�t�k!
- T�nj�n m�r el! - suttogta Nana, majd lopva halkan szuszog� �desanyj�ra pillantott.
P�r pillanaton bel�l Sousuke elt�nt a s�t�t �jszak�ban.

- Nana-chan! - keltegette Kaname a kanap�n fekv� kisl�ny�t. - Ma itthon maradsz Kyoko N�nivel, am�g �n hivatalos �gyeket int�zek!
- Mit csin�lsz?! - k�rdezte vissza Nana m�g �lmosan.
- Mondtam m�r: ki kell mennem a f�n�k�m el� a rept�rre!
- J�l van, menj csak - morogta a kisl�ny, majd anyj�nak h�tat ford�tva ism�t �lomba mer�lt.
- Nah sz�p - h�borgott Kaname. - Az ember m�r m�g a gyerek�t�l se v�rhat el egy kis biztat�st! Hi�ba... Neki az alv�s fontosabb! … �hh... J� reggelt, Kyoko!
A fiatal n� f�lig �r� sz�jjal l�pett be a nappaliba.
- J� reg... Ti itt lent aludtatok?! - k�rdezte els�padva.
- Azt hiszem - mondta Kaname zavartan pislogva -, elaludhattunk f�z�s k�zben. Reggel az asztalon �bredtem fel...
- Kaname! Mostan�ban t�l sokat g�rnyedsz a pap�rok felett.
- De... ez a munk�m! �s mellesleg el�g j�l keresek vele.
Kyoko sz�nakoz�an oldalra billentette a fej�t.
- Persze, Te r�gen is mindig szeretted elt�lozni a dolgokat.
Kaname k�r�l megjelent egy k�pzeletbeli, v�r�sen izz� aura.
- Ezt vegyem c�lz�snak?!

- Itt Urzu-6. Hallasz, Sousuke?
- Minden jel arra mutat - s�hajtott Sagara.
- Mi bajod, haver?! - k�rdezte a vonalb�l Kurz j�kedv�en. - Olyan a hangod, mintha nem siker�lt volna felszedni valakit �jszak�ra!
Sousuke – mintha meg se hallotta volna – folytatta.
- Mi a kapit�ny parancsa? Haladjunk tov�bb az eredeti terv szerint?
- K�dolom az �zenetet - s�hajtott Weber lemond�an. - El�sz�r a rept�rre megy�nk, rejtett �ll�sban, a nyugati oldalon helyezked�nk el. K�ld�m a terep v�zlat-t�rk�p�t!

- Ugye, j� lesz �gy, Nana-chan? - k�rdezte agg�dva Kyoko, mik�zben egy piros szalagot pr�b�lt megk�tni a lehet� legpontosabban a kisl�ny haj�ba.
Nana unottan v�gigtapogatta mindk�t l�fark�t, majd egy v�llr�nd�t�ssal nyugt�zta, hogy t�rhet�.
- Olyan rosszkedv� vagy, Nana-chan! - s�p�tozott Kyoko.
Nana arca m�g csak meg sem rezd�lt, �gy a n� folytatta.
- Tudtad, hogy anyuk�dat sem sokszor lehetett boldognak l�tni? M�g akkor sem, amikor val�j�ban az volt...
Nana alig �szrevehet�en felemelte a fej�t.
- Milyen volt az Anyu r�gen? - k�rdezte kicsit halkabban, mint ahogy �ltal�ban besz�lni szokott.
Kyoko sz�les mosollyal nyugt�zta, hogy v�gre siker�lt sz�ra b�rnia a kis makrancost.
- Nos �... h�t... Milyen is volt Kana-chan?... Sz�p �s... mindenekel�tt okos... nagyon, nagyon okos! Sokan szerett�k, m�g a „parancsolgat�s” �s k�l�nc st�lusa ellen�re is.
- Parancsolgat�?! K�l�nc?! - kapta fel a fej�t a kisl�ny. - V�g�l is... ez most is igaz R�...
- Sajnos jobban nem tudom elmondani. De v�rj csak!
- Mire? - vetette oda Nana flegm�n.
Kyoko mintha meg sem hallotta volna, berohant a nappaliba, �s az egyik nagy szekr�nyb�l egy hatalmas dobozt vett el�.
- Hogy ez eddig eszembe se jutott, Nana-chan! Itt van minden k�l�nleges pillanat, meg�r�k�tve!
A doboz tetej�t lev�ve t�bb ezer f�nyk�p ker�lt el�, gondosan megc�mezve, d�tummal ell�tva.
- Ez �, az anyuk�d! - adott a kisl�ny kez�be Kyoko egy kiss� megviselt fot�t. Kanam�t �br�zolta, amint �pp - mintha meg akart volna �lni valakit a tekintet�vel.
- Ahogy n�z... - kezdte Nana, s �nk�ntelen�l elmosolyodott. - Nagyon m�rges lehetett valakire...
- Igen! Azt hiszem, tudom is, hogy kire - mondta Kyoko b�szk�n.
- Ki volt az a szerencs�s? - Nana m�r �szre sem vette, hogy teljesen maga m�g�tt hagyta a megszokott jellem�t: szinte m�r nevetett. - Vagy ink�bb szerencs�tlen?!
- Kaname nem is mes�lt neked a h�zi�llat�r�l? - k�rdezte Kyoko, mik�zben m�r a k�nnyei is folytak a nevet�st�l.
- H�zi�llat?
- Szeg�ny Sousuk�vel n�ha t�nyleg kegyetlen�l elb�nt!
- Sousuk�vel?!
- V�rj csak! �hh, itt van!
A k�pen egy k�cos, s�t�tbarna haj� fi� t�rdelt a f�ld�n, kezeit a feje f�l� tartva, mivel Kaname l�tsz�lag �pp egy sz�kkel akarta agyonverni.
Nan�nak k�l�n�s �rz�sei t�madtak.
„Mintha... m�r l�ttam volna valahol...”
- Kyoko-sama, van m�g ilyen... „vicces” k�ped R�luk? - k�rdezte bizonytalanul, de Kyokonak nem t�nt fel semmi.
- Ugye, milyen �rdekes?! Nem is gondoltad volna, mi?
- Mit nem gondoltam volna?
- H�t azt, hogy Anyuk�d egy k�t l�bon j�r� termin�tor volt!
- Mi? Mindegy, mes�ln�l nekem... err�l a Sousuk�r�l?
Kyoko gyorsan el�hal�szott m�g n�h�ny k�pet.
- Sousuk�r�l?
- Igen.
A n� felnevetett.
- Nos �... egy nagyon k�l�n�s figura volt! Pontosabban egy fegyverm�ni�s bolondk�nt tudn�m jellemezni! Anyuk�dnak meggy�lt vele a baja...
Kyoko ism�t el�kotort egy k�pet, amelyen Sousuke egy pisztolyt szorongatott, Kaname pedig v�ll�ra hajtott fejjel egy „peace” jelet mutatott (ez a legt�bb k�pen, amely tudatosan k�sz�lt megfigyelhet� volt).

Nana v�gre szemb�l l�thatta a kamasz fi�t, aki oly sok k�pen felbukkan �desanyja mellett. „Ki ez a fi�? Mi�rt olyan ismer�s? Biztosan l�ttam m�r valahol! Fegyverm�ni�s bolond... �gy �lt�zik, olyan durva az arca... Olyan, mint egy... katona”

Hirtelen az elm�j�be furakodott egy eml�k:
„- M�gis ki a fene Maga?! V�laszoljon!...”
„- Sousuke Sagara hadnagy vagyok...”
- Igen! - ki�ltott fel Nana �nk�ntelen�l, s mivel Kyoko el�g �rtetlen�l meredt r�, ink�bb gyorsan les�t�tte a szem�t.

„� volt az! Az a fi� a k�pr�l... Sousuke Sagara! J�l sejtettem: t�nyleg katona volt!”

- Mi „Igen!”, Nana-chan?
- Se-semmi! Megtarthatom ezt a k�pet?

Kyoko �sszevonta a szem�ld�keit - �rtetlens�g�nek bizonys�got adva, de az�rt r�b�lintott a k�relemre.

- Persze, gondolom, szeretn�l p�r k�pet Kanam�r�l... Vidd csak, amelyik tetszik!

Miut�n Nana kiv�logatott egy kisebb k�teg f�nyk�pet, ami az anyja �s „az a k�l�n�s katonafi�” kapcsolat�r�l tan�skodott, elvonult az emeleti szob�ba.

„Mi lehetett k�zt�k? �gy t�nik szerett�k egym�st... �s mit akarhat most T�l�nk? Este lesz egy p�r k�rd�sem Hozz�d, Anyu!”

- �dv�zl�m Jap�nban, Mr. Wesson!
- Miss Chidori! M�r hi�nyoltam a nyafog�s�t!
Kaname tudta, hogy az �ll�s�val j�tszik, �gy illedelmesen csak mosolygott a megjegyz�sen.
- Elj�tt a Nagy Nap, Uram! Amire m�r k�t �ve v�runk!
- �gy igaz, Chidori-kisasszony! Ma megk�tj�k a szerz�d�st a Sichier da Nak�val, �s imm�r h�rom f�ldr�szen is kell� befoly�shoz jutunk. Rem�lem, nem kell csal�dnom Mag�ban, Kisasszony, �s hozza majd a szok�sos form�j�t!
- Ez csak term�szetes, Mr. Wesson!
- Ugye tudja, Chidori... egyetlen hiba... csak egyetlen! �s Maga t�bb� sehol a vil�gon nem kap munk�t! A legjobb esetben...
Kaname nyelt egyet, majd sz� n�lk�l k�vette a f�rfit.
- A megbesz�l�s ut�n besz�lni szeretn�k Mag�val. Egyenesen a lakoszt�lyomhoz j�jj�n! R�szese lesz egy kis... meglepet�snek.
A f�rfi hangj�b�l nem t�nt ki semminem� �rzelem. Komoran sz�llt be a taxik�nt h�vott limuzinba...

A tet�n l�v� szell�z�ny�l�sb�l egy terepmint�s egyenruh�ba �lt�z�tt alak figyelte az esem�nyeket.

- Itt Etur-2. Jelentem, a szerz�d�s megk�t�s�r�l sz�l� t�rgyal�s elkezd�d�tt. A bevet�s ideje, vagyis a tizenh�rom �ra huszonk�t perc v�ltozatlan.
- Itt Urzu-7. Ellen�rizt�k a f�stgr�n�tokat?
- Meger�s�tve, Uram!
- Remek. Amikor jelt adok, kezdj�k meg a visszasz�ml�l�st.
- �rtettem, Uram!

- Ha mindk�t f�l egyet�rt, akkor k�rem, itt �rj�k al�! - mondta a kopaszod� f�rfi, aki a t�rgyal�s menet�t vezette.
- Kaname szinte f�nysebess�gnyi gyorsas�ggal lepecs�teltetett k�t nyilatkozatot, majd minden iratot csoportos�tva beillesztett egy sz�mz�ras kofferbe.

- Itt Etur-2. Jelentem: az id�pont 2 perccel el�bbre hozva. Megkezdhetj�k a visszasz�ml�l�s?
- Itt Urzu-7. Enged�ly megadva.
- Ige...

Ezt�n a r�di�b�l egy k�v�lr�l besz�r�d� hang hallatszott, amint egy „Mit csin�l itt?!”-et ki�lt.

- Kisz�rtak! - ord�totta Etur-2.
Sousuke m�r k�sz�lt is er�s�t�st k�ldeni, �m miel�tt m�g egyetlen sz�t is sz�lhatott volna, egy hatalmas robban�s �s egy k�ts�gbeesett ki�lt�s hallatszott ki a hangsz�r�b�l.
- Nem lehet! Ez egy W3-24-2-es Strawninsky hangja volt! Etur-9! Hall engem?
- Igenis, Uram!
- Most azonnal aktiv�lj�k a f�stgr�n�tokat! Etur-2 helyett Maga fogja megsemmis�teni a szerz�d�st!
- �rtettem!

A termet el�nt�tte a s�rga, �thatolhatatlannak t�n� f�st. Megsz�lalt a v�szcseng�, �s kezdet�t vette a fejetlens�g. Mindenfel� csak k�ts�gbeesett, tapogat�z� emberek, r�m�lt sikolyok...
Kaname kezei megfesz�ltek a koffer f�l�n, oltalmaz�an karolta �t, hogy senki el ne vehesse t�le.

Hirtelen egy er�s kar ragadta meg a v�ll�t: h�tran�zve megpillantotta a Mr. Wesson alakj�t.

- J�jj�n velem! - utas�totta a f�rfi. - Siessen!
Teljes erej�vel h�zta maga ut�n.
- Hov� visz, Mr. Wesson?
- Ne k�rdez�sk�dj�n!

Kaname �gy �rezte, mintha hirtelen elnyeln� �ket a f�ld: elt�nt a s�rga f�st, �s hirtelen ereszkedett alattuk padl�.

„Egy f�ld alatti szoba?!” - gondolta Kaname.
Sok ember �llt odalent, hirtelen k�r�lfogva �ket.
- Mi ez, Mr. Wesson?! Kik ezek? - k�rdezte Kaname egyre k�ts�gbeesettebben a felfegyverzett f�rfiak l�tt�n. A f�rfi – mintha meg sem hallotta volna – el�re l�pett, �s kezet fogott egy m�sik, b�n�z� kin�zet� emberrel.
- �r�l�k, hogy v�gre szem�lyesen is tal�lkozhatunk, Funakoshi �r!
- �dv�zl�m, Wesson - k�sz�nt a m�sik. - L�tom, elhozta, akit k�rtem!
- Term�szetesen! - h�zelgett Mr. Wesson.
- Kit�n�! Azonnal vizsg�lj�k ki a h�lgyet! - adta utas�t�sba embereinek, akik egy pillanat alatt lefogt�k Kanam�t.
„Remek...” - gondolta a n�. - „Alig j�v�k vissza Jap�nba, �s m�ris t�sz vagyok! Csod�latos...”