Egy h�t telt el az�ta, hogy befejez�d�tt ez az �v is. Nekem az utols�… T�bb� m�r nem tan�tok itt, letettem a kr�t�t. A zsibong� katasztr�f�k nyilv�n �r�mujjong�sban fognak kit�rni a k�vetkez� �vnyit�n, amikor megtudj�k, hogy t�bb� nem kell rettegve b�jitaltanra menni�k. Az�rt rem�lem, hogy Dumbledore nem fog valami sil�ny, kezd� tan�rt felvenni a helyemre. Az t�l nagy szabads�got jelentene a di�koknak…

- J� reggelt, Perselus! – k�sz�nt Albus.
- Enn�l jobb m�r nem is lehetne! – v�laszolom.
- Biztos vagy benne, hogy…
- Igen, Albus, teljes m�rt�kben – felelem.

Sejtettem, hogy m�g az utols� reggel is megpr�b�lkozik a marasztal�sommal. Valljuk be, hogy az�rt mindenkinek jobb lesz �gy.

A h�bor� mindenkire r�nyomta a b�lyeg�t. Igaz, m�r k�t �v telt el, de m�g mindig l�tni a f�jdalmat a szemekben. A b�natot, ha olyan nev�t ejti ki a sz�j�n az ember, aki m�r nem lehet k�zt�nk. A di�kok is megs�nylett�k, f�k�pp a h�bor� �v�ben vizsg�z�k. Gy�zt�nk, de milyen �ron?

Fel akartam mondani m�r a csata ut�n is, de Dumbledore megk�rt, hogy maradjak. T�ny, hogy nem a legjobb id�pontot v�lasztottam a felmond�sra, mert az iskola romokban volt, �s a tan�ri kar is megcsappant a h�bor� sor�n. Egy h�nappal ezel�tt k�z�ltem Albusszal, hogy ideje lesz �j b�jitaltan tan�rt keresnie. Az�ta egyfolyt�ban er�sk�dik, hogy maradjak m�g, legal�bb egy �vet.

�gy gondolom, �n m�r eleget tettem a var�zsvil�gnak az elm�lt �vek sor�n, most m�r ideje lesz nyugodtabb vizekre evezni. Term�szetesen, vannak olyan szem�lyek, akik sosem lesznek k�pesek elfogadni, hogy a j� oldalon �lltam, de ez van. A k�mked�s ezzel j�r.

Szerencs�mre t�bb bizony�t�k is volt, ami arra mutatott, hogy a j� oldalon �llok, �s ez�rt felmentettek. Persze, mindv�gig ki�llt mellettem Dumbledore, meg a rendtagok k�z�l is t�bben, s�t, az okoskod� Granger is. Potter az �gy sor�n nem mondott semmi konkr�tumot, ami a b�rt�n vagy a szabad �let fel� billentette volna a m�rleget. A Weasley gyerek meg csak a s�relmeit tudta sorolni, amiket az elm�lt tan�r�kon kapott.

Ezt a k�t �vet m�r f�l l�bon is v�gigugr�ltam volna, de szerencs�re semmi komoly bajom nem t�rt�nt a csata sor�n. P�r karcol�ssal �s kisebb sebbel meg�sztam; Voldemort d�g�t m�g �ppen id�ben tettem el l�b al�l.

- K�v�t? – k�rdi Albus, megzavarva a gondolataimat.
- K�rek – ny�jtom fel� a b�gr�m.
- Cukrot?
- Ut�lom a k�v�ban a cukrot, de ezt m�r igaz�n tudhatn�d! – mordulok r�.

A csendes �s nyugodt reggeli k�pe ezzel elillant.

- Tal�n… citromport?

Fel� fordulok �s a k�pemen megjelen� fintor l�tt�n jobbnak l�tja, ha Minerv�val kezdem�nyez besz�lget�st. Milyen unalmasak lesznek a napjaim Albus h�lyes�gei n�lk�l… Nem is tudom, hogyan fogom kib�rni. A sz�m szeglet�ben megr�ndul egy izom, de �gy teszek, mintha semmi sem t�rt�nt volna.

Leteszem a b�gr�m az asztalra, de hamar r��bredek, hogy ez rossz �tletnek bizonyult. J�n a reggeli posta, �s a bagoly, ami a Reggeli Pr�f�t�mat hozza, beleejti a k�v�mba az �js�got. Teljesen beter�t a forr� k�v�. Szitkoz�dom, ahogy gyorsan t�r�lgetni kezdem magamr�l a forr� italt. Albus kifizeti az �js�gomat, �s a bagoly jobbnak l�tja, ha gyorsan tov�bbrep�l.

Halk kuncog�st hallok az asztal v�g�r�l. Az illet� fel� fordulok, de jobban j�r, ha t�vozik, mert sz�vesen sz�t�tkozn�m.

- Eln�z�st, fontos elint�znival�m van – szabadkozik, majd szinte kirohan a teremb�l.

Amikor ki�r, mindannyian hallhatjuk, ahogy elkezd hangosan nevetni. Remek! Fogom a p�lc�mat, �s elmormolok egy tiszt�t�b�b�jt. �n is eln�z�st k�rek, �s t�vozok az asztalt�l.

Nem k�sz�n�k el senkit�l sem; nem h�zom az id�t ilyen semmis�gekkel. Tegnap, az �v�rt�kel� gy�l�s ut�n, aki akart, elk�sz�nt.

A lakoszt�lyom fel� veszem az ir�nyt. M�r minden dobozokban van. M�g utolj�ra k�rben�zek, hogy t�nyleg nem hagyok-e itt semmit sem, s miut�n megbizonyosodtam r�la, hogy mindent �sszepakoltam, lekicsiny�tem a dobozokat, �s zsebre teszem �ket.

A kezemben k�t dolog van: a p�lc�m �s egy r�gi lev�l van. Ezt a levelet m�g Dumbledore adta, amikor b�jitaltan tan�r lettem. Any�m hagyta h�tra, azzal a felt�tellel, hogy csak akkor bontsam fel, ha v�gleg szeretn�k megpihenni.

Egy h�nappal ezel�tt felbontottam. A Prince k�ria tulajdonjoga volt benne, �s egy r�vid lev�lke. Sosem l�ttam az �p�letet, csak any�m besz�mol�ib�l tudtam csak elk�pzelni. A lev�lk�ben le�rta, hogy hov� kell hoppan�lni. Siker�lt is a k�ria k�zel�be hoppan�lnom, igaz, �gy is kellett egy m�rf�ldet gyalogolnom, de legal�bb nem amputoport�ltam magam.

F�l�ton egy fekete, kov�csoltvas kapu �s ker�t�s �llta az utamat. A kapun a Prince-ek d�szes c�mere is helyet kapott. Nem volt rajta lakat, l�nc vagy z�r sem. Semmilyen var�zslat nem nyitotta; kezdtem bed�h�dni. Tan�cstalans�gomban v�gigh�ztam a kezemet a c�meren, amire r�gt�n kit�rult a kapu. Hogy erre mi�rt nem gondoltam el�bb! Ahogy �tl�ptem a l�thatatlan v�d�falat, halv�nyk�ken felderengett.

Az �ton, amely a k�ri�hoz vezetett, el�g nehezen jutottam tov�bb. Tele volt kid�lt f�kkal, de m�g szobrok is hevertek szanasz�t. Ahogy k�zeledtem, egyre jobb r�l�t�som ny�lt az �p�letre. Ben�tte a borosty�n, m�g eleg�nsabb f�nybe vonva ezzel. El�tte egy kisz�radt, gr�nitsz�k�k�t terpeszkedett, s a bej�rati ajt�hoz p�r l�pcs� vezetett fel. Meg kell mondjam, hogy nagyon impoz�ns �s kedvemre val� volt ez a kis lak.

Az el�csarnokban por �s p�kh�l� fogadott. A plafonr�l krist�lycsill�r f�gg�tt al�. K�t l�pcs�sor vezetett fel az emeletre, f�lk�r�vben. A p�lc�mmal egy kis f�nyt b�v�ltem, �s elindultam jobbra, ahol egy ajt�t pillantottam meg. Els�re siker�lt megtal�lnom a k�nyvt�rat…

Most ide k�sz�l�k. Az �j otthonomba. Furcsa lesz itt hagyni ezeket a falakat, folyos�kat, termeket. Egy �j �letet kezdek, egy �j helyen.

A k�ria p�r kandall�j�t r�k�ttettem a Hop-h�l�zatra. Valamennyire kitakar�tottam egy szalont �s egy szob�t, de Albust�l k�rtem a roxforti man�k k�z�l egyet. M�r csak �t kell h�vnom…

- Saya! – ejtem ki a nev�t halkan.
- Igen, gazd�m! – hajlong el�ttem.
- Gyere! – utas�tom.

Hop-port sz�rok a kandall� l�ngjai k�z�.

- Ha be�llt�l a l�ngok k�z�, azt kell mondanod, hogy: Prince k�ria. �rtetted?

Nagyban b�logat �s cselekszik is. �n is ut�na megyek.

Mostant�l m�r tudni fogja az utat �s sim�n hoppan�lhat is. Felsorolom, hogy mit kell beszereznie, adok neki p�nzt �s � m�r k�mforr� is v�lik… Fels�t�lok az emeletre, �s v�gigmegyek az egyik folyos�n. Itt van az �n lakoszt�lyom. A megfelel� dobozokat leteszem a f�ldre, �s vissza�ll�tom �ket az eredeti m�ret�kre.

Les�t�lok a konyh�ba, ahol Saya �pp ebben a pillanatban t�nik fel a megv�s�rolt �lelmiszerekkel.

- K�sz�ts egy r�ntott�t �s k�v�t! – utas�tom.

A roxforti reggelib�l szinte semmit sem ettem amiatt a h�lye bagoly miatt! �ppen a gondolatom v�g�re �rek, �s m�ris egy sz�rnyas fenevad kopogtat az ablakon. Beengedem, �s meglep�d�k, mert egy Reggeli Pr�f�t�t hozott. Leszedem a l�b�r�l, �s m�ris tov�bbrep�l. Kitekerem az �js�got, �s egy cetli esik ki a lapok k�z�l, rajta ez �ll:

“Sajn�ljuk, ami reggel t�rt�nt, Mr. Piton.
Fogadja el ezt a p�tp�ld�nyt
bocs�natk�r�s�nk jelek�nt.

Reggeli Pr�f�ta szerkeszt�s�ge”

M�g ilyet sem l�ttam! P�tp�ld�ny? Mr. Piton? M�skor bezzeg csak a k�v�s �js�g marad! Mi a fene sz�llta meg ezeket?

Saya el�m teszi a reggelit, �s m�r megy is fel a lakoszt�lyomba, hogy kicsomagolja a ruh�imat.

Reggeli k�zben az �js�got lapozgatom, amikor megakad a szemem egy cikken.

“Var�zsl�k blogja

A leg�jabb szenz�ci� a var�zsvil�gban a Var�zsl�k blogja. A muglik vil�g�b�l vett �tletet John Ethernet tov�bbfejlesztette. Egy olyan pergament alak�tott ki, amire ha A var�zsl� r��r; m�sok/B var�zsl� ugyanolyan pergament haszn�lva elolvashatj�k a r�jegyzett sorokat az adott pillanatban, amikor azt A var�zsl� r��rta. Ezent�l nem kell bagolyra v�rni! Vigy�zat, a bejegyz�seket b�rki, aki ilyen pergament haszn�l, el tudja olvasni! A pergamen a Var�zsl�k blogja nevet kapta. Ezen pergamenre az illet� csak a napi dolgait �rhatja. Hogyan telt a napja, kivel tal�lkozott. Figyelem, a lapok moder�lva vannak, azaz nem lehet m�s szem�lyeket a tudtuk n�lk�l sz� szerint le�rni vagy id�zni!
Akit jobban �rdekel, megv�s�rolhatja a Czikornyai �s Patz�ban.”

Ez �rdekesnek hangzik… Mihelyst j�rok az Abszol �ton, ben�zek oda.