S�t�t van, nagyon m�ly, b�rsonyos s�t�t a Csillagvizsg�l� toronyban, amely mintha csak a mai este k�l�nleges j�vev�nye miatt lenne ilyen komor. A m�skor vid�man, f�kly�kkal kivil�g�tott zegzugok, a szerelmi l�gyottok gyerty�i �ltal kellemess� tett sarkok most feket�n �s �resen �s�toznak.

A cs�ndet szinte tapintani lehetne, ha nem s�v�tene �t az az �tkozott hideg sz�l, ha nem reccsenne meg egy-egy fa �ga a t�voli Tiltott Rengetegben �s a di�kok �nfeledt k�sz�l�d�s�nek zaja sem hallatsz�dna fel. M�g �gy is az eg�sz istenverte �p�letben ez a legeldugottabb, legs�t�tebb �s legcsendesebb hely a mai este. A legnyugodtabb hely a gondolkoz�sra. M�gis ki az aki ilyen s�t�tben, fogkocogtat� hidegben felj�n ide, hogy az �v egyik legboldogabb napj�n s�t�t gondolatok j�rjanak a fej�ben?

Az illet� fekete anyagba bugyol�lt, szik�r, izmos teste takarja el azt a cs�ppnyi kis f�nyt, amit a Hold ont mag�b�l. A cs�p�s sz�l durv�n csapkodja a m�lyfekete haj�t az arc�ba, de �gyet sem vet r�, hisz �, a nagy Perselus Piton ilyen apr�s�gokkal nem t�r�dik. F�leg most nem, hogy igen komor gondolatok cik�znak a fej�ben, pontosabban egy f� gondolat melyhez t�bb apr� kis sz�l kapcsol�dna, de mihelyst egy Mi lett volna ha…? �tlet r�ppen a fej�be, r�gt�n elveti, elz�rja az agya h�ts� zug�ba vagy fejben sz�t�tkozza.

Mi is az, ami ennyire nyomasztja a mi dr�ga professzorunkat, a zs�ros haj� denev�rt, a rettegett g�rbe orr� varj�t? T�bb mint f�l �ve a h�bor�nak �s m�r k�zelebb j�runk az �vfordul�j�hoz is, de a felmentett professzor m�g mindig nagyon sokat mereng az esem�nyen. Ha a k�r�l�tte �l�k belel�thatn�nak a fej�be, teljesen elk�pedn�nek azokon a k�pkock�kon, azokon a mozzanatokon amik szinte minden percben lep�r�gnek a szeme el�tt. Az elm�lt napokban, hetekben, h�napokban v�gig tagadta, hogy l�tta volna mi t�rt�nik, k�zel lett volna a trag�di�hoz, hogy megel�zze vagy seg�tsen. Hazudott mindenkinek aki k�rd�re vonta, m�g Albusnak is, �s m�r annyiszor hajtogatta, hogy nem volt ott abban a pillanatban, hogy lassan m�r � maga is elhitte.

Szabadon �lhetne, v�ge a megpr�b�ltat�soknak, a k�nz�soknak, az elpocs�kolt �veknek, de az a p�r pillanat teljesen beitta mag�t az elm�j�be, olyan szinten, hogy a sz�ve mely oly’ h�resen volt k�b�l – hogy legal�bb �t s�rk�ny t�ze kellett volna hozz�, hogy megolvassza -, egy helyen, egy nagyon picike helyen, mintha megrepedt volna. Term�szetesen ezt mi k�ls� szeml�l�k soha nem vehetj�k �szre, hisz �gy leplezi, takargatja. M�ly gondolatai k�zepette oda sem figyel, mit tesz. �gy t�rt�nhetett meg, hogy a jobb kez�ben tartott pezsg�spoharat megbillentette, melynek tartalma kifolyt. Az els� aranyl� cseppet ami a m�lyben v�gzi, k�veti a t�bbi t�rsa, akik ha lenne hangjuk, most val�sz�n�leg sik�tan�nak a zuhan�s k�zben.

Nagy megd�bben�st keltett, hogy Piton Dumbledore csapat�ban harcol �s ebb�li hitetlenked�seknek Bellatrix Lestrange adott legnagyobb hangot. R�gt�n megindult Piton fel�, hogy meg�tkozza, �gy ind�tva el a csat�t a Roxfort melletti mez�n�l. A k�zdelem hev�ben szem el�l t�vesztett�k egym�st, �gy a professzor nem is foglalkozott tov�bb Bell�val, hisz �gy is voltak �pp elegen, akik vele szemben harcoltak.

Az �gen sz�rke felh�k gomolyogtak, melyekb�l es� szit�lt az alant harcol�kra. Az �tl�tsz�, hideg cseppek, miel�tt a f�ldre �rhettek volna elkeveredtek a v�r�s v�rcseppekkel, melyek lassan mindent bebor�tottak. A f�ld�n egyre t�bb test fek�dt �lettelen�l, vagy er�s f�jdalomt�l r�zk�dva, m�g azok, akik tartott�k magukat m�r t�bb sebb�l v�reztek. A harc kezdett kiegyenl�t�dni, de m�g Voldemort csatl�sai �lltak jobban.

Piton egyre t�volabb ker�lt a jobb oldali csapatt�l, ahov� be volt osztva �s m�r olyan var�zsl�k k�z�tt harcolt, akik a bal oldal v�d�i k�z�l val�k voltak. Min�l t�volabb akart ker�lni innen, hisz itt harcol � is, akit az ut�bbi id�ben csak ker�lni akart. Pr�b�lt az ellenfeleivel �gy harcolni, hogy messzebbre sodr�djon ett�l a helyt�l. Az �tk�zet elej�n sz�nd�kosan k�rte meg Albust, hogy el�re a jobb csapatba legyen besorolva; de heves csata k�zben m�r nincsenek �rott szab�lyok, csak a t�l�l�s �s ezt kezdte a fekete k�p�nyeges is bel�tni.

�ppen k�t �jonnan felavatott Hal�lfal�val harcolt, amikor meg�rezte azt az illatot, azt a finom �desk�s illatot, amit m�r soha nem tud kiirtani az orr�b�l. Ott volt valahol, a k�zelben �s a f�rfi csak azt k�v�nta, hogy menten menek�lj�n meg innen. K�s� volt. A szeme sark�b�l megl�tta a p�r m�terrel arr�bb harcol� Hermione Grangert. Piton tudta j�l, hogy elveszett, de miel�tt jobban is �tgondolhatta volna a dolgokat, megpillantotta a l�ny ellenfel�t. Bellatrix �r�lten nevetett, mik�zben �jb�l felemelte a p�lc�j�t, hogy egy �jabb �tkot sz�rjon a l�nyra. Granger sikeresen v�dte azt �s egy ellenront�st k�ld�tt a n�re. K�zben a f�rfi sem hanyagolta el az ellenfeleit, s�t az egyiket le is fegyverezte, majd r�k�ldte a s�b�lv�ny �tkot.

Mikor �jra visszapillantott a m�sik p�rbajoz�kra, l�tta ahogy Bella elsuttog p�r sz�t, majd a p�lcalegyint�s�b�l r�j�tt melyik var�zslatot mondta ki.

- Azt az �tkot ne! – ord�totta el mag�t a mindig mogorva professzor, de m�r t�l k�s�n �s hi�baval�n.

Bellatrix �rd�gien kacagott �s az �r�let csillogott a szem�ben, m�g v�gign�zte, ahogy a k�k sz�n� �tok belecsap�dott Hermion�ba, aki r�gt�n �sszeesett…

…Hirtelen szor�t�st �rzett a bal v�ll�n, majd az el�bbi eml�kroham utols� morzs�j�t is kis�p�rte az agy�b�l, hogy a jelenre koncentr�lhasson.

- ���, fiam, h�t itt vagy! – sz�lalt meg a k�z tulajdonosa.
- Mit akar Dumbledore? – morogta fogcsikorgatva Piton.
- Felj�ttem, hogy megn�zzem, ki olyan j�kedv�, hogy pezsg�t locsol a toronyb�l…
- Var�zsl�, nem? Egy csepp pezsg�, m�g nem a vil�g v�ge! – k�pte a szavakat feleletk�nt a b�jitalok mestere.
- Pontos�tan�k; egy eg�sz poh�r folyt a nyakamba… – mikor Piton torokk�sz�r�l�s�t meghallotta, ink�bb t�m�t v�ltott -, egy�bk�nt nemsok�ra kezd�dik az �nneps�g, j� lenne, ha elinduln�nk lefel�.
- Nem veszek r�szt rajta – felelte nyugodtan a fekete haj� f�rfi.
- K�nytelen leszel j�nni, ha el szeretn�d ker�lni, hogy sz�modra k�nos t�rt�netekkel sz�nezzem a nyit�besz�dem. – Az id�s var�zsl� hangj�b�l huncuts�g hallatsz�dott ki.
- �gy sem meri! – suttogta v�szj�sl�n Perselus.
- Dehogyisnem! Egy�bk�nt egy olyan bejelent�st is teszek, ami t�ged is fog �rinteni, ez�rt is lenne j�, ha ott lenn�l – folytatta Dumbledore.
- Most is elmondhatja �s akkor nem kell az est�met…
- Ne is folytasd! Kiv�telesen nem fogadok el semmif�le kifog�st, semmif�le kib�v�t. A bejelent�sem ut�n te is tapsolni fogsz �s legal�bb �gy teszel, mintha nagyon helyeseln�l… – Piton sz�l�sra nyitotta a sz�j�t. – Vita nincs!
- Grrr… – �lesen besz�vta a leveg�t, majd egy kis ideig benntartotta, v�g�l kif�jta, de m�g �gy is el�g sok indulat keveredett a v�lasz�ba -, p�r perc �s csatlakozom.
- Minerva mennyire fog �r�lni, hogy nem marad asztalt�rsas�g n�lk�l! – �rvendezett a feh�r szak�llas.
- K�pzelem… – morgol�dott Piton.

Folytat�sa k�vetkezik