Egyre er�s�dik a l�ptek zaja; mintha egy csorda vonulna a folyos�n, �gy trappolnak. Feln�zek az aktu�lis k�nyvemb�l – ami persze megint egy b�jitalokr�l sz�l� �rtekez�s –, �s v�rom, hogy bel�pjenek a l�rma okoz�i. V�rok �s v�rok, de csak halk sutyorg�st hallok.

– Te is tudod, hogy nem szereti, ha ilyenkor zavarjuk! Ink�bb k�rdezz�k meg m�skor! – Nem ismerem fel pontosan a besz�lget�ket, de le merem fogadni, hogy a seg�deim k�z�l val�k.
– Uraim, ha szabad k�rdeznem, mi ez a csoportosul�s? – � viszont biztos Arlon lesz.
– Mi... – Csak pap�rz�rg�st hallok.
– Rendben, de r�vidre fogj�tok! – Azzal kinyitja az ajt�t.

Az �sszes seg�dem bemas�rozik �s meghajol. �gy teszek, mintha egy nagyon �rdekes r�szn�l tartan�k a k�nyvben, �s felemelem a mutat�ujjam, hogy v�rjanak. Mikor a bekezd�s v�g�re �rek, m�r mocorognak �s halkan kreh�csolnak, ez�rt jobbnak l�tom nem tov�bb k�nozni �ket. Sz�p lassan �sszecsukom a k�nyvet, �s a fotelem mellett �ll� kis faasztalk�ra teszem.

– Mi annyira fontos, hogy az eg�sz folyos� zengett a j�tt�t�kt�l? – k�rdem v�szj�sl�n.
– Mi...
– Az�rt...
– Egy...
– Lev�l...
– Cs�ndet! – Kezemmel is jelzem, hogy maradjanak nyugton. – Egyszerre egy besz�ljen.
– Az...
– Most...
– Ez�rt...
– A s�rba visztek engem! – ki�ltom el magam. Erre Arlon elkezd halkan r�h�gni mellettem.
– Eln�z�st, de ez... – pr�b�lja m�g menteni a menthet�t.

R�n�zek a fi�kra; azok is mind beharapt�k a sz�juk sz�l�t, �s remegnek a visszafojtott nevet�st�l.

– B�rmit is akartatok, ink�bb holnap k�rdezz�tek meg! – Azzal meg-megr�ndul� jobb sz�jsz�llel kitess�kelem �ket a szob�b�l. �gy t�nik, a hal�los vicceket f�lretehetem...

Mihelyst kiteszik a l�bukat a folyos�ra, hangos ork�nk�nt robban ki bel�l�k a r�h�g�s.
L�tom lelki szemeim el�tt, ahogy a padl�n fetrengenek, �s a neml�tez� k�nnyeiket t�r�lgetik a szem�k sark�b�l.

Hirtelen egy pergamen sz�ll al�, amit m�r r�pt�ben elkapok. H�rom szerencs�tlen lelket kell a s�rba tennem, akik egy bankrabl�s sor�n �sszevesznek a p�nzen, �s egym�st l�vik le... Micsoda abnorm�lis idi�t�k �lnek a vil�gban! Senki m�s nem halhat meg. Na, ez �rdekesen fog alakulni!

M�snap a folyos�n j�n velem szembe k�t seg�dem. Fejet hajtanak, �s �jra kezdik a tegnapi k�relem el�ad�s�t.

– Fens�g, szeretn�nk megk�r...
– Ne most! Egy bizonyos Dennis Hoppert kell elhoznom a m�svil�gra. – Azzal fak�pn�l hagyom a du�t.

Harmadnap �pp Arlonnal besz�lgetek az �j k�nyv�r�l, amikor a csapat �jra el�m �ll, talpig feket�ben, komoly �br�zattal. Meghajolnak �s k�sz�ntenek, azt�n egyik�k kil�p a sorb�l. Sz�l�sra nyitn� a sz�j�t, amikor megsz�lal egy tucat harsona. Mindannyian az ajt� ir�ny�ba fordulunk, ahol m�r l�tjuk is az �rkez�ket. Egy csapat ifj� sz�ps�g, feh�r ruh�ban, hossz� hajukban vir�ggal. A vezet�j�k – egy magas, v�r�s haj� h�lgy – p�rat l�p fel�m, v�gigm�r, �s azt�n oldalra tekint, a seg�deimre.

– Szolg�k, t�vozhatnak! – legyint, mintha � lenne itt a kiskir�lyn�. Persze, a megsz�l�tottak felh�rd�lnek
– A seg�deim maradnak! – nyomat�kos�tom benne az er�viszonyokat.
– �gy tudom, mag�hoz kell fordulni, ha egy kis elint�znival�nk van az �l�kkel – folytatja, �gyet sem vetve a k�zbesz�l�somra.
– A f�rjem, az az �lnok, al�val� semmirekell� megfosztott az �letemt�l. A legf�jdalmasabb hal�lnemet k�v�nom neki, mert elvette a fiatals�gom, sz�ps�gem, megfosztott a lehet�s�geimt�l...
– Tulajdonk�ppen, �n miben seg�thetek? – v�gok k�zbe, mivel semmi kedvem nincs v�gighallgatni ennek a h�rpi�nak a ny�vog�s�t.
– Alkut aj�nlok! – csillan fel a szeme.
– Viszontl�t�sra h�lgyeim! – ford�tok nekik h�tat.
– M�r eln�z�st, de engem m�g soha, senki nem dobott ki sehonnan! – emeli fel a hangj�t, ami v�szesen k�zel�t a hiszt�rikus magass�ghoz. – M�g el se mondhattam, hogy mit akarok...
– Akarni csak egy bizonyos helyen kell, de nem itt – emelem fel �n is a hangomat.
– Maga, maga... – A v�rv�r�s sz�ja sz�le m�r lefel� g�rb�l, a k�nnycseppek m�r meg�ll�thatatlanul elindultak a szemeib�l, de el-elcsukl� hangon m�gis folytatja a mond�k�j�t. – �n csak arra sze-rettem volna megk�r-ni, hogy egy igaz�n f�j-dalmas hal�lnem-ben r�szes�tse a f�r-jemet, �s k�s�bb a Pokolba ker�lj�n.
Elfogad egy feh�r kend�t az egyik k�vet�j�t�l, �s sz�npadiasan t�r�lgeti a szem�t, ami az�ta m�r porsz�raz.
– Nem �ll sem hatalmamban, sem m�domban ilyen k�r�snek eleget tennem – v�laszolok halkan.
– Maga a Hal�l, mit nem tud ezen megcsin�lni? – �rtetlenkedik, tov�bb j�tszva a szerep�t.
– Nos, igen, de �n is fels�bb utas�t�sokat hajtok v�gre, �s valljuk be, maga nem tartozik azokba a k�r�kbe...
– Tess�k?! Hogy mer�szel ilyet mondani nekem?! �n, aki a legk�kv�r�bb k�r�kb�l sz�rmazom, a pedigr�m tiszt�bb minden m�s kir�lyi csal�dn�l is, �n, aki...
– Hogy a szavaival �ljek: soha, senkit, sehol nem fog �rdekelni, hogy mag�nak milyen a csal�df�ja – v�laszolok unottan, m�g a seg�deim r�harapnak a sz�juk sz�l�re.
– Fogsz te m�g az �n seg�ts�gem�rt t�rden cs�szva k�ny�r�gni, Perselus Piton! – t�r ki a kis k�gy� tehetetlens�g�ben. – Majd amikor meg kell �ln�d azt a kis cafk�t, azt a Grangert; na majd akkor gondolj erre a pillanatra! – V�r�sen izz� szemmel ford�t nekem h�tat, �s �gy mas�rozik ki a teremb�l.
– K�gy�! Szajha! H�rpia! – Am�g ki�rnek, a seg�deim �s Arlon egyfolyt�ban sz�rj�k r�juk a legk�l�nf�l�bb szitkokat.

Szerencs�re m�r kor�bban figyelmeztettek azokra a szem�lyekre, akik nem nyugszanak m�g holtukban sem. Egy-egy kev�sb� f�raszt� nap ut�n a t�bbiek el�hozakodnak ezekkel a r�gi sztorikkal. Visszat�r� bolondokr�l, kiknek m�r r�ges-r�gen meghalt a rosszakar�juk, m�gsem lehet meg�rtetni vel�k, hogy m�r v�g�k. Olyanokr�l is sz�lnak a f�m�k, akik megpr�b�lt�k az el�deimet meg�lni. Ami persze, teljess�ggel lehetetlen �s �rtelmetlen, de ez mindegy is; a bolondok m�r csak ilyenek. A legh�resebb eset egy var�zsl�hoz f�z�dik, aki azt hitte, hogy �gy r� tudja venni az akkori Hal�lt, hogy min�l hamarabb k�ldje a m�svil�gra az any�s�t, ha egy s�rga gumikacs�val fenyegeti meg. M�g most sem �rtem, hogy ezt hogy k�pzelte, de az is benne van a t�rt�netben, hogy az akkori fens�g �gy kinevette, hogy a kasz�t, amit �ppen f�nyes�tett, elengedte, �s az lev�gta a kisl�bujj�t.

A m�sik dolog a kasza. Nagyon ritk�n kell m�r csak ig�nybe venni, hisz ez egy let�nt korszaknak a kell�ke, mostan�ban egy �vegvitrinben vannak ki�ll�tva, hogy minden erre j�r� l�ny, f�ll�ny, l�lek megcsod�lhassa a legk�l�nf�l�bb m�ret� �s anyag� fegyvereket. Van egy, ami igaz�n tetszik. F�b�l van a nyele, amibe r�n�kat v�stek, a peng�je pedig igazi ez�st. �ll�t�lag m�g v�mp�rt is �ltek ilyennel, ami biztos sz�rakoztat� lehetett abban az id�ben. Szerencs�re manaps�g egy legyint�s is el�g, b�rki elhozatal�ra.

Megint siker�lt teljesen elt�rnem a l�nyegt�l. Ehhez a bany�hoz visszat�rve, meg tudom �rteni szeg�ny f�rj�t, mi�rt �lte meg... Arlon mes�lte, hogy n�la is t�bbsz�r bepr�b�lkozott, term�szetesen feleslegesen. Ilyen k�r�seket csak akkor teljes�t�nk, ha fels�bb k�rb�l 'parancsot' adnak r�. Egy�bk�nt egyszer �gyis mindenki ide ker�l, csak v�rni kell. Az ittl�v�knek meg mindegy, hisz annyi idej�k van, mint a tenger.

***~~~***~~~***

V�gre siker�lt kiny�gni�k, hogy mit is szeretn�nek val�j�ban. Tavasszal ker�l megrendez�sre a Mennyei K�rus nap. Az �sszes sz�p, l�gy hang� angyalt, var�zsl�nyt, muglit �sszeh�vj�k egy eg�sz napos �nekl�sre. Erre az esem�nyre mi is hivatalosak vagyunk, hisz nem vagyunk kifejezetten rossz szerepl�i ennek a k�ztes vil�gnak. Term�szetesen, odalentr�l nem h�vnak meg senkit sem...

�n nem igaz�n vagyok oda ez�rt a dolog�rt. Eg�sz nap kornyik�l�st hallgatni…? A v�g�n biztos a falat fogom kaparni. A fi�k viszont nagyon szerettek volna elmenni r�, mert tavaly Arlon nem engedte el �ket, mivel �ppen t�megkatasztr�fa volt, �s �gy mindenkire sz�ks�ge volt. A „legjobb n�ket st�r�lhetj�k” r�m k�l�nben sem �rv�nyes, mert b�rmilyen bomb�z� hidegen hagyna. Nekem csak egyetlen egy illet� k�ne, aki soha nem lehet igaz�n az eny�m. Ha m�r a t�bbieket elengedtem, pr�b�ltam kih�zni magamat a k�teless�gem al�l:

– Musz�j elmennem? – k�rdem m�r vagy ezredszerre. Lassan egy �v�d�sra fogok hasonl�tani, aki nem szeretn� megenni a t�kf�zel�ket.
– Igen! Vannak k�teless�geid, amiknek mindenk�ppen meg kell felelned, �gyhogy vita nincs. – Lelki szemeim el�tt l�tom, ahogy Arlon anyukak�nt fakan�llal hadon�szik, mik�zben besz�l.
– Sosem szerettem az �ri�kat – pr�b�lkozom, �jfent feleslegesen.
– Ez nem �ria, hanem k�rus, �s elhiheted, hogy le fog esni az �llad, ha meghallod �ket! – K�zben cs�p�re teszi a kez�t, mint egy igazi h�zis�rk�ny-anyuka.
– Rendben, de mit �nekelnek? Csak azt ne mondd, hogy szentekhez zengnek �d�kat!
– Jav�thatatlan vagy! Ha semmi kedved sincs j�nni, akkor is, k�rlek, a kedvem�rt gyere el.
– �... Van itt m�g valami, amit nem tudok?
– Tal�n – k�zli, azzal fak�pn�l hagy.

P�r nappal k�s�bb m�r a csapatommal s�t�lok egy hatalmas �p�let fel�, ami olyan magas, hogy szabad szemmel nem lehet l�tni a tetej�t, f�k�pp, hogy a Mennyorsz�gban szinte vak�t� feh�rs�g van. Arlon hirtelen felindul�s�b�l kinevezte mag�t az idegenvezet�nknek:

– �sszesen 111.110 sor felfel�, t�bb milli� �l�hely. Ez az Angel stadion. �ll�t�lag az utols� sor, amit nem sz�molnak, mag�nak az Istennek van fenntartva. Persze, ezt nagyon sokan c�folj�k, de m�sok meg �ll�tj�k, hogy l�tt�k m�r ott fent �t. �n ehhez a dologhoz nem tudok semmit sem hozz�f�zni, hisz sosem voltam annyira bej�ratos ezekbe a k�r�kbe. – Itt halkan fels�hajt. – Az als� nem tudom, h�nyezer sor a mugliknak van fenntartva, feljebb a var�zsl�k kaptak helyet, m�g a harmadik nagyobb szinten a k�l�nf�le l�nyek, angyalok, kiemelt szem�lyek. A mi p�holyunk a 111.066. sorban van, ami pont j� hely, ha nem akarunk megs�ket�lni. Az �p�let kin�zete k�v�lr�l piramisk�nt hat, de bel�l a k�z�ps� r�sze a legsz�lesebb, m�g a legals� �s legfels� sorok a legkeskenyebbek. A k�rus elhelyezked�se is illik az �p�lethez. K�z�pen �llnak a legt�bben, m�g egyre feljebb a legszebb hang�, illetve legnagyobb tiszts�gnek �rvend�k �nekelnek, akik persze kevesebben vannak... – mondja �s mondja tov�bb, de engem a l�tv�ny jobban lek�t, mint a hossz� el�ad�sa az �p�t�anyagokr�l �s ill�zi�kr�l.

– Ugye, az�rt nincs t�bb ilyen party? – m�ltatlankodom, mik�zben keress�k az �l�helyeinket.
– De, van n�h�ny... P�ld�ul a Pokolban az �ves grillparti, amit �ltal�ban ny�ron tartanak... Ahol k�telez� a piros r�vidnadr�g.
– Tess�k?! Nincs az a vasvill�val rendelkez� egy�n, aki r�m v�r�s r�vidnadr�got k�nyszer�thetne! – morgol�dom.
– Ha l�tn�d az elborzadt arcod, Perselus, r�gt�n s�b�lv�nny� v�ln�l! – nevet ki Arlon.

Meg sem tudom mondani, hogy mennyi �neket hallgattunk v�gig, amikor egy r�vid sz�netet iktatnak be. Term�szetesen mindenki rohan gratul�lni a tehets�geknek, h�ress�geknek; ismerets�get cser�lni, h�tha k�s�bb j�l j�n.

�n is a t�meget kezdem el n�zni, annak rem�ny�ben, hogy legal�bb egyetlen egy ismer�s szem�lyt l�tok. P�r sorral lejjebb megpillantom azt a h�rpi�t, aki nemr�g megfenyegetett, �s amikor �szrevesz, t�ntet�leg elford�tja az arc�t. P�r sorral feljebb pedig �pp Albust pillantom meg, ahogy rohan egy r�zsasz�n tal�rba �lt�z�tt f�rfi ut�n. M�r csak ilyen az �reg...

– James �s Lily a 98.798. sorban �lnek, ha netal�n �ket keresed – sz�l�t meg halkan Arlon. – �gy tudom, hogy a h�lgy fel� r�gen �rzelmeket t�pl�lt�l...
– Ebb�l most legyen el�g! – d�rrenek r�. Azt �rem el ezzel, hogy a k�zeli p�holyokb�l �tpillantgatnak, hogy mi t�rt�nt, de amikor �szreveszik, hogy ki �l a k�zel�kben, fejet hajtanak, �s tov�bb csevegnek a leg�jabb h�bortokr�l, amik a F�ld�n mostans�g n�pszer�ek.

Egy k�zeled� alak zavarja meg n�ma d�h�ng�semet, miszerint megint olyasmibe �t�tte Arlon az orr�t, amihez semmi k�ze.

– Fens�g! – sz�l�t meg az �rkez� fiatal n�. – Az �desanyja nagyon sajn�lja, hogy nem tudott elj�nni, de szeretn�, ha a napokban megl�togathatn� �nt.
– Tess�k? – h�kkenek meg ma sokadszorra. – Erre van lehet�s�g? – fordulok a t�rsamhoz.
– Ha van enged�lye �s tudja, hogy hov� kell j�nnie, akkor term�szetesen.

Egyik �mulatb�l a m�sikba esem. Ha ezt tudtam volna, akkor r�g felkerestem volna any�mat. Tal�n m�g Lilyt is megl�togattam volna – ha �pp nem legyeskedik a k�zel�ben Potter –, hogy elmondhassam, mennyire sajn�lom, hogy akkor...

- Nem itt k�ne ilyesmikre gondolnod - sz�l halkan Arlon.
– Neked fogalmad sincs r�la, hogy �n mikre gondolok! – csattanok fel.
– Minden r� van �rva az arcodra. A k�mked�s egy dolog volt lent, a F�ld�n... de itt nem tudod a dolgokat �gy pal�stolni, ahogy szeretn�d, f�k�pp nem �nel�ttem.

A fiatal n� k�zben vissza�llt p�r sorral lejjebb a hely�re, mert nemsok�ra folytat�dik a m�sor, de m�g mindig fel�nk tekintget, f�k�nt Arlon fel�.

– Mi k�ze van hozz�d? – k�rdezem meg, m�r csak az�rt is, hogy visszav�gjak az el�bbi kioktat�s��rt.
– Nem tartozik r�d – suttogja fojtott hangon.
C�lzatosan megk�sz�r�l�m a torkomat, hogy eml�keztessem az el�bbi incidensre, �s arra, hogy legal�bb ennyivel tartozik, ha m�r � is az �n mag�n�letemben v�jk�l.

- Ahogy akarod... – Kicsit meg�ll, hogy �sszeszedhesse a gondolatait. – A feles�gem f�vel-f�val megcsalt, ami nemsok�ra a f�lembe is jutott. Egyik veszeked�s�nk alkalm�val – amikor t�ny�rok is repkedtek –, v�letlen�l megl�ktem, �s megbotlott. Pont �gy vesztette el az egyens�ly�t, hogy beverte a fej�t az asztal sark�ba. R�gt�n orvost h�vtunk, hogy megvizsg�lja, de semmi komolyat nem �llap�tott meg n�la. Ekkor d�nt�tt�nk �gy, hogy elv�lunk. Az esetet k�vet� k�t h�t m�lva beleszerettem ebbe a fiatal vir�g�rusl�nyba – biccent a n� fel�. – A feles�gem megtudta, �s meg�lte �t, majd v�gzett �nmag�val is. A lev�lben, amit hagyott, le�rta, hogy �n k�nyszer�tettem r� erre a l�p�sre, mert nem szerettem, �s megcsaltam. A vil�gi �t�szek, arra jutottak, hogy az �n hib�m volt mindk�t hal�leset... Legyen annyi el�g a v�g�re, hogy ennek a v�geredm�nyek�nt lettem �n az akkori �j Hal�l.

***~~~***~~~***

Egyetlen dolog van, amit b�rok ebben a hal�losdiban. M�gpedig az, hogy a vil�g �sszes k�nyv�t van id�m kiolvasni. Most is a k�nyvt�rszoba fel� igyekszem, ez ut�n a f�raszt� nap ut�n, �s rem�lem, hogy senki nem kobozta el el�lem a kiszemelt k�nyvet, vagy �shatja a s�rj�t. Halk besz�lget�s sz�r�dik ki a r�snyire nyitott ajt�n. Lehet, hogy k�s�bbre kellene halasztanom az olvas�st? Gyorsan megfordulok, de miel�tt tehetn�k egy l�p�st, hallom, ahogy kit�rul az ajt�. Damien – az egyik seg�dem – elrikkantja mag�t:

– H�, fi�k, itt a f�n�k! – Szinte l�tom lelki szemeim el�tt, ahogy elvigyorodik.

M�r csak ez hi�nyzott!

– Fens�g, csatlakozik hozz�nk? – k�rdezi kaj�nul, hisz tiszt�ban van vele, hogy semmi kedvem a ma est�t is a t�rsas�gukban t�lteni.
– Term�szetesen, mi m�st tenn�k? – fordulok meg fogcsikorgatva, de m�r emelt f�vel l�pek be a szob�ba.

A szok�sos meghajl�sok ut�n egyenesen a kiszemelt k�nyv fel� veszem az ir�nyt, de egy k�rd�s keresztezi az utamat.

– Perselus, sakkozunk egyet? – k�rdi Arlon f�lszeg mosollyal.
– Van m�s v�laszt�som? – k�rdezek vissza. Ha �gy megy ez tov�bb, akkor sose fogom kiolvasni azt az �tkozott k�nyvet.
– Nincs – suttogja.

�les l�ptekkel fel� indulok, �s miel�tt el�rn�m az asztalt, Damien egy sz�ket tol oda. Legal�bb szorult bel� egy kis illem, amit eddig j�l titkolt... Elhelyezkedem a d�szes �l�alkalmatoss�gon, �s v�rom, hogy a seg�deim mikor kezdenek a nyakamba lihegni. P�r m�sodperc m�lva m�r h�rman f�jtatnak m�g�ttem, m�g a m�sik h�rom anyaszomor�t� Arlon m�g�tt helyezkedik el.

N�luk a sakkoz�s nem k�temberes j�t�kot jelent, hanem k�t ellens�ges csapat visz�ly�t, �s n�ha annyira bele tudj�k lovalni magukat a - mondjuk �gy - harcba, hogy m�r nekem kell r�juk d�rrennem, hogy el�g legyen. Term�szetesen, ilyenkor mindenki felh�zza az orr�t, �s megkezd�dik a m�sik csapathoz val� �tsomford�l�s. Ilyenkor szoktak kev�sb� figyelni, �s �ltal�ban ezt ki is haszn�lom. Ha a nyer�si ar�nyokat k�ne latolgatnom, akkor egyenl� szinten vagyunk, de mostan�ban egyre gyakrabban vesz�tek.

Sz�val megint egy f�raszt�, taktik�z�s �s mindenek felett j�val magasabb hangerej� j�t�knak n�zek el�be. Remek.

– Fi�k, v�letlen�l nincs m�s dolgotok? – t�r�t vissza a jelenbe egy k�rd�s.
– Nincs – j�n k�rusban a v�lasz.
– Damien, biztos van p�r szerencs�tlen p�ra, akiket el k�ne hozni az �l�k sor�b�l... – pr�b�lkozik �jra Arlon, mindhi�ba.
– R��r�nk k�s�bb is... – felelik egyszerre.

Igen, tal�n itt kezd�dik az �n feladatk�r�m, hogy parancsoljak az alattval�imnak. Ha most nem fojtom el a vit�t, akkor a v�g�n el� kell vennem azt a kasz�t, amit az egyik szekr�nyben tal�ltam... K�zben csak folytatj�k a huzavon�t, ami m�r nagyon ideges�t.

– El�g! – ki�ltok fel. M�r �szt�n�sen ny�lok az orrnyergemhez, hogy el�zzem a k�sz�l�d� fejf�j�somat, ami persze megint felesleges, hisz nem fog f�jni.

Ek�zben mindenki elcs�ndesedik v�gre, �s megszeppenve pislognak fel�m.

– Ti ketten – mutatok Arlon h�ta m�g� –, Amerika. Andrew – a jobb oldalamon �ll� kih�zza mag�t –, Jap�n. M�g�ttem, Eur�pa; Damien, Anglia �s egy�b szigetek. Vita nincs, holnapig ne l�ssam egyik�t�ket sem, vagy azt lek�ld�m a Pokolba grillr�csot s�rolni!
– Na de... – ellenkezn�nek. Egy sz�r�s pillant�ssal �s felh�zott szem�ld�kkel a torkukra fagyasztom a replik�z�st.

Mindegyik�k h�tat ford�t, �s sz�p csendben kivonul.

– Musz�j volt ennyire kem�nyen... – Egy felh�zott szem�ld�k csod�kra k�pes; eln�m�tja az embereket. – Ok�, rendben!

Apr�t b�lintok a sakkt�bla fel�, hogy kezdj�k m�r el, mert miel�bb t�l akarok esni a szentbesz�d�n, hisz a nyakamat mern�m r� tenni, hogy ez�rt akart velem n�gyszemk�zt maradni.

�gy t�nik, m�giscsak t�vedtem, mert egy sz�t sem sz�lt hozz�m eddig...

Most l�tom, hogy t�l sok b�but �ldoztam fel a kir�lyn��rt.
– �rdemes ennyi �ldozat egy n��rt? – k�rdi. �gy t�nik, neki is szemet sz�rt a dolog.
Figyelmen k�v�l hagyom a v�lem�ny�t, �s mattot adok neki.
– Igen, mert sok esetben egy n� rengeteget seg�thet.

Biztosan nem tudn�m elfogadni ezt a munk�t, ha nem lenne Hermione. Nem lenne, akire gondolhatn�k. Nem lenne, aki�rt meg�rn� k�zdeni.

***~~~***~~~***

A t�volb�l m�ly, zeng� harangkong�s hallatszik. M�ris �jf�l lenne? Direkt el�bb j�ttem, hogy tudjak gondolkodni az elm�lt p�r h�napon, erre csak s�t�lgatok, �s semmit sem rendezek magamban. T�nyleg sz�p ez a park...

Eml�kszem, hogy a b�l ut�n a sajt� eg�sz h�ten r�lam �s a kir�lyr�l cikkezet. A rengeteg lev�l, amit az�rt kaptam, hogy gratul�ljanak, vagy �pp nemtetsz�s�ket nyilv�n�ts�k ki, ami�rt az orsz�gban fellelhet� legpartik�pesebb f�rfit leny�ltam.

Any�m persze od�ig volt a gy�ny�rt�l, hogy � megmondta, �s mennyire �r�l, hogy ilyen j� pasi n�zett ki mag�nak. Azt�n persze r�gt�n iderep�lt egy el�g zs�ros bankk�rty�val, �s a m�rk�s boltok f�l k�szlet�t felv�s�rolta, hisz az � egyetlen l�nya nem jelenhet meg a kir�lyi udvarn�l egy barna k�t�tt pul�verben... M�g most sem tudom, hogy mi baja van a kedvenc pulcsimmal.

Harry is megl�togatott, �s pontosan eml�kszem, hogy leesett az �lla, amikor megl�tta a bar�tomat. Mert most m�r a bar�tom, minden negat�v v�lem�ny ellen�re. A legnagyobb ellenl�basunk pont az �desanyja, az a...

H�rom halk pukkan�st hallok magam m�g�tt, �s p�r l�p�s zaj�t. Nem fordulok meg, hisz tudom, �rzem, ki van m�g�ttem.

– �desem, sajn�lom, hogy k�stem, de nem is tudod elk�pzelni, mennyire neh�z ler�zni az any�mat. �gy is k�t �rt k�ld�tt szagl�szni...
– Mi�rt nem vagy k�pes a saj�t l�badra �llni? – M�g mindig nem fordulok meg, �gy k�rdezem Francoist.
– Meg kell hogy �rtsd, �n nem lehetek szabad! Az �n kezemben van egy eg�sz orsz�g sorsa. Ezt nem vehetem f�lv�llr�l! – kezdi az ellenkez�st, k�zben megker�l, el�m �ll �s a kez�be veszi a kezeimet.
– Mindegy is, hagyjuk ezt a vit�t – adom fel egyszer�en.
– F�lek, nem mindig �rzed velem j�l magad – kezdi azt a mondatot, amit m�r annyiszor hallottam t�le.
– Nem, err�l sz� sincs... – nyugtatgatom, �s f�lve n�zek fel csillog� szem�be.
– �n m�r a j�v�nk�n gondolkodom...

Csak nem el akar hagyni? Pont most? Mi�rt? Mit tettem rosszul? Nem vagyok el�g nemes, nem �rek fel az � v�rvonal�hoz? Az anyj�nak siker�lt telet�mnie a fej�t? �, nem!

Hirtelen el�h�z valami f�nyes karik�t a zseb�b�l, ami megcsillan a Hold f�ny�ben. Lassan f�lt�rdre ereszkedik el�ttem, �s... Megk�ri a kezemet?

– Szerelmem, hogyha egyszer r�m t�r a f�lsz, tudom j�l, te hozz�m l�psz! A sors, ha s�jt, te ott vagy, hogy megv�dj! A v�gyam, az �lmom, a sz�vem ti�d! Leszel a feles�gem? – k�rdi, kez�ben a gy�r�vel.

Nem, nem lehetek az �v�. Megfogadtam, hogy v�rok r�. V�rok, Perselusra. Viszont most nincs itt, �s nem is lesz. Legk�zelebb csak akkor tal�lkozhatom vele, ha az�rt j�n, hogy elvigye a lelkemet, ha a hal�lomon leszek. �s miut�n meghagyta az �letemet, nem hiszem, hogy egyhamar meg fogok halni. Mi van akkor, ha az�rt hagyta meg az �letemet, hogy �ljek? M�rmint igaz�n �ljek. Minden str�bers�gem n�lk�l. Soha t�bb� nem lesz ilyen lehet�s�gem �s ezt most meg kell ragadnom.

– Igen. – Halkan ejtem ki a sz�mon az oly f�jdalmas sz�t, de mintha az �giek is ellen�nk lenn�nek, elkezd �mleni a hideg es�.

***~~~***~~~***

– N�zz a fi�kra, hogy dolgoznak-e. – Nagyon rossz balsejtelem fog el a hanghordoz�sa alapj�n. R�gt�n odamegyek a t�lhoz, ahonnan le tudok n�zni a vil�gra. V�gign�zem a fi�kat, hogy t�nyleg v�gzik-e a munk�jukat, �s amikor mindent rendben tal�lok, megengedem magamnak, hogy v�letlen�l Franciaorsz�g felett pillantsak �jra bele a t�lba.

Elsz�rnyedve veszem �szre a kir�ly kez�ben a gy�r�t, �s tettre k�szen fordulok meg.

– Nem! Nem teheti ezt velem! Odamegyek! – �v�lt�k fel.
– Ne akard, hogy k�nyszer�tenem kelljen, hogy maradj nyugton! Saj�t magadnak k�sz�nheted, hogy �gy alakultak a dolgok – �llja el az utamat Arlon.
– Nem akartam, hogy tal�ljon valakit! � az eny�m!
– Bolond besz�d. � sosem lesz a ti�d. Mihelyst k�teleznek r�, hogy elhozd az �l�k sor�b�l, nem fogod soha t�bb� l�tni. Nem lesz t�bb�, te is nagyon j�l tudod. Csak te fogsz szenvedni, ahogy minden nap l�tni fogod, hogy m�s �leli, m�s cs�kolja. Vagy �r�kre elfelejted, vagy k�nkeserves lesz minden perc, amit � r� sz�nsz.
– Hagyj elmennem!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s