A tan�t�s megkezd�d�tt. Di�kok ny�zs�gtek a folyos�kon �s a tantermek el�tt. A kast�lyban naponta volt valami kisebb-nagyobb botr�ny. Orr-elt�ntet�s, bibircs�kn�veszt�s, muglivereked�s… A tanul�k nem unatkoztak. Ahogy az �sz a k�zep�hez �rt, elindultak a kviddicsm�rk�z�sek is. A gyeng�lked�n is nagy volt a meccsek ut�n a forgalom. Egy-k�t ujjt�r�s, r�ndul�s, ficam. Ezek voltak a k�nnyebb balesetek. A tan�roknak teh�t volt tennival�juk b�ven. Tan�t�s mellett a di�kok testi �ps�g��rt is �k feleltek. Mindek�zben Hermione hetente h�romszor tov�bbk�pz�sre j�rt, �s igen sz�pen haladt.
A hetek csak teltek, teltek, esem�nytelen�l. Egyik decemberi �jszak�n, mikor a l�ny a sz�ken �lt, �s a t�zet b�multa, kint elkezdett nagy pelyhekben hullani a h�. Hermione fel�llt, odas�t�lt a m�gikus ablakhoz – l�v�n, hogy a pinc�ben lakott, ablak se nagyon volt -, �s n�zte-n�zte az egyre s�r�bb pih�ket. Arc�n k�nnycsepp g�rd�lt v�gig. V�lla f�l�tt h�trapillantott a h�l�szoba ajtaj�ra, �s elfogta a zokog�s. Az elm�lt p�r h�tben rengeteget veszekedett f�rj�vel. El�sz�r csak apr� sz�v�lt�s volt az eg�sz egy buta dologr�l. Id�vel azonban egyre t�bbet �s er�sebben vitatkoztak. Hermione lekuporodott az ablak mell�, �s – akarata ellen�re – egyre hangosabban s�rt. N�h�ny perc ut�n kiny�lt az ajt�, �s Perselus l�pett oda feles�g�hez.

- Mi a baj, Hermione? – k�rdezte l�gyan.

- Ne haragudj, k�rlek! – pityeregte a l�ny. – Nem akartam ilyen lenni veled. �n… nem is �rtem, hogy mi van velem mostan�ban. Sajn�lom, hogy folyton ideges vagyok, de…

- De?

- Csak tudod, �gy �rzem, mintha… hogy is gondolhattam ilyen ostobas�got?

- Mir�l besz�lsz? – k�rdezte Perselus, �s k�nyszer�tette Hermion�t, hogy a szem�be n�zzen.

- Arra gondoltam, hogy az�rt vagyok ilyen mostan�ban, mert… sokszor panaszkodtam, hogy rosszul vagyok, igaz? A b�jitalok szag�t nem nagyon b�rom, pedig ezel�tt semmi bajom nem volt vel�k. Ugye?

- T�ny �s val�, hogy igazad van, de mondd, m�r, hogy mire gondolt�l! – s�rgette a f�rfi.

- Arra, hogy lehet… - �s a has�ra mutatott.

Perselus elkerekedett szemmel n�zett r�: - Lehet, hogy bab�d lesz? De h�t ez �ri�si! – felkapta a l�nyt, de az elkezdett ny�sz�r�gni, �gy ink�bb visszatette a padl�ra. – Hogy lehet ez? Biztos vagy benne?

- Minden erre mutat. Minden, �rted? Hogy rosszul vagyok, hogy idegeskedem mindig �s mindenre felkapom a vizet… �s m�r okt�ber �ta nem… j�tt meg.

- V�gre! – Perselus majdnem �r�mt�ncot lejtett. – Annyira �r�l�k! �s egy�ltal�n nem haragszom, hogy kicsit szesz�lyes vagy mostan�ban! Hermione, bab�nk lesz! Nem csod�latos?

- De, az – a l�ny is elmosolyodott. – �s k�sz�n�m, hogy meg�rtesz.

- Viszont valamit nem �rtek – Perselus hirtelen elkomorult. – Az orvos nem azt mondta, hogy nem lehet gyereked soha?

- �gy l�tszik, hogy az a szer amit adott, haszn�l! �s t�nyleg ne haragudj r�m!

- Dehogy haragszom! Ez csod�latos h�r! – odal�pett a l�nyhoz �s megcs�kolta.

Perselus ezut�n csin�lt egy f�zetet, amivel ki lehet mutatni a terhess�get. Mik�zben k�sz�tette, arra panaszkodott, hogy feles�ge mi�rt nem sz�lt neki el�bb err�l.

- Nem voltam benne biztos. Meg hogy n�zett volna az ki, hogy oda�ll�tok, �s azt mondom: Szia, apa leszel! Mit hitt�l volna?

- Val�sz�n�leg azt, hogy… nem is tudom. Biztos nem hittem volna el. Mindegy. �t perc �s k�sz ez a l�tty. Megiszod, �s v�runk.

�t perc m�lva mindketten izgatottan v�rt�k a fejlem�nyt. A teszt szerint Hermione �llapotos volt. A p�r majd kicsattant a boldogs�gt�l. Boldogan �lelt�k �t egym�st, majd a l�ny megeml�tette, hogy ezt �desanyj�nak is el kell �js�golnia. Oda�lt a kanap�ra, penn�t, pergament �s tint�t ragadott, majd l�zasan k�rm�lni kezdett. A lev�l m�sf�l oldal hossz�s�g� lett. Arra gondolt, hogy Harry�knek is meg�rja a j� h�rt.

N�h�ny perc m�lva a bor�t�kok m�r az asztalon pihentek. Hermione �s Perselus egy kiad�s besz�lget�s ut�n lefek�dtek aludni. A l�ny m�r majdnem elaludt, mikor cs�r�mp�l�st hallott.

- Mi volt ez? – k�rdezte, mik�zben kipattant az �gyb�l.

- Nbszmcskd – ny�gte Perselus, majd a fej�re h�zta a takar�t.

- Ok�, megn�zem – v�laszolta sz�rakozottan a l�ny, �s el�var�zsolt egy baseball�t�t. M�g szerencse, hogy Perselus id�ben felpillantott.

- Nehogy le�sd! Mondom Anubisz az. A macsk�d.

- Azt �rtettem, hogy… Micsoda? Anubisz?

- Igen. Gondolom megint leverte a lombikokat… szok�s szerint. Fek�dj vissza!

Hermione odak�szott-m�szott a f�rfihoz, �s a s�t�tben cs�bos pillant�st vetett r�.

- K�rlek sz�pen, hadd aludjon vel�nk – v�gigsim�tott kedvese arc�n. – Biztos, hogy nem lesz rossz.

- Ha ut�na aludhatok, akkor minden tov�bbi n�lk�l behozhatod…

Hermione addigra m�r kint is volt a laborban. A f�ld�n egy hatalmas t�csa k�zep�n ott tiszt�lkodott a fekete cica.

- Nubik�m – lelkendezett Hermione. Odal�pett az �llathoz, aki r�pillantott hatalmas kerek szemeivel, majd dorombol�sban t�rt ki. – Mekkora lett�l! Sz�ps�gem, gyere, ma any�val alszol!

Karj�ba vette az id�k�zben – p�lca seg�ts�g�vel – tiszt�ra var�zsolt cic�t, �s visszat�rt a h�l�ba. Beb�jt a takar� al�, �s mik�zben Anubisz hangos dorombol�s�t hallgatta, lassan, nagyon lassan elnyomta az �lom.

~~~~~

A kis rosszas�g persze nem nyugodott. Reggel addig ugr�lt fel �s al�, m�g Perselus ki nem m�szott a takar� al�l.

- Macska! – kezdte.

- Khm! – folytatta Hermione.

- K�ny�rg�m, Hermione, legal�bb most ne v�dd! M�r t�bb �r�ja fent vagyok. Mi�rt? Az�rt, mert ez a… sz�val mert Anubisz fel-le ugr�lt rajtam. T�bbet nem alszik itt, az biztos! – h�borgott a k�cos fej� Perselus.

- Rendben van. El kell ma k�ldenem a leveleket.

- Hermione, figyelsz te r�m?

- Mindig figyelek, tan�r �r!

Perselus elmosolyodott, majd bes�t�lt a f�rd�szob�ba.

H�tv�ge volt. Sz�p t�li h�tv�ge. A kast�lyban finom illatok sz�lltak- k�zeledett a kar�csony. Hermione eb�d el�tt felsietett a bagolyh�zba, hogy Symurral elk�ldhesse a leveleket sz�leinek �s bar�tainak.

D�lut�n nagy nehezen r�vette Perselust, hogy menjenek le korcsoly�zni. El�sz�r a tavat javasolta, de a f�rfi heves tiltakoz�sa miatt ink�bb elvetette az �tletet. A kast�ly m�g�tt viszont volt egy kisebb tavacska, kicsivel nagyobb mint egy kacsa�sztat�. Ezt megfelel�nek tal�lta, �s az eg�sz d�lut�nt kint t�lt�tt�k.

Kar�csony �jszak�j�t is egy�tt �nnepelt�k.

- Els� csal�di kar�csonyunk – sz�lt Hermione.

- Igen – mosolygott Perselus �s megsimogatta szerelme has�t. Azon m�g semmi nem volt �rezhet�.

- P�r h�nap �s � is k�zt�nk lesz. Ha minden j�l j�n �ssze, akkor m�r a j�liust vel�nk t�lti. Egy�bk�nt szerinted mi legyen a neve?

- Nem is gondolkoztam m�g ezen.

- Pedig ideje lenne, kedves apuka! – nevetett Hermione. – Ha l�ny lesz, akkor legyen mondjuk…

- Rebecca? Vagy Monique.

- A Monique nem igaz�n tetszik – mondta a l�ny. – De a Rebecca csod�s! �s a Cheryl?

- Rebecca Cheryl? Nekem tetszik! – mosolygott a f�rfi. – �s ha fi�?

- Adrian – v�gta r� Hermione. – Mindig is tetszett ez a n�v.

- Adrian… Nem gondolod, hogy t�ls�gosan eml�keztet valakire? Egy Adriann�ra?

- De �… � nem is Adrianne volt. Colette volt az igazi neve. De ha neked nem tetszik, akkor v�lasszunk m�st.

- Nem kell m�st v�lasztani. El�g, ha adunk hozz� m�g egy nevet. Joey?

- Kiz�rt – ny�gte Hermione. – Volt egyszer egy Joey nev� ismer�s�m. Levakarhatatlan volt. Egyed�l az mentett meg t�le, hogy vissza kellett j�nn�m a Roxfortba. Eg�sz ny�ron rajtam l�gott. Nem lesz a gyerekem Joey.

- �rthet�. Akkor… Adam, Neil, vagy nem tudom – Perselus k�r�ln�zett a szob�ban, mintha a b�torokt�l seg�ts�get kapna. K�zben sz�rakozottan simogatta Anubiszt, akit Hermione titokban bemenek�tett.

P�r percig gondolkoztak. N�zt�k a kandall�t, a h�es�st, a sz�nyeget, egym�st, a macsk�t… �s ekkor beugrott nekik egy n�v. K�z�sen v�gt�k r�: - Nestor

- Adrian Nestor vagy Rebecca Cheryl – mondta Hermione. – Most m�r csak arra vagyok k�v�ncsi, hogy melyik is lesz a kett� k�z�l.

- Nemsok�ra az is kider�l… nemsok�ra.

~~~~~

Perselus „j�slata” be is teljesedett. Hamar elsz�lltak a tavaszi h�napok. �v v�ge volt. Hermione megkapta az emeltszint� tud�s�t igazol� pap�rt. Mikor odal�pett Dumbledorehoz, az igazgat� csak mosolygott, �s mik�zben kezet r�zott vele, odas�gta: - El�g nagy lett.

Hermione meg�rtette, hogy ez a pocakj�ra vonatkozik. Bizony, nagy lett. M�r a hetedik h�napban j�rt. A lakom�n nagyon sokat evett, amin persze senki sem csod�lkozott. �gy �rt v�get a l�ny sz�m�ra az utols� tan�v.

Ny�ron ell�togattak Harry�khez – Perselusr�l s�t�tt, hogy nem sz�vesen van itt -, a kis Potter is nagyot n�tt m�r, aranyos kisfi� volt. Ginny meg is jegyezte, hogy nemsok�ra egy�tt j�tszanak majd. Perselus �s Harry pedig csak tess�k-l�ss�k sz�ltak egym�shoz. Mikor azonban a k�t feles�g r�juk ripakodott, valami k�nyszermosoly-szer�s�ggel folytatt�k a m�g mindig akt�vnak nem nevezhet� t�rsalg�st.

A kilencedik h�nap nagy izgalommal telt. Mindenki v�rta a bab�t. Hermione egyik d�lut�n er�sen panaszkodott, �gy bevitt�k egy mugli k�rh�zba – az volt a legk�zelebb. Mrs. Granger v�gig fogta „kisl�nya” kez�t, Perselus �s Mr. Granger pedig szomjass�gra hivatkozva elmentek a b�f�be. F�l �ra m�lva Mrs. Granger k�nnyes szemekkel sietett f�rj�hez. A nyak�ba borult, majd cuppan�s puszit nyomott Perselus arc�ra.

- K�sz�n�m – csak ennyit tudott suttogni, mert a meghatotts�gt�l potyogtak a k�nnyei. - Siess�nk!

Mikor bel�ptek a szob�ba, Hermione mosolyogva fogadta �ket.

- Azt mondta az �pol�, hogy megvizsg�lj�k �s visszahozza.

- Kicsim, annyira b�szk�k vagyunk – Mr. Granger is els�rta mag�t. Perselus csak �llt, �s mosolygott Hermion�ra.

- Nemsok�ra � is megy a Roxfortba – mondta a l�ny huncut mosollyal. – A fiunk.

- Fi�! – Perselus szeme elkerekedett. Mikor a n�v�r behozta a kicsi Adrient, mindny�jan csak n�zt�k az apr�s�got. A fi�csk�nak az a kicsi haja ami volt fekete sz�nben pomp�zott. Arcocsk�j�t apja ir�ny�ba ford�totta, �s n�zte �t hatalmas szemeivel. T�bb nem l�tszott bel�le a p�lya miatt. Mikor Hermione mell� fektett�k, becsukta szemecsk�it, �s p�r pillanat m�lva m�r aludt.

- Gratul�lok m�g egyszer, kedves anyuka – sz�lt a n�v�r. – �nnek is, apuka, �s �n�knek is, kedves nagysz�l�k! A kicsi eg�szs�ges, ha minden rendben megy, akkor egy h�t m�lva hazamehetnek. Viszont l�t�sra.

- Mi k�sz�nj�k – mondta Mrs. Granger. – Viszont l�t�sra.

- El se hiszem, hogy nagysz�l�k lett�nk, Mary – jegyezte meg Mr. Granger. – Kedves Perselus, mit sz�l?

- Sz�hoz se jutok! �n viszont azt nem hiszem el, hogy Adrian az �n fiam. Nem tudom, hogy mi�rt van ekkora szerencs�m – sz�lt, majd oda�lt Hermione mell�.

Egy gyerek mindig szerencse. Mindannyian ezt gondolt�k. Hermione csak mosolyogva n�zte fi�t, m�g �t is el nem nyomta a f�radts�g.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s