A h�nap utols�, nyugodt napjai �gy �rtek v�get, mint a hirtelen j�tt �s elcsendes�lt ny�ri z�por. Egyik nap m�g nyugodtan pihent otthon a Granger-csal�d �s vel�k Perselus, a m�sik nap m�r indultak Mirand��khoz Olaszorsz�gba. A l�ny m�r �t baglyot is k�ld�tt naponta, a megh�v�st tartalmaz� lev�llel a cs�r�ben. Volt, hogy az �llat hajnali k�t �ra k�r�l �ll�tott be. Mikor Hermione �s Perselus visszat�rtek a kedves bar�tn�t�l, megint csak nem tudtak pihenni, hiszen k�zeledett a ny�r v�ge �s az esk�v�t is meg szerett�k volna tartani. Mrs. Granger ism�t teljes l�zban �gett. Azt szerette volna, ha l�nya a kit�z�tt napon lenne a legboldogabb. Ezt k�z�lte is Hermion�val, �s a l�ny legnagyobb boldogtalans�g�ra felvett egy esk�v�szervez� embert. Mikor a f�rfi – Carlos, aki nem mellesleg s�r�n kacsingatott Perselus fel� �s hozz� nagyokat nevetett – betoppant a h�zba, egyb�l int�zkedni kezdett. K�zben �sszet�rte a hatalmas krist�lyv�z�t �s a dr�ga porcel�nk�szletet. Teljes volt m�r az els� napon a felfordul�s. Hermione egy alkalmas pillanatban f�lreh�vta anyj�t, hogy k�z�lje vele: T�bb �ve van var�zstehets�ge neki �s v�leg�ny�nek is. Majd �k elrendezik �gy, ahogy az asszonynak j�lesik, csak r�gja ki ezt a poj�c�t. Mrs. Granger egyet�rtett l�ny�val, �s finoman k�z�lte Carlossal, hogy m�gsem itt lesz megtartva az esk�v�, �gyhogy a szolg�lataira se lesz sz�ks�g�k. Carlos el�sz�r nem vette a lapot, mert Perselus haj�t igazgatta – Hermione nevet�sben t�rt ki, mikor megl�tta kedvese d�h�s arc�t -, mikor azonban Mrs. Granger elkezdte kifele tuszkolni az ajt�n, meg�rtette, hogy r� m�r nincs sz�ks�g. Felh�zott orral elcs�rtetett, de b�cs�z�ul m�g egy hatalmas s�hajjal elk�sz�nt Perselust�l.

A k�sz�l�d�s teh�t megkezd�d�tt. Mrs. Granger tervezett, Hermione �s Perselus pedig megval�s�tott�k az elk�pzel�st. A l�ny elkezdte gy�rtani a megh�v�kat. Mik�zben sorra �rta meg a c�mz�st, arra gondolt, mennyire m�s �rz�sek tombolnak benne, mint mikor a Scottal val� h�zass�gra k�sz�lt. Miut�n meg�rta a lapokat, egy apr� p�lcaint�ssel bevar�zsolta a c�mzettek postal�d�j�ba a kis bor�t�kokat.

Egy �ra m�lva m�r minden k�sz volt a k�t nap m�lva megrendez�sre ker�l� cerem�ni�hoz. Mr. Granger elment Hermion�val ruh�t n�zni, m�g Perselus leend� any�s�val indult a v�ros legszebb alkalmiruha-�zlet�be. A ruh�k k�z�tt hamar megtal�lt�k a megfelel�t.
A k�vetkez� napon semmi eml�t�sre m�lt� nem t�rt�nt… nem �gy, mint az esk�v� napj�n. Reggel meg�rkeztek a vend�gek – Hermione bar�tn�i, k�zt�k Emily, aki kerek szemekkel n�zte, hogy Perselus mik�nt megy �t egyik szob�b�l a m�sikba… Azt�n ott voltak m�g a rokonok k�z�l n�h�nyan, Dumbledore professzor, aki sz�les mosollyal k�sz�nt�tte Hermion�t �s elj�ttek Harry�k is. Ginny alig tudott m�r �llni, akkora volt a pocakja – a k�vetkez� h�napra v�rt�k a bab�t. Miut�n Hermione keresett nekik egy megfelel� helyet, elrohant, hogy �t�lt�zz�n. Mir��k is beestek az utols� pillanatban… m�g szerencse, hiszen � �s h�ga, Eden voltak a koszor�sl�nyok.

~~~~~

A sokas�g elhallgatott. Mindenki egy ir�nyba n�zett – az ajt� fel�, ahol el�sz�r felbukkant Miranda �s Eden Bartolo. Orgonasz�n� ruha volt rajtuk, melyben gy�ny�r�ek voltak mindketten. A k�t l�ny, miut�n oda�lltak a hely�kre, szint�n az ajt�t n�zt�k. Perselust m�r majd’ sz�tvetette a fesz�lts�g. �let�ben el�sz�r – k�nytelen volt bevallani mag�nak – izgult. F�lt. Mi fog t�rt�nni ezut�n? Idegess�g�ben gy�rk�dte z�ld-fekete zak�j�nak alj�t… mikor azonban megl�tta Hermion�t, minden f�lelme elsz�llt. A k�z�ns�gnek is el�llt a l�legzete a l�tv�nyt�l. Hermione kecsesen l�pkedett apja oldal�n, z�ld sz�n� ruh�j�t a k�nny� ny�ri szell� meg-meglibbentette egy-egy pillanatra. A fekete csipkeszeg�ny m�g ink�bb kihangs�lyozta n�iess�g�t. A f�tyol is csod�latos volt. Ez�st�s sz�nben j�tszott, de valahogy m�gsem lehetett r� azt mondani, hogy ez�st… valami m�s, olyan, mint a Holdsug�r…

Mikor a h�zass�gk�t� belekezdett a mondand�j�ba, mindenki a p�rt figyelte. Hermione �s Perselus fej�ben viszont csak az j�rt, hogy a m�sik mennyire gy�ny�r�… Pont, mint azon a v�gz�s b�lon! N�h�ny perc m�lva a k�rd�sek elhangzottak, majd j�tt r� a megfelel� v�lasz is.

- Perselus Piton, cs�kolja meg az ar�t! – azzal az esket� elmosolyodott.

Perselus r�n�zett Hermion�ra, karj�ba kapta, �s olyan szenved�llyel cs�kolta feles�g�t, ahogy m�g el�tte soha. Egy boldog mosollyal v�ltak sz�t, hogy – imm�r h�zast�rsakk�nt – k�sz�nthess�k a bar�tokat.

~~~~~

- Csod�latosak! Hihetetlen, hogy ez az �n kisl�nyom! N�zd, Mary! – Mr. Granger szinte kicsattant a boldogs�gt�l, mik�zben a mozg� �s mozdulatlan fot�kat n�zegette. K�t h�t telt el a cerem�nia �ta. Az �jdons�lt p�r ki�lvezte a boldog pillanatokat. Ezut�n a napok sebesen �sztak el felett�k. �szre se vett�k, m�ris el�rkezett a ny�r utols� hete. Perselusnak vissza kellett mennie az iskol�ba. Hermione is vele tartott, hiszen a kurzus m�sodik �v�t kezdte szeptemberben. Most a l�ny lelk�t nem szorongatta semmi f�lelem, �s nem is izgult a k�zelg� �vkezd�st�l. Az utols� napokban �sszeszedt�k a holmijukat – Perselusnak nem volt sok -, majd k�zenfogva dehoppan�ltak Roxmortsba.

Az ismer�s �p�letek kev�s �rny�kot ny�jtottak az utc�n tart�zkod�knak. Perzsel� meleg volt, de �gy t�nt, az embereket ez nem zavarta. Egy h�t�-b�b�j seg�ts�g�vel Perselus�k probl�m�ja is megold�dott. Elindultak a kast�ly fel�, k�zben Hermione egyik �zletr�l a m�sikra kapta a szem�t. Roxmorts csak �gy ragyogott. Hi�ba, ez, a var�zsvil�g volt Hermione igazi otthona.
Negyed �ra m�lva bel�ptek a kast�ly ajtaj�n. A bej�rati csarnokban egy l�lek nem volt. Sz� szerint, mivel m�g a szellemeket se lehetett l�tni.

- Nos, itt vagyunk – Perselus f�lig lehangoltan n�zett k�r�l.

- Itt. Hmm… szerinted most hol fogok lakni? Az els�n, a m�sodikon, vagy…

- Vagy a pinc�ben? – fejezte be a f�rfi.

- T�nyleg – lelkes�lt a l�ny. – A Pinceman�val fogok lakni! De j�!

El is indult, Perselus pedig el�kapta a p�lc�j�t, �s egy suhint�ssal elt�ntette a b�r�nd�t �s a t�sk�kat.

- �n felmegyek Albushoz. Addig te bemehetsz �s… �s mi�rt is figyeln�l r�m, kedves feles�gem? – az utols� szavakat m�r csak elmormolta, mik�zben elindult az igazgat� lakoszt�lya fel�.

Mik�zben v�gigment a folyos�kon, a falon l�v� k�peket n�zegette. Mikor oda�rt a k�sz�rnyh�z, megk�sz�r�lte a tork�t �s kimondta a jelsz�t: - Nyal�sp�lca.

A sz�rny f�lreugrott, szabadd� t�ve a csigal�pcs�t. Perselus r�l�pett a legfels� fokra, �s v�rt. Az igazgat� szob�j�b�l apr� neszez�s sz�r�d�tt ki. A m�szerek m�g a ny�r folyam�n is m�k�dtek. Perselus kopogott, majd benyitott. Dumbledore ott �lt a karossz�k�ben, Fawkes az �l�ben pihent. Az igazgat� sz�rakozottan simogatta a madarat. A bel�p� f�rfi l�tt�n azonban elmosolyodott.

- Kedves Perselus! M�r nagyon v�rtam, hogy meg�rkezz! Tudod, a koll�g�k m�r mind itt vannak. Soha nem szokt�l k�sni! T�bbet ne forduljon el� lehet�leg.

- K�sz�n�m a gratul�ci�t, Albus! Igen, j�l vagyunk. – Perselus sz�r�s pillant�st vetett a mosolyg� �regre, majd r�mutatott egy sz�kre. – Szabad?

- Hogyne, kedves bar�tom, hogyne! – Dumbledore elkezdett matatni az egyik fi�kban. – Tess�k, a n�szaj�nd�k. Gratul�lok, kedves bar�tom!

- K�sz�nj�k – mondta a f�rfi. – Megn�zhetn�m?

- Az�rt adtam.

Perselus v�gigm�rte a csomagot, mely akkora volt, mint egy mozikban �ruland� pattogatott kukorica doboza. A f�rfi kibontotta, �s elsz�rnyedt. A csomag egy rakom�ny �dess�get – k�zt�k tem�rdek citromport – tartalmazott. R�n�zett az igazgat�ra, aki mintha megsejtett volna valamit, tettetett f�lelemmel megk�rdezte:

- Oh, csak nem olyan, amit nem szerettek? Miss. Granger… bocs�nat! Mrs. Piton biztosan kedveli az �dess�get.

- K�sz�nj�k, Albus, de ez most sajnos nem j�tt �ssze! Hermione nincs oda a csoki�rt �s a… citrompor�rt! �n meg m�g annyira se!

- Nem is baj! A gyerekeknek majd biztosan �zleni fog.

A szob�ban hirtelen nagy csend lett. A m�szerek is mintha meg�lltak volna. Perselus n�h�ny m�sodperc ut�n megsz�lalt:

- A gyerekek biztosan szeretni fogj�k – majd elhallgatott. Hangja remegett a b�natt�l, tork�t a keser�s�g kaparta. Nem is �rtette, hogy mi�rt. Soha �let�ben nem szerette a gyerekeket. Most m�gis… mintha �tkot sz�rtak volna r�, annyira f�jt neki az a sz�, hogy „gyerekek”.

- Nos, t�rj�nk �t a hivatalos dolgokra. Itt van az idei tanterv, �s a beiratkoz� tanul�k n�vsora. V�g�l is ennyi lenne, mert csak ugyanazt mondan�m el, amit tavaly. K�sz�n�m, hogy v�gighallgatt�l. Ha van k�rd�sed, azt most tedd fel.

- Lenne egy. Ebben az �vben �n tartom Hermion�nak a kurzust. �n d�nthetem el, hogy mikor �s h�ny �r�t foglakozom vele, vagy erre is van tanterv?

- Mint tan�rnak, jogod van hozz�, hogy eld�ntsd, mikor foglalkozol a tan�tv�nyoddal. Annyi kik�t�sem van csak, hogy heti h�rom �ra minimum legyen.

- K�sz�n�m. Ennyit akartam tudni. Viszl�t, Albus.

- Viszl�t, Perselus!

A folyos� kihalt volt. Perselus ezt nagyon szerette. Amikor nem kell pontokat levonni, nem kell b�ntet�munk�ra k�ldeni senkit… Oda�rt a szob�j�hoz. Bent v�ltozatlanul n�zett ki minden. Le�lt az asztalhoz, hogy �tlapozza a tantervet �s a neveket is �tn�zhesse. K�zben gondolkozott: „Mi�rt kell minden �vben elmondanom ugyan azt, ha egyik �t�d�tt se �rti meg? Hah… a tan�ri �ll�s. �s akkor szenvedjem v�gig azt is, hogy az ostob�k pocs�k, semmire sem val� dolgozatait kijav�tsam! M�g arra se j�k azok a firk�lm�nyok, hogy az ember kit�r�lje vele a… a b�jitalos kond�rokat! M�g csak az k�ne! A rosszabbn�l rosszabb dolgozatokkal t�r�ljem ki a pocs�kabbn�l pocs�kabb l�tty�ket, amit ezek b�jitalnak neveznek? �s m�g �k h�borognak, hogy megbuknak b�jitaltanb�l. R�hej… Mindegy, n�zz�k a neveket. Aurin. �letemben nem hallottam r�la. Biztos mugli sz�rmaz�s�. Alfett. Szint�n.”

Mik�zben jobbn�l jobb neveket olvasott, Hermione ki-be m�szk�lt a h�l�szob�b�l pakol�s c�mmel. A f�rfi tov�bb tanulm�nyozta a di�kok n�vsor�t.

„Na, itt m�r vannak �rdekesebb falatok. Jenna Brown. Ugye ez a l�ny nem Lavender Brown testv�re? A n�v�r�t is sok volt elviselni… Te j� Merlin! Na, haladjunk. Deep… Footy… Linn… Longbottom…”

- Longbottom? – ki�ltott fel. – �n ezt nem hiszem el! M�g egy! �h, ha ez is olyan szerencs�tlen lesz, Merlinre mondom, levad�szom! Oh, te j� �g!

�gy ny�sz�rg�tt, mint m�g soha �let�ben. Hermione a hangra ism�t kij�tt a szob�b�l, �s oda�lt f�rje mell�.

- Na, mi olyan borzaszt�? – k�rdezte, �s megfogta Perselus kez�t.

- Borzaszt�? K�sz katasztr�fa! N�zd… Longbottom. L�tod?

- L�tom, nem kell kisz�rni a szemem. Mi van vele? Neville rokona?

- H�t rem�lem, hogy nem! – a f�rfi vicsorgott k�nj�ban. – Sz�vb�l rem�lem, hogy nem.

- Neville j� fi�, nem tehet r�la, hogy a b�jitalokhoz nem �rt. �s mellesleg a bar�tom. �gyhogy k�rlek, fogd vissza magad! – Hermione s�rt�d�tten elfordult. – Harryt �s Ront is csak ez�rt ut�ltad.

- Nem. Pottert nem az�rt ut�ltam, mert s�k volt a b�jitalokhoz. Ugyan, dehogy! Weasley-t se az�rt, hanem mert… - hirtelen elhallgatott, �s �jra lapozgatni kezdte a list�t.

- Na, mi�rt ut�ltad Ront? – Hermione somolyogva visszafordult. – �ruld csak el nekem!

- Az�rt, mert… mindig Potter p�rtj�ra �llt, �s �lland�an a Kis T�l�l� kedvence volt. Ha Potter valamiben benne volt, onnan biztos, hogy Weasley se hi�nyozhatott. Csup�n ennyi�rt.

- Na persze. Ennyi er�vel a f�l Roxfortot gy�l�lhetn�d!

- Ki mondta, hogy most nem azt csin�lom? �s nem csak a fel�t…

- Perselus Piton! �ruld el, hogy mi�rt volt�l vele ilyen gonosz mindig! – csattant fel Hermione.

Perselus egy pillanatig csendben volt, majd – mintha csak az id�j�r�sr�l besz�lne – kib�kte: - Mindig is szeretett t�ged. �s sokszor egy�ltal�n nem �gy viselkedett veled, mint egy n�vel. Ennyi el�g lesz?

- �s az t�ged mi�rt zavart? – Hermione egy kiss� elpirult. – �n soha nem szerettem �t. M�rmint �gy nem, mint… f�rfit. �s igaz�n hidegen hagyott, hogy miket mond nekem.

- Azt k�rdezed, hogy ez engem mi�rt zavart? Csak meg akartam leck�ztetni. Hogy vele is legyen gonosz valaki. Csak az�rt, mert veled �gy b�nt. �s �n nem tudom elviselni, hogyha valaki rosszul b�nik azzal, akit szeretek…

R�n�zett a l�nyra, akinek k�nnyben �szott a szeme. � elmosolyodott, �s mag�hoz �lelte feles�g�t.

- M�r akkor is? – k�rdezte akadozva Hermione.

- Igen, m�r akkor is. Nem is �rtem, hogy lehet nekem ekkora szerencs�m.

- Ennek �r�l�k, hogy szerencs�snek tartod magad. Am�gy nemsok�ra este van. Nincs kedved… lefek�dni?

A l�ny mosoly�nak �s csillog� szemeinek nem lehetett ellen�llni. N�h�ny perc ut�n bez�rk�ztak a h�l�ba, �s m�snap reggelig ki se j�ttek onnan.

~~~~~

Hat �rakor mindkettej�knek felpattant a szeme. Nagy �s�t�sok k�zepette kim�sztak az �gyb�l �s fel�lt�ztek. Hermione odal�pett Perselushoz, hogy sz�j�ra forr� cs�kot adjon. A f�rfi – mint mindig – viszonozta a tettet. Elindultak, hogy egyenek valamit. K�zben arr�l besz�ltek, hogy nemsok�ra itt a ny�r utols� napja, vagyis a visszat�r�s ideje. M�rmint a di�kok r�sz�r�l. Perselus �lmosan mondott valamit a var�zsl�ifj�s�gr�l, ami Hermione v�lem�nye szerint nem val� egy professzor sz�j�ba.

- Tudom. �pp az�rt mondtam ki. De nincs igazam? – k�rdezte Perselus, mik�zben bekapott egy falat r�ntott�t.

- Nincs – ripakodott r� a l�ny. - Ha egyszer �gy �lln�l hozz�, hogy embersz�mba veszed a di�kokat, �s norm�lis lenn�l vel�k, tal�n �k is �gy tekinten�nek r�d, mint egy rendes emberre. Net�n m�g figyeln�nek is. Szerinted �n anno mi�rt figyeltem r�d mindig? Mi�rt nem volt r�m egy rossz szavad se? Az�rt, mert rendes volt�l velem! �s ez�rt cser�be �n se gonoszkodtam veled. Kipr�b�lhatn�d ezt m�sokon is, h�tha bej�n!

Perselus �gy d�nt�tt, hogy ink�bb nem sz�lal meg. Abb�l �gyis csak probl�ma lenne. Reggeli ut�n visszament a szob�j�ba, hogy a leend� els�s�k kartonjait megcsin�lja meg�nak. Ezzel – �szinte �r�m�re – el is telt a d�lel�tt. A nap tov�bbi r�sz�t Hermion�val t�lt�tte.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s