M�snap Perselus �s Hermione egy�tt �sszeszedt�k a l�ny holmij�t, �s elhagyt�k a k�rh�zat. Miranda is vel�k tartott, arca sug�rzott a boldogs�gt�l. A l�ny beleegyezett, hogy el�sz�r ne hozz�juk menjenek el, hanem mindenekel�tt Hermione sz�leit l�togass�k meg. Mira azonban nem tartott vel�k, � a saj�t csal�dj�hoz ment vissza Olaszorsz�gba. A k�rh�z el�tt elv�ltak egym�st�l, �s mikor az olasz l�ny dehoppan�lt, Perselus�k is elindultak a Granger-h�z fel�.

Sz�pen s�t�tt a nap, a kertecsk�k csak �gy csillogtak-villogtak a vil�goss�gban. Hermione elmosolyodott, �s megszor�totta Perselus kez�t.

- Na, itt vagyunk.

Odal�ptek az ajt�hoz, �s Hermione – a hat�s kedv��rt – bekopogott. Kisv�rtatva l�ptek hallatszottak, majd kit�rult az ajt�. Mrs. Granger csak t�togni tudott. Nagy meglepet�s volt ez neki, hiszen m�r nagyon r�gen l�tta „kisl�ny�t”. Hermione odal�pett hozz�, �s meg�lelte �t. N�h�ny percig �gy �lltak, majd egy sz� n�lk�l bes�t�ltak mindh�rman. M�g Mrs. Granger Perselusnak is k�sz�netet mondott, addig Hermione bement �desapj�hoz a nappaliba.

- Kisl�nyom! Annyira �r�l�k! – sz�lt a m�ly hang. – Merre j�rt�l?

- Mindent meg fogtok tudni. K�rlek, gyertek be ti is! – sz�lt a l�ny, �s kiszabad�totta mag�t apja �lel�s�b�l.

Kicsivel k�s�bb Hermione elmes�lte sz�leinek a kalandjukat, �s azt is, hogy mit mondott az orvos. Enn�l a r�szn�l mindannyian elszomorodtak valamelyest. Hermione azonban nem hagyta abba a besz�det.

- Anya, apa, gondolom azt is szeretn�tek tudni, hogy… khm, Piton professzor mi�rt van itt. Egyr�szt az�rt, mert � is benne volt az eg�sz dologban, � seg�tett. M�sr�szt szeretn�m bemutatni a… v�leg�nyemet.

Csend telepedett a szob�ra. Perselus�k v�rtak, de csak nem t�rt�nt semmi. A f�rfi kezdte kellemetlen�l �rezni mag�t, Hermione szint�gy.

- Mondom: Szeretn�m bemutatni a v�leg�nyemet! – a l�ny ezt m�r nyomat�kosabban mondta. – Anya, apa! Figyeltek r�m?

- Kisl�nyom, persze, hogy figyel�nk, de ez kicsit hirtelen �rt minket. �n ennek csak �r�l�k, �s �desany�d is, hogy megtal�ltad a p�rod, de… eln�z�st, professzor, t�nyleg ne �rtsen f�lre, csak eddig �gy tudtuk, hogy maga a l�nyunk tan�ra… most meg a v�leg�nye… Gratul�lok!

A k�t f�rfi kezet r�zott, Mrs. Granger meg�lelte Perselust, �s ut�na a h�zasp�r boldogan n�zett a „fiatals�gra”.

- Most pedig menetek fel, pihenjetek. Gondolom, ezek ut�n m�r tegez�dhetn�nk, professzor!

- Megtisztel� lenne – sz�lt a f�rfi, �s elmosolyodott.

- R�sz�nkr�l az �r�m! Na, menjetek!

Hermione elindult a szob�ja fel�. Mikor benyitott az ajt�n, egy fuvallat megcsapta arc�t. J�les�en l�pett be a saj�t birodalm�ba. Lehuppant az �gyra, �s miut�n Perselus is bej�tt, egy p�lcaint�ssel kettej�kre z�rta az ajt�t.

- �s most - sz�lt, mik�zben mag�hoz h�zta a f�rfit – szeretn�k veled v�gre kettesben lenni.

- �szint�n megijedtem, amikor a sz�leid nem v�laszoltak egyb�l a kijelent�sedre. – Perselus is elny�lt az �gyon, �s hagyta, hogy Hermione �t�lelje. – M�rmint arra, hogy �n leszek a v�leg�nyed.

- �n is. Tudtam, hogy elfogadnak majd, de �n is megijedtem egy pillanatra. Egy�bk�nt t�nyleg furcsa lehet nekik, hogy az �n gonosz b�jitaltan tan�rom lesz az �j csal�dtag.

- Gonosz? Mi? Gonosz b�jitaltan tan�r? Hermione Granger, maga kis Mindent jobban tudok mindenkin�l kisasszony! – Perselus ezt teljesen komoly arckifejez�ssel mondta. Erre Hermione felm�szott a f�rfi mellkas�ra, �s k�zben lefogta az izmos karokat.

- Mit mondott, professzor? Maga… maga cs�nya, gonosz Pinceman�!

- Pinceman�? Te minden l�ben kan�l! Hogy besz�lsz a tan�roddal? – k�rdezte �sszesz�k�lt szemmel, mire Hermione gyors puszit nyomott a f�rfi sz�j�ra.

- B�jitalkotyvaszt� Pinceman�! – vigyorgott a l�ny. – Bizony, �n ilyen szemtelen kis di�kl�ny vagyok, aki ezt is megengedheti mag�nak! Haha, ezt nem �szod meg, Pinceman�! A minden l�ben kan�l t�mad!

Megcs�kolta Perselust, aki szenved�lyesen viszonozta a k�zeled�st. Hermione belet�rt a f�rfi haj�ba, �s ezzel elk�vette az a „hib�t”, hogy elengedte kedvese kez�t. Perselus �t�lelte a l�ny derek�t, �s elkezdte simogatni Hermione h�t�t �s fenek�t. A l�ny csillog� szemekkel n�zett r�, �s ett�l a tekintett�l mintha �ramot vezettek volna v�gig rajta. L�gy mozdulatokkal bej�rt�k egym�s test�t, �s m�r �tt�rtek volna a komolyabb dolgokra, mikor Mrs. Granger kopogott az ajt�n. Hermione hirtelen felpattant, Perselus pedig ny�g�tt egyet. � is fel�lt, �s maga el� r�ntott egy sz�v alak� kisp�rn�t. Hermione bossz�san ajt�t nyitott, miel�tt azonban megsz�lalt volna, �desanyja elkezdte a mondand�j�t.

- Bocs�ssatok meg, hogy megzavartalak titeket, de kisl�nyom, Emily v�r… lent. Azt mondta, hogy s�rg�s lenne, �s �r�lne, ha v�gre hajland� lenn�l besz�lni vele.

- Em! – sikkantott Hermione. – Te j� �g! Elfelejtettem, hogy a ruh�t nem adtam vissza neki. Nem is l�tja m�r azt viszont… - A l�ny letrappolt a l�pcs�n.

- Csak nem az esk�v�i ruh�j�r�l van sz�? – k�rdezte Mrs. Granger. – Mert az egy vagyonba fog ker�lni, ha Hermione nem adja vissza.

- Nem tudja m�r visszaadni… Egyr�szt mert annyira t�nkre ment, hogy jobb, ha a bar�tn�je nem is l�tja, m�sr�szt elhagytuk. Viszont egy kis var�zslat soha nem �rt. – Intett a var�zsp�lc�j�val, �s az eredeti ruha m�sa m�r ott fek�dt az �gyon. – Ezt leviszem neki.

Perselus �pp a l�pcs� k�zep�n j�rt, mikor meghallott egy ideges n�i hangot.

- Bar�tn�k vagyunk, de ez az�rt sok! Nem gondoltam volna, hogy annyira se vagy k�pes…

Perselus k�hentett egy apr�t, hogy felh�vja mag�ra a figyelmet. Emily, mikor megl�tta a f�rfit, b�jos arccal mosolygott. Hermione csak forgatta a szemeit.

- Eln�z�st, hogy egy ilyen… csendes besz�lget�st megzavarok, de �gy hallottam, hogy a kisasszonyt�l kaptuk az esk�v�i ruh�t.

- Igen – vigyorgott Em. – De nem is akartam ebb�l probl�m�t csin�lni. Ha elveszett, h�t elveszett…

- Nekem nem �gy t�nt az el�bb, mintha olyan k�nnyen el lehetne suhanni az �gy felett – Perselus �rd�gien vigyorgott, Emily pedig egyre pirosod� arccal pr�b�lta �llni a f�rfi tekintet�t. Ink�bb kevesebb, mint t�bb sikerrel. – Teh�t kisasszony, itt a ruha, megtal�ltam.

- K�sz�n�m – hebegte a l�ny, �s egy gyors b�cs�zkod�s ut�n kisietett az ajt�n.

- K�szi – Hermione adott egy puszit szerelm�nek. – Nem is jutott eszembe… b�r, Em el�tt furcsa is lett volna, hogy egyszerre el�var�zsolom a ruh�t.

- Nincs mit k�sz�nn�d! Egy�bk�nt lenne egy k�rd�sem. Mikor akarunk elmenni Mirand��khoz?

- Nem tudom, de min�l el�bb, mert m�r szeretn�, ha ott lenn�nk. J�v� h�ten?

- Rendben. Nagyon fognak �r�lni! – Perselus s�hajtott egyet. – H�ny �ra van?

- �t. Sz�ljak any�nak, hogy csin�ljon valami ehet�t?

- Nem sz�ks�ges… de ha te �hes vagy, akkor ehet�nk.

- Majd k�s�bb.

�lmosan borultak egym�s mell�. P�r perc nem kellett, �s Perselus elaludt. Hermione n�zte �t egy darabig, majd �t is elnyomta az �lom.

~~~~~

- Vacsora! – hallatszott lentr�l a kiab�l�s.

Hermione laposakat pislogva fel�lt, �s �s�tott egy nagyot. Nem aludtak sokat, de ez a kev�s is j�lesett nekik. Perselus is felpillantott, majd mindketten kisz�lltak az �gyb�l. Farkas�hesen mentek le, �s mikor Mrs. Granger el�j�k tette a t�lat, a k�t szerelmes – f�lret�ve a kultur�lt �tkez�s szab�lyait – nekiesett az �telnek.
Percekig meg se sz�laltak, mikor azonban az utols� morzsa is elfogyott, el�gedett s�hajjal d�ltek h�tra.

A d�lut�n folyam�n lezajlott a szok�sos „jobban megismerked�s” besz�lget�s is. Hermione �gy �rezte, hogy Perselust apja �s anyja egyar�nt elfogadja. Boldog volt. Mikor �desanyja enyhe c�lz�sokat tett az esk�v�re, �k �sszemosolyogtak, �s csak annyit mondtak, hogy a ny�ron.

Mikor �jszak�ra visszamentek Hermione szob�j�ba, Perselus megeml�tette, hogy m�g az iskol�ba is vissza kell majd menni�k. Ezut�n ism�t elaludtak…

Hermione �temes kopogtat�sra lett figyelmes. Egy s�t�t folt sz�llt el az ablak�t�l, hogy a z�rg�st a m�sikon folytathassa. A l�ny odas�t�lt, �s beengedte a szob�ba a baglyot. Az �llat rep�lt k�t k�rt a szob�ban, majd lesz�llt az �r�asztalra. L�b�n a Reggeli Pr�f�ta aznapi sz�ma volt, cs�r�ben pedig egy lev�l. Hatalmas szemeivel Hermion�ra pislogott.

A l�ny csod�lkozva n�zte �t egy darabig, majd megsz�lalt: - Symur? H�t te… te mi�ta hordasz �js�got? – megsimogatta a baglyot, �s elvette t�le a k�ldem�nyeket. A levelet f�lretette, el�bb az �js�got vette kez�be. A lap els� oldal�n a roxmortsi H�rom Sepr� volt l�that�. A f�c�m azt harsogta, hogy bez�rj�k. Hermione elolvasta a cikket, �s csendben megjegyezte mag�ban, hogy ha ez a f� h�r, akkor milyen lesz a t�bbi… Nem is t�vedetett, a Pr�f�ta aznap borzalmasan unalmas cikkeket hozott le. M�r az utols� oldalt olvasta, amikor �szrevett egy negyedoldalas �r�sban k�t nevet… Colette Tueur �s Scott Banley.

„Az Azkaban h�rhedt lak�i k�z�tt… blablabla… a m�lt h�napok f� b�n�z�i… t�bb sz�z mugli elrabl�s��rt felel�sek… Colette Tueur �s Scott Banley… Tegnap este a j�r�r�z� aurorok holtan tal�lt�k kettej�ket. A hal�l oka m�g tiszt�zatlan.”

Hermione csak olvasta �s olvasta a sorokat. Nem tudta elhinni, hogy – k�nytelen volt bevallani mag�nak – egykori szerelme halott. �s… Nita is.

- H�, na, �breszt�, lustas�g! – sz�longatta Perselust. – N�zd, mit hozott… Sym!

- Hmbkn! – hangzott a v�lasz.

- Mi bajod van, sz�vem? – k�rdezte sz�rakozottan a l�ny, majd �jra megr�zta kedvese v�ll�t. – Hallod? �bredj m�r fel! Nit��k meghaltak!

Ez az inform�ci� m�r el�g �rdekesnek bizonyult ahhoz, hogy Perselus kinyissa �lmoss�gt�l le-lecsuk�d� szemeit. �tfutotta � is a cikket, majd meg�llap�totta, hogy ebben semmi k�l�n�s nincs, Azkabanban �gysem b�rja az ember sok�ig. Azt is hozz�f�zte, hogy legal�bb azt kapt�k, amit �rdemeltek. Ezzel a t�m�t � lez�rtnak tekintette.

- Egy�bk�nt csod�lom, hogy Symur idetal�lt… b�r… bagoly, �gyhogy ez a feladata, de szerinted nem k�l�n�s? �s az �n Anubiszom merre lehet? – kesergett Hermione, mik�zben azt n�zte, hogy v�leg�nye a koromfekete maradat simogatja.

- Ne agg�dj, szerintem a Roxfortban van. Hermione, tudod, � macska… tud vigy�zni mag�ra, hidd el!

- Nagyon rem�lem! – jegyezte meg. P�r perc m�lva �jra megsz�lalt: - �hes vagyok. Anya – rem�nyeim szerint – kaka�s palacsint�val v�r lent.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s