�t �ra m�lva Perselus f�radtan kil�pett az egyik t�rgyal�teremb�l. Ruh�ja koszos volt, � maga pedig szomor� �s ideges. Nem tudta, hogy most mi lehet Hermion�vel, de nagyon f�lt…
Szerencs�re a t�rgyal�s gyorsan lezajlott – b�r Perselus szerint k�n volt v�gig�lni -, Scott�k megkapt�k a b�ntet�s�ket. Mikor a miniszter elengedte �ket, a f�rfi felpattant, �s m�r rohant is a Miniszt�rium kij�rata fel�. Mikor ki�rt a leveg�re, esz�be jutott, hogy a muglik k�z�tt tal�n nem kellene mutatkozni szakadt, �s koszos tal�rban, ez�rt egy p�lcaint�ssel �j ruh�t var�zsolt mag�ra. Egyszer� farmer �s pul�ver volt teh�t rajta.

Keresett egy sik�tort, �s v�gre dehoppan�lt a Szent Mung� el�. Az �p�letben a recepci�s boszork�ny pultj�hoz l�pett.

- Jobb napot k�v�nok! – sz�lt.

- J� napot, uram. Miben seg�thetek? – k�rdezte a n�, �s megtiszt�totta a szem�veg�t.

- Hermione Grangert keresem, meg tudn� mondani, hogy melyik terembe sz�ll�tott�k?

- Granger… Granger! Itt van, Miss. Granger a Var�zslati traum�k oszt�ly�n van, a negyedik emeleten, az egyik elk�l�n�t�ben.

- K�sz�n�m – Perselus odasietett a megfelel� sz�m� ajt�hoz, �s miel�tt benyitott volna, el�var�zsolt egy csokor v�r�s r�zs�t. Halkan kopogtatott, �s bel�pett. K�t �gy volt a szob�ban. Egyiken egy id�sebb asszony fek�dt, aki k�nyvet olvasott, a m�sikon pedig Hermione foglalt helyet. Mellette Miranda �lt egy karossz�kben, �s bar�tn�je kez�t simogatta. Perselus halkan megk�sz�r�lte a tork�t, �s beljebb l�pett. Mira felkapta a fej�t, arc�r�l s�t�tt a szomor�s�g.

- Hermione – sz�lt. – �n most kimegyek, iszok egy k�v�t. Pihenj addig.

- Nyugodtan hazamehetsz, ha szeretn�l – mondta halkan Hermione, �s nagyon halv�nyan elmosolyodott. – Nem kell itt �rizni engem �jjel-nappal. K�sz�n�m, hogy elhozt�l!

- Ne nekem k�sz�nd! �s ne gondold, hogy itt hagylak! K�v�t iszok, �s k�sz.

Kis�t�lt az ajt�n, de elhaladt�ban megszor�totta Perselus kez�t. A f�rfi odal�pett Hermione �gy�hoz, �s csak n�zte a l�nyt. A vir�got esetlen�l szorongatta, am�g Hermione el nem vette t�le.

- K�sz�n�m – mondta, �s �vatosan feljebb torn�zta mag�t az �gyon. – Nagyon sz�p!

- Hermione… hogy vagy? – k�rdezte Perselus, �s le�lt.

- J�l, k�sz�n�m. – Hermione elgy�t�rt arca azonban nem err�l tan�skodott. – H�t te?

- Kit �rdekel, hogy �n hogy vagyok? – csattant fel a f�rfi, mire a l�ny arc�r�l leg�rd�lt az els� k�nnycsepp, melyet egyre t�bb k�vetett. – Ne haragudj, nem akartam kiab�lni, de mondd m�r el, hogy mi t�rt�nt veled!

- Scott �tkokat sz�rt r�m. Az orvos azt mondta, hogy a k�nz�sok miatt… Nekem nem lehet kisbab�m.

Csend �llt be. Perselus nem tudta… nem akarta felfogni, �s elfogadni ezt a t�nyt.

- Nem, az nem lehet! – sz�lt, �s megfogta Hermione kez�t. – Nem lehet kisbab�d? �s �n m�g �letben hagytam! �tkozott!

- Kicsoda? – k�rdezte Hermione. – Scottra gondolsz? Meg akartad �lni?

- Meg. Ami�rt ezt tette veled! De nem �ltem meg, mert gy�va vagyok! – mondta, �s k�nj�ban a haj�ba markolt. Hermione megfogta a kez�t, �s �gy sz�lt: - K�sz�n�m, hogy nem �lted meg. Szerintem neki is k�njai lesznek az �let�ben…

- Neki m�r semmilyen k�nja nem lesz ebben a nyomorult �letben – mondta Perselus, �s r�n�zett a l�nyra. – Se Colette bar�tn�j�nek. S�t, m�g Samanth��knak se.

- Hogyhogy? Mi t�rt�nt vel�k?

- Miut�n megk�rtem Mir�t, hogy hozzon el ide t�ged, �n elvittem ezt a n�gy mocskot a Miniszt�riumba, ahol azonnal t�rgyal�st rendeztek. Az�rt is j�ttem ilyen k�s�n. Teh�t t�rgyal�s volt, ahol meg is sz�letett az �t�let. Mindegyik�k megkapta a dementorcs�kot. �r�l�k, hogy ez t�rt�nt vel�k, b�r sz�vem szerint most darabokra szedn�m mindet, f�leg az a rohadt Scottot!

- Megkapt�k a dementorcs�kot? – k�rdezte a l�ny, �s lehanyatlott a p�rn�ra. – De… m�g �lnek igaz?

- �lnek, persze, hogy �lnek. De ne is besz�lj�nk r�luk. Mit mondott m�g az orvos?

Hermione �jra els�padt, �s elkezdte d�rzs�lgetni a szemeit.

- Amit mondtam az el�bb. Csak annyit tudtak mondani. Meg aj�nlottak egy gy�gyf�zetet, amit nem neh�z elk�sz�teni, de csak enged�llyel lehet szedni… azt mondt�k, hogy att�l rendbe j�v�k. De szerintem felesleges szedni, �gyse haszn�l…

- Dehogynem! Haszn�lni fogod azt a gy�gyszert, �s minden rendben lesz!

- �s ennek az eg�sznek v�ge van? Mi lesz most? – k�rdezte Hermione.

- Igen, v�ge van. Ezek ut�n pedig az lesz, hogy ha minden rendben megy, akkor visszaj�ssz sz�pen a Roxfortba, �s v�gigcsin�lod a b�jitalkurzust. – Perselusnak most el�sz�r siker�lt mosolyt csalnia a l�ny arc�ra. – �r�lsz neki?

- Persze, hogy �r�l�k! �s… vel�nk mi lesz? – tette fel Hermione a sz�m�ra legfontosabb k�rd�st. Perselus pedig elkomolyodott. P�r m�sodperces hallgat�s ut�n azonban megsz�lalt:

- Te mit szeretn�l?

- �n t�ged szeretlek, �s szeretn�k veled maradni… de ha te m�shogy gondolod, ha m�st szeretn�l… azt is elfogadom.

- Mi�rt szeretn�k m�st? Mi�rt gondoln�m m�shogy? Te vagy a legjobb dolog az �letemben! Hermione – Perselus fel�llt a sz�kb�l -, tudom nagyon j�l, hogy min ment�l �s m�sz kereszt�l. De �n… Te j� �g! �letemben nem csin�ltam m�g ilyet. Sz�val �n… szeretn�m, ha a feles�gem lenn�l! Nem musz�j most azonnal d�ntened, de ha hozz�m j�nn�l, hidd el, �n lenn�k a legboldogabb a vil�gon. Mert… nagyon szeretlek!

Hermione k�nnyekt�l csillog� szemekkel n�zett Perselusra. Meghatottan b�logatott, �s suttogva v�laszolt:

- Szeretn�k a feles�ged lenni, Perselus! Annyira…

Nem fejezte be, mert nem tudott mit mondani. A sok gond k�zepette v�gre volt valami boldogs�g is, aminek mindketten egyar�nt �r�lhettek. Hermione kim�szott az �gyb�l, �s hozz�b�jt szerelm�hez. �t�lelt�k egym�st, �s �gy �lltak n�h�ny percig, csendben. A szomsz�d �gyon az �regasszony m�r nem olvasta a k�nyvet, hanem mosolyogva figyelte �ket. Perselus kicsit arr�bb tolta Hermion�t, �s �vatosan a l�ny has�ra tette a kez�t. S�hajtott egyet, �s megcs�kolta kedves�t.

- Mikor j�hetsz el innen? M�r szeretn�m, ha min�l el�bb egy�tt lehetn�nk.

- Azt mondta az orvos, hogy ezen a h�ten m�g maradjak itt, �s ut�na hazamehetek, de lehet�leg egy nyugodt k�rnyezetbe.

- Nyugodt lesz, elhiheted. Err�l jut eszembe. El kell int�znem, hogy azok a szerencs�tlen muglik kiszabaduljanak az alag�tb�l. Na meg persze Brooke-ot �s a gyerekeket is meg kell nyugtatnom… Te j� �g!

- Akkor azt int�zd el min�l hamarabb. �s k�rlek, nagyon vigy�zz magadra! – sz�lt Hermione. – Visszaj�ssz m�g?

- Persze, hogy visszaj�v�k, de nem tudom, hogy mikor v�gzek. Elindulok most, hogy min�l hamarabb visszaj�hessek. – Perselus adott egy puszit Hermione homlok�ra, �s megv�rta, am�g a l�ny visszafekszik az �gyba. – Majd j�v�k, szia, �s pihenj sokat!

- Szia. Szeretlek! – mosolygott, �s n�zte, ahogy becsuk�dik az ajt�.

~~~~~

Perselus dehoppan�lt a saj�t h�za el�, ami a csillagf�nyben csak �gy pomp�zott. A bej�rat fel� vette az ir�nyt, majd benyitott. Kellemes l�tuszillat fogadta, �s vid�m gyerekkacaj. Egy n� sietett el�, �s sz�les mosollyal k�sz�nt�tte �t.

- �h, uram! �r�l�k, hogy l�tom v�gre! Eln�z�st a felfordul�s�rt, de tudja, hogy milyenek a gyerekek!

- Nem tudom, legal�bbis nem saj�t tapasztalatb�l – sz�lt a f�rfi, �s k�r�ln�zett. – A t�bbiek hol vannak, Brooke?

- A t�bbiek az emeleten vannak. De… �rulja el, mi van a f�rjemmel? Azt mondta, hogy hamarosan viszontl�tom.

- Nos, igen. Tim�rt most megyek majd el, k�rem, legyen t�relemmel m�g f�l �r�t. Teh�t a t�bbiek is biztons�gban vannak. Ennek �r�l�k. Nemsok�ra visszaj�v�k. Viszl�t!

Azzal kis�t�lt a h�zb�l, �s ism�t hoppan�lt. A s�t�t alagutat rossz volt �jra l�tni, de nem tehetett m�st, vissza kellett ide j�nnie a foglyok�rt. A cell�k s�t�ten �s�tottak, de egyikben-m�sikban m�g mozg�st lehetett �szrevenni. Perselus odal�pdelt Tim cell�j�hoz, �s megsz�l�totta a f�rfit:

- Hello, Tim! Nos, �r�l�k, hogy l�tlak! Rem�lem, te is �gy vagy vele – mik�zben besz�lt, el�h�zta a ruh�ja al�l a l�ncot, mellyel kinyithatta a r�csos ajt�kat. Elv�gezte a z�rnyit� var�zslatot, �s tov�bbment a k�vetkez� emberhez. Sorban mindenkit kiengedett, sokan azonban nem akartak vele menni. Tiltakoztak, hogy �k bizony otthon akarnak lenni, �s a f�rfi hi�ba magyar�zta, hogy oda k�sz�lnek, �k egyre csak hajtogatt�k a maguk igaz�t.

Perselus miut�n utas�totta �ket, hogy kapaszkodjanak meg egym�sba, dehoppan�lt vel�k a saj�t h�z�ba. A muglik csak �multak, hogy ezt hogyan csin�lta, de � nem v�laszolt. Mindenki h�l�lkodott neki, �s nem akart�k abbahagyni a fecseg�st. Perselus a csal�dok egyes�l�se ut�n csoportokba �ll�totta �ket, �s sorban elv�gezte rajtuk az eml�kt�rl� b�b�jt. Ezut�n lezajlott a szok�sos m�sor, hogy az emberek csod�lkoznak, besz�lnek �s megint csak csod�lkoznak.

Perselus bemes�lte nekik, hogy egy kir�ndul�son venn�nek r�szt, de mint kider�lt, a t�r�t lef�jt�k, �s nekik haza kell menni�k. T�ls�gosan hamar elhitt�k ezt az �ll�t�st, aminek Perselus nagyon �r�lt. A muglik sorban kis�t�ltak az ajt�n, �s a f�rfi t�bbet nem is l�tta �ket. Boldog volt, hogy siker�lt kihozni �ket arr�l a borzalmas helyr�l. M�g egyszer k�r�ln�zett a h�zban, meg�llap�totta, hogy a gyerekek el�g nagy felfordul�st csin�ltak, majd kis�t�lt az ajt�n. Valami megk�nnyebb�l�sf�l�t �rzett, mik�zben az utc�n s�t�lt. Megk�nnyebb�lt, hogy v�gre biztons�gban tudhat mindenkit, f�leg Hermion�t. Enn�l a gondolatn�l bel�has�tott a szomor�s�g, hiszen az a t�ny, hogy a l�nynak nem lehet gyermeke, �t is k�nozta. Egy percre meg�llt, n�zegette a szomsz�d kertj�ben j�tszadoz� fi�csk�t, akire m�g kar�csony t�j�n r�sz�lt, hogy ne dob�lja �t h�goly�val…

Ha lehetne most k�v�nnom valamit… biztosan csak egyet szeretn�k – gondolta. – Csak egy k�v�ns�gom lenne. Egy kisgyerek, semmi m�s!

S�hajtott egyet, �s – mik�zben feln�zett az �gboltra – megp�rd�lt a sark�n, hogy elnyelje a s�t�ts�g.

~~~~~

A k�rh�zba �rve l�tott egy csapat ide-oda rohang�l� orvost �s �pol�t. Mint kider�lt, az egyik beteg kam�leon-k�rban szenved, �s folyton el-elt�nik. Most �pp ezt az embert kereste az eg�sz k�rh�z. A f�rfi a recepci�s boszork�nyhoz oda se ment, mert a n� �pp a szitoksz�-kincs�t csillogtatta meg az egyik takar�t�val egyetemben.
Perselus fels�t�lt az emeletre, megkereste a nyolcas ajt�t, �s benyitott. Hermione �pp Mir�val csacsogott, �s k�zben te�t sz�rcs�lgettek.

- J� est�t, sz�p h�lgyek! – sz�lt. – Mi ez a nagy vid�ms�g?

- Az – mondta Hermione -, hogy nem kell h�t v�g�ig itt maradnom, m�r holnap mehetek haza!

- Igen, az orvos megengedte neki. Eszembe jutott valami. Szeretn�m, ha mindketten elj�nn�tek hozz�nk m�g a ny�ron valamikor. Nagyon j� lesz! – Miranda vigyorgott.

- Ennek �n is �r�l�k, hogy v�gre elengednek. – Perselus egy sz�ket var�zsolt az �gy mell�. – A muglikat meg elengedtem. Nem volt neh�z, s�t, t�l k�nny� volt… hamar elhitt�k, hogy kir�ndul�son voltak.

- Rendben – mosolygott Hermione. – Perselus, v�rod m�r a kurzust?

- R�szben. �r�l�k, hogy lesz legal�bb egyetlen egy norm�lis tan�tv�nyom. Viszont sajn�lom, hogy vissza kell menni az iskol�ba. El kell megint viselnem azokat a… a t�bbi di�kot.

- Nem is v�szesek. Biztos, hogy oda fognak majd figyelni! – pr�b�lta megnyugtatni Perselust a l�ny.

- Na persze! Mi�ta tan�tok, az�ta volt k�r�lbel�l h�rom olyan tan�tv�nyom, aki t�nyleg �rtett is a b�jitalf�z�shez, �s nem csak az alapanyagokat pocs�kolta.

- Pesszimista vagy! Ha nem lenn�l olyan szigor� azokkal a gyerekekkel…

- Mindegy, el tudom viselni �ket.

P�r m�sodperces hallgat�s ut�n Hermione megsz�lalt:

- Itt maradsz est�re? – k�rdezte csendesen, �s megfogta szerelme kez�t.

- Persze, hogy itt maradok! Most pihenj, aludj egy kicsit.

- Nem tudok… annyi minden kavarog bennem. �rz�sek, gondolatok, eml�kek! �n nem akartam, hogy �gy legyen.

A l�ny k�nnyekben t�rt ki. A f�jdalom, a r� z�dul� borzalmak eml�ke hirtelen ism�t elgyeng�tette �t. �gy �rezte, mintha elveszett volna… sebezhet�v� v�lt. M�g Perselus �lel�se �s nyugtat� szavai sem seg�tettek. Mert ugyan mit t�r�d�tt Hermione azzal, hogy neki semmi k�ze nem volt az eg�szhez, �s nem � tehet arr�l, amit Scott�k elk�vettek ellen�k? Ezek a dolgok valahogy nem �rdekelt�k, csak a b�nat volt az, ami megsebezte a sz�v�t �s a lelk�t.

N�h�ny percig a l�ny csak s�rt �s s�rt, mikor azonban az orvos bel�pett, t�bb�-kev�sb� �sszeszedte mag�t.

- J� est�t, uram, Dr. Marcus Malph vagyok, �n kezeltem a kisasszonyt!

- Perselus Piton – ny�jtott kezet a szak�llas doktornak.

- Gondolom hallotta a szomor� h�rt. A vizsg�latok eredm�ny�re gondolok.

- Igen, hallottam r�la – a f�rfi hangja kiss� megbicsaklott, de �sszeszedte mag�t, �s a megr�zk�d� Hermione v�ll�ra tette a kez�t. – �n…

- Nyugodjanak meg, k�rem! Van egy… egy gy�gym�d, aminek h�la tal�n m�g nem veszett el a rem�ny… egy bizonyos gy�gyf�zet, ami seg�thet.

- Milyen gy�gyf�zetr�l besz�l, doktor �r? – k�rdezte Hermione, �s kiss� bizakod� tekintettel n�zett az orvosra.

- Nos, ez egy b�jital, amit nem mindenki tud elk�sz�teni. Nagyon bonyolult szer. Nyolc-kilenc h�napig minden nap meg kell inni bel�le egy f�l fiol�nyit. Fontos, hogy nem szabad megszak�tani a szed�st. Nyolc h�nap ut�n, nem teljesen biztos, de… es�ly van r�, hogy m�gis lehet kisbab�ja. Ha a nyolcadik h�nap ut�n sem esik teherbe, akkor szedje m�g egy h�napig. Kisasszony, szeretn� ezt a f�zetet vagy sem?

- Szeretn�m! – ki�ltotta Hermione, �s m�r rugdosta volna le mag�r�l a takar�t. A doktor azonban meg�ll�totta.

- Miss. Granger, teh�t szeretn�. Rendben van. Egyel�re tudok adni mag�nak k�t h�napnyi adagot, ut�na el kell j�nnie ide, hogy a k�vetkez� havi gy�gyszereket is el tudjuk mag�nak k�sz�teni. Holnap, miel�tt elhagyja a k�rh�zat, k�rem a port�n vegye fel a csomagot. Sok sikert k�v�nok hozz�, kedvesem!

Azzal a doktor r�mosolygott Hermion�ra, �s elhagyta a k�rtermet. Perselus r�n�zett a l�nyra, �s arc�ra v�gre egy �szinte mosoly �lt ki.

- Hallottad? – k�rdezte, �s – elfeledve szigor�-piton modor�t – belebokszolt a leveg�be. – Nem lehet ekkora szerencs�nk!

- �s m�gis – ujjongott Hermione. – Annyira boldog vagyok!

Azzal kim�szott az �gyb�l, �s Perselus nyak�ba ugrott.
Az este hamar eltelt. Hermione az �gyon aludt csendben, Perselus pedig a fotelban �lt, �s n�zte szerelm�t. K�zben fogta a kez�t, �s arra gondolt, hogy nem is �rdemeln� meg � ezt a nagy szerencs�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s