Az �talakul�s befejezt�vel Perselus felemelte a fej�t, �s kiss� mintha f�l�nken n�zett volna az elk�pedt l�nyra. Hermione csak kapkodta a leveg�t. R�ngatta a l�ncokat, melyek a falhoz szor�tott�k �t, de mivel nem l�tott es�lyt a szabadul�sra, ink�bb felhagyott a k�zdelemmel. Kikerekedett szemekkel n�zett a f�rfira, aki imm�r k�zelebb j�tt a r�cshoz.

- Te… te? – k�rdezte Hermione, majd r�ntott m�g egyet a l�ncon, de az csak nem engedett. – Hogy ker�lsz ide?

- Az esk�v�n, miut�n el�jult�l, Scott elszaladt veled, �n meg ut�na. Belekapaszkodtam a v�ll�ba, mikor dehoppan�lt, �s az�ta itt vagyok. Ennyi. Nem vagy szomjas?

- Dehogynem. De nem �rdekel, ha belepusztulok, akkor sem… - kezdte volna dacosan, de Perselus egy �jabb b�gr�t var�zsolt el�, amit odair�ny�tott a l�ny sz�j�hoz.

Miut�n v�gzett Hermione megitat�s�val, ism�t le�lt a k�re. Annyi mindent akart mondani a l�nynak, de nem tudta, hogy mivel is kezdje. Egy id� ut�n nagyj�b�l �sszeszedte a gondolatait, de mikor r�n�zett Hermion�ra, csak egyetlen sz�t tudott mondani, de abban benne volt minden mondanival�:

- Szeretlek!

A l�ny nem sz�lt semmit. Csak n�zte Perselus, aki �jra a r�cshoz ment. A f�rfi lassan a p�l�ja al� ny�lt, �s kih�zta a l�ncot. Megmutatta szerelm�nek is, majd megk�rdezte:

- Neked is ilyened van igaz? – csendesen sz�lt, Hermione m�gis �sszerezzent. – Egy… krist�lyos, ugye?

- Igen – ny�gte a l�ny. – Honnan tudod?

- Egyr�szt l�ttam azon az �jszak�n, amikor egy�tt voltunk, m�sr�szt… Adrianne mes�lt r�la.

- Adrianne? Honnan tud r�la egy�ltal�n? – Hermione hangja d�h�sen csattant, �s �jra elkezdett r�ngat�zni.

- Onnan, hogy � adta neked. Igen. Mindent elmes�lt, de �n nem sz�lhattam r�la senkinek. Pontosan ez volt a terve, hogy ide elhozzanak t�ged, �s… De �n esk�sz�m, hogy kiviszlek innen!

- Te tudt�l mindenr�l? �s mi�rt nem besz�lhett�l r�la senkinek? Olyan hatalmas dolog forgott kock�n, ugye?

- Pontosan, egy sz�momra nagyon fontos dolog.

- Oh, micsoda? Egy-k�t galleon? Nagy cucc, mondhatom!

- Egy-k�t galleonn�l t�bb, sokkal t�bb. Az �leted. – A f�rfi szomor�an n�zett a l�nyra. – K�v�ncsi vagy a t�rt�netre?

- �s most hirtelen elmondhatod mi? – k�rdezte Hermione �lesen.

Ekkor egy hangos ki�lt�s hallatszott, �s k�zeled� l�ptek hangja. Perselus hirtelen a zseb�hez kapott, �s kih�zta bel�le a Sz�zf�l�-f�zetes �veget. Ivott bel�le egy nagy kortyot, melynek k�sz�nhet�en Ver�nica alakj�t vette fel ism�t, �s intett Hermion�nak, hogy maradjon csendben.

- Legk�zelebb elmondom, �g�rem! – mondta, �s elsietett a hang ir�ny�ba.

~~~~~

Oda�rt az �rj�ng� francia l�ny el�. Adrianne �pp a falat csapkodta d�h�ben, mikor megl�tta a k�zeled� Ver�nic�t.

- Tee! Hol a b�d�s �letben van az a nyomorult mugli n� meg a k�t korcsa? – K�zben el�h�zta p�lc�j�t, �s Perselus mellkas�nak szegezte. – Hol vannak?

- Adrian…

- Ne h�vj Adriann�nak! Colette a nevem, tudhatn�d! Azt k�rdeztem, hol vannak?

- Colette, nyugi. Illetve nem nyugi. Sz�val az t�rt�nt, hogy egy… j�rv�ny t�rt ki itt, �s �gy t�nik, hogy az a h�rom ember kezdte el terjeszteni. Elvittem �ket a m�sik b�v�helyre, hogy a t�bbiekkel m�g sz�rakozhass. – A mondand�ja k�zben gyors, figyelmeztet� pillant�st vetett a kiss� mosolyg� Timre. – Teh�t ott vannak.

- J�rv�ny? �s mikor kapt�k el ezt a j�rv�nyt? Az el�bb m�g semmi bajuk nem volt.

- De igen, volt. M�r napok �ta betegek, de most �rt�k el azt a st�diumot, ahonnan m�r csak nagy szerencs�vel gy�gyulhatnak meg. Sajnos nem tudom, hogy m�g kik fert�z�dtek meg. Elv�llalom, hogy ha esetleg lesz t�bb beteg ember, akkor azokat is elviszem a b�v�helyre.

- Na nem! Ellen�riznem kell – sz�lt a francia, �s megfordult. Perselus azonban elkapta a kez�t.

- Ne! Hidd el, �gy t�rt�nt. Egy�bk�nt szerintem nem tan�csos most a m�sik helyre �tmenni, mert ezek a d�gv�szesek m�r telefert�zt�k a helyet… ha bel�ptek, ti is elkaphatj�tok.

- Telefert�zt�k? Mondd, te teljesen h�ly�nek n�zel engem? Akkor itt se vagyunk biztons�gban.

- Dehogynem, mert r�juk parancsoltam, hogy ne merjenek k�h�gni. Meg a p�lc�mat is bevetettem kicsit. Sz�val ide nem fert�znek be. B�r, a bubor�kfej-b�b�j hasznos lehet…

- Rendben, elhiszem. De az�rt nem fogok lufi-fejjel s�t�lni! Mondd, �s ez a betegs�g hal�los? B�r, el�bb-ut�bb �gyis meg�lt�k volna �ket.

- Hal�los. Teh�t �n elsz�ll�tom oda a betegeket. �gy rendben lesz?

- Helyes. J�… sz�rakoz�st hozz�juk. – Nevetve tov�bb�llt, Perselus pedig h�l�t rebegett Merlinnek, hogy nem bukott le ezzel a szerencs�tlenre siker�lt kital�ci�val.

Ez ut�n esz�be jutott, hogy m�g k�rdezni akart valamit a franci�t�l, gyorsan ut�na sietett. A szoba, melyben Colette tart�zkodott, sz�rke volt a cigarettaf�stt�l. A l�ny doh�nyz�s k�zben csukott szemmel �lt a kanap�n. Mikor meghallotta, hogy valaki a szob�j�ban van, hirtelen felpattant az �l�alkalmatoss�gr�l.

- Mit akarsz? – csattant fel.

- Csak arra gondoltam, hogy mivel a te l�ncoddal ki lehet ugye nyitni a cell�kat, megb�v�lhetn�d az eny�met is. Mert p�ld�ul ha lenne egy-k�t elsz�ll�tand� ember, de te nem vagy itt, akkor azok csak tov�bb fert�znek mindent…

- J�l van – mondta, �s elnyomta a cigit az asztal �veglapj�n. – Gyere ide!

Perselus odas�t�lt, �s a nyakl�ncot ny�jtotta Colette fel�. Az megfogta, �s a saj�tj�val lev�lasztotta a f�rfi nyak�r�l. Elmormolt n�h�ny sz�t - Resembles ang orihinal na isa sa lahat ng bagay* - �s visszaadta a l�ncot a f�rfinak.

- Tess�k, most m�r hasonl�tanak. Mindent meg tudsz vele csin�lni, olyan lett, mint az eny�m.

- K�sz, nem is zavarlak tov�bb. – Siet�s l�ptekkel �s vigyorogva hagyta el a helyis�get.

~~~~~

Tim cell�j�hoz �rve boldog mosollyal �llt meg.

- Siker�lt. Nemsok�ra mehetsz ki innen a t�bbiekkel. Csak csin�lj �gy, mintha minden nap egyre rosszabbul lenn�l. Tegy�l �gy, mintha megbetegedn�l. Csak ne gyorsan, mert az felt�n�. Nemsok�ra �jra egy csal�d lehettek! – mosolygott, �s �vatosan megszor�totta a f�rfi fel�je ny�jtott sov�ny kezeit.

- �r�k h�l�m, Ver�nica… m�rmint… hogy is h�vnak t�ged?

- P… Perselus.

- Nagyon sz�pen k�sz�n�m, az �sszes fogoly nev�ben! – h�l�lkodott Tim. – Most menj, mondd meg a szerelmednek is. B�r egyre k�rlek m�g adj v�laszt. Ugye te f�rfi vagy… mert h�t a neved alapj�n arra k�vetkeztetek… meg hogy a barna haj� l�ny a szerelmed. Sz�val akkor mi�rt vagy m�gis n�? Nem tudom, �rted-e, hogy mire c�lzok.

- Term�szetesen �rtem, �s hidd el, f�rfi vagyok. Ez a n�i k�ls� csak… jelmez, �lruha. Vagy valami hasonl�. K�s�bb mindent r�szletesen elmondok, addig is megk�rlek – mondta mosolyogva -, ne n�zz n�nek!

~~~~~

Hermione elk�pedve hallgatta Perselus siker�nek t�rt�net�t.

- �s akkor most m�r kivihetsz innen? – k�rdezte.

- Igen, ak�rmikor. De el�bb – bocs�ss meg – a t�bbieket is valahogy ki kellene menek�teni. Scottnak te kellesz, te volt�l a c�lpont, a t�bbiek csak j�t�kszerek, ez�rt val�sz�n�, hogy t�ged tartana meg a legtov�bb. Ne �rts f�lre, de �k is fontosak.

- Term�szetesen! Mondtam is volna, hogy a t�bbiek n�lk�l nem megyek sehova – �s megcsillantott egy halv�ny mosolyt. – Mit kell tennem?

- Legy�l beteg. Na nem komolyan – tette hozz�, mikor Hermione arca elkomorult. – �ppen csak annyira, hogy j�rv�nyfert�z�ttnek n�zzenek. �s ha most elengedlek egy pillanatra, akkor megteszed, amit k�rek?

- Mi ez? Zsarol�s? Csak akkor engedsz el, ha megteszek neked valamit? – h�borgott a l�ny.

- Nem, csak k�rdeztem. Egy�bk�nt d�lut�n �s est�nk�nt – azaz most is - �n leszek itt veled. Engem osztott ide az �tkozott. Sz�val most, este… elengedlek. J� lesz?

- �s ez�rt cser�be mit k�rsz?

Perselus elv�gezte a l�nccal azt a m�veletet, amivel kiszabad�thatja a bilincsb�l Hermion�t, majd azt is, amit Tim mondott el neki. Ennek k�sz�nhet�en Hermione csendben kis�t�lhatott a cell�j�b�l.

- Teh�t, most mit k�rsz? – k�rdezte, k�zben pedig zsibbadt, �s a bilincst�l kiss� sebes csukl�j�t d�rzs�lgette.

- Mit k�rek? Hah… szerintem ez neked sok lesz. Egyik k�r�sem az lenne, hogy bocs�ss meg, ami�rt nem mondtam el semmit. A m�sodik pedig az, hogy… de ezt csak k�s�bb mondhatom meg.

- Mi�rt? Mondd el nyugodtan.

- De biztos, hogy nem teljes�ten�d.

- Gyer�nk, besz�lj – lend�lt oda a f�rfihez.

- Addig nem, am�g N� vagyok – nevetett. – Majd k�s�bb, legy�l t�relmes. Ne m�rgel�dj!

- Ne haragudj, hogy ilyen ideges vagyok – sz�lt Hermione. – Csak nem volt j� ez a n�h�ny �ra, pedig tudod, hogy nem vagyok gyenge. �s ezek – mutatott a cs�nya sebekre az arc�n �s a v�ll�n – nem valami kellemesek.

Perselus megfogta a l�ny kez�t, �s k�zelebb h�zta �t, hogy jobban szem�gye vehesse a v�g�st. Az m�ly volt, �s nagyon torz�totta Hermione arc�t. A f�rfi n�h�nyszor �vatosan v�gigsim�tott a seben, amit�l a l�ny felszisszent.

- Bocs�ss meg. Jellemz�. Elhoztam egy rak�s b�jitalt magammal, de meg se n�ztem, hogy milyenek, csak bedobtam a zs�kba. Ide azonban Boszork�nyf� kellene. Id�vel szerzek, hidd el.

- Hol vagyunk egy�bk�nt?

- Azt nem tudom. Egyed�l a saj�t h�zamban j�rtam eddig…

- Volt�l m�r a h�zadban? – v�gott a szav�ba Hermione.

- Persze, dehoppan�ltam. Valahogy el kellett vinnem Brooke-ot �s a gyerekeit.

- Ki az a Brooke? – k�rdezte a l�ny �lesen, �s �sszeh�zott szemmel n�zett Perselusra.

- Az egyik… bar�tom, Tim feles�ge. Tim egy�bk�nt itt van nem messze a cell�dt�l – mutatta.

- Akkor gondolom mi is hoppan�lni fogunk, igaz?

- Nem. �pp ez az, hogy veled nem dehoppan�lhatok, mert… mert nem lehet. Gyan�s lenne nekik, f�leg �gy, hogy m�r az �sszes t�bbi fogoly is „j�rv�nyfert�z�tt”. Teh�t ezt m�g r�szletesen el kell terveznem. Pillanatnyilag arr�l sincs fogalmam, hogy holnap mit csin�ljak.

- Pr�b�lj meg kiszabad�tani min�l t�bb embert.

- Na igen, de ez se megy valami k�nnyen. Am�gy kellene szereznem egy… hah, megvan! Tim lesz Samantha.

- �t is �tv�ltoztatod? De h�t… � mugli nem? Nem tudhat a var�zsdolgokr�l.

- Mert nem l�tta p�ld�ul, hogy Colette megk�nozza a gyerek�t ugye? S�t, azt se l�tta, hogy �n visszav�ltoztam… Meg l�tezik eml�kt�rl� b�b�j. Azzal megoldhatunk mindent.

- �s mikor… Mi volt ez? – k�rdezte Hermione riadtan, �s visszasietett a cell�j�ba.

Perselus vissza�ll�totta a v�delmi b�b�jokat, �s karba tett k�zzel oda�llt a vasajt�hoz. K�zben azt figyelte, hogy mikor bukkan fel valaki. Erre nem is kellett sokat v�rni, ugyanis egy perc m�lva el�j�tt a kanyarb�l Scott. A f�rfi hidegen v�gign�zett a jelenl�v�k�n, majd Hermion�ra szegezte pillant�s�t.

- Vero, most menj el a t�bbieket �rizni, Hermion�t �n fogom sz�rakoztatni… vagy � engem. – Mik�zben ezt mondta, tekintet�t t�bbsz�r v�gigsiklatta a l�ny test�n.

- Nem megyek sehova – csattant fel Perselus. – Colette azt mondta, hogy este �n vigy�zok r�… �s m�r vissza is j�ttetek?

- Igen? Colette azt mondta? Hmm… tudtommal �n vagyok a f�n�k, nem Colette, �s nem is te. Na gyer�nk, menj!

- Sehova nem megyek, te f�reg! – Ezzel a mondattal nem �rte el j� pontot a m�r kiss� felb�sz�lt Scott szem�ben. A f�rfi el�r�ntotta a p�lc�j�t, �s Perselusra szegezte.

Hermione azonban megsz�lalt:

- Ne foglalkozz vele, menj innen!

- Nem hagyom, hogy… - m�g id�ben megv�ltoztatta a mondatot, ugyanis Scott szem�ld�ke egyre magasabbra v�ndorolt a homlok�n. -… hogy elk�ldj�n! Engem b�ztak meg az �rz�ssel!

- Kisl�ny, �N vagyok a f�n�k, �gyhogy takarodj, vagy meg�llek titeket! – kiab�lt Scott, �s egy er�s Cruciatust k�ld�tt Perselus fel�.

A f�rfi felt�p�szkodott a f�ldr�l, vetett egy gyilkos pillant�st a komor Scottra, majd t�vozott. K�zben persze sz�ke haj�t t�pte idegess�g�ben �s tehetetlen k�nj�ban. Gondolt m�r mindenre. Megk�nz�sra, elk�b�t�sra, meg�l�sre… De a k�nz�s felt�n� lenne, ak�rcsak az elk�b�t�s. T�l sok �jult embert teremtett m�r az eddigi n�h�ny �r�j�ban is. A gyilkoss�g pedig nagyon nem az � m�faja volt. B�r sz�ve szerint puszta k�zzel vetett volna v�get a fiatal f�rfi �let�nek.
M�g h�sz l�p�st se tett meg, mikor csap�d�s hallatszott – a vasajt�, ezut�n egy-k�t halk, majd egyre t�bb hangos sz� �s v�g�l egy tompa sikolt�s – mintha egy olyan ember adta volna ki, akinek befogt�k a sz�j�t. Perselus elkerekedett szemmel megtorpant, �s nem t�r�dve az �lete biztons�g�val, visszaszaladt a l�ny cell�j�hoz.

Elsz�rnyedt a l�tv�nyt�l. Scott a f�ld�n fek�dt, Hermione alatta… �s ki�ltozni pr�b�lt. Az a marad�k ruha, ami az el�bb m�g rajta volt, most sz�tsz�rva hevert a padl�n. A l�ny szemei k�nnyben �sztak, �s pr�b�lta ler�gni mag�r�l a h�r�gve l�legz� Scottot. A f�rfi minden egyes ilyen k�s�rletn�l lekevert neki egy hatalmas pofont. Az egyiket Perselus szeme l�tt�ra osztotta ki, �s ez �ppen a l�ny sz�j�t �rte – ami felszakadt az er�s �t�st�l.

Hermione azonban egy hirtelen mozdulattal – mivel Scott elengedte az egyik kez�t – vissza�t�tt, amivel azonban m�g jobban felingerelte volt szerelm�t. Taktik�t v�ltott, �s a k�vetkez� pillanatban elkapta Scott fej�t, hogy megcs�kolhassa �t. Perselus hirtelen csak ennyit l�tott, de amikor az ajkuk egym�shoz �rt, hirtelen k�ts�gbees�s has�tott bel�. Hermione ilyen helyzetben megcs�kol valakit?

A l�ny igaz, megcs�kolta a f�rfit, mikor azonban elv�ltak egym�st�l, mindkettej�k sz�ja �szott a v�rben. Hermione teljes erej�t bevetve kezdte el harapd�lni Scott ajkait, hogy min�l nagyobb f�jdalmat tudjon okozni neki. De ezzel egy id�ben az is l�that� volt, hogy az er�szak semmit nem enyh�lt, s�t…

Mikor Hermione k�ny�rg� �s f�jdalmas tekintet�t Perselus ir�ny�ba ford�totta, Scott is odan�zett, �s egy d�h�s ord�t�s k�s�ret�ben felugrott a l�nyr�l. Mag�ra r�ngatta a ruh�t, �s kirontott a vasajt�n.
Perselus k�zben eliramodott, �s mikor egy hosszabb kanyarba �rt, hirtelen dehoppan�lt. Nem tudta, hogy most mi lesz, de abban az�rt b�zott, hogy Hermion�t nem b�ntja t�bbet ez a szadista. Er�teljesen arra koncentr�lt, hogy a b�v�hely f�l�tti v�rosba �rkezzen. Nem tudta pontosan, hogy hova kell mennie, de abban biztos volt, hogy meg�rkezett, hiszen aut�k hangja z�gott fel k�r�l�tte. Kinyitotta a szem�t �s – nagy megk�nnyebb�l�s�re – egy sik�torban tal�lta mag�t. A biztons�g kedv��rt ivott egy kis korty Sz�zf�l�-f�zetet, nehogy egy mugli el�tt v�ltozzon vissza, majd elsietett az utca fel�.

~~~~~

Nagy volt a forgalom, emberek �s kocsik j�ttek-mentek. Perselus k�r�ln�zett, de semmi ismer�s �ruh�zat, vagy �ttermet nem l�tott a t�ren. Nem tehetett m�st odasietett egy n�h�z, aki a padon �lve ser�nyen n�zegette az �r�j�t �s a bev�s�rl�szatyrokban kutatott. Mikor oda�rt, a n� k�rd� tekintettel felpillantott r�.

- J� napot, eln�z�st, hogy zavarom. Meg tudn� mondani, hogy ez itt – mutatott k�rbe – melyik v�ros?

- Mi dispiace, non capisco, come quello che dici – sz�lt a n�, �s mosolygott.

Perselus egy kicsit gondolkozott, majd megsz�lalt:

- Oh, Italiana – motyogta, majd �jra a n�re n�zett. - Italia è questo? – k�rdezte, b�r a n� szavaib�l sejtette, hogy a pizz�k haz�j�ban j�r. Olaszorsz�gban lenne a b�v�hely?

- Si. Posso aiutarla?

- Sa dove abita la Bartolo famiglia?

- Perch� cercate per loro? – k�rdezte a n�, de mosolygott megint. - Il mio nome Samia Bartolo.

Perselus fels�hajtott. Nem lehet ekkora szerencs�je. Pont a megfelel� szem�lybe botlott volna? Nagyon �gy t�nt, mert az asszony elkezdett mutogatni az egyik keskenyebb utca fel�, ahol r�gies st�lus� h�zak kaptak helyet. Miut�n a f�rfi is bemutatkozott, Samia �jra megk�rdezte, hogy mi�rt keresi a Bartolo csal�dot.
Perselus elmondta, hogy ismeri a l�nyukat, Mirand�t – itt a n� szeme felcsillant -, �s hogy Mira �sszebar�tkozott a Roxfortban az egyik tan�tv�nnyal. Mikor a Roxfortot eml�tette, a n� szeme egy kiss� kikerekedett, mert eddig Perselust muglinak hitte.

A f�rfi ezut�n azt is elmondta, hogy Mira bar�tn�j�t elrabolt�k, �s itt l�pn�nek �k a k�pbe.

- Lui mi permette di parlare a Miranda? – k�rdezte.

- Si. – A n� elindult a h�zak fel�, Perselus pedig k�vette �t. K�zben viszont arra gondolt, hogy Hermione milyen szenved�seket �llhat ki, mik�zben � itt s�t�lgat Samia Bartolo mellett.

~~~~~

Mikor bementek az egyik kisebb h�zba, Samia r�gt�n elkezdte sz�longatni Mir�t. A l�ny mosolyogva l�pett ki a szob�b�l, �s mikor megl�tta Perselust, a vigyor m�g nagyobb lett az arc�n.

- Ciao, mamma! Ciao madama – sz�lt, majd elvette anyj�t�l a bev�s�rl�szatyrot. - Posso portare qualcosa?

- K�sz�n�m – sz�lt Perselus -, nem k�rek semmit.

Miut�n Mira mag�hoz t�rt a megd�bben�sb�l, mosolygott egyet.

- Na akkor most maga olasz vagy nem olasz?

- Nem, nem vagyok olasz, csak �rtem a nyelvet. Kisasszony, ha elmondan�m, hogy ki vagyok, igaz�n meglep�dne. Igazs�g szerint nem �rzem valami k�nyelmesen magam…

- �llj, �llj! Most mir�l van sz�? – k�rdezte a l�ny, �s beh�vta a vend�get a nappaliba. – Vagy ink�bb egy egyszer� k�rd�ssel kezden�k. Ki maga?

- Perselus Piton vagyok. Rem�lem, ez alatt a p�r h�t alatt nem felejtett el!

- Piton professzor? M�gis… ez nevets�ges. M�r hogy lenne maga a professzor, hiszen �n… �n egy n�.

- Higgye el, kedves kisasszony, hogy �n vagyok. Egy�bk�nt ha nem �ll meg most azonnal – PUFF – �n megmondtam. – Miranda �pp kereszt�lesett a macsk�n, aki Perselust akarta „megt�madni”.

- Ez ismer�s… a Roxfortban. Te j� �g, t�nyleg maga az! Eml�kszem, akkor is figyelmeztetett, csak ott �ppen az �gr�l estem le! Professzor, mit tett mag�val?

- Hogy �rti, hogy mit tettem? A k�ls�mre c�loz?

- Mi m�sra c�lozhatn�k? Maga n� lett? – k�rdezte a l�ny nagy szemeket meresztve.

- Kisasszony, hogyan tette le a RAVASZ vizsg�j�t? Nem hallott m�g a Sz�zf�l�-f�zetr�l? Mindegy is. L�nyeg az, hogy �n vagyok Perselus.

- �hm, rendben. Teh�t akkor mi j�ratban? Igazs�g szerint Hermion�ra sz�m�tottam, de…

- Miatta vagyok itt. Eml�kszik arra, kisasszony, amit a b�cs�z�sn�l mondott neki? Hogy l�togassa meg?

- Persze, hogy eml�kszem. Na, �s f�rjhez ment m�r? – k�rdezte, de el is kapta a pillant�s�t, hogy ne kelljen a f�rfi szem�be n�znie.

- R�szben. Elkezd�d�tt az esk�v�, de a f�rj�nek kinevezett szadista �llat, meg a kis Adrianne elrabolt�k �t. �n meg k�vettem �ket. Egy�bk�nt az�rt j�ttem ide, hogy a seg�ts�g�t k�rjem, kisasszony.

- Seg�tek! Nagy bajban van a bar�tn�m?

- El�g nagy bajban. Viszont van egy tervem. �s… - ekkor esz�be jutott, hogy Timet akarta kinevezni Samanth�nak. De ha Miranda seg�t… mi�rt ne?

- Szerintem ezt besz�lj�k meg – mondta a l�ny, �s bevezette anyj�t �s Perselust a nappaliba.

A f�rfi mindent r�szletesen elmes�lt, �s a terv�be is beavatta a l�nyt. Mondta neki, hogy ha nem akar, akkor nem kell vesz�lybe sodorni a mag�t, de Mira nem hallgatott r�. M�g a mondat k�zep�n�l se j�rt, mikor a l�ny a szav�ba v�gott, �s kifejtette v�lem�ny�t.

Am�g �k besz�ltek, addig Samia csak kapkodta a fej�t, hisz nem �rtette, mir�l folyik a l�zas t�rsalg�s. Egy id� ut�n elunta ezt, �gy k�sz�tett ink�bb k�t cs�sze k�v�t.

- Teh�t Samantha b�r�be kellene b�jnom? – k�rdezte kiss� csal�dott hangon a l�ny. – Azt hittem, hogy nehezebb dolgom lesz.

- Nehezebb? Ezt is el�g neh�z lesz megoldani. �n p�ld�ul – mutatott v�gig a test�n – m�r nagyon unom, hogy m�s b�r�ben kell lennem. Most ideiglenesen �n vagyok Ver�nica. Sz�val ha biztos a dolg�ban, kisasszony…

- T�k�letesen biztos vagyok. Na �s professzor… jaj, mikor v�ltozik m�r vissza? Nem j� �gy besz�lgetni.

- Nekem se egy �d�t� �lm�ny – mondta a f�rfi savany�an, �s fintorgott. – De nemsok�ra visszav�ltozom, rem�nyeim szerint k�r�lbel�l t�z perc m�lva.

- H�la az �gnek! �s mikor indulunk vissza a bar�tn�mh�z?

- Ha megoldhat�, akkor ak�r azonnal indulhatunk.

Itt egy kis csend �llt be a besz�lget�sbe. Illetve nem teljes csend, mert Mira az eg�sz t�rsalg�st leford�totta �desanyj�nak olasz nyelvre, hogy � is meg�rthesse. Sami�nak l�that�lag nem igaz�n tetszett l�nya elhat�roz�sa, mert eleinte tiltakozott. Miranda azonban val�sz�n�leg meggy�zte, mert vonakodva b�r, de a n� lassan b�lintott egyet. Ezut�n a l�ny �sszecsapta a tenyer�t, meg�lelte �desanyj�t, �s �gy sz�lt:

- Rendben, elint�ztem. Anya most m�r tudja, hogy mir�l van sz�, �s b�zik benn�nk. �s… na v�gre!

Letelt a marad�k id�, �gy a f�rfi �jra felvette eredeti alakj�t. M�r csak egyetlen dolog zavarta. Ez nem volt m�s, mint a sort �s a r�vid ujj� p�l�… De ezt is megoldotta, egy p�lcaint�s, �s egy fekete k�peny jelent meg, melybe Perselus azonnal bele is b�jt.

- Ha hiszi, ha nem, kisasszony, �n is ezt mondom. Na v�gre! Teh�t, ha gondolja, akkor indulhatn�nk is. Illetve el�bb kell Samantha haja. Legyen oly’ kedves, �s v�rjon meg itt, azonnal j�v�k. – Egy halk pukkan�s, �s Perselus elt�nt.

~~~~~

A visk�ban hideg volt. Az ablaktalan h�zban csak �gy j�rt-kelt a sz�l, a k�t fogoly haj�t szinte t�pte. A f�rfi odasietett a mereven figyel� Ver�nic�hoz, �s megejtett egy �rd�gien gonosz vigyort. Mik�zben a n� nem �ppen dics�r� szavakba �nt�tte heves �rzelmeit, Perselus Samantha �jult teste mell� s�t�lt, �s egy k�teget kit�pett az � haj�b�l is. Becsomagolta egy rongydarabba - ami kit tudja mikor, de a k�penye zseb�be ker�lt -, majd a m�g mindig szitkoz�d� Vero m�g� l�pett.

- Ezt m�g megb�nod, haver! Velem nem sz�rakozhatsz. Mindenki Samanth�t tartja a vadabbnak, de ezek nem ismernek engem! Sz�lok Scottnak �s Colette-nek, majd �k elj�tszanak veled, �n meg meg�llek ut�na. S�t, a hull�dat se fogom b�k�n hagyni… rohadj meg te… �hh! – sikoltott egyet, �s elkezdte r�ngatni a csukl�j�ra szorosan r�tekered� k�telet, �s a vasrudat is, ahova a f�rfi nem is olyan r�g kik�t�zte.

- Bocs�ss meg, kedves Ver�nica, de sz�ks�gem van a hajadra. Egy�bk�nt el�rulom, hogy el�l is kit�ptem egy keveset… l�that� helyen – vigyorgott, majd a n� el� s�t�lt, hogy a szem�be n�zhessen. – Tudod, nem fogsz sz�lni Scott�knak, mert egyr�szt nem tudsz innen szabadulni, m�sr�szt… j� is hogy eszembe juttattad.

Ism�telten Samantha m�g� l�pett, el�h�zta a sz�k�t�l k�lcs�nvett azuritos �kszert, �s a Colette-t�l kapott b�b�jjal lev�lasztotta az ez�stl�ncot az �jult n� nyak�r�l. A nyakl�ncon – cseppet sem meglep� m�don – egy amazonit f�gg�tt. Meglengette a d�h�s arc� Vero el�tt, jelezve, hogy most m�r v�gk�pp nem tudja �rtes�teni egyik�j�k se a dr�gal�tos Scottot.

- D�g�lj meg – a l�ny hozz�f�z�se csak ennyi volt. Szikr�z� szemei csoda, hogy nem perzselt�k fel a kis kunyh�t.

- Nem, m�g nincs kedvem. Teh�t visszat�rve r�tok… nem szabadulhattok ki innen, mert amint �N kil�pek ebb�l a h�zb�l – odasietett az ajt�hoz, kil�pett rajta, de a fej�t m�g visszadugta – egyb�l beindul a hoppan�l�sg�tl� b�b�j.

Miel�tt Ver�nica megpr�b�lhatta volna az eddig esz�be se jut� szabadul�si m�dszert, Perselus vigyorgott egyet, majd a hajcsom�t �s a l�ncot fogva dehoppan�lt vissza, a Bartolo csal�d h�z�ba.

-----

*„Hasonl�t az eredetire minden dologban”, mivel ezzel a „var�zslattal” a l�nc felvette az eredeti �sszes tulajdons�g�t.

** Az olasz sz�veg a k�vetkez�:

(S)- Sajn�lom, nem �rtem, hogy mit mond.
(P)- Oh, Olasz. Ez itt Olaszorsz�g?
(S)- Igen. Tudok seg�teni?
(P)- Tudja, hogy hol �l a Bartolo csal�d?
(S)- Mi�rt keresi �ket? Az �n nevem Samia Bartolo.
---
(P)- Megengedi, hogy besz�ljek Mirand�val?
---
(M) Szia, anya! J� napot, asszonyom! Hozhatok valamit?

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s