Ahogy Perselus szaladt, sorra suhantak el mellette a kisebb-nagyobb b�rt�n�k. Sajn�lta ezeket a szerencs�tleneket, akik fogs�gban voltak, de pillanatnyilag semmit nem tehetett �rt�k. Hermion��rt azonban igen. Mikor megl�tta az utols� kanyarban az alag�t v�g�t, hirtelen megtorpant. A k�t �r, Ver�nica �s Samantha a r�cs el�tt �lltak, kez�nkben p�lca volt, �s a mag�hoz t�rt Hermion�nak besz�ltek.

- Hol… hol vagyok? – k�rdezte a l�ny b�gyadtan.

- Nemsok�ra a hal�lodon, kisl�ny. – Samantha r�h�g�tt. – Tudod, a kedves Scott bar�tod �s Colette idehoztak.

- Ki az a Colette?

- Oh, de buta vagyok, el is felejtettem, hogy te Adriannek�nt ismered. Teh�t � Colette – g�gy�gte g�nyosan a n�.

- Hagyd, Sam, m�g a v�g�n elkezd k�ny�r�gni, hogy engedj�k el.

- Hagyj�l m�r! Egy kicsit lehetek udvarias nem? Elbesz�lgetek szeg�nyk�vel, am�g Scott�k vissza nem j�nnek…

- Tudtommal �n parancsolok. Hagyd b�k�n. – Samantha v�llat vont. Azt azonban a sz�ke l�ny nem tudta meg�ll�tani, hogy t�rsa egy p�lcaint�ssel m�ly, v�rz� sebet ejtsen Hermione v�ll�n.

A port�l nem teljesen h�feh�r menyasszonyi ruha marad�ka hamar v�r�s sz�nbe v�ltott, ahogy a v�g�sb�l sziv�rg� v�r �titatta az anyagot.
Hermione arc�n egy-k�t k�nnycsepp lepergett, de most nem tudta let�r�lni �ket a csukl�j�ra fesz�l� vastag l�ncok miatt.

- Ne b�gj, s�rv�r�, mert esk�sz�m, meg�tkozlak! – vis�totta Samantha, aki l�that� m�don �lvezte a k�nz�st. – Vero, azt az�rt megengeded, hogy elj�tsszam a kicsivel?

- Megengedem. Colette �gyis legyeng�lve akarja visszakapni – a sz�ke unalmas p�lcaint�st tett a kik�t�z�tt l�ny fel�, akinek most az arc�n hasadt fel a b�r. Ezut�n kis l�ngot var�zsolt, melyet �gyes mozdulatokkal Hermione k�nnyes-v�res arca fel� ir�ny�tott.

A l�ny f�jdalmas ki�lt�sa v�gigzengett az eg�sz alag�ton, Perselusnak pedig minden �nfegyelm�t be kellett vetnie, hogy takar�sban maradjon.
Mikor Hermione nem b�rta tov�bb a f�jdalmakat, hirtelen az eddig megfesz�lt teste elernyedt. Samantha kacagott, Ver�nica pedig �jra nekid�lt a r�csnak.

Perselus hirtelen megmozdult, ennek eredm�nyek�ppen a kavicsot, ami a l�ba alatt volt, v�letlen nekir�gta a falnak. Samanth�nak pedig �gy t�nt nincs gondja a hall�s�val…

- Mi volt ez? – k�rdezte, majd p�lc�j�t felemelve elindult a f�rfi ir�ny�ba. – H�, ki van itt?

Perselus egy hirtelen mozdulattal elkapta a n� nyak�t, �s mag�hoz szor�totta. P�lc�j�t a v�r�ses hajkoron�hoz szor�totta.

- Fogd be, k�l�nben meg�llek! – Odar�ncig�lta az imm�r len�m�tott Samanth�t a r�cshoz, �s Ver�nica szem�be n�zett. – Te, kisl�ny, most azt csin�lod, amit �n mondok, k�l�nben � – nyomta a p�lc�t m�g jobban �ldozat�hoz – meghal.

- Mi? M�g te parancsolsz nekem? Ki vagy te egy�ltal�n? – k�rdezte a sz�ke, eszel�s kacag�s k�zepette. – Na, engedd el sz�pen �t, vagy sz�t�tkozom a k�pedet!

Samantha elkezdett Perselus szor�t�s�t�l r�gkap�lni, hiszen a f�rfi karja er�teljesen fon�dott a nyaka k�r�. Miut�n azonban egy k�b�t� �tok telibe tal�lta, egyb�l elernyedt.

Perselus gyors mozdulattal a r�cshoz gur�totta az elk�bult n�t, majd egy p�lcasuhint�ssal kiv�dte Vero t�mad�s�t. Gondolta, hogy a zajra idej�nnek nemsok�ra a t�bbiek – �r�k, f�n�k�k, b�rki -, ez�rt bevetett egy saj�t fejleszt�s�, m�g gyerekkor�ban feltal�lt �tkot. A b�b�j egy szempillant�s alatt leter�tette a sz�k�t, �s ezzel egy id�ben g�zsba is k�t�tte.

A f�rfi nevetett egy kicsit, megjegyezte mag�ban, hogy milyen b�na ez a k�t �r, majd gondolkozott egy kicsit. Hov� vihetn� el �ket, �s mik�nt gondoskodjon a p�tl�sr�l?

Eml�keiben felt�nt egy elhagyatott, romos kis visk�, a Nagy Feny�erd� egy eldugott szeglet�ben. Gondolta, ez t�k�letes lesz az elrejt�shez, ez�rt megfogta mindk�t n� kez�t, �s dehoppan�lt vel�k a h�zik�hoz.

~~~~~

A h�zba �rve r�gt�n egy padl�t�l a tet�ig �r� massz�v, er�s vasrudat var�zsolt a szoba k�zep�re, majd egy m�sikat mell�, p�r l�p�s t�vols�gra. Kik�t�zte a k�t n�t, hogy m�g v�letlen�l se tudjanak megmoccanni, majd alaposan megn�zte mindkett�j�ket. Azon gondolkozott, hogy melyiknek b�jjon a b�r�be… az egyik �rs�get � is el tudta v�llalni.

Ver�nic�t v�lasztotta, majd odal�pett hozz�, hogy n�h�ny hajsz�lat – pontosabban egy hatalmas csom�t, l�that� helyen – kit�phessen a sz�ke hajzuhatagb�l. Gonosz vigyorral el�szedte nadr�gja zseb�b�l a b�jitalokat tartalmaz� kis csomagot, melyet m�r lekicsiny�tett. Most kimatatta-kotor�szta a Sz�zf�l�-f�zetet tartalmaz� fiol�t, belesz�rt egyetlen hajsz�lat, �s Hermion�ra gondolva felhajtotta a k�kessz�rke sz�n� italt.

Az �tv�ltoz�s �rdekes volt. Fekete haja pillanatok alatt b�zasz�n� lett, arca megn�iesedett, v�lla keskenyebb� v�lt, der�kban is a n�i test form�j�t vette fel, �s el�l, l�that� m�don kig�mb�ly�d�tt.

Huh, most n� lettem? – �s v�gigtapogatta mag�t. – Ez nagy sz�gyen. Perselina Piton. Hah…

Ruh�ja pedig �gy n�zett ki rajta, mintha s�torba �lt�z�tt volna. Gyorsan levar�zsolta a sz�ke n� ruh�it, majd a saj�tjai helyett felvette azokat. Kicsit �rdekesen �rezte mag�t r�vidnadr�gban �s r�vid ujj� p�l�ban, de valahogy el kellett viselnie. Saj�t ruh�j�t �sszekicsiny�tette, zsebre rakta a b�jitalokkal egy�tt, majd dehoppan�lt vissza, az alag�tba.

M�g �pp id�ben �rt vissza, mert Adrianne d�h�s hangja hallatszott egyre k�zelebbr�l.

- Ki volt ez az �tkozott? Te… mit keresel itt? – vis�totta.

- Hogyhogy mit keresek itt? – Eddigi m�ly hangja helyett ez a v�kony nagyon furcs�nak t�nt a sz�j�b�l.

- El�bb m�g nem volt�l itt. Gyer�nk, hol j�rt�l? �s hol van Samantha?

- Fogalmam sincs, nem eml�kszem… valaki elk�b�thatott, Samantha pedig nem tudom, hogy hova t�nt – n�zett k�r�l tettetett k�ts�gbees�ssel, �s a hat�s kedv��rt m�g meg is fogta a fej�t, mintha sz�d�lne.

- Elk�b�tott valaki? Ez az! Itt van az a Piton. Biztos, hogy � volt, m�s nem lehetett. Rendben, rendben, megv�rjuk. Ha l�tod, azonnal kapd el, meg�rtetted? – k�rdezte �lvezettel teli hangon. – Samanth�t meg ker�tsd el�, �s ha megtal�ltad… hozd a szob�mba.

- �hm… rendben - mondta Perselus, majd mikor Adrianne nevetve elsietett, odafordult az �jra mocorg� Hermion�hoz.

Elkezdte sz�longatni, �s elmosolyodott, mikor a l�ny r�emelte szomor� tekintet�t.

- Most mit vigyorogsz? – k�rdezte sz�ntelen hangon, �s megpr�b�lta kih�zni kez�t a l�ncok k�z�l. – �r�lsz, hogy k�nozhatsz mi?

- Nem, egy�ltal�n nem �lvezem.

- Nem hiszem el! – mondta, de semmi er� nem volt a hangj�ban.

- Sajn�lom. Pedig elhihetn�d. Meg�g�rem, hogy ezent�l… - kezdte, de a visszat�r� Adrianne a szav�ba v�gott.

- H�, mit csin�lsz, Vero? Megtiltom, hogy besz�lgess a s�rv�r�vel! Nevets�ges – �s felemelte a p�lc�j�t, hogy azzal egy �jabb v�g�st ejtsen a l�ny test�n.

- Adrianne, fejezd be! Am�gy nem l�tt�l senkit?

- Mit pof�zol, hogy fejezzem be? T�ged is odatehet�nk mell�, ha gondolod. �s ne sz�l�ts Adriann�nak, Colette a nevem! Egy�bk�nt sehol senki… de Scott azt �zeni, hogy adjunk vizet a csajnak, nehogy kisz�rad�sban haljon meg – nevetett. – Ja, �s azt is �zeni, hogy most �n vigy�zok r�, te meg vele leszel. �r�lhetsz. Na, menj m�r!

- Vele leszek? Hogy �rted? – Perselus k�lcs�nkapott hangja kiss� elv�konyodott.

- Jaj, Vero, nem vagy gyerek, tudhatn�d. Egy�bk�nt nem kell agg�dnod, gondj�t viselem a kicsit l�nynak.

- Ha b�ntani mered… - kezdte volna, de Colette leintette.

- V�ded ezt a mocskot? Vero… biztos, hogy te vagy az? – �sszesz�k�lt szemmel m�regette t�rs�t, aki egy pillant�st m�g vetett Hermion�ra, �s elt�nt a folyos�n.

- Hah, m�g hogy ne b�ntsalak… furcsa ez a Vero! De mi meglesz�nk, igaz, Hermione? – azzal � is l�ngokat eresztett a l�ny sebes arca fel�.

~~~~~

A ki�lt�sok messzire elhallatszottak. A fogs�gban l�v� muglik s�rt� szavakat ki�ltoztak a Ver�nic�v� �talakult Perselusnak, aki azonban egy sz�t se fogott fel, ugyanis �pp Hermione kiszabad�t�s�nak es�lyeit latolgatta. �s mi az, hogy Scottal lesz? Ebbe belegondolni sem mert.

A felkeresend� helyt�l m�r csak n�h�ny kanyar v�lasztotta el. Perselus sz�nakozva n�zte a szenved� mugli foglyokat, m�gnem az egyik, egy er�sebb, kev�sb� legyeng�lt f�rfi elkapta a karj�t, �s a r�cshoz r�ntotta �t. T�l k�zel ment az ajt�hoz, �gy az ember k�nny�szerrel kiny�lhatott �rte.

A f�rfinak hossz�, �sszegubancol�dott haja volt, mely a r�sz�radt v�rt�l �s a koszt�l s�t�tlett. Er�s alkoholszag is �rz�d�tt rajta, kezei pedig szint�n mocskosak voltak.

- �tkozott… mit tett�l a csal�dommal? – h�r�gte Perselus arc�ba, aki minden erej�t bevetve pr�b�lt szabadulni az er�s szor�t�sb�l. – Hol a feles�gem, te szajha? Hol vannak a gyermekeim?

A szerencs�tlen, f�l�r�lt mugli tehetetlens�g�ben egyre ink�bb szorongatta Perselus eln�iesedett nyak�t, majd egy hirtelen mozdulattal �jra a r�csnak csapta �t. Ezut�n odaszaladt ahhoz a rongyhoz, amit takar�k�nt kiutaltak neki, el�kapott al�la egy f�mlapot, melyet hossz� h�napokig tart� fogs�g alatt �lesre csiszolt a falb�l ki�ll� egyik hegyes k�v�n, �s �jra Perselusnak esett. L�that� sz�nd�ka volt, hogy elv�gja a kiss� k�tyagos f�rfi tork�t. Perselus hirtelen nem tudott m�st tenni – a mugli keze �s „szik�je” m�r a nyak�n�l babr�ltak -, csak sik�tott, �gy, ahogy tudott.

- Ne kiab�lj, te szem�t! Ink�bb mondd meg, hogy hol van a csal�dom! – suttogta az ember, �s a f�met m�g ink�bb Perselus nyak�nak nyomta, aki �rezte, hogy a b�r�t �tv�gja hosszan �s m�lyen az �les t�rgy.

- Nem tudom… nem tudom! Eressz el, �s megkeresem a gyerekeidet! – ny�gte, �s pr�b�lta el�kapni a p�lc�j�t. T�bbsz�ri sikertelen k�s�rlet ut�n �gy d�nt�tt, hogy el�relend�l, �gy szabadulva ki a fogs�gb�l – kock�ztatva, hogy a mugli meggyilkolja. De ez sem seg�tett, nem tudott megmozdulni, �gy szerencs�re nagyobb k�rt nem tett mag�ban, mivel a f�rfi szor�t�sa m�r-m�r odal�ncolta �t is a cell�hoz. �jra sikoltott egyet, �s ekkor csattog� l�pteket, egy hangos ki�lt�st – Crucio – �s nevet�st hallott.

A mugli eszeveszett ord�t�sba kezdett, mivel a k�n, amit az �tok miatt kellett elviselnie, tov�bb fokozta a szenved�s�t. Perselus a tork�hoz kapott, majd megn�zte a kez�t. V�r… sok v�r.
Mikor megl�tta, hogy ki a „megment�je”, semmi h�l�t nem �rzett. Colette volt az.
A f�rfi nem b�rta tov�bb, el�kapta a p�lc�j�t, �s fenyeget�en megindult a n� fel�. Az felborzolta r�vid, fekete haj�t, �s megvet�en n�zett az �sszeg�mb�ly�d�tt muglira.

- Nesze, te mocsok. Mit k�pzelsz magadr�l mi? Csak �gy megt�madod az �r�det? Te undor�t�, mocskos… - egy megvet� pillant�s k�s�ret�ben pontosan a zokog� f�rfi arc�ba k�p�tt – Mit akarsz? L�tni a k�lykeidet? Az egyik m�r f�lholt, �gyhogy csak a fi�t tudom idehozni. R�gt�n j�v�k. Am�gy – fordult vissza – az asszonyodnak sincs m�r sok h�tra.

Nevetve elsietett. Perselus r�n�zett a k�ny�rg� tekintet� f�rfira, annak szem�b�l k�nny csordog�lt. A n� hamarosan visszat�rt, egy csont sov�ny, k�cos haj�, koszos kisfi�val. A gyerek hat �v k�r�li lehetett. K�k szemeiben semmi m�s nem volt l�that�, csak a f�jdalom. Ahogy � is k�ny�r�gve n�zett Perselusra…

- L�tod, k�ly�k? �gy j�rsz te is, mint az ap�d! – a francia megr�ngatta a fi� kez�t. – Tudod, fiacsk�m, ez a semmirekell� mocsok l�tni akart. Oh, mondd, hogy Colette n�ni de kedves! Idehozott apucihoz. H�, mugli! N�zz ide, itt van, amit akart�l. N�zz r�, vagy meg�llek.

Mikor a f�rfi �s a kisfi� tekintete tal�lkozott, a k�ts�gbees�s hangja szakadt fel a feln�ttb�l. Minden erej�t �sszeszedte, hogy �jra felpattanhasson, �s ezut�n a r�csnak rontott. Colette egyetlen p�lcaint�ssel a cella h�ts� fal�nak l�kte �t, majd a gyerekre ir�ny�totta a fegyvert.

- �s most, kicsik�m, mivel apuci ilyen heves, megmutatjuk neki, hogy mi v�r r� a k�vetkez� alkalommal, ha net�n �jra nekiindulna. – Egyetlen villan�s, �s a t�r�keny test er�sen r�ngat�zni kezdett, Perselus pedig elord�totta mag�t:

- Stupor! – a n�t v�ratlanul �rte a t�mad�s, mivel minden erej�t az �toknak szentelte �s persze a gyilkos nevet�snek.

A folyos�n olyan hirtelen t�madt csend, mintha Perselus egyik m�sodpercr�l a m�sikra megs�ket�lt volna. A francia eszm�letlen�l ter�lt el a padl�n, a gyerek mellette fek�dt, m�g mindig r�ngat�zva.

A mugli a r�cson ki-kiny�lva pr�b�lta meg�rinteni kisfi�t, nem sok sikerrel. Perselus �vatosan k�zelebb somford�lt, k�r�ln�zett, majd a fi�cska el� l�pett. A gyerek lassan felemelte v�kony karjait, mintha meg akarn� �lelni a f�rfit…

Perselus �vatosan felemelte �t a koszos f�ldr�l, �s �jra el�vette a p�lc�j�t.

- Neeem! – ny�gte az apa, hiszen ki�lt�sra m�r nem futott az erej�b�l. – Ne b�ntsd!

Perselus r�n�zett, sz�ja el� emelte egyik ujj�t, �s csendet intett. P�lc�j�val egyszer-k�tszer k�r�z�tt a leveg�ben, mire k�t hatalmas b�gre jelent meg, tele v�zzel. Az egyiket �tadta az ap�nak, a m�sikat a gyerek sz�j�hoz emelte, �s elkezdte itatni �t. A fi� moh�n kortyolt, �s mikor a b�gre ki�r�lt, valami h�laf�l�t lehetett felfedezni a tekintet�ben.

- Most mi�rt vagy ilyen? – k�rdezte a mugli, majd kikerekedett szemmel mutogatni kezdett. – �s te… te… eddig sz�ke volt�l nem?

- Micsoda? – k�rdezte Perselus, �s megr�m�tette, hogy �jra az eredeti m�ly hangj�n sz�lalt meg. – Merlin! K�rlek, err�l senkinek egy sz�t se sz�lj! �rted? Ak�rki ak�rmit k�rdez, velem nem tal�lkozt�l. – Egy kortyot ivott a Sz�zf�l�-f�zetb�l, �s �rezte, hogy �jra megn� a haja… - K�rlek, senkinek ne sz�lj err�l! Minden nap hozok neked �s a csal�dodnak enni �s inni, �g�rem, csak ne �rulj el!

- Mi�rt hiszek neked? – k�rdezte csillog� szemmel a f�rfi, de a f�met, mellyel majdnem elv�gta Perselus tork�t, m�g mindig mag�n�l tartotta.

- Mert �n nem olyan vagyok, mint �k. De ez hossz� t�rt�net. Meg�g�red, hogy nem �rulsz el?

- Meg… de akkor k�rlek, k�rlek vigy�zz a gyerekeimre! – sz�lt.

- Term�szetesen. – Perselus odavitte a gyereket az apj�hoz, aki a r�cson kereszt�l is boldog, de egyben szomor� mosollyal �lelte �t a csendben s�rdog�l� kisfi�t.

- Hogy h�vnak? – k�rdezte a f�rfi, mik�zben n�zte a k�t fogva tartott szerencs�tlent.

- Tim vagyok. Tim Mags.

- Tim, nem tudod, hogy lehet kinyitni ezeket az ajt�kat? – b�k�tt a r�cs fel�.

- �ppens�ggel sejtek n�h�ny dolgot – mondta, de k�zben m�g v�letlen�l se engedte volna el a kisgyerek kez�t. – Amikor ott a szemben l�v� cell�ban raboskodott egy id�s asszony, l�ttam egy-k�t dolgot. N�ha, mikor elvitt�k ezt a n�nit, gondolom k�nozni, vagy valahova, akkor a fekete haj� fiatal n� egy nyakl�ncot h�zott el� a p�l�ja al�l. Sz�p l�nc… ez�st, �s egy apr� �nixk� van rajta. Megparancsolta a n�ninek, hogy a cella ajtaj�hoz �lljon, h�ttal a r�csnak. Ekkor a fekete haj� levette a saj�t l�nc�t, �s az asszony nyak�n�l kezdett babr�lni. K�zben motyogott, �rthetetlen szavakat. Mikor �jra megmozdult, a n�ni l�nca is a kez�ben volt. Az is ez�st volt, de egy jade-k� l�gott rajta. Egy�bk�nt mindenkinek m�smilyen van a l�nc�n. Az eny�men p�ld�ul – mutatta – smaragd van. A feles�gem� top�z… Teh�t ezt a jade-k�ves l�ncot, ami az� az asszony� volt, ugye levette a nyak�b�l, �s mondta a n�ninek, hogy menjen vissza a cella h�ts� fal�hoz. Ekkor a k�t l�ncot �sszefogta, �jra elmotyogta azt az �rthetetlen sz�veget – ami egy�bk�nt dallamos volt -, �s a r�cshoz �rintette. Itt j�n a dolog leglehetetlenebb r�sze. A r�cs elt�nt. Semmiv� foszlott. Kivitt�k az asszonyt, �s k�r�lbel�l f�l �ra m�lva, mikor visszahozt�k, ugyan�gy csin�lta v�gig a dolgokat az a feketehaj�. Visszahelyezte a r�csot a hely�re, �s a l�ncot a n�ni nyak�ba. Ennyi volt, amit l�ttam.

- A l�nc… a krist�ly! Hermione – kikerekedett szemmel n�zett Timre. – Teh�t a k� lesz a kulcs.

- Kulcs, szerintem is, hisz mondtam, hogy azzal nyitotta ki az ajt�t.

- �gy �rtem, hogy a… - Perselus hirtelen elhallgatott, mert meghallotta Scott hangj�t. – Most mennem kell, elviszem a gyereket is. K�s�bb m�g besz�l�nk.

Egy p�lcaint�ssel elt�ntette Colette-et az �t k�zep�r�l, majd megfogta a kisfi� rongyos �s kiny�lt pulcsij�nak a nyak�t, �s elkezdte vonszolni a gyereket a folyos�n a m�sik ir�nyba. A gyerek k�ny�rg�en n�zett r�, hisz hat�vesen nem csoda, hogy nem �rtette ezt az eg�szet.

- Ne f�lj, �n j� ember vagyok – s�gta neki. – Most felemellek, te csukd be a szemed, �s ne nyisd ki. B�rmit mondok, b�rmit teszek, ne nyisd ki. Mintha aludn�l. �rted? – azzal felkapta, �s meg�llt. Gondolkozott egy darabig, majd Scott el� ment.

- Vero! Te mit keresel itt? Mi�rt nem vigy�ztok Hermion�ra? – csattant a f�rfi d�h�s hangja, majd a gyerekre t�vedt a pillant�sa. – Na mi van ezzel?

- �n elj�ttem ellen�rizni a foglyokat, Colette-et ott hagytam, � vigy�z a csajra. A gyerek pedig el�jult… elviszem a m�sik hely�nkre. Rem�lem ezt m�g megengeded. – G�nyosan n�zett Scottra, aki csak vigyorgott, �s v�llat vont.

- Vidd. De ne id�zz ott sok�ig. �s most r�tok b�zzuk az eg�sz bunkert, mert nemsok�ra Colette �s �n elmegy�nk egy kicsit sz�rakozni, a fi�k meg szint�n kiruccantak. Ha kell valami, tudod, hogyan �rtes�ts. Illetve hogyan �rtes�tsd Colette-et. – Jelent�s�gteljes pillant�st vetett a Ver�nica-Perselus nyak�ra, majd elindult �jra a m�sik ir�nyba.

A f�rfi megv�rta, m�g az ajt� becsap�dott Scott m�g�tt, majd letette a gyereket a f�ldre. Ben�zett a test�re simul� p�l� al�, �s t�tott sz�jjal kih�zott onnan egy azurittal d�sz�tett l�ncot.

Merlin, itt t�nyleg mindenkinek m�smilyen van? De j�, hogy ismerem az �sv�nyokat – gondolta mag�ban, �s �vatosan a kisfi� nyak�hoz ny�lt.

- Mutasd a l�ncodat – sz�lt. – Hmm, f�stkvarc. Csod�s. Ezeket begy�jt�m… Gyere, visszamegy�nk ap�dhoz!

A fi� k�vette, �s a r�cshoz �rve �jra �desapj�hoz b�jt.

- Tim, figyelj! �ppens�ggel kihallgattam m�ltkor azt a k�t… fogva tart�t, Scott�kat, �s megtudtam, hogy van egy m�sik rejtekhely, ahova a s�r�lteket, meg a hozz�juk hasonl�kat visznek. Arra gondoltam, hogy esetleg… seg�thetn�k nektek, meg itt mindenkinek – mutatott k�rbe. – Azt mondtam, hogy a fiad el�jult, �s elviszem oda. Persze ez nem igaz. Van egy saj�t h�zam, j� messze innen, oda bemenek�thetn�lek titeket. Mit sz�lsz hozz�?

- El akarod vinni a fiamat? – k�rdezte, �s �jra v�delmez�n �tkarolta a gyereket.

- Hidd el, a feles�gedet is ut�na k�lden�m, �s t�ged is. Csak ez… kis id�be fog telni. Kital�lhatn�nk, hogy mondjuk… j�rv�ny van itt, �s a fert�z�tteket �t kell vinni oda. �gy tal�n elker�lik a rejtekhely�ket. Na? B�zz bennem, k�rlek!

- Akkor engedj ki innen.

- Nem tudlak, mert az �n l�ncommal nem lehet, de ezt is megoldom. Viszont err�l nem besz�lek neked. Teh�t megengeded, hogy megmentsem a csal�dod �let�t?

- B�zom benned, de m�gis… � az egy szem fiam! – ki�ltotta. – L�tni akarom Brooke-ot!

- Brooke? �h, � a feles�ged igaz? Melyik cell�ban van?

- A kanyar ut�n n�ggyel. Azt hiszem. Seg�ts rajtuk! De v�rj! Azt a fekete haj� n�t nem k�ne el�ker�teni? Azt mondta, hogy nemsok�ra mennek el…

- Merlin verje meg! – szitkoz�dott, majd elszaladt Colette szob�j�hoz. Ott az �gyra var�zsolta a n�t, v�gzett rajta egy eml�km�dos�t� b�b�jt, majd fel�bresztette.

- Mi… t�rt�nt? – k�rdezte, majd felpattant. – Hol van Scott?

- Gondolom a szob�j�ban… - sz�lt Perselus, �s ell�pett a siet� n� �tj�b�l. K�s�bb az�rt vigyorogva megjegyezte: - H�lye liba!

~~~~~

Miut�n Scott �s Colette elhagyt�k az alagutat, Perselus elrohant a mondott cell�ig. Egy sz�k�sbarna haj� n� fek�dt bent, mag�hoz �lelve egy l�nyt.

- Brooke? – sz�lt Perselus, �s mikor a n� felkapta a fej�t, k�zelebb s�t�lt a r�cshoz.

Az asszony els� reakci�ja az volt, mint a f�rj��. Meg akarta t�madni „�rz�j�t”, de a f�rfi mindent, amit Timmel megbesz�lt, elmondott neki sz�r�l sz�ra. Mikor a n� lenyugodott, odas�t�lt a r�csajt�hoz, amit Colette nem z�rt vissza, �s kil�pett rajta.

- Hol a fiam? – Megfogta kisl�nya kez�t. – Hol van a f�rjem?

- J�jj�n. Beleegyezik teh�t? Maga is ott lesz vel�k, �s Timet is hamarosan k�ld�m.

Negyed �ra m�lva, mikor a h�zasp�r megh�nyt�k-vetett�k a dolgok alakul�s�t, nagy nehezen belementek a dologba. Miel�tt elindultak volna, Tim m�g elkapta Perselus kez�t.

- Vigy�zz r�juk! Nagyon…

A f�rfi csak b�lintott, majd utas�totta az asszonyt, hogy er�sen fogja meg a gyerekek kez�t. �tkarolta a n� derek�t, �s belevetette mag�t a semmibe.

~~~~~

A Piton h�z m�g mindig sz�pen pomp�zott. �jszaka volt, �gy a szomsz�dok nem l�thatt�k a semmib�l felbukkan� n�gy embert. Perselus megnyugtatta az asszonyt, aki mugli l�v�n semmit nem �rtett, �s mondta neki, hogy majd k�s�bb elmagyar�z mindent. Bevezette a kis csal�dot a h�zba, villanyt gy�jtott �s besz�lni kezdett.

- Brooke, most itt maradnak. Sehova nem mennek egy l�p�snyit sem, v�gig a h�zba kell maradniuk. Ne agg�djon, �telt, italt tal�lnak elegend�t. Tim nemsok�ra – a szerencs�t�l �s az �gyess�gemt�l f�gg, hogy mikor – itt lesz. K�rem, t�nyleg ne menjenek sehova. Itt nem tal�lhatj�k meg magukat, de jobb a biztons�g. Most pihenjenek le, f�r�djenek, vagy egyenek, nekem mennem kell.

- Mi�rt ilyen kedves? Hisz maga…

- Nem az vagyok, akinek l�tszom. – Egy utols�t intett, �s kisietett az ajt�n.

M�g egyszer h�tran�zett a h�zra, majd dehoppan�lt vissza az alag�tba.

~~~~~

Siet�s l�ptekkel megindult Tim cell�ja fel�, aki m�r nekifesz�lt a vasnak, mert folyton azt figyelte, mikor �r vissza a f�rfi.

- Tim, itt vagyok! Elvittem �ket a h�zamba. Mondtam, hogy ne menjenek ki, meg hogy ennival�t tal�lnak ott. Most elmegyek a m�sik oldalra, ott is k�r�ln�zek, megn�zem, hogy van a… – A hangj�b�l kihallatsz� keser� szomor�s�got Tim is meghallotta.

- Az a barna haj� l�ny? – k�rdezte. – Kedves arca van, biztos j� ember. De akkor ne velem t�rsalogj…

Egy perc m�lva Perselus m�r a kanyarg�s alag�t legv�g�ben, Hermione cell�ja el�tt �llt. A l�ny megvet�en n�zett r�, s�t, undorodva.

- Aj, megint egy k�nz�s? Nem tudtok le�llni mi? – k�rdezte, mikor azonban �szrevette, hogy „Ver�nica” csak n�zi �t, kezdett kiss� ideges leni. Ez a n�z�s olyan furcsa volt… - Most mit b�mulsz? – k�rdezte kiss� remeg� hangon. – Ennyire sz�p vagyok?

- Nem, te nem sz�p vagy, hanem gy�ny�r� – mondta Perselus, majd elnevette mag�t. – Bocs�ss meg, nem rajtad nevetek, hanem magamon. Tudod, neh�z ilyen dolgokat mondanom neked ezzel a n�i hanggal… n�i testben.

- Mi van? Te mir�l besz�lsz?

- Arr�l, hogy nem Ver�nica vagyok.

Hermione hirtelen horkantva felnevetett, majd elcsod�lkozott, hogy kev�s erej�b�l erre az egy �rzelemnyilv�n�t�sra nagyon futja neki. �jra r�n�zett a vele szemben �ll� n�re, majd mikor az nagy sok�ra se vette le r�la a szem�t, megsz�lalt:

- Te Ver�nica vagy. Nem hiszem, hogy m�s lenn�l – nevetett.

- Igazad van, nem is fogok magyar�zkodni… nemsok�ra �gyis megl�tod. Addig itt maradok. Egyet engedj meg, hadd n�zzelek. Csak n�zni, semmi egy�b.

Azzal le�lt egy nagyobb k�re, �s a l�ny tekintet�be f�rta a saj�tj�t. Mint �g�rte, nem kellett sok id�, hogy bebizonyosodjon, ki is � val�j�ban.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s