A november nagyon gyorsan eltelt, m�r az �v tizenkettedik h�napj�nak sz�ps�geit figyelhett�k a kast�lyban �l�k. A k�zeli hegyeket h� bor�totta, ahogy a Roxfort-birtokot is. Hermione boldogan v�rta a k�zelg� �nnepeket, hiszen m�r nagyon r�g kar�csonyozott itt.

A terve, hogy kifigyeli Nit�t, m�r nem �rdekelte annyira, mert mostan�ban semmi gyan�sat nem �szlelt a francia k�r�l. B�r a zanz�kat m�g mindig furcs�nak tartotta, ink�bb elfelejtette a dolgot. A k�penyt visszajuttatta Harrynek, egy lev�l k�s�ret�ben – ami egy�bk�nt h�rom teljes pergament foglalt el -, �gyhogy bar�tja meg lehetett el�gedve. Mirand�val is jobban �sszebar�tkozott, �s igencsak megszerette a mindig optimista, vicces kedv� l�nyt. Mira el�rulta, hogy a csal�dj�ban az�rt van kev�sb� olaszos neve mindenkinek, mert �desanyj�nak mindig valamilyen m�sik eredet� n�v tetszik. Azt is elmondta, hogy Aron, a f�rje szint�n m�sik orsz�gb�l val�, csal�dja a f�rfi sz�let�sekor k�lt�z�tt Olaszorsz�gba. A k�t anya egyik bev�s�rl�s alkalm�val �sszebar�tkozott, �s onnant�l kezdve a l�ny sz�leivel nagyon j� kapcsolatot �polt a Stue fam�lia.
Hermione �r�mmel hallgatta Mir�t, majd bar�tn�je k�r�s�re � is mes�lt az �let�r�l.

�gy, vid�ms�gban telt el a november. Hermione a kurzuson csod�latos teljes�tm�nyt mutatott, de Nita is sokat hozott be a lemarad�s�b�l. A k�t l�nynak az utols� dolgozata t�zb�l t�z pontos lett, �r�ltek is, hogy a maximumot el�rt�k. A gyakorl�sn�l m�r kev�sb� volt gyors a halad�s, de m�gis… m�r n�gy �tkot megtanultak haszn�lni, nemsok�ra r�t�rtek a t�mad� b�b�jokra. Hermione ennek kev�sb� �r�lt, hiszen � ink�bb v�dekezett, mint t�madt. Ezt meg is eml�tette McGalagonynak az egyik �ra ut�n, de a tan�rn� v�lasza az volt, hogy n�ha viszont a t�mad�s a legjobb v�dekez�s. Persze nem minden esetben.

~~~~~

Hermione egyik h�tv�g�n arra gondolt – mivel k�t h�t m�lva kar�csony -, hogy elmegy az Abszol �tra, megvenni az aj�nd�kokat. Mira kicsit szomor� lett, hiszen � nem hagyhatta el a kast�lyt, pedig sz�ves �r�mest ment volna a l�nnyal. Dumbledore professzort azonban nem hi�ba mondt�k j�sz�v� embernek, kiv�telesen megengedte, hogy a k�t bar�tn� elmenjen v�s�rolni. A tervezett napon Miranda reggel h�tkor teljes k�szenl�tben elkezdett kopogtatni Hermione ajtaj�n. Miut�n a k�tyagos l�ny beengedte a b�r�b�l majd’ kiugr� Mir�t, elv�gezte a szok�sos reggeli teend�ket �s fel�lt�z�tt.

~~~~~

Els� �tjuk a Gringotts volt, ahonnan Hermione ism�t kivett egy kev�ske p�nzt. Megv�rta bar�tn�j�t, aki izgatottan pattogott fel-al�, annyira kik�v�nkozott bel�le a v�s�rolhatn�k.
A k�t l�ny els� �tja az aj�nd�kboltba vezetett – term�szetesen -, ami t�mve volt a rengeteg csecsebecs�vel, �s a m�g t�bb emberrel. Mira elt�nt a „Romantikus aj�nd�kok kar�csonyra, Valentin-napra…” felirat� polcok k�zel�ben, Hermione azonban nem tudta, hogy kinek vegye meg el�sz�r a meglepet�st.

Arra gondolt, hogy a sz�leinek vesz valami �rdekes, nem mindennapi t�rgyat, tal�n egy Var�zsdobozk�nt �rult aj�nd�kot, ami arra volt j�, hogy a kviblik sz�m�ra csod�latoss� tegyen egy napot. A var�zstalan emberek is egyetlen napra elfeledhett�k m�ss�gukat, hiszen ezzel a porral – ami a dobozban volt – boldogan elb�v�lhettek ak�rmit. A l�ny arra gondolt, hogy ez biztos �rv�nyes a muglikra is, ez�rt elvett k�t csomagot, majd tov�bb n�zel�d�tt. Weasley�knek szem�lyre szabott aj�nd�kot vett, Harry�knek pedig keresett egy aranyos kisbabaruh�t, hiszen a nemr�g kapott v�laszlev�lb�l kider�lt, hogy Ginny �llapotos lett.
Scottnak egy pulcsit vett, amire az „�ljen a naps�t�s, le a hideg id�vel” felirat volt �rva, �s egy vigyorg� napocskafej vir�tott rajta.
Perselusnak azonban nem tudta, hogy mit vegyen. Arra gondolt, hogy �t is meglepi, hiszen m�giscsak t�bb van k�zt�k tan�r-di�k kapcsolatn�l, meg k�l�nben is szeretett aj�nd�kokat adni. De hogy a f�rfi sz�m�ra mi legyen az a bizonyos meglepet�s?

Ekkor a t�megb�l el�ker�lt a piros arc� Miranda, akinek h�rom telet�m�tt pap�rzacsk� volt a kez�ben.

- Na, mindent megvett�l? – k�rdezte, �s v�gign�zett a l�ny kez�ben tartott aj�nd�kokon. – Ezek szerintem nagyon j�l n�znek ki. Am�gy, min gondolkozol? Aha, nem is kell mondanod. Szerintem – b�k�tt a Romantika-polc fel� – ott keresg�lj.

- H�, azt mondtad, hogy nem kutatsz t�bbet a fejemben – mondta bossz�san Hermione.

- J�, bocs�nat. Szerinted? Nem akarsz ott is k�r�ln�zni egy kicsit?

- De romantikus aj�nd�kot… neki? Szerintem nem az a fajta. De az�rt k�r�ln�zhet�nk. – Odas�t�ltak a polcokhoz, melyeken k�l�nf�le m�ret� pl�ss-sz�vek sorakoztak, n�h�ny szerelmes maci-figura, �s egy-k�t komolyabb dolog, amit Hermione nem �ppen a kimondott ROMANTIK�BA sorolt volna. Mira nevet�s�t�l k�s�rve szem�gyre vett egy r�zsasz�n pl�ss�s bilincset…

Bar�tn�je azonban megkocogtatta a v�ll�t, �s megford�totta �t. Egy teljesen �tlagos kis figura volt a mutatott �ru. Egy muglik �ltal elk�pzelt, g�rbe orr�, bibircs�kos boszork�nyt �br�zolt, aki egy sepr�t �lelgetett. Hermione semmi �rdekeset nem tal�lt benne, de Mira egyb�l megmutatta a b�bu l�nyeg�t. Kez�be vette, egy darabig csendben �llt, majd mikor a kis boszi felpattant a sepr�re, finom illat� f�stcs�kot h�zva maga ut�n, boldogan elmosolyodott. A f�st lassan egybe�llt, �s kiadta azt a nevet, hogy Miranda. Majd egy �jabb n�v k�vetkezett – Aron -, �s az egyes�l�s ut�n kiadta azt a sz�t, hogy �r�kk�.

- L�ttad ugye? Most gondolom, fogalmad sincs, hogy mi ez. Nos, egy j�s-boszork�ny. A l�nyege az, hogy ha a szerelmesek k�z�l az egyik megfogja, akkor kider�l, a p�r sorsa. Teh�t ha te most megfogod, akkor ki�rja a nevedet, annak a nev�t, akibe szerelmes vagy, �s a sorsotokat. Egyszer kaptam �n is ilyet Aront�l, �s ugyanez j�tt ki. – Megpr�b�lta Hermione kez�be nyomni a kis sepr�st, de a l�ny ellen�llt.

- Nem t�l giccses? Gondolod, hogy Perselusnak ez lenne a megfelel� aj�nd�k? �s mi az, hogy el�re tudja a sorsomat?

- �ppen ez benne a j�. Ha esetleg nem vagy biztos a dolgodban a jelenlegi p�roddal, akkor a boszi azt is megmondja. S�t, a kis sepr�s m�g v�laszol is a k�rd�seidre… persze egy h�ten csak egyet tehetsz fel neki. Szerintem egy ilyet vegy�l, �s ha megfogadod a tan�csomat, legy�l ott, mikor kibontja. Ha a kez�be veszi, ugyanaz fog t�rt�nni a bany�val, mint itt n�lam. Pr�b�ld ki, ebb�l sok mindent lesz�rhetsz.

- R�besz�lt�l, ide vele. De akkor is, t�l… szerelmes.

Miut�n fizettek, lassan elindultak visszafele a macskak�ves �ton. A Foltozott �stben ittak egy nagy b�gre te�t, hogy felmelegedjenek, majd visszat�rtek a Roxfortba.

~~~~~

A t�li sz�netre nem sok di�k maradt a kast�lyban. Mira, n�h�ny Griffend�les, k�t Holl�h�tas, �s m�g egy Hugrabugos. Term�szetesen Hermione sem ment haza az �nnepekre, Nita azonban elutazott, hogy a saj�t �ll�t�sa szerint pihenjen.

- R�m f�r a sok gyakorl�s ut�n – mondta -, �gyhogy kellemes sz�nid�t. Salut, viszl�t mindenkinek.

�s kis�t�lt az ajt�n. Hermione arra gondolt, hogy tal�n most jobban k�r�ln�zhet a l�ny szob�j�ban, de mint kider�lt, Nita az �sszes holmij�t hazavitte, �s alaposan kitakar�tott, miel�tt elhagyta a kast�lyt.

December huszonnegyedik�n a tan�rok a szok�sos kar�csonyi l�zban �gtek, Hermione pedig – Mir�val egy�tt – az�rt izgult, hogy Perselusnak tetsszen az aj�nd�k.

Arra gondolt, hogy ideje lenne elk�ldeni a meglepet�seket sz�leinek �s a bar�tainak, �gyhogy fogta a pap�rzacsk�kat, penn�t, pergament �s tint�t, majd felcaplatott a bagolyh�zba.

Kedves Anya �s Apa!
Kar�csonyra fogadj�tok t�lem sok-sok szeretettel ezt a kis aj�nd�kot. Benne van a magyar�zat, meg a hozz� hasonl�k, de az�rt �rok p�r sort. Teh�t a kvibli �s mugli embereknek is lehet�s�g�k van a var�zsl�sra, addig, am�g a por el nem fogy! Ez �ltal�ban egy nap, de higgy�tek el, nagy �lm�ny lesz! Megk�nny�thetitek a dolgaitokat egy bizonyos napra. J� sz�rakoz�st hozz�, haszn�lj�tok eg�szs�ggel. Arra az�rt megk�rlek titeket, hogy csak otthon haszn�lj�tok. Tudj�tok, a titok miatt.
Kellemes kar�csonyt, �s Boldog �j�vet k�v�n: Hermione

Ut�irat: Legyetek sz�vesek, Scottnak megint tov�bb�ts�tok a levelet �s az aj�nd�kot! K�sz�n�m!

Kedves Scott!
Kar�csonyra k�ld�m neked ezt az aj�nd�kot, haszn�ld �r�mmel! Rem�lem, tetszeni fog!
Szeretettel Kellemes kar�csonyt �s Boldog �j�vet k�v�n: Hermione

Miut�n ezeket elk�ldte, a Weasley csal�d aj�nd�k�t is becsomagolta, majd �tnak ind�totta.
Harry�knek a k�vetkez�t �rta:

Kedves Ginny �s Harry!
Kellemes kar�csonyt �s Boldog �j�vet k�v�nok!
Nagyon nagy boldogs�ggal olvastam a legut�bbi leveleteket. Gratul�lok a kicsihez! Kar�csonyra k�ld�k nektek egy kis meglepet�st. Rem�lem, tetszik, �s �r�mmel haszn�lj�tok majd!
Sok-sok puszit �s �lel�st k�ld: Hermione

Mosolyogva eleresztette az aj�nd�kot sz�ll�t� baglyot, majd �jra les�t�lt a szob�j�ba.

~~~~~

A kar�csonyi eb�d csod�latosan finom volt, mindenki megnyalta ut�na mind a t�z ujj�t. Mira – aki szint�n elk�ldte a csomagjait – eg�sz nap t�k�n �lve v�rta m�r az est�t. Jobban izgult, mint Hermione.

- Holnap mindent r�szletesen mes�lj el! Tudni szeretn�m, hogy mi t�rt�nt – mondta, �s �sszegumizta hossz� haj�t, ami egy�bk�nt m�r boglyas volt a sok csavargat�st�l.

- Nyugalom, mindent tudni fogsz. Csak j�nne m�r el az este! De �n m�g mindig �gy hiszem, hogy ez az aj�nd�k h�tborzongat�an giccses.

- Dehogy az! Megl�sd, �r�lni fog neki – sz�lt magabiztosan a l�ny.

~~~~~

A vacsora v�gezt�vel – ami egy�bk�nt szint�n finom volt – Hermione l�mpal�zasan les�t�lt a pinc�be, hogy elrejtse az aj�nd�kot. A szob�ban egy gy�ny�r� kar�csonyfa �llt, szebbn�l szebb d�szekkel, de alatta �resen �llt a padl�. Megsajn�lta emiatt Perselust, �s sietve bedugta a kis csomagot a fa al�. Megn�zte, hogy �szrevehet� helyre tette-e, majd le�lt a kanap�ra.
P�r perc m�lva felhangzottak a l�ptek, �s a l�ny izgatottan v�rta, hogy a f�rfi meg�rkezzen.
Perselus bel�pve s�hajtott egyet, majd Hermion�ra esett a pillant�sa.

- Szia. H�t te, hogyhogy itt vagy? Csak nem okklumenci�t akarsz megint gyakorolni? – k�rdezte, majd elmosolyodott. – A kar�csonyra val� tekintettel fizets�get k�rn�k �rte.

- Az�rt j�ttem, hogy boldog kar�csonyt k�v�njak – mondta suttogva Hermione, �s egy apr� puszit adott a f�rfi arc�ra. – Am�gy mi�rt nem maradt�l m�g a tan�rokkal?

- Minek? Megvolt a boldogkar�csonyoz�s, �gyhogy j�ttem lefek�dni… vagy valami hasonl�. Tudod, �szint�n megmondom, nem igaz�n szeretem az �nnepeket. Ezt a f�t is csak az�rt �ll�tottam fel, nehogy Albus megs�rt�dj�n. Mindig haragszik, ha �n ki akarok maradni a „bulib�l”. Nem �rtem, hogy mi�rt, de azt mondta, hogy meg�tkoz, ha nem �ll�tom fel. Egy�bk�nt teljesen felesleges - b�k�tt a fa fel�, majd odan�zett. – A… aj�nd�k!

Odament, k�zen fogva h�zva maga ut�n a mosolyg� Hermion�t. Lekuporodtak a csomag mell�, �s n�zt�k egy darabig csendben.
A f�rfi egy hirtelen mozdulattal let�pte a csomagol�pap�rt, majd elkerekedett szemmel n�zte a kis b�but.

- Ez… ez egy…? – tenyer�be tette, �s mikor a kis boszork�ny elkezdett r�pk�dni, k�vette a tekintet�vel. A f�st ki�rta a Perselus nevet.

- K�v�ncsi vagyok a k�vetkez�… - kezdte Hermione kiss� idegesen, de mikor megl�tta saj�t nev�t f�st form�j�ban, a sz�ja el� kapta a kez�t. A boszork�ny j�slata egyetlen sz� volt: „Nehezen…”

- Merlin! Ezt nem hiszem el – mondta Hermione, majd r�pillantott az izgatottan dob�l�z� Perselusra.

- Bontsd ki! Gyer�nk! Nem �gy akartam odaadni, de… – s�rgette a l�nyt, �s a kez�be nyomott egy hasonl� form�j� t�rgyat.

Ebben a csomagban egy ugyanolyan figura volt, amilyet a f�rfi kapott, csak nem boszork�nyt �br�zolt, hanem egy kicsike var�zsl�t.
Hermione fogta er�sen, majd a k�t f�stn�v egyes�l�se ut�n sik�tott egy nagyot.
A kis j�s �zenete a k�vetkez� volt: „… de mind�r�kk�”.

- Ez �rdekes. �gy t�nik, hogy… n�zd! – mutatott remeg� k�zzel Hermione a k�t b�bra, akik mintha egym�s p�rjai lettek volna, �ssze�lelkeztek, majd sepr�j�ket eldobva egy pici puszit adtak egym�snak.

Egy darabig csak n�zt�k a k�t szerelmes figur�t, m�g gondolataikban az �zenet j�rt. „Nehezen… de mind�r�kk�!”

- Most ez mit jelent? – k�rdezte a l�ny, majd megfogta Perselus kez�t.

- Azt jelenti, hogy mi ketten…

De a szavak elvesztek valahol f�l�ton, mert egym�st �t�lelve elfelejtettek mindent. Mindent �s mindenkit, csak egym�snak voltak ott, csak egym�ssal t�r�dtek.

- Nincs kedved… elj�nni velem valahova? – k�rdezte csendesen a f�rfi, �s elhat�rozta, hogy a lak�s�ba – amit ny�ron n�ha haszn�lt - fogja elvinni a l�nyt.

- Menj�nk – mondta Hermione, �s arra gondolt, hogy a vil�g v�g�re is elmenne Perselusszal.

~~~~~

Fel�lt�zve, enged�lyk�r�s n�lk�l els�t�ltak Roxmortsba, hogy onnan dehoppan�lhassanak.
Megfogt�k egym�s kez�t, �s p�r m�sodperc m�lva m�r ott �lltak egy sz�p kertes h�z el�tt.
A f�k, melyeket szint�n h� bor�tott, b�szk�n �lltak, a bokrok pedig pomp�ztak. Mindez az�rt volt �gy, mert Perselus miel�tt elment innen, sz�rt a n�v�nyekre egy �n�ll�s�t� b�b�jt. Onnant�l kezdve akkor is sz�pek voltak, ha a f�rfi nem �rt r� vel�k foglalkozni.

A h�z bel�l is gy�ny�r� volt. Hermione k�r�ln�zett, �s meg�llap�totta, hogy a f�rfinek igaz�n van �rz�se a lakberendez�shez. A nappali hatalmas volt, mert egybe�p�tett�k az �tkez�vel. Most s�t�ts�g uralta a szob�t, hiszen a nap m�r r�g nem s�t�tt, �s a f�gg�ny�k is be voltak h�zva. Egy nagy kandall� is volt a helyis�gben, ami �resen �s s�t�ten �s�tott, de csak addig, m�g Perselus p�lcaint�s�re meg nem jelentek benne a fahas�bok, azokon pedig a f�t nyaldos� l�ngok. A kandall� el�tt egy puha sz�nyeg fek�dt, rajta a Mardek�r-h�z mint�zata, a z�ld-ez�st alapon tekerg� k�gy�. Volt m�g a szob�ban egy kanap� is, melyet szint�n a Mardek�r sz�neivel �kes�tett takar�val bor�tott le a f�rfi. A falak ment�n k�nyvespolcok h�z�dtak, szebbn�l szebb irom�nyokkal, amiken Hermione – nem tudta meg�llni, hogy ne tegye – szeretettel v�gigsim�tott.
Perselus mosolyogva figyelte a l�nyt, majd elment, hogy hozzon egy �veg bort, hozz� k�t poharat.

- Gy�ny�r� ez a lak�s! – jegyezte meg Hermione, mik�zben helyet foglalt a kanap�n. – Egyed�l rendezted be?

- Teljesen egyed�l. �r�l�k, ha tetszik, �s k�sz�n�m a dics�retet – mosolygott Perselus. – �s annak is �r�l�k, hogy most itt vagy velem.

T�lt�tt a k�t poh�rba egy kis bort, �s csillog� szemekkel n�zett Hermion�ra, aki csak mosolygott r�.

- Ennek �n is �r�l�k – �s a l�ny megfogta a poharat.

- Boldog kar�csonyt! – mondt�k egyszerre, koccintottak, �s belek�stoltak az italba.

- Egy�bk�nt… nem illik ilyet mondani, de rem�lem, tetszett az aj�nd�k. Nem gondoltam volna, hogy te is ilyet adsz nekem – sz�lt Perselus, �s �jra elmosolyodott. – Sajnos szebbet nem tudtam venni, mert annyira nem ismerlek, hogy tudjam, mi val� hozz�d, de…

- Tudod, adt�l m�g egy aj�nd�kot. Azt, hogy most mindketten itt vagyunk. Egy�tt. Nekem ez a legszebb, amit kaphatok t�led! – mondta vigyorogva Hermione. – Egy�bk�nt a kis var�zsl�nak nagyon �r�l�k. T�bb okb�l is.

- Mi lenne az a t�bb ok?

- Az egyik, hogy t�led kaptam. A m�sik pedig az, hogy megtudtam a… j�v�met. J�v�nket.

- Na igen, de ha nem megb�zhat� a var�zsl�?

- Hiszek neki! – �s letette a pohar�t.

- �r�l�k, ha tetszik! Egy�bk�nt biztos vagy abban, hogy ez a legszebb aj�nd�k, hogy itt lehetsz velem? Nekem… lenne m�g egy-k�t �tletem, hogy minek �r�lhetn�l. Legal�bbis abb�l gondolom, hogy m�ltkor se tiltakozt�l… - kaj�n vigyora mindent el�rult, Hermione pedig kiss� elpirult ett�l a tekintett�l.

- �s honnan tudod, hogy most sem tiltakozn�k? – k�rdezte halkan, majd megfogta Perselus kez�t.

- Pr�b�ljuk ki.

Odahajolt a l�nyhoz, �s szenved�lyesen megcs�kolta. Hermione egy darabig nem csin�lt semmit, hagyta, hogy Perselus elj�tszadozzon ajkaival, de egy id� ut�n nem b�rta tov�bb, �s belet�rt a f�rfi haj�ba, aki �t�lelte a v�kony kis testet.
Nem tudt�k, meddig cs�kolt�k egym�st, mindenesetre boldog mosollyal v�ltak el egym�st�l, csak az�rt, hogy p�r pillanat m�lva folytass�k a megkezdett tev�kenys�get.
Hamarosan el�rt�k a m�r sokszor eml�tett pontot, test�k felhev�lten bizsergett. Hermione nem tudott uralkodni mag�n, lassan elkezdte Perselus nyak�t k�nyeztetni puha ajkaival. K�zben persze a keze se t�tlenkedett. �vatosan kigombolta a f�rfi ing�t, �s a ruha nemsok�ra a padl�n landolt.
Perselus halk, de m�ly s�hajokat hallatott, hiszen m�r r�g�ta v�rt erre a pillanatra. Szorosan �t�lelte Hermion�t, aki ek�zben sem �llt meg. Most a f�rfi izmos mellkas�t kezdte simogatni apr� kezeivel.

Perselus is �vatosan belecs�kolt Hermione nyak�ba, h�l�s s�hajt csalva ki a l�nyb�l. V�gigj�rta az arc�t, a nyak�t, kulcscsontj�t… Lassan lesimogatta r�la a sz�k kis p�l�t, ami egy�bk�nt t�k�letesen simult r� a sov�ny testre.
Lassan v�gign�zett Hermion�n, aki csillog� szemmel figyelte a reakci�t.

- Gy�ny�r� vagy! – mondta rekedten a f�rfi, �s �jra birtokba vette szerelme v�gyt�l duzzadt ajkait.

Hermione most r�t�rt Perselus nadr�gj�ra, ami nemsok�ra az ing �s a p�l� sors�ban osztozott.

A f�rfi nagyon k�v�nta a l�nyt, ami m�r igencsak �szrevehet� volt. � is leh�mozta r�la a nadr�got, ami ugyancsak az el�z� ruhadarabok kupac�n landolt. P�r perc m�lva m�r meztelen�l fek�dtek a kandall� el�tt.

- Rosszul mondtam. Te nem gy�ny�r� vagy. M�g ann�l is csod�latosabb!

�vatosan simogatta szerelme test�t, ami ism�t s�hajt�sokra k�sztette a l�nyt. Cs�kjaival megb�lyegezte kedvese minden n�gyzetcentim�ter�t, majd nyelv�t is seg�ts�g�l h�vta n�h�ny helyen. Hermione szuszogott, majd a h�t�ra ford�totta a f�rfit.
Ajkaival � is v�gigj�rta szerelme minden porcik�j�t, majd visszat�rt a sz�j�hoz, hogy egy forr� cs�kot v�lthassanak. Ezut�n �jra Perselus vette �t az ir�ny�t�st. Nyelv�vel megkereste a l�ny leg�rz�kenyebb pontj�t, ezzel apr� sikkant�st csalva ki a kiss� m�r zih�l� Hermion�b�l, aki �jra belet�rt a f�rfi haj�ba, ezzel ir�ny�tva �t.

Mikor �rezt�k, hogy itt a megfelel� pillanat, Perselus megfogta Hermione kez�t, �s �vatosan a l�nyba hatolt, boldog mosolyt csalva a sz�p arcra.

Term�szetesen szeretkez�s k�zben sem hagyt�k abba a tov�bbi k�nyeztet�st, az a megsz�ml�lhatatlan forr� cs�k, akit egym�snak adtak, b�ven el�g lett volna ahhoz, hogy a mennyekbe rep�ljenek. A l�ny keze folyamatosan Perselus h�t�t simogatta, m�g a f�rfi Hermione derek�t �lelte �t.
Cs�p�j�k egyszerre mozdult, egyre gyorsabb temp�ra v�ltva, m�gnem el�rt�k azt a pontot, ahonnan m�r t�nyleg nincs vissza�t… ahol a gy�ny�r a hatalm�ba ker�ti a k�t szerelmest.

~~~~

Hermione Perselus ing�ben �lt a kandall� el�tt, h�t�t egy fotelnak vetve. Boldog volt. Olyan boldog, mint m�g soha. Hiszen ez volt a legszebb kar�csonyi aj�nd�k, amit kaphatott. R�n�zett szerelm�re, aki a kanap�n aludt. A l�ny �vatosan betakargatta egy takar�val a f�rfit, majd t�lt�tt egy kis bort mag�nak. Csendesen iszogatott, �s m�r majdnem elnyomta az �lom, mikor Perselus fel�bredt.

- Azt hittem, hogy csak �lmodtam az eg�szet. Ezek szerint val�s�g volt – mondta, �s megcs�kolta a l�nyt.

- Ilyen sz�pet nem �lmodhat az ember.

- Arra gondoltam, hogy esetleg lenne-e kedved… - k�rdezte a f�rfi, �s huncut szeme el�rulta, hogy mit szeretne.

- Buta egy k�rd�s – mondta a l�ny, �s let�madta a m�g mindig vigyorg� f�rfit. – Annyira, de annyira szeretlek, Perselus!

- �n is szeretlek t�ged, Hermione!

Karj�ba kapta, �s bevitte a szob�j�ba a l�nyt, aki azonnal elny�lt az �gyon, engedve, hogy szerelme �jra elj�tszadozzon vele.

F�l �ra m�lva, m�r egym�st �t�lelve aludtak, m�g az utc�n csendben elkezdett hullani a h�.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s