A k�vetkez� „�r�kon” Hermione m�r egyre jobban �sszpontos�tott az okklumencia elsaj�t�t�s�ra. Sz�pen fejl�d�tt itt is – mint b�rmely m�s t�ren -, Perselusnak nem lehetett �s nem is volt semmi gondja a l�ny k�pess�geivel.
A negyedik �ra alkalm�val p�ld�ul siker�lt el�rni, hogy a f�rfi csak a saj�t b�jitaltan �r�j�t l�ssa. M�g mindig ugyanaz volt a feladat: b�rmire gondolhatott, kiv�ve a mugli �letre.

- Ez pomp�s volt, Hermione. Nem hittem volna, hogy negyedszerre siker�l ezt megcsin�lnod – sz�lt, majd r�mosolygott a l�nyra. – Nagyon j�l haladsz, ez�rt kipr�b�lhatn�nk, hogy te gondolsz a… p�ld�ul a Trim�gus Tus�ra, �n pedig arra a napra koncentr�lok, amikor megkaptad a felv�teli levelet. Rendben?

- Igen, az j� lesz.

- Koncentr�lj! Legilimens! – Kavarg� k�pek, eml�kfoszl�nyok. Egyszer megjelent a sepr�n r�pk�d� Harry k�pe, egyszer pedig a Miniszt�rium �ltal kik�ld�tt ember, amint egy levelet ny�jt �t a csod�lkoz� l�nynak. A lev�l k�pe egyre �lesedett…

Perselus megfogta a kiss� r�m�lt tekintet� Hermione kez�t, b�ztat�sk�ppen. Ekkor a z�ld tint�s bor�t�k �lesen, tiszt�n kivehet�v� v�lt. A f�rfi �jra kiszak�totta mag�t a l�ny eml�kei k�z�l.

- Na igen, ezt m�g gyakorolni kell – sz�lt.

- J�, de nem ma. T�nyleg el�g f�raszt�. Mit ne mondjak, neh�z dolog ez az okklumencia – emelte homlok�hoz a kez�t. F�jt a feje, s�t, ahogy abbahagyt�k a gyakorl�st, a f�jdalom egyre er�sebb lett. – Ez… egyre jobban f�j! Azt hiszem, lefekszem, vagy valami. Megyek is, k�sz�n�k mindent – azzal odas�t�lt az ajt�hoz.

Miel�tt azonban el�rte volna, halk kopogtat�st lehetett hallani. Hermione sz�lesre t�rta az ajt�t, mik�zben a f�jdalom majdnem led�nt�tte a l�b�r�l. El�g hom�lyosan l�tott, de ki tudta venni a vigyorg� Nita arc�t.

- �gy l�tom, t�nyleg mennem kell – �s haragos pillant�st vetett a falfeh�rr� v�lt Perselusra.

Lassan elindult lefek�dni, de m�g f�l�ton se j�rt a folyos�n, mikor egy er�teljes, �s f�jdalmas ord�t�s hallatszott a f�rfi szob�j�b�l.
Hermione a fejf�j�ssal dacolva visszarohant, de a bej�ratot nem tudta kinyitni. K�ts�gbeesetten d�r�mb�lt, mert a ki�ltoz�s nem akart megsz�nni, �s a szob�ba se tudott bejutni. Pr�b�lkozott mindenf�le rombol� b�b�jjal, de egyik se tudta f�lre�ll�tani �tj�b�l a bez�rt ajt�t.
Hirtelen alaposan megsz�d�lt, �s ism�t a m�ltkori kacag�s csengett a f�l�ben.

~~~~~

Eszm�let�t veszthette egy pillanatra, vagy ak�r t�bb �r�ra - nem tudta pontosan. Mindenesetre, amikor mag�hoz t�rt, a szob�j�ban tal�lta mag�t. Most nem �rezte a k�nz� fejf�j�st, de m�st se. Egyszer�en olyan volt, mintha ki�r�tett�k volna.
Arra gondolt, biztosan az okklumencia miatt �jult el… de mit keresett ott Nita? Mert abban biztos volt, hogy l�tta a franci�t.
Nagy nehezen fel�llt, kin�zett az ablakon, �s – miut�n meg�llap�totta, hogy az eget bor�s felh�k bor�tj�k – el�keresett n�h�ny vastagabb mugliruh�t a szekr�ny�b�l. Szeretett volna egy kis kiruccan�st tenni a kast�lyb�l. Mindenekel�tt azonban lesietett a pinc�be, mert nem hagyt�k nyugodni az el�bbi esem�nyek. Illetve csak lesietett volna, ha �tk�zben nem tal�lkozik az er�ltetett mosoly� f�rfival.

- Mi volt ez az el�bb? – k�rdezte moh�n a l�ny.

- Mir�l besz�lsz? – �s Perselus leplezni pr�b�lta, hogy valami nagyon b�ntja.

- Az el�bbi… a szob�dban. Kiab�lt�l.

- Nem, Hermione, �n nem kiab�ltam. Te viszont elvesztetted az eszm�letedet. Nem lehet, hogy el�tte hallott�l valami furcsas�got?

- De igen. Pontosan, furcsas�got hallottam. Egy kacajt. Nem tudom, hogy ki nevetett, de az illet�nek j� kedve lehetett. �s te kiab�lt�l.

- K�pzel�dsz, Hermione. Felejtsd el az eg�szet!

- Nem felejtem el, mert tudom, hogy nem k�pzel�dtem! – ord�totta hirtelen a l�ny, �s fak�pn�l hagyta az elgy�t�rt arc� f�rfit.

Amilyen gyorsan csak tudott, elszaladt Roxmortsba, hogy onnan dehoppan�lva egy kis l�togat�st tegyen bar�tain�l.
Elhat�rozta ugyanis, hogy a v�g�re j�r a dolognak.

~~~~~

Harry �s Ginny gy�ny�r� h�zban laktak. Godric’s Hollowba k�lt�ztek, pontosan a fiatal f�rfi sz�leinek volt otthona mell�. A faluban nagyon szerett�k �ket, mert mindig volt egy-k�t kedves szavuk az emberekhez. �s persze a Kis T�l�l�t ugyan ki nem szereti?
A h�z egy�bk�nt hatalmas volt, �s egy kicsike kert tartozott hozz�. Ebben a kertben m�g �sszel is szebbn�l szebb vir�gok n�d�g�ltek – Ginny kez�nek �s p�lc�j�nak h�la.

Hermione a s�v�t�, f�kat t�pdes� sz�lben �sszeh�zta mag�n a kab�tj�t, �s odal�pkedett a bej�rathoz. N�h�nyszor kopogtatott, majd amikor kiny�lt az ajt�, egyb�l Harry karjaiba esett. Term�szetesen a m�r eml�tett fuvallatok miatt, melyek szinte berep�tett�k �t a h�zba.
Bar�tja gyorsan bemenek�tette �t, alaposan v�gigm�rte, majd szorosan mag�hoz �lelte.

- Hermione! De �r�l�k, hogy l�tlak! Annyira r�gen tal�lkoztunk. Mi j�ratban vagy errefel�? – k�rdezte, majd elengedte a kiss� fuldokl� l�nyt.

- Szia, Harry. T�ged is j� �jra l�tni! Nos, az�rt j�ttem, mert k�rni szeretn�k t�led valamit.

- Ki az, Harry? – hallatszott Ginny k�zeled� hangja. Mikor a v�r�s l�ny megl�tta Hermion�t, egyb�l eldobta a mos�poros dobozt, amit �ppen nagy �rdekl�d�ssel vizsg�lgatott, �s hangos sik�t�ssal bar�tn�je nyak�ba ugrott. – �gy �r�l�k, hogy l�tlak!

- �n is �r�l�k neked, Ginny. Esetleg… beljebb is mehetek? – k�rdezte, majd Harry �tmutat�sa ut�n bes�t�lt a nappaliba. Le�lt egy k�nyelmesnek l�tsz� fotelba, �s megv�rta, m�g bar�tai t�ljutnak az �r�m kimutat�s�n. Gyorsan lezavart�k az udvariaskod� k�rd�seket – hogy vagy, minden rendben? -, �s v�gre a t�rgyra t�rtek.

- Hogyhogy megl�togatt�l minket? – k�rdezte mosolyogva Ginny, majd megk�n�lta a l�nyt a saj�t k�sz�t�s� epertort�j�b�l.

- Szeretn�k k�rni egy fontos dolgot. Sz�ks�gem lenne ugyanis a l�thatatlann� t�v� k�penyre. Persze csak akkor, ha ez neked nem okoz probl�m�t, Harry. Mind�ssze egy h�tre k�rn�m k�lcs�n. Nagyon fontos, ugyanis… akadt egy kis dolgom – mik�zben v�rta bar�tja v�lasz�t, belek�stolt a tort�ba, ami nagyon finom volt. Ginny �rezhet�en �r�k�lte Mrs. Weasley tehets�g�t.

- Hmm, Hermione. Csak nem tilosban j�runk? – k�rdezte a szem�veges, �s megeresztett egy kaj�n vigyort. Azonban a mosoly az arc�ra fagyott Hermione haragos tekintet�t�l.

- �ppen ez az, hogy nem �n j�rok tilosban. Valaki sz�rakozik vel�nk… akarom mondani velem.

- Van valami s�t�t a dologban? – k�rdezte egyb�l Harry, fel�ltve legkomolyabb arckifejez�s�t.

- Kedvesem, most szabads�gon vagy. Ne dolgozz! Hermion�nak biztos… - kezdte a v�r�s haj�, de f�rje leintette.

- Nem dolgozom, csak �vatos akarok lenni. Teh�t, �szlelt�l valami s�t�t vagy gonosz dolgot, Hermione?

- Nem, egy�ltal�n nincs semmi, csak szeretn�k a v�g�re j�rni ennek az �gynek – m�g v�letlen�l se akarta megeml�teni a folytonos rosszull�tet, �s az �ll�t�lagos k�pzel�d�st.

- Sz�val szeretn�d elk�rni a k�penyt? Rendben, odaadom, haszn�ld szerencs�vel. M�ssal szolg�lhatunk esetleg?

- Ha m�r �gy megk�rdezted… gondolom mostan�ban nincs sz�ks�ged a Tekerg�k T�rk�p�re. Esetleg azt is elk�rhetn�m? Term�szetesen hosszabb id�re. Tudod, lehet, hogy k�t �vig a Roxfortban maradok.

- Rendben, egy pillanat, hozom �ket. Addig besz�lgessetek, vagy valami – mondta Harry, �s elsietett.

- Ki sz�rakozik veled, Hermione? – k�rdezte Ginny a l�nyt�l, de az csak meredt egyenesen a semmibe, �s a fej�t ingatta.

Egyik�j�k se sz�lt semmit, m�g Harry meg nem �rkezett a k�rt t�rgyakkal.

- Egy felt�tellel adom �ket oda…

- Jaj, Harry, ismerhetn�l igaz�n! Tudod, hogy vigy�zok r�juk – csattant fel Hermione, b�r � is meglep�d�tt a hirtelen mutatkoz� inger�lts�g�n.

- Nyugalom, nem erre gondoltam. Teh�t a felt�telem: t�bb levelet k�ldesz nek�nk a Roxfortb�l. Megegyezt�nk?

- Persze, megegyezt�nk. �s k�sz�n�m. Meg a tort�t is, nagyon finom lett. Most mennem kell, sziasztok – elindult, de az ajt�b�l m�g visszafordult. – Vigy�zzatok magatokra.

- Nem akarsz egy kicsit m�g maradni? – n�zett r� Ginny szomor�an, �s mikor a l�ny sz� n�lk�l kis�t�lt az ajt�n, s�hajtva bement a konyh�ba.

A sz�l m�g mindig s�v�tett, Hermione alig tudott visszat�rni Roxmortsba. Mire a kast�lyig eljutott, az es� is eleredt, fej�be pedig �jra �les f�jdalom has�tott.

~~~~~

Nem lehet igaz. Valami rossz hat�ssal van r�m. Valami… nagyon nem stimmel – gondolta mag�ban, mik�zben a k�penyt �s a t�rk�pet igyekezett kiszedni h�tizs�kj�b�l.

A szob�j�ban egyb�l a pap�rra esett a pillant�sa.

A fen�be! Hogy van az a var�zsige? Esk�sz�m, hogy… hogy? Rosszban s�ntik�lok! Ez az! – �s elvigyorodott.

P�lc�j�t a t�rk�pre szegezve elmotyogta a var�zslatot, majd figyelte az ide-oda mozgol�d� p�tty�ket. Dumbledore-ra esett el�sz�r a pillant�sa, aki �ppen McGalagony professzorral tart�zkodott az irod�j�ban. Azt�n gyorsan megkereste Perselust is. A p�tty-Piton a pinc�ben j�rk�lt, de akit Hermione igaz�n l�tni akart, az nem volt mellette.
Kereste Nit�t mindenhol. A szob�j�ban, a Nagyteremben, a v�c�kre is r�pillantott, de a franci�t sehol nem tal�lta.
Elhat�rozta, hogy akkor se adja fel, ha hajnalig kell a t�rk�p f�l�tt g�rnyednie. Ez majdnem be is j�tt, ugyanis Adrianne csak �jjel ker�lt el�, de akkor m�r a szob�j�ban vir�tott a kis p�ttye.
Hermione m�rgesen csapott a p�rn�j�ra, mert elb�biskolt, �gy nem l�tta, hogy honnan j�tt ki a l�ny.

- Jaj, Anubisz! Annyira… szerencs�tlen vagyok! Gyere ide, nyugtass meg – k�rte a cic�t, majd amikor az hangos dorombol�ssal felugrott mell�, rendesen bevackolta az �gyba, �s pillanatok alatt elaludt.

~~~~~

Szerencse, hogy h�tv�ge volt, �gy Hermione ezt a napot Adrianne figyel�s�vel t�lthette. Reggelre elm�lt a gy�tr� fejf�j�s �s az �melyg�s, amely este ker�tette hatalm�ba, �gy t�k�letesen tudott koncentr�lni a kit�z�tt feladatra. A reggelihez �s az eb�dhez is mag�val cipelte a Tekerg�k T�rk�p�t, egyszer-k�tszer majdnem f�lre is nyelt, mert Nita olyan hirtelens�ggel bukkant fel �s t�nt el, hogy alig lehetett k�vetni. P�ld�ul megfordult a Mardek�r klubhelyis�g�ben – Hermione elk�pzelni nem tudta, hogy mit keres ott, hacsak nem egy kis sz�rakoz�s miatt ment oda -, a szob�j�ban rengeteg id�t elt�lt�tt, �s a pinc�be is n�h�nyszor felt�nt.

Miut�n Hermione megeb�delt, besietett az egyik terembe, mag�ra �lt�tte a l�thatatlann� t�v� k�penyt, �s a t�rk�pet szeml�lve ism�t Nita szob�ja fel� vette az ir�nyt. A l�ny nem volt bent a helyis�gben, ez�rt �vatosan benyitott. Att�l, amit l�tott, alaposan leesett az �lla, �s majdnem meglocsolta a padl�t a nemr�g elfogyasztott eb�ddel. �melygett… de ez most nem a fejf�j�ssal j�r� rosszull�t volt. Szimpl�n gusztustalannak tal�lta az ilyesmit, pedig hozz� volt szokva egy-k�t furcsa dologhoz, s�t a v�rhez is.

K�r�ln�zett a szob�ban, �s mindjobban elsz�rnyedt. A sarokban v�res ruhacafatok voltak, az egyik fotel egy kicsi, de j�l l�that� folton v�r�sl�tt, a falak ment�n h�z�d� polcokon pedig… lev�gott, �s �sszezsugor�tott emberfejek sorakoztak. Hermione k�zelebb ment az egyikhez, amin m�g el�g „frissnek” t�ntek a kopony�k. �vatosan – �s viszolyg�s�t legy�zve – kez�be vette a zanz�t, �s alaposan megvizsg�lta. A fej a s�t�t szob�ban csak �gy vil�g�tott, am�gy semmi furcsa nem l�tszott rajta. Teljesen term�szetes kopony�nak t�nt – m�r persze ha egy lev�gott emberfejet egy�ltal�n term�szetesnek vesz valaki. �vatosan visszahelyezte a zanz�t a polcra, majd megfordult. Lehasalt a f�ldre, �s ben�zett az �gy al�, ahol a m�ltkori fal�d�kat l�tta. Megpr�b�lta felnyitni az egyiket – k�zzel, b�b�jjal -, de nem siker�lt neki. Morgol�dott egy kicsit mag�ban, majd odas�t�lt a ruh�sszekr�nyhez. Abban semmi furcsas�got nem tal�lt, kiv�ve a szekr�ny egyik nagyobb als� fi�kj�t, amit ugyancsak nem tudott kinyitni. Lassan odan�zett a sarokban hever� v�res ruhakupacra, �s m�r �ppen arra vette volna az ir�nyt, amikor halk k�h�g�st hallott a folyos�r�l. Sietve el�kapta a t�rk�pet, mikor megl�tta rajta a k�zeled� Nit�t, gyorsan kisietett a szob�b�l. Nagyon nagy szerencs�je volt, ugyanis mikor el�rte a folyos� v�g�t, a francia l�ny akkor fordult be a sarkon.

~~~~~

Lekapta mag�r�l a k�penyt, �s mik�zben a kast�lypark fel� vette az ir�nyt, mag�ban elgondolkozott a sok furcsas�gon, amit Adrianne szob�j�ban l�tott. V�res ruh�k, zanz�k, bez�rt l�d�k, �s a szint�n z�rva tartott szekr�nyfi�k… sajn�lta, hogy a f�rd�szob�t meg se n�zhette.
A Nagyterem el�tt �sszetal�lkozott egy szomor� tekintet� l�nnyal, aki teljesen feledtette vele a kicsi kopony�kat.
Mivel Hermione nagyon j��rz�s� volt, egyb�l odasietett, h�tha tud seg�teni.

- Szia! Mi�rt vagy szomor�? Seg�thetek esetleg? – k�rdezte, �s el�keresett egy zsebkend�t a m�r pityerg� l�nynak.

- Szia. K�sz�n�m, de szerintem nem tudn�l seg�teni. Ugyanis, nem valami k�nnyen megoldhat� probl�m�m van. De az�rt j�l esett, hogy megk�rdezted – szipogott a l�ny.

- Az�rt mondd csak el, h�tha meg tudom oldani. Egy�bk�nt Hermione vagyok. Hermione Granger.

- �n Miranda vagyok. Miranda Stue. Na j�, az a probl�m�m, hogy �n ebben az �vben j�ttem ide Olaszorsz�gb�l, �s finoman fogalmazva nem igaz�n fogadtak be a t�bbiek. Tudod, a Hugrabugba ker�ltem, �s ott mindenkinek van m�r egy, vagy t�bb bar�tja. Nem tal�lsz egyed�l s�t�lgat� embereket. Akiknek meg m�r van bar�ti t�rsas�ga, az ugye nem �ll sz�ba egy magamfajta l�nnyal. Magamfajta alatt �rtsd, hogy bar�tn�lk�li. Ez�rt vagyok szomor�. Nincs kivel besz�lgetnem, pedig azt szeretek a legjobban. M�rmint besz�lni. Gondolom te is ink�bb a csendes fajt�b�l val� vagy – �s mik�zben nagy leveg�t vett, Hermione is belekezdett.

- T�vedsz. �n is rengeteget besz�lek, de ink�bb a tanul�sr�l. Legal�bbis a bar�taim azt mondj�k. Sz�val mag�nyos vagy itt? Ha gondolod, esetleg besz�lgethet�nk.

- Az nagyon j� lenne. Persze nem akarlak lek�tni, meg f�rasztani, hiszen �gy is sok lehet neked az a kurzus… csak j�lesne egy besz�lget�partner. Egy j� bar�tn� – �s halv�nyan r�mosolygott Hermion�ra.

- Nincs kedved kimenni a parkba? Mes�lsz el�sz�r magadr�l, vagy valami. Rendben?

�t perc m�lva m�r a t� mellett �ll� f�k egyik�n �ltek, mert Hermione nem tudta meg�llni, hogy ne m�sszon fel r�. Miranda pedig egyb�l k�vette �t. A l�ny egy�bk�nt g�nd�r s�t�tbarna haj�, kiss� kerek arc�, fekete szem�, vid�m mosoly� volt, �s kicsit alacsonyabb, mint Hermione.

- Teh�t Miranda, te…

- Sz�l�ts Mir�nak. Mindenki �gy h�vott Olaszorsz�gban – vigyorgott, majd intett Hermion�nak, hogy folytassa az el�bb elkezdett k�rd�s�t.

- Mira, hogyhogy idej�tt�l Olaszorsz�gb�l? – k�rdezte, majd �vatosan v�gigny�lt egy vastagabb �gon.

- Na igen. Ez �gy kezd�d�tt, hogy ahova eddig j�rtam, azt az iskol�t megsz�ntett�k, mert ebben az �vben – �s az el�z�ekben – nagyon kev�s gyerek iratkozott oda. Mondhatn�m azt is, hogy senki. Igen, Olaszorsz�gban �gy m�k�dik, hogy ha kev�s a gyerek, akkor az iskol�nak befellegzett. Teh�t el kellett j�nn�m egy m�sik helyre, ahol befejezhetem az utols� �vemet, a sz�leim pedig ide �rattak be.

- �s mi�rt nem ment�l, mondjuk a Beauxbatonsba? Az… k�zelebb van az otthonodhoz.

- Igen, �n is k�rdeztem any��kat err�l, de azt mondt�k, hogy a Roxfort sokkal jobban tetszik nekik, ez ellen pedig nem tehettem semmit. Egy�bk�nt k�rhetsz t�lem egy… mondjuk egy sz�vess�get – mondta mosolyogva Mira, �s elkezdett koszor�t fonni az �sszegy�jt�tt, �s felcipelt vir�gokb�l. – Tudod, az�rt, mert a bar�tom lett�l.

- Nem, ezt nem az�rt tettem. �n is szerettem volna bar�tkozni valakivel, de eddig nem tal�ltam meg a megfelel� szem�lyt. Teh�t azt a sz�vess�get hagyjuk – majd alaposan megn�zte a l�ny keze alatt gyors iramban k�sz�l� vir�gd�szt. – Kinek fonod azt egy�bk�nt?

- A f�rjemnek. – Hermione majdnem leesett az �gr�l meglepet�s�ben.

- F�… f�rjednek? Te f�rjn�l vagy? Ilyen fiatalon? – h�pogta, majd szorosan megmarkolta a f�t.

- Igen – vigyorgott a l�ny. – Ezt mindenki megk�rdezi. Kicsit t�nyleg furcsa, hogy tizennyolc �vesen h�zas vagyok. Ha �rdekel, elmes�lhetem ezt is.

- K�v�ncsi lenn�k r�.

- Na j�. Sz�val az �n csal�domban az a hagyom�ny, hogy az els�sz�l�tt gyereket meg kell h�zas�tani, ha az tal�l egy olyan embert, aki�rt mindent megtenne, ak�r az �let�t is odaadn� �rte. – Hermion�nak nagyon furcsa volt ez a mondat, hiszen � ugyanezt mondta Perselusnak. – Aron �s �n m�r eg�sz pici korunk �ta ismerj�k egym�st, r�gen egy�tt j�tszottunk, �s mikor nagyobbak lett�k egym�sba szerett�nk. Azt az�rt hozz�teszem, hogy �n tizenk�t �ves korom �ta rajongtam �rte, Aron azonban csak a tizen�t�dik �vemben vette �szre bennem a N�t. El�sz�r �gy tett�nk, mintha m�g mindig csak bar�tok lett�nk volna, k�zben pedig randiztunk, elvitt egyszer egy csod�latos �tterembe, �s ny�ron k�t napot kettesben t�lt�tt�nk. – Itt Mira fels�hajtott. – Hihetetlen volt. Annyira sz�p, gy�ny�r�… elmondhatatlan, hogy milyen boldog voltam. Mennyire szenvedett, amikor vissza kellett mennem az iskol�ba. � h�rom �vvel id�sebb n�lam, teh�t ekkor m�r nem j�rt oda. Am�gy a suliban is �ssze voltunk n�ve, a bar�tn�im folyton vele piszk�ltak. Mikor a k�vetkez� ny�ron a sz�leim el� �lltunk, hogy szeretn�nk �sszeh�zasodni, ap�m tapsolt egyet, anya sik�tott, �s mag�hoz �lelt minket. Megh�vtuk Aron sz�leit, akik ugyancsak �r�mmel fogadt�k a h�rt, mert nagyon szerettek engem, Aront pedig m�g ink�bb. Teh�t minden rendben zajlott, megrendezt�k az esk�v�t, �s az�ta f�rjn�l vagyok. Ennek m�r k�t �ve.

- �s honnan tudtad, hogy � az Igazi? – k�rdezte Hermione aki egyr�szt �r�lt, hogy v�gre sz�hoz juthat, m�sr�szt �jra esz�be jutott Perselus, �s elgondolkozott, hogy �k vajon boldogok lenn�nek-e. – �gy �rtem, mib�l gondoltad, hogy biztosan megtal�ltad?

- A meg�rz�seim ezt s�gt�k, �s az is benne volt a dologban, hogy m�r t�nyleg kiskorunk �ta ismerj�k �s szeretj�k egym�st. Am�gy te nem vagy f�rjn�l?

- Nem, viszont az eljegyz�s megt�rt�nt m�r – mondta Hermione kiss� let�rten.

- Az annyira szuper – ki�ltotta Mira, aki tizennyolc �ves kora ellen�re nem komolyodott meg. – �s mikor lesz az esk�v�?

- Ha k�t �vet t�lt�k itt a kurzus miatt, akkor csak ut�na, viszont ha egy �vig maradok itt, akkor a k�vetkez� �v nyar�n – �s megbicsaklott a hangja, szem�t pedig ellept�k a k�nnyek.

- Most… mi�rt s�rsz? Nem kell f�lni, ha szeretitek egym�st, akkor minden rendben lesz. Hidd el, �n m�r csak tudom.

- De �ppen ez a baj, hogy �n nem… m�r nem szeretem Scottot. M�r m�st szeretek, �s b�nom, hogy hagytam magam beler�ngatni az eljegyz�sbe.

- Oh, te szeg�ny. Megk�rdezhetem, hogy akit szeretsz, � milyen ember? – k�rdezte Mira nagy szemeket meresztve, hiszen neh�z volt neki elhinnie, hogy Hermione m�g nem tal�lta meg az Igazit.

- Csod�latos. El se tudod k�pzelni. Mindenki azt mondja r�la, hogy gonosz, �s senki nem szereti. De azok, akik ilyet mondanak, nagyon t�vednek, ugyanis � a legjobb ember, akit valaha megismertem.

- Aha, �rtem �n. Amikor a klubhelyis�g�nkben �l�k, �lland�an azt hallom, hogy „A fen�be, az a denev�r megint mennyi leck�t adott fel”, meg azt, hogy „Robbanna fel egyszer az � b�jitala… mekkor�t r�h�gn�k” �s hasonl�k – sz�lt Mira, majd tov�bb k�t�gette a koszor�t.

Hermione ism�t majdnem leesett a f�r�l, mert erre nem sz�m�tott.

- Honnan tudod, hogy r� gondoltam? – k�rdezte.

- Egyr�szt l�ttam reggel a Nagyteremben, hogy mekkora szemeket meresztett�l r�, m�sr�szt az okklumenci�t m�g gyakorolnod kell – �s egy bocs�natk�r� pillant�st vetett Hermion�ra. – Nem akartam elolvasni, de a k�v�ncsis�g… Sz�val �t szereted? Egy�bk�nt a minap Amanda Smith k�p�be v�gtam a b�jitaltan-k�nyvemet, mert Piton professzort kezdte �cs�rolni. El is kezdett hisztizni. �n is szeretem a professzort, de csak �gy, mint tan�rt – ezzel a mondattal a fej�re tette az elk�sz�lt koszor�t, �s vid�man mosolygott. – J�l tettem a k�nyves dolgot?

- �hm, ha j�nak �rzed, akkor nekem megfelel. Sz�val te szereted Perselust? – �s egyre jobban led�bbent ett�l a l�nyt�l. Ennyire „furcsa” emberrel m�g nem tal�lkozott. Egy di�k, aki szereti a b�jitalmestert? S�t, k�nyvekkel dob�lja azt, aki s�rtegeti!?

- Igen, szerintem eg�sz rendes. B�r az a h�z�sa, hogy levont harminc pontot t�l�nk, mert Sam v�letlen le�nt�tte egy savas �llag� b�jitallal… nem volt valami sz�p.

- �s mit sz�lt a savhoz? – k�rdezte Hermione, majd elkezdett ott a f�n kacagni, mert el tudta k�pzelni a f�rfi arc�t.

- El�sz�r leszedte a ruh�j�r�l a b�jitalt, azt�n lassan odament Samhez - aki egy�bk�nt legsz�vesebben beh�z�dott volna a sarokba -, �s �sszeh�zott szemmel elkezdte mondani a mag��t. Persze suttogott. �gy hat�sosabb – nevetett Mira is. – Veletek is ezt csin�lta?

- Igen. �ltal�ban Harryre volt r�sz�llva, de sokszor Ront se k�m�lte. �k a legjobb bar�taim. Teh�t Harryt rengetegszer pontlevon�ssal s�jtotta, ezzel egy�tt term�szetesen a Griffend�lt is, Ron pedig egyszer-k�tszer mehetett takar�tani – kacagott Hermione, majd let�r�lte a nevet�st�l kicsordul� k�nnyeit. – R�gi sz�p eml�kek. Legal�bbis nekem sz�pek…

- Elhiszem. Te mindig meg�sztad? Eddig �n se mentem b�ntet�munk�ra, de ami k�sik, az nem m�lik, igaz?

- Na igen. �n mindig meg�sztam.

Egy darabig m�g besz�lgettek az �r�kr�l, majd elhallgattak. Hermione csukott szemmel visszagondolt a r�gi sz�p id�kre, Mira pedig egy �jabb koszor� elk�sz�t�s�n f�radozott.
Kis id� m�lva odas�t�lt hozz�juk Perselus, �s egy darabig eln�zegette az �gon fekv� Hermion�t. Intett Mir�nak, hogy maradjon csendben, majd megsz�lalt.

- Azt akarja, Miss. Granger, hogy pontokat vonjak le a Griffend�lt�l? Mit keres azon a f�n?

Ez volt az a pillanat, amikor Hermione nem b�rta tov�bb. �gy megijedt, hogy lassan, de biztosan lefordult az �gr�l. Hangos nyekken�ssel a f�ld�n landolt, �s ny�sz�rg�tt egy kicsit. Miut�n nagy nehezen fel�llt, odabicegett Perselus el�.

- Maga meg mit k�pzel mag�r�l, tan�r �r? Hogy meri ijesztgetni az �rtatlan di�kot? – �s megd�rzs�lte f�j� oldal�t.

- �rtatlan – horkantott a f�rfi, mik�zben Hermione �sszeh�zott szemmel figyelte �t. – MAGA, kedves kisasszony soha nem volt �rtatlan. Komolyra ford�tva a sz�t, az�rt j�ttem, mert a holnapi okklumenci�t �t szeretn�m tenni, mondjuk… mikor j� neked?

- Kedden, cs�t�rt�k�n, �s h�tv�g�n – mondta a l�ny, �s alaposan v�gigm�rte Perselust, aki szok�s�hoz h�ven fekete ruh�ban volt, de most nem a tal�rj�t viselte, hanem nadr�got, �s egy pulcsit. Miut�n Hermione feleszm�lt, a f�rfi m�r elmondta a v�laszt. – Mit mondt�l? Nem figyeltem.

- Vettem �szre. Teh�t azt mondtam, hogy keddre teszem �t. Tov�bbi j� sz�rakoz�st. Maga, Bartolo kisasszony �gy hiszem, nagyon b�nni fogja, ha nem kapaszkodik meg abban a… - Mire befejezte volna, Mira le is pottyant a f�r�l. Szerencs�re alacsonyabban volt, mint Hermione, ez�rt neki se lett semmi baja. – Na mit mondtam? Akkor kedden, Hermione. Viszl�t!

- Viszl�t, professzor! – ki�ltotta Mira, aki m�r �pen �s eg�szs�gesen ott �llt a csendben n�zel�d� Hermione mellett. – Ugye, mondtam, hogy j� fej. El�bb is sz�lhatott volna, mert most elszakadt a koszor�m, de mindegy. Egy�bk�nt hogyhogy tegez�dt�k? Hermione? – sz�lt r� kiss� hangosabban a l�nyra, aki m�g mindig nem sz�lalt meg.

- Ja, igen. Tegez�d�nk, hiszen nem vagyunk m�r kimondottan tan�r-di�k kapcsolatban.

- Hanem t�bb is van k�ztetek. Jaj, ezt nem lett volna szabad kiolvasnom, de az okklumenci�r�l jutott eszembe. �g�rem, t�bbet nem kutatok a fejedben. T�nyleg t�bb van k�ztetek? – k�rdezte csillog� szemmel.

- Nem tudom, hogy pontosan mi van k�zt�nk. De hogy semmi b�ztat�t nem l�tok a komolyabb dolgokra… - s�hajtott fel Hermione, de r�mosolygott Mir�ra. – Am�gy hogyhogy Bartol�nak sz�l�tott?

- Itt a Roxfortban nem tudja senki – csak te, meg �n -, hogy f�rjn�l vagyok, �gyhogy a l�nykori nevemen h�vnak. Am�gy neked van testv�red?

- Nincs, egyke vagyok. De ez nem is baj – mosolygott a l�ny. – Neked van?

- Van �m, egy hugic�m. Eden a neve. N�gy �vvel fiatalabb n�lam. Nagyon szeretem – mosolygott Mira, majd levette fej�r�l a m�r elk�sz�lt koszor�t, simogatta egy kicsit, majd megcs�kolta. – Most elmegyek a bagolyh�zba, ha nem baj, itt hagylak egy kicsit.

- �n is megyek, de �n m�r lefek�dni. Holnap megint lesz �r�m, pihennem kell, meg am�gy is, nemsok�ra takarod� van nektek.

- T�nyleg. Nem baj, holnap is besz�lgethet�nk majd. Ugye… ugye nem zavarlak?

- Dehogy zavarsz! �r�l�k, hogy megismerkedt�nk – belekarolt Mir�ba, �s egy�tt elindultak a kast�ly fel�.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s