Hermione hetekig alig evett, �s est�nk�nt csak forgol�dott az �gy�ban. A folyos�n mostan�ban sokszor l�tta egy�tt Nit�t �s Perselust, de igyekezett nem t�r�dni vel�k. �gy t�nt, hogy a f�rfi m�r nem szereti, ez�rt ink�bb lev�ltotta �t Adriann�ra - ami l�that�lag nagyon tetszett a franci�nak. Hermione pedig pr�b�lta meg�llni, hogy a szomor�s�g ne l�tsszon az arc�n.
Egyik este, mikor f�s�lk�d�tt, hirtelen a nyakl�ncra esett a pillant�sa, melyet sz�let�snapj�ra kapott. Tudta, hogy Perselus k�ldte neki, hiszen Symur tolla mindent el�rult. Eddig gy�ny�r�nek tal�lta az �kszert, azonban mi�ta l�tta a f�rfit Nit�val, m�r semmi nem tetszett neki. Megpr�b�lta egy gyors mozdulattal let�pni a l�ncot, de az nem engedett. A lecsatol�ssal is pr�b�lkozott, de �gy t�nt, hogy ami Perselushoz tartozik – legyen az mad�r, aj�nd�k, b�rmi – egyszer�en makacss�ggal van meg�ldva. Sehogy nem siker�lt megszabadulnia a krist�llyal d�sz�tett csod�t�l.

A tanul�sban viszont nem l�tszott v�ltoz�s, hacsak az nem, hogy egyre kev�sb� akart figyelni McGalagonyra. Gondolatai folyton folyv�st visszat�rtek arra az esti l�tv�nyra, �s ilyenkor m�rhetetlen szomor�s�g fogta el.
De Hermione er�s volt, nem hagyta, hogy az �rzelmek megakad�lyozz�k napi tev�kenys�geinek elv�gz�s�ben.
Az �r�kon minden �nfegyelm�t bevetette, hogy legal�bb n�h�ny sz�t fel tudjon fogni McGalagony magyar�zat�b�l. A gyakorlatn�l pedig egyszer-k�tszer olyan er�s v�dekez�st mutatott be, hogy a tan�rn� ezt m�r egy�rtelm�en gyors fejl�d�snek k�nyvelte el.
Nita is egyre �gyesebb lett, reflexei csod�latosak voltak. A tesztk�rd�sekn�l viszont n�ha nagyon pocs�k eredm�nyt tudott felhozni.
A legut�bbi felm�r�ben p�ld�ul Hermione nyolc j� v�laszt adott – ami elkeser�tette, hiszen mindig is a maximumot akarta kihozni mag�b�l -, Nita azonban mind�ssze h�rom pontot �rt el. McGalagony figyelmeztette, hogy ha �gy folytatja, akkor es�lye sem lesz a tov�bbjut�sra.

- Mert kiv�telezik! Az�rt, mert ez a kis… sz�val, mert Hermione ide j�rt. Azt akarj�k itt mindannyian, hogy a Roxfort� legyen a dics�s�g! Tudom, hogy t�bb pontot adott neki! – feleselt Nita, mikor megkapt�k a kijav�tott lapot.

- Kisasszony, ha nem tud illedelmesebb lenni, akkor azt jelentenem kell az igazgat� �rnak! N�zze meg Miss. Granger tesztlapj�t, ha nekem nem hisz.

- J�l van, elhiszem – �s visszal�kte a tan�rn� kez�be a saj�t dolgozat�t.

- Ennek igaz�n �r�l�k – sz�lt g�nyosan McGalagony -, most pedig megk�rem magukat, hogy �lljanak fel. Ma m�g egyszer �tvessz�k az id�ig tanultakat. Nos, ki tudja, hogy mire val� a Septimas var�zsige? Kisasszony?

- V�dekez�sre – sziszegte Nita.

- Igen, v�dekez�sre – csattant fel a professzorasszony. - Esetleg b�vebben ki tudn� fejteni? Ha nem, akkor szerintem hallgassuk meg Miss. Grangert, h�tha � t�bb t�j�koztat�st tud nek�nk adni a t�m�r�l.

Hermione erre v�rt, hiszen m�r majdnem elzsibbadt a karja a folytonos jelentkez�st�l.

- A Septimas egy v�dekez� var�zslat, mely szakszer� kisz�r�st k�vet�en a gyeng�bb, illetve k�zepes er�ss�g� Cruciatus �tkot is k�pes h�r�tani, jobb esetben teljess�ggel el is nyeli azt. A gyeng�bb er�ss�g� ront�sok, mint p�ld�ul a k�b�t�, illetve lefegyverz� b�b�jok, kiv�d�s�hez azonban el�g, ha egy kisebb er�ss�g�, nem teljesen szakszer� Septimast id�z�nk meg. A szakszer� kisz�r�st k�vet�en a b�b�j l�k�shull�ma legyeng�theti a t�mad� felet. Term�szetesen a l�k�shull�mnak nagyon er�snek kell lennie ahhoz, hogy az ellenf�l vesz�tsen erej�b�l – hadarta, majd sug�rz� mosolyt k�ld�tt McGalagony fel�.

- Csod�latos! Esetleg azt is meg tudn� mondani, hogy a l�k�shull�m mi�rt gyeng�ti le a t�mad�t?

Hermione m�r k�szen is volt a v�lasszal: - Mivel a Septimas egy �sszetett var�zslat, ez�rt a kisz�r�sakor t�bb �tkot is haszn�latba vesz�nk. T�bb var�zslat alatt a k�vetkez�t �rthetj�k: h�romf�le k�b�t�-, egyf�le lefegyverz�-, �s szint�n egyetlen feledtet� b�b�j.

- Egy utols� k�rd�s: Mely �tkokat haszn�ljuk a Septimasban?

- A Stuport, az Assome*-�tkot, �s a Gr�ves*-t. Ezek a k�b�t� �tkok. Lefegyverz� b�b�j a Disarmo*, a feledtet� pedig az Olvidas*.

- K�sz�nj�k, Miss. Granger! Mondja, Perselus, mit szeretne? – ezt m�r a f�rfinak c�mezte, aki halkan bes�t�lt a szob�ba.

- El�sz�r �n is szeretn�k gratul�lni Miss. Grangernek – mosolygott r� a l�nyra. – Albus h�vatja �nt, Minerva. Azt �zeni, hogy min�l hamarabb menjen az irod�j�ba.

- K�sz�n�m, most elmehetnek, l�nyok. �s ne feledj�k, gyakoroljanak, tanuljanak szorgalmasan – ez ink�bb mag�ra vonatkozik, Fus� kisasszony. Nemsok�ra itt a f�l�v v�ge – �s ezzel t�vozott.

- M�g hogy f�l�v v�ge… m�g csak okt�ber k�zepe van! �h, mindegy, megl�tszik, hogy engem ut�l. Hermione, te vagy a kis kedvenc. Mindenkinek – pillantott Perselusra.

- Nem, Nita, �n csak tanulok. Tudod, erre a kurzusra nem v�letlen�l h�vtak. �n vinni szeretn�m valamire, �s az sem egy elhanyagolhat� dolog, hogy ezekkel a var�zslatokkal �letben tudok maradni – v�gott vissza a kiss� zaklatott l�ny.

- J�. Legyen igazad. Mindenesetre �n most h�zok innen. Salut. Viszl�t, professzor!

Hermione lassan �sszeszedte a holmij�t, v�rta, hogy Perselus v�gre kimenjen a teremb�l, de a f�rfi csak n�zte �t.

- Mint r�gen – mondta kellemesen l�gy hangon. – Mindig a tanul�s ugye? Ha j�l tudom, amit elmondt�l, az a S�t�t var�zslatok mesterfokozat�ban van. Igaz? Mindegy, gratul�lok m�g egyszer, Hermione!

- K�sz�n�m, professzor �r, �s igen. Bemagoltam a k�nyvb�l. Mondja ki, amit gondol – �s becsapta az eml�tett irom�nyt.

- Most igaz�n nem tudom, hogy mi bajod van. Szerintem nem neked kellene megs�rt�dn�d. �s semmi olyasmire nem gondoltam, hogy magolsz…

- M�g hogy nincs okom a megs�rt�d�sre? Amikor te… �n, professzor �r… L�ttam mindent, sz�val hagyjuk egym�st b�k�n.

Bev�g�dott az ajt�, �s Perselus egyed�l maradt az �res teremben.

~~~~~

Hermione el�tkozta mag�ban a napot, amikor visszaj�tt, hiszen nem lenne ennyi „gondja”, ha be se tette volna ide a l�b�t. Nagyon ideges�tette, hogy Perselus �gy tesz, mintha nem tudna semmir�l. Mik�zben a szob�ja fel� cs�rtetett, egy �jabb eredm�nytelen k�s�rletet tett a nyakl�nc leszak�t�s�ra. Miut�n lepakolt, a Nagyterem fel� vette az ir�nyt, ahol �jra �sszefutott Nit�val.

- H�, Nita! V�rj egy picit – �s kem�nyen a francia szem�be n�zett. – Na halljam, mi volt ez m�ltkor?

- Nem �rtem, hogy mir�l besz�lsz – jelentette ki a l�ny.

- Nagyon j�l tudod, hogy mir�l besz�lek. Nem? �gy tudtam, meger�szakolt…

- Ja, igen – csapott a homlok�ra. - A professzor. Tudod, �szrevettem, hogy nem is olyan gonosz, mint ahogy hittem. Akkor el�gg� rendes volt velem, �s �n meg… tudod, besz�lgett�nk, azt�n cs�kol�ztunk, v�g�l pedig sze…

- NEM! Ne mondd ki, l�ttam. Egyszer�en nem tudom elhinni r�lad. A saj�t tan�roddal Nita? – azt persze nem tette hozz�, hogy � is sz�ves �r�mest lenne egy�tt a f�rfival. Csak az�rt nem eml�tette, mert � szerelemb�l tenn�, nem pedig hobbib�l. – Am�gy a te helyedben, �n messze elker�ln�m azt az embert, aki �ll�t�lagosan meger�szakolt…

- Mi van, Hermione? F�lt�keny vagy? Tudod mit, ezt besz�ld meg vele, ha annyira nem tetszik a dolog! – Adrianne csattog� l�ptekkel besietett a terembe.

Persze, meg is besz�ln�m vele, ha �ppen nem tagadna le semmit – f�st�lg�tt mag�ban a l�ny, az �tv�gya pedig teljesen elment.

Ez ut�n esz�be jutott, hogy a francia mostan�ban nagyon sokat hi�nyzott a Roxfortb�l. A m�lt heti �r�kon p�ld�ul meg se jelent. �s az is �rdekelte Hermion�t, hogy Nita mi�rt van eg�sz nap a szob�j�ban. Nem hitte el, hogy nincs m�s dolga.

Els�t�lgatott azon a folyos�n, ahol a h�l�szob�juk volt, �s mikor meghallotta a l�ny l�pteit, beugrott az egyik testesebb szobor m�g�. Az ajt� hamarosan kiny�lt, �s v�gre bekukucsk�lhatott. Amit ki tudott venni, az egy kupac l�da volt, k�z�ns�ges, f�b�l k�sz�lt dobozok. Adrianne kez�ben is hasonl� volt, �ppen egy kisebb m�ret�.
Hermione ki�br�nd�t� b�b�jt sz�rt mag�ra, majd olyat tett, amit soha nem szeretett csin�lni, kiv�ve v�gsz�ks�g eset�n. T�rt�netesen odas�t�lt hallgat�zni. �vegek cs�rg�s�re lett figyelmes, majd egy halk sikkant�sra. Ebben a pillanatban azt hitte, hogy a sz�ve meg�ll, mert az ajt� felt�rult, �s a zil�lt Nita jelent meg benne. Motyogott mag�ban valami �rthetetlent, majd pontosan Hermione szem�be n�zett. A l�ny meg is lep�d�tt ezen, hisz a francia nem tudhatta, hogy � ott van. Mindenesetre gyorsan elszelelt a helysz�nr�l, miut�n az ajt� �jra becsuk�dott.

�vegcs�rg�s… ismer�s volt – gondolkozott. – Mintha m�r hallottam volna ilyet. �sszekoccan� �vegek jellegzetes hangja… f�st… k�l�n�s szagok… H�t persze, b�jitalos fiol�k. B�jital�r�kon hallottam ilyet. Aha, sz�val el�re elk�sz�tik a j�v� �vi anyagot, hogy �r�kon m�st csin�lhassanak! �h, legyenek boldogok egym�ssal. Ha Perselusnak � kell, akkor csak tess�k!

K�s�bb, miut�n alaposan elpanaszolta gondj�t-baj�t a l�gyre vad�sz� Anubisznak, kiss� megk�nnyebb�lt.

- Jaj, kicsik�m! Mi lenne velem, ha te nem lenn�l? – �s simogatni kezdte a kiss� tiltakoz� cic�t, akit tov�bbra is zavart a l�gy. – Olyan j� lenne, ha tudn�l nekem seg�teni! Kifigyelni, vagy valami. Mindegy is, ink�bb belet�r�d�k, hogy megut�lt. �rted, Anubisz? Ut�l, pedig �n tiszta sz�vemb�l szeretem �t! – Majd s�hajtott egy nagyot.

Ekkor halk nevet�st hallott, de elk�pzelni nem tudta, honnan j�het, hiszen az udvaron senki nem volt – ez este nem is csoda -, �s a folyos�r�l se hallott l�pteket besz�r�dni. M�g egyszer k�r�ln�zett, majd beb�jt �jra az �gy�ba.
Arra gondolt, hogy m�snap megl�togatja Perselust, �s r�veszi az okklumencia tan�t�s�ra. Ezzel a gondolattal nagy nehezen elaludt.

~~~~~

Ezen a napon sokkal „szabadabbnak” �rezte mag�t. Boldogan ment le reggelizni, �s a pic�be is vid�man indult. Az �lmos tekintet� Perselus f�lig lecsukott szemekkel �s nagyon m�rges �br�zattal nyitott ajt�t.

- Mit akar kor�n reggel, Miss… - pislogott p�rat. – Illetve mit akarsz �t �rakor, Hermione?

- Okklumenci�t tanulni – jelentette ki a l�ny nemes egyszer�s�ggel. Ha m�st�l nem, ett�l a mondatt�l felpattantak Perselus �lmos szemei.

- Okklu… ilyenkor? Te j� Merlin! – csapott a homlok�ra.

- Igen, tan�r �r, ilyenkor – azt nem tette hozz�, hogy meg se n�zte az id�t.

- J�, gyere be. �s ne sz�l�ts tan�r �rnak – f�rmedt r� a teljesen nyugodt Hermion�ra.

- Rendben, Piton professzor – sz�lt, �s majdnem kit�rt bel�le a nevet�s a f�rfi haragos arca l�tt�n. – Teh�t megtan�t engem az okklumenci�ra?

- Mi�rt akarsz okklumenci�t tanulni? – k�rdezte, mik�zben leroskadt a kanap�ra. P�r m�sodperc m�lva pedig �jra elaludt.

- Az�rt, mert Dumbledore professzor… Jaj, ne most aludjon, uram! – megr�zta a f�rfit, hogy az fel�bredjen.

- Mi van?! Nem alszom! Mondd tov�bb!

- Teh�t Dumbledore professzor m�ltkor olvasott a fejemben, ezt szeretn�m legk�zelebb elker�lni.

- Az emberi agy nem olyan, mint egy k�z�ns�ges k�nyv! Nem lehet benne olvasni, a gondolatok nincsenek a koponya fal�ra v�sve.

- Tudom, de ez akkor is gondolatolvas�s. Ne h�zza fel mag�t, uram…

- J�l van, de mint volt tan�rod, megtiltom, hogy mag�z�dj! Meg�rtetted?

- Nem. Teh�t megtan�t az okklumenci�ra?

- J�, ha annyira akarod. – �s�tott egy nagyot, majd belekezdett. - El�bb elmondok n�h�ny dolgot, amit nem �rt, ha tudsz. Teh�t az okklumencia f�raszt�. Ha net�n elf�radn�l, mindenk�pp sz�lj, �s akkor pihen�nk. Azt�n lehet, hogy esetleg olyan eml�keket, vagy gondolatokat t�rok fel, melyek nem r�m tartoznak. Teh�t ha nem szeretn�d, hogy olyat l�ssak, amihez semmi k�z�m… gondold meg j�l. Biztos, hogy akarsz okklumenci�t tanulni?

- Biztos – jelentette ki Hermione hat�rozottan. – Nem nagyon van olyan eml�kem, amit titkolnom kellene. Tudja, uram, �s nem vagyok egy titkol�z�s fajta – l�kte oda a c�lz�st, amit a f�rfi, tekintettel a korai �breszt�re, nem igaz�n �rtett meg.

- J�. Teh�t folytatom. Ha esetleg a fejed, vagy valami m�s f�jni kezd, azt jelezd. R�gj bel�m, vagy valami hasonl�. Nem, ez nem lesz j�. �gyis kap�l�zni fogsz, nem tudn�m, melyik a figyelmeztet�s. Akkor n�ha-n�ha meg�llok, hogy pihenhess. Rendben?

- Persze. �s mire gondoljak k�zben?

- Na igen, ez a l�nyeg. El�sz�r b�rmire szabad gondolnod, kiv�ve arra, hogy… hogy milyen volt a mugli vil�gban. �n pedig el�sz�r �tn�zek n�h�ny gondolatodat, majd er�sebben r�t�rek a muglikra. Semmik�pp nem gondolhatsz r�juk. Mehet? – k�rdezte, �s k�t tenyer�be fogta a l�ny arc�t, hogy a szem�be tudjon n�zni.

- Mehet – �s arra gondolt, hogy �gy nagyon k�nnyen megy majd neki az okklumencia, hiszen ett�l a fekete szemp�rt�l a b�r�b�l is majd’ kiugrott. Gondolkozni pedig teljesen elfelejtett.

- Legilimens – mondta Perselus, �s innent�l kezdve a l�ny eml�keit vizsg�lgatta.

N�zel�d�tt, �s k�zben n�h�nyszor bevillant a tudat�ba egy mosolyg�s arc�, barna bozontos haj� n� �s egy szint�n mosolyg�, bajuszos f�rfi.
Gondolta, hogy �k lehetnek Hermione sz�lei. Ezut�n egy t�kr�t l�tott, mely el�tt a k�cos haj� n� �llt, mik�zben egy r� nagyon hasonl�t� kisl�ny haj�t f�s�lgette, majd k�t copfba k�t�tte.
Ut�na azonban megv�ltozott a k�p, lehetett �rezni, hogy a l�ny megpr�b�l v�dekezni. Nagyon halv�nyan, alig kivehet�en megjelent egy v�r�s haj� gyerek arca, amint egy asztaln�l �l �s… �s �jra a sz�l�k jelentek meg.

Perselus arra gondolt, hogy egyel�re el�g ennyi is. Kiszak�totta mag�t az eml�kekb�l, de tov�bbra is fogva tartotta a l�ny arc�t.

- Els�re, megmondom… pocs�k volt – nem akarta ezzel megb�ntani Hermion�t, de megmondta: mindig �szinte lesz vele. – Nem kell elkeseredni, nem is v�rtam m�st.

- �, Merlin! �gy n�ztem ki kiskoromban? El is felejtettem m�r. Egy�bk�nt nem volt ez olyan v�szes. M�rmint a gondolatolvas�s. Nem is �rtem, hogy Harry…

- Potter egyszer�en t�l gyenge volt ehhez, �s mindig is az lesz – egy pillanatra �jra felid�z�d�tt a r�gi �nmaga, de ut�na kedves hangra v�ltott. – Na, megpr�b�ljuk m�g egyszer, vagy ink�bb k�s�bb?

- Mehet megint. Most is ugyanaz a feladat? – k�rdezte Hermione, mik�zben azon gondolkozott, hogy mi�rt nem engedi el az arc�t a f�rfi.

- Igen. Nem f�jt egy�bk�nt semmid? – mikor a l�ny nemet intett, kiss� elmosolyodott, �s megv�laszolta a ki nem mondott k�rd�st. – Az�rt nem engedlek el, mert ha megtenn�m, akkor ki tudja, lehet, hogy ez lenne az utols�, hogy meg�rinthetlek. Ki kell haszn�lni az alkalmat.

- �s m�g k�rdezi, uram, hogy mi�rt akarok okklumenci�t tanulni? Ez nem volt sz�p �nt�l…

- T�led. Nem volt sz�p t�led. Mondtam, hogy ne mag�z�dj.

- Nem, ez �nt�l nem volt sz�p, hogy… de ezt nem is �reztem. Az meg hogy lehet? – k�rdezte, majd �sszeh�zott szemel kem�nyen n�zett Perselusra.

- �gy, hogy vannak olyan tehets�ges emberek, mint p�ld�ul �n, akik azt is meg tudj�k tenni, hogy a legiliment�l�s �szrev�tlen maradjon.

- Bek�pzelt meg �n vagyok – motyogta Hermione, de egy apr� mosolyt is megvillantott.

- Na figyelj, elkezdem. Legilimens. – Egy k�v�z� jelent meg el�tte, ahova a l�ny k�zen fogva s�t�lt be egy fiatal f�rfival.
Nem, erre nem volt k�v�ncsi. �jra lehetett �rezni Hermione pr�b�lkoz�sait. �ppen egy olyan eml�ket keresett, amiben a l�ny boldog volt. Hirtelen egy s�t�t, felismerhetetlen park villan az agy�ba. Perselus nem is tudta, milyen hely ez addig, m�g meg nem l�tta saj�t arc�t, becsukott szemmel. Az eml�k kiss� elhom�lyosodott, ahogy a f�rfi pr�b�lt egy iskol�s eml�ket el�rehozni, de saj�t arca mindink�bb visszat�rt.

- El�g! Ezt… hogy csin�ltad? – k�rdezte Hermion�t�l, aki kiss� bamb�n b�mult r�.

- Nem tudom – suttogta. – Mi�rt, annyira rossz volt?

- Nem, �pp ellenkez�leg. Nagyon j� volt, f�leg hogy m�sodik pr�b�lkoz�s. Egy�bk�nt mire akart�l gondolni a leger�sebben?

- Fogalmam sincs, csak gondolkoztam, �s arra eml�kszem, hogy valami k�v�z� jelent meg, azut�n pedig… te. Akarom mondani, �n, professzor �r – �s kiszabad�totta mag�t Perselus fog�s�b�l, aki m�g mindig rajta tartotta tenyer�t az arc�n. – Be szeretn�m fejezni m�ra. Bocs�nat, hogy fel�bresztettem. Most… most elmegyek.

Ezt olyan remeg� hangon mondta, hogy a f�rfi megsajn�lta.

- Hermione, k�rlek, maradj itt!

- De �n nem maradhatok! Nem lehet – �s szomor�an r�n�zett Perselusra.

A f�rfi �jra a kanap�ra vetette mag�t, majd kez�be temette arc�t. Nem tudta, hogy mit tegyen. Nem akarta elengedni Hermion�t.
�rezte, hogy a l�ny le�lt mell�, de nem tudott r�n�zni.

- K�rdezhetek valamit? – sz�lalt meg a l�ny, �s Perselus b�lint�s�ra folytatta is. – De ne tagadd le, k�rlek. Teh�t azt szeretn�m tudni, hogy… mi van k�ztetek?

- K�zt�nk? Kir�l besz�lsz? – k�rdezte �rtetlen�l a f�rfi.

- Nit�r�l meg r�lad! – ki�ltotta d�h�sen Hermione.

- Hogy mi van Fus� kisasszony �s k�ztem? Az �gvil�gon semmi.

- Megk�rtelek, hogy ne tagadd le. Ennek semmi �rtelme.

- De Hermione, �n esk�sz�m neked – pedig nem szoktam mindenre megesk�dni –, hogy nincs k�zt�nk semmi! Egy�bk�nt mire akarsz kilyukadni?

- J�l van, elmondom. Mert �N mindig �szinte leszek VELED. Teh�t… nem is tudom, hogy mi�rt h�ztam id�ig az id�t. Egy h�nap. Nevets�ges. A sz�let�snapomon bej�ttem ide hozz�d, mert elvileg akkor akartam elkezdeni az okklumenci�t, csak az�rt, hogy… Mindegy. Sz�val bej�ttem, �s a f�ld�n sz�tsz�rt ruh�kat l�ttam. A szob�db�l pedig tudod, hogy mit hallottam? Egy hatalmas s�hajt. Valaki s�hajtozott. Mikor benyitottam – enn�l a mondatn�l egy k�nnycsepp jelent meg Hermione szem�ben, de a l�ny d�h�sen le is t�r�lte azt -, Nit�t l�ttam, amint �ppen veled… te meg csukott szemmel volt�l, az�rt nem vett�l �szre. Nita viszont megfordult, de nem sz�llt le r�lad. Gy�l�llek! – �s elkezdte p�f�lni a f�rfit, aki nem tudott m�st tenni, s�b�lv�ny�tkot k�ld�tt a l�nyra.

Mikor feloldotta azt, gyorsan a kanap� m�g� kellett menek�lnie, mert Hermione meg�ll�thatatlan volt.

- Elmondhatom az �n verzi�mat? – k�rdezte, majd gyorsan lehajolt a l�ny k�b�t� �tka el�l. – Ne, nehogy elk�b�ts, hadd mondjak valamit.

Hi�ba pr�b�lkozott a szavakkal, mert mondand�ja s�ket f�lekre tal�lt. Haragos pillant�ssal elkapta Hermione kezeit, �s h�tracsavarta �gy, hogy a l�ny ne tudja haszn�lni azokat semmire.

- �s most meg fogsz hallgatni. Teh�t. M�r tudom, hogy mir�l besz�lsz. Tizenkilencedik�n Fus� kisasszony bej�tt hozz�m, de nem eml�kszem semmire, pedig elhiheted, hogy nem vagyok szenilis. Biztos elk�b�tott, �gyhogy nem tehettem semmit. Azt viszont tudom, hogy amikor fel�bredtem, az ingem nem volt rajtam. De csak az ingem. Nem hiszem, hogy ha egyszer lenne k�zt�nk… valami, akkor vissza is �lt�ztetne. Meg azt az�rt hozz�teszem, hogy az ember nem nadr�gban �s cip�ben fogja a nagyobb dolgokat csin�lni. Legal�bbis �n m�g nem hallottam ilyet. K�rlek, hidd el nekem! Most pedig elengedlek, de nehogy r�m t�madj j�? – �s lassan eleresztette Hermione kezeit.

- �s akkor mivel magyar�zod azt, hogy Nita ott ny�g�tt rajtad? – k�pte a szavakat, �s nagy nehezen visszafogta mag�t, nehogy a f�rfi k�p�be m�sszon.

- Mondom, hogy nem tudom. Elk�b�tott, nem tudom, hogy mi t�rt�nt velem. Sz�vesen megmutatn�m az eml�keimet, de te m�g nem tudn�l legiliment�lni engem. Pedig t�nyleg megn�zhetn�d. Nem hiszel nekem ugye?

- Nem, mert nincs r� bizony�t�kod! – sziszegte a l�ny, �s �k�lbe szor�totta a kez�t.

- Esetleg… elk�rhetem Albus mereng�j�t. V�rj meg itt, r�gt�n j�v�k – azzal kiv�gtatott az ajt�n.

P�r perc m�lva Hermione v�gign�zte az eml�ket.

Nita bej�n, mosolyogva felemeli a p�lc�j�t… �s innen a nagy semmi. Kicsit mintha hull�mzott volna a s�t�ts�g, �s a k�vetkez�, amit a l�ny megl�tott, Perselus meztelen fels�teste volt. K�nytelen volt beismerni, hogy a f�rfinak t�nyleg j� alakja van. Az eml�k-Piton a fej�hez emelte a kez�t, ny�g�tt egyet, majd ler�gta mag�r�l a takar�t.

Hermione kiemelkedett az eml�kb�l, majd r�n�zett a k�v�ncsian figyel� Perselusra.

- Teh�t, mit l�tt�l? Amit elmondtam igaz? Most m�r hiszel nekem? – k�rdezte, �s oda�llt a l�ny mell�.

- De Nita… L�ttam! – tiltakozott, azonban bel�tta, hogy a f�rfi val�sz�n�leg igazat mond. – Hiszek neked, de akkor is… h�t mondom, hogy l�ttam! Honnan tudod, hogy am�g elk�b�tva volt�l, nem csin�lt veled ezt-azt?

- Abban biztos vagyok, ugyanis ut�na mindig j�kedvem van… khm, teh�t nem tett semmit. El�gg� pocs�kul �reztem magam – �s elfordult Hermion�t�l.

- J�, rendben. K�sz�n�m. Most akkor elmegyek. Szia. M�rmint, viszl�t, professzor! Megint elfelejtettem, hogy mag�z�dnunk kell – �s elindult �jra az ajt� fel�.

- V�rj! M�g miel�tt elm�sz, k�rhetek valamit? – k�rdezte a f�rfi, �s s�v�rg� pillant�st vetett Hermion�ra.

- Att�l f�gg, professzor. Mit szeretne k�rni? – k�rdezte, de tudta, hogy mi lesz a v�lasz.

A f�rfi el�sz�r csak odal�pett el�, belen�zett a kiss� hom�lyos barna szemekbe, majd tekintete a sz�p vonal� ajkakat kezdte p�szt�zni.

Ezut�n ism�t k�t tenyer�be z�rta a l�ny sz�p arc�t, �s �gy cs�kolta �t meg, ahogy m�g soha.
Hermione egy pillanatra teljesen elgyeng�lt, ez�rt bele kellett kapaszkodnia Perselusba, aki ezt b�ztat�snak vette, azonban k�s�bb a l�ny megpr�b�lt elh�z�dni t�le.

- Sz�val te nem is szereted Nit�t? – k�rdezte nagyon esetlen�l, les�t�tt szemekkel, �s kif�jta az orr�t.

- Nem, egy�ltal�n nem szeretem. �s v�gre nem professzorozol! – mosolyodott el egy pillanatra.

- Na igen. �n olyan buta vagyok, ne haragudj! – k�rte, �s megfogta a f�rfi kez�t egy pillanatra. - Most viszont t�nyleg mennem kell. Szia.

- Majd k�s�bb… gyere vissza. Rendben? Nem kell megijedni, csak a gyakorl�s miatt.

Mikor Hermione kiment, m�g hozz�tette: - Meg az�rt is, hogy l�thassalak. Ne haragudj, majd meg�rted. Egyszer meg�rted!

�ltalam k�l�nb�z� szavakb�l kital�lt var�zsig�k:
Assome*: K�b�t� �tok.
Gr�ves*: K�b�t� �tok.
Disarmos*: Lefegyverz� b�b�j
Olvidas*: Feledtet� �tok.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s