Meleg, ny�ri reggel k�sz�nt�tte a kast�lyban tart�zkod�kat. Hermione kib�jt v�kony takar�ja al�l, �s kik�sz�l�dott az �gyb�l. Sz�vesen aludt volna m�g egy f�l �r�t, azonban ahogy kin�zett az ablakon, elhat�rozta, hogy ezt a napot a Roxfort ter�let�n, esetleg Roxmortsban fogja elt�lteni.
V�gyott m�r egy kis kiruccan�sra, �s mivel sz�pen s�t�tt a nap, gondolta, most el�rkezett erre az id�. Bes�t�lt a f�rd�szob�ba, hogy reggeli teend�it elv�gezze, majd miut�n k�sz lett, szekr�nye fel� indult. V�logatott a ruh�k k�z�tt, mert egyr�szt nagyon meleg volt kint, nem akart pecseny�re s�lni, m�sr�szt csinos is szeretett volna lenni. A m�dszeres kipakol�s ut�n lecsapott egy kev�sb� hordott p�nt n�lk�li fels�re �s egy nem t�l vastag farmernadr�gra. Hozz�juk laza sportcip�t vett fel, a fels� f�l� egy vil�gosk�k, kock�s inget �s kieg�sz�t�k�nt egy kis fekete t�sk�t ragadott mag�hoz. Szob�j�nak bez�r�sa ut�n leszaladt a konyh�ba, hogy egy kis eb�dre val�t csomagoljon mag�nak.
Le a l�pcs�n, v�gig a folyos�n, k�rt�t megcsiklandozni… �s m�r bent is tal�lta mag�t a vid�m man�k k�z�tt. Egyb�l odagy�ltek k�r�, �s egym�s szav�ba v�gva besz�lni kezdtek hozz�. Hermion�nak siker�lt lecsit�tania a kis l�nyeket, majd el�adta k�r�s�t. K�zben megint csak az �nuralm�t igyekezett meg�rizni, ugyanis a MAJOM-v�gy m�r-m�r kit�rni l�tszott, ahogy a szorgos kis „szolg�kat” n�zte. Ekkor egy sereg man� annyi �telt hozott oda neki, ami egy kisebb falu eg�sz lakoss�g�nak is b�ven el�g lett volna. Miut�n elpakolt, �s elb�cs�zott, ism�t a bej�rati csarnok fel� vette az ir�nyt. A t�lgyfa ajt� t�rva-nyitva �llt, befogadva a meleg �s t�z� napf�nyt.
Hermione boldogan indult �tnak, �ppen kil�pni k�sz�lt a parkba, mikor csattog� l�pteket hallott a h�ta m�g�tt. Megfordult, �s a rohan� Adriann�t pillantotta meg. Tov�bb akart menni, mert semmi kedve nem volt egy ilyen �ntelt l�ny t�rsas�g�hoz. Azonban Adrianne megsz�lalt:

- Hermione! V�rj egy pillanatot! Salut – �s meg�llt a l�ny el�tt, hogy lihegve kif�jja mag�t.

- Szia, Nita. Mit szeretn�l mondani? Ugyanis sietek… - mondta, majd bar�ts�gosnak aligha mondhat� pillant�st vetett a franci�ra.

- Csak… bocs�natot szeretn�k k�rni, a tegnapi�rt. Tudod, �n nem b�rom meg�llni, hogy ne v�gjak fel a tud�sommal, vagy b�rmivel, amiben j� vagyok. Ez a legnagyobb hib�m. T�l bek�pzelt lettem… ilyen a st�lusom – vigyorgott, majd kin�zett � is a napf�nybe.
- Nincs kedved s�t�lni, �s jobban megismerkedni?
Hermione kelletlen�l beleegyezett.

- �n is �pp s�t�lni k�sz�ltem. Menj�nk – mondta, mik�zben elindultak a t� fel�.

- J� kis hely ez, mit ne mondjak. K�nyelmes a szob�m, j� a kaja, j� fej az igazgat�. �gy hallottam, hogy te ide j�rt�l.

- Igen, nagyon szerettem itt tanulni… most pedig �r�l�k, hogy �jra itt lehetek – mosolygott Hermione, �s n�zte a v�zben lubickol� �ri�spolipot. – Te is meg fogod szeretni a Roxfortot. Na �s… mit szokt�l csin�lni, ha �pp nincs semmi dolgod?

- Tanulok, �s ut�na megh�d�tom a gazdagabbn�l gazdagabb pasasokat. Az a hobbim egy�bk�nt. M�rmint a pasiz�s, abban is nagymester vagyok – mondta Nita, ism�t fel�ltve g�nyos arc�t. – �s te hogy �llsz vel�k?

- �n nem kezdek ki vel�k, van egy szerelmem most is, �s nagyon boldogok vagyunk egy�tt.

- Oh, a szerelem… egyszer �n is szeretn�m �rezni, hogy milyen is az val�j�ban. B�r… k�l�n�sebben nem �rdekel, el�g annyi, ha az �rge p�nzes. Akkor im�dom. Egy�bk�nt mi is a neve annak a fekete haj� tan�rnak? Tudod, aki tan�tani fog. Azt tudom, hogy valami k�gy�neve van… - n�zett k�rd�n a l�nyra.

- Piton professzor. � volt a kedvenc tan�rom, mindig is szerettem az �r�it – mosolygott Hermione.

- Aha, biztos j� fej. Azt meg majd megtudom, hogy hogyan tan�t. Na �s… gazdag?

- Azt nem tudom. Biztos, hogy van valamennyi p�nze, de nem hinn�m, hogy �szik a galleonokban – mondta sz�rakozottan a l�ny, �s nem is figyelt igaz�n oda a k�rd�sre, mert a t�jat simogatta a tekintet�vel. A tavat gyorsan k�r�lj�rt�k, most a birtokr�l igyekeztek ki, hogy min�l hamarabb Roxmortsban lehessenek. K�zben v�gig besz�lgettek mindenf�le t�m�r�l.
A sz�l kellemesen f�jdog�lta a f�k lombjait, a baglyok pedig most t�rtek vissza az esti vad�szatb�l.

Roxmorts - egyel�re - nem volt zs�folt, de ez reggel �rthet� is. A k�t l�ny most csendesen l�pkedett egym�s mellett, Nita ism�t d�dolgatott, Hermione pedig csak �gy kapkodta a fej�t a sz�nesebbn�l sz�nesebb kirakatok fel�.

- Nincs kedved inni egy vajs�rt, Nita? – k�rdezte a l�ny.

- Vajs�r? Ugyan m�r… ennyire gyereknek n�zek ki? M�r megbocs�ss, de csak az els��vesek isznak vajs�rt. – r�h�g�tt Hermion�n a francia, de azt�n �szbe kapott. – Oh, bocs�ss meg, megint a nagy sz�m. Sajn�lom. Te azt akart�l inni ugye? Na, nem baj, megh�vlak egy… vajs�rre.
A H�rom Sepr� el� kicsi asztalk�k voltak kit�ve, hogy a vend�geknek ne a benti melegben kelljen tart�zkodniuk. A k�t fiatal le�lt az egyik �rny�kos sarokba, majd megv�rt�k Madam Rosmert�t.

- Hell�, kedvesk�im, mit hozhatok? – k�rdezte mosolyogva, majd el�kapott egy pergamendarabot �s egy kiss� kopott l�dtollat.

- J� reggelt, k�r�nk egy �veg vajs�rt – a l�ny kiss� mosolygott - �s… mondjuk k�t �veg Pettch-f�le whisky*-t.
Mikor Madam Rosmerta eltipegett az italok�rt, Hermione megsz�lalt:

- Pettch whisky? Te meg vagy �r�lve, Nita? Az nagyon er�s. F�leg k�t �veggel. Pillanatok alatt be fogsz r�gni. S�t, olvastam r�la, hogy…

- Nyugi. T�l sokat olvasol, dr�g�m. Amikor id�m �s p�nzem engedi, leh�zok k�t �veggel, sz�val b�rom. Otthon is van egy szekr�ny, az csak whiskyvel van tele, h�rom polc pedig csak Pettch-csel van megpakolva. S�t, a Beauxbatonsban is volt egy dugi helyem.
K�zben meg�rkezett a kocsm�rosn�, �s lepakolta el�j�k az italokat. Hermione m�r ny�lt volna a s�r�rt, mikor Nita megfogta azt.

- Figyelj, pr�b�ld ki a whiskyt. Tess�k - ny�jtott egyet a l�nynak. – Gyorsan legy�l t�l rajta, akkor megkapod a s�r�csk�det.

- Nem iszom whiskyt, vagy ha m�gis, az csak L�ngnyelv lehet. K�rem sz�pen a s�rt.

- L�ngnyelv whisky? Eszem meg�ll! Mit szokt�l m�g inni? Vagy az… nem r�m tartozik ugye? – k�rdezte r�h�gve Adrianne, aki - m�g Hermione besz�lt - m�ris benyakalta az egyik �veg fel�t.

- Nita, te nagyon m�s vagy, mint �n – �llap�totta meg szomor�an Hermione. – Pedig azt hittem, hogy j�ban lesz�nk.

- Jaaj, m�r mi�rt ne lenn�nk j�ban? Majd elj�ssz velem bulizni, inni, mifene. Hidd el, j� lesz az. �s agg�dnod se kell, ha nincs l�v�d arra a fr�nya diszk�ra, kifizetem. Nekem van p�nzem el�g - �s a r�szeg l�ny m�g itt se �llt meg. Rendelt m�g egy �veggel.

- Nita, el�g legyen! �gy se tudod, hogy mi besz�lsz! �n? Diszk�ba? Ok�, nem ismersz m�g, de ezt hogyan felt�telezted? Meg… honnan van neked ennyi p�nzed?

- Nem mindegy? Na j�, elmondom, mert b�rlak - vigyorgott ism�t. - Mondtam, hogy a hobbim a pasivad�szat. Most is �sszej�ttem egy sr�ccal, �s h�t… nem kell v�gig ott lennem vele, ha h�v, akkor megyek, � pedig egy kis szolg�lat�rt a mennyekbe rep�t a p�nz�vel. J� pasas mi? – �s megitta a marad�k f�l�vegnyi whiskyt, majd a k�vetkez� kibont�s�n f�radozott.

Hermion�nak leesett az �lla, �s ekkor sz�letett meg a v�gleges v�lem�nye a l�nyr�l. Nem tudta elk�pzelni, hogy mi vihette r� Nit�t erre a l�p�sre, hogy p�nz�rt… dolgozzon.

- �s ez j� neked? �gy �rtem, hogy ez az eg�sz. Ez az �let. A pia, a bulik, meg a pasiz�sok. Nem zavar, hogy mit gondolhatnak r�lad?

Ism�t egy r�h�g�shull�m, majd: - �gy n�zek ki, mint akit zavar? Nem hiszem. Akit a sz�lei m�r gyerekkor�ban elrontottak, azt a legkev�sb� sem �rdekli, hogy milyen a h�re.

- Csak nem b�ntottak gyerekkorodban? – k�rdezte Hermione, aki m�g mindig megpr�b�lt �rtelmes besz�lget�st folytatni a franci�val.

- Err�l nem fogok neked besz�lni. Undorodom a m�ltamt�l, �s gy�l�l�m a j�v�met. A jelen meg abszol�t hidegen hagy. Egy�bk�nt, t�bbek k�z�tt a m�ltam miatt pi�lok, �s pasizom ennyit. De ez… ne �rdekeljen! Nem is tudom, hogy mi�rt sz�vegelek err�l - �s leh�zott m�g egy nagy korty whiskyt.

- Mi�rt nem akarsz besz�lni r�la? Hiszen… bennem megb�zhatsz! Hidd el, nem mondom meg senkinek. F�leg, ha olyan borzalmas. K�rlek, mes�lj az �letedr�l!
Ekkor Adrianne fenyeget� arccal odacsusszant Hermione mell�. Ez lehetett a Pettch miatt, de lehet, hogy Hermione szavai hatottak r�.

- De esk�dj meg, hogy soha… soha senkinek nem mondod el! Esk�dj meg, hogy soha! Soha! �rtetted? - Hermione pedig meg�rtette, ha m�st�l nem is, h�t az oldal�hoz szegez�d� p�lca miatt. – D�lj h�tra k�nyelmesen, lazulj el! Teh�t. Egyszer volt, hol nem volt, �lt egyszer egy nagy m�lt�, nemesi csal�d, mely a Fus� nevet viselte. Mondom, nemes, teh�t becs�lj meg engem, kicsi l�ny! M�g akkor is, ha…
Teh�t a Fus�k vil�gszerte az�rt is h�resek, mert egyr�szt remek agav�-termeszt� f�ldjeik vannak, m�sr�szt remek var�zsl�k �s boszork�k ker�ltek �s ker�lnek ki abb�l a csal�db�l, harmadr�szt pedig a m�g t�bb p�nzt hoz� ut�dok miatt. Mindenkit - az iskola elv�gz�se ut�n – valami p�nzes p�ly�ra sz�nnak, de csak a v�r szerinti Fus�-gyerekeket. Vel�k ugyanis t�r�dnek.

Hermione mocorogni kezdett. Nem igaz�n �rtette, hogyan l�p a k�pbe a mellette �l� l�ny. B�r az, hogy „v�r szerinti”, valamilyen sejt�st adott neki.

- Hah, j� is lenne, ha �n is valami tisztess�ges, j�l fizet� p�ly�n lenn�k, de amint l�tod… nem jutottam el addig. Mi�rt is? Az�rt, mert �n nem a „sz�leim” gyereke vagyok, azaz nem v�rbeli Fus�. �r�kbe fogadtak, mert any�mnak nem lehetett gyereke. Igaz, igyekeztek �gy nevelni, mintha �n is k�z�j�k tartozn�k, legal�bbis any�m pr�b�lt - �gy nevezem �t, mert abb�l a csal�db�l egyed�l � az, akit t�bb�-kev�sb� szeretek. � megpr�b�lt bel�lem egy, a nev�t b�szk�n visel� l�nyt faragni, de az a m�sik… az „ap�m” mindent elrontott. Az t�rt�n ugyanis, hogy… - r�n�zett Hermion�ra, �s kit�rt bel�le a keser� kacag�s. - Na neem, ink�bb nem mondom el. Ha l�tn�d a szemeidet. Csak �gy ragyog a k�v�ncsis�gt�l. �s a sz�dat sem �rtana becsukni. Tudom, alig v�rod, hogy tov�bbadhasd!

- Dehogy adom tov�bb! M�gis kinek? A di�koknak? Vagy Madam Rosmert�nak? - b�k�tt a kocsma ajtaja fel� a l�ny.

- Ugyan, te kis h�lye! H�t a tan�roknak, s�t, az igazgat�nak… �s akkor �n innen rep�l�k, mint a thesztr�l. M�g v�letlen�l se hallhatsz r�la, �s m�s se tudhatja meg!
Ezzel fel�llt, �s elszaladt a Roxfort ir�ny�ba. Hermione megsemmis�lten �lt a sz�ken, �s gyilkos pillant�st vetett a Pettch-�vegekre.

Mondtam, hogy sok lesz neki, nem kellett volna hagynom. Most teljesen kiborult. �s a t�rt�net�t se mondta el - f�st�lg�tt mag�ban, majd fel�llt, �s az els� kuk�ba kihaj�totta az �res �vegeket, a telit pedig az asztalon hagyta.
Azt�n m�g fizessem is ki! Hah, nem hagyott itt p�nzt - morcosan bement a kocsm�ba, kifizette a bontatlan vajs�r�t �s a csillag�szati �rakkal rendelkez� h�rom �veg whiskyt. - Ez�rt dolgoztam a ny�ron, mi? Hogy ilyen �cskas�gokra menjen el a p�nzem.
Ilyen gondolatokkal ism�t kisomford�lt a kis asztalokhoz, de most egy napos sz�kre �lt le, majd csendben, becsukott szemmel elkezdte kortyolni a s�r�t.
K�r�lbel�l negyed �ra m�lva �rny�k vet�d�tt az arc�ra, �s � elmosolyodott, hogy Nita v�gre-valah�ra visszaj�tt, �s folytatja a mes�l�st.
Sz�les vigyorral az arc�n, kinyitotta a szemeit, de nem Adrianne �llt el�tte, hanem Piton.

- J� reggelt, professzor �r! - sz�lt m�g sz�lesebb mosolyt megeresztve a l�ny.

- J� reggelt, Miss. Granger! Megengedi, hogy le�ljek? – k�rdezte Perselus, majd � is bevetette cs�bos mosoly�t. Mert ugye neki volt ilyen is, b�r ritk�n vette haszn�latba. – �s mag�nak is j� reggelt, Madam Rosmerta. Ha m�r itt van, megk�rem, hozzon nekem is egy vajs�rt. Hi�ba, m�giscsak tan�r vagyok.

A kocsm�rosn� ism�t tipegett egy sort, majd mag�ra hagyta a kint tart�zkod�kat.

- Hogyhogy ilyen kor�n kint voltak? M�rmint Adrianne �s maga? - �rdekl�d�tt a f�rfi, majd � is belekortyolt az italba.

- Csak s�t�ltunk egyet… sz�val l�tta Nit�t. Ugye nem volt t�l zaklatott?

- Nem t�nt annak, b�r, ha jobban belegondolok, egyr�szt majdnem fell�k�tt a bej�rati csarnokban, m�sr�szt pedig s�rt, de k�zben… h�t, k�zben r�h�g�tt. Mert ez nem mosoly volt, de nem is vigyor. Mi�rt? Tudja, hogy mi t�rt�nt vele?

- Ig… nem. �pp ez�rt k�rdeztem, mert innen egyszer csak fel�llt, majd elrohant. Na, mindegy, hagyjuk Nit�t - mosolygott Hermione. - Hogy van mostan�ban, professzor?

- K�sz�n�m, kiss� b�natosan, de alapj�ban v�ve j�l. Maga?

- K�sz�n�m, �n nagyon j�l vagyok - mosolygott -, de �n mi�rt… b�natos?

- Egy oka van, m�gpedig az, hogy v�ge a ny�rnak, �s visszaj�n a sok �t�d… sok tanul� - mosolygott a f�rfi. – �s most veszem csak �szre, hogy ott egy �veg whisky. Csak nem iszik, Miss. Granger? Nem gondoltam volna mag�r�l! Ejnye, a kis prefektus kisasszony…

Vigyorogva belen�zett a l�ny �sszesz�k�lt szemeibe, de egyb�l folytatta is:

- J�l van, nem gondoltam komolyan. Nem kellene �gy a sz�v�re vennie mindent, m�g a v�g�n meg�rt.

- K�sz�n�m, professzor, mag�nak meg igen kifinomult a humora. Haha, hogy oda ne rohanjak! – �s Hermione kuncogva h�trad�lt a sz�k�n, a nap fel� ford�totta sz�p arc�t, �s m�lyeket l�legzett. Perselus pedig gondolataiba m�lyedt.
Oh, Merlin, milyen r�gen l�ttam m�r! Gy�ny�r�bb lett, mi�ta elment innen – �s csak n�zte, n�zte, m�g egyszer csak megsz�lalt:

- Milyen sz�p id�nk van, Miss. Granger! – azt�n a nyelv�t is sz�vesen leharapta volna.

- Mi most t�nyleg az id�j�r�sr�l besz�l�nk professzor �r? Illetve maga besz�l - somolygott, �s fel�llt. – Nincs kedve s�t�lni egyet?

- Menj�nk, �s felejtse el az id�j�r�st! Csak… f�radt vagyok.

- Meg�rtem �n, professzor. – Aha, m�g hogy f�radt! Ny�ron, amikor addig alhatsz, kedves professzorom, ameddig akarsz! Persze, nem veszem be.

Csendben elindultak, Hermione mosolyogva, Perselus pedig ser�nyen n�zve a t�jat. A nap egyre feljebb k�szott az �gen, �s a k�t embernek egy gondolat jutott az esz�be. Term�szetesen a heted�ves kar�csonyi b�cs�b�l. Hermione azonban kiss� b�natosan gondolt erre vissza, hiszen megism�telte volna azt a napot �jra, de belegondolt abba is, hogy neki ott van Scott, akit szeret…
Szereti egy�ltal�n a f�rfit? Nem volt biztos az �rz�seiben. Az egyetemen �r�lt, hogy �sszej�tt vele, de most m�r nem ragaszkodott annyira kedves�hez. R�szben im�dta, mert tudta, hogy Scott h�s�ges, soha nem csaln� meg, r�szben viszont m�g mindig a mellette s�t�l� f�rfihoz h�zott a sz�ve. �vatosan r�n�zett Perselusra, aki m�g mindig a hegyeket k�mlelte.
Persze a f�rfit kor�ntsem �rdekelt�k a magaslatok, � is gondolkozott, hiszen osztozott a l�ny �rz�seiben.
Szerette. Most m�r teljesen biztos volt ebben, �s tudta, ez nem csak fell�ngol�s. Az � fej�ben is ott motoszk�lt az a cs�k, amit a b�lon adott a l�nynak. Most viszont nem tudta, hogy mi a helyzet. Hiszen m�gsem k�rdezhette meg a l�nyt�l, hogy mik�nt boldogul a szerelmi �let�ben.

- Mes�ljen mag�r�l, Miss. Granger! �gy �rtem, hogyan alakult az �lete.

- De m�r elmondtam, amikor meg�rkeztem - mondta a l�ny kiss� meglepve.

- Igen, de csak a munkai �s iskolai r�szt. Engem az �rdekel, hogy… na j�, hogy van-e f�rje, bar�tja, bar�ti t�rsas�ga, Potterrel tartja-e a kapcsolatot? �s, hogy ha v�ge lesz a tanfolyamnak, akkor… visszamegy a muglik k�z�? – ezt nagyon gyorsan hadarta el, ami pedig igaz�n nem volt szok�sa.

- Oh, rendben - villantotta meg ism�t gy�ny�r� mosoly�t Hermione. – Nos, Harry�kkel term�szetesen tartom a kapcsolatot, mindketten j�l vannak, Ron f�aurori p�ly�t v�lasztott, Harry pedig helyettes�ti. Bar�tom van, vele m�r az eljegyz�sen is t�l vagyok, sz�val… nemsok�ra, ha minden a tervek szerint megy, Mrs. Banley leszek.

Perselus hirtelen megtorpant, �s – b�r gonosz dolog - azt k�v�nta, b�r semmi se menne a tervek szerint.
Hermione is meg�llt, mert �szrevette, hogy egy ideje mag�nak besz�l. Visszafordult, �s odas�t�lt a t�le kilenc-t�z m�terre �ll� professzorhoz.

- Nem, nem �llunk meg, most j�n a t�rt�netem, h�t nem �ppen j�nak mondhat� r�sze. Maga volt r� k�v�ncsi, hallgassa is meg! - belekarolt Perselusba, �s tov�bb h�zta a f�rfit. – Teh�t ott tartottam, hogy h�zass�g. Na, igen, de �n egy�ltal�n nem akarok m�g f�rjhez menni, legal�bbis nem Scotthoz! Nem �rzem r� k�sznek magam, �s az is igaz, hogy term�szetesen szeretem Scottot, de �… nem az igazi. Nagyon kedves velem, szeret, �s b�rmit k�rek, � megadja – �gy �rtem, kedvess�g, figyelem -, de m�gsem �rzem azt, hogy � lenne a Nagy �! �rti professzor?
Ha egy �vig maradok itt a Roxfortban, akkor a tanfolyam ut�n lenne a h�zass�g, de el�tte elmondan�m neki, hogy boszork�ny vagyok, mert err�l az egyr�l nem tud. Viszont ha k�t �vig maradok, akkor… nem tudom, lehet, hogy Scott nem v�rna meg. T�ls�gosan f�lt�keny, sok�ig tiltakozott, miel�tt visszaj�ttem volna, mert � �gy tudja, hogy a Skandin�vi�ba mentem egy jog�sz-tov�bbk�pz�sre, de biztosan m�st sejtett m�g�tte. Ez annyira zavar� tud lenni, hogy nem b�zik meg bennem igaz�n…

- Ezek ut�n gondolja, hogy � lenne a mag�hoz val� f�rfi? Hiszen, �gy soha nem lesz nyugta, ha a p�rja - Scott – folyton f�lt�keny.

- Tudom, h�t �ppen ez�rt nem akarok h�zasodni, azt�n �n m�g fiatal is vagyok ehhez az eg�szhez - �s most a l�ny �llt meg, maga fel� ford�tva Perselust. – �n nem akarok visszamenni, mert akkor… soha, de soha nem leszek igaz�n szabad. �rti?

- �rtem �n, Miss. Granger, de ezt maga alak�totta �gy, nem teheti meg, hogy nem megy vissza- sz�lt Perselus, de meg is b�nta, hogy ezt mondta, mert a l�ny szemeiben apr� k�nnycseppek jelentek meg. – Ne, k�rem, ne s�rjon!

M�r f�l�ton voltak a kisebb hegyek fel�, melyek a falu v�g�t jel�lt�k. Azonban besz�lget�s k�zben �szre se vett�k, hogy az eddig sz�pen ragyog�, naps�t�ses id�t felv�ltott�k az egyre gy�lekez� felh�k. Az es� - mivel fut�, de intenz�v ny�ri z�por volt - hirtelen elkezdett szakadni, a k�t ember pedig a lehet� leggyorsabban keresett egy kisebb m�lyed�st a hegy oldal�n. A barlang kiss� sz�k�s volt, m�gis megoldott�k, hogy egyik�ket se �rje az es�, amit cik�z� vill�mok �s mennyd�rg�s k�s�rt.

- Ez kellett ide. Jellemz�, ha valahova kimegyek, �gy �rtem, a kast�lyb�l, akkor mindig esni kezd. Nem vagyok az id�j�r�sra j� hat�ssal – h�zta el sz�j�t a f�rfi, majd r�n�zett a szomor�, csendben �l� l�nyra. – Ne szomorkodjon m�r! K�l�nben… k�l�nben levonok �tven pontot a Griffend�lt�l!

Hermione apr� mosolyra h�zta sz�j�t: - Ugyan m�r, professzor! Hiszen m�g el sem kezd�d�tt az �v, nem vonhat le pontokat. �s f�leg nem miattam.

- K�pes vagyok r�, higgye el! Nem tudom, eml�kszik-e, hogy Potter miatt is sz�pen m�nuszba ker�ltek egyszer. Hatodikban. Na mindegy, ez most t�nyleg nem ide val�. Csak ne szomorkodjon v�gre!

- De… �n nem is akarom mag�t ezzel f�rasztani. Viszont semmi kedvem sincs Scotthoz feles�g�l menni.

- H�tha meggondolja mag�t addig. M�g b�rmi megeshet. Egy�bk�nt, t�j�koztat�sul k�zl�m, kedves Granger kisasszony, hogy ha a bar�tja - k�pte a sz�t Perselus - igaz�n szereti mag�t, akkor tud v�rni.

- Igen - s�hajtott a l�ny -, b�rmi megeshet addig. De ink�bb felejts�k is el! Buta voltam, hogy sz�ba hoztam. Na, �s j�r mostan�ban m�g valami… titkos dolgokra, vagy m�r „csak” tan�ri �ll�son van?

Perselus elnevette mag�t: - Nem, kedves kisasszony, m�r „csak” a tan�ri �ll�st t�lt�m be. Most, hogy a S�t�t Nagy�r v�gleg megsz�nt l�tezni, nincs egy�b dolgom. Hozz�teszem, nem is hi�nyzik az a fajta �let. A k�mked�s, az �let kock�ztat�sa, miegy�b - megvagyok n�lk�l�k. Na �s maga �lvezi a jogi szakm�t?

- Oh, nagyon j� szakma, szeretem, de kicsit - hogy is mondjam? - unalmas. Hiszen tudja, hogy egy csom� balh�ban benne voltunk Harry�kkel, azok pedig mindig esem�nyd�sak voltak, a jog ehhez k�pest semmi.

Kis csend k�vetkezett, majd ism�t a l�ny sz�lalt meg: - Professzor �r, eml�kszik m�g a heted�ves… b�lra?

- Eml�kszem, nagyon is j�l - sz�lt a f�rfi kiss� somolyogva. Hiszen az volt �lete legszebb est�je, hogy ne eml�kezne r�?

- Akkor gondolom arra is eml�kszik, hogy akkor mondott valamit. Milyen �rdekes - vigyorgott most m�r Hermione -, hogy akkor is szomor� voltam. Na, mindegy. De az�rt azt igaz�n meg kell eml�tenem, hogy maga fel tud vid�tani. Sz�val azt mondta, hogy azon az est�n tegez�dhet�nk. �gy van?

- �gy t�nik, a maga mem�ri�j�val sincs probl�ma. Igaza van, akkor tegez�dt�nk. Esetleg most is szeretn�? M�r nem a… sz� szoros �rtelm�ben vett di�kom, sz�val ez megoldhat� - n�zett Perselus a l�nyra.

- Igen, a tegez�d�s nagyon j� lenne! Persze, ha mag�nak is megfelel, term�szetesen a kurzuson majd mag�z�dunk, mert ilyen szempontb�l m�gis a tan�rom, de �r�n k�v�l… �r�ln�k a tegez�d�snek - mosolygott Hermione.

- A kurzuson? Oh, �nbizalomhi�nya, illetve �nbizalomhi�nyod sincs! Teh�t biztos vagy benne, hogy te jutsz tov�bb? Rem�lem, hogy �gy lesz. Persze - tette hozz�, l�tva a l�ny boldogs�gt�l csillog� szemeit - nem csak Bimba professzornak kell p�rtatlannak lennie, hanem nekem is. De az�rt, sok sikert!

- K�sz�n�m, �s term�szetesen igyekezni fogok! Most jut eszembe! Olyan megeshet, hogy mindk�t tanul� tov�bbjut a m�sodik �vre?

- A szab�lyzatban az �ll, hogy csak kiv�teles alkalommal juthat tov�bb mindk�t „versenyz�”, de megt�rt�nhet. P�ld�ul akkor, ha azonos szinten teljes�tetek. Mivel eddig senki, ism�tlem: senki nem jutott el id�ig, fogalmunk sincs, hogy mik�ppen d�nts�nk arr�l, ha esetleg mindketten beker�ln�tek a m�sodik �vre. F�lret�ve a kurzus-t�m�t, �r�lsz, hogy �jra itt lehetsz a Roxforban, Hermione?

- Jaj, nagyon �r�l�k, az �lmom v�lt val�ra! – mosolygott a l�ny, �s a szikla fal�nak d�lt.

Az es� nem akart el�llni. K�nny�, ny�ri z�pornak t�nt, de ahogy a f�rfi feln�zett a felh�kre, meg�llap�totta, hogy vihar k�sz�l.

- Hermione, szerintem vissza kellene menni a kast�lyba, nemsok�ra �szni fog itt minden - azzal elkezdte terelgetni a l�nyt a barlang sz�j�n k�v�lre.

Le a hegyr�l, v�gig Roxmortson, �t a ker�t�sen, mely a Roxfort-birtokot z�rta k�r�l… �s m�r a t�lgyfa ajt� fel� rohantak a szakad� es�ben. Zih�lva be�rtek a bej�rati csarnokba, majd egym�st t�mogatva elindultak a pince fel�. Hermione egyb�l lehuppant egy k�nyelmes kanap�ra, melyet egy �ri�si Mardek�r-z�szl� bor�tott, a f�rfi pedig elkezdett te�t f�zni - b�r ki nem �llhatta a te�t.
Alig egy perc m�lva m�r � is a kanap�n �lt, a vizes haj� �s ruh�j� l�ny mellett. Hermione id�k�zben levette a kock�s inget, �gy csak a kis hasp�l� maradt rajta. Egy gyors b�b�j ut�n t�bb�-kev�sb� sz�raznak �rezt�k magukat, majd k�l�n „elfoglalts�got” v�lasztottak. Hermione a szoba berendez�s�t vette szem�gyre, Perselus pedig a l�nyt. Telt-m�lt az id�, �s egyik�k sem sz�lt semmit.
Hermione fel�llt, hogy jobban megn�zze a polcokon sorakoz� b�jitalokat, hozz�val�kat �s k�nyveket, egy id� ut�n azonban elunta a dolgot, �s vissza�lt a kanap�ra. Kicsit k�zelebb helyezkedett a f�rfihoz, mint az el�bb, �gy j�form�n �ssze�rt a test�k. Perselus – valami �tlet folyt�n - m�r azon volt, hogy itt helyben lekapja a l�nyt, de j�l tette, hogy visszafogta mag�t. Ugyanis valaki - se sz�, se besz�d, se kopog�s - benyitott az ajt�n.

* A Pettch saj�t "gy�rtm�ny�" whisky :)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s